2010. nov. 11.

Vladimir Ghika herceg

      Vladimir Ghika hercegnek, a nagy konvertitának, igen kegyetlen sors jutott. Amikor Mihály királyt elűzték, a herceg testvére, Dimitrij Ghika a királlyal ment száműzetésbe, de Vladimir tudatosan vállalta a vértanúságot, az országban maradt. A két testvér levelezése sokat elárul nemes lelkivilágukról.

     Vladimir Ghika herceg 1873-ban, karácsony napján született Konstantinápolyban, ahol édesapja, Ioan Ghika herceg – mint Románia meghatalmazott minisztere a török Porta mellett – tartózkodott. Vladimir unokája volt az utolsó moldvai fejedelemnek, Grigore Ghikának (1848–1856). Ősei 1657-től tíz uralkodót adtak Moldvának és Havasalföldnek. Édesanyja, Alexandrina Ghika hercegnő (született Moret-Blaremberg) IV. Henrik francia királynak leszármazottja volt.
      Az újszülöttet az ortodox egyházban keresztelték és bérmálták. Mély vallásosságát édesanyjától örökölte, aki annak ellenére, hogy lelkes ortodox volt, szellemi táplálékát a katolikus olvasmányokból szerezte.
      1879-ben Vladimirt és kisöccsét, Dimitriét Toulous-ba küldték tanulni. Ott szereztek jogi licenciátust, mindketten Párizsba mentek a politikai tudományok egyetemére. Ezzel párhuzamosan Vladimir az orvosi, botanikai, művészeti, filozófiai és történelmi előadásokat is hallgatta. 1902 áprilisában Vladimir unokatestvérével, Nataliával, Szerbia királynéjával Rómában katolizált. Mindazoknak, akik emiatt kérdőre vonták, magyarázatképpen ezt felelte: „Azért, hogy még ortodoxabb lehessek”. Vladimir Ghika herceg az Örök Városban elvégezte a filozófia szakot, és doktorátust szerzett teológiából. Alexandrina hercegnő a X. Piusz pápánál magánkihallgatáson elérte, hogy megakadályozza Vladimir tervét a pappá válásra. A terv 1923-ban, kilenc évvel édesanyja halála után válhatott valóra: Vladimir Ghika herceget Párizs akkori érseke, Dubois bíboros szentelte pappá. A herceg szellemi és apostoli tevékenységét így foglalhatjuk össze: „felebaráti liturgia” és „a szükségességek teológiája”. A neki tulajdonítható két kifejezés Isten és az ember iránti szeretetét tükrözi.
      Vladimir herceg erőteljesen élte meg az egy élő Isten jelenlétét az emberi világban, s ezt nagy mértékben sugározta is. „Akármelyik is lenne az a gondviselésszerű találkozás, amely utunkba helyez egy szükségességet – mondta –, ez Isten látogatását jelenti, aki megjelenik nekünk.” Ezért tanácsolja: „Menj elébe annak, aki kerül téged. Ajándékozz annak, aki nem kér tőled”; „Szeresd azt, aki elutasít téged”. A felebaráti liturgiáról: „Kétszeres és titokzatos liturgia, egyrészt a szegény számára, aki a segítő testvér képmásában látja Krisztust hozzá jönni, másrészt a jótevő számára, aki a szerencsétlenben, aki fölé odahajol, a szenvedő Krisztust fedezi fel.”
      Vladimir Ghika herceget a 20. századi szellemiségi mozgalmak előfutárának tekinthetjük, főleg azokénak, amelyek a II. vatikáni zsinat (1962–1965) után indultak. Felvázolta a világiak apostolkodását, amelynek alapelve a királyi papság. A herceg harmonikusan, egymást kiegészítően összefogott két különböző kultúrát és lelkiséget, a keletit és nyugatit, papként két rítust, a rómait (katolikus) és a bizáncit (ortodox). Ő a „20. század apostola”, ahogyan Jean Daujot, egyik követője és életrajzírója nevezi, aki rendkívüli tevékenységét az egész világra kiterjesztette, kezdve Bukaresttől, ahol letelepítette a vincés nővéreket, s ahol Pãulescu orvosprofesszorral letették annak a nagy kórháznak és szanatóriumnak alapjait, amelynek a neve Saint Vincent de Paul lett (később Dr. C.I. Parhon Endokrinológiai Intézet), majd Rómában, Párizsban, Kongóban, Tokióban, Sidneyben, Buenos Airesben folytatta munkásságát. XI. Piusz pápa viccesen „nagy apostoli csavargónak” nevezte. Mindenütt, ahol megfordult, a szeretetteljes odaadást sugározta, mindenkit felkarolt, megbékített. Mint pap, lelki, szellemi igazgató, előadótanár, tudós és diplomata a királyoktól, államfőktől, politikusoktól, filozófusoktól, művészektől, teológusoktól kezdve egészen az anarchistákig, okkultistákig, homoszexuálisokig és prostituáltakig mindenkivel foglalkozott. Látványos térítéseket végzett, beteg lelkeket gyógyított, kétségbeesett szíveket biztatott, megerősítette az ingadozó hitűeket.
      A leprások, világháborús sebesültek, szegények ápolójaként ismert herceg állítólag Jézus töviskoronájának egy tüskéjével osztott áldást, és a két világháború között ezzel segítette a rég áhított gyermekáldáshoz a japán császárt, valamint adta vissza egy vak apáca látását. A tövist elkobozták, de később visszakerült hozzá, jelenleg a bukaresti érsekségen van.
      A második világháború kitörése Bukarestben találta. A kommunista rendszer hatalomra jutása Ghika herceg számára is a kálvária kezdetét jelentette. 1952. november 18-án letartóztatták. A vizsgálati fogság majdnem egy évig elhúzódott, ez idő alatt nemegyszer megkínozták és véresre verték, 83-szor (!) vetették alá a „villamos akasztás” néven ismert tortúrának. A 80 esztendős herceg lefogyva (kevesebb volt 50 kilónál), de meg nem törve, 1953. október 24-én jelent meg a tárgyaláson. Hófehér szakállával olyan volt, mint egy próféta. Tanúságot tett nemcsak lelki, de emberfeletti fizikai erejéről is. Kémkedéssel vádolták a Vatikán és az imperialista nagyhatalmak javára, és három év börtönbüntetésre ítélték. Ennek végrehajtása Jilaván történt, ahol együtt raboskodott a sokat szenvedett jezsuita Godó Mihállyal. A szenvedéstől kimerülten 1954. május 17-én ott halt meg. Vértanúhalálának 50. évfordulóján Bukarestben, a róla elnevezett téren, a Sacré Coeur plébániatemplom jobb oldalán helyezték el egészalakos szobrát.


Sacré Coeur plébániatemplom


Forrás:
Vasárnap - Katolikus Hetilap

Hivatalos honlap a Hercegről, itt francia nyelven is lehet olvasni róla, meg írásait:






Vladimir Ghika herceg boldoggá avatása folyamatban van:
 
priest of the archdiocese of Bucharest
born: 25 December 1873 in Istanbul (Turkey)
diocese of competent bishop: Bucharest
CCS protocol number: 1837
type of cause: martyrdom
nihil obstat: 18 February 1992
opening of diocesan inquiry:
closing of diocesan inquiry:
decree on validity of diocesan inquiry: 30 November 2006
submission of Positio to CCS:
congress of theological consultants:
congregation of CCS cardinals and bishops:
postulator: Rev. Francisc Ungureanu
petitioner: Arhiepiscopia Romano-Catolică, Str. General Berthelot 19, 010164, Bucureşti, ROMANIA
Parohiea Romano-Catolice “Preasfânta Inimă a lui Isus”, Str. Cpt. Demetriade 3, sector 1,011848 Bucureşti, ROMANIA


Képek: a netről.

2 megjegyzés:

Mirjam írta...

Az esketés képe annyira szép! Ghika herceg alakjában látszik a keleti és a nyugati lelkiség egysége.

Apulchra írta...

Mert katolikus lett Valdimir Ghika herceg, reverendában van, és nincs a fején az ortodox "sapka".

Erre a csupa kép linkre állj rá, ortodox szerzetesek (ez cölibátus náluk is) ... látható egy szentmise részlet - háttal állnak, ikonfestést, stb. sugárzik róluk a béke és az alázat, az igazi moldvai szerzetesek ilyenek, és a Herceg moldvai uralkodóházból származik.
Az eredeti bizánci rítusnak is van varázsa.

http://blogul.eucred.ro/default,date,2010-09-19.aspx