Forradalom

Oroszország elterjesztette tévtanait az egész világon: véres háborúk, rengeteg szenvedés, egyházüldözés, népek eltiprása. Emlékezzünk! 1956 Október 23-án kitört a forradalom Magyarországon. Vérbe fullasztották.

Marton Marcell kármelita atya 1956. november 2-án Mindszenty bíboros beszédéből idézett (a rádióban hangzott el): "A történelem orgonáján Isten játszik!" - Valóban, folytatja Marcell atya -, de mi magyarok ezen az orgonán nem a billentyűk, hanem a pedál vagyunk.

1929. június 13-án Lucia nővérnek rendkívüli látomásban volt része. Látta a Szentháromságot és Mária Szeplőtelen Szívét. Ekkor a Szűzanya arra figyelmeztette, hogy elérkezett az a pillanat, amikor közölnie kell az egyházzal azt a kívánságát, hogy Oroszországot ajánlják fel, és azt az ígéretét, hogy Oroszországot meg fogja téríteni. Lucia nővér a következőket írja:

„Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és tovább imádkoztam kitárt karral. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát, és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A falimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, balkezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».

Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem, és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom.

Ezután így szólt a Szűzanya:

– Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Így Oroszország megmenekül. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek. Áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál! (Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 462. és 464. o.; P. Kondor 226. o.)

Később a Szűzanya Lucia nővérnek benső közlés útján panaszkodva mondta, hogy Oroszország felajánlása még nem történt meg:

– Nem akartak kérésemre hallgatni!...Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni, és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. 29 Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni.(Memórias e Cartas da Irmã Lúcia, 464. o.; P. Kondor 226-227. o.)

1942. október 31-én XII. Piusz pápa a fatimai jelenések jubileumának lezárása alkalmából Portugáliához intézett rádióüzenetben felajánlotta az egyházat és az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének.

1952. július 7-én XII. Piusz pápa Sacro Vergente Anno kezdetű apostoli levelében felajánlja Oroszország népét Mária Legtisztább Szívének. A levél szövegét közölte a Catolicismo nevű újság 21. száma 1952 szeptemberében.

A II. Vatikáni Zsinat idején 510 érsek és püspök 78 országból Krisztus helytartójának címzett dokumentumot írt alá, melyben azt kérték, hogy a pápa ajánlja fel az egész világot, de különösen és kifejezetten Oroszországot és a többi a kommunizmus által uralt nemzetet Mária Szeplőtelen Szívének. Rendelje el, hogy ugyanígy ővele együtt, egyazon napon a katolikus világ összes püspöke tegye ezt meg. Az iratot a Szentatyának, VI. Pál pápának 1964. február 3-án egy magánkihallgatáson Őexcellenciája Geraldo de Proenca Sigaud, diamantinai érsek (Brazília) személyesen nyújtotta át (l. a dokumentum teljes szövege Catolicismo 159.szám 1964.március 15.).

VI. Pál pápa II. Vatikáni Zsinat 3. ülésszakának végén 1964. november 21-én Mária Szeplőtelen Szívére bízta az emberiséget és ünnepélyesen a Szent Szüzet az „Egyház Anyjává” (Mater Ecclesiae) nyilvánította. A zsinati atyák felállva tapsoltak. (vö. Insegnamenti di Paolo VI, II. kötet, 1964. 678. o.)

(A fatimai idézetek megtalálhatók a neten is)