Nagyboldogasszony temploma – újra felfedezve
Legendák, mendemondák, konkrét leletek
Falba épített ember, Báthory András kelyhe, dögkúthoz vezető alagút,
török ruhás Pilátus, kripták, csontvázak és egy régi vár emléke –
mind-mind a karcfalvi vártemplomhoz kapcsolódik. Legendák, mendemondák
és konkrét leletek, szakértői megállapítások együttese alkotja a
rendkívül szép fekvésű Nagyboldogasszony templomának varázsát. A
templomét, amely időközönként újjászületik, s amelyről a kíváncsi
turista bőven talál anyagot az útikönyvekben – de mégsem árt újra
felfedezni... Atetőzet tönkrement, a falak felszívták a vizet, a torony
bádogborítása rozsdás, a toronyba vezető lépcső életveszélyes, de
általában mindenhol szükséges a javítás – sorolja a karcfalvi vártemplom
problémáit Farkas Árpád plébános. – Az egyházközség ilyen komoly
javítások elvégzésére képtelen lett volna, s mivel A kategóriás műemlék,
ennek és Kelemen Hunor miniszteri közbenjárásnak köszönhető ez a
jelentős (mintegy 3 300 000 lejes) támogatás. Ilyen méretű beavatkozás
csak akkor történt, amikor Némethy József főesperes megnagyobbíttatta
(az eddig 15. századira datált) templomot az 1790-es végén.
A befalazott embert
éppen ekkor, a templom bővítésekor találták meg, vagyis több mint
kétszáz évvel ezelőtt. – Egy álló ember csontváza volt, teljes lovas
felszereléssel, nyereggel, zablával a déli falban – magyarázza a
karcfalvi származású Bara Béla, aki úgy tudja, a csontváz Bécsbe került,
de a második világháborút követően már nem volt meg.
– A kerítés falába egy ember keletnek bele volt állítva, olyan
célból, hogy az erős legyen, tartós és emlékezetes – véli a
kilencvenedik évén túl járó jenőfalvi Gábor László. – Így hallottam
nagyapámtól. Volt ilyen elhatározott ember, hogy belement, béfalaztatta
magát, s kész. Így akart meghalni. Nem szép halál, de... Én így gondolom
– tette hozzá Gábor László, amikor arról faggattam, hogyan kerülhetett a
falba a csontváz.
Ferenczi István régész 1943-ban megjelent tanulmányában úgy értékeli,
hogy a karcfalvi halott szerepe az egyházerőd ellenségtől és egyéb
veszedelemtől való megóvása volt, bár szerinte nem élő embert, csak
csontvázat falazhattak be. A kutatónak szerencséje volt, ugyanis Némethy
József főesperes-kanonok, Nagyboldogasszonyfalva templomának
újjáépítője maga számolt be a leletekről Aranka Györgynek 1802-ben. A
beszámoló szerint az északi falba beépített csontváz „kezi között egy
pár Patkó” volt. Nem tudjuk, hogy ez a titokzatos ismeretlen egymaga
volt-e az erődtemplom középkori falának erősítője, és valószínűleg ez
most, a templomrestaurálás során sem fog kiderülni, de elvi lehetősége
annak is van, hogy további csontvázak legyenek a falakban. Az első
kutatási hét után ugyanis kiderült, hogy a mai templom déli falai
tulajdonképpen a középkori templomelőd sértetlen falai, a porticus
padlásterében látszik a régi párkány magassága, és megvan a déli bejárat
felső része is, vagyis a középkori hajó a nyugati fal kivételével
gyakorlatilag áll – tudtuk meg Botár Istvántól, a Csíki Székely Múzeum
régészétől, aki munkatársaival együtt több fronton is dolgozik. Egy
beomlott gödröt mutat a templom felszedett padlója alatt. Úgy gondolja,
kripta lehet, bár azt ő is hallotta, hogy a helybéliek inkább
az alagút
előkerülését várnák. Mert azt mindenki állítja Jenőfalva- és
Karcfalva-szerte, hogy a templom helyén valamikor végvár állt, abba
húzódtak veszedelem idején a helybéliek (persze a falut akkoriban
Harcfalvának nevezték), s a templomból lejárat volt a vízre. „Kifutó
egérlyuk volt a menekülőknek” – fogalmazott Gábor László.
– A Székaszó pataka alatt alagút volt egészen a dögkúthoz. A mai
templomból is oda jártak vízért, és mosni erre a patakra. Úgy hogy
nagyon érdekes lesz, ha most rátalálnak – jegyzi meg a jenőfalvi Bíró
Józsefné Erzsébet. Az alagút titka valószínűleg ezúttal sem tárul fel
teljesen, tudom meg az ásatást vezető Botár Istvántól. A régészeti
kutatásra ugyanis egy hónapot kaptak, azalatt megfeszített munkával
próbálják elvégezni „a házi feladatot”, vagyis megállapítani, hogy hol
van a régi hajó, a régi fal, a régi torony és a régi szentély.
„Próbáljuk feltárni, hogy mit rejt az omlás, bár szerintem ott nem
alagút, hanem egy újabb kripta vár majd ránk.”
Teljes padlócsere lesz, kihordják a templomból a padló alatti
törmeléket és kicserélik lélegző-szuszogó kavicsra, hogy a ráhelyezett
fa ne gombásodhasson meg. A régészek ennek kapcsán végeznek
felügyeletet és megelőző feltárást, mivel leírásokból és a tavalyi
külső kutatásokból is tudni lehet, hogy lennie kellett egy korábbi
templomnak.
– Szeretnénk megállapítani a gótikus szentély hosszát. Megtaláltuk
már az 1796-ban elbontott nyugati harangtorony helyét is, amely utólag
épült a hajóhoz – magyarázza Botár István, aki úgy véli, hogy a
jelenlegi Nagyboldogasszony-templom elődjét, valamint a Csonkatorony
gótikus templomát ugyanaz a mester vagy ugyanaz az iskola építette.
– Mindenképpen köze van a két templomnak egymáshoz, és biztos vagyok
benne, hogy a karcfalvi templom gótikus szentélye is a 15. század
második felében épült. Sőt Botár István abban is biztos, hogy a még
korábbi templomhajót sem bontották el teljes egészében az átépítéskor,
csupán megtoldották és magasították, tehát nem a gótikus templom, hanem
egy még korábbi templom hajója. „Megvan tehát a régi templom, és
remélem, a hozzá tartozó szentélyt is megtalálom.”
A falképek
esetében Czimbalmos Attila falkép-restaurátor a szentély külső falán
egy polikróm díszítőfestés nyomait próbálta felszínre hozni. – A minta
jellegéből, illetve az analógiákból a 17. századra datálható, viszont
nagyon gazdag és egyedi, mert kicsit eltér azoktól a típusmintáktól,
amelyek errefelé, a Székelyföldön, hasonló helyeken lenni szoktak –
mondja. – Ugyanis ez vörössel és okkerrel kombinált díszítőfestés, tehát
nem a megszokott háromlevelű lóhere, és az is érdekes, hogy a festés
regiszterenként változik, van egy ritmusa, van egy rendszere az egész
motívumvilágnak. Az egyik regiszterben találtunk egy nap- és
holdmotívumot, vörösre megfestve, nagyon szépen. A pálcatag alatt is egy
végtelenített motívum fut körbe, szintén vörösre megfestve, illetve a
párkányzat felső részén is egy ilyen keresztezett motívumot találtunk.
A restaurátor a templom külső falán egy most napvilágra került
feliratot mutat – valamikor ez a belső térben lehetett. Még nem lehet
értelmezni, de néhány hét múlva többet tudunk majd, biztat, és folytatja
a munkát a szentélyben, ahol a középkori díszítőfestés nyomai is
itt-ott feltűnnek.
A keresztút
A cinteremfal fülkéi üresen árválkodnak. A keresztút képei jelenleg Marosvásárhelyen Feketics Erika és Kiss Loránd festő-restaurátorok műhelyében vannak, hívja fel a figyelmem Farkas Árpád plébános. A 14 festmény felújítását nem a román művelődési minisztérium finanszírozza (mint a templomban zajló munkálatokat), a szükséges 46 ezer lejt részben pályázatból (egymillió forint), részben önerőből teremtette elő az egyházközség. A festmények 1781-ben készültek.
A cinteremfal fülkéi üresen árválkodnak. A keresztút képei jelenleg Marosvásárhelyen Feketics Erika és Kiss Loránd festő-restaurátorok műhelyében vannak, hívja fel a figyelmem Farkas Árpád plébános. A 14 festmény felújítását nem a román művelődési minisztérium finanszírozza (mint a templomban zajló munkálatokat), a szükséges 46 ezer lejt részben pályázatból (egymillió forint), részben önerőből teremtette elő az egyházközség. A festmények 1781-ben készültek.
– Nagyon érdekes, hogy Pilátust, aki római hivatalnok volt, török
ruhában, turbánnal ábrázolják az első állomás képén – jegyzi meg a
plébános. – Valószínűleg népies festő festette, és abban az időben a
rossz, a gonosz megtestesítője a török lehetett, ezért kapott a római
török ruhát.
– Erősen megviselt állapotban voltak a karcfalvi stációképek –
erősíti meg Kiss Loránd, aki szerint a festmények feltehetően eredetileg
is jelen helyükre készültek, de az időjárás viszontagságainak kitéve
vásznuk elöregedett, törékennyé vált, összeszakadozott, a festékréteg az
alapozóval együtt fölcserepezett, részben lehullt. Az egyik képnek 80
százaléka hiányzik.
– Mi a festményeket portalanítottuk, a további festékréteg
kipergésének elkerülése végett a festett felületet japán papírral védtük
le – sorolják a restaurátorok a munkafázisokat, a tisztogatást, az
élberagasztást, a vászonpótlást, a konzerválást, a kasírozást, a
vakkeretre feszítést. A festő-restaurátorok úgy vélik, a stációképeknek
elsősorban kultúrtörténeti értékük jelentős, mert betekintést engednek a
18. századi székelyföldi falu vallásos világába. Restaurálásuk
hamarosan kész, de a szakértők azt javasolják, hogy ne a kerítőfalban,
hanem száraz helyen állítsák ki őket.
Báthory kelyhe
Teleki József 1799-ben járta be Csíkot és örökítette meg élményeit
Úti jegyzések című írásában. A frissen felújított
Nagyboldogasszony-templomnál is megfordult: „Láthatod itt a
szerencsétlen Báthori András mise mondo köntössét, most egy oltár
takarója. Ugyan az ö kehelit; a’ mellyen ez az irás van: Presbiteri
(...) 1540. A templom régi, ajtaja (!) es volt de bé meszelték” –
jegyezte fel. A kehely ma is megvan, tudom meg a plébánostól, aki
szakértői tanulmányt is mutat a műkincsekről. Ebben szerepel egy 15. és
egy 16. századi kehely is – kora szerint akár mindkettő lehetett volna a
Pásztorbükkön meggyilkolt egyházfőé is, de bizonyíték nincs rá. A
számon tartott miseruhák 19. századiak, és hogy mi lett az oltártakaróul
használt kasulával, nem lehet tudni. Úrmutató, keresztelőkészlet és
egyéb műtárgyak is vannak a plébánia tulajdonában, de ezeket egyelőre
nem lehet megtekinteni, mondja a plébános, s közben egy újonnan
kialakított kiállítótermet mutat a plébánia épületében, amelyet már idén
szeretnének berendezni. Ugyanott illemhelyek is készültek a
turistáknak. Mert Nagyboldogasszony egyházközség várja a látogatókat,
és (valószínűleg Árpád-kori előzményekkel rendelkező) temploma régi
kincseivel az új csodálókat. A tervek szerint decemberre befejeződhet a
restaurálás – ugyanis a felújítás teljes összege szerepel a Művelődési
Minisztérium 2012-es felújítási tervében aláírva, jóváhagyva –
erősítette meg kérdésünkre Kelemen Hunor volt miniszter.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése