Eljött újra szeptember, ma kezdődik az oktatás. Gergely Margit néni jut eszembe, aki tanítónéni volt. Egy igen fiatal kis barátnőm - diáklány - azt kérdezte, nem-e lehetne post mortem Margit nénit visszaállítani jogaiba, hiszen mégis csak ő a csíkszeredai Kármel alapítónője 1993-tól. Hogyan tudtak évekig nélküle összegyűlni a többiek, talány.
Margit néni a Szűzanya karjaiban sietett az örök hazába, Csíksomlyón halt meg, a Szűzanya lábainál a Kegytemplomban, elsőszombaton, a körmenet alatt, ez egyik jelenlevő pap feladta neki az utolsó kenetet, ez csodálatos! Neki nem használ, de az angyalokkal és a szentekkel együtt örvendezne, ha azok ketten, akik kirugták egy tollvonással, (erre használták fel az Istentől kapott hatalmukat, és egyéb rossz dolgokra) most magukba szállnának, és szintén egy könnyed tollvonással helyrehoznák ezt az égbekiáltó szeretetlenséget. Egyszer ők is meghalnak, és akkor majd nem kellene szégyenkezniük a Háromszorosan Szent Isten előtt tetteik miatt.
 |
| Együtt a magyarországi kármelita nővérekkel, a volt Provinciális atyánkkal, P. Kovács Cs. Albert OCD (fenti sor, legszélső a jobb oldalon, mellette az, aki intrikáival elorozta Margit néni "székét" ), meg a Püspök atyánkkal (az első sorban), 2001 június. Azóta többen már meghaltak az évek során, de a Kármel lapban az erdélyi magyar kármeliták haláláról semmi, csak a magyarországiak haláláról adnak hírt. Mennyi sok függ egy vezetőtől, egy főszerkesztőtől, vagy egy vezetőtanácstól. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése