- „Szeretném eljuttatni Jézust azokhoz a gyerekekhez, akik nem ismerik őt, hogy a mennybe menjenek boldogan, örökké, örökké.”
Teresa Castillo de Diego, Teresa de Diego és Eduardo Castillo lánya március 7-én, vasárnap hunyt el mindössze 10 éves korában.
Agydaganata volt, és legnagyobb álma az volt, hogy a Katolikus Egyház misszionáriusa legyen.
Teresita élete nagy részét ezzel a betegséggel élte, de soha nem okozott gondot, amikor Jézusról beszéltünk, és a szentségi Jézust vitték a papok másoknak. Szülei elmondták, hogy minden emberhez barátságos volt, mindig volt egy jó szava ugyanúgy a paphoz, aki éppen szentmisét tartott, mint egy szegény emberhez vagy egy idős emberhez, akivel az utcán találkozott. A találkozás után senki sem maradt közömbös.
Anyja elmagyarázta az „Infomadrid”-nak, hogy Teresitát Szibériából fogadták örökbe, és hároméves korában érkezett Spanyolországba. Kiskorától kezdve erős lelki életről tett tanúságott. Naponta szentmisére járt madridi iskolájában, amelyet „Szent Mária és Jézus Szíve” nővérei vezettek.
Teresita agydaganatát 2015-ben fedezték fel először. A daganat eltávolítására irányuló műtét és kemoterápia kezdeti kezelése sikeres volt. 2018-ban azonban a daganat ismét növekedni kezdett, a fiatal lánynak pedig Svájcban új műtéten és új kezelésen kellett átesnie.
2021 januárjában súlyos fejfájással került vissza a kórházba. Teresita Boldog Carlo Acutisra és tiszteletreméltó Montse Grases-re bízta magát.
A műtétet eredetileg január 11-re tűzték ki. Ezt azonban komplikációk, köztük a hydrocephalus, vagy az agyfolyadék-gyülem miatt nem tudták végrehajtani. Majd Teresita és édesanyja koronavírus-tesztje pozitív lett, ezért el kellett őket egy ideig szigetelni.
A Teresita fejébe helyezett cső a felesleges agyfolyadék eltávolítására eltömődött, és többször meghibásodott, mindez súlyos fájdalmat okozott neki. Eközben a daganat tovább nőtt, mivel nem volt lehetőség műtétre.
A szülei megosztották az alábbi rövid interjút, amelyet egy másik kis katekéta lány készített Teresitával arról, miért akart misszionárius lenni.
Teresita február 13-án válaszolt a kérdésekre a La Paz Kórházból, egy hónappal halála előtt.
Interjú Teresitával: „Misszionárius akarok lenni, hogy szent legyek”
- Miért akarsz misszionárius lenni?
- Mit jelent misszionáriusnak lenni?
- Az embereket a mennybe vinni.
- Mit teszel misszionáriusként?
- Mindig Jézusról beszélek, és örömet osztok. A napokban, amikor beteg voltam, felajánlottam az emberekért: betegért, a papokért...
- Mit mondanál a gyerekeknek ösztönzésként, hogy misszionáriusok legyenek?
- Lehetnek boldogok, lehetnek Jézus barátai, és mindig vele lehetnek.
Fr. Ángel Camino Lamela, a Madridi Főegyházmegye La Paz Kórház püspöki helynöke körlevélben mondta el a fiatal misszionárius történetét, amelyet kiküldött a híveinek.
Fr. Camino február 11-én, a Betegek Világnapján, szentmisét tartott a La Paz Kórházban, amikor az ottani káplánok azt javasolták, látogasson el egy súlyos beteg lányhoz, akinek másnapra volt tervezve a műtétje agydaganat eltávolítására.
„Megfelelően felszerelkezve érkeztünk az intenzív osztályra, üdvözöltem az orvosokat és az ápolónőket, majd elvittek Teresitához, akinek az édesanyja, Teréza, ott volt az ágyánál.” - mondta. – „Az egész fejét fehér kötés vette körül, de az arca eléggé szabadon maradt ahhoz, hogy egy valóban ragyogó és kivételes arcot láthassunk.”
A fiatal lány azt mondta a papnak, hogy nagyon szereti Jézust, és misszionárius akar lenni. E szavak által mélyen meghatódva azt válaszolta: „Teresita, én most rögtön az Egyház misszionáriusává teszlek, és ma délután elhozom neked az igazoló dokumentumot és a missziós keresztet.” Fr. Camino ezután megáldoztatta a fiatal lányt és feladta a betegek kenetét.
„Ez egy imádságos pillanat volt, rendkívül egyszerű, de mélyen természetfeletti” - „Néhány nővér csatlakozott hozzánk, és spontán fényképeket készített rólunk ... amelyek kitörölhetetlen emlékek maradnak. Elbúcsúztunk, miközben ő és anyja imádkoztak és hálát adtak.”
Később, még aznap reggel, a helytartóság székhelyén fr. Camino elkészítette a hivatalos dokumentumot, amellyel Teresitát misszionáriussá avatta. Ezután magához vette a missziós keresztet, este visszatért a kórházba és átadta a kis betegnek. Teresita megkérte anyját, hogy akassza fel a keresztet a kórházi ágya mellé, ahol könnyen láthatja, és így szólt: „Holnap magammal viszem a műtőbe. Most már misszionárius vagyok.”
Édesanyja szerint a fiatal lány erős hite átsegítette a helyzeten. „Amikor felajánlotta szenvedéseit, felmerült bennem a gondolat, hogy Jézus egyre több lélek megmentésére használja fel őt” - mondta édesanyja, felidézve a fiatal lány szavait: „Felajánlom az emberekért, például betegért, a papokért.”
Élete utolsó heteiben Teresita emlékeztette anyját a keresztre feszített Krisztusra, különösen, amikor már nem tudott vizet sem inni, az ápolónők vízbe áztatott gézt tettek a szájába.
2021. március 7-én, elsővasárnap, a helyi idő szerint 13:30 órakor Teresita meghalt. Másnap eltemették. Carlos Osoro bíboros, madridi érsek jelenlétével támogatta Teresita családját, „reménnyel teli szavai láthatóan megvigasztalták Teresita szüleit, rokonait és a lány fiatal barátait”.
Fr. Camino a körlevelét azzal zárta, hogy arra kérte az embereket: „imádkozzanak Teresitaért és mindenekelőtt bízzák rá magukat, mert meg vagyok győződve arról, hogy különleges módon védi az egész püspökséget, amelyben misszionáriusnak minősült”.
 |
| Teresita, mint elsőáldozó |
Forrás:
Az internet: angol, spanyol oldalak (az utóbbiakat a gugli segíségével fordítottam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése