2012. jan. 1.

Isten Anyja

„Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.” (Lk 2,21) 

      Ha Jézusra tekintek, egy nyolcnapos Kisdedet látok, és nem egyedül látom, hiszen oly kicsi és kiszolgáltatott, hogy csakis az Anyja karjaiban tudom elképzelni. Az Oltáriszentségben még inkább kiszolgáltatott. Ma az Anyaszentegyházam is a Szűzanyát ünnepli, aki észrevétlenül és alázatosan mindenütt jelen van, ahol a Fia van, mert a Fiú és az Anya elválaszthatatlanok, a mennyben is, örökre együtt vannak. Mária a mi „anyánk a kegyelem rendjében”. (LG 61) 
      Minden ember szívében egy gyermek él, aki feltétel nélküli szeretetre, elfogadásra, megértésre, és játszótársra vágyik. Ezt a gyermeket komoly felnőttként és a bűnök sokaságával „eltemeti” a lélek, és úgy folynak tovább a mindennapok, mintha nem is enne Mária a mi Anyánk. Nemhiába mondják, hogy az ember csak addig gyermek, amíg él a földi Édesanyja, és sírja mellett a szívében felsír a mindenkori gyermek, akit esetleg már „eltemetett”. 
      Elszomorítóak az olyan fiatal felnőttek, főleg a már családosok, akik nyilvánosan az Édesanyjukat kritizálják, aki felnevelte őket, és saját bűneikért is őt okolják – ez infantilizmus. 
      Számomra misztérium, hogy Jézus nem akart Édesanya nélkül élni, szenvedni és meghalni, ott tartotta őt a Kereszt alatt is. Sokszor feltettem Neki a kérdést kamasz koromban, hogy akkor nekem miért nincs, ha Neki volt Édesanyja itt a földön. Sok év kellett elteljen, amíg beszélni mertem a lelkiéletemről, és csak úgy ámultam: jó-jó, vallásosok vagytok, de hát hol marad a bensőséges kapcsolat Máriával, Isten Anyjával?! Azóta már tudom: akiknek meghalt a földi édesanyjuk, Jézus saját Édesanyját küldi az árvához különleges módon, és azonnal. Ez tény, több mint teológia. Természetesen, „normális” gyerekkorral rendelkező keresztényeknek is lehet egészen bensőséges kapcsolata a Szűzanyával:-) Az árvák „megérzik” egymást, és kimondják: igen, Mária az Édesanyám, igen, ezt megtapasztaltam már 3 vagy 5 éves koromban... és azóta is az Anyám, általa ismertem meg Istent. Csodálatos kegyelem. Ezt a kegyelmet látom működni Böjte Csaba testvér körül, hiszen ha ő szívből szereti az árva, szegény és megvetett gyerekeket, az Isten Anyja még jobban szereti őket, és hathatósan közbenjár értük. Mária előbb volt az Anyjuk, mint Csaba testvér az apjuk, habár az az emberfeletti munka, amit felvállalt a gyerekekért hosszú évek óta, hűségben és szeretetben, hát nem semmi:-)
* * *
     Mindig szűz Leány, aki férfi közreműködése nélkül foganhattál! Mert Annak, akit te fogantál, örök Atyja van. Az emberi nem leánya, aki istenien karodban hordoztad a Teremtőt!... Valóban, értékesebb vagy te az egész teremtésnél, hiszen a Teremtő egyedül tetőled kapta meg az emberi anyagunk zsengéjének örökségét. Teste a te testedből, vére a te véredből lett; Isten a te tejeddel táplálkozott, és a te ajkad Isten ajkát érintette... Ó egészen szeretetre méltó, háromszorosan boldog Asszony! „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse!” Ó Asszony, Dávid király Leánya és Istennek, a világegyetem királyának Anyja! Isteni és eleven mestermű, akiben kedve telik a Teremtő Istennek, akinek lelkét Isten vezette, és akinek lelke egyedül Istenre figyelt... Őérte jöttél a világra, az ő kegyelmével szolgálod az egyetemes üdvösséget, hogy általad teljesedjék Isten ősi terve: az Ige Megtestesülése és a mi megistenülésünk. 
Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonított 
Homilia in nativ B.M.V. 6,7.9.

A Szűzanya áldása, mosolya és oltalma legyen veletek egész évben!
BUÉK!

Nincsenek megjegyzések: