fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni a nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.”
(Iz 9,5)
„Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14)
A szűz neve: Mária. A Hajnalcsillag.
„Mária igen találóan hasonlítható egy csillaghoz; mert amint a csillag anélkül, hogy veszítene fényéből, szórja sugarait, úgy a Szűz is minden sérelme nélkül szülte gyermekét.” (Szent Bernát).
„A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.” (Zsolt 110,3).
„Azokban a napokban történt, hogy rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Vö. Lk 2,1-7).
„S az Ige testté lett, és közöttünk élt.” (Jn 1,14)
Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!”
(Lk 2, 7-16)
A Gyermekben meglátták Istent, mert tiszta volt a szívük. Leborulva imádták „a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát.” (Zsid 13,20)
„Ő, aki gazdag volt, érettünk szegény lett. Leszállt a menny kimondhatatlan gazdagságából, a világra jött és nem vágyódott semmitérő kincsek után, oly nagy szegénységet vállalt magára, hogy mindjárt születése után egy kis jászol lett nyugvóhelye. ..Fenn az égben öröktől fogva mindent bőségben megtalálhatott, egyedül a szegénységet nem. Ezzel szemben a föld tékozló módon telehintve vele, az ember azonban nem ismerte az értékét. És íme: az Isten Fia megkívánja szépségét, leszáll érte a magas égből, hogy így e megbecsülésével a mi szemünkben is értékessé tegye.” (Szent Bernát)
A napkeleti bölcsek is elindultak egy jel után, egy csillag után, megkeresni Istent és megtalálták:
„A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. (Mt 2,10-11).
Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. (Lk 2,19)
„Hagytam, hogy felkeressenek,
akik nem kérdeztek engem; engedtem,
hogy megtaláljanak, akik nem kerestek engem.
‘Íme, itt vagyok! Íme, itt vagyok!’
-mondtam a nemzetnek, mely nem szólította nevemet.”
(Iz 65,1)
A Gyermek hagyja magát megtalálni a szívemben, a szívekben, akkor is, ha az egy elhagyott, rideg istálló... Emmánuel - velünk az Isten, velünk van Mária, Szent József, az Ég összes angyalai és szentjei.
Áldott, békés Karácsonyi ünnepeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése