A nyolcadik nap történései
Szt. Filoména ereklyatartója |
Az a nap, amikor Filoména ereklyéi állíttattak fel a templomba érkezése utáni órákban a mugnanói Miasszonyunkról elnevezett templom oltárán, augusztus 10.-e volt. A reggeli megérkezés óta az eső és a gyógyulás csodája futótűzként terjedt el, nemcsak a faluban, de a környező községekben is, és délutánra már hatalmas körmenetté alakult a Filoména ereklyéihez zarándokolni vágyó tömeg. A szertartások végeztével Francesco di Lucia bejelentette, hogy az ereklyék tiszteletére nyolcnapos áhítatot indítanak, hogy a környékbeli falvakból idejövő emberek számára elég idő álljon rendelkezésre. Ő a nap minden órájában kiszolgáltatja a szentségeket és mindenben a hivők rendelkezésére áll.
Nyolc napon át özönlöttek a környékről, de még a távolabbi községekből is a hívők, a kíváncsiak, a gyógyulni vágyók és az érdeklődők. Nyolc napon át semmi különös nem történt.
A nyolcadik napon az eddiginél sokkal többen keresték fel az ereklyéket. A templomban talpalatnyi hely sem maradt. A vecsernye vége felé egyszerre csak mozgás támadt az első sorokban, és egy gyermek, akit az anyja szorosan tartott az ölében, kiszabadította magát és előreszaladt az oltárhoz, ahol az ereklyék felé nyúlt kezeivel. Az imádság megszakadt. Sem a pap, sem a hívek nem akartak hinni saját szemüknek. Ez a gyermek ugyanis születése óta mozgássérült volt, egyetlen végtagja sem működött, és mindig csak az anyja ölében látták a templomban, aki a gyermeket kicsi kora óta cipelte magával minden alkalommal. Amikor az emberek felfogták, hogy mi történt, hatalmas hangzavar keletkezett, s Francesco di Lucia, aki az oltár mellett állt, megfogta a gyermek kezét. A tömeg önkéntelenül tapsolni kezdett, s a pap kézen fogva vezette vissza a gyermeket zokogó anyjához. A vecsernyét egy szomszéd községbeli pap, Antonio Betrano vezette, ékes szavakkal köszönte meg a gyermek gyógyulását és belekezdett az evangélium magyarázatába, amikor újra olyan hangzavar keletkezett, hogy szavait a zaj teljesen elnyomta. Az történt, hogy az első csodától felbuzdulva egy avilai asszony, aki vak kislányát hozta magával, odalopakodott az oltáron lévő mécseshez és felhasználva a zűrzavart, ami a béna gyermek gyógyulása okozott, bemártotta ujját az olajba, és megkente vele gyermeke szemeit. A kislány a következő pillanatban kiabálni kezdett, hogy „Látok, látok!” -, mire a körülállók örömujjongása elnyomott minden más hangot. - Francesco di Lucia most felemelte az újra látó kislányt, aki szemei elé emelte kezét a szokatlan fény miatt, és magasra tartva a gyermeket, hálaimát mondott a Teremtőhöz.
Az emberek izgalmát alig lehetett lecsillapítani.
Mindkét gyermeket számtalan ember ismerte, tudták, hogy születésük óta viselték terhüket, és most egyszerre mindenki kezet akart fogni a boldog édesanyákkal.
Francesco atyát nem zavarta sem a tumultus, sem a templomi áhítathoz nem illő ujjongás, maga is a többiekkel együtt örült az újabb csodáknak, és még sokáig imádkozott éjjel a sötét templomban az ereklyék előtt...
____________________________________
Illusztráció:
http://www.philomena.us/include_sanctuary_photos.asp
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése