A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban - ünnepe november 21

         Mária bemutatásának (latinul: Praesentatio Mariae) dátumát a hagyomány szerint határozták meg: a lánygyermekeket hetven nappal születésük után mutatták be az Úrnak a templomban. Jakab apostol apokrif ősevangéliumában szerepel, hogy Máriát hároméves korában szülei a templomban Istennek ajánlották. A művészek a századok során általában ezt a jelenetet ábrázolták.

 

Giotto: Mária bemutatása
 a templomban,
1304-1306 körül

         I. Jusztinianosz császár 543-ban templomot építtetett Mária feltételezett születési helyén. Mária bemutatásának ünnepe e templom dedikációs emléknapja. Bár az a bazilika megsemmisült, egész Keleten fennmaradt ez a templomszentelési ünnep. A Jeruzsálemből származott I. Germánosz pátriárka kezdte ünnepelni Konstantinápolyban a 8. század elején, I. (Komnénosz) Manuél bizánci császár pedig parancsolt ünnep rangjára emelte 1166-ban. 

         A pápai udvar az avignoni fogság alatt ismerkedett meg az ünneppel Philippe de Maizieres ciprusi követ révén. 1373 után több nyugati egyházmegye is átvette. IV. Sixtus pápa általános engedélye után szabadon választott ünnepként bárhol megülhették 1472-től. V. Piusz pápa nem vette föl a trienti zsinat utáni liturgiába, de sokak kérésére végül V. Sixtus pápa 1585-ben jóváhagyta Mária bemutatásának általános megünneplését. 

         A Pray-kódexben már 1200 körül szerepel az ünnep, tehát hazánk már az Árpád-korban átvette Bizánctól. Ezt III. Béla Bizáncban, Manuél Komnénosz udvarában kapott neveltetése is valószínűsíti. Az Érdy-kódexben így szerepel: „Asszonyunk Máriának templomba jelentése”. 

A Legszentebb Istenszülő belépése
a templomba,
16. századi orosz ikon

Az Istenszülő templombavezetése 

 „Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének” – adja tudtunkra az ünnepi tropár. Szent Jakab ősevangéliuma elbeszéli, hogy a boldog házaspár, Joakim és Anna, leánygyermeküket, Máriát hároméves korában felvitte a templomba, hogy Isten szolgálatára adja. A hagyomány szerint Zakariás főpap, a Szentlélektől megvilágosítva a Szentek Szentjébe vezette be Máriát. Ez jel volt arra, hogy befejeződik az Ószövetség, és megkezdődik az Újszövetség, mivel nemsokára megjelenik a Megváltó. Ez az ünnep külső körülményeit tárja elénk. Ez azért történt, hogy Mária előkészüljön. Mária születésével Isten a világnak adta azt a szeplőtelen testet, amelyből a világnak a Megváltó megszületik. Templomba vezetésével megkezdődött az ő lelki felkészítése az előtte álló magasztos feladatra. Ez a mai ünnep belső tartalmát tárja elénk. Az ősevangélium ezzel fejezi be: „Mária olyan volt ott a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta.” (Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye) 

         Urunk, Istenünk, tisztelettel ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária dicsőséges emlékezetét. Kérünk, részesíts minket közbenjárására kegyelmed teljességéből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás:

Magyar Kurír

Hálaadás Krisztus Király ünnepén

Hálaadás Sík Sándor "Te Deum" című versével az év folyamán kapott kegyelmekért. 

 Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért. 

 Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.

 

 Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen. 

 Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.

 Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen.

 Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.

 Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.

 Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.

 Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen. 

 Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.

 Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen. 

 Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen! 

 Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! – hála legyen, Uram! hála legyen! 

 * * *

        A katolikus egyházi év Advent első vasárnapjával kezdődik és Krisztus Király vasárnapjával fejeződik be. Krisztust, XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából hirdette ki a 20. század királyának.

         Negyedszázaddal később, 1925-ben XI. Piusz pápa szentévet hirdetett. Az egyházfő ennek az évnek végén rendelte el Krisztus Király ünnepét. 

         Krisztus valóban király, de az igazság, a béke és a szeretet királya, országa mindörökké fennmarad.

    Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!

Veszprémi Boldog Ilona, az első stigmatizált nő

         Boldog Ilona (? - 1270 november 9) szűz, magyar domonkos rendi szerzetesnő, hét éven át Árpádházi Szent Margit (1242-1270) mesternője volt a szent életre való nevelésben. 

         A magyar nemzetből való Ilona az 1222-ben Veszprémben építtetett Szent Katalin klastromának volt szerzetesnője, egyúttal Negyedik Béla magyar király leányának, Szent Margitnak jóságos cselekedetekben oktatója. 

         Életszentsége ámulatba ejtő csodákban nyilvánult meg. Krisztus Urunk maga akart bizonyságot tenni életszentsége felől: amidőn Ilona belemerült Urunk keserves kínszenvedéséről való elmélkedésbe, rányomta kezeire és jobb oldalára maga sebeinek bélyegét. Imádsága közben, amit igen szeretett, gyakorta megtörtént, hogy a teste felemelkedett a levegőbe és üdítő mennyei muzsikaszó zengett körülötte. Ilyenkor annyira eltöltötték a vigasztalások, hogy tehetetlenné vált velük szemben, testét elhagyták érzékei és erői. A szenteket oly gyengéden szerette, hogy kiérdemelte, miszerint azok megszólítsák. 

         Egyszer az éjszakai alvás idején imádság közben elragadtatásba esett. Úgy látta, hogy Krisztus képe a keresztről lehajol hozzá. Ilona nyomban átölelte, annyira, hogy az odafutott nővérek semmiféle erőfeszítéssel nem tudták lefejteni karjait a feszületről, mindaddig, amíg másnap délben magához nem tért és maga nem tette vissza azt régi helyére. 

         Lángoló hévvel és hódolattal csüggött legszentebb Testének és Vérének misztériumán. Egy alkalommal, midőn a gyóntatója nem engedte meg, hogy magához vegye azt, sóvárgása oly magasra lobbant, hogy Krisztus megjelent neki és maga nyújtotta számára az Eucharisztiát. 

         A prófétálás lelke sugárzott belőle, megkapta a betegségek meggyógyításának adományát is, a betegek testéből puszta érintéssel kiűzte a nyavalyákat, ugyancsak puszta érintéssel a fonnyadt virágoknak is visszaadta frissességüket. Ezeket azonban, nehogy, akik észreveszik, szent hírét költsék, nyomban leszakította. 

         Halála óráján nagy mennyei sereggel maga Krisztus Urunk jött elébe és hívta meg a boldog halhatatlanságra 1270. november 9-én. Halála után is számos csodával dicsőítette meg. 

Forrás: 

Hevenesi Gábor: RÉGI MAGYAR SZENTSÉG (http://www.ppek.hu/k59.htm) 

        Piotr Stefaniak szerint mégsem Boldog Ilona volt Szent Margit nevelője:

         Piotr Stefaniak domonkos harmadrendi egyháztörténész, az Árpád-házi szentek kutatója, 2012-ben mutatta be Veszprémben legújabb tanulmánykötetét - A titkos szentség - (Rostetter Szilveszter magyar fordításában), amely veszprémi Boldog Ilona, az első stigmatizált nő életútját és a magyarországi domonkos nővérek megtelepedésének történetét ismerteti meg az olvasóval. 

         A veszprémi Boldog Ilona mellett, aki a legelső női stigmahordozó volt, az ugyancsak veszprémi nevelkedésű Árpád-házi Szent Margit domonkos nővérről is megtudhatjuk, hogy Krisztus sebeit hordozta magán. 

         Boldog Ilona életútja is szinte a történelem homályába vész, írja a szerző. Még születése évét sem ismerjük pontosan, csak annyit következtethetünk a forrásokból, hogy 1200 körül veszprémi polgári családban láthatta meg a napvilágot. Halálát a hagiográfusok leginkább 1240-re teszik. Gyermekkorától apáca módra élte életét, s a veszprémi beginaközösség elöljárójává választották. (Hogy kik voltak a beginák, s milyenek voltak közösségeik, annak egy egész fejezetet szentel a szerző.) Szigorú monasztikus életre vágyakozva Boldog Pál lelkiségét követve csatlakozott később a prédikátor rendhez, a domonkosokhoz, s közösségét is az akkor megalakuló magyarországi domonkos rendtartományhoz csatlakoztatta. A zárdában lemondással teli életet élt. Rendkívüli ajándékokat kapott: a stigmákat és a prófétálást (megjósolta a tatárjárást is többek között). Rendkívül intenzív belső lelki élete ellenére megmaradt igen egyszerű apácának. A szerző rámutat: ugyan Ilona legendájában s a régi történetkutatók munkáiban is az olvasható, hogy ő volt Árpád-házi Szent Margit nevelője a veszprémi Alexandriai Szent Katalin domonkos kolostorban, ez valószínűleg téves adat. Ugyanis a Margit élettörténetével foglalkozó legrégibb források Bodoméri Olimpiadészt említik nevelőjeként. 1246-ban, amikor IV. Béla leányát a nővérekhez beadta, már egy Katalin nevű nővér volt a zárda főnöknője, s Ilonát már évekkel előtte magához szólította az Úr. 

         Boldog Ilona veszprémi kultuszával kapcsolatban több korabeli és főként XVII-XVIII. századi forrást idéz Stefaniak, ugyanis ezekben a századokban a török időkben kihunyt tisztelete ismét felelevenedett. Bezerédj Miklós kanonok XIX. századi egyik kéziratában pedig azt írja, Ilona végig szent életet élt, halála után is sok csodát vitt végbe, s Veszprémben mindig is „Szent Ilonaként” emlegették. Ugyancsak korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy 1287-ben Héder Péter veszprémi püspök Ilona földi maradványait oltárra emelte a sírból, ami a boldoggáavatási szertartással volt egyenértékű. Ez lehetséges volt, mert akkor történt, amikor a pápai szék nem volt betöltve. 

         Ilona formális jogi boldoggáavatására azonban máig nem került sor, írja Stefaniak. Majd hozzáteszi: ma az Apostoli Szentszék megfelelő jogi aktussal, például egy dekrétummal ezt hitelesíthetné, s elrendelhetné tiszteletét valamennyi magyarlakta területen. Ennek kezdeményezése azonban a prédikátor rend és a Veszprémi Érsekség hatáskörébe tartozik. 

         A könyvből megismerkedhetünk a magyar domonkos rendtartomány (a dominikánusok) apácamonostoraival is, amelyek Szent Ágoston regulája alapján szerveződtek és szolgáltak. Boldog Ilona Boldog Pállal és Bertalan veszprémi püspök segítségével – aki a női monasztikus kolostor patrónusává vált – vállalta az addig lazább veszprémi nővérközösség reguláris kolostorrá alakítását, majd annak elöljárója (priorisszája) lett haláláig. Ezután bemutatja a szerző a veszprémi Szent Katalin kolostor szemlélődő apácáinak korabeli mindennapjait, imádságos, s egyben munkás életét, a kolostor történetét is 1240-es megalakulásától 1566-os megszűnéséig, amikor a török elől az apácák Körmendre menekültek. 

         Olvashatunk Ilona gazdag ikonográfiájáról, festészeti-grafikai ábrázolásairól is, melyek a magyar határokon túl a lengyelországi domonkosoknál, Felvidéken és Olaszországban, Ausztriában is megtalálhatók. A könyvet gazdag, színes képmelléklet zárja, dokumentálva és illusztrálva Boldog Ilona európaivá táguló tiszteletét.

Forrás:

Magyar Kurír

A rózsafüzér fegyver és védőpajzs (Francesco Bamonte)

         Francesco Bamonte, Róma hivatalos ördögűzője (Don Gabriel Amorth tanítványa és utóda) írja könyvében a következőket: 

        Szent Pio Atya egyszer azt mondta: „A sátánnak az a célja, hogylerombolja ezt az imát (a rózsafüzért), de soha nem fog sikerülni: ez az ima ugyanis, amely minden és mindenki fökött diadalmaskodik. Ő tanította meg nekünk, Jézus a Miatyánkot.  Az atya gyakran beszámolt egyik álmáról, amelyben a kórusablakából – ahová a szerzetesek szoktak imára összegyűlni- kipillantva a téren végtelen nagy tolongást látott. Pio atya megkérdezte, kik vagytok, mit akartok? A tömeg kórusban, egyszerre, és fülsiketítően, torkaszakadtából ordította: „Pio atya halálát!” 

         A szerzetes ekkor vette csak észre, hogy akiket emberi személynek nézett, valójában démonok. E szavak hallatára visszament a kórusra imádkozni, s a Szűzanyát látta közeledni, aki anyai tekintettel, és határozott mozdulattal kezébe nyomta a rózsafüzért, mondván: „Ezzel a fegyverrel kezedben te leszel a győztes.”

        Pio atya ekkor visszatért az ablakhoz, és megmutatta a kezében lévő rózsafüzért. Rémületében minden démon a földre vetette magát.

 

         Ördögűzői tapasztalataim során észrevettem, hogy az ördög számára egyetlen nem liturgikus ima sem annyira gyűlöletes, mint a szent rózsafüzér. 

         Egyik október 7-én, a Rózsafüzér Királynőjének napján, mikor elővettem zsebemből a rózsafüzért, rögtön így szólt a démon:

         „Fájdalmat okoztok nekem azokkal a szemekkel, ti nyavalyások. És nyavalyások azok is, akik ezt csinálják!(Valószínűleg azokra utalt, akik a rózsafüzér szemeit készítik.)”

         Parancsoló hangnemben megkérdeztem, miért bosszantanak annyira azok a szemek? „Mert annyi ütést kapok. Hagyjátok abba!” Ekkor ráhelyeztem a megszállott személyre a rózsafüzért. A démon pedig ordított: „Súlyos! Összenyom, vegyétek le, összenyom! Kinyomja 》a belemet《, nem látod?”

        Mire tanítanak minket a mindennapi életben a gonosz lélek ezen rekciói? Arra, hogy a rózsafüzér, ha helyesen imádkozzuk „ránehezedik” az ördögre, hogy nem tudja elkövetnei ellenünk mindazt a gonoszságot, amit szeretene, mert a Szűzanya, épp a rózsafüzér által, növeli bennünk az Istenbe vetett hitünket és megvéd az ellenség cselvetéseitől.

        Más kifejezések a rózsafüzérről különböző ördögűzések alkalmával: 

         „Minden szem, amit imádkoztok, ostorozás nekünk, éget!” 

         „Amikor azt az átkozott füzért használjátok, fájdalmat okoztok, mert amikor Ahhoz fohászkodtok (az Üdvözlégy Máriával), Annak az életére emlékeztettek (utalás az Evangélium titkainak szemlélésére a rózsafüzér alatt, ami gyötrelmet jelent neki és elgyengíti).”

         „Rosszul vagyok, amikor annak a füzérnek a titkait szemlélitek. Ütlegeltek vele. Annyi, de annyi lelket elszakít tőlem. Mart az övé. Mert Azé (Máriáé).”

         „Gyűlölöm (a rózsafüzért), mert szeretetfüzér, amely mindenkit Velük* egyesít (Jézussal és Máriával) egyesít”.

        „Ha mindegyikőtök tudná, azonnal végem lenne. Ha mindenki hittel imádkozná a rózsafüzért, ezt a nyavalyatörést! (és megvetően eltolja a kezemben leví rózsafüzért). Tudod, mit csinál (Mária), amikor azt a füzért imádkozzátok? (itt gyalázkodva hosszan sérteget): fogja a kezeteket és megnyújtja az Ég felé, majd fogja az Istenetek kezét és ezen imán keresztül, ezen a (káromlás) füzéren keresztül, egymáshoz közelíti óket, míg össze nem érnek. Amikor a két kéz találkozik, ujjong, ujjong, ujjong, letérdel és imádkozik. Csak kevés ember éri el azt a kezet, nem akarják, nem akarják, hála nekem, akik az istenük vagyok, de akiknek sikerül (s megismétli), de akiknek sikerül, ennek teljesen tudatában vannak, és Ő ujjong. Látod, ahogy letérdel és megcsókolja a Fiú átlyukasztott lábait, és azt mondja, azért adta, hogy azért adta meg neki ezt a kegyelmet (vagyis valamelyik személynek), mert megérintette a kezet, és amikor ez megtörténik, az egész Paradicsom ujjong. Undorító, undorító! És öromkönnyeket hullat (káromkodik).” 

         „Nem tudjátok, vagy tudjátok, de nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok. Má..ár..i…a (- rettenetes erőfeszítés árán képes kimondani ezt a nevet - ) Szeplőtelen Szíve fogja megmenteni a világot. „

         „ A gonosz lélek egy más alkalommal kifejezésre juttatta Mária közbenjárói hatalmát, és Jézus azon döntését, hogy minden kegyelmet Mária Szeplőtelen Szívén keresztül juttat az emberiségnek.” 

Forrás:

IHTYS Kiadó, Nagyvárad, 2015

Az öt elsőszombati engesztelés

         A Szűzanya fatimai jelenéseinek sorába tartoznak azok a jelenések is, melyek 1925-ben Spanyolországban, Pontevedrában történtek Lúcia nővérnek. Itt kérte a Szűzanya és a Gyermek Jézus az öt elsőszombati engesztelést Mária ellen elkövetett vétkekért.

         A Szűzanya Lúcia vállára tette a kezét, és egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki, amelyet a másik kezében tartott. A Gyermek azt mondta: „Szánd meg Szűzanyád tövisekkel körülvett Szívét. A hálátlen emberek állandóan megsebzik, és senki sincs, aki engesztelné és a töviseket kihúzná.”

         „Leányom, nézd a szívemet, melyet tövisek vesznek körül, melyekkel a hálátlan emberek káromlásaikkal és háládatlan cselekedeteikkel állandóan átszúrják. Legalább te próbálj vigasztalni, és add közre, hogy megígérem: mindazokat akik öt hónapon keresztül mindig az első szombaton gyónnak és szentáldozáshoz járulnak, egy rózsafüzért imádkoznak, és 15 percen át a rózsafüzér 15 titkának átelmélkedésével elidőznek nálam azzal a szándékkal, hogy azáltal engeszteljenek, támogatni fogom haláluk órájában minden kegyelemmel, ami e lelkek üdvösségéhez szükséges.” 

         Lúcia nővér egyik gyóntatója 1930-ban megkérdezte, miért pont 5 hónapon át kell ezt tenni. Lúcia nővér megkérdezte Jézustól, Aki így válaszolt:

         „Mária Szeplőtelen Szívét érő öt bűnt kell jóvátaenni: 

1. A Szeplőtelen Fogantatását érő káromkodásokat
2. A Szüzességével elleni káromkodásokat
3. Az Istenanyasága elleni vétkeket, és ha nem ismerik el őt, mint az emberek anyját
4. Azoknak a bűneit, akik a gyermekek szívébe a Szeplőtelen Anya szembeni közömbösséget, megvetést, sőt még gyűlöletet is csepegtetnek
5. Azoknak a bűneit, akik közvetlenül támadják Máriát szentképein keresztül.” 

         Az öt elsőszombati ájtatosság fontos része a személyes gyónás, aminek nem kell feltétlen ugyanazon a napon történnie, elsőpénteken is elvégezhető, de mind az öt elsőszombaton fel kell ajánlani egy személyes gyónást, azzal a kimondott szándékkal, hogy ezzel a gyónással a Szeplőtelen Szív engeszteléséhez akarunk hozzájárulni. A szentáldozás is kifejezetten az engesztelés szándékával kell történjen. Itt egyértelműen a megszentelő kegyelem állapotában történő szentáldozásról van szó, különösképpen arra az esetre vonatkozóan, ha a szentgyónást nem lehet elsőszombaton elvégezni. Rózsafüzér imádkozása szintén szükséges része az ájtatosságnak. A Szűzanya valamennyi fatimai jelenése során nyomatékosan kérte, hogy naponta imádkozzuk a rózsafüzért. Az elsőszombati ájtatosság szorgalmazása során azt ígéri az engesztelés szándékával rózsafüzért imádkozóknak, hogy támogatni fogja őket haláluk órájában minden kegyelemmel, ami a lelkük üdvösségéhez szükséges. 

         A rózsafüzér imádkozásához pótlólag még azt kéri az Istenanya, hogy a Jézus életére vonatkozó titkok fölötti elmélkedésben legalább 15 percig időzzünk el. Ajánlatos és nagyon üdvös, hogy egész hónapon át minden világi vállalkozásunkban és szellemi foglalatosságaink közepette is foglalkozzunk az elmélkedésben felfedezett életigazságokkal, hogy mindent az illető titok prizmáján keresztül szemléljünk. Hagyjuk az elmélkedésben a Szentlelket, a Szűz és Istenanya vőlegényét hozzánk szólni, nyíljunk meg neki, és Ő el fog bennünket olyan gondolatokkal és útmutatással tölteni, melyekre magunktól talán soha az életben rá nem jöttünk volna.” 

Forrás:

Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyv

Pálos Nővérek

Novemberben egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből

Szeretláng Napló

1962. október 13. 

         Már napok óta az Úr Jézus beszél hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam, és a haldokló papi lelkekért könyörögtem. Ő elérzékenyedve a fülembe súgta: „A mi kezünk együtt gyűjtsön!” Én a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, s közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadult a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönynyebbülést éreztem. 

         Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével a haldokló papi lelkekért imádkoztam. Közben igen szorongató érzés árasztotta el lelkemet, egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad azért, hogy Vele gyűjthessek. 

         Elmerülésem közben a Szent Szűzanya leheletszerű, finom sóhaja lepte meg lelkemet: „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, a halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” 

         Megismételve leírom a Szűzanya közlését, mert az első részt tévedésből hiányosan írtam: „Bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.”

* * *

         Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhed gyümölcse Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre most és halálunk óráján. Ámen.

Kilenced Boldog Carlo Acutis tiszteletére

Kezdő imádság 

Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, köszönöm mindazt a kegyelmet és kedvességet, amellyel Isten szolgájának, Boldog Carlo Acutisnak a lelkét az ezen a földön töltött 15 éve alatt gazdagítottad. A fiatalság ez angyalának érdemeiért add meg nekem azt a kegyelmet, amelyet most kérek! [Mondd el a kérésedet...] 

Első nap:  „Nem én, hanem Isten.” 

Isten szolgája, Carlo Acutis, te, aki az életedet folyamatos lemondássá és a lényegtelen dolgok félretételévé tetted, add meg nekem a kegyelmet, hogy a mennyei dolgokat keressem, és megvessem azt, ami mulandó. Ámen. 

Második nap:  „Mindig Jézus közelében, ez a tervem az életemre.” 

Isten szolgája, Boldog Carlo Acutis, te, aki Jézus szívében éltél, add meg nekem azt a kegyelmet, hogy mindenre Jézus szeretettervét alkalmazzam. Ámen. 

Harmadik nap:  „Folyamatosan kérd az Őrangyalod segítségét. Őrangyalod legjobb barátjává kell válnod.” 

Isten szolgája, Boldog Carlo Acutis, te, aki a Szent Angyalok társaságát már akkor láttad, amikor ezen a világon voltál, add meg nekem a kegyelmet, hogy igazságosan éljek, ahogy Őrangyalom kívánja. Ámen.

Negyedik nap:  „A lelkünk olyan, mint egy hőlégballon ... Ha ily esély van egy halálos bűnre, a lélek a földre zuhan. A gyónás olyan, mint a tűz a ballon alatt, amely lehetővé teszi a lélek újra felemelkedését ... Fontos, hogy menj gyakran gyónni.”

Isten szolgája, Carlo Acutis, te, aki olyan jól élted a megbékélés ezen szentségét, add meg nekem a kegyelmet, hogy folyton keressem a bűnbánat és a mély elmélkedés kegyelmét. Ámen.

Ötödik nap:  „A szomorúság önmagát nézi, a boldogság Istenre tekint.”

Isten szolgája, Carlo Acutis, te, aki soha nem néztél el nagy szerelmedtől, Jézustól, add meg nekem is azt a kegyelmet, hogy ezzel a boldogsággal éljek ezen a világon. Ámen. 

Hatodik nap:  „Az egyetlen dolog, amit az imádságban kérnünk kell Istentől, az a vágy, hogy szentek legyünk.” 

Isten szolgája, Boldog Carlo Acutis, te, aki mindig azt kérted Istentől, ami elengedhetetlen, add meg nekem a Menny iránti mély vágy kegyelmét. Ámen. 

Hetedik nap:  „Szűz Mária az egyetlen nő az életemben.” 

Isten szolgája, Carlo Acutis, aki Szűz Máriát minden nőnél jobban szerette, adjon kegyelmet, hogy válaszoljak kedves és jó szeretetére. Ámen. 

Nyolcadik nap:  „Az Eucharisztia az én utam a mennybe.” 

Isten szolgája, Boldog Carlo Acutis, aki mindig a sátorban kereste rejtett Jézusát, adja meg nekem az Eucharisztia iránti mély vágy kegyelmét. Ámen. 

Kilencedik nap:  „Úgy örülök, hogy meghalok, mert úgy éltem le az életemet, hogy egy percet sem vesztegettem azokra a dolgokra, amelyek nem tetszenek Istennek.”

Isten szolgája, Boldog Carlo Acutis, adja meg nekem ezt a kegyelmet - kitartást a végsőkig és a szent halált. Ámen. 

Imádkozzunk: Mi Atyánk... Üdvözlégy Mária... Dicsőség..., hogy hálát adhassunk Istennek a Carlo földi élete 15 éve során adott kegyelmekért. 

Befejező imádság 

 Mindenható örök Isten, az irgalmasság Atyja, emeld szolgádat, Boldog Carlo Acutist az oltár dicsőségére, hogy általa még jobban megdicsőüljön. Add meg nekünk azt a megtiszteltetést, hogy Szentnek nevezhessük, mert mindenben a Te akaratodat követte. Az ő érdemei által add meg a kegyelmet, amire oly nagyon vágyunk. Ámen 

 „Mindenki eredetinek születik, sokan mégis fénymásolatként halnak meg. „Eredetiként” meghalni úgy lehet, hogy az ember hagyja, hogy Krisztus vezesse, és közben szüntelenül Őrá néz.”