A „Kibehó” jelentése: „a nagy kő helye” – ruandai nyelven.
Az elismert látnokok három tizenéves lány a Kibehó-i katolikus középiskolából:
- Alphonsine Mumureke,
- Anathalie Mukamazimpaka
- és Marie-Claire Mukangango.
Amikor a jelenések elkezdődtek, a ruandai kormány és az egyházi vezetés is rendkívül gyanakvó volt, majd a lányokat neves ruandai és külföldi orvosokból, pszichológusokból álló bizottság vizsgálta, sokszor brutálisn. Az eksztázisok alatt tesztelték a fájdalomküszöbüket (tűvel szurkálták őket, erős fényt világítottak a szemükbe), de a lányok semmilyen reflexet nem mutattak, és nem emlékeztek a fájdalomra.
A helyi püspök pedig, Jean-Baptiste Gahamanyi orvosi és teológiai bizottságokat állított fel.
Végül azért csak ezt a három lányt ismerték el, mert az ő üzeneteik voltak teljesen összhangban a katolikus dogmákkal, és az ő életük mutatott tartós lelki gyümölcsöket.
Alphonsine Mumureke-nak jelent meg először a Szűzanya, 1981. november 28-án, egy szombati napon.
Alphonsine nagyon szegény volt, az iskolatársaihoz képest. Elmondása szerint megjelent egy gyönyörű szép Hölgy tündöklő fényben, szavai dallamosak voltak, szeretet árasztott, és beszélgettek, mint gyermek az édesanyjával.
A Hölgy Alphonsine kérdésére megmonta a nevét is: „az Ige Anyja vagyok”, ruandai nyelven: „Nyina wa Jambo”.
Senki nem hitt neki, gúnyolódtak vele és bántalmazták. Különös, hogy ruandai nyelven Alphonsine vezetékneve azt jelenti - „hagyd békén; igazat mond” - nem hagyták békén, az extázisai alatt a többi lány szúrkálta, megégették gyartyával, stb., amit ő nem érzett.
Alphonsine beszélt a Szűzanya üzenteiről (erősebben higgyenek Istenben, viszonozzák a Szűzanya nagy szeretetét, mindennap imádkozzák a rózsafüzért, bocsássanak meg mindenkinek mindent), de azokat az üzeneteket, amelyeket a kormányhoz, sőt az ország hutu elnökéhez kellett eljuttatnia, nem osztotta meg senkivel, félt. De amikor eljött az ideje, a kormány ment el hozzá.
Mária minden jelenés végén megmondta, hogy mikor jelenik legközelebb Alphonsine-nak, és kérte, hogy másokkal is tudassa. Amint a hír kiszivárgott, a helybeli parasztok a jelenés idejéhez igazították tennivalójukat, és az iskola környékén tébláboltak, remélve, hogy tanúi lehetnek a Szűzanya látogatásának. Végül rövid idő alatt egész Ruandában elterjedt a jelenések híre.
A hatalmas figyelem dühítette a katolikus leánygimnázium vezetőségét és a helyi papságot.
Alphonsine kérte a Szűzanyát, hogy még valakinek jelenjen meg, mert akkor hinni fognak neki.
Anathalie Mukamazimpaka mélyen hívő katolikus családban nevelkedett, évek óta tagja volt a Mária Légiónak és más ifjúsági csoportoknak, naponta olvasta a Bibliát és imádkozta a rózsafüzért.
A Szűzanya 1982. január 12.-én este 7 óra után jelent meg először Anathalie-nak, nem sokkal vacsora után. A barátnőivel együtt imádkozták a rózsafüzért, mikor extázsiba esett: egy vakítóan fehér gömb ereszkedett le, és a fényből egy láthatatlan asszony szolitotta meg, hangjából olyan mélységes fájdalom áradt, hogy a lány azt hitte, megszakad a szive, hangosan zokogott.
A Szűzanya azt mondta Anathalie-nak, hogy az elviselendő fájdalmak mellett önmegtagadó életet kell élnie: fegyelmezetten, alázattal, imádságosan, megtagadva a testet és annak vágyait.
„Senki sem jut a mennybe szenvedés nélkül. Mária gyermekeként pedig soha nem teheted le a keresztet, amelyet hordozol – jelentette ki.”
„Elfogadom, Anyám – felelte könnyein keresztül Anathalie. – Szívesen elfogadom a küldetést.
”
Ekkor a Szűzanya ugyanazt mondta Anathalie-nak, amit sok évvel korábban egy másik látnoknak, a lourdes-i Bernadette-nek:
„Nem ígérhetek neked boldogságot ezen a világon, de azt igen, hogy a másvilágon örökké boldog leszel.
”
Az első jelenés végén Mária meghagyta Anathalie-nak, hogy keressen egy példányt a Krisztus követése című könyvből, találomra nyissa ki, és jól vésse a szívébe, amit először olvas.
„Most elmegyek, gyermekem – szólt végül –, de fogd a rózsafüzért, és térdelj le, hogy megáldjalak!
” Amint Anathalie letérdelt, a fény még ragyogóbb lett. Egy pillanatra meglátta benne az előtte álló Asszony árnyékát, aki a kereszt jelét rajzolta a levegőbe.
Majd sötét lett, és a lány egyedül maradt.
Amikor Anathalie kinyitotta a szemét, kimerültnek és erőtlennek érezte magát. Az ágyán feküdt, jobb kezéről lógott a rózsafüzér; tizenegynéhány barátnője és néhány apáca állt körül. Azt mondták, hogy ugyanolyan önkívületszerű állapotba került, mint Alphonsine – csakhogy vele ellentétben Anathalie-nak azonnal hittek a szemtanúk.
Amikor később találomra kinyította Kempis Tamás Krisztus követése könyvet, az első szakasz, amit olvasott így szólt: „E világ dolgai rövid életűek, ám a menny gazdagsága örök.”
S bár mindkét lánynak továbbra is rendszeresen voltak jelenései, mindig különböző időpontokban történtek.
Ezennel Alphonsine sorsa kissé jobbra fordult az isklában.
Marie-Claire Mukangango 1961-ben született Ruanda déli részének egyik legszegényebb vidékén. Vérbeli harcos volt. Apja néhány hónappal a kislány születése után meghalt; anyja sokszor képtelen volt gondoskodni róla, ezért Marie-Claire gyerekkorában nagyrészt a nagyszüleinél élt.
Igen korán megtanulta megvédeni magát; nem tűrte, hogy zsarnokoskodjanak fölötte vagy kihasználják. Marie-Claire független volt, szókimondó, éles eszű és elbűvölő. Katolikusként nevelkedett; hitt Istenben, a szentekben és a szentségekben, mindabban, ami a katolikus neveléshez tartozik, de nem vitte túlzásba a vallásosságot. Többen vadócnak nevezték; nagyszájú volt, makacs és sokszor bántó; ugyanakkor nyitott és őszinte, ami általában bizalmat ébresztett.
Marie-Claire személyesen tett panaszt a „hamis látnokok” ellen az egyházmegye vezetőjénél, Jean-Baptiste Gahamanyi püspöknél. Amikor a püspök közölte a felháborodott lánnyal, hogy már beszélt Alphonsine-nal, és figyelemmel kíséri az eseményeket, Marie-Claire csak még dühösebb lett. Le akarta leplezni a csalást - szerette a Ssűzanyát és gyakran imádkozott hozzá. S ha volt diák, aki durván lejárthatja és megalázhatja a látnokokat, akkor az Marie-Claire Mukangango volt.
1982. március 1-én kezdőttek „a csodák” - Marie-Claire extázisba esett és a sötétségben két démon megfenyegette, mindez később mrgiemétlődött. Egész teste rángatózott és kilógott a nyelve.
Alphonsine-nal előre közölte a Szűzanya, hogy az ördög diákokat akar megtámadni az iskolában, de viseljék a rózsafüzért, az megvédi őket.
Miután Marie-Claire magához tért átnyújtott neki egy kis Lourdes-i Sűzanya szobrocskát.
Másnap, március 2-án, mikor a lányok egy apáca vezetésével a kápolnában imádkoztak, újra extázisba esett: ezúttal azonban nem volt sötét. Szivárványszínű ég alatt állt, tökéletesen ápolt gyepen. A fűszálak meghajlottak a dús harmatcseppek súlya alatt, amelyek millió apró prizmaként tükrözték az ég színét.
Marie-Claire-nek a lélegzete is elállt. Ilyen szépet még életében nem látott – csakhogy a szépség nem nyugtatta meg. Kétféle magyarázatot lelt arra, ami történt, és egyik rosszabb volt, mint a másik: vagy megbolondult, vagy az ördög kerítette hatalmába az érzékeit.
Ekkor – noha senkit nem látott – lágy hang szólította a vezetéknevén:
„Mukangango!
”
Marie-Claire hirtelen megfordult, és ökölbe szorított kézzel bokszolóállásba helyezkedett. Biztosan az előző esti kísértetek tértek vissza, hogy végezzenek vele – gondolta.
„Mukangango!” – szólította újra a hang.
Ilyen kedvesen még soha senki nem ejtette ki Marie-Claire nevét. A hang egy szerető édesanya gyengédségével szólt, oly megnyugtatóan, mintha altatót dúdolna. A lány azonban nem bízott benne. Kihívóan felelte:
„Rendben van, megtaláltál. Én vagyok Mukangango. Tessék, itt vagyok, harcra készen!”
A hang kedvesen nevetve kérdezte:
„Miért akarsz harcolni velem, gyermekem? Miért félsz ennyire? Sose félj az Édesanyádtól”
Ebben a pillanatban Marie-Claire teljes bizonyossággal felismerte, hogy a Szűzanya szól hozzá.
„Azt hittem, a tegnap éjjeli ördögök jöttek vissza, hogy elvigyenek” – ismerte be.
„Ó, nem, szegény gyermekem – nyugtatta Mária. – Nem kell félned tőlük. Ígérem, hogy többé nem fog rád ijeszteni, ami az éjjel úgy megrémített.
”
Marie-Claire első jelenése után, amikor még csak hangot hallott, a Szűzanya hetente többször megjelent az új látnoknak, és megváltozott az ösztönös természete.
Amikor már látta is, Marie-Claire azt mondta, hogy Mária puha, ezüstös felhő ereszkedett le az égből. Akárcsak Alphonsine, ő is állította, hogy „Mennyország Királynője fiatal nő, akiből gyengéd anyai szeretet árad; bőre se nem fehér, se nem fekete, varratlan fehér ruhát visel, igazi fehér fátyol fedi”. „Akkora a szépsége, mint a gyermekei iránti szeretete – magyarázta –, embernek felfoghatatlan.”
Marie-Claire elmondta, hogy a Máriánál fekete rózsafüzér volt, amilyet ő még soha nem látott. A Szűzanya azt mondta neki, hogy ez az ősi változatot hétfájdalmas rózsafüzérnek nevezik. A rózsafüzér mélységes jelentéssel bírt Mária számára. Megigérte, hogy hamarosan megtanítja Marie-Claire-t, hogyan imádkozza ezt a különleges rózsafüzért, és az a küldetése az életben, hogy újra elterjessze a világban.
(A hétfájdalmas rózsafüzér imádkozása, ahogyan a Szűzanya tanította Marie-Claire-nek ebben a bejegyzésben: A hétfájdalmas rózsafüzér)
„Ha együttműködsz velem, azt a küldetést bízom rád, hogy visszavezesd ezeket az elveszett lelkeket a sötétségből. Mivel a világ gonosz, szenvedni fogsz, gyermekem – vagyis ha elfogadod ezt a küldetést, akkor örömmel, szeretettel és türelemmel kell elfogadnod a szenvedéseket is, amiket küldök.”
Marie-Claire is habozás nélkül elfogadta a küldetést: csakugyan bejárta Ruandát és a környező országokat, és sokat megtanított ennek a rózsafüzérnek az imádkozására.
A Szűzanya becézte Marie-Claire-t, ami azt mutatta, hogy a látnok különleges helyet foglal el a szívében. Szerette a lány nyitott természetét, gyermeki naivitását, elevenségét – ami odáig ment, hogy a feljegyzett történelemben Marie-Claire volt az egyetlen ember, aki ökölpárpábajra hívta a Szűzanyát.
Mária „szemefényének” nevezte Marie-Claire-t, és gyakran kedveskedett neki azzal, hogy teljesítette a kéréseit.
Marie-Claire által a Szűzanya az egész világot is figyelmeztette:
- „Azt kérem tőletek, hogy tartsatok bűnbánatot. Ha a hétfájdalmas rózsafüzért mondjátok, és helyesen elmélkedtek rajta, megtaláljátok a bűnbánathoz és a megtéréshez szükséges erőt. A világ megsüketült, nem hallja meg az Ige igazságát. Az emberek ma már nem tudják, hogyan kérjenek bocsánatot a bűneikkel okozott rosszért; újra meg újra keresztre feszítik Isten Fiát. Ezért jöttem el. Azért jöttem, hogy emlékeztessem a világot – és különösen titeket itt, Ruandában, ahol még mindig találok alázatos lelkeket és olyan embereket, akik nem ragaszkodnak a pénzhez és a vagyonhoz –, hogy nyitott szívvel hallgassátok a szavaimat. Imádkozzátok hétfájdalmas rózsafüzéremet, hogy rátaláljatok a bűnbánatra!”
A látnokok bepillantást nyertek a mennyországba és a pokolba.
1982. augusztus 15-én több mint húszezer ember volt jelen az ünnepségen Kibehó-ban. A jelenések során Alphonsine „vérfolyókat”, egymást gyilkoló embereket, lefejezett holttesteket és tömegsírokat látott, majd egy hatalmas völgyet, amelyben millió bomló fej és fej nélküli testek maradványai hevertek irdatlan halomban.
Ez a látomás – mint utólag beigazolódott – hajszálpontosan előre jelezte az 1994-es ruandai népirtást, amely azért következett be, mert a társadalom nem hallgatta meg a békére és kiengesztelődésre felszólító égi figyelmeztetést.
Összeoglalva az üzeneteket:
- Bűnbánat és szivből jövő szüntelen ima.
- Felhívás a megtérésre és a kiengesztelődésre.
- Önfelajánás a a Szűzanyának és a hétfájdalmas Rózsafüzér imádkozása.
- A prófécia: Az 1982. augusztus 15-én a jelenések figyelmeztettek az 1994-es ruandai népirtásra, ha Ruanda nem hallgatja meg a békére és kiengesztelődésre felszólító égi figyelmeztetést.
A három látnok sorsa a jelenések után:
Marie Claire Mukangango jelenései csak hat hónapig tartottak, 1982 szeptemberéig. Története tragikus: miután befejezte az iskolát, férjhez ment egy Elie Ntabadjana nevű férfihoz, és tanítónőként dolgozott. Amikor 1994-ben kitört a népirtás, Kibehó és környéke harctérré vált. Marie Claire-t és férjét Byumba városában fogták el a hutu milícisták.
Szemtanúk beszámolói szerint Marie Claire-t azért is vették célba, mert látnokként ismert volt, és az általa közvetített üzenetek a békéről és a bűnbánatról nem egyeztek a gyilkosok ideológiájával. Halála előtt imádkozott a gyilkosaiért.
Alphonsine Mumureke az egyházi elismerés után teljesen el akart tűnni a nyilvánosság elől. Amikor Ruandában megkezdődtek a mészárlások, a Kibehó-i kolostorban keresett menedéket, de a milícia betört oda is. Csodával határos módon egy jezsuita szerzetes segítségével, hamis papírokkal sikerült elhagynia az országot.
Jelenleg a nyugat-afrikai Elefántcsontparton él egy szigorú klauzúrás klarissza kolostorban. Csak nagyon ritkán, kizárólag egyházi engedéllyel beszél a múltjáról, életét teljesen a Ruandáért és a világ békéjéért végzett csendes imának szenteli.
Anathalie Mukamazimpaka népirtás idején Kenyába menekült, majd visszatért Kibehó-ba, és teljesítette küldetését, amit a Szűzanya kért tőle: szenvedéssel teli, önfeláldozó életet él szerető szívvel, kitartó türelemmel és imádságban.
Akiket nem ismert el az Egyház intő óvatosságból: „nem bizonyított hitelességű” (non constat de supernaturalitate):
A Kibehó-i jelenések idején még legalább nyolc másik fiatal (köztük fiúk is, mint például Segatashya, egy pogány fiú, aki állítása szerint Jézussal találkozott) állította, hogy látomásai vannak. Bár az Egyház az ő jelenéseiket hivatalosan nem ismerte el, a ruandaiak körében sokuk története ismert maradt, és többségük szintén a népirtás áldozatává vált.
Ennek ellenére Segatashya története a mai napig az egyik legerősebb tanúságtétel Ruandában arról, hogyan képes az isteni kegyelem megszólítani valakit a teljes elszigeteltségből.
Az interneten a jelenésekről és a népirtásról több információ megtalálható, videók is (főleg angolul).
Napjainkban a Kibehó-i Mária-jelenések apostola Immaculée Ilibagiza, a ruandai népirtás túlélője, Amerikában él, és több könyvet is írt, magyarul kettő jelent meg, a könyvesboltokban megvásárolhatók:
- Megmaradtam hírmondónak
- Afrika szívéből szól Mária
Megjegyzés:
Az Egyház statisztikája szerint jelenleg Afrikában ma több katolikus él, mint Európában.
 |
| A Kibehó-i Mária-szentély |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése