Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Egy fiú naponta elüldögélt mellette, és elmesélte neki, milyen szép a világ. Barátok lettek. Egyszer így szólt a barátjához:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy szép napon a postás levelet vitt a vak lánynak: valaki ismeretlen ajándékozott neki egy szempárt és fizette a szemátültetést is. A lány boldogan beleegyezett. Amikor levették szeméről a kötést láthatta a szüleit, a testvérét, az egész világot: a műtét sikerült.
Mikor hazaért, elment meglátogatni a barátját
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, úgy döntött, hogy visszautasítja a fiút, és a barátságot is felszámolja, most már az élete gyökeresen megváltozott. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort a lánynak: „Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.”
1 megjegyzés:
Ez megrázó és elgondolkodtató volt.
:-)
Megjegyzés küldése