Egy 53 éves férfi érkezett a sürgősségire súlyos szívinfarktussal, és a szíve megállt. Az ügyeletes személyzet 40 percig próbálta életre kelteni, majd kijelentették, hogy meghalt.
Hívták dr. Crandallt is az újraélesztési vége felé, hogy felértékelje a beteg állapotát. Eközben a nővér már készítette elő a holttestet, hogy a hullaházba szállítsák. Ekkor a Szentlélek azt mondta az orvosnak:
- „Fordulj vissza, és imádkozz ezért az emberért”. Ez lehet néha egy halk hang, és ez most egy halk hang volt, és az Úr tiszteletére visszafordultam a hordágy azon oldalához, ahol a holttestet készítették elő.”
A halott arca, lába és karja már teljesen megfeketedett, a halál feketesége. Dr. Candall leült a holttest mellé és így imádkozott:
- Uram, Atyám, hogyan imádkozzam ezért az emberért? Meghalt. Mit tehetek én? – és hirtelen ezek a szavak buggyantak ki a számon: Atyám Istenem, ennek az embernek a lelkéhez kiáltok, ha ő nem ismer Téged, mint Urat és Megváltót, kérlek támaszd fel őt most rögtön a halálból, Jézus nevében.
Elképesztő volt, amint egy pár perccel később a monitoron megjelent a szívverése - tökéletes ritmust, normális ritmust mutatva, egy pár perc múlva az ujjait kezdte mozgatni, majd a lábujjait, és elkezdett szavakat motyogni.
Volt egy nővér a szobában - nem volt hívő - felsikoltott, mondván: „Doktor Crandall, mit tett Ön ezzel a beteggel?” És ő azt válaszolta: „A lelkéhez kiáltottam Jézus nevében”.
A kórházban felzúgott a hír, hogy egy halott férfit visszahoztak az életbe.
Egy pár nap múlva a beteg magához tért. Az orvos azt kérdezte tőle: „Hol voltál, és hol voltál azon a napon, mikor súlyos szívinfarktust kaptál? Meghaltál, és visszaimádkoztunk az életbe, Jézus nevében.” Azt mondta: „Crandall doktor, ez a legcsodálatosabb dolog volt. Egy sötét szobában voltam, és nem volt semmi fény. Teljes sötétség volt, egy koporsóban éreztem magam, és egyre azt hajtogattam: annyira csalódtam.” A csalódása abból származott, hogy sem a családtagok, sem a barátai vagy kollégái nem látogatták meg. Aztán így folytatta: „Ezek az emberek egyszer csak hirtelen eljöttek, becsomagoltak engem, és bedobtak a szemétbe.”
Egy pár nap múlva a beteg magához tért. Az orvos azt kérdezte tőle: „Hol voltál, és hol voltál azon a napon, mikor súlyos szívinfarktust kaptál? Meghaltál, és visszaimádkoztunk az életbe, Jézus nevében.” Azt mondta: „Crandall doktor, ez a legcsodálatosabb dolog volt. Egy sötét szobában voltam, és nem volt semmi fény. Teljes sötétség volt, egy koporsóban éreztem magam, és egyre azt hajtogattam: annyira csalódtam.” A csalódása abból származott, hogy sem a családtagok, sem a barátai vagy kollégái nem látogatták meg. Aztán így folytatta: „Ezek az emberek egyszer csak hirtelen eljöttek, becsomagoltak engem, és bedobtak a szemétbe.”
Azon a napon a pokolban volt ez az ember. Az orvos elmagyarázta neki az üdvösség örömhírét, megfogta a beteg kezét, és az Úrhoz kiáltott: „Atyám, Istenem, Jézus nevében imádkozom, hogy ez az ember elfogadjon Téged Urának és Megváltójának itt az intenzív osztályon!” A beteg kinyújtotta a kezét, és könnyek között elfogadta Krisztust, mint a Urát és Megváltóját, és most ő is Isten gyermeke.
Az orvos azt mondta neki:
„Most már soha nem dobnak téged a szemétbe, a teljes sötétségbe. Most Krisztus élete benned van, és a mennyek országának a fénye benned van”.
A beteg meggyógyult, a 40 perces halál után nem maradt semmilyen agykárosodása, az agya teljesen normális; kezdetben zsibbadtak az ujjai és a lábai, de a zsibbadás is teljesen megszűnt.
Dr. Crandall praxisa során még három ehhez hasonló „feltámadásnak” volt a tanúja. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, és Krisztus apostola az orvosok közt.
A beteg meggyógyult, a 40 perces halál után nem maradt semmilyen agykárosodása, az agya teljesen normális; kezdetben zsibbadtak az ujjai és a lábai, de a zsibbadás is teljesen megszűnt.
Dr. Crandall praxisa során még három ehhez hasonló „feltámadásnak” volt a tanúja. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, és Krisztus apostola az orvosok közt.
A teljes cikk bővebben itt olvasható, angolul:
Dr. Chauncey W. Crandall IV honlapja:
