Gyakran Csíksomlyón tartjuk a Biblikum és az exegézis kurzusokat, ilyenkor az esti szentmisére testületileg elmegyünk. Ez olyan jó, mert két szentmisén vehetek részt aznap, a Szűzanya lábainál másodszor is egyesülhetek a szentségi Jézusommal. Nyugodt gyónási alkalom is van, az utóbbi alkalmakkor Márk József atya ült a gyóntatóban, és ő nem csak a bűnt ostorozza, hanem csodálatos lelki tanácsokat is ad. Majd a sekrestyéből követtem a szentmisét:
December 2-án is kimentünk szokás szerint Csíksomlyóra, és ahogy közösségünk vonult be a hittanterembe, egyszer csak szembeáll velem egy ferences barát, és megajándékoz a Guadalupei Szűzanya képével, és néhány fénymásolt lappal a történetéről. Hirtelen azt sem tudtam melyik lábamra álljak, hogy csak úgy kiszúrt engem a közösségből. Mikor magamhoz tértem, beszélgetni kezdtünk, és elmondta, hogy spanyolul tanul, és a jövő évben ki fog menni Mexikóba a Guadalupei Szűzanyához. Ez az a virgonc barát, aki sok-sok évvel ezelőtt hazaszállított minket Veres Imre papbácsival Csíkszeredába, egy piros dubában, épp az utolsókat rúgta nagy hörögve, mármint a duba, de túléltük Isten segítségével. Most aztán a nevét is megkérdeztem A barátnak:-)
A következő alkalommal kaptam tőle négy DVD-ét is, vagyis többszörösen a filmet a Guadalupei Szűzanya történetéről: angol, spanyol és francia nyelvű. Itt Csíksomlyón, Mária-kegyhelyen, a Guadalapuei Szűzanya rajongója és apostola ez kis ferences barát, de végülis ugyanarról a Máriáról van szó, Isten Anyjáról, és a mi Édesanyánkról!
Igazi szép ajándék volt ez a Mikulástól, ugye? pedig én garantáltan virgácsot érdemeltem volna.
A Szűzanya jelenés-sorozata világméretekben 1531-ben - a lengyel Csesztohova és a magyar Csíksomlyó után - a mexíkói Guadakipeban kezdődött. Ez ma is, - minden eddigi jelenést ismerve -, a legnagyobb jelentőségu Mária-jelenés, mégpedig a tudomány szempontjából is. A nem teremtett világban, a Szent Pálnak megmutatott Isten országában született: alkotásban minden, a kép maga, az alapozás nélküli festmény 475 év óta sértetlen fényében ragyog. (...) Ennek a guadalupei csodaképnek a legutolsó nagy felfedezője új oldaláról a csillagászat. A csillagászok ráéreztek és rádöbbentek arra, hogy a Szűzanya ruhajának dekorációja, amelyet csak festőművészeti bravúrnak tekintettek századokon keresztül, azt a csillagállást tükrözi, fényképezi vissza, amely 1531. december 9-én volt a guadalupei első jelenés alkalmával, amikor a püspök előtt megjelent a látnok indián, az öt évvel ezelőtt kiváltságolt, ma már oltárainkon is tisztelt boldog Juan Diego. Az ő agavé rostjaiból készült egyszerű köpenyén rajzolódott ki és az Ég részéről ajándékozódott a fenséges festészeti bizonyság és tanúság, ami rögtön a torinoi lepel után sorakozik - tudományosan és igazoltságában -, felülmúlva a világ minden más csak a túlvilágról eredeztető és tisztelt ereklyéjét.
1531. december 9., TEPEYAC-domb. Juan Diego, 27 éves férfi a Szeplőtelen Fogantatás ünnepi szentmiséjére igyekszik, amikor a csillagok alól az emberi ének és zenevilágban valami le nem írható gyönyörű hangot hall, majd fényt lát, és valaki anyanyelvén, kedvesen nevén szúlítja. A Szent Szűz jelent meg előtte és nauhatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, TLATELOCO-ba, az érseki palotába, és mondja el óhaját: „Hőn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti irgalmas Anyátok!” A spanyol püspök, Juan de Zumárraga, kétkedve fogadja, és jelet kér. A negyedik jelenés alkalmával a Szűzanya kéri Juant, hogy a domb tetején – a hideg téli decemberben – szedje teli rózsával kötényszerű köpenye elejét és mutassa meg a püspöknek. A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez időben rózsaszedésről beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörű Mária kép válik láthatóvá a köpeny elején. Zumarrága püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért. Két hét múlva már áll a fából épült kápolna. A köpenyt, amelyet az indiánok tilmának neveznek, rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatása mennyei kisugárzásában néhány év alatt 9 millió indián megkeresztelkedik. A „guadalupe” elnevezés sapnyol félrehallás következménye, nahuatli nyelven eredeti jelentése: „a démon legyőzője”(...)
A tilmán levő képnek nem csak a megjelenése volt csodálatos, hanem mindeddig, közel félévezredes – teljes épségben való fennmaradása is. A képen sokszoros nagyításban sem látható ecset nyoma! A növényi eredetű ritka szövésű anyag nincs előkészítve festővászonnak, és erre nem is alkalmas. Ha nem festik be, 20 év alatt szétmállik. Ha megfestik, akkor már 5 és alatt tönkremegy. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt majdnem 500 éven keresztül, pedig az első 116 év alatt még üveggel sem védték, sőt százezrek érintették meg, megtapogatták és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették előtte – időnként füstfelhőben. A tilma festményt nem hordozó részét relikviaként széthordták, így a festmény ma 198x106 cm, melyen a Szent Szűz alakja 142 cm. Jelenleg üveg alatt, hármas keretben (arany-ezüst-bronz) őrzik az eredeti bazilika közvetlen közelében felépített hatalmas méretű betonból készült új székesegyházban, annak 20 ezer zarándokot befogadó jobboldali introitusként.
December 2-án is kimentünk szokás szerint Csíksomlyóra, és ahogy közösségünk vonult be a hittanterembe, egyszer csak szembeáll velem egy ferences barát, és megajándékoz a Guadalupei Szűzanya képével, és néhány fénymásolt lappal a történetéről. Hirtelen azt sem tudtam melyik lábamra álljak, hogy csak úgy kiszúrt engem a közösségből. Mikor magamhoz tértem, beszélgetni kezdtünk, és elmondta, hogy spanyolul tanul, és a jövő évben ki fog menni Mexikóba a Guadalupei Szűzanyához. Ez az a virgonc barát, aki sok-sok évvel ezelőtt hazaszállított minket Veres Imre papbácsival Csíkszeredába, egy piros dubában, épp az utolsókat rúgta nagy hörögve, mármint a duba, de túléltük Isten segítségével. Most aztán a nevét is megkérdeztem A barátnak:-)
A következő alkalommal kaptam tőle négy DVD-ét is, vagyis többszörösen a filmet a Guadalupei Szűzanya történetéről: angol, spanyol és francia nyelvű. Itt Csíksomlyón, Mária-kegyhelyen, a Guadalapuei Szűzanya rajongója és apostola ez kis ferences barát, de végülis ugyanarról a Máriáról van szó, Isten Anyjáról, és a mi Édesanyánkról!
Ma van az ünnepe:
Igazi szép ajándék volt ez a Mikulástól, ugye? pedig én garantáltan virgácsot érdemeltem volna.
És most néhány sor a fénymásolt lapokból:
A Szűzanya jelenés-sorozata világméretekben 1531-ben - a lengyel Csesztohova és a magyar Csíksomlyó után - a mexíkói Guadakipeban kezdődött. Ez ma is, - minden eddigi jelenést ismerve -, a legnagyobb jelentőségu Mária-jelenés, mégpedig a tudomány szempontjából is. A nem teremtett világban, a Szent Pálnak megmutatott Isten országában született: alkotásban minden, a kép maga, az alapozás nélküli festmény 475 év óta sértetlen fényében ragyog. (...) Ennek a guadalupei csodaképnek a legutolsó nagy felfedezője új oldaláról a csillagászat. A csillagászok ráéreztek és rádöbbentek arra, hogy a Szűzanya ruhajának dekorációja, amelyet csak festőművészeti bravúrnak tekintettek századokon keresztül, azt a csillagállást tükrözi, fényképezi vissza, amely 1531. december 9-én volt a guadalupei első jelenés alkalmával, amikor a püspök előtt megjelent a látnok indián, az öt évvel ezelőtt kiváltságolt, ma már oltárainkon is tisztelt boldog Juan Diego. Az ő agavé rostjaiból készült egyszerű köpenyén rajzolódott ki és az Ég részéről ajándékozódott a fenséges festészeti bizonyság és tanúság, ami rögtön a torinoi lepel után sorakozik - tudományosan és igazoltságában -, felülmúlva a világ minden más csak a túlvilágról eredeztető és tisztelt ereklyéjét.
1531. december 9., TEPEYAC-domb. Juan Diego, 27 éves férfi a Szeplőtelen Fogantatás ünnepi szentmiséjére igyekszik, amikor a csillagok alól az emberi ének és zenevilágban valami le nem írható gyönyörű hangot hall, majd fényt lát, és valaki anyanyelvén, kedvesen nevén szúlítja. A Szent Szűz jelent meg előtte és nauhatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, TLATELOCO-ba, az érseki palotába, és mondja el óhaját: „Hőn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti irgalmas Anyátok!” A spanyol püspök, Juan de Zumárraga, kétkedve fogadja, és jelet kér. A negyedik jelenés alkalmával a Szűzanya kéri Juant, hogy a domb tetején – a hideg téli decemberben – szedje teli rózsával kötényszerű köpenye elejét és mutassa meg a püspöknek. A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez időben rózsaszedésről beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörű Mária kép válik láthatóvá a köpeny elején. Zumarrága püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért. Két hét múlva már áll a fából épült kápolna. A köpenyt, amelyet az indiánok tilmának neveznek, rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatása mennyei kisugárzásában néhány év alatt 9 millió indián megkeresztelkedik. A „guadalupe” elnevezés sapnyol félrehallás következménye, nahuatli nyelven eredeti jelentése: „a démon legyőzője”(...)
A tilmán levő képnek nem csak a megjelenése volt csodálatos, hanem mindeddig, közel félévezredes – teljes épségben való fennmaradása is. A képen sokszoros nagyításban sem látható ecset nyoma! A növényi eredetű ritka szövésű anyag nincs előkészítve festővászonnak, és erre nem is alkalmas. Ha nem festik be, 20 év alatt szétmállik. Ha megfestik, akkor már 5 és alatt tönkremegy. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt majdnem 500 éven keresztül, pedig az első 116 év alatt még üveggel sem védték, sőt százezrek érintették meg, megtapogatták és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették előtte – időnként füstfelhőben. A tilma festményt nem hordozó részét relikviaként széthordták, így a festmény ma 198x106 cm, melyen a Szent Szűz alakja 142 cm. Jelenleg üveg alatt, hármas keretben (arany-ezüst-bronz) őrzik az eredeti bazilika közvetlen közelében felépített hatalmas méretű betonból készült új székesegyházban, annak 20 ezer zarándokot befogadó jobboldali introitusként.
És az utolsó lapon ez a vers áll:
Mit hozott neked Jézuska?
Hideg világ, morcos világ,
Szent Karácsony melegében
Izzítsd át a szívedet.
Bosszús világ, álmos világ,
Szent Karácsony balzsamával,
Gyógyítsd sajgó sebedet.
Fojtó világ, maró világ,
Karácsonyi levegővel
Szívd tele a tüdődet.
Buja világ, ledér világ
Karácsonyi szűziségben
Fogand újra életed.
Tamáskodó, gyanús világ,
Karácsony fényözönében
Szítsd fel újra hitedet.
Éhes világ, szomjas világ
Karácsony bő asztalánál
Enyhítsd szomjad-éhedet.
Szomorú bánkódó világ
Karácsony örömhírével
Vidítsd fel a lelkeket.
Vallástalan pogány világ
Az éjféli szentmisében
Hódolj szívvel Istennek.
Prof. dr. Zsoldos Imre SVD,
kínai misszionárius, nyelvtudós és műfordító.
A Magyar Kurír-on olvasom, hogy - idézek: A NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét. Megállapították, hogy a szövet hőmérséklete állandóan 36,6 fok, mint egy élő ember testhőmérséklete. Mária övéhez sztetoszkópot közelítettek, amellyel tisztán kivehetővé vált a magzat szívverése – 115 pulzus percenként. Szemorvosi műszerekkel is megvizsgálták a kegyképet, és felfedezték, hogy az ideghártya összehúzódik. A Mária köpenyén látható csillagok állása pontosan megfelel a valóságnak, úgy helyezkednek el, mint ahogy a mexikói égbolton a téli napforduló idején. A NASA tudósai szerint a tilmán látható színek nem állíthatók elő semmilyen, ma rendelkezésre álló eszközzel. A festés a szövet felett lebeg, anélkül, hogy ahhoz hozzáérne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése