Gyermek

Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18, 3)

Milyen is egy gyermek: ártatlan, tiszta szívű. Szereti és megbízik a szüleiben, biztonságban és védettnek érzi magát velük. Egy kisgyermeket csak szeretni lehet.

Amikor a fiam kisgyerek volt, esténként mesét mondtam, vagy olvastam fel neki. Voltak válogatott és kedvenc meséi, melyeket újra és újra hallani akart, pedig már kívülről tudta őket. Egyik ilyen mese volt például a Brémai muzsikusok. Sokszor aludtam el a fáradtságtól, de végig kellett olvasni, mindig akkora érdeklődéssel követte, mintha először hallaná.

Ahogy nőtt, a Csipikét is kóstolgattuk: megnézegettük a képeket, beszélgettünk, majd folytatásban olvastam fel, egy kurta hónap múlva kezdtük elölről. Mikor már vagy ötödször fogtunk neki, egyik este vakmerően kihagytam jó néhány mondatot, hogy ne én aludjak el hamarabb, de rögtön rám szólt, "azt a részt, ahol azt mondja, hogy... kihagytad!"

Isten gyermeke is így van a Szentírással: ugyanazokat szavakat újra és újra hallani akarja, többször elolvassa, és mindig talál benne újat, békét és örömöt. Isten atyai szeretete találékony az Igén keresztül, nem kényszerít, hanem szeretettel meggyőz a jóról, a az igazságról, a szépről.

Boldog az a felnőtt, akinek lehetősége van egy gyermek szemével újra felfedezni a világot. Egy gyermek szemén keresztül a valóság is mesevilág lesz, a sötétség is különös fényekkel világít, azt is látja, ami már nekünk nem látható. Játékos lélekkel éli az életét. Ha összekap játék közben egy másik gyerekkel, néhány perc múlva már el is felejtették. Egy gyermeknek megvan az ereje, hogy önfeledten átalakítsa világot, szeretetet és mosolyt csempész a felnőttek szívébe. Szokása olyan kérdéseket feltenni, hogy hirtelen nem is találjuk rá a választ. De kérdez, igen elszántan kérdez, a szüleit mindentudónak hiszi. Van amikor feszegető szándékkal olyan megjegyzéseket tesz, mint egy kicsi öregember. Duzzogni, sírni is tud, de nem sokáig.

A gyermek kiszolgáltatott, roppant védtelen már az anyaméhben. Sajnos. Így jött közénk Jézus Krisztus is, csecsemőként. Kicsinységében, emberségében egészen egy lett velünk. Nekem is kicsinnyé kell válni, hiszen nagy dolgokra képtelen vagyok, csak önmagamat adhatom Istennek, nincs más semmim, és megtapasztalom a Mindenható Isten szeretetének hatalmas erejét, soha nem vagyok és nem is leszek egyedül.