- „Szeresse nagyon azokat, akik ellentmondanak, és nem szeretik Önt, mert ily módon szeretet születik azokban a szívekben, amelyekben eddig nem volt. Tegyen úgy, ahogy Isten bánik velünk, aki szeret minket, hogy mi is szerethessük Őt, azzal a szeretettel, amelyet Tőle kapunk.” (Keresztes Szent János levele egy kármelita nővérnek 1591 végén)
Negyedik nap
Napi bevezető ima:
- Fordulj mély alázattal és gyermeki bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához, aki a Bölcsesség széke, ajánld fel neki háromféle lelki képességedet, és így imádkozz: „Szűzanyám, te légy emlékezetemben, hogy hozzád hasonlóan az Úr Jézusra vonatkozókon kívül minden más emléket kivessek abból; világosítsd meg értelmemet, hogy Szent Fiadén kívül minden más ismeretet eltávolítsak belőle; és vezéreld akaratomat, hogy csak Isten akaratát tegyem.” Alázd meg magad Mária előtt! Légy olyan, mint egy kis koldus, aki alamizsnát kér! Könyörögj ki buzgón Jézus kegyelmeinek e kiosztójától, e jóságos Kincstárnokától minden kegyelmet, egyesülj az Ő Szeplőtelen Szívével, s ha nem menne az elmélkedés, csak szólítsd Őt így: „Szűz Mária drága Szíve, légy a menedékem!” Majd rögtön fűzd hozzá: „Jézusom, irgalmazz nekem!” A nap folyamán pedig gyakran jussanak eszedbe, amit a reggel az elmélkedésnél elhatároztál.
( Monforti Grignon Szent Lajos tanácsa a „Mária által Jézushoz” című könyvből.)
2. Ó édes égetés!
Ó kedves, drága seb!
Ó nyájas kéz! Gyöngéd megilletés,
Amelyben örök élet íze van,
S amely lerója minden tartozásom!
S ölvén, életté változtattad a halált.
Ebben a versszakban a lélek azt fejtegeti, hogy a Szentháromság három személye, az Atya, a Fiú és a Szentlélek azok, akik Őbenne az egyesülésnek ezt az isteni művét létrehozták. Eszerint tehát, a kéz, az égetés és a megilletés alapjában véve egyugyanazon dolog, s csak ezért nevezi őket így, mert ezek a nevek kifejezik mindegyiknek különleges hatását. Az égetés a Szentlélek; a kéz az Atya; a megilletés a Fiú. A lélek tehát dicsőíti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket és három nagy kegyelmet és lelki jót emel ki, amelyet létrehoztak azáltal, hogy halálát életté változtatták és őt önmagukhoz hasonlították. Az első a kedves drága seb, amelyet a Szentléleknek tulajdonít, és ezért nevezi édes égetésnek, A második az örök élet íze, amelyet a Fiúnak tulajdonít s ezért gyöngéd megilletésnek mond. A harmadik az, hogy Isten őt önmagához hasonlította, s ezzel az ajándékkal a lélek bőven meg van jutalmazva. Ezt az Atyának tulajdonítja, azért mondja nyájas kéznek. S bár itt a hatások különbözősége alapján mind a hármat megemlíti, azért mégis csak eggyel beszél, mondván: életté változtattad, mégpedig azért, mert mindhárman együttesen cselekszenek, s így helyesen tulajdonít mindent egynek és mindent mindhármuknak. (ÉSz 2,1)
Mivel pedig ez az isteni tűz ebben az esetben a lelket önmagává alakította át, az nemcsak érzi az égetést, hanem a maga egészében e hatalmas tűz égetésévé válik. (ÉSz 3,3)
Így tehát ez a boldog lélek, aki oly szerencsés volt eljuthatni eddig az égetésig, mindent tud; mindent élvez; mindent megtesz, amit akar és sikerül neki; Mert ez a lélek az, akiről az apostol azt mondja: „A lelkiember mindent megítél és ő senkitől sem ítéltetik meg”. (1Kor 2,15) És ismét: „A lélek átvizsgál mindent, még Isten mélységes titkait is” (uo. 10). A szeretetnek ugyanis az a sajátsága, hogy Kedvesének összes kincseit átkutatja. (ÉSz 2,4)
A szeretet égési sebét nem lehet mással meggyógyítani, hanem csakis magával ugyanazzal az égetéssel, amely okozza. Az gyógyítja, s mialatt gyógyítja, újra okozza, mert a szeretet-égetés valahányszor érinti a szeretet sebét, mindig nagyobb szeretet-sebet ejt. (ÉSz 2,7)
Úgy kell fölfognunk a dolgot, hogy ez az égetés és sebzés a legmagasabb fok, amelyre csak az ember ebben az állapotban följuthat. (ÉSz 2,8)
Van azonban a lélek égetésének egy más, igen magasztos alakja, mely értelmi látomás kíséretében történik: a szívsebzés (Avilai Szent Teréz tapasztalatát írja le). Kevés lélek jut ily magasra. Egyesek azonban eljutottak idáig, akiknek az volt a rendeltetésük, hogy erényük és szellemük fiaik révén elterjedjen (vagyis a rendalapítók kapnak ilyen kegyelmeket, mint például Szent Terézia Anyánk, Assisi Szent Ferenc), amennyiben Isten a rendi szellem zsenge korában, többé vagy kevésbé árasztja el lelki kincsekkel és erényekkel a rendfőket aszerint, amint az ő tanításuk és szellemük nagyobb vagy kisebb számú utódoknak van hivatva örökségül szolgálni. (ÉSz 2, 12)
Nézzük, mit tesz a Szeráf. Sem többet, sem kevesebbet, mint hogy valósággal sebet ejt a szellem bensejében. Ha azután Isten olykor megengedi, hogy annak a belső sebzésnek hatása külsőleg is megnyilvánuljon, tudniillik az érzéki részben, akkor a seb a testen is megjelenik, amint például megtörtént Assisi Szent Ferenccel. Midőn ugyanis a Szeráf megsebezte lelkét az öt szent sebbel, ez a hatás külsőleg is jelentkezett, mert a testére is rányomta azokat, megsebezve azt is; mégpedig a szeretet nyilával sebezte meg éppúgy, mint a lelket. (ÉSz 2,13)
Így volt ez Szent Pálnál is, aki lelkében oly részvéttel viseltetett Krisztus Urunk szenvedése iránt, hogy annak fájdalmait testében is érezte, amint ez kitűnik a galatákhoz írt levelének e szavaiból: „Én az Úr Jézus bélyegeit viselem az én testemen”. (ÉSz 2,14)
Ó édes égetés!
Ez az égetés itt, mint mondottuk, a Szentlélek, mert amint Mózes mondja ötödik könyvében: „A mi Urunk, Istenünk emésztő tűz” (4,24), tudniillik a szeretet tüze, amely végtelen erejű lévén, mérhetetlen hatalommal képes a lelket megemészteni és önmagává átalakítani, ha egyszer azt megérintette. (ÉSz 2,2,)Mivel pedig ez az isteni tűz ebben az esetben a lelket önmagává alakította át, az nemcsak érzi az égetést, hanem a maga egészében e hatalmas tűz égetésévé válik. (ÉSz 3,3)
Így tehát ez a boldog lélek, aki oly szerencsés volt eljuthatni eddig az égetésig, mindent tud; mindent élvez; mindent megtesz, amit akar és sikerül neki; Mert ez a lélek az, akiről az apostol azt mondja: „A lelkiember mindent megítél és ő senkitől sem ítéltetik meg”. (1Kor 2,15) És ismét: „A lélek átvizsgál mindent, még Isten mélységes titkait is” (uo. 10). A szeretetnek ugyanis az a sajátsága, hogy Kedvesének összes kincseit átkutatja. (ÉSz 2,4)
Ó kedves, drága seb!
Az előbbiekben a lélek az égetéssel beszélt, most pedig az égetés okozta sebhez intézi szavait. (ÉSz 2,6)A szeretet égési sebét nem lehet mással meggyógyítani, hanem csakis magával ugyanazzal az égetéssel, amely okozza. Az gyógyítja, s mialatt gyógyítja, újra okozza, mert a szeretet-égetés valahányszor érinti a szeretet sebét, mindig nagyobb szeretet-sebet ejt. (ÉSz 2,7)
Úgy kell fölfognunk a dolgot, hogy ez az égetés és sebzés a legmagasabb fok, amelyre csak az ember ebben az állapotban följuthat. (ÉSz 2,8)
Van azonban a lélek égetésének egy más, igen magasztos alakja, mely értelmi látomás kíséretében történik: a szívsebzés (Avilai Szent Teréz tapasztalatát írja le). Kevés lélek jut ily magasra. Egyesek azonban eljutottak idáig, akiknek az volt a rendeltetésük, hogy erényük és szellemük fiaik révén elterjedjen (vagyis a rendalapítók kapnak ilyen kegyelmeket, mint például Szent Terézia Anyánk, Assisi Szent Ferenc), amennyiben Isten a rendi szellem zsenge korában, többé vagy kevésbé árasztja el lelki kincsekkel és erényekkel a rendfőket aszerint, amint az ő tanításuk és szellemük nagyobb vagy kisebb számú utódoknak van hivatva örökségül szolgálni. (ÉSz 2, 12)
Nézzük, mit tesz a Szeráf. Sem többet, sem kevesebbet, mint hogy valósággal sebet ejt a szellem bensejében. Ha azután Isten olykor megengedi, hogy annak a belső sebzésnek hatása külsőleg is megnyilvánuljon, tudniillik az érzéki részben, akkor a seb a testen is megjelenik, amint például megtörtént Assisi Szent Ferenccel. Midőn ugyanis a Szeráf megsebezte lelkét az öt szent sebbel, ez a hatás külsőleg is jelentkezett, mert a testére is rányomta azokat, megsebezve azt is; mégpedig a szeretet nyilával sebezte meg éppúgy, mint a lelket. (ÉSz 2,13)
Így volt ez Szent Pálnál is, aki lelkében oly részvéttel viseltetett Krisztus Urunk szenvedése iránt, hogy annak fájdalmait testében is érezte, amint ez kitűnik a galatákhoz írt levelének e szavaiból: „Én az Úr Jézus bélyegeit viselem az én testemen”. (ÉSz 2,14)
15 perc elcsendesedés, ima...
Befejezés:
Hálaadás. Veni Creator Spiritus himnusz (Teremtő Lélek, jöjj közénk...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése