Szent Illés próféta Salamon király után kb. 200 évvel élt, amikor a bálványimádás mindenütt javában virágzott. Acháb király és felesége, Jezabel, a Szentírás szerint „azt tették, ami gonosznak számított az Úr szemében”. Ebben a helyzetben tűnik fel Illés próféta, aki „az Úr színe előtt járt” – vagyis szüntelenül Isten jelenlétében élt! és a jelszava: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért!”
Illés figyelmezteti bűnei miatt Acháb királyt, majd szárazsággal sújtja az országot.
A szárazság és éhínség alatt Isten gondoskodott Illésről. Olvashatunk a liszt és olaj csodájáról. Illés próféta hálából megáldotta az özvegyasszonyt, és később a fiát is feltámasztotta. (1Kir 17,9-24)
A Kármelhegy-i istenítéleten, az egyistenhit bizonyításán, Illés megkérdezte a népet: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni?” (1Kir 18,21) - és megkérdezi ma is a megalkuvó, dönteni nem tudó, kompromisszumokat kereső embert.
Ugyanakkor az esőt kiimádkozó Illéstől megtanulhatjuk a közbenjáró és kérő ima erejét. (1Kir 18.42)
Jezabel haragja elől menekülő Illésben akár magunkat is láthattuk, mikor időnként a padlón (ill. a borókabokor alatt) vagyunk. Elveszett életkedvünket nekünk is Isten adja vissza Jézus titokzatos testével táplálva lelkünket, hogy az élet-úton ki ne merüljünk, célhoz érjünk. Illés is eljutott céljához, ahová Isten rendelte: a nagy találkozáshoz, aki az „enyhe szellőben” érkezett 1Kir (19.12).
A Kármelhegy remetéi a világ forgatagából elvonultan imádságban, Isten törvényeinek kutatásában, az Oltáriszentség vonzásában éltek. A Szabályzatunkban is felcsendül az ősi Regula szava: „... elmélkedjetek éjjel-nappal az Úr törvényeiről és virrasszatok imában”, és elmondhatjuk Illés atyánkkal, hogy „él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok” (1Kir 17,1).
Meghittség, bensőség, ahogyan csak Isten tud az ő barátaival beszélgetni... a a sivatagban, a csendben. A csend Keresztes Szent János szerint „sokkal többet jelent, mint egyszerű hallgatást. A külső hallgatás csak az első lépés, de csendet kell teremteni érzékeink világában... egész lényünkkel. A csend szerelmes odafigyelés.”
Sivatagjaink
Madeleine Delbrêl
(1904-1964)
Akik szeretik egymást, szeretnek együtt lenni
és amikor együtt vannak, szeretnek beszélgetni.
Azoknak, akik szeretik egymást, alkalmatlan,
ha állandóan sokan vannak körülöttük.
Aki szeret, szívesen hallgatja a másik beszédét
anélkül, hogy azt mindig megzavarná.
Így azok számára, akik szeretik Istent,
mindig kedves volt a sivatag,
és Isten az Őt szeretőktől
azt meg nem tagadhatja.
Tudom Istenem, hogy szeretsz
és hogy e túlzsúfolt világban,
körülvéve minden oldalról
a család, a barátok, a mások nyüzsgésétől,
nem lehet távol az a sivatag,
ahol Veled találkozhatom.
...
A sivatagot el kell nyerni, ingyen nem kapható.
Csak szokásainkon, lustaságunkon erőszakot téve
juthatunk hozzá: ha kiszakítjuk magunknak a múló órák
emberi titkokkal terhes folyamából.
Nehéz ez, azonban ebben rejlik szeretetünk lényege.
Szunyókálással eltelt hosszú órák
nem férnek fel tíz percnyi mély alvással.
Így van a Veled eltöltött magánnyal.
Félig magányosan eltelt órák
kevesebb pihenést nyújtanak a léleknek,
mint egy percnyi elmerülés a Te jelenlétedben.
...
tudjunk egyedül lenni,
valahányszor
az élet ezt felkínálja.
Mekkora öröm annak tudata,
hogy Arcodra emelhetjük majd tekintetünket
mialatt sűrűsödik a rántás,
miközben foglaltat jelez a telefon,
amíg a megállóban várunk a buszra, ami nem jön,
miközben felmegyünk a lépcsőn,
mielőtt elsétálunk a veteményeskert végébe,
hogy az ebédhez néhány szál petrezselymet tépjünk.
Mily rendkívüli séta lesz számunkra
a metróval hazatérni este ...
...
Nyereség lesz minden késés,
amikor férjet, vendégeket, gyerekeket várunk.
Minden várakozás arra, ami nem jön, a sivatagot jelzi.
Sivatagjaink ellen azonban keményen védekezik,
ha más nem hát türelmetlenségünk.
Alkatunknál fogva olyanok vagyunk,
hogy sohasem jutunk el Hozzád küzdelem nélkül ...
Szent Illés próféta áldozata a Kármel hegyén, zene: Edvin Marton:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése