Istenem, szolgáltass nekem igazságot! (Lk 18,1-8)

         Isten akaratának teljesítése az életszentség alapja és forrása, egyszer mindnyájan ítélet alá esünk Isten színe előtt.
         Vágyaink és bűneink, a világ és a sátán megakadályoznak abban, hogy Isten által nekünk szánt úton haladjunk és szentté váljunk.

• Ha tehát, jámbor lélek, Istennek tetszeni, s e földön megelégedett életet akarsz élni, egyesülj mindig és mindenben az isteni akarattal. Gondold meg, hogy rendetlen és keserű életed minden bűne onnan származott, mert eltávoztál Isten akaratától. Mostantól kezdve tehát karold át Istennek tetszését és mondd mindabban, ami veled történik: Úgy van, Atyám! Mert így tetszett neked (Mt 11,26). Így történjék, Uram, mert ez a te tetszésed. Midőn érzed, hogy valamely kedvezőtlen esemény megzavar, gondolj arra, hogy az Úrtól jött és mondd: Így akarja Isten és aztán légy nyugodt. Elnémultam és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted (Zsolt 38) Uram, minthogy te cselekedted, én nem szólok, hanem elfogadom. Erre a szándékra kell irányítanod minden gondolatodat és imádságodat, vagyis légy rajta, az elmélkedésben, szentáldozáskor s az Oltáriszentség látogatásakor mindig kérd Istent, hogy adja meg a kegyelmet, hogy az ő akaratát teljesíthesd. És ajánld föl magadat folyvást, mondván: Íme itt vagyok. Istenem, tedd velem és mindenemmel azt, amit akarsz. Ez volt Szent Terézia állandó gyakorlata; napjában legalább ötvenszer fölajánlotta magát Istennek, hogy rendelkezzék vele úgy, amint neki tetszik. 

Forrás:

Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával, Jel Kiadó 2011. 

• A lelkek olyanok, mint a viasz, amely pecsétre vár. Önmagukban nincs sajátos azonosságuk. Rendeltetésük az, hogy az élet Isten akaratából meglágyítsa és előkészítse őket arra, hogy halálukkor felvegyék a fokozatuknak megfelelő, Istenhez hasonlósági lenyomatot Krisztusban. Többek között ez az azt jelenti, hogy Krisztus ítél. A viasz, amely meglágyult Isten akaratában, könnyen veszi fel azonosságának lenyomatát, az igazságot, amelyre szánva volt. A kemény, száraz, merev és szeretetlen viasz nem veszi fel a lenyomatot és a ránehezedő pecsét porrá fogja zúzni. 

Forrás:

Thomas Merton: Találkozás Istennel, A kontempláció, Márton Áron Kiadó 2000

• Legvégül szereteted foka alapján ítélnek meg. Tanulj meg szeretni úgy, amint Isten akarja, hogy szeressük, s úgy, amennyire tőled telik. 

(Keresztes Szent János: Az andurjári kézirat tanácsai és elvei, 56)

Isten akarata rólunk írott szó, 

van egy könyvünk a mennyben

         Születésünk előtt, Isten akarata és rólunk szóló tervei, sajátos és egyedülálló küldetésünk itt a földön a könyvünkben már meg van írva. Már csak ebből a szempontból is hamis a reinkarnáció tana.
         A mennyben mindenkinek van egy könyve, Isten akarata rólunk írott szó, az angyalok is olvashatják, ez megrendítő:

• Szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. (Zsolt 139,16) 

         Például Szent János apostol is megtudta a küldetését, miután lenyelte a róla szóló könyvet, és teljesítette is, amint tudjuk:

• Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.” (Jelenések 10,9-11) 
• Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket. (Mal 3,16) 
• Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. (Jel 20,12) 

         A lelkek ellensége mindent elkövet ellenünk, hogy ne teljesítsük Isten akaratát, és ne váljunk szentté, ehhez a felebarátunkat is felhasználja, aki ellenségünkké válik. A gonosz és rosszakaratú emberektől oltalmazz minket, Istenünk! 

• Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. (1Pét 5,8) 

         És bizony joga van az ősellenségnek Isten trónja elé állni, és „kikérni” minket. Ha Szent Pétert is kikérte, a Sziklát, akkor mi mit mondjunk? A mi Urunk Jézus Krisztus értünk is imádkozik:

• Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. (Lk 22,31) 

         Segítségünk Krisztus Jézus és az Ő Édesanyja, és az egész menny.
         Jézust és Máriát úgy mutatja be a Szentírás, mint akik teljesen „Istenbe”, az Ő fényébe, világosságába, szépségébe öltöztek.
         Tekintsünk most Jézusunkra „Aki felment a Hegyre imádkozni, s miközben az Atyával beszélgetett, arcának színe elváltozott, ruházata fehér lett és fényben sugárzó...” (vö.: Mt 17,2; Mk 9,3; Lk 9,29)
         Majd nézzünk Máriára:bensőleg Jézus lényébe öltöztetett minket az Úr. Ne csodálkozzunk azon, hogy üldöztetésben, szenvedésben van részünk, a lelkek ellensége kétszeresen is gyűlöl minket: Isten gyermekei és a Kármelhegyi Boldogasszony gyermekei vagyunk.
„Aki nagy jel az égen, egy Asszony, akinek öltözete a Nap, lába alatt a hold, s a fején 12 csillagból korona...” (vö.: Jel 12,1) Krisztus Jézust követjük, felvettük a Napbaöltözött Asszony vállruháját, a kármelita skapulárét, Krisztust öltöttük magunkra.

        Az ellenség támad minket, és mi gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a vele való harcra irányítjuk figyelmünket, akkor már Isten akarata sem tud igazából kiteljesedni az életünkben.
         Amikor egyik családtagunkat támadja – mert ez is az egyik stratégiája, ezzel is szenvedést akar okozni nekünk, akkor az illető személyért járuljunk a mennyei Atya trónusa elé. A családi kötelék szent és erős, Istentől ered, mint a Szent Családnál, jogunk van hozzá.

Kövessük az evangéliumi özvegyasszony példáját (Lk 18,1-8):

• Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”  

Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. (Lk 18,3)

         Ezt kéri Istentől, ez az állandó imája az özvegyasszonynak.
         Jézus korában a zsidó özvegyeknek és árváknak nem volt semmi joguk; ha a rokonság befogadta őket, csak akkor volt reményük az életben maradáshoz.
         Az özvegyasszony nem vitatkozik az ellenfelével, nem akarja meggyőzni az igazáról, nem követel kártérítést, nem akar bosszút állni - a Bíróhoz fordul. Éva is ott követte el a hibát az Édenkertben, hogy vitatkozni kezdett a kígyóval.
         Az özvegyasszony nem vádolja az ellenséget, mert a vádló maga a sátán:

• Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. (Jel 12,10-11) 

         Éjjel-nappal vádol Isten trónja előtt, egy fáradhatatlan főügyész.
         Vádolhat minket, mert joga van hozzá bűneink miatt, és a sorsunkba is beleszólhat.

1. Megtérünk és bűnbánatot tartunk 

         Most mi is Isten trónja elé állunk, de a Szent Isten trónusához nem járulhatunk, ha mi is meg nem szentelődünk: MEGTÉRÉS ÉS A BŰNBÁNAT a kulcs. Enélkül imáink nem hatolnak fel Isten trónnusához.

         Megtérünk és bűnbánatot tartunk a magunk, az ősök, sőt az élő családtagjaink nevében is, akiért imádkozunk. Ha szükséges, szentgyónásban letesszük bűneink terhét.

• Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. (Jak 4, 7-10) 

         Jézus Szent vére megtisztít minket, kérjük ugyanezt ezt őseink, családtagjaink számára is.
         - Megbocsátunk mindenkinek, önmagunknak is.
         - Minden megkötöző szóért (ítélkezés, rossz jellemzés, sértegetés, stb.) bűnbánatot tartunk:

• Amit mi mondtunk önmagunkra vagy a családtagunkra, akiért imádkozunk.
• Amit hatalommal bírók mondtak ki ránk: szülők, család, tanárok, főnökök, papok, barátok…
• Amit az illető családtagunk, akiért imádkozunk, mondott ki saját magára.

         - Áldást mondunk mindazokra, akik szavaikkal megkötöztek, megbántottak, kárt okoztak, üldöztek.

• Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. (Róm 12, 14.19-21) 

2. Az özvegyasszony elment a Bíróhoz. 

Most mi is Isten trónja elé állunk, a mennyei seregekkel körülvéve.

         A mi Bírónk az Isten, akinek trónja megközelíthetetlen fényességben van (1Tim 6,16). Lélekben most álljunk a trón elé Jézus Krisztus által, aki a mi védőügyvédünk, és tekintetünket fordítsuk a trónra. Velünk van a szent őrzőangyalunk és a Szűzanya, kerubok, szeráfkarok, angyalok... és a megdicsőült szentek megszámlálhatatlan serege. 
         És roppant nagy kegyelem, hogy élhetünk a bűnbánat szentségével, és magunkhoz vehetjük az Legméltóságosabb Oltáriszentséget, ezért legjobb rögtön a szentmise után a trón elé járulni, amikor is az Úr Jézus még a bensőnkben van a szent színek alatt; vagy szentségimádás alatt.

         Ha egyszer mindezt ezt végigelmélkedtük, és „látjuk a tróntermet”, másodszor már néhány perc alatt a trón elé tudunk állni (mert a kísértések nem maradnak el, míg csak e földön élünk):

• Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket. (Dán 7,9-10) 
• Az ott ülő tekintete jáspishoz és karneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!” (Jel 4,3-8) 

Isten trónja előtt jogaink vannak

         Isten gyermekei vagyunk és Krisztus társörökösei, már most a mennyeiek közé helyezett minket az Úr, jogaink és kiváltságaink vannak:

• Feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. (Ef 2, 6-7)

         Királyi gyermekek és papok vagyunk (itt általános papságról van szó, nem a felszentelt papokról!):

• Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. (1Pt 2,9) 

         Mert Jézussal MINDENT, semmit áldást ki nem hagyva, MINDENT nekünk ajándékozott az Atya, senki és semmi nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől:

• Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt MINDENT? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. (Róm 8,31-37) 

A szent angyalok szolgatársaink, küzdenek velünk és értünk

         A harcban nem vagyunk egyedül, a szent angyalok társaink a harcban, és Isten trónja előtt állnak szüntelenül, látják Szent Arcát:

• Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!” Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke. (Jel 19,10-11) 

          A szent angyalok félelmetesen erősek (Gábriel angyal megjelenik Dánielnek):

• Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. (Dán 10,6) 

         A mennyeiek közé helyezve látjuk, amint az apostolok is trónokon ülnek:

• Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. (Lk 22,29-30) 
• Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. (Jel 20,4)

         Képzeletben lássuk mindezt megrendülve, lássuk a Szűzanyát és Szent Józsefet, kedvenc szentjeinket, rokonainkat, barátainkat; ez tőlünk függ.

3. Kérjük Istentől az igazságszolgáltatást vádlónkkal szemben

     
         És most kérjük, hogy a Háromszorosan Szent Isten igazságot szolgáltasson nekünk; hamarosan, sőt egyes esetekben tüstént meg is teszi, a védőügyvédünk Jézus Krisztus, a vádló elnémul:

• Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. (Lk 18,07-8)

• Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. (Zsolt 72,2) 

         Sem az ítelethozatal, sem az igazságszolgáltatás, sem a végrehajtás nem a mi dolgunk - mindez megtörtént most!

4. Adjunk hálát Istennek Jézus Krisztus által

         Adjunk hálát Istennek, hogy fogadott minket, és meghallgatott, dicsérjük, áldjuk, magasztaljuk, imádjuk Istent - Jézus Krisztus által. A vádló eltakarodott ezúttal. Tartsunk ki ezen hitünkben.
            Ahogy Avilai Szent Teréz állandó gyakorlata volt, mi is napjában legalább ötvenszer ajánljuk fel önmagunkat Istennek, hogy rendelkezzék velünk úgy, amint Neki tetszik, a többit bízzuk Rá.
         Kérjük Jézust, a Jó Pásztort, hogy nevünkön szólítson minket (vagy azt, akiért Isten trónja elé járultunk), és vezessen minket Isten akaratának teljesítésében:

• „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” (Jn 10,3-5) 

         Isten akaratának megismerése és teljesítése IGAZSÁG: hogy éljünk az Ő parancsai és az Egyház parancsai szerint.
         Isten mikor igazságot szolgáltat nekünk, akkor akaratát és ígéreteit közli velünk, egyúttal elkergeti a tisztátalan szellemeket.

         Isten azt akarja (néhány igerész, a sort lehet folytatni konkrét célokért is):

• hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. (1Tim 2,4)
• hogy egészségesek legyünk testileg és lelkileg: „Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást.” (1Pét 2,24) 
• hogy szabadok legyünk mások rosszindulatú ítéleteitől, istentelen manipulálástól, megkötözöttségektől: „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) 
• hogy életünk legyen és bőségben legyen: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10, 10) 
• hogy bátrak legyünk a nekünk adományozott Szentlélekben: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15) „Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. (2Tim 1,7) 
• hogy szeressünk, legyünk irgalmasok és önzetlenek: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” (Mk 12, 29-31) 
• hogy hamatoztassuk talentumainkat (Mt 25, 14-30) 
• hogy közösségben éljünk, nem csak családi, hanem jézusi közösségben is: „Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.” (1Pét 2,5) 

         És álljunk az Úr elé családunkért, közösségünkért, városunkért, népünkért. Ábrahám is „alkudozott” az Úrral Szodoma megmentéséért (Ter 18, 16-33):

• „Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre – mondja az Úr, az Isten.” (Ez 22,30-31)

Isten nem bottal ver, hanem aratással. Ki mit vetett, azt aratja.

A Szent Háromkirályok ereklyéi – avagy a kölni dóm

A háromkirályok imádása
a ravennai Sant'Apollinare Nuovo
bizánci eredetű bazilika 
mozaikján (6–7. század) [1]

         A gyermek Jézust látogató három napkeleti bölcs fontos szereplői Jézus születése eseményeinek – a karácsony történetének.
         A napkeleti bölcsek királyként való megnevezésének, ábrázolásának hagyománya a középkorból származik. Ma van az ünnepük.
         Eredetileg Máté evangéliuma tesz említést róluk.

• Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: »Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat. « Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.” (Mt 2, 1-4) 

         Isten mindenkinek küld jelet: a pásztoroknak angyalok hirdetik, hogy megszületett a Megváltónk, „a juhok nagy pásztora” (Zsid 13,20), a napkeleti bölcseknek a betlehemi csillag mutatja az utat. A jeleket észrevehetjük magunk életében is, a jelek azt jelentik: Jöjjetek, jöjjetek Hozzám, a Megváltótok és Uratok vagyok, jöjjetek, nélkülem nem lehettek sem boldogok, sem szentek.

         A napkeleti bölcseket óperzsa, szír és egyiptomi kódexekben egyaránt megemlítik, más-más neveken. A hagyományos három név szír forrásokban fordul elő először: Karsudas, Hior és Bazantor, amelyek biztosan későbbi jelképes elnevezések. Ezekből alakult ki az 5.században az arám és görög nyelvjárásokban a Caspar, Melchior és Balthazar, a 8. században élt Szent Beda Venerabilis angol szerzetes, ezt a három nevet is megemlíti. Magyarosan: Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

A Szent Háromkirályok ereklyetratója
a kölni dómban

         A napkeleti bölcsek ereklyéi kalandos úton kerültek Kölnbe. A Szent Keresztfát is megtaláló Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja bukkant a csontokra palesztinai zarándoklata során, és ő rendelkezett arról, hogy azokat Konstantinápolyba vigyék a Hagia Sophia bazilikába. Később a csontok Milánóba kerültek.
         1162-ben Barbarossa Frigyes császár elfoglalja Milánót, és kancellárja, a kölni érsek, Rainald von Dassel rátalál ezekre az ereklyékre. Az ereklyék rendkívüli tisztelete ad magyarázatot arra, miért vitetik azonnal a
hadizsákmányként a megszerzett kincset Kölnbe, 1164. július 23-án, éspedig győzelmi menettel. Az út során eleinte nem keltett figyelmet a felvonulás, ezért Dassel érsek megállókat iktatott be, és szentmiséket tartott, ezzel hívva fel a figyelmet a vallási kincsre. Így válhatott Köln Európa egyik leghíresebb zarándokhelyévé. Nicolas de Verdun, a korszak leghíresebb ötvösmestere készíti el a tölgyfából faragott, bazilika formájú, két méter hosszú ereklyetartó (tulajdonképpen szarkofág) színarany borítását, amely árkádok alatt prófétákat és apostolokat ábrázol, homlokzatán pedig a Háromkirályok imádásának jelenetét, ahol a gyermek Jézus előtt adoráló királyok mögé felsorakozik negyedikként maga a császár, Barbarossa Frigyes is.
       

A kölni dóm

 A díszesen befoglalt szent ereklyék nagyobb ereklyetartót is kaptak: ez a hatalmas, gótikus templom azért épült, hogy az ereklyéket, és az azok látogatására érkező zarándokokat befogadja. A Rajna-parti város polgárai arra vágytak, hogy az új katedrális a föld legnagyobb temploma legyen – 1248.08.15-én tették le az alapkövét, és 600 évig épült. Ez a gótikus remekmű a Szent Háromkirályok ereklyéi nélkül sosem valósult volna meg. „Sancta Colonia”, vagyis Köln Róma és Santiago de Compostela mellett Európa leghíresebb zarándokhelye.

• A dóm hivatalos neve Szent Péter és Szűz Mária Székesegyház. 

         Hosszú időn át elképzelhetetlen volt, hogy megkérdőjelezzék az ereklyék hitelességét. Az ereklyeszekrényt 1864. július 21-én nyitották fel először. Ekkor állapították meg, hogy a ládában valóban három férfi csontváza rejtőzik, egy 12 éves, egy 30 éves és egy 50 éves férfi, illetve fiú teljes csontvázai. A megállapított három életkor nem mondott ellen annak, ahogyan számos ábrázolás mutatja a királyokat. Később még egy alkalommal felnyitották, a szövetmaradványok vizsgálata végett, amelyeket ókori szír damasztként és selyemként azonosítottak. Köln továbbra is büszkén őrzi kincsét a dóm szentélyében.

A XIV. században készült el a főoltár, 

a déli oldalhajó és a déli torony

 második emelete. 

Imádkozzunk:

• Istenünk, te a mai napon a betlehemi csillag fényével vezetted a nemzeteket, és kinyilatkoztattad nekik Egyszülöttedet. Add meg jóságosan, hogy szent színed látására jussunk az örök dicsőségben, miután a hitből már itt megismertünk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen. 

         Nagy Szent Leó pápa beszédeiből (vagyis I. Leó pápa, Szent Péter hivatalát 440.szep.29 – 461.nov.10 között viselte)

(Sermo 3 in Epiphania Domini, 1-3. 5: PL 54, 240-244) 

Az Úr az egész földön kinyilatkoztatta üdvösségét 

         Az irgalmas, gondviselő Isten elhatározta, hogy az idők teljességében segítségére jön a romlásba jutott világnak. Krisztusban előre elhatározta minden nép megszabadítását.

         Belőlük ígért egykor Ábrahámnak, a szent pátriárkának megszámlálhatatlan ivadékot, akik tőle nem test szerint, hanem hite termékenységéből származnak. Ezért hasonlította őket az ég csillagaihoz, hogy az összes nemzet atyjától ne földi, hanem mennyei utódokat reméljenek. 

         Lépjen, lépjen csak be a pogányság egész sokasága az ősatyák családjába, és az Ábrahám Ivadékának adott áldást – amelyet a test szerinti gyermekek elutasítottak – az ígéret fiai kapják meg! A három bölcs személyében az összes nemzet imádja a mindenség Alkotóját! Legyen ismert az Isten nemcsak Júdeában, hanem az egész földön, hogy mindenütt Izraelben nagy legyen az ő neve (Zsolt 75, 2). 

         Mi tehát, szeretteim, akik már jártasak vagyunk az isteni kegyelem titkaiban, lelki örvendezéssel ünnepeljük zsengéink napját és a pogányok meghívásának kezdetét! Adjunk hálát az irgalmas Istennek, aki – az Apostol szerint – arra méltatott minket, hogy részünk legyen a szentek fényességében. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott nekünk szeretett Fia országában (Kol 1, 12-13). Hiszen már Izajás próféta így jövendölte meg: A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad (Iz 9, 1). Ugyancsak ő mondja róluk Istenhez beszélve: A nemzetek, amelyek nem ismertek téged, segítségül hívnak, és a népek, amelyek nem tudtak rólad, hozzád menekülnek (vö. Iz 55, 5). 

         Ezt a napot Ábrahám látta és örvendezett (vö. Jn 8, 56), mert felismerte, hogy az ő hitének gyermekei nyernek majd áldást utódában, Krisztusban. Hitével előre látta, hogy így nemzetek atyja lesz és magasztalta az Istent: meg volt győződve, hogy Isten elég hatalmas ígéretének beváltására (Róm 4, 20-21). 

         Ezt a napot énekelte meg Dávid a zsoltárokban: Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, boruljanak le előtted, Uram, és magasztalják nevedet (Zsolt 85, 9). És másutt: Megmutatta szabadító hatalmát, és kinyilatkoztatta igazságosságát a nemzeteknek (Zsolt 97, 2). Mindezt abban látjuk megvalósulni, hogy az Úr messze vidékről meghívta a három bölcset, és csillag által vezette őket, hogy megismerjék és imádják az ég és föld Királyát. A csillag buzdít minket is, hogy töltsük be azt a szolgálatot, amelyet ő teljesített: lehetőségeink szerint szolgáljuk azt a kegyelmet, amely mindnyájunkat Krisztushoz hív. 

         Szeretteim! Ebben a törekvésben segítenetek kell egymást! 

         Tündököljetek tehát a világosság fiaiként, mert Isten országába az igaz hit és a jócselekedetek által lehet eljutni; a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki az Atyaistennel és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

_____________________________________

[1] A ravennai Sant’Apollinare bazilika Szent Apollinaris püspök és vértanú sírja fölé épült. Antiochiai származású volt, Szent Péter apostol tanítványa, a hagyomány szerint maga Szent Péter küldte Ravennába.

Forrás:
Magyar Kurír
Katolikus lexikon
Wikipedia (a képek is)
Egyéb weboldalak. 

A kölni dóm hivatalos honlapja angolul:

https://www.koelner-dom.de/index.php?id=home&L=1

Áldott Karácsonyt!

„Mert gyermek születik nekünk,

fiú adatik nekünk;

az uralom az ő vállán lesz,

és így fogják hívni a nevét:

Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,

Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.” 

 (Iz 9,5)

Krími Szent Lukács, a csodálatos Gyógyító [Film]

         Krími Szent Lukács (világi nevén Valentin Felixovics Voyno-Yasenetsky), 1877. május 9-én született, elhunyt 1961. június 11-én. Orvos, sebész, egyetemi tanár, érseke volt Tambovnak és Michurinsknak, később Szimferopolnak és a Krím-félszigetnek. 

         1995-ben az ukrán ortodox egyház szentté avatta, és 1996. május 25-én elismert szentként az orosz Patriarchátus is, az ünnepe június 11-én van. Egyik főműve, a „Szeptikus sebészet esszéje” ma is aktuális, megvásárolható az amazon-on (angolul „Purulent Surgery Essays”.

        2010. március 10-től Krími Szent Lukács ereklyéiből egy töredék Bukarestben, a „C. I. Parhon” Endokrinológiai Intézet kápolnájában található (a kápolnát „Szent Konstantin és Ilona tiszteletére szentelték fel.) Az ereklye darabkát Őboldogsága Dániel pátriárka hozta el személyesen az ukrajnai Szimferopolból, a „Szentháromság” monostorból.
         A „C. I. Parhon” Endokrinológiai Intézet kápolnája istentiszteleti hely, vagyis nem csak a betegek és az alkalmazottak imádkozhatnak ott (különösen a sebészek), hanem a főváros hívői is, meg mások.
         Forrás:
http://basilica.ro/moastele-sfantului-luca-arhiepiscopul-crimeii-aduse-in-bucuresti/
         Képek a kápolnáról itt: 
http://www.paraclisulparhon.ro/ro/despre-paraclis/

         Ugyanakkor egy kis szent ereklye-darabka található még a „Floreasca” Sürgősségi Kórház „Szent György” kápolnájában is.


            Krími Szent Lukács egy jó éve a barátom lett. Eddig is voltak orosz barátaim a mennyben:

• Az optyinai három orosz vértanú. 1993 július 16-án, a Feltámadás éjszakáján a Szent Liturgia után, Trofim és Ferapont szerzetesek elindultak, hogy meghúzzák a templom harangjait. Az udvar már üres volt, majdnem minden zarándok eltávozott. Ez volt az a pillanat, amikor egy sátánista hátból leszúrta Trofim és Ferapont szerzeteseket. Ugyanebben a pillanatban Vaisilij atya is elindult a kapu felé, mely a kolostorba vezető útra nyílt, hogy elvégezze a szentgyónását. Meghallotta, hogy a harangok hirtelen elhallgatnak, és visszafordult a harangláb felé. Őt is leszúrta hátból a gyilkos, majd elmenekült. Elhajította a katonai köpenyét, benne idegen akták és saját készítésű gyilkos eszköz, a kés, 60 cm-es pengével, amelybe belevéste a „666”-os számot és a „sátán” szót.  
• Szárovi Szent Szerafim (1759 – 1833), élete és tanítása megtalálható a bejegyzéseimben.

         A film 50 perces, magyar felirattal, Szent Lukács életéről szól, igen pörgös, korabeli képekkel, filmkockákkal; megszólalnak kortársai, orvosok, papok, egy  űrhajos; és sok olyan tanúságtevő, akikkel orvosilag bizonyítható csoda történt Szent Lukács közbenjárására, és mind nehéz esetek voltak. Életében több tízezer embert mentett meg, gyógyított meg, és elhunyta után a mennyből mindenkinek csodálatosan segít ma is, Erdélyben is!!!

Aki többre kíváncsi, és a legújabb csodákra, megkérdezheti a guglit:

- Saint Luke of Crimea miracles (angolul)

- Sfantul Luca al Crimeei minuni (románul)

- Saint Luc de Crimée miacles (franciául)

         2013-ban az oroszok művészfilmet készítettek Krími Szent Lukácsról, román felirattal megtekinthető itt:

         https://www.youtube.com/watch?v=c_JZ7uTqLTA

Szent őrzőangyalok

 Ma van az ünnepük.
       Amikor kisgyerek voltam és rosszalkodtam, Nagymamám mindig figyelmeztetett, hogy ilyenkor az őrzőangyalom sír. Egyszer megkérdeztem tőle, miért sír: „Mert azt szeretné, hogy olyan jó lennél, mint ő.” Tovább faggattam: „És hogy néz ki?” Rám mosolyogott és így felelt: „Úgy néz ki mint te. Szeret téged, veled kacag és veled sír. De ha rosszalkodsz, akkor sír.” Ma is bennem él ez a magyarázat.

        Az angyal szellemi lény, nincs teste, mint nekünk földi embereknek.
         Íme egy szent angyal leírása Bibliából, ilyen lehet az én őrzőangyalom is: 

• Felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte, teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja. ... Erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett. Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatára rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt (Dán 10,5-6.8-9). 

      A Katolikus Katekizmus ezt mondja az őrzőangyalokról:

• [336] Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszi őrségük és közbenjárásuk. „Senki nem tagadja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy angyal, mint valami pedagógus és az életet irányító pásztor.” A keresztény élet a hitben már itt a földön részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldog társaságából. 

       Mindenkinek van őrzőangyala, szent szellemi testvéreink ők. Mikor együtt vagyunk a családban, iskolában, a munkahelyen, az utcán, az üzletben... mindenki mellett ott áll az angyala, hát nem csodálatos? Nyugodtan kérhetjük a jelenlevő őrzőangyalok segítségét. Amikor valakit köszöntünk, akkor gondolatban köszöntsük az őrzőangyalát is. Ha valakiért imádkozunk, akkor kérjük a mi és az illető személy őrzőangyalának a segítségét. Igazi csapatmunka van az angyalok közt értrünk, mindig bizalommal fordulhatunk hozzájuk.

• „Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad.” (Zsolt 91, 11-12) 

          Milyen kőbe? Itt Mózes mindig kőtábláira gondolok, a tízparancsolatra, oltalmaznak minket a kísértésben, nehogy bűnt kövessünk el, és elveszítsük Isten kegyelmi jelenlétét a lekünkben.

• „Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10) 

         Igen, látják Istent, Aki megközelíthetetlen fényességben lakik. Így megtudják mindazt, ami rájuk és védencükre tartozik, hogy hűségésen lássák el őrző és irányító feladatukat. Az angyalok ismerik a természet erőit és törvényeit, hiszen jelen voltak a világ teremtésekor, a bukott angyalok is ismerik sajnos.
         De a szent angyalok Szent Mihály arkangyallal az élen letaszították a sátánt és angyalait a mennyből a földre.

• „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” (Jel 12, 7-9) 

         A szent őrzőangyalok harcolnak értünk, de annyira tiszteletben van tartva a személyes szabadságunk, hogy akaratunk ellenére még az üdvösséget sem kapjuk meg az Úrtól. Isten is tiszteletben tartja a szabad akaratunkat.
         Az őrzőangyalok imádják a bennünk lakó Istent, és imáinkat az Úr színe elé viszik:

•  „Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt.” (Jel 8,3) 

         Az őrzőangyalok nem tudnak megvédeni az olyan igazságtalanságoktól, balesetektől, melyeket Isten szükségesnek tart ahhoz, hogy megtisztítson vagy próbára tegyen bennünket, vagy hogy ezáltal áldozatot hozzunk a bűnösökért. Ahol azonban az emberi gonoszság, irigység, hamisság, rosszakarat, hazugság, megtévesztés akar ártani, biztosan számíthatunk az őrzőangyalunk segítségére:

• „Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el.” (Zsolt 91,13) 

         Amikor meghalunk, a szent őrzőangyalunk kísér minket az háromszorosan Szent Isten trónja elé mint ügyvédünk. A mennyben nem csak rokonainkkal, szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel találkozunk, hanem őrzőangyalaikkal is. Lesz ott öröm és vidámság!

Őrangyalom, szívből kérlek, 

Légy vezérem, amíg élek, 

Ments meg engem bűntől, bajtól, 

Ne hagyj el a halálomkor. 

Mindig jóra figyelmeztess, 

Úgy vezess a jó Istenhez. Ámen

Van-e ereje az áldásnak? Fog-e az átok? - Kiegészítések

A HAGIOSZ levelező lista tagjainak észrevételei az ezelőtti bejegyzéssel kapcsolatban: 

Megj1: 

• Szerintem van olyan „átok”, ami sajnos úgy működik, hogy bizonytalan ember elhiszi, és magára veszi, mint egy önbeteljesítő negatív jóslatot. Nem „klasszikus átok”, de rosszat okoznak vele a másiknak. Derek Prince könyveiben olvastam ezekről, és sajnos én is tapasztaltam ilyet. Például: Vannak, akik vindikálják maguknak a jogot, hogy kimondják valakire, hogy „Te nem fogsz férjhez menni, Terád más feladatot ró a Jóisten, más az akarata”, és ez, mintegy átokként beleivódik a lélekbe. Főleg, ha gyenge, sérült, bizonytalan. És ezzel a félelemmel próbálja valaki a szíve vágyát követni, sikertelenül, mert belül a lelkében mást hitt el. Ilyenkor mindig azt mondom: Ne féljetek! Ezt mondta Krisztus. És ilyenkor is hatásos a szabadító ima. 
•  A modern agykutatás, lélektan sajnos igazolta is az ilyesfajta önbeteljesítés valóságát. 
•  Sajnos az ilyen átkok is léteznek. Megtapasztaltam, és láttam másoknál is. Például házasság is ment tönkre emiatt. 
• Krisztus szabaddá tesz, nem a félelem gúzsába köt. Nekem ezen „átkok” ellen ez segít. És a szabadító imák. Ezért is gondolom, h az ilyesfajta megbélyegző átkok is a gonosztól jönnek. El akar hitetni sok mindent....

Megj2:

• Árnyaltabb a helyzet az „Isten megostorozza azokat, akiket kiválasztott” gondolattal - nehézségek, megpróbáltatások nyilván mindig csakis Isten engedélyével érnek bennünket és mindent javunkra fordít - de ezek az ószövetségi megfogalmazások mást sugallnak: mintha a fenyítés azonos lenne a kihívással, fegyelemmel. Számomra az „Isten soha nem próbál meg erőnkön felül” azt jelenti, hogy megmászható hegyeket állít elénk, de nem azt, hogy gyötör, büntet. Egyébként biztosan sok olyan igehely is van, ahol a fordítás nem az igazi. Múltkor épp azon gondolkodtam el, hogy miért is mondjuk, hogy a rosszat is el kell fogadnunk Isten kezéből? Rosszat nem ad az Úr, legföljebb olyat, ami nekünk nem esik jól, kellemetlen, sőt esetleg fájdalmas. De mindig a javunkat akarja. Lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, mondhatjuk, hogy „értsd jól!” - de szerintem fontos, hogy mondjuk is jól! Szóval esetleg ezt a részt árnyalhatod, vagy ahol találsz jobb fordítást, ott használhatod azt. Keresgélek én is... 

 Megj3 

• Kiegészíteném az okkultizmussal kapcsolatos figyelem felhívással, amiről írsz, de nincs nevesítve. Ez korunk egyik legnagyobb „hitetése”. (A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!) Ehhez társul az úgynevezett bálványimádás, amivel Isten Igéje alapján az átkot magara vonja az ember.
• Nem csak emberi beszéd által származhat. (Az átkokról: Jeromos Biblia, Mtörv.28. 15-69.) 
• Felhívnám a figyelmet az Igazság, azaz Isten Igéjének olvasására. (Jeromos biblia, Példabeszédek könyve 26,2: „Ahogy a madár tovaszáll s a fecske elrepül, az ok nélkül kimondott átok sem talál.”). 

Megj4

• Az átkozódás igenis bűn. Bűn a hit ellen, mert a gonosszal akarja az illető megbosszultatni (tudva vagy tudatlanul) a sérelmeit. Bűn a szeretet ellen, mert rosszat kívánni felebarátunknak = gyűlölet. 
• Aki okkult helyen keres szabadulást, az még több bajt vesz a nyakába. Ez Amorth atya tapasztalata is, meg sok testvéré, akikkel foglalkoztam. Egyedül Jézus a szabadító. 
• Ha a hívek használnának szentelményeket (szentelt víz, szentelt só), akkor az ezekre kimondott áldás erejéből is sokat szabadulhatnának. 
• Egy eset, név nélkül: Fiatal családnak nincs gyereke, éveken keresztül ha megfogan a baba, el is megy spontán. Már imádkoztunk mindenért, ami eszünkbe jutott, mikor egyszer megkérdeztem tőle: nem volt családi haragos esetleg? Mondja az asszonyka, hogy de, a szomszéd család mindig szidta-átkozta őket. A testvérének se volt gyermeke. Imádkozzunk. Pár hét múlva felhív, hogy a testvére – aki az imáról nem tudott semmit – életében először babát vár. Azóta mindkettőjüknek több gyermeke van, szépen nevelik őket és hálásak Istennek. 

Megj5 

• A Katolikus Egyház Katekizmusában az áldásokról jóval többet lehet olvashani: https://archiv.katolikus.hu/kek/kekind.html 
• És itt pedig szabadító imákat találhatsz, ezeket a hívek is imádkozhatják önmagukért, másokért: http://www.hagiosz.net/?q=ima

Van-e ereje az áldásnak? Fog-e az átok?

         Az áldásnak MINDIG van ereje, az átok NÉHA fog.       
         Ma sokan igyekeznek megszabadulni az átoktól, meg ehhez hasonlóktól: generációs átkok, családi átkok, a cigányátok, rontás, boszorkányság, mágia. Úgy gondolom, hogy csalók azok vannak rengetegen, de akik valóban tudnak átkot mondani (pénzért), ami esetleg meg is fogan, azok eladták a lelküket a gonosznak (a kárhozat fiai és leányai), vagy esetleg valahol a vudu hazájában élnek. Ugyanígy csalóknak nevezem azokat is, akik pénzért „leveszik, feloldják” az átkokat, a rontásokat, de szerintem még jobban eltávolítják Istentől a naiv áldozatokat, szerencsétlenek még több keresztre találnak. Sokan bedőlnek az ilyen sarlatánoknak, mert azt hiszik, ha az újságban olvassák a hirdetésekben, akkor az törvényes, igaz és hatásos is. Megdöbbentő, mi ez a nagy babonás félelem az átoktól?

         Mi keresztények áldottak vagyunk:
         „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket.” (Ef 1,3)
         Minden! Ha ezt megértjük, hogy minden lelki áldással, egyetlen-egy áldás sem maradt ki, akkor mi is áldás leszünk a környezetünk számára, és áldani fogunk mindenkit. Hatalmas ereje a Jézus nevében mondott áldásnak, gyakoroljuk!

         A szentmise végén is legyünk jelen a kegyelem számára, mert amikor a pap megáld minket, az nagyon erős és védelmező áldás. Ha ilyenkor, a szentmise után a gyóntatószékben még ott van a pap, sokszor ennek az áldásnak a hatására tér be gyónni egy-egy olyan lélek, aki nagyon régóta halogatja a szentgyónását, de mikor a templom már majdnem üres, van bátorsága meggyónni.

         Az ellenségünket szeretni és áldani kell, nem átkozni. Mert aki valóban Krisztussal jár, annak vannak ellenségei.
         Jézusunk parancsba adta, hogy szeressük ellenségeinket, és mondjunk rájuk áldást. Jézus nem parancsol lehetetlent, csak nekünk tűnik nehéznek. Szent Lukács evangéliumának 6. fejezetében [1] kétszer is említi az ellenség szeretetét, Szent Máté evangéliumában is hozza ezt az új parancsot.[2]

         Az ellenséget Istenre kell bízni, ha lehetőség adódik, tegyünk jót vele, Ő majd a kellő időben akár bosszút is állhat értünk:
         Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. (Róm 12,19-21)

       Tilos átkozódni: „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.” (Róm 12,14) – ezek szerint már az őskeresztényeknél is voltak ilyen „átok-gondok”.

         Az átok nem fog azokon, akik rendszeresen járulnak szentségekhez, betartják Isten és az Egyház parancsait, imádkoznak, nem okoznak másoknak keserves könnyhullatást; imádkoznak.

         Van, amit átoknak gondolnak, pedig csak egyszerűen kereszt Istentől, próbatétel. Emlékezzünk csak az első keresztényekre, a vértanúkra, a holokausztra, a kommunista börtönökre, és ma is folyik a keresztényüldözés. Áldás vagy átok? Áldás, ha Krisztussal és Krisztusért szenvedünk, a kereszt nem jelenti azt, hogy valaki megátkozott minket.
         „Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.” (Zsid 12, 6-8).
         Ez Isten pedagógiája, Isten nem bünteti gyermekeit betegséggel, de néha mégis megengedi, és ha hiába imádkozunk gyógyulásért, annak komoly oka lehet, de legalább van mit felajánlani Istennek szeretettel lelkünk üdvösségéért, másokért. „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Róm 8,28) Kalkuttai Szent Teréz anyának volt egy olyan csapata a világon szétszóródva, akik szenvedéseiket és imáikat felajánlották Teréz anya missziójának a sikeréért. A mi Urunk Jézus Krisztus a szenvedésnek értelmet a  adott, és amikor Ő akarja, a szenvedésünk örömre változik.

        Aki bűnei miatt kikerül Isten védő szárnya alól, az sok bajnak van kitéve, s azt hiszi, valami különleges átok lebeg felette, hárít, mást okol nehéz helyzetéért, nehogy bűnbánatot kelljen tartania.

         A katolikus lexikon meghatározása, csak röviden idézem:

• az áldásról, megáldás (latinul benedictio, „jó mondása, jókívánság”): cselekmény, jót előidéző szó és gesztus, az átok ellentéte.
• az átokról (latinul maledictio) rossz kívánság kifejezése más felé. 
• a kiátkozásról, vagyis a kiközösítésről (latinul excommunicatio): nem magából az Egyházból zárja ki az embert, hanem az Egyházzal való külső közösséget érinti, vagyis a kegyelem külső eszközeiben (és így azok hatásában) való részesedést. Önmagától esnek kiközösítésbe például azok a katolikus politikusok vagy hívek, akik pártolják az abortuszt, lásd a lengyel püspökök dokumentumáról szóló híradást az Isten törvényével szembeszegülő politikusok kiközösítéséről.
• és vannak az átokzsoltárok, ezeket a zsidók az ellenségeikért imádkozták, mi ne imádkozzuk senki ellen.

         A bűnbeesés után átok ebben a földi életben volt van és lesz, megnehezíti a mindennapi életünket. Csak a Jelenések könyvében derül ki, mikor nem lesz átok többé a földön. Szent János evangélista leírja az utolsó ítéletet, majd az átok megsemmisülését: „Új eget és új földet láttam. (...)Átok többé nem lesz benne.” (Jel 21,1; 22,3) [3]

         Mikor is jelenik meg a Szentírásban először az átok szó? A bűnbeesés után maga az Úr mondja a kígyónak, vagyis megátkozza a kígyót: „Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.” (Ter 3,14)
         Másodszor a földet átkozza meg (és nem az embert!): Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. (Ter3,17) Ezt megelőzően Évának sem mond valami hízelgőt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” (Ter3,16).

         Tehát az embernek fáradoznia kell a kiűzetés után. Az Édenben a bűnbeesés előtt is kellett dolgozni, ott sem volt az élet csupa lazsálás, isteni parancs a munka: „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,15), bizony ma is érvényes: „aki nem akar dolgozni, ne is egyék”. (2Tessz 3,10)
         Az ember évezredeken át földműves és pásztor volt, az üdvösség kifejezés elsősorban a földi jólétet és boldogságot jelentette. A Szentírásban elég későn jelenik meg a halottak feltámadásába vetett hit (2Mak 7,14).

      A Szentírás szerint átok az, ha akarattal megmaradunk bűneinkben. Az embernek szabad akarata van, választhat az áldás és az átok között: „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet. Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. (MTörv 30,14-15; 19) Majd Leviták 26. fejezetében felsorolja mi a következménye az áldásnak, és mi az átoknak, ez utóbbi kész rémálom.

      Mi az Újszövetség népe vagyunk, a kegyelem idejében élünk, nem az Ószövetségben, rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk Krisztus megváltását, és akkor Isten árnyékában élünk, semmiféle átok, mágia, rontás nem fog rajtunk. El lehet utasítani Isten kegyelmét, és arra gondolni, hogy majd halálunkkor megtérünk, de kár az Istennel ujjat húzni, az örök életünk forog kockán.

        Krisztus a törvény átkától mentett meg minket, nem a földre kimondott átoktól: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, mikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint – mert meg van írva: Átkozott mind, aki fán függ” (Gal 3,13)
       
         Úgy az áldás, mint az átok szavakból áll, tőlünk függ, mit mondunk ki testvéreinkre.

         Sokat idézik azt az Igét, hogy a nyelv hatalmában van az élet és a halál, de valójában az előtte levő sorral teljes:
         „A száj gyümölcséből megtelik a gyomor, jóllakik azzal, ami az ajkon terem. A nyelvnek hatalmában van az élet és halál, amint használja, úgy eszi gyümölcsét.” (Péld 18, 20-21) Amit kimond, az gyümölcs, táplálék.
         Az Úr Jézus azt mondja: „A száj ugyanis a szív bőségéből szól. A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő. Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” (Mt 12,34-37)

         Hála Istennek, a mi Urunk Istenünk irgalmas, mert ha a kimondott rossz szavainknak akkora hatalmat engedne meg az Isten, eddig már nem élne ember a földön. Néha kimondjuk a rosszat, és nem gondolunk a következményekre. Akár az „Isten fizesse!” is lehet átok, ha valaki olyanra mondjuk, aki vétett ellenünk, és azt kívánjuk neki, bár csak átélné mindazt a rosszat, szenvedést amit velünk tett - s ez helytelen, ez bűn.

      A megbocsátás Jézus parancsa, és a megbocsátás a mi javunkat szolgálja.
       Az égbekiáltó bűnök valóban átok alá vonják a bűnöst:

• Szándékos gyilkosság 
• Szodomai bűn (egyneműek között elkövetett fajtalanság) 
• Szegények, árvák, özvegyek nyomorgatása. 
• Munkások bérének igazságtalan visszatartása. 

         És vannak a Szentlélek elleni bűnök, az idegen bűnök, stb., ezekről bővebben itt.

         A Bibliában Bileám szamara beszélő szamár volt (Szám 22. fej.), Bileám áldást kellett mondjon átok helyett, Isten nem engedte, hogy a választott népet megátkozza. Ma még inkább nem engedi Isten, hogy az átoknak ereje legyen, a kegyelem idejét éljük, Jézus által megváltottak vagyunk – nem kell félnünk. 

         Példák megfogant átkokról az Újszövetségben:

• Jézus megátkozta a fügefát (Mk 11,14). 
• Szent Pál megátkozta Elimászt, a varázslót: „Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és rákiáltott: „Ördög fia, tele minden ravaszsággal és gonoszsággal, és ellensége minden igazságnak, nem hagyod abba, hogy áskálódj az Úr egyenes útja ellen? Lám, most lesújt rád az Úr keze, megvakulsz és nem látod a napot egy ideig.” Azon nyomban vak sötétség szakadt rá, és botorkálva kereste, hogy valaki kezet nyújtson neki. Amikor a helytartó látta az esetet, hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.” 

            Fog-e az átok? Néha kibukkan ez elkeseredett ember száján egy rossz kívánság, átok. Igen, az árvák, az özvegyek és az anyák átka néha fog, szerintem a legsúlyosabb az anyai átok. Az egész Szentíráson végigvonul, hogy Isten mennyire haragszik azokra, akik az árvát, az özvegyet, a szegényt, az elnyomottat sanyargatják.
            Jaj azoknak a szülőknek, rokonoknak, akik a gyerekeket bántalmazzák, molesztálják, kínozzák, sőt eldobják maguktól!

         A régi öregek azt tartották, hogy az áldás, ha méltatlanra mondod ki, visszaszáll rád, és az átok pedig kering, mint a sas a magas égen, azt lesve, mikor csaphat le, akár vissza is szállhat az átkozódóra.

         Bizonyára azok, akik már elrúgták az 50. évet, tudnának olyan történeteket mondani pórul járt emberekről, amely talán így kezdődne: „Most mit csodálkozol? Annak idején, amikor kegyetlen és istentelen volt ezzel meg amazzal, templomba se járt...”

         Isten törvényei nem változnak. Szent az Isten és türelmes. Szeretet az Isten, de ugyanakkor Igazság is, e kettő együtt jár, Isten nem hagy magából gúnyt űzni, megveti a bűnt, akkor is, ha a bűnöst szereti. Isten nagy kegyelme, ha ebben a földi életben levezekelhetjük bűneinket, és nem marad halálunk utánra.

Gyakoroljuk: 

• Ha valakinek rosszat kívántunk, átkozódtunk, bánjuk meg és sürgősen gyónjuk meg, majd imádkozzunk az illetőért: a jólétéért, egészségéért, lelki üdvösségéért, a mi Urunk Jézus Krisztus érte is meghalt. Ez érvényes akkor is, ha nemzeteket, politikusokat, vagy más vallásúakat átkoztunk.
• Ha valaki ellenszenves nekünk, akkor ne csak áldjuk, hanem mosolyogjunk is rá minden kedvező alkalommal.
• Ha valaki ellenségesen viselkedik velünk, mert talán ellenszenvesek vagyunk neki, nincs önuralma, akkor ez róla szól, és nem rólunk. Az ilyen ember szorong, fél, üresség tátong a szívében. Amikor támad minket, akkor rögtön bocsássunk meg neki, gondolatban áldjuk meg Jézus szent Nevében, és többet nem tud kihozni a sodrunkból, ránk száll Krisztusnak minden értelmet meghaladó békéje - megszeretjük ellenségünket. Ha komoly bántalmazásról van szó, zsarolásról, kihasználásról, stb., akkor NEM-et kell mondani, sőt lehetőség szerint törvényesen is intézkedni: Isten bárányai vagyunk és nem birkák. 

         Kedves blogolvasóm, most megáldalak Jézus Nevében: „Áldjon meg Téged az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6, 24-26)

____________________________________________

[1] Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. (Luk 6, 27-36)

[2] Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes! (Mt 5, 43-48)

[3] „Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.” (Jel 21, 1-3) Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké. (Jel 22, 3-5)

 (A bibliai idézetek a SZIT 1996-os fordításból vannak)