Az Istennel való közvetlen egyesülés téves „követelőivel” szemben a szent Szerző mindvégig kitartott abban, hogy csak a hit közreműködése lehet az egyetlen és megfelelő eszköze az Isten-találkozás igazi megvalósulásának. A hit, minden olyan következményével együtt, mint a tökéletes kifosztottság, az engedelmesség, alárendeli az értelmet a természetfelettinek. Szent Jánosnak egyik kutatója, Crisógono de Jesús Sacramentado a fentiekkel kapcsolatban megjegyzi:
- „Ez a módszer akkor lehet alkalmas arra, hogy elősegítse az említett irányzat megváltoztatását, - ha szembeszáll az adott áramlatokkal, és tanításai azt a hitet és erényt dicsőítik, melyek már eleve, önmagában is ellentétesek [Isten közvetlen] szemléletével. Így bizonyítja azt az egyetlen tényt; hogy a hit és az erény semmivel se helyettesíthető eszköz a misztikus egyesülés legmagasabb foka elérhetőségének. A hitet tehát mindenféle látomás és kinyilatkoztatás fölé kell helyezni. A misztika területéről ki kell zárnunk az evilági szemtől szembe való Isten-szemléletet.”[1]
Ebből következik: a Szentlélek megnyilvánulása az egyház életében azt célozza, hogy a hitet részesítse előnybe (melynek üdvös hatékonyságát és egyesítő erejét a Szentírás ajánlja), szemben olyan bizonyos elavult irányzatokkal szemben, melyek még talán Averroes tanaiból és az arab miszticizmusból eredeztethetők.
[1] Crisógono de Jesús Sacramentado, San Juan de la Cruz: su obra científica y su
obra literaria, vol. I, Madrid 1929, o. 327.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése