Szent Arsenie Boca szerzetespap rövid életrajza

Nehéz gyermekkor

      Arsenie atya, világi nevén Zian Boca (ejtsd Zián Boka) 1910-ben született Felvácán (Hunyad megye), édesanyja Crestina (Krisztina) Popa 18 éves és ortodox, édesapja Iosif Petru Boca görög-katolikus és11 évvel idősebb, mint az édesanyja, mestersége cipész, hivatalosan bejegyezve, mint Iozsef Peter Boka.
         Zian édesapja kivándorolt Amerikába, és nem lehet tudni, a gyermek születése előtt vagy közvetlenül azután. Rendszeresen küldött pénzt haza, egy régi fénykép szerint 1920-ban Cleveland-ben élt. Miután visszatért Felvácára, 1922-ben a felesége beadja a válópert és elválnak, Iosif az összegyűjtött pénzből pedig cipészműhelyt nyitott, Crestina pedig újraházasodott.
         A kis Zian születése után az anyai rokonoknál, majd az apai rokonoknál nevelkedik Brádban. 1922-ben az apja magához veszi, és a műhelyében segédkezik.
         Egyik nap az apja elküldi Ziant, hogy a boltban cipőszeget vásároljon, de a gyerek belefeledkezik a játékba, túl sokáig elmaradt. Mikor hazaért, az apa jól megrakja, hogy máskor ne pazarolja a drága időt hiábavalóan. Önéletrajzában Zian édesapját „nagyon jó pedagógusnak” nevezi, aki megtanította arra, hogy egész életében az időt jól használja fel, az édesanyjáról meg azt írja, hogy soha nem kérte segítségét, és megelégedett azzal a kevés hírrel, amit fiáról kapott hébe-hóba.

Fotó a netről.

         1926-ban, negyvenöt éves korában meghal az apa tuberkulózisban. Zian az unokatestvéréhez kerül, akinek a felesége az édesanyját pótolja. Szorgalmas, érdekli a filozófia, a vallás, a művészet, a zene, és szereti a magányosságot, a vakációkat a ház kertjében tölti imába merülve vagy olvasva, unokatestvérétől nyelveket tanul, latinul is, és megtanul fuvolán remekül játszani.

Tanulmányai

         A gimnáziumot, mint első tanuló végzi, eladja édesapja brádi házát, és beiratkozik a szebeni teológiára (1929-1933). Hamar ismertté válik nem csak a tudásszomja, kemény következetessége, hanem festőművészi tehetsége és az igen jó fuvolajátéka is.
         A teológia elvégzése után a püspöke, Nicolae Balan, Bukarestbe küldi, hogy részt vegyen a Belle-Arts Intézet kurzusain, megtanulja képzőművészet rejtelmeit. (1933-1935). Ezen az alkalomból részt vesz Francis Rainer professzor anatómiai kurzusain és Nichifor Crainic professzor misztikus előadásain is, teológiai és orvosi képzettsége is szert tesz.
         Segít Dumitru Staniloae atyának a görög nyelven írt Filokália lefordításában, az első négy kötet grafikája Arsenie atya műve, Nagyszebenben jelent meg 1946-1948-ban.
         A szebeni érseki irattár szerint 1935-ben ipodiakónussá, 1936 szeptember 11.-én celeb-diakónussá szentelik, majd a Brassó megyei Felsőszombatfalvára helyezik (Brassó megye, közel a Fogarasi havasokhoz) egy elhanyagolt kolostorba, amelyet nekifog felújítani.

Athosz Hegyén 

         1939-ben Athosz hegyére küldik három hónapra. Ahogy a fiatal Nicolae Streza paptestvérének elmeséli, ottlétére már kész terve volt:

• a lelki tökéletességre való törekvés egy szigorú lelki mester vezetésével, párbeszéd az athoszi atyákkal
• az athoszi ikonok és festmények tanulmányozása festő-szakember szemével, hogy tanuljon a régi ikon-festőktől.
• régi szent iratok olvasása és tanulmányozása Prodrom könyvtárában, néhányuk lemásolása a román nyelvű Filokália megírásához. 

         Rendszeresen elvonult egyedül a sűrű erdőbe, és Jézus Krisztushoz könyörgött egy lelki mester vezetéséért, aki megtanítja az igazi szerzetes szűk és keskeny útjára, de nem talált lelki vezetőre. Egy idő után hangosan kezdett imádkozni, egyedül, ott az erdőben, az Isten Anyjához. És ahogy maga az Atya elmondta, az Istenszülő megkönyörült rajta és megjelent a felhőkből alászállva. Kézen fogta a fiatal diakónust, felvezette egy szédítően magas hegyre, és 200 évvel azelőtt élt Szárovi Szent Szerafimra (1754-1833) bízta.
         Negyven napig szigorúan böjtölt, lelki mestere és tanítója maga Szárovi Szent Szerafim volt, Arsenie atya (akkor még Zian diakónus) nap mint nap félelem nélkül mászta meg a szakadék gerincét. Ezen a 40 napos időszak alatt folyamatosan kitartott a fekete böjtben, küzdelmeiben és böjtjében maga az Istenszülő segítette, megerősítette.

A felsőszombatfalvi kolostorban

         Négy hónappal később, amikor visszatért a felsőszombatfalvi kolostorba, egészen más ember lett, a környezte is felfigyelt rá: megkapta Istentől a híres ajándékait, a prófétálás lelkét, és a lélekbe látás hatalmát. Ha ránézett valakire, tudta az előtte álló gondolatait és nevét, anélkül, hogy azelőtt ismerte volna, tudott róla minden tényt, jót és rosszat egyaránt. És csak 29 éves.

A felsőszombatfalvi barlang, fotó a netről

         Ugyanitt 1940. május 3.-án leteszi szerzetesi fogadalmait és felveszi az Arsenie nevet (Nagy Szent Arszeniosz nevét), 1942. április 10-én pappá szentelik és kinevezik a felsőszombatfalvi kolostor sztárecének. Továbbra is hallgatag, komoly, az ártatlanul szenvedőkkel szemben szelíd és gyengéd.
         Amint írja az Önéletrajzában, soha nem kedvelte a sok beszédet, példaképe Nagy Szent Arszeniosz volt, a fogadott némaság szentje, aki a csenddel érte el a tökéletességet.
         (Nagy Szent Arszéniosz, más néven Diakónus Szent Arszéniosz vagy Római Szent Arszéniosz, vagy Szkétiszi Szent Arszéniosz római származású ókeresztény egyiptomi szerzetes, egyike az úgynevezett sivatagi atyáknak. Szül. 350 Róma – megh. 450 Memphisz.)
       
        Volt padtársának, Petru Boldor papnak írt levelében Arsenie atya így vall küldetéséről:
         „Magamra öltöttem a hámot eléggé nehéz eszmény szekérének az igáját húzni, elérni az ember átalakulását EMBERRÉ, aki Isten kisebbik fia és a Nagy Fiának testvére, viszont minden nagy eszményben van valami bénító, nem hagyja, hogy ezen élet semmiségeivel foglalkozz.”

         A sziklák között a falu embereinek segítségével egy remetelakot, egy barlangot vés ki, de mivel megreped, nem biztonságos, ezért nem fejezi be. A partizánok is a hegyekben kezdtek gyülekezni.

Az üldöztetés kezdete

         1947-ben börtönzik be először Arsenie atyát, a vád: a kommunista rendszer ellen szövetkező légionáriusokat is fogadott (valójában gyóntatott). Akkor már rengetegen jártak hozzá: egyszerű parasztemberek, egyetemisták, papok, értelmiségiek, közalkalmazottak, katonák, a temlombúcsúk alkalmával 1500-2500 hívő. Sokan megtérnek és megváltozik az életük, igazán keresztények lesznek, sokan visszanyerik az egészségüket.
      A háború után zavaros és veszélyes idők járnak. A román kommunista hatalom 1948. július 17-én egyoldalúan felmondta a Szentszékkel 1927-ben kötött konkordátumot és a hozzá kapcsolódó valamennyi szerződést. Elkezdődött a görög-katolikusok üldözése. Október elsején Kolozsváron „38 küldött hivatalosan visszatért” az Ortodox Egyházba. A végső szertartásra 1948. október 21-én került sor, Gyulafehérváron, ugyanott, ahol pontosan 250 évvel korábban Erdélyben lerakták a görögkatolikusság alapjait. Nyilvánvaló volt a következő lépés: a Görög-katolikus Egyház megszüntetését a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége által 1948. december 1.-én kibocsátott 358/1948-as rendelettel szentesítette. A dokumentum szerint a görög-katolikus vallás megszűnt létezni, vezetőiket bebörtönözték, minden személyes vagyonukat kisajátították, a Görög-katolikus Egyház tulajdonát államosították vagy az ortodox egyháznak adták. Az ortodox püspökök is megoszlanak: egyesek lepaktálnak a kommunista hatalommal.

Prislop-ban

         Prislop (ejtsd Priszlop) Hátszeghez 13 km-re fekvő hegyi falucska (Hunyad megye).
         1948 november 25.én Arsenie atyát Prislopba helyezik és kinevezik sztárecnek, 38 éves!
         A templom és a kolostor görög-katolikus volt, addigra már a hívek szétszóródtak. Felújítja a templomot, haranglábat épít, a megmaradt könyvtárba újabb könyveket hozat, és a kolostorba szerzetesnőket telepít. Itt is hamar híre megy karizmájának, özönlik hozzá a nép. Püspöke megbízza, hogy édesgesse vissza a görög-katolikusokat, de erre nincs szükség: a környék falvaiban hamar híre megy „a szentnek”.
         A szentmiséket megrendüléssel és átéléssel mutatja be, a hívek megérzik Isten szeretetét és irgalmát, sokan sírva fakadnak bűneik miatt. Napokig kell várni, amíg az atya meg tudja gyóntatni a kolostorba érkezőket, sokszor 2-3 hétik is. Rengetegen keresik fel.
         A kommunista hatalom (Securitate) mindezt nem nézi jó szemmel, besúgókat és árulókat küldenek Prislop-ba, a zarándokok be kell írják „a nagykönybe” nevüket és vallásukat. A CNAS archívumában található akták szerint parancsba adták a dévai szekusoknak, hogy minden áron kompromittálni kell Arsenie atyát, másképp „a helyzet nem oldódik meg”. Ez volt akkoriban az ördögi lejáratási módszer.

Üldöztetés
         1951. január 16-án pirkadatkor tíz férfi nagy zajjal, káromkodva lecsapnak a kolostorra, Arsenie atyát keresik. Ő már felöltözve várja őket, tudta, hogy érte jönnek. Le akarják venni róla a szerzetesi ruhát, de nem tudják megközelíteni, mert „Arsenie atya szerzetesi ruhában akar menni a börtönbe”. Elhurcolják, börtönbe vetik és kihallgatják.
         Először egy oltyán sóbányába küldik (Ocnele Mari), majd a Duna-csatornához kényszermunkára, a romániai Gulágra.
         Ez idő alatt – 1951 december 6.-án meghal az édesanyja, Crestina. Nem értesíti senki Arsenie atyát, de ő mégis tudja. Nagyhalmádon (Arad megye) temetik az édesanyját, jelen van a falu népe és jelen van Arsenie atya is. A falu besúgója észreveszi, és jelenti a Securitate-n, hogy több paraszt is látta Arsenie atyát a temetésen. A Duna-csatorna fegyőrei kétségbeesetten ellenőrizték, nem-e szökött meg, és telefonáltak Nagyhalmádra, ez hogyan történhetett, hiszen a rab a helyén van, szinte kataleptikus határos állapotban, Nagyhalmád meg több száz kilométerre...
         Folytatja küldetését, a foglyokban tartja a reményt, a hitet, mások helyett is dolgozik, csodálatos módon a napi kiásott földmennyiséget természetfölötti módon mindenki teljesíti, a fegyőrök szinte félnek tőle. 1952. március 17.-én múlva szabadon engedik, és visszatér Prislop-ba. 1955. szeptember 20.-a és 1956. április 8.-a között ismét letartoztatják, volt a temesvári, a Jilava-i és nagyváradi börtönökbe zárják.

Temesvári börtönfotö, a netről.

         Ekkor történt, hogy szerzetesi kötelessége szerint éjjel 12-kor a cellájában imádkozni kezdett, és ilyenkor a cellája zára kinyílt a börtön vezetőségének nagy rémületére. Ekkor egy másik foglyot is betettek, hogy ne legyen egyedül és megtudják, mi történik. Egy idő után megkérdezte, miért nyílik ki a cella, mire Arsenie atya válasza ez volt: „Mert aki szívből Istenhez imádkozik, az szabad ember.” 
         Sok volt rabtársa azt vallotta, hogy az atya akkor hagyta el a celláját, amikor csak szükség volt rá, de nem menekült, a rámért keresztet átölelte, mivel az engedelmesség erényét nagyra becsülte és gyakorolta is egész életében, úgy az egyházi elöljárói iránt, mint a kommunista hatalom ítélete iránt.
         Továbbra sem veszti szem elől a kommunista hatalom, egészen haláláig megy az írott jelentés róla álneveken, követik és lefényképezik. Híveit is zaklatják. Az 1989-es decemberi változások után sok adat és fénykép így került a médiába, az internetre Arsenie atyáról. 

A kolostor felszámolása 

         1959. október 28.-án kibocsátott 410/1959-es rendelettel elkezdődik a szerzetesek üldöztetése, kolostorok felszámolása, a templomok rombolása. De már ezelőtt, 1959 áprilisában Prislop-ból a szerzetesnőket elűzik, kötelezik őket a világi életformára. Arsenie atyának is, megtiltják, hogy gyakorolja papi hivatását, civil ruhát kell öltsön, és „rendes munkát” találnia. A kolostort átalakítják öregotthonná 1976-ig, amikor újra megnyitják szintén szerzetesnők számára.

A lelkek festője

      Arsenie atya Bukarestbe megy, mint Zian Boca laikus, végül templomfestő lesz különböző templomokban, 1967-től a Drăgănescu-i templomban szolgál 1983-ig, a szentmiséken csak mint kórustag vesz részt, elvonultan él. Többen javasolják neki, hogy kihez és hová forduljon, hogy újra gyakorolhassa papi hivatását, de mindennél előbbre tartotta az engedelmességet. Volt hívei nagy titokban ott is felkeresik gyógyulást és lelkivezetést keresve nála. 

A Draganescu-templom festményei itt tekinthetők meg:

https://foiab.ro/galerie-foto-biserica-de-la-draganescu.php 

         A Draganescu-templom festményeinek befeljezése és a templom felszentelése után Szinajára költözik (Prahova megye), csak a kevéske nyugdíjáért jár be Bukarestbe. Már azelőtt titokban a Prislop-i szerzetesnők titokban házat építettek, és élik a megszentelt életüket. Kérelmezi, hogy újra gyakorolhassa papi hivatását, de püspöke elutasítja kérését.

Tudta mikor hal meg

         Végrendeletül hagyta paptanítványainak és barátainak, hogy a Prislop-i kolostor temetőjében legyen a sírja, ő maga jelölte ki négy karóval. 

         Hónapokkal azelőtt megtervezte sírjának a keresztjét és meg is rendelte barátjától, Gheorghe Valcea fafaragótól. Gh. Valcea (ejtsd Vülcsea) már azelőtt is segédkezett a nővéreknek házuk meg a kolostor felépítésénél. Épp kórházban volt súlyos betegen, nagyon fájt a lába és nem tudott járni. Egyszer csak váratlanul belépett a kórterembe Arsenie atya, hatalmas fehér szakállal és csillogó tekintettel, és így szólt hozzá: „Valcea bácsi szeretném, ha most velem jönnél, hogy megmutassam, mit kellene még elkészíts Prislop-ban.” Mindenki a kórteremben elnémult, Arsenie atyát körüllengte valami megnevezhetetlen szentségi jelenlét. 

         Gh. Valcea bizalmatlan volt, de azért megpróbált fájó lábára ráállni, és csodák csodája, tudott járni, a fájdalom elmúlt. Azonnal és együtt távoztak a kórházból.

         Mikor kész volt a kereszt, Arsenie atya csak annyit rajzolt rá: „Arsenie Ieromonahul”, vagyis „Arsenie szerzetespap”. Gh. Valcea nem akarta elhinni, hogy meghal, hiszen az atya jó erőben volt, könnyezve faragta a keresztet és rá a betűket. 

         Régebb, a fafaragó a feleségét a rák utolsó stádiumával diagnosztizálták, Bukarestbe küldték, de nem akarta vállalni senki a műtétet. Elment Szinajára, beszélgettek az atyával a munkáról, teendőkről, mikor Arsenie atya hirtelen és röviden megjegyezte: „Legyen béke a szívedben Valcea bácsi, a feleséged megműtik, és minden rendben lesz”. Három nap múlva valóban műtötték a feleségét, Gh. Valcea pedig kétségbeesetten és az atya imáiban reménykedve várakozott. Várt, és várt, teltek a percek, az órák... Végre kijött a műtőből egy zavarban levő nővér, és azt mondta: „Dr. Balanescu elnémult a műtét után. Elkezdtük a sebészi beavatkozást és nem találtunk semmiféle rákos daganatot. Az orvos most bezárkózott az irodájába és nem fogad senkit. Megvárjuk a szövettani eredményeket, és ha azok is jók, akkor isteni csoda történt.” Valóban, azóta is jó erőben van a felesége, többé nem tért vissza a betegsége (2013-ban írt cikk nyomán). Gh. Valceanak azt ígérte neki Arsenie atya, ha bármi baja lenne, menjen el a sírjához és segít neki. Úgy is történt, mikor újra fájni kezdett a lába, elment az atya a sírjához és gyógyultan távozott.  

         Arsenie atya 1989. november 28-án halt meg Szinaján. Halálának körülményei a mai napig nem világosak. 

         December 4.-én temették a Prislop-i temetőben, szerzetesi ruhában, amit életében megtiltottak neki méltatlan elöljárói, a teste mennyei illatot árasztott; csak tanítványai és barátai voltak jelen.

         Háromszor ásták ki a koporsóját. Először rá három napra a temetés után a babonás szekusok, attól féltek, nehogy feltámadjon. Másodszor rá egy évre minden magyarázat nélkül. Majd néhány évre rá forrás fakadt a az atya sírjából, új koporsóba tették, és a forrást elvezették. Arsenie atya több művet is írt; nagy tisztelője volt Assisi Szent Ferencnek is. 

         Ahogy megígérte, halála után is segítségére siet mindazoknak, akik hozzá fordulnak, Isten trónjánál közbenjár értük. Azóta könyvtárnyi tanúságtétel van Arsenie atya csodatételeiről, orvosi leletekkel együtt is: a tévelygők visszatérnek Isten útjára - az Egyházba, kitartanak az imádságban és a szeretetben, a démoni megkötözöttek megszabadulnak, a meddők szülnek, a vakok látnak, a süketek hallanak, a sánták járnak, a betegek meggyógyulnak, és a családok újra megélik a szentségi házasságot, úgy ahogy Krisztus elrendelte. Sokszor akkor indul el a gyógyulás folyamata, amikor az illető megbánja és meggyónja bűneit, áldozik – Arsenie atyja mindig a szentségek vételére buzdította a híveket. Egyre több könyvet adnak a tanúságtevők vallomásaiból. A sírja körül rengeteg a hálából vitt cserepes virág, és még a téli nagy hidegekben sem hervadnak el, a fű a sírján pedig örökzöld marad.

         Szentnek nevezem a bejegyzés címében, de nem csak azért, mert már életében szentként tisztelték, hanem mert az idén, 2018. november 28.-án, halálának 29.-ik évfordulóján a Román Ortodox Egyház szentté avatja, kanonizálja.


A fordítások forrása:
- Tatiana Niculescu: Viata lui Arsenie Boca, Editura Humanitas Bucuresti, 2018
- Parintele Arsenie Boca - Un om mai presus de oameni, editie ingrijita de Natalia Corlean, Vol. 4., Colectia Ortoprax, Fagaras 2011
- Román nyelvű internetes blogok.

A Prislop-i kolostor templomának története

         A Prislop-i kolostor temploma kőből épült, trikónikus, bizánci stílusban, toronnyal a templomhajó fölött. 

         A templom patrónusa Szent János Evangélista, és a Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére szentelték. Görög-katolikus templom volt, 1948-tól ortodox templom és kolostor lett.

Fotó a netről.

         A történelmi feljegyzések szerint 1399-1405 között épült, alapítója Szent Nikodémus (1320.? Prilep, Makedónia – 1406. dec.26. Tismana, Románia), jó barátja Zsigmond Magyar királynak (1368-1437). Ebben a templomban találtak rá a szláv Evangéliumok másolatára, amelynek végén a másoló neve is szerepel „...Nikodémus pap...” Ezt a régi másolatot ma is őrzik a bukaresti Nemzeti Művészeti Múzeumban. Szent Nikodémus több kolostort is alapított, és mielőtt Erdélybe jött volna, Tismana-ban is építtetett egy templomot, Havasalföldön.

         150 évig semmi feljegyzés nem maradt fenn, a következő Zafiráról, egy katolikus királylányról szól, aki ajándékba kapta a ezt a birtokot. 

         Ki volt Zafira – románul Zamfira? Mózes Basarab havasalföldi fejedelem egyetlen lánya; Zafira első férje Stephanus Keseru de Gybarth, két fia születik- János és Mihály, majd a férje halála után feleségül megy Stanislaw Nisowski lengyel nemeshez, aki befolyásos ember Szapolyai János királynál és feleségénél, Jagelló Izabella királynőnél, valamint Somlyai Báthory István erdélyi fejedelem barátja. Zafira ajándékba kapja tehát azt a birtokot, amelyen a kis templom és a kolostor áll, restaurálja és várfallal veszi körül. Második férjének halála után újra férjhez megy, Márkházi Pálhoz. Zafira 1580-ban halt meg. Sírkője a templom narthexének jobb oldalán található, latin felirattal. A felirat szerepel egy 1833-ban kiadott történelmi könyvben, megtaláltam a neten: 

         Árpádia, Honi történetek zsebkönyve, kiadó Vigán György Könyváros, Kassa, 1833 – 316. oldal:

         Ezen levélnek külső czímezetye vala ez: A Nagysagos Somlaj Báthori Cristophnak Erdelj Országnak Vaidainak, es Zekeliek Ispanianak, az en kegyelmes Uramnak. Végre megjegyzem még azt is, hogy ugyan ezen 1580-dik esztendőben holt meg Márkházi Pál felesége, Zafira, és felső Szilváson Hunyad Vármegyében temetetett el. A Sirkő szélein a következendő szavak vagynak: 

         Safira Filia Principis Transalpinor: Relicta Mgni Stanislai Nisosvsky moritur anno 1580. Die Mensis Martii, anno aetatis suae XLIII. – a Sirkőnek közepén pedig ezen versek találtatnak: 

Saphira Moisine Ducis Inclita filia tandem

Hac posuit moriens flebile corpus suum

Keserio imprimis uxor dulcissima clausit

Lumina fit consors deinde e Nisovski sua

Si genus excutias » nihil hac magis nobile videt

Sub Transilpino terra Valacha polo

Huic avus et genitor Princeps, si caetera spectes

Hujus maesta virum Dacia utrumque genuit

Ti quicunque vides Saphirae haec monumentu venustae

Saphira dic Saphir nomine digna fuit. *) 

         *) Ezen Sir-vers leirása közöltetett Henderesi Ferencz gyüjteményéböl.

         A templom oltárán egy csodatevő Mária-ikon található, a Hodighitria (Útmutató), 12 ószövetségi prófétával körülvéve. A kép eredete ismeretlen, a XVI. században készülhetett, azt biztosan lehet tudni, hogy 1752-ben restaurálták:

Fotó a netről.

A templom előterében pedig ez a Mária-ikon:

Fotó a netről.

Csíksomlyó- pünkösdi búcsú 2015

Minden évben más és más kegyelmekkel ajándékoz meg minket a Szűzanya, az öröm és az összetartozás élménye mindig szinte magától értetődő :-)



És néhány fotó itt.

Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!

      A rossz önmagában nem létezik, a rossz a jónak hiánya.
      A sötétség a világosság hiánya.
      A gyűlölet a szeretet hiánya.
      ...

• Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak. Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította. (1Jn 2,9-11)

     Sokszor a gyűlölet valójában egy tehetetlen düh az igazság kiderüléséért, mások által okozott sok szenvedésért, a ránk kényszerített nyomorért, az emberi méltóság sárba taposásáért, stb. 

      A gyűlölet egy olyan érzelem, amit az ember már kiskorában megtapasztal. A felnőtt józan ésszel belátja, hogy a gyűlölettel elsősorban önmagának árt, imádkozik, és megtanul megbocsátani, és egyre jobban szeretni. A gyermek pedig két perc múlva már vidáman, önfeledten játszik - mert hát gyermek és tisztaszívű.

      Például Szent Pál is „az igazságért” harcolt, teljes gőzerővel és dühvel, megvolt rá a lehetősége, jó körökben forgott: 

• „Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian. Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek. Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül. A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl. Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.” (ApCsel 22, 3-9) 

      Mi lehet rosszabb a gyűlöletnél? A közömbösség.

• „Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16) 

      Szent Pál nem volt közömbös, de „hideg” volt, maga volt a megtestesült kőkemény gleccser Krisztussal szemben: Saullal volt mit kezdenie Jézusnak; a közömbössel, a lustával nincs mit kezdenie.

Felvenni a keresztet

• „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.” (Lk 9,23-24) (Mt 16,24; Mk 8,34) 

      Egyedül Lukács evangélista teszi hozzá: minden nap.      

Aki követni akar. 

     Isten kegyelmi hívására vágy támadt a szívemben, hogy kövessem Jézus Krisztust, mintegy válaszként szeretetéért, mindazért, amit értem tett a kereszten, Ő az én Istenem, a jó Pásztorom.

• „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” (1Jn 4,16-17) 

      Szeretet az Isten. Az Isten utáni vágy és a szeretet Krisztushoz hasonlóvá tesz, és „ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” Sokatmondó kijelentés ez, ezen még elmélkedni fogok. 

Tagadja meg magát. 

      Vagyis ne hasonuljak a világhoz, hiszen már Krisztushoz tartozom, áron vétettem meg, nem vagyok a magamé (1Kor 6, 19-20): 

• „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” (1Jn 2, 15-16) 

      Szent Pál is radikálisan fogalmaz, minden elkötelezett keresztény nevében kimondja: 

• „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” (Gal 6,14) 

      A Római levélben Szent Pál valósággal könyörög, hogy még gondolataim fölött is őrködjek. Nem mindegy, hogy egész nap mire gondolok, mit olvasok, mire használom a szemem és a fülem, milyen szavakat ejtek ki és hogyan. Mindez önmegtagadás az áldozathozatal is egyben, Isten egészen Önmagának akar engem, nem éri be kevesebbel: 

• „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,1-2)

      Vagy ahogy Szent Péter mondja, a bűnnel való szakítás igazi önmegtagadás, szenvedés: 

• „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében.” (1Pét 4, 1-2) 

Vegye fel keresztjét (minden nap): 

      Számomra ennek a jelentése ez: amikor Isten akarata találkozik (sőt ütközik) az ember lázadó akaratával, az az igazi kereszt az ember számára. De ha az ember nem a saját önző érzelmei-érdekei szerint dönt, ki tudja mondani: „Legyen meg a Te akaratod, Uram!”. Ez nem megy szenvedés nélkül. Krisztus Urunk vérrel verejtékezett, de kimondta és megtette az Atya akaratát. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem tudja, számára mi az Isten akarata, és nem hallgat lelkiismerete szavára.

• „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. (Zsolt 8, 5-6) 

      Isten képére és hasonlatosságára van teremtve MINDEN ember, „majdnem isteni lény”, akkor is, ha ez a "lény" a bűnben fetreng. 

      Az embernek szabad akarata van, és az áteredő bűn miatt ez az akarat rosszra hajló, Isten akaratát semmibe veheti, sajnos:

• „Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.” (Iz 53,6) 

      Ez a bűn, ez a gonoszság: a „magunk útját járjuk”, Isten nélkül. Nem törődünk Istennel, nem is gondolunk rá, nem adjuk meg Neki az első helyet az életünkben, sőt lázadunk szent akarata ellen. Jézus Krisztus eljött közénk, és kereszthalálával megváltott minket, a Sátán országából átkerültünk Isten Országába. Rajtunk áll a megtérés, a változás vágya: hisszük-e, amit Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, meghalt értünk a Kereszten, hisszük-e, hogy feltámadt, felment a mennybe és Ő ma is él! 

Kövessen engem. 

      Krisztus Urunk követése személyre szabott. Ahogyan nincs, nem volt és nem is lesz két egyforma ember világon, úgy nincs két egyforma Istenhez vezető életút sem. Mindenki megkapta a maga talentumait, amivel majd el kell számoljon az ítélet napján. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6) Ahhoz, hogy járni tudjunk az Úton, Isten elküldte nekünk a Szentlelkét, aki könnyűvé teszi számunkra Krisztus követését, a szeretet megélését, sőt „térképpel” is megajándékozott minket. Mi az Egyház, mi Krisztus Teste vagyunk, „a térkép” pedig mindnyájunk közös tulajdona: az útvonalat megtaláljuk a Szentírásban, az Egyház tanításában, a szentségekben. A célunk Isten, és míg zarándokolunk az úton, Krisztus igazi tanúivá tesz minket a Szentlélek. Velünk zarándokol a Szűzanya, a szent angyalok, és az üdvözültek hatalmas serege. 

       Ez is kemény beszéd: „Szeressétek ellenségeiteket”. Jézusom nem azt mondta, hogy úgy forgolódjam a világban, hogy ne legyenek ellenségeim, hanem hogy szeressem őket. Ezt tette Krisztus Urunk is, szerette ellenségeit és imádkozott értük. Júdást, az áruló csók után „Barátomnak” nevezte. Nehéz az ellenség szeretete, de nem teljesíthetetlen parancs, a Szentlélek megsegít. Sőt, egy barát lehet akadály az életszentség útján, de az ellenség egyenesen Isten karjaiba vet engem.

•  „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. (Mt 5,38-45) 

      Jézus szavai szerint kiválasztott vagyok a többi Krisztus-követővel együtt, a közösségnek megtartó ereje van: 

• „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” (Jn 15, 17-19)
• „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

      Ha a mi Urunk, Jézus Krisztus „új parancsa” szerint valóban szeretnénk egymást mi keresztények, és közös célunk Isten Országa lenne, akkor ennek egyenes következménye a közvetlen környezetünk, „a világ” gyűlölete lenne. De nem gyűlöl minket a világ, hanem köszöni szépen, jól megvan velünk látszat-keresztényekkel, nem zavarjuk felségvizeit.

      Nem „a világban” levő embereket kell gyűlölnöm, hiszen minden ember a láthatatlan Isten képmása, hanem megtagadni e világ szellemét, mert: „tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.” 1Jn 5,19” 

      Egyre jobban megnyilvánul a világban ennek a gonosz hatalomnak a sötétsége, még az Egyházban is. Jöjj el Urunk Jézus!

Te, amikor böjtölsz

      Nagyböjtben vagyunk, Anyaszentegyházunk csak két szigorú böjti napot hirdetett meg: Nagyszerdát és Nagypénteket, és a pénteki napokon tilos húst enni. 

      A böjt imával párosulva engesztelés a bűnökért, saját bűneinkért vagy közbenjárás másokért. 

      Jézus elvárja a böjtöt a tanítványaitól, nemcsak Nagyböjtben és Adventben: 

• „Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6,2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6,6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6,17). 

      Az alamizsna, az ima és a böjt nem választható lehetőség, hiszen Jézus úgy is mondhatta volna: ha esetleg kedvetek szottyan adakozni, imádkozni, böjtölni, akkor tartsátok be ezeket a tanácsokat. 

• „Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. ...és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” 

      És szerintem lényeges az is, hogy pont ebbe a szövegkörnyezetbe van beágyazva a Miatyánk (Mt 6, 9-13). Mindez nem Istent változtatja meg, hanem bennünket.

      Az apostolok és a hívők az ősegyházban minden fontosabb küldetés előtt vagy üldöztetés miatt, közösen, vagyis egy akaraton böjtöltek.
      Az Egyház által meghirdetett böjti időszakokon kívül is böjtölhetünk bizonyos napokon, vagy 2-3 napig folytonosan, mert vannak kegyelmek amelyek csak ima és böjt által lehet elnyerni Istentől. 

      A Ószövetségben is böjtöltek, egyúttal áldozatot hoztak a bűnökért, vagyis engeszteltek. Az engesztelés fogalma végigvonul az egész Szentíráson, és össze van kötve az engeszteléssel.

      Az „engesztelés tábláját” a frigyláda tetejére tették, ez egy darabból készült. (Kiv 37,8)

• „Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok.” (Kiv 25, 21-22) 

      Amikor a bűnökért bikákat, borjúkat, bakokat, bárányokat, gerlét vagy galambokat áldoztak fel az oltár előtt, „engesztelési szertartásnak” nevezték, engesztelés a bűnökért. (Leviták Könyve) 

      Van a zsidóknak egy szigorú böjti napjuk, a Jóm Kippur napja, az Engesztelés Napja, az idén 2015. szeptember 23.-ára esik, egy szerdai napra, csak most nincs Templomuk: 

• „Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek. Ezen a napon végezzék el rajtatok az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljatok. Tiszták lesztek az Úr előtt minden bűnötöktől. Legyen ez szombati nyugalom számotokra, és böjtöljetek. Örök törvény ez. Az engesztelés szertartását a pap végezze el, akit apja helyett fölkentek és beiktattak a szolgálatba. Öltse magára a vászonruhát, a megszentelt ruhát, végezze el a fölszentelt szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését. Utána végezze el az engesztelés szertartását a papokon és a nép egész közösségén. Örök törvény legyen ez számotokra. Egy évben egyszer kell elvégezni Izrael fiain az engesztelés szertartását minden bűnükért.” Úgy is tettek, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta. (Lev 16, 29-34) 

      

      Amikor egy egész város vagy egy közösség apraja és nagyja böjtölnek és imádkoznak, csodálatos dolgokat tesz Isten, például: Ninive, az erőszakos és bálványimádó város megmenekül (Jónás Könyve).

      Eszter királyné háromnapos szigorú böjttel megmenti a zsidó népet, még vizet sem isznak: 

• „Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.” (Eszt 4,16) 

      A böjtölésben maga Jézusunk járt elől a jó példával a negyvennapos böjttel. Megkeresztelkedése után eltelt Szentlékkel, amikor is maga az Atya szózata tett tanúságot Róla:

• A Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3,22) 
• Majd „Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.” (Lk 4, 1-2) 

      A böjt a test sanyargatását jelenti, a pusztaságot, szembesülünk saját korlátainkkal, de megéri. 

• Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust. Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. (Lk 4, 13-14) 

      A Szentlélektől eltelve fogott neki böjtölni Jézusunk, és a Szentlélek erejével tért vissza hirdetni az örömhírt. A böjtnek van egy jó mellékhatása, nem elég eltelni Szentlélekkel, szükséges, hogy a Szentlélek erejével legyünk Krisztus tanúi ebben a romlott korszakban. 

      Mózes is negyven napig böjtölt, ráadásul kétszer: 

• Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. (MTörv 9,9)

      Amikor lejött a Hegyről, kiderült, ezalatt aranyborjút öntöttek maguknak a zsidók, azt imádták. 

• „A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett. A két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. (MTörv 9,17-18) 

      Ez tetszik: a Hegy lángokban égett az Úr jelenlététől. 

      Illés próféta is negyven napig szigorú böjtöt tartott, se nem evett, se nem ivott. Illés próféta nagyon aktív volt az Úr szolgálatában. Imádkozott, hogy 3 évig ne legyen eső, majd a Kármel hegyén „párbajra hívta ki” Baal 450 prófétáját, és természetesen az Úr győzött, majd Illés próféta imájára ismét eleredt az eső, menekülni kényszerült. Azt mondhatnák mai pszichológiai szakszóval, hogy Illés prófétát utolérte a „burnout szindróma”: 

• Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. (1Kir 19,5-8) 

      Az alamizsnáról mondja az Úr, hogy bűneinktől megtisztít, és meghosszabbítja az életünket: 

• „Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.” Tób (12, 8-9)

      A böjt alatt azt értem, hogy naponta háromszor eszünk, egyszer sem lakunk jól, csak kenyeret eszünk és vizet iszunk, szó szerint éhezünk. Másképp is lehet böjtölni, ha hosszabb ideig akarjuk tartani. Például Dániel próféta böjtje is tetszik, három hétig nem evett „jó ételt”, ami neki ízlett volna: 

•  „Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.” (Dán 10, 2-3) 

      De ezelőtt ő is másképp böjtölt, imádkozik és bűnbánatot is tart: 

• „Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet.” (Dán 9, 3-5) 

      És íme, az Úr Gábriel arkangyalt küldi Dániel prófétához, ez is nagyon tetszik.

• „Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején.” (Dán 9.21) 

      Ahogy Jézusnak a pusztában angyalok szolgáltak, úgy a mi imáinkat és böjtölésünk azzal jutalmazza, hogy angyalt küld hozzánk (Dán 9,21). Amikor imával, böjttel és alamizsnálkodással harcolunk a Győztes oldalán, a Királyok Királyának a seregében, az angyalok is velünk harcolnak, íme, Isten angyalának a leírása, ők a mi testvéreink, segítőink az üdvösség útján:

• Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem. Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. (Dan 10, 5- 10)

•       „Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával.” (Dán 10,12-13) 

Iskolai hitoktatással kapcsolatos érseki felhívás

     

Románia Alkotmánybírósága 669/12.11.2014-es döntésében alkotmányellenesnek minősítette a Tanügyi törvény 18. paragrafusa 2. bekezdésének első tételét, mely szerint a szülő/nagykorú diák írásos kérése alapján a diáknak nem kell hittanórára járnia. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a fent említett döntésében megerősítette a Tanügyi törvény 18. paragrafusának 1. bekezdését, mely szerint a vallás tantárgy (Religie) az iskolai törzsanyag (kötelezően tanítandó tantárgyak) része; az államilag elismert felekezetekhez tartozó gyerekek számára, létszámuktól függetlenül biztosított alkotmányos joguk, hogy részt vegyenek a saját felekezetük hittanóráin. A Tanügyminisztérium 29703/16.02.2015-ös körlevelében utasította a megyei tanfelügyelőségeket, hogy folyó év március 6-ig minden iskolában a szülők (vagy a nagykorú – 18 évet iskolakezdés előtt betöltött – diákok) töltsenek ki egy típusnyomtatványt, amennyiben szeretnék, hogy gyerekeik vallásuk szerinti hitoktatásban részesüljenek. 

      Jelen körlevelünkhöz csatoljuk a megyei tanfelügyelőségek számára elküldött minisztériumi iratot, amelyben megtalálható az említett típusnyomtatvány is. 

      Arra kérem Tisztelendő Paptesvéreimet és a Hittanárokat, hogy mind a vasárnapi szentmisék hirdetés rovatában, mind az iskolai hittanórákon, és az esetlegesen sorra kerülő családlátogatásokon és szülői értekezleteken hívják fel a szülők figyelmét az iskolai magyar nyelvű római katolikus hitoktatás fontosságára és az ezt igénylő típuskérések időben történő leadásának szükségességére. A fentiek népszerűsítése kapcsán kérem Tisztelendő Paptestvéreimet, hozzák híveink tudomására az alábbiakat: 

      a) A vallás tantárgy továbbra is az állami törzsanyag (azaz a kötelezően tanítandó tantárgyak) része. Amennyiben a szülő/nagykorú (18 évet iskolakezdés előtt betöltött) diák írásban nem kérelmezi a római katolikus hittanórákon való részvételt 2015. március 6-ig, abban az esetben a diák lezáratlan marad vallás tantárgyból. 

      b) A hittanórákon való részvétel nem kérvényezése nem azt jelenti, hogy a diák más opcionális (tetszés szerint) tantárgyat választhat, hanem azt, hogy eggyel kevesebb tantárgyból lesz lezárva. (A hittanórán részt nem vevő tanulók felügyeletét az iskola köteles megoldani.) 

      c) Ide kívánkozik Szent Ágoston másfél évezreddel ezelőtti buzdítása, mely – az adott körülmények közt – fölöttébb időszerű, s melynek értelme: …hogy neveljük gyermekeinket Istennek, mert akkor magunknak neveljük! 

      d) Egyházunk minden római katolikus gyermek számára biztosítja a szakképzett hitoktatót, aki az iskolai hittanórák keretében – az alapvető vallási ismeretek átadása mellett – a gyermekek hitbeli és erkölcsi nevelésére is nagy hangsúlyt fektet. 

      e) Szülők, keresztszülők és bérmaszülők felelőssége, hogy a szentségkiszolgáltatásoknál vállalt kötelezettséget, az iskolai hitoktatás és vallásos nevelés igénylésével is teljesítsék. 

      Bízok T. Paptestvéreim és Hitoktatóink lelkes és felelősségteljes együttműködésében – az iskolák Igazgatóságaival karöltve – közös ügyünk, az iskolai hitoktatás további biztosításában. 

      Életükre és munkájukra Isten áldását kérve, főpásztori köszöntéssel –

      Gyulafehérvár, 2015. február 20. 

      †György s. k. érsek 

(II./2015. Körlevél)
http://www.romkat.ro/hu/content/iskolai-hitoktatassal-kapcsolatos-felhivas