Mit tanulhatnak a szerzetesek és a hívek Szárovi Szent Szerafimtól? Lényegében ugyanazt, mert a két életforma nem két tőről fakad, hanem egyről; a szent keresztségben ellene mondottunk a sátánnak, minden cselekedetének és minden pompájának, és a Hiszekeggyel az Anyaszentegyház hitében köteleztük el magunkat.
Szent Szerafim szerint az igazi lelki élet nem más, mint teljes emberi élet (annak minden vonatkozásával) a Szentlélekben.
Mi a szerepe az aszkézisnek? Szerafim korában az a veszély fenyegetett, hogy egyesek túlhangsúlyozzák az állandó aszkézist (önmegtagadást, lemondást), ma, amikor felfedeztük, hogy a mi erőlködésünk nem a lényeg, hanem Isten kegyelme számít, egy másik végzetessé váló tévedésbe esünk: az összeszedettség és önmegtagadás gyakorlataira állandóan kijelentve, hogy „ez nem a lényeg” - felkészületlenné tesszük magunkat a Lélek kegyelmi adományaira és azok megőrzésére; szétesünk.
Motovilovval való beszélgetésében Szerafim az egyetemes keresztény tanítást fogalmazza meg: „az imádság, a virrasztás, a böjtölés, az alamizsna és más, Krisztus nevében végzett erényes cselekedet csak eszköz a lelki élet megtartására.” Olyan feltétel, ami nélkül egyszerűen „nem megy”.
Szent Szerafim életében a „Puszták Egyeteme” jött el a gőgös, de naiv XIX. századi ember tanítására, hogy felkészítse a XX. századra. Nem figyeltünk rá. Itt az utolsó óra, hogy meghalljuk ennek az evangéliumi embernek a tanítását, aki a Szent Oroszország mélységeiből a Lélek megtapasztalását, a színeváltozott szív benső ragyogását ajánlja föl nekünk.
A Lélek adományai közül azokra hívja fel Szent Szerafim a figyelmünket, amelyeket ő megtapasztalt. Az igaz tanítók tapasztalatból beszélnek. Első helyen az isteni titok ismeretét említi. Mi ez? A Hiszekegy komolyba vétele, a teremtés, a megtestesülés, a megváltás nagy tényeinek teljes értelmi, akarati, érzelmi befogadása hétköznapjaink legkisebb eseményeibe is. Szerafim a hit embere, de oly mélységesen, hogy a Kinyilatkoztatás lesz számára a realitás, amelyen mindent lemér, mindent átértékel. Annak, aki olyan mélyen a hit világára hagyatkozik, mint ő, lesznek, sőt vannak „látomásai”. Idézőjelben írom, mert jelenti ez például a Szent Liturgia tényeinek elfogadását: angyalok viszik az oltárról az áldozatot az Isteni Fölség színe elé (Szentmise: Római kánon). Ha ezt valóban hiszem, akkor látom belülről, és ez a látás valóságosabb, mint annak a látása, hogy a fák ősszel hullatják leveleiket.
Szerafim Isten-ismeretével párhuzamosan fejlődik emberismerete. Olyan levelekre tudott helyes választ adni, amelyeket soha fel nem bontott. Csoda ez? Az is, meg nem is. Minden ember, aki elém áll, felbontatlan levél. Nem okvetlenül azon az úton ismerem meg, hogy órákon át beszélgetek vele, hanem hogy őt Isten szeretetével kezdem szeretni és ezt nem játszom meg; halálos komolysággal teszem, éspedig mint egyetlen teendőmet. Anélkül, hogy megalkudott volna a bűneikkel, Szerafim a bűnösök előtt is leborult és így szólítgatta őket: „Örömem!”. Nagy felszólítás ez itt és most számunkra!
Szent Szerafim élete tele van rendkívüli eseménnyel, mégsem ezeket, hanem a lélek megzavarhatatlan békéjét tartotta a Szentlélek jelenléte sajátos és egyértelmű jelének.
Azt tanította, hogy minden erőnkkel meg kell őrizni lelkünk békéjét, még ha mások meg is bántanak bennünket; erre legalkalmasabb eszköz a melankólia elvetése és a tudatos lelki örvendezésre való törekvés.
Ezek a tipikusan Szent Szerafimra jellemző vonások: a kegyelemre felkészítő és a kegyelmet őrző aszkézis; Isten és ember titkainak ismerete; az állandó, imádságból forrásozó lelki béke.
Szent Szerafim a Szent Liturgiát, a Biblia elmélkedő olvasását és a napjában háromszor elmondott Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet elégségesnek tartja, ha állandóan Isten jelenlétében igyekszünk élni.
Adná Isten, hogy egyre többen követői lennénk Szent Szerafimnak a magunk életállapotában, hiszen ő valóban Krisztus követője volt. Az Orosz Egyház szentté avatását vegyük komolyan, hiszen Boldog II. János Pál pápa szerint „az Egyház két tüdővel lélegzik” - a szentek adják a tiszta levegőt az Egyház tüdejébe.
fr. Barsi Balázs ofm
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése