Imaszabályzat

Szerafim atya imaszabályzata[1]

Mielőtt a zsoltárok imádkozásába kezdenél, ezt imádkozzad:

Istenem, tisztíts meg engem, bűnös embert és könyörülj rajtam. Meghajlás. 

Uram, Teremtőm, könyörülj rajtam. Meghajlás. 

Számtalanszor vétkeztem, Uram, bocsáss meg nekem. Meghajlás. 

Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek. Meghajlás. 

Istenem, bocsásd meg törvénysértéseimet és vétkezéseimet. Meghajlás. 

A Te Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és a Te szent Feltámadásodat dicsőítjük. Meghajlás. 

Uram, amit egész életemben szóval vagy cselekedettel vétettem ellened, bocsásd meg nekem, és könyörülj rajtam bűnösön a Te irgalmasságodért. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Uram irgalmazz! (3-szor) Add áldásodat, Uram! 

Jézus Krisztus Urunk, Istennek Fia, szentéletű atyáinknak imáiért irgalmazz nekem. Dicsőség néked, Istenünk, dicsőség néked. Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. Miatyánk... (1-szer) 

Dicsőségre: 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Alleluja! (3-szor) Uram irgalmazz! (3-szor) 

Ezután: 

Üdvözíts, Uram, minden orthodox keresztényt, és könyörülj rajtuk, s azokon is, akik uralkodásod bármely helyén igaz módon élnek: adj nekik lelki békét és testi egészséget, bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Nyugosztald, Uram, a te elhunyt szolgáidnak, nagyapáinknak, atyáinknak és atyánkfiainak lelkét, az itt és másutt nyugvó orthodox keresztényekét. Ajándékozd nekik, Uram, a Te országodat, a Te örökkévaló és boldog életedben való részesedést, és bocsásd meg, Uram, minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket. 

A kathizma végeztével ezt imádkozzad:

Törvényszegésben fogantattam én a tékozló, nem merek a mennyek magasára tekinteni. De a Te emberszeretetedben bízva így szólítalak: Istenem, tisztíts meg engem bűnöst, és könyörülj rajtam. 

Ha az igaz ember épphogy üdvözül, akkor mit reméljek én a bűnös? A nap terhét és hevét nem viseltem, de legalább a tizenegyedik órában felfogadott béreseid közé számlálj engem, Istenem, és üdvözíts engem. 

Ölelő atyai karjaidat hamar tárd ki nékem, mert tékozlóan elprédáltam életemet. Kegyelmed kifogyhatatlan gazdagságát számba véve, ne vesd meg, ó Üdvözítő, elszegényedett szívemet, mert Tehozzád kiáltok, Uram, töredelemmel: vétkeztem óh Atyám, az ég ellen és Ellened. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Mint a tékozló fiú, vétkeztem ellened, ó Üdvözítő: fogadj be engem, a bűnbánót, és irgalmazz nékem. 

A vámszedő hangján kiáltok hozzád, Krisztus Üdvözítő: Istenem, tisztíts meg engem, amint őt megtisztítottad, és irgalmazz nékem. 

Istennek Szülője, aki a könyörületesség forrása vagy, méltass minket kegyelmedre; tekints a bűnös népre; mutasd meg, mint mindig, hatalmadat; mert Tebenned reménykedve, „Örvendezz”-t kiáltunk Hozzád, mint egykor Gábriel, a Testnélküliek vezére. 

Mind értelem fölött vannak, mind fölöttébb dicsőségesek a Te titkaid, Istennek Szülője; tisztasággal megpecsételt, és szüzességben megőrzött, hamisítatlan Anyává lettél, megszülvén az Igaz Istent. Hozzá esedezz, hogy üdvözüljön a mi lelkünk. 

Andrej Rubljov: a Szentháromság-ikon

Legtisztább képed előtt hódolunk, Jóságos, vétkeink bocsánatát kérve, Krisztus Isten; mert önként jónak láttad testileg felmenni a keresztre, hogy megszabadítsd az ellenség rabságából azokat, akiket alkottál. Ezért hálával kiáltjuk Hozzád: Örömmel töltöttél el mindeneket, Üdvözítőnk, aki eljöttél, hogy üdvözítsd a világot. 

Üdvözítsd, Uram, a Te népedet, és áldd meg a Te örökségedet, aki győzelmet ajándékoztál istenfélő Uralkodónknak (N.) az ellenség fölött, és Kereszted által védelmezed a Te népességedet. 

Ó, Mennyei Seregeknek fővezérei, Hozzátok esedezünk mi méltatlanok, hogy könyörgéseitekkel erősítsetek meg minket, anyagtalan dicsőségtek szárnyainak takarójával oltalmazva bennünket, kik állhatatosan leborulunk és kiáltjuk: Mentsetek meg minket a veszedelmektől, mint a Mennyei Hatalmak fővezérei. 

Atyáink Istene, cselekedj velünk mindenkor a Te szelídséged szerint, ne vond meg tőlünk könyörületességedet, hanem az ő imáikért békességben igazgasd életünk útját. 

Aki bölcsességed mélységével, emberszeretően mindeneket elrendezel, és megadod mindenkinek a hasznára való dolgokat, egyedülvaló Teremtő, nyugosztald a Te szolgáid lelkét, mert Tehozzád fűzték reménységüket, a mi Teremtőnkhöz, Alkotónkhoz és Istenünkhöz. 

Szentek között nyugosztald Krisztus, a Te szolgáidnak lelkét, ahol nincs fájdalom, sem bánat, sem sóhajtás, hanem örökkévaló élet. 

Keresztények bizodalma, Szentséges Szűz, ki felfoghatatlanul és kimondhatatlanul Istent szülted, szüntelenül esedezzél az ég Erőivel, hogy mindnyájan elnyerjük bűneink bocsánatát, életünk megjobbítását, akik hittel és szeretettel mindig tisztelünk Téged. 

Uram irgalmazz! (40-szer) 

Majd Szent Efrém imáját mondjad: 

Én életemnek Ura és Uralkodója! A restség, kíváncsiság, hatalomvágy és hanyagság szellemét ne add énnékem. Meghajlás. 

Szír Szent Efrém: ÉNEK A GYÖNGYRŐL

Hanem a mértékletesség, alázatosság, türelem és szeretet szellemét ajándékozd nékem, a Te szolgádnak. Meghajlás. 

Igen, Uram Királyom! Add meg, hogy megláthassam saját vétkezéseimet, és ne ítéljem meg az én testvéremet; mert áldott vagy mindörökkön-örökké. Amen. Meghajlás. 

Majd tizenkét kis meghajlást tégy, mindegyik meghajlásra mondván: 

Istenem, tisztíts meg engem, bűnös embert és könyörülj rajtam. 

Majd ismét mondd el az egész imát: 

Én életemnek Ura és Uralkodója! A restség, kíváncsiság, hatalomvágy és hanyagság szellemét ne add énnékem. Meghajlás. 

Hanem a mértékletesség, alázatosság, türelem és szeretet szellemét ajándékozd nékem, a Te szolgádnak. Meghajlás. 

Igen, Uram Királyom! Add meg, hogy megláthassam saját vétkezéseimet, és ne ítéljem meg az én testvéremet; mert áldott vagy mindörökkön-örökké. Amen. Meghajlás. 

A három kathizma végeztével ezt mondjad: 

Uram, Teremtőm, könyörülj rajtam. 

Számtalanszor vétkeztem, Uram, bocsáss meg nekem. 

Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek. 

Istenem, bocsásd meg törvénysértéseimet és vétkezéseimet. 

A Te Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és a Te Feltámadásodat dicsőítjük. 

Uram, amit egész életemben szóval vagy cselekedettel, vagy gondolattal vétettem ellened, bocsásd meg nekem, és könyörülj rajtam bűnösön a Te irgalmasságodért. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Uram irgalmazz! (3-szor) Add áldásodat, Uram! 

Jézus Krisztus Urunk, Istennek Fia, szentéletű atyáinknak és minden szenteknek imáiért irgalmazz nekem. Az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Amen. 

Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked. 

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, aki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára és az élet adományozója, jöjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. Miatyánk... (1-szer) Uram irgalmazz! (12-szer) 

Jertek, hódoljunk Istennek, a mi Királyunknak. Jertek, hódoljunk és boruljunk le Krisztus Isten, a mi Királyunk előtt. Jertek, hódoljunk és boruljunk le maga Krisztus, a mi Királyunk és Istenünk előtt. (3-szor) 

Majd az ötvenedik zsoltárt és a Hiszekegyet. 

Reménységem az Atya, menedékem a Fiú, oltalmam a Szent Lélek. Szent Háromság, dicsőség Néked. Miatyánk... 

Istennek Szűz Szülője örvendezz, kegyelembefogadott Mária! Az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, mert a mi lelkünk Üdvözítőjét szülted.

A Te Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és a Te Feltámadásodat dicsőítjük. 

Védelmező Hadvezérünk és Urunk, pokloknak legyőzője, mivel megszabadítottál az örök haláltól, ezért én, a Te teremtményed és szolgád, dicséretet zengek Tenéked, de mivel kimondhatatlan a Te irgalmasságod, szabadíts meg engem minden veszélytől, hadd mondhassam Néked: Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam. 

Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője! Megszabadulván a csapásoktól, hálaadással jegyzik föl győzelmi ünnepedet a Te szolgáid. De mert hatalmad megtörhetetlen, szabadíts meg minket minden veszélytől, hadd énekeljük Néked: Örvendezz, érintetlen Menyasszony! 

Legdicsőségesebb Örökszűz, Istennek áldott Szülője, vezesd a mi imádságunkat a Te Fiad és a mi Istenünk elé, és esedezz, hogy üdvözítse Teáltalad a mi lelkünket. 

Minden reménységemet Tehozzád fűzöm, Istennek Anyja; őrizz meg engem a Te oltalmad alatt. 

Istennek Szűz Szülője, ne vess meg engem, bűnöst, aki a Te segítségedért és közbenjárásodért esedezem. Tebenned reménykedik az én lelkem, irgalmazz nekem. 

Reménységem az Atya, menedékem a Fiú, oltalmam a Szent Lélek. Szent Háromság, dicsőség Néked. Miatyánk... 

Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek; bocsásd meg törvénysértéseimet és vétkezéseimet. 

Könyörülettel teljes Királynőm, Szentséges Úrnőm, Tisztaságos Szűz, Istennek Szülője Mária, Isten Anyja, üdvözíts engem bűnöst. 

S. Maria della Bruna

Szent angyalok és arkangyalok, kerubok, szeráfok s az egek minden erői, könyörüljetek rajtam és imádkozzatok érettem bűnösért az Úristenhez. 

Az Úrnak szent angyala, szent őrzőangyalom, könyörülj rajtam és imádkozzál érettem bűnösért az Úristenhez. 

Minden szentek, könyörüljetek rajtam és imádkozzatok érettem bűnösért az Úristenhez. 

Istennek Szűz Szülője örvendezz, kegyelembefogadott Mária! Az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, mert a mi lelkünk Üdvözítőjét szülted. 

Üdvözítsd, Uram, igumen atyánkat (N.) és irgalmazz neki, s vele együtt valamennyi, Krisztusban testvérünknek. Adj nekik, Uram, lelki békét és testi egészséget, és bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Üdvözíts, Uram, minden orthodox keresztényt és könyörülj rajtuk, s azokon is, akik uralkodásod bármely helyén élnek; és adj nekik lelki békét és testi egészséget, és bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Nyugosztald, Uram, a te elhunyt szolgáidnak, nagyapáinknak, atyáinknak és atyánkfiainak lelkét, az itt és másutt nyugvó orthodox keresztényekét. Ajándékozd nekik, Uram, a Te országodat, a Te örökkévaló és boldog életedben való részesedést, és bocsásd meg, Uram, minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Alleluja! (3-szor) Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. 

Üdvözíts, Uram, minden orthodox keresztényt, és könyörülj rajtuk, s azokon is, akik uralkodásod bármely helyén élnek: adj nekik lelki békét és testi egészséget, bocsásd meg nekik minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket, és az ő szent imáikra könyörülj rajtam bűnösön. 

Most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. Nyugosztald, Uram, a Te elhunyt szolgáidnak, nagyapáinknak, atyáinknak és atyánkfiainak lelkét, az itt és másutt nyugvó orthodox keresztényekét. Ajándékozd nekik, Uram, a Te országodat, a Te örökkévaló és boldog életedben való részesedést, és bocsásd meg, Uram, minden szándékos és szándéktalan vétkezéseiket. 

Ezután: 

Benned örvendezik, Kegyelembefogadott, az egész Teremtés, az angyalok rendje és az emberek nemzetsége. Megszentelt Templom, eszmei Paradicsom, szűzi büszkeségünk, aki által megtestesült az Isten, és Gyermekké lett a mi öröktől fogva való Istenünk. Mert a Te méhedet trónjává tette és öledet az egeknél tágasabbá változtatta. Benned örvendezik, Kegyelembefogadott, az egész Teremtés; dicsőség Néked. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor. Uram irgalmazz! (3-szor) 

Add áldásodat, Uram! Jézus Krisztus Urunk, Istennek Fia, szentéletű atyáinknak és minden szenteknek imáiért irgalmazz nekem. 

Nézd el, engedd el, bocsásd meg, Isten, a mi vétkezéseinket, amelyeket szándékosan és szándéktalanul, cselekedettel és szóval, tudattal és öntudatlanul, éjjel és nappal, értelemmel és gondolattal elkövettünk; mindezeket bocsásd meg nekünk, mint jóságos és embereket szerető. 

Az engem gyűlölőknek és sértőknek bocsáss meg, emberszerető Urunk. Jótevőinket jóval jutalmazzad. Testvéreinknek és rokonainknak add meg az üdvösséghez szükséges bűnbocsánatot és az örök életet. A betegségben lévőket látogasd meg és adj nekik gyógyulást. A tengeri úton lévőket vezéreld, az utazókat kísérd útjukon. A bennünket szolgálóknak és rajtunk könyörülőknek add meg bűneik bocsánatát. Megparancsoltad nekünk, hogy imádkozzunk érettük - bár méltatlanok vagyunk -, ezért irgalmazz nekünk a Te nagy irgalmasságod szerint. Emlékezz meg, Urunk, a már elhunyt atyáinkról és testvéreinkről, és adj nekik nyugodalmat ott, ahol arcod fényessége fogadja őket. Emlékezz meg, Urunk, fogságban sínylődő testvéreinkről és szabadítsd ki őket minden szorongattatásból. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik szent templomaidban fáradoznak és jót cselekszenek, és add meg nekik az üdvösséghez szükséges bűnbocsánatot és az örök életet. Emlékezz meg, Urunk, rólunk is, alázatos, bűnös és méltatlan szolgáidról, és világosítsd meg értelmünket bölcsességed fényével, irányítsd lépteinket a Te parancsaidnak ösvényén a mi Tisztaságos Úrnőnknek, Isten Szülőjének, a mindenkor Szűz Máriának és minden szentednek imádságai által, mert áldott vagy mindörökkön-örökké. Amen. 

Istennek Szűz Szülője örvendezz, kegyelembefogadott Mária! Az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, mert a mi lelkünk Üdvözítőjét szülted. 

Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem, mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted. Vigadj most, és örvendezz Sion, Te pedig, Istennek Tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában. 

Valóban Isten Szülőjének vallunk Téged, Tisztaságos Szűz, kik Teáltalad üdvözültünk, és magasztalunk a Testnélküliek karával. 

Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülője, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyját, aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted. Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. 

Örvendezzél, szüzesség dicsérete, örvendezzél, Tisztaságos Anya, akit minden teremtmény isteni énekekkel magasztal. 

Keresztények csalhatatlan Oltalma, az Alkotóhoz való állhatatos Közvetítője, ne vesd el a bűnösök könyörgő hangját, hanem igyekezz, mint jóságos, segítségünkre, kik híven kiáltjuk Hozzád: légy gyors a közbenjárásban és siess az esedezésben, Istennek Szülője, ki mindenkor megoltalmazod tisztelőidet. 

A könyörületesség kapuját nyisd meg nékünk, Istennek áldott Szülője, hogy Tebenned bízva el ne tévedjünk, hanem megszabaduljunk Teáltalad a nyomorúságoktól, mert Te vagy a keresztények nemzetségének üdvössége. Szeplőtelen, szenvedélyt és romlást nem ismerő tisztaságos, érintetlen Szűz, Istenjegyese, Nagyasszonyunk, ki az Isten Igéjét csodálatos szülésedben az emberekkel egyesítetted s nemünk elesett természetét a mennyeiekkel összeköttetésbe hoztad; ki a kétségbeesettek egyetlen reménye, az üldözöttek segítője, a hozzád folyamodók készséges közbenjárója s az összes keresztények menedéke vagy: ne utálj meg engem, bűnös és tisztátalan embert, ki gonosz gondolataim, szavaim és cselekedeteim által magamat mindezekre méltatlanná tettem és könnyelműségem folytán az élet gyönyöreinek rabjává lettem. De mint emberszerető Istennek Anyja, könyörülj meg rajtam emberszereteted által, ki romlott életű, bűnös vagyok, és fogadd el a könyörgést, melyet beszennyezett ajkaim neked föl ajánlanak, s kérleld meg Fiadat, a mi Urunkat, kihez Te anyai bizalommal közeledhetsz, hogy nyissa meg számomra is jóságának emberszerető irgalmát s elnézvén az én számtalan vétkemet, vezessen bűnbánatra és tegyen az ő parancsainak igazi követőjévé. Állj mellettem mindenkor, mint kegyelmes, könyörületes és jókat kedvelő, ki az életben meleg pártfogónk és segítségünk vagy, az ellenséges támadásokkal szemben megvédelmezel és üdvösségre vezérelsz; ki halálom óráján oltalmadba veszed kétségbeesett lelkemet s távol tartod tőle a gonosz szellemek sötét rémképeit, az ítélet rettenetes napján pedig megóvsz az örök kárhozattól s Fiad, a mi Istenünk kimondhatatlan dicsőségének örökösévé nyilvánítasz. Engedd ezt meg is nyernem, Nagyasszonyom, mindenek fölött szent Szülője Istennek, a Te közbenjárásod és pártfogásod által, a Te egyszülött Fiad, a mi Urunk és Istenünk, az Üdvözítő Jézus Krisztus kegyelme és emberszeretete folytán, kit illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, az ő kezdetnélküli Atyjával, életteremtő, jóságos Szentlelkével együtt, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen. 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor. Uram irgalmazz! (3-szor) 

Add áldásodat, Uram! Jézus Krisztus Urunk, Istenünk, szentéletű atyáinknak imáiért irgalmazz nekünk. Amen. 

__________________________

[1]      A szárovi kolostor szerzetespapja és erdei remetéje, Szerafim sztarec életírása, Murom, 1893.317-322. old. alapján.

Folyt. köv.

Forrás:

A tevékeny és szemlélődő életről

31. A tevékeny és szemlélődő életről 

      Az ember testből és lélekből áll, ezért az életútjának is testi és lelki tevékenységből kell állnia: cselekedetekből és elmélkedésből. 

      A tevékeny életút a következőkből áll össze: böjt, önmegtartóztatás, virrasztás, térdhajtás, imádság és egyéb testi aszkézis, amelyek a keskeny ösvényt alkotják, mely Isten igéje szerint az örök életre vezet (Mt 7,14). 

      A szemlélődő életút az elmének fölemelése az Úristenhez, szívbéli figyelemmel, a szív imádságával és kontemplációval, a lelki dolgoknak ilyesféle gyakorlásán keresztül. Aki a lelki élet útját szeretné járni, annak előbb a tevékeny élettel kell kezdenie, s azután már eljut a szemlélődőbe is, ugyanis a tevékeny élet kihagyásával a szemlélődőbe eljutni nem lehet. 

      A tevékeny élet arra szolgál, hogy megtisztuljunk a bűnös szenvedélyektől, s ugyanakkor utat törjön számunkra a kontemplatív élet felé. Mert egyedül csak a szenvedélyektől megtisztultak és a tökéletesek tudnak belekezdeni ebbe az életbe, amint ez a Szentírás szavaiból kitűnik: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent (Mt 5,8), valamint Teológus Szent Gergely szavaiból: a szemlélődésbe csak a saját tapasztalataik alapján legtökéletesebbek foghatnak bele veszély nélkül. Így az Anyaszentegyház is, midőn boldognak hirdeti Csodatévő Szent Miklóst, azt énekli róla: „Miután hallgatással vette fel a küzdelmet a gonosz gondolatokkal, a tevékenységet összekapcsolta az Istenbe merült gondolatokkal, s ezekkel pedig megszerezte a tökéletes értelmet, amelyből bátorságot merített, hogy az Istennel és az angyalokkal társalogjon” (Akathisztosz himnusz Szent Miklóshoz, 10. kondákion). 

      A szemlélődő életbe félelemmel és rettegéssel, töredelmes szívvel és alázattal, a Szentírásról szerzett bőséges tapasztalattal, és ha akad olyan tapasztalt sztarec, akkor az ő vezetésével kell belekezdeni, nem pedig vakmerően és önfejűen. Mert aki vakmerő és öntelt - Sínai Gergely szavaival élve -, az azt keresi, ami nem felel meg képességeinek, és büszkeségből igyekszik idő előtt eljutni erre az állapotra. Sőt, ha arról ábrándozik, hogy önerőből eljut (a lelki élet) magaslataira, akkor nem az igazságot szerzi meg, hanem az ördög kívánsága szerint cselekszik; az ilyen embert a sátán olyan könnyen behálózza, mint a szolgáját (Filokália, I. rész). 

      Ha nem lehetséges lelki vezetőt találni, aki képes elirányítani a szemlélődő élethez, akkor ilyen esetben a Szentírás vezetésére kell bízni magunkat, mert maga az Úr szólít fel minket, hogy a Szentírásból tanuljunk, mondván: Kutassátok az Írásokat, mert azt tartjátok, hogy örök életet nyertek belőle (Jn 5,39). 

      Ugyanilyen buzgalommal kell olvasgatni a szentatyák írásait is, és igyekezni, ahogy csak az erőnkből kitelik, megtenni azt, amire ezek buzdítanak. Ilyeténképpen, lépésről-lépésre kell feljutni a tevékeny életből a szemlélődés tökéletességére. 

      Ugyanis, Teológus Szent Gergely szavaival élve, az a legeslegjobb, ha mindegyikünk egyenként éri el a tökéletességet, és a bennünket meghívó Istennek élő, szent, mindig és mindenben megszentelt áldozatot mutatunk be (Húsvéti prédikációjából). 

      Akkor sem szabad elhagyni a tevékeny életet, ha az ember úgy érzi, hogy sikereket ért el benne és már a kontemplációhoz is eljutott; mert a tevékeny élet támogatja a szemlélődőt, és azt magasabbra emeli. 

      A belső és szemlélődő élet útját járva nem szabad lankadni és elhagyni az előzőt csak azért, mert az emberek, akik ragaszkodnak a külső és érzékelhető dolgokhoz, s magára a szívbéli érzésre vonatkozó, velünk ellentétes véleményükkel piszkálnak bennünket, s mindenáron igyekeznek elvonni bennünket attól, hogy a belső élet útját járjuk, különféle akadályokat gördítve elébe. Az egyházatyák véleménye ugyanis az, hogy a lelki dolgok szemlélése előbbre való az érzékelhető dolgok megismerésénél (Szent Theodorit: Az Énekek éneke magyarázata). 

      Épp ezért semmiféle ellentétes nézet nem szabad, hogy megingassa azt, aki ezt az utat járja, mert ebben az esetben megerősít minket Isten szava: Az ő ijesztgetésüktől pedig nem félünk, nem is zavarodunk össze, mert velünk az Isten. Az Urat, a mi Istenünket megszenteljük az ő isteni nevét szívünk emlékezetében tartva, és csak tőle féljetek, tőle remegjetek (Iz 8,12-13). 

Folyt. köv.

Forrás:

Úgy szerette Isten a világot...

30. Jézus Krisztus világra jövetelének okairól 

      Jézus Krisztus, az Isten Fia világra jövetelének okai: 

1. Isten szeretete az emberi nem iránt: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta (Jn 3,16).
2. Helyreállítani az elesett emberben Isten képmását és hasonlatosságát, amint erről az Anyaszentegyház énekel: „Az engedetlenség miatt elkorhadt embert, aki pedig Isten képére alkottatott, de azután teljesen a romlásé lett, elesve a jobb és istenes élettől, újjáalkotja a bölcs Teremtő; mert megdicsőíttetett” (Az Úr Születése, Kánon, 1. óda). 
3. Az emberi lelkek üdvözítése: Isten nem azért küldte a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ (Jn3,17). Nekünk tehát, követve a Megváltónak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak életprogramját, életünket az ő isteni tanításának megfelelően kell elrendeznünk, hogy ezáltal elnyerjük lelkünknek üdvösségét. 

Folyt. köv. 

Forrás: 

Aggódásról, szomorúságról, kétségbeeséséről

27. A túlzott aggódás ellen 

      A földi dolgok miatti fölösleges aggódás a hitetlen vagy kishitű ember sajátja. És jaj nekünk, ha magunkkal törődve meg nem szilárdul az Istenbe vetett reményünk, mert ő gondot visel ránk. Ha a látható javakat, amiket a jelen életben használunk, nem neki tulajdonítjuk, akkor hogyan várhatnánk tőle azokat a javakat, amelyeket a jövendő életben ígért számunkra. Ne legyünk ilyen kicsinyhitűek, hanem inkább keressük először Isten országát, s ezeket mind megkapjuk hozzá, ahogy az Üdvözítő megígérte (Mt 6,33). 

      Jobb, ha mi azt vetjük meg, ami nem a miénk, vagyis az ideig való, múlékony dolgokat, és arra vágyakozunk, ami a miénk, vagyis ami nem enyészik el, ami halhatatlan. Mert amikor nem leszünk alávetve az enyészetnek és halhatatlanok leszünk, akkor kiérdemeljük - láthatóan - Isten szemlélését, mint az apostolok az isteni Színeváltozáskor,[1] és a mennyei erőkhöz hasonlóan - értelmet meghaladó egyesülésben – kapcsolódunk össze Istennel. Mert az angyalokhoz leszünk hasonlatosak, és Isten fiai leszünk, mert feltámadunk. (Lk 20,36)

      Van egy szörnyű baj, mondja a Prédikátor, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész. Minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el (Préd 5,12.16). 

28. A szomorúságról 

      Amikor a szomorúság gonosz szelleme hatalmába keríti az ember lelkét, keserűséggel és kellemetlen érzéssel tölti el, és nem hagyja, hogy kellő buzgósággal végezze imádságát, illő figyelemmel olvassa a Szentírást; nem lesz már szelíd és nagylelkű a testvéri beszélgetésben; undort kelt benne mindenféle társalgás iránt. Mert a szomorúságtól terhes lélek - mintegy oktalanná és eltompulttá válva - nem tudja elfogadni sem a jó tanácsot, sem szelíden válaszolni a feltett kérdésre. Kerüli az embereket, mintha zavarának ők lennének az okozói, s közben nem érti, hogy betegségének oka önmagában rejlik.

• A szomorúság a szív férge, mely szülő anyját rágja. 
• A szomorú szerzetes nem ösztönzi elméjét szemlélődésre és sohasem tud tiszta imádságot végezni. 
• Aki szereti a világot, az szükségszerűen szomorkodni fog. Ám aki legyőzte a világot, az mindig vidám. 
• Amint a tűz megtisztítja az aranyat, úgy az Isten utáni szomorúság megtisztítja a bűnös szívet (Antiokhosz, 25. prédikáció). 

29. A kétségbeesésről 

      A kétségbeesés, Lépcsős Szent János tanítása szerint, vagy a bűnök sokaságának fölismeréséből, a lelkiismeret kétségbeeséséből és az elviselhetetlen bánatból ered - amikor a lélek számtalan sebtől vérezve, a kibírhatatlan fájdalomtól a kétségbeesés mélyébe zuhan -, vagy pedig gőgből és kevélységből fakad, amikor valaki úgy véli: nem érdemelte meg, hogy abba a bűnbe essék. A kétségbeesés első fajtája az embert válogatás nélkül minden bűnbe beleviszi, ám a kétségbeesés második fajtája esetén az ember még hősiesen helytáll, ami Szent János szerint ésszel nem magyarázható. Az előbbi megtartóztatással és jó reménységgel orvosolható, az utóbbi alázattal és a felebarát el nem ítélésével (Lajtorja, 26. fok). 

      Az Úristen gondot visel üdvösségünkre, de az embergyilkos sátán igyekszik kétségbe ejteni az embert. 

      A nemes és állhatatos lélek balszerencse közt - bármily nagy legyen is az - nem esik kétségbe. Az áruló Júdás kicsinyhitű volt és nem volt jártas a küzdelemben, épp ezért az ellenség, látván kétségbeesését, rátámadt és arra csábította, hogy felkösse magát. Ellenben Péter, a kemény kőszikla, amikor bűnbe esett, jártas lévén a küzdelemben, nem esett kétségbe és nem csüggedt el, hanem őszinte szívvel keserű könnyeket hullatott. Az ellenség pedig, látván könnyeit, mint akinek szemeibe tűz lángja csapott, fájdalmas jajkiáltással messzire futott tőle. 

      Ezért tehát, testvérek, amikor ránk támad a kétségbeesés, ne nyugodjunk bele - mondja Szentéletű Antiokhosz -, hanem megerősödve és felövezve magunkat a hit fényével, nagy bátorsággal mondjuk a gonosz léleknek: „Mi közünk egymáshoz, te Istentől elrugaszkodott, mennyekből kivetett gonosz szolga. Te nem mersz semmi kárt okozni nekünk. Krisztusnak, az Isten Fiának hatalma van rajtunk is és mindenek felett. Őellene vétkeztünk, a megigazulást is nála keressük. Te pedig, romlás mételye, takarodj tőlünk. Mi pedig, akiket megerősít az ő tiszteletreméltó keresztje, széttapossuk a te kígyófejedet (27. beszéd). S alázatos szívvel így fohászkodunk az Úristenhez: 

• Mennynek és földnek Ura és Uralkodója, századok Királya! Méltóztass számomra megnyitni a bűnbánat kapuját, mert szívem betegségében kérlek téged, igaz Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját, a világ Világosságát: könyörülő jóságodban tekints le rám és fogadd el esdeklésemet, ne vesd el azt, hanem bocsáss meg nekem, akit oly sok vétek terhel. Hajlítsd füledet könyörgésem szavára, és bocsásd meg minden gonoszságomat, melyeket akaratom gyengesége folytán elkövettem. Ugyanis nyugalmat keresek, de nem találok, mert lelkiismeretem nem bocsát meg. A békét várom, de nincs bennem béke vétkezéseim töménytelen sokasága miatt. Hallgasd meg, Uram, a hozzád kiáltó szívet, ne tekintsd gonosz tetteimet, hanem lásd meg lelkemnek betegségét és siess, gyógyíts meg engem, akit szörnyen megsebeztek. Emberszereteted kegyelméért adj nekem időt a bűnbánatra és szabadíts meg a gonosz cselekedetektől; ne igazságod szerint fizess vissza nekem, és ne cselekedeteimhez mérten jutalmazz, hogy végleg el ne pusztuljak. Hallgass meg engem, Uram, aki kétségek közt vergődöm; én, aki készületlen vagyok és elképzelni sem tudom, hogyan legyek jobbá, bőkezűségedhez folyamodom: könyörülj rajtam, aki földre zuhantam és bűneimért elítéltettem. Hívj magadhoz, Uralkodóm, engem, akit fogságba vetettek és mintegy láncra verve tartanak gonosz cselekedetei. Mert egyedül csak te vagy képes feloldani a foglyokat, orvosolni a sebeket, melyeket senki sem ismer, egyedül te, titkok tudója. Ezért minden szánalmas betegségemben csak hozzád fohászkodom, minden szenvedők orvosa, kívül siránkozók ajtaja, eltévelyedettek útja, sötétben botorkálók fényessége, bebörtönzöttek szabadítója, aki mindig visszavonod (büntető) jobbodat és megfékezed haragodat, mely a bűnösöknek kijár, de emberszerető jóságodért időt adsz a bűnbánatra. Ragyogtasd rám arcodat, Uram, aki igen mélyre zuhantam, hisz te készséges vagy a könyörületre és késedelmes a büntetésre. Jóságos irgalmadból nyújtsd felém kezedet és bűneimnek szakadékából emelj ki engem. Mert egyedül te vagy a mi Istenünk, aki nem leled örömödet a bűnösök pusztulásában és a sírva hozzád fohászkodóktól nem fordítod el arcodat. Hallgasd meg, Uram, hozzád kiáltó szolgádnak szavát, és ragyogtasd fel rajtam fényességedet, aki fénytelen vagyok. Adj nekem kegyelmet, hogy én, aki reményvesztett vagyok, mindig bízhassam segítségedben és erődben. Uram, változtasd sírásomat örömre, tépd szét szőrzsákomat és övezz fel örömmel (vö. Zsolt 29,12). Tégy méltóvá engem, Uram, hogy elnyugodhassam estéli munkámtól és elnyerjem a reggeli nyugodalmat úgy, amint a te választottaid, akik elől eltávozott a betegség, a szomorúság és a sóhajtás; s nyíljék meg előttem országod ajtaja, hogy oda belépve mindazokkal, akik arcod szemlélésében gyönyörködnek, elnyerjem, Istenem, az örök életet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ámen.

___________________________________

[1]      Palamasz Szent Gergely(1296-1359), a hészükhia nagy tanítómestere szerint az apostolok ezt a fényt Urunk Színeváltozásakor tapasztalták meg, amely őket fölemelte és átváltoztatta. A keresztény (és különösen a szerzetesi) élet célja ezen állapot elérése. „Sínai Gergely a hészükhiáról és az imáról szóló művében a következő utat rajzolja a monachus elé: Üljön le egy csendes cellában, csukja be az ajtót, lelkét emelje minden hiú és ideigvaló dolog fölé. Fejét mellére hajtva és lélegzetét vissza-visszatartva összpontosítson testében szívére, vagyis a lélek képességeinek székhelyére. Kitartó gyakorlás után határtalan boldogságot érez az ember. Saját magát világossággal teltnek látja, s Jézus nevének ismétlésével könnyedén elűz minden bűnös gondolatot, felébredő vágyat. Maradjon cellájában, őrizze Jézust szívében, s ez mindenre megtanítja.” (Puskely Mária: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I. Bp, 1995. 368. o.)

Folyt.köv.

Forrás:

 

A szeretet vak

      A távoli hegyekben egy eldugott kis faluban lakodalom volt: a falu legszebb lányának bekötötték a fejét. Mulatott és örvendezett a falu apraja-nagyja. Majd az ifjú pár a mindennapok szürkeségében is boldog volt, nagyon szerették egymást. De mindez nem sokáig tartott: kitört a második világháború, és a fiatal férj a frontra került. 

      Imáiban hordozták a katonát a felesége, a szülei, a barátai. A férj is forrón imádkozott, vészterhes helyzetekben pedig különösen kérte Jézus Anyját, hogy Isten tartsa meg életét és hazakerüljön ifjú feleségéhez. A háború végén fogságba került, és már levelet sem tudott küldeni nekik. Erőt és kitartást adott neki az a gondolat, hogy Isten segítségével egyszer újra karjaiba veheti szerelmetes feleségét. Kiállt hideget, éhséget, sebesülést, betegséget, csodával határos módon menekült minden halálos kimenetelű helyzetből. 

     És eljött a nap, amikor végre hazaindulhatott. Szinte röpült, és az emberek segítették, örvendtek, hogy egy valaki közülük túlélte a borzalmakat. Mikor meglátta a távolban a faluját átölelő hegyeket, alig tudott aludni. 

      Kora hajnalban végre a faluja határába ért. Nyár vége volt, tarka színekben pompázott a vidék. Dobogó szívvel ült le az út porába erőt gyűjteni a nagy találkozásra, a boldog viszontlátásra. Imádkozott, hálát adott Istennek és a Szűzanyának, hogy életben maradt, épségben. Ahogy továbbindult, egyszer csak a falu egyik idős embere jött vele szembe, kíváncsian szemlélve a lesoványodott, rongyos katonát. Örömmel ismerte fel a fiatal férjet, és az első meglepetés után elkomorodott arccal mondta: 

      - Készülj fel fiam arra, hogy a feleséged sok nyomorúságon ment keresztül. 

      - De él, ugye? 

      - Igen, él. Átment valami fekélyes betegségen, de alig élte túl. Az arcát elcsúfította, a haja elhullt, és azóta valami gyógyíthatatlan kór emészti. Alig tud és alig mer kilépni is az házból. 

      Némán hallgattak egy darabig. Majd az idős ember a tarisznyájából megfelezte a darabka kenyerét, kezét a férfi vállára tette, majd szó nélkül tovább bandukolt, ilyenkor sok a munka a mezőn, és kevés a férfikéz. 

      A harcedzett katona sírva roggyant le az út szélére, fejét karjaiba rejtve. Majd felemelte a fejét, és a távolban gyülekező gólyákat szemlélte elmerengve. Minden évben hazajönnek, - és fiókáikat itt nevelik fel, nem a távoli melegebb vidékeken. Vállalják a hosszú veszélyes utat a túléléshez. És milyen sokan lettek az elmúlt évek során, gondolta a férfi, - a háború szele mintha a gólyákat nem érintette volna. 

      Elkezdte apró falatonként megenni a kapott kenyeret. Vele szemben leült egy kóbor kutya, és sóvárogva követte a falatozás minden mozdulatát. A férfi az utolsó falatot a kutyának vetette, határozottan felállt, és elindult haza. 

      Ahogy beért a faluba, az első házak között megállt és mozdulatlanul várt. A kutya a lábaihoz kuporodott. Először a gyerekek vették észre az álló idegent, majd a néhány felnőtt is odament. Mikor felismerték, diadallal vezették haza, örömük határtalan volt, habár sajnálták is, hogy a férfi a háborúban sajnos megvakult. És végre ismét karjaiban tarthatta szeretett feleségét. Sírtak, és megint sírtak, a szülők is, de ezek az öröm és hála könnyei voltak. 

      A felesége soha nem kérdezte, hogyan vakult meg, nem akarta, hogy a háború borzalmait újra átélje a férje. Nagy gondoskodással vette körül, a férj megerősödött. A feleség szinte megszépült, és most már nem félt kilépni a kapun a férje karján, boldog volt. 

      A kór erősebb volt, mint az asszonyka szervezete, és öt év múlva sok szenvedés után a férje karjaiban hunyta le a szemét örökre. Ekkor „nyitotta ki” a szemét a férj. Mindig is tudta és látta, hogy az ő szerelmetes felesége a legszebb asszony a világon, még a ravatalon is.

A felebaráti szeretetről

25. A felebarátra vonatkozó kötelességekről és a felebaráti szeretetről 

      A felebaráttal nyájasan kell viselkedni, a sértésnek még a látszatát is kerülni kell. 

      Ha elfordulunk egy embertől vagy megsértjük őt, akkor mintha kő nehezedne a szívünkre. 

      A zavaros lelkű, csüggedésre hajlamos embert meg kell próbálni felvidítani szerető szóval. 

      Ha egy testvér vétkezik, takard be őt, ahogy Szíriai Szent Izsák ajánlja: „Feszítsd ki a vétkező testvér fölé ruhádat és takard be őt” (89. prédikáció). 

      Mi mindnyájan rászorulunk Isten irgalmára, ahogyan az Anyaszentegyház énekel róla: „Ha nem lett volna velünk az Úr, ki tudta volna magát sértetlenül megőrizni az ellenségtől, aki egyúttal embergyilkos is”. 

      Felebarátaink iránt mind szóban, mind gondolatban tisztáknak kell lennünk és mindegyikhez egyformán kell közelednünk; egyébként életünk haszontalanná válik. A felebarátot nem kevésbé kell szeretnünk, mint önmagunkat, az Úr parancsa alapján: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat (Lk 10,27). De ezt nem úgy kell tennünk, hogy a felebaráti szeretet, a helyes mérték határán túllépve, elvonjon az első és legfőbb parancsolat teljesítésétől, vagyis Isten szeretetétől, amint erről Urunk Jézus Krisztus oktat bennünket: Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám; s aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám (Mt 10,37). E tárgyról igen helyesen elmélkedik Rosztovi Szent Dimitrij. „Abból látható, hogy a keresztény ember helytelenül szereti Istent, hogy a teremtményt a Teremtőhöz méri. És abból látható a helyes szeretet, hogy minden más teremtménynél jobban szereti és tiszteli az egyetlen Teremtőt.”

26. A felebarát el-nem-ítéléséről és a sértések megbocsátásáról 

      Senkit sem kell megítélni, még ha a tulajdon szemeddel[1] láttad is őt vétkezni, vagy ha Isten parancsolatait áthágta, ahogy Isten igéje mondja: Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess (Mt 7,1). Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját ura előtt áll vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa (Róm 14,4). 

      Sokkal jobb, ha mindig emlékezetedbe idézed az Apostol ezen szavait: Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék (1Kor 10,12). 

      Mert nem tudható, hogy mennyi ideig bírunk kitartani az erényben, ahogyan ezt a Próféta tapasztalatból ismerve mondja: Én biztonságomban így szóltam akkor: nem rendülök meg mindörökké. De elfordítottad arcodat, és én megrettentem (Zsolt 29,7.8). 

      A sértésért, bármilyen nagy legyen is az, nem szabad bosszút állni, hanem ellenkezőleg, szívből meg kell bocsátani a sértőnek, még akkor is, ha a szívünk ellenkeznék és Isten igéjének meggyőző erejével kell azt meghajlítani: Ha ti nem bocsátjátok meg az embereknek bűneiket, akkor mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket (Mt 6,15); imádkozzatok üldözőitekért (Mt 5,44). 

      Nem szabad a szívünkben haragot vagy gyűlöletet táplálni az ellenséges felebarát iránt, hanem szeretni kell őt és, amennyire csak lehetséges, jót cselekedni vele, követve Urunk Jézus Krisztus tanítását: Szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket (Mt 5,44). 

      Ha tehát minden erőnkből igyekszünk mindezeket megtartani, akkor remélhetjük, hogy szívünkben felragyog az isteni fény, mely beragyogja a mennyei Jeruzsálem felé vezető utunkat. 

      Féltékenyen tekintsünk Isten kedvenceire: Dávid szelídségére, akiről a jóságos és szeretetteljes Úr azt mondotta: Rátaláltam a szívem szerint való férfiúra, aki minden kívánságomat teljesíti (vö. 1Sám 13,14). Így beszél ő a derék Dávidról, aki nem emlékezik a gonoszságra, melyet ellenségei cselekedtek vele. Mi se tegyünk semmit bosszúból testvérünk ellen, hogy – amint Szentéletű Antiokhosz mondja - az imádság ideje alatt ne legyen megállás. A Törvény parancsba adja, hogy az ellenség szamaráról gondoskodni kell (Kiv 23,5). Jóbról az Úristen tanúsítja, hogy nem haragvó ember (Jób 2,3); József nem állt bosszút testvérein, amiért gonoszságot terveltek ki ellene; Abel egyszerűségében gyanútlanul ment testvérével, Káinnal. Isten igéje tanúsítja, hogy a szentek mind haragtól mentesen éltek: Jeremiás, Istennel társalogva, arról beszél, hogy Izrael üldözte őt: Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük (Jer 18,20) (Antiokhosz, 52. beszéd).

      Az Isten csak a kígyóval szembeni ellenségeskedésre adott parancsot, vagyis az ellen, aki a kezdet kezdetén elcsábította az embert és kiűzte a Paradicsomból: az embergyilkos ő, a sátán. Azt is parancsba kaptuk, hogy harcolnunk kell - mint ellenséggel - a midianitákkal, vagyis a paráznaság és a kicsapongás tisztátalan szellemei ellen, akik tisztátalan és ocsmány gondolatokat hintenek el a szívekben. 

• Az erény és a bölcsesség legfelső foka az, hogyha értelmünk működését nem vezérli mögöttes szándék.

      Miért ítéljük meg testvéreinket? Azért, mert nem törekszünk önismeretre. Aki önmaga megismerésével van elfoglalva, annak nincs ideje arra, hogy másokat szemmel tartson. Ítéld el magadat, és felhagysz azzal, hogy másokat megítélj. 

      Ítéld el a rossz cselekedetet, de azt, aki elkövette, ne ítéld el. 

      Önmagunkat mindenkinél bűnösebbnek kell tartanunk, és felebarátunk minden rossz cselekedetét meg kell bocsátanunk; csak a sátánt kell gyűlölnünk, aki őt elcsábította. Elő szokott fordulni, hogy azt hisszük: a másik rosszul cselekszik, de valójában, az illető jó szándéka miatt, helyesen. S különben is, a bűnbánat kapuja mindenki előtt nyitva áll, s nem tudni, ki lép be előbb rajta: te, aki ítélkezel, vagy akit elítélsz. 

      Ha elítéled a felebarátodat, mondja Szentéletű Antiokhosz, akkor vele együtt te is megítéltetsz abban, amiben őt elítélted. Az ítélkezés vagy az elítélés nem ránk tartozik, hanem egyedül Istenre, a nagy Bíróra, aki ismeri szíveinket és természetünk rejtett szenvedélyeit (49. prédikáció). 

      Ezért, szeretteim, ne tartsuk szem előtt mások bűneit és ne ítéljünk meg másokat, hogy majd ne kelljen hallanunk: Emberek fiai, lándzsák és nyilak az ő fogaik, és éles kard az ő nyelvük (Zsolt 56,5). 

      Mert amikor az Úr az embert magára hagyja, akkor a sátán készen áll arra, hogy szétzúzza őt, mint a malomkő a búzaszemet.
__________________________

[1] „Abból akarom megismerni, szereted-e igazán az Urat és engem, az ő szolgáját és a tiédet, hogy megteszed-e ezt; nevezetesen, hogy ne legyen olyan testvér a világon, akinek, bármilyen súlyosan is vétkezett - miután szemedet látta, és irgalmat kért tőled -, irgalmad nélkül kelljen távoznia. S ha nem kér irgalmat, neked magadnak kell megkérdezned tőle, nem kíván-e irgalmat nyerni. És ha utána ezerszer vétkezik is szemed láttára, szeresd őt jobban, mint engem, hogy ezzel az Úrhoz vonzzad őt; légy mindig könyörületes az ilyenhez.” (Szent Ferenc: Levél egy miniszterhez)

Folyt. köv.

Forrás:

 

Krisztus Király a porba hullva

Krisztus király a porba hullva, 

Imádva áld a por fia, 

Ó sírva, árván semmisülten, 

Karját feléd kell tárnia. 

 Krisztus Király öt szent sebedbe 

Helyezzük sebzett életünk, 

Ó égi béke nagy Királya, 

Szent békességet adj nekünk. 

Krisztus Király csak egy a vágyunk, 

Te benned élni s általad. 

Hogy minden nyelv csak Téged áldjon 

Az égen, földön s föld alatt.