5. Az Istenfélelemről
Annak az embernek, aki úgy határozott, hogy a belső figyelem útját járja, mindenekelőtt Isten félelmével kell rendelkeznie, amely a bölcsesség kezdete. Legyenek mindig a szívébe vésve eme prófétai szavak: Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, remegő szívetek hódoljon előtte (Zsolt 2,11).
Minden iránt, ami szent, rendkívüli figyelemmel és áhítattal kell viseltetnie, nem pedig hanyagul, s így járnia útját. Ellenkező esetben félnie kell, nehogy rá is álljon az Úr eme szörnyű szava: Átkozott, aki Isten ügyét hanyagul végzi (Jer 48,10).
A buzgó körültekintésre azért van szükség, mert ez a tenger (vagyis a szív a maga gondolataival és kívánságaival, amelyet a figyelem segítségével meg kell tisztítani) hatalmas és terjedelmes: benne gonoszság van, melynek se szeri, se száma, vagyis sok hiábavaló, helytelen és tisztátalan gondolat fészkel benne: a gonosz szellemek mesterkedése. Féld az Istent, mondja a Prédikátor, és tartsd meg parancsait (Préd 12,13). Ha megtartod parancsait, erős leszel minden cselekedetedben, és mindig jó dolgod lesz. Mert félvén az Istent, te az iránta való szeretetből mindent jól fogsz tenni. De az ördögtől ne félj! Aki féli az Istent, az legyőzi az ördögöt, azon nem vesz erőt az ördög.
A félelemnek két fajtája van:
- ha nem akarsz rosszat cselekedni, akkor féld az Urat, és ne tedd meg azt,
- de ha jót akarsz cselekedni, akkor féld az Urat, és tedd meg azt.
Ám senki sem tud szert tenni az istenfélelemre addig, amíg minden földi gondtól meg nem szabadul. Ha az értelem gondtalanná válik, akkor lendíti őt az istenfélelem és Isten jóságának szeretetére vonzza.
6. Lemondás a világról
Isten félelmét akkor szerzi meg az ember, amikor lemond a világról és mindarról, ami a világban van, s egyedül arra irányulnak gondolatai és érzései, hogy az Úr törvényével foglalkozzék, s egészen elmerüljön Isten szemlélésében és a szenteknek megígért boldogság élvezetében.
Nem lehet a világban maradva lemondani a világról, s ugyanakkor eljutni a szellemi szemlélődés állapotába. Mert amíg a szenvedélyek el nem csitulnak, nem lehet szert tenni lelki békére. Ám a szenvedélyek el nem csitulnak addig, amíg szenvedélyeket felkorbácsoló dolgok vesznek körül bennünket. A tökéletes szenvedélymentességre való eljutáshoz és a lélek tökéletes csendjének megszerzéséhez sokat kell fáradozni az elmélkedés és az imádság terén. De hogyan lehetséges teljesen és gondtalanul elmerülni Isten szemlélésében, törvényeit tanulgatni és egész lelkünkkel hozzá felemelkedni az imádság lángolásában, s közben a világban tomboló szenvedélyek el nem csituló zajában időzni? A világ gonoszságba merül. A lélek, ha nem szabadul meg a világtól, nem szeretheti őszintén az Istent. Mert a mindennapos dolgok a lélek számára - Szentéletű Antiokhosz szerint - olyan, mint a takaró.
Ugyancsak ő mondja: Ha egy idegen városban időzünk, és szülővárosunk messze fekszik tőle, s ismerjük a városunkba vezető utat, akkor miért késlekedünk az idegen városban, és ott szerzünk földet és házat? És hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön (vö. Zsolt 137)? Ez a világ idegen terület, vagyis e világ fejedelméé (15. prédikáció).
Folyt. köv.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése