2019. febr. 2.

Nagy Szent Gergely pápa: Szent Benedek élete és csodái [4]

         5. Azok közül a monostorok közül, amelyeket Benedek itt felépített, három egy hegy tetején állott. Ezért a testvéreknek nagyon nehezükre esett állandóan lejárni a tóhoz, hogy vizet merítsenek, különösen azért, mert a hegy oldalán, amikor leereszkedtek rajta, mindig komoly veszedelem fenyegette őket. Így a három monostor testvérei együttesen elmentek egyszer Isten szolgájához, Benedekhez, és azt mondták neki: „Nehéz nekünk naponta lejárni a tóra vízért. Szükséges volna tehát, hogy a monostorok innen máshová költözzenek.” Meghallgatta, és kedvesen megvigasztalta őket. Még azon az éjjelen egy kisfiúval, név szerint Placidus-szal, akit fentebb említettem már, felment a sziklás hegy tetejére, és ott hosszasan imádkozott. Imádsága végeztével három szikladarabot helyezett el azon a helyen, jel gyanánt, majd visszatért monostorába, anélkül azonban, hogy bárki is tudott volna a dologról. Amikor pedig másnap az említett testvérek újra visszatértek hozzá a víz ügyében, ezt mondta nekik: „Menjetek csak el, és ott, ahol három egymásra tett követ találtok, ássatok egy keveset: a mindenható Istennek van ereje, hogy a hegy tetején is vizet fakasszon, s így levegye vállatokról a nehéz jövés-menés terhét.” Erre elmentek, és a hegynek azt a szikláját, amelyről Benedek beszélt nekik, már nedvesen találták. Miután pedig vájatot is csináltak rajta, az tüstént megtelt vízzel, amely oly bőségben áradt tovább, hogy még most is gazdagon fakad, sőt a hegycsúcsról a mélybe folyik alá.

         6. Egy alkalommal egy lélekben szegény gót férfi jött oda, hogy szerzetes legyen. Isten embere, Benedek készségesen fel is vette. Egyik nap egy vasszerszámot adatott neki, amelyet sarlóhoz való hasonlósága miatt sarlókésnek neveznek, mégpedig abból a célból, hogy egy darabon irtsa ki a tövisbokrokat, mert ott akartak kertet létesíteni. A hely, amelyet a gótnak irtania kellett, a tó partja fölött terült el. Amikor a gót ereje megfeszítésével kezdte a bokrokat kivagdalni, a vas egyszer csak leröpült a nyélről, és a tóba esett, oda, ahol akkora volt már a víz mélysége, hogy semmi remény nem volt visszaszerzésére. A gót elveszettnek hitte az eszközt, remegve futott Maurus szerzeteshez, jelentette az okozott kárt, és magát is bűnnel vádolta. Maurus szerzetes viszont hamarosan tudomására hozta ezt Isten szolgájának, Benedeknek. Isten embere, Benedek ennek hallatára a tóhoz ment, kivette a gót kezéből a nyelet, és a tóba vetette. És íme, a vas azonnal felbukkant a mélyből, és újra beleilleszkedett a nyélbe. Benedek ezután tüstént visszaadta neki a vasszerszámot, és ezt mondta: „Itt van, dolgozz vele tovább, és ne szomorkodj!”

         7. Egyik nap, amikor a tiszteletre méltó Benedek a cellájában tartózkodott, a szent férfiú egyik szerzetese, a már említett Placidus, a tóhoz ment vizet meríteni. Kezében levő edényét vigyázatlanul eresztette a vízbe, és így ő maga is utána esett. A hullám gyorsan elsodorta, és már majdnem egy nyíllövésnyire vitte befelé a szárazföldtől. Isten embere a cellájából azonnal észrevette ezt; tüstént hívta Maurust, és így szólt hozzá: „Siess, Maurus testvér, mert a gyermek, aki vízért ment, a tóba esett, és már messzire vitte a hullám.” Csodálatos esemény! Péter óta ismeretlen! Miután ugyanis Maurus áldást kért és kapott, sietve indult az atya parancsszavára, és egészen addig a helyig, ameddig a hullám magával sodorta a gyermeket, úgy vélte, hogy a szárazon jár, pedig a víz színén szaladt. Hajánál fogva megragadta a fiút, és gyors futással visszatért vele együtt. Amint azután szárazra lépett a lába, feleszmélve hátranézett, és rájött, hogy a víz felett futott. Minthogy gondolni sem merte volna, hogy ez megtörténhet, megdöbbenve csodálkozott az eseten. Majd visszatért az atyához, és beszámolt neki a történtekről. A tiszteletre méltó Benedek nem a maga érdemének, hanem az engedelmesség jutalmának tulajdonította a dolgot. Ám Maurus a parancs eredményének mondta, ami történt, minthogy ő nincs tudatában olyan erőnek, amelyet öntudatlanul gyakorolt volna. E kedves alázatossági vetélkedésben a megmentett gyermek lépett fel bíróként. Ezt mondta: „Amikor engem a vízből kifelé húztak, a fejem fölött az apát köpenyét láttam, és meg voltam győződve, hogy ő segít ki a vízből.”
         Péter: Nagy dolgok ezek, amelyeket elmondasz; sokak épülésére szolgálnak majd. Minél inkább issza a lelkem ennek a jóságos férfinak csodáit, annál jobban szomjazom utánuk.

Forrás:

Szent Benedek élete:
         - első rész
         - második rész
         - harmadik rész

Nincsenek megjegyzések: