Istennek szent Anyja

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról: 

2. elmélkedés

Istennek szent Anyja 

Sancta Dei Genitrix 

      Elmélkedjünk a lorettói litánia ezen második becéző megszólításáról, megfontolva azt, hogy ki az Isten, s mit jelent az ő anyjának lenni. 

       Ki az Isten? Kicsoda Ő? Amikor Mózes ezt a kérdést intézte az égő csipkebokorban megjelent Istenhez, a felelet az volt: „Én vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14). Vajon mit jelentenek ezek a rejtelmes szavak? Azt, hogy „te, Mózes és embertársaid, nemkülönben az összes többi teremtmények, tulajdonképpen nem is vagytok, legalábbis nem úgy, mint én. Bírtok ugyan léttel az én akaratomból, de ez a ti létetek olyan gyenge, hogy nem hagyhatlak benneteket magatokra egy pillanatig sem, mert azonnal megsemmisülnétek. A megteremtés nem volt elég számotokra: szükséges, hogy állandóan fenntartsalak benneteket. Ha egy tárgyat a kezedben tartasz, az a föld fölött van, a levegőben, de azért nem tud magától lebegni, s mihelyt elereszted, a földre esik. Így vagytok ti. Mihelyt kihúzom alólatok a kezemet, visszaestek a semmibe, amelyből teremtettelek benneteket. Ellenben én igazán vagyok, s nem tudnék nem lenni. Voltam, vagyok és leszek, egy örökös jelenben, tökéletes változhatatlanságban.” 

      Íme, ezt mondja az Úristen élőszóval Önmagáról az ószövetségben, amelyben világosan, mint egy Istent nyilatkoztatta ki magát, míg a Szentháromságra csak célozgatott. De ha élőszóval csak ilyen keveset mondott, annál többet beszélt magáról írásban. Teremtő ujjaival megszerkesztette a természet nagy olvasókönyvét, s azt adta kezébe az embernek. „Az egek beszélik az Isten dicsőségét, s az ő kezének műveit hirdeti az égboltozat” - mondja a zsoltáros (Zsolt 19,2). Kilencvenmilliárd fényévre becsülik napjainkban a világegyetem fél átmérőjét, s egy fényév kerek számban tízbillió kilométer! S ott, a világegyetem legszélén, ebben a szédületes távolságban, amelyet a gondolat is alig képes befutni, az Úristen éppen úgy jelen van, mint itt nálunk. Ha pedig akarná, teremthetne millió és millió ilyen világegyetemet s azokat is éppen úgy betölthetné, mint ezt. 

      Ezeket dadogja a természet könyve az Úristen nagyságáról, mert igazán csak dadogás a beszéde: annyira alatta marad tárgyának. Erejéről sejttetnek valamit a viharok, a földrengések, a vulkáni kitörések itt a földön. Odafont az égboltozaton azok a mérhetetlen erők, amelyek azokba az izzó napokba vannak felhalmozva, amelyek azt ékesítik. Az ember erejét aszerint mérik, hogy mennyit tud megemelni. A nap a szó legszorosabb értelmében megemeli a földet és többi bolygóit, amennyiben keringésben tartja őket maga körül. A páros csillagokon napok emelik meg egymást. 

      S mindez semmi Isten erejéhez képest! Szépségéről beszél a csillagos égtől a gyermek ártatlan szeméig minden, ami gyönyörködtet, mert hiszen mindez csak visszatükrözése az ő végtelen szépségének. A liliom elbájoló alakja és színe, az ibolya illata, a gyümölcsnek íze, s minden, ami jó és kellemes, csak az Ő végtelen kedvességének és szeretetreméltóságának kicsiben való utánzata. A legnagyobb emberi elmék, egy Arisztotelész, egy Szent Ágoston, egy Szent Tamás, nemkülönben a profán tudományok nagy művelői az Ő mindentudásának mikroszkopikus képei, mert hiszen Ő mindent tud, ami volt, van és lesz; mindent, ami egyáltalán tudható. Ezt az eszmemenetet órákig folytathatnánk így. De nézzük, mit jelent Isten anyjának lenni? 

      A római korban a Gracchusok anyjának egy másik főrangú római nő nagy értékű ékszereit mutogatta. Ekkor az előbbi behívta két fiát, s azt mondta: „Íme, az én ékszereim”. - Az anyának valóban a gyermeke a dicsősége, föltéve, hogy gyermeke kiváló. Az Ószövetségben Elkána felesége keservesen sírdogált a frigysátor előtt, mert mindaddig meddő volt. S amikor azután Isten meghallgatta kérését, neve egyszer s mindenkorra meg volt örökítve. Ki ne tudna Sámuel próféta édesanyjáról, Annáról! Még a hálaénekét is el szoktuk mondani a zsolozsmában. Amikor Betszabé, fiának trónralépte után először ment be hozzá, Salamon fölkelt trónjáról, elébe sietett, szeretettel megölelte, maga mellé a trónra ültette, s kijelentette, hogy minden kérését kész teljesíteni. A királynak anyja a zsidóknál egészen különálló, éspedig a legnagyobb női méltóság volt. Ő volt igazában a királynő, nem pedig a feleség, mert hiszen az sok volt. Őt illette meg kizárólag a gevirá cím, vagyis az, hogy „úrnő”. 

      A profán történelem is seregestül mutat hasonló eseteket. Mit jelenthetett például a korzikai jelentéktelen kis ügyvéd özvegyének az, amikor fia, Napóleon, a franciák császára lett! Addig tekintetes asszony volt, most pedig császári felség! 

      Mármost mindezek a példák az anyai méltóságnak fokozódását mutatják egészen a trónig, a földi uralkodói méltóságig. Azonban gondoljuk csak el, hogy hol van egy földi trón az egek Urának trónjától! Pedig a Szűzanya nem valami földi királynak vagy császárnak a jobbján ül, hanem a mindenható Isten mellett foglal helyet. Ez az a méltóság, amely őt, bár véges lény, bizonyos értelemben végtelenné teszi, mert végtelen méltósággal ruházza fel. Ilyen nagyasszony a mi édes Szűzanyánk!

_______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html

Szentséges Szűz Mária

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról: 

1. elmélkedés 

Szentséges Szűz Mária

Sancta Maria 

Képzeljük magunk elé a Boldogságos Szüzet mennyei dicsőségében, amint kedves mosollyal tekint le a földre, amikor fölhangzik hozzá a lorettói litánia, s kérjük hatalmas pártfogását a tökéletesség útján.

      „Szentséges Szűz Mária” - mondja neki a hívők serege első helyen. Elmélkedjünk e szavakról. Fontolgassuk, milyen mélységes hódolatot fejeznek ki. Ez a szó, hogy szent, olyan magas méltóságot fejez ki, amely mellett eltörpülnek az Egyház és a világ uralkodóinak előkelőségei. 

      Igen, ez a szó, hogy szent, valami csodálatosan nagy dolgot fejez ki; azt, hogy az illetőnek akarata teljesen megegyezik a föltétlen jóval, vagyis Isten akaratával. Amint Isten, mint a végtelen jóság, csakis jót akarhat, úgy a szent is csak jót akar, és pedig ugyanazt a jót, amit az Úristen. Mivel tehát gondolatai, szavai és cselekedetei mindig olyanok, mintha maga Isten gondolná, mondaná és tenné őket, vagyis teljesen isteniek, az ő lelke is képmása Istennek, s így neki, mint Isten élő képmásának, tisztelet jár ki minden teremtmény részéről. 

      A kis názáreti Szűz szent volt a szó legtökéletesebb értelmében. Annyira szent, mint soha senki más ezen a földön. Még azok a szentek sem közelítik meg az Ő szentségét, akik egész életükben megőrizték ártatlanságukat, mert hiszen gyarlóságaik voltak, míg őnála még ezek is teljesen hiányoztak. Isten különös kegyelme folytán az Ő ártatlan testi szervezete mentes volt minden rendetlen hajlamtól, minden kísértéstől az érzékek részéről. Szent volt, olyan szent, amilyen szent csak ember lehet. Reá volt halmozva minden lehető szentség. 

      „Mária.” Elmélkedjünk arról, hogy mit jelent számunkra ez a név! Nem a szótári jelentései érdekelnek bennünket, hanem az, hogy ki a viselője. Keressünk megvilágosítást az Ószövetségben, mert hiszen az előképe az újnak, s a kettő egymást magyarázza. Tehát a világ teremtésének negyedik napján az Úr világító testeket helyezett az égboltozatra: a napot, a holdat és a csillagokat. Az újrateremtés alkalmával, mert hiszen a megváltás méltán nevezhető annak, ugyanezt tette, csakhogy magasabb, szellemi értelemben. Amott az anyagi sötétnek megvilágosításáról volt szó, itt ellenben abban a lelki sötétben kellett világosságról gondoskodni, amelyben az egész emberi nem halad örök célja felé. A hitnek sötétje ez, mert hiszen csak az örök boldogság küszöbén tárul fel előttünk az örök világosság, az Úristen, s csak attól kezdve nem lesz többé sötétség, mert a mennyei Jeruzsálemnek Ő Szent Felsége a világossága. Addig azonban a hitnek sötét éjszakájában haladunk életünk útján, s ennek számára teremtett az Úristen új égboltozatot. Ezen ragyog az édes Üdvözítő, mint a nap, a Boldogságos Szűz Mária, mint hold, s a szentek, mint a csillagoknak megszámlálhatatlan serege.

      Lelki életünknek ez a teliholdja - mert hiszen neki nincsenek fogyatkozásai és fényváltozásai -, egész fényét és szépségét az isteni naptól, a világ világosságától kapja, de ez a körülmény legkevésbé sem csökkenti kimondhatatlan szépségét. Sőt ellenkezőleg, jó tudnunk azt, hogy az a szelíd fény, amelyet ránk hint, s amellyel bennünket az ég felé vonz, tulajdonképpen azonos a nap fényével, úgy hogy ha mi Őt szeretjük, akkor benne és rajta keresztül az édes Jézust szeretjük, s nem vonunk el semmit ez utóbbitól. Héber nyelven a holdnak egyik neve Levána, vagyis „fehér”. S tényleg, amint a különböző színű fénysugarak megszínezik a tárgyakat, úgy ennek a szelíd holdnak fehér fénye, ha rásütni engedjük a lelkünkre, abban fehérré, ártatlanná tesz mindent. Amint vannak fénysugarak, amelyek megölik a bacilusokat, úgy ez a szelíd holdfény is sterilizálja a lelkünket, s megsemmisíti benne a bűn csíráit. „És a szűznek neve Mária” (Lk 1,27). 

      Világíts a lelkemben, Szűzanyám, Mária!

_______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html

Máriás lelkület

      Marthe Robin (1902-1981), Szent Pió atya mellett a a 20. század másik nagy misztikusa, aki Krisztus sebhelyeit 51 éven át viselte. 

      Marthe mindig is csodálta Lisieux-i Szent Terézt, akit 1925-ben avatott szentté XI. Piusz pápa. Amikor 1926. októberében Marthe súlyosan megbetegszik és már az utolsó kenetet is feladják neki,   Lisieux-i Kis Szent Teréz háromszor megjelenik Marthe-nak és megígéri neki, hogy nem fog meghalni, hanem meggyógyul és küldetése kiterjed az egész világra. 

      1930. szeptember egyik utolsó napján Jézus azt kérdi tőle, akar-e olyan lenni, mint ő. A felelete: „Íme a te szolgálóleányod.” Pár nap múlva, október 4-én, Szent Ferenc napja táján részesül a szent sebhelyek kegyelmében. Ettől kezdve péntekenként átéli Jézus szenvedését, s 50 éven át nem tud se enni, se inni, se aludni – csak az Oltáriszentség a tápláléka. Orvosok vizsgálják, a jelenségekre nem találnak természetes magyarázatot.

Marthe és a Szűzanya 

       Saint-Martin d'Aout (Châteauneuf-de-Galaure-hoz közel eső község) egy volt plébánosa, Joseph Petit atya mesélte, amikor még élt, hogy egyszer Garrigou-Lagrange atyát elvitte Marthe Robin-hez. Ez a nemzetközi hírű tomista dominikánus atya, aki Rómában az Angelikumban tanított, kissé szkeptikus volt a stigmatizált Marthe ügyében. A nála tett látogatás azonban teljesen megdöbbentette a tudós embert; útközben magában beszélt; így szólt magához: „Ha te így tudnál beszélni a Szűzanyáról!” Később, halála előtt nem sokkal, hallották, amint azt mondta: „Mi vagyok én ehhez az alázatos leányhoz képest?”

      Finet atya 1936. február 10-én délután először találkozott vele, Marthe egy órán keresztül „Égi Anyácskájáról” beszélt neki. Ez a két anekdota érzékelteti, milyen szoros kapcsolatban volt Marthe azzal, akit minden kegyelmek Közvetítőjének[1] szeretett nevezni. Marthe úgy gondolta, hogy ez lehet a Szűzanya kedvenc, hozzá szóló megszólítása. 

Marthe elmagyarázza Mária Isten tervében elfoglalt különleges helyét 

      Egy napon bizonyára kiadják majd mindazt, amit Marthe mondott vagy diktált „az új Éváról”, „Noé bárkájáról”, aki újra elindította az emberiséget az úton, az angyali üdvözletkor kimondott „igen” által. 

      Marthe számára ez volt az igazán történelmi esemény: 

• „A Szentháromság - mondta - Kedvese ajkáról a szűzi választ várja, hogy elküldje szívébe az őt örök életre keltő Leheletet.” 

      Az Evangélium, vagyis a Jó Hír, az Angyal Máriánál tett látogatásával kezdődik. Máriával együtt örvendezik Marthe ezen esemény fölött, amikor reggel, délben és este elmondja az Úrangyalát. A Szeretet Közössége pedig hűségesen követi ezt a hagyományt. Ilyenformán Marthe máriás lelke nem jelzők irodalmi szőttese, hanem szilárd teológiai alapokon nyugszik. Isten Mária nélkül is elküldhette volna Fiát az embereknek, de Ő azt akarta, hogy legyen édesanyja, hogy egészen osztozzon az ember sorsában: „A Szeplőtelen Szűz Mária tehát az egyetlen a föld kerekén, aki Fiút ad Istennek.” 

      Ebből következik, hogy Mária különleges helyet foglal el Isten tervében.

• „Úgy szeretett minket valamennyiünket az Isten, hogy egyszülött Fiát adta nekünk, és Márián keresztül adta, hogy Anyát adjon nekünk, Közvetítőt az Ő oldalán.” 

      Marthe gyermeki szívvel ebből a teológiából élt. Ha lebénult keze nem morzsolgathat is rózsafüzért, ajkán reggeltől estig ott az „Üdvözlégy Mária” - és Marthe szívesen invitálta látogatóit is, hogy mondják vele az Úrangyalát. Mit vár Marthe Máriától Hogy mit is vár ő Máriától, azt Marthe egy Mindenszentekkor komponált imában mondja el. 

•  „Ó, kedves Anya, aki oly jól ismered a Szentség és a Szeretet útjait, taníts meg, hogy gyakran emeljük fel szívünket és lelkünket a Szentháromsághoz, hogy tiszteletteljesen ragaszkodjunk Hozzá és figyelmünk rajta megnyugodjon. És, mivel te velünk jársz az örök élet útján, ne légy távol a szeretetedbe fogadott zarándokoktól: fordítsd ránk irgalmas tekintetedet, vonzz bennünket tisztaságodba, árassz el édességeddel, vigyél a Fénybe és a Szeretetbe minket, vigyél mindig messzebb az égi fényességbe; hogy többé semmi se zavarhassa békességünket, semmi se zökkentsen ki az Istenről való elmélkedésből; hanem minden perccel egyre mélyebbre hatolhassunk a Fenséges Misztérium mélységeibe, amíg csak lelkünk, az isteni egység megvilágosodásában, minden dolgot az örök Szeretet és az Egység fényében nem lát. Úgy legyen.” 

      Ebben az imában újra halljuk a Marthe-tól már megszokott lírai hangot, a stílus azonban mit sem vesz el a szöveg teológiai pontosságából. Mária dicsősége, Marthe általunk ismert szövegei szerint, abból fakad, hogy nekünk adja Fiát. 

 Cháteauneuf-de-Galaure, Mária földje 

      Emlékszünk még Marthe legidősebb nővére, Mme. Serve tanúságtételére: „Tudom, hogy édesanyánk mindig mondogatta, hogy a Szűzanya meg szokott jelenni Marthe-nak.” Ha ez az egyetlen tanúságtétel lenne, nem lenne elegendő, azonban sokan mások is erről számolnak be. Betton atya, akiről filozófia tanári minőségében már szóltunk, és aki 1934-ben St-Rambert-d'Albon plébánosa lett, beszélt Marthe-tal a jelenésekről. 

• Marthe így jellemezte a Szűzanyát:  „Leginkább a mosolyát látom” Lisieux-i Szent Terézt is a Szűzanya elragadó mosolya gyógyította meg: „S mert nem talált semmilyen segítséget a földön, a szegény kis Teréz is Égi Édesanyja felé fordult, s tiszta szívéből imádkozott, hogy könyörüljön meg rajta végre... A Szent Szüzet hirtelen szépnek láttam, olyan szépnek, amilyen szépet életemben nem láttam még, arcáról jóság és kimondhatatlan gyöngédség sugárzott, de az, ami a lelkem mélyére hatolt, a „Szent Szűz elragadó mosolya” volt. S ekkor minden fájdalmam elcsitult, szememből két nagy könnycsepp fakadt s gördült le az arcomon csendesen, de ezek a legtisztább öröm könnyei voltak...”

      Részemről (meséli az a St-Rambert-i asszony, aki Betton atya szavait elmondta nekünk), a Marthe Robint ért kritikák miatt azt mondtam Betton atyának, hogy remélem, nem a démon keze van a dologban. Azt felelte az atya: „Ebben egészen biztos lehet!” Finet atya a Dombra zarándokoló lelkigyakorlatozóknak szereti mondogatni: „Itt Mária földjén járnak.” 

      Marthe imái mélyek és szépek, a Szentlélekhez szóló imája 1937-ben született „Egy gyöngyszem” - mondta róla egy domonkos szerzetes Finet atyának. 

Ima a Szentlélekhez 

      „Szent és Örök Háromság - mondja Marthe -, imádlak és dicsőítelek Önmagadért, Műveidért, Lényeged egységéért, Személyeid egyenlőségéért, Tudásod mélységéért, Bölcsességed nagyságáért, Gondviselésed irgalmáért, Titkaid gyönyörűségéért, Teremtésed teljességéért, amelyben Isten emberré lesz, és egy Szűz választatik: Isten Anyja.” 

      Miután hosszan csodálta Jézus Megtestesülését, hogy az emberekkel „közösségbe és kapcsolatba” lépjen, Marthe hármas imádással fejezi be imáját:  

      „Istenem, Mindenható Atyám, imádom végtelen Szeretetedet, amely arra indított, hogy Fiadat, egyetlen örök Gyönyörűségedet, Szemedfényét add, hogy az eredendő bűn és sok mai vétkünk elveszítse Őt. Ugyanezt az Isteni Szeretetet imádom azért, ahogyan a Megtestesülést megvalósította.

      Nem Mindenható Erődhöz, hanem Isteni Bölcsességedhez, Jóságodhoz, Irgalmadhoz, Szeretetedhez folyamodtál. Vajon jöhettél-e volna közelebb hozzánk, ha más eszközt választasz? És ki sejtheti azt, hogy milyen nagyon drága kincs Számodra Szűz Mária? 

      Megalkottad és a Kegyelem legnagyobb ajándékaival gazdagítottad őt, hogy Egyszülöttednek méltó Anyja legyen. Természet, Kegyelem és Dicsőség tekintetében Isteni Kezed legszebb alkotása Ó. A teremtett létezők között egyetlen egyet sem alkottál, aki a Boldogságos Szűznél nagyobb, nemesebb és tökéletesebb lehetne. 

      Ó, Örök és Isteni Ige, a Te Megtestesülésed a világ középpontja, amely kihat az időkön túlra, és az Örökkévalóságot magába öleli. 

      Imádlak azért, hogy elfogadod Atyád kezéből a mindenek felett való küldetést, azt, hogy megválts, megments, a bűn szolgaságából megszabadíts minket, visszahelyezz méltóságunkba, visszaadd nekünk a bűnök elkövetése által elvesztett Kegyelmi Életet, és a Dicsőséges Örök Életre meghívj és elvezess minket! 

      Imádlak, ó, Jézus, azért, hogy Dicsőséged fényétől megfosztani hagyod magad, hogy olyanná legyél, mint mi emberek!... De mit mondhatok, Isteni Ige, Máriával való kapcsolatodról az Angyali Üdvözlet pillanatában?... 

      E szeplőtelen Szűz Fia óhajtasz lenni, mivel Isten Egyszülött Fia vagy, és mert magad mellett Anyát akarsz nekünk adni! Isten a Te Atyád, Édesanyádnak pedig Máriát választottad, hogy nekünk add őt, mindannyiunknak! 

      Mindenható hatalmad és Végtelen Jóságod által méltóvá teszed őt, hogy Isten Anyja legyen, és így valóban minden ember Anyja is. A földi életben, hogy műved beteljesedjék, alázattal engedelmeskedsz neki. Az Égben pedig már megkapta tőled az ő szent méltóságához illő Dicsőséget. 

      Imádlak Hatalom, Fény és Szeretet Lelke! Aki Máriában a Megtestesülés dicső művét kiteljesíted. 

      Úgy láttad jónak, hogy a Szeretetnek e műve a Szeretet sajátja legyen, az Atya és a Fiú közötti Elő Kapocsé. Milyen tökéletességgel ruháztad fel Isten Dicső Anyjának Szeplőtelen Lelkét, ó, Isteni Megszentelő, aki minden erénnyel, minden kegyelemmel és minden adománnyal elárasztottad őt! 

      Szeretet Lelke, imádlak Téged, aki csodálatosan megalkottad Máriában a mi Isteni Megváltónk testét! Meghajolok e Nagy Titok előtt; e csoda láttán elnémul a szívem: - Et concepit de Spirito Sancto- és egész lényem hálával telik el.” 

Néhány kis történet

       A Marthe Robin által Szűz Mariától kieszközölt gyógyulások történetéből egész kis füzér kerekedne. Csak kettőt hadd meséljek el azok közül, amelyek feljegyzésre kerültek Châteauneuf-de-Galaure-ban. 

      Az első:

• „1946-ban volt. Kisfiamnak, Gilbert-nek a testén fekély keletkezett. Kis idő múltán karja megdagadt, lebénult. Elmentem Rey doktorhoz, aki akkor költözött Châteauneuf-be; azt mondta nekem: nem vállalhatom érte a felelősséget, mert most egy időre elutazom. Akkor elmentem a St-Sorlin-i doktorhoz, aki jobbnak látta, ha továbbküld Beaurepaire-i kollégájához. Nem értettek egyet sem a diagnózisban, sem abban, milyen kezelésre lenne szükség. Elmondtam mindezt Marthe-nak. Azt mondta: „Menjetek el a Lyon-i kórházba”! Ott már nem volt hely... De egy ismerős (a Közösségben később Colon atya) szólt néhány szót az érdekünkben a Debrousse kórházban. Amikor odaértünk, azzal fogadtak: „Épp ideje volt! Ez csontfekély! Lehet, hogy amputálnunk kell a karját.” Megint elmeséltem Marthe-nak, aki élénken reagált: „Nem, a Szűzanya nem teszi ezt veletek! Ha meggyógyítja, akkor nem vághatják le a karját!” És végül is Gilbert karját tényleg nem vágták le.” Aki nekünk ezt a történetet elmesélte, ezzel zárta: Marthe gyakran mondogatta: „Tegyetek meg mindent, ami emberileg lehetséges, én pedig majd imádkozom...” 

      A második gyógyulás történet 1960-ból származik. A meggyógyított kislány szülei mesélik:

• „Marthe mindig jelen volt házas- és családi életünkben. Osztozott velünk nagy örömeinkben és nagy fájdalmainkban, életünk minden eseményét megbeszéltük vele. 1960-ban három koraszülött kislányunk született. A legelsőként megszületett nagyon hamar meg is halt, a legkisebb pedig, aki születésekor alig nyomott egy kilót, nem tudni, hogyan, a gyermekágyban elkapott egy légcső-és tüdőgyulladást, ami egészséges babánál is igen veszélyes betegség, egy ennyire kicsi, kiszolgáltatott lénynél pedig reménytelen eset. Forró kérésünkre a kiságynál egymást váltotta a Valence-i doktor, a nővér (aki az életért való küzdelmünkben a gondoskodás, de különösen imái által teljes szívével részt vett...), a bábák és ápolónők, akik azt mondogatták: „meg fog halni”. A baba a kiságyban hol elfeketült, hol pedig, ha sikerült egy evőkanálnyi tejet meginnia a cumisüvegből, olyan fehér lett, mint a fal. Mi pedig, Marthe és a Közösség imájának támaszával, újra meg újra Máriára, Istenre bíztuk magunkat. A Valence-i katedrálisban, ahová betértem imádkozni egy nagyon kétségbeesett napon, bementem a sekrestyébe, és egy paptól... Lourdes-i vizet kértem. Aznap este a pap a kislányért misézett (azt hiszem, a Szent Szív ünnepe volt aznap), én pedig magammal vittem egy kisflaskában a vizet, amit a kiságyba tettünk, az orvos nagy megdöbbenésére, aki egyébként református volt. Ő azt akarta, hogy forraljuk fel... Amikor a kicsi tudott inni, a nővér néhány csepp vizet a cumisüvegbe tett... Az orvos nem hitt a gyógyulásában, és minden nap, amikor a csecsemőosztályra bejött, azt mondogatta: „Még itt van? Meg se tudom vizsgálni. Ha a hátára fordítanánk, az ujjaink között halna meg...” Amikor egészen meggyógyult a kislány, találkoztam a kórház folyosóján az orvossal, és megköszöntem neki a gondoskodást. Azt felelte: „Hát lehet, hogy én ápoltam, de nem én gyógyítottam meg!” Amikor Marthe-nak elmeséltük és köszönetet mondtuk neki, azt mondta halkan; „A Szűzanya volt az!” 

___________________________

[1] Kilenced a minden kegyelmek Közvetítőjéhez itt.

Forrás:

       Remélhető, hogy idővel az Egyház Marthe Robint is a boldogok sorába emeli. 

Ima: 

      Istenünk, te boldogemlékű Márta szolgálódat Fiad szenvedésének részesévé, a szent sebhelyek viselőjévé és apostoli művek elindítójává tetted. Segíts minket, hogy példájára a Krisztus-követés útján napról napra előbbre haladjunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. 

Videó Marthe Robinról: 

http://www.gloria.tv/?media=144047

A csíkkarcfalvi vártemplom

Nagyboldogasszony temploma – újra felfedezve

Legendák, mendemondák, konkrét leletek

Falba épített ember, Báthory András kelyhe, dögkúthoz vezető alagút, török ruhás Pilátus, kripták, csontvázak és egy régi vár emléke – mind-mind a karcfalvi vártemplomhoz kapcsolódik. Legendák, mendemondák és konkrét leletek, szakértői megállapítások együttese alkotja a rendkívül szép fekvésű Nagyboldogasszony templomának varázsát. A templomét, amely időközönként újjászületik, s amelyről a kíváncsi turista bőven talál anyagot az útikönyvekben – de mégsem árt újra felfedezni... Atetőzet tönkrement, a falak felszívták a vizet, a torony bádogborítása rozsdás, a toronyba vezető lépcső életveszélyes, de általában mindenhol szükséges a javítás – sorolja a karcfalvi vártemplom problémáit Farkas Árpád plébános. – Az egyházközség ilyen komoly javítások elvégzésére képtelen lett volna, s mivel A kategóriás műemlék, ennek és Kelemen Hunor miniszteri közbenjárásnak köszönhető ez a jelentős (mintegy 3 300 000 lejes) támogatás. Ilyen méretű beavatkozás csak akkor történt, amikor Némethy József főesperes megnagyobbíttatta (az eddig 15. századira datált) templomot az 1790-es végén.

A befalazott embert

éppen ekkor, a templom bővítésekor találták meg, vagyis több mint kétszáz évvel ezelőtt. – Egy álló ember csontváza volt, teljes lovas felszereléssel, nyereggel, zablával a déli falban – magyarázza a karcfalvi származású Bara Béla, aki úgy tudja, a csontváz Bécsbe került, de a második világháborút követően már nem volt meg.

– A kerítés falába egy ember keletnek bele volt állítva, olyan célból, hogy az erős legyen, tartós és emlékezetes – véli a kilencvenedik évén túl járó jenőfalvi Gábor László. – Így hallottam nagyapámtól. Volt ilyen elhatározott ember, hogy belement, béfalaztatta magát, s kész. Így akart meghalni. Nem szép halál, de... Én így gondolom – tette hozzá Gábor László, amikor arról faggattam, hogyan kerülhetett a falba a csontváz.

Ferenczi István régész 1943-ban megjelent tanulmányában úgy értékeli, hogy a karcfalvi halott szerepe az egyházerőd ellenségtől és egyéb veszedelemtől való megóvása volt, bár szerinte nem élő embert, csak csontvázat falazhattak be. A kutatónak szerencséje volt, ugyanis Némethy József főesperes-kanonok, Nagyboldogasszonyfalva templomának újjáépítője maga számolt be a leletekről Aranka Györgynek 1802-ben. A beszámoló szerint az északi falba beépített csontváz „kezi között egy pár Patkó” volt. Nem tudjuk, hogy ez a titokzatos ismeretlen egymaga volt-e az erődtemplom középkori falának erősítője, és valószínűleg ez most, a templomrestaurálás során sem fog kiderülni, de elvi lehetősége annak is van, hogy további csontvázak legyenek a falakban. Az első kutatási hét után ugyanis kiderült, hogy a mai templom déli falai tulajdonképpen a középkori templomelőd sértetlen falai, a porticus padlásterében látszik a régi párkány magassága, és megvan a déli bejárat felső része is, vagyis a középkori hajó a nyugati fal kivételével gyakorlatilag áll – tudtuk meg Botár Istvántól, a Csíki Székely Múzeum régészétől, aki munkatársaival együtt több fronton is dolgozik. Egy beomlott gödröt mutat a templom felszedett padlója alatt. Úgy gondolja, kripta lehet, bár azt ő is hallotta, hogy a helybéliek inkább

az alagút

előkerülését várnák. Mert azt mindenki állítja Jenőfalva- és Karcfalva-szerte, hogy a templom helyén valamikor végvár állt, abba húzódtak veszedelem idején a helybéliek (persze a falut akkoriban Harcfalvának nevezték), s a templomból lejárat volt a vízre. „Kifutó egérlyuk volt a menekülőknek” – fogalmazott Gábor László.

– A Székaszó pataka alatt alagút volt egészen a dögkúthoz. A mai templomból is oda jártak vízért, és mosni erre a patakra. Úgy hogy nagyon érdekes lesz, ha most rátalálnak – jegyzi meg a jenőfalvi Bíró Józsefné Erzsébet. Az alagút titka valószínűleg ezúttal sem tárul fel teljesen, tudom meg az ásatást vezető Botár Istvántól. A régészeti kutatásra ugyanis egy hónapot kaptak, azalatt megfeszített munkával próbálják elvégezni „a házi feladatot”, vagyis megállapítani, hogy hol van a régi hajó, a régi fal, a régi torony és a régi szentély. „Próbáljuk feltárni, hogy mit rejt az omlás, bár szerintem ott nem alagút, hanem egy újabb kripta vár majd ránk.”

Teljes padlócsere lesz, kihordják a templomból a padló alatti törmeléket és kicserélik lélegző-szuszogó kavicsra, hogy a ráhelyezett fa ne gombásodhasson meg. A régészek ennek kapcsán végeznek felügyeletet  és megelőző feltárást, mivel leírásokból és a tavalyi külső kutatásokból is tudni lehet, hogy lennie kellett egy korábbi templomnak.

– Szeretnénk megállapítani a gótikus szentély hosszát. Megtaláltuk már az 1796-ban elbontott nyugati harangtorony helyét is, amely utólag épült a hajóhoz – magyarázza Botár István, aki úgy véli, hogy a jelenlegi Nagyboldogasszony-templom elődjét, valamint a Csonkatorony gótikus templomát ugyanaz a mester vagy ugyanaz az iskola építette.

– Mindenképpen köze van a két templomnak egymáshoz, és biztos vagyok benne, hogy a karcfalvi templom gótikus szentélye is a 15. század második felében épült. Sőt Botár István abban is biztos, hogy a még korábbi templomhajót sem bontották el teljes egészében az átépítéskor, csupán megtoldották és magasították, tehát nem a gótikus templom, hanem egy még korábbi templom hajója. „Megvan tehát a régi templom, és remélem, a hozzá tartozó szentélyt is megtalálom.”

A falképek

esetében Czimbalmos Attila falkép-restaurátor a szentély külső falán egy polikróm díszítőfestés nyomait próbálta felszínre hozni. – A minta jellegéből, illetve az analógiákból a 17. századra datálható, viszont nagyon gazdag és egyedi, mert kicsit eltér azoktól a típusmintáktól, amelyek errefelé, a Székelyföldön, hasonló helyeken lenni szoktak – mondja. – Ugyanis ez vörössel és okkerrel kombinált díszítőfestés, tehát nem a megszokott háromlevelű lóhere, és az is érdekes, hogy a festés regiszterenként változik, van egy ritmusa, van egy rendszere az egész motívumvilágnak. Az egyik regiszterben találtunk egy nap- és holdmotívumot, vörösre megfestve, nagyon szépen. A pálcatag alatt is egy végtelenített motívum fut körbe, szintén vörösre megfestve, illetve a párkányzat felső részén is egy ilyen keresztezett motívumot találtunk.

A restaurátor a templom külső falán egy most napvilágra került feliratot mutat – valamikor ez a belső térben lehetett. Még nem lehet értelmezni, de néhány hét múlva többet tudunk majd, biztat, és folytatja a munkát a szentélyben, ahol a középkori díszítőfestés nyomai is itt-ott feltűnnek.

A keresztút
A cinteremfal fülkéi üresen árválkodnak. A keresztút képei jelenleg Marosvásárhelyen Feketics Erika és Kiss Loránd festő-restaurátorok műhelyében vannak, hívja fel a figyelmem Farkas Árpád plébános. A 14 festmény felújítását nem a román művelődési minisztérium finanszírozza (mint a templomban zajló munkálatokat), a szükséges 46 ezer lejt részben pályázatból (egymillió forint), részben önerőből teremtette elő az egyházközség. A festmények 1781-ben készültek.

– Nagyon érdekes, hogy Pilátust, aki római hivatalnok volt, török ruhában, turbánnal ábrázolják az első állomás képén – jegyzi meg a plébános. – Valószínűleg népies festő festette, és abban az időben a rossz, a gonosz megtestesítője a török lehetett, ezért kapott a római török ruhát.

– Erősen megviselt állapotban voltak a karcfalvi stációképek – erősíti meg Kiss Loránd, aki szerint a festmények feltehetően eredetileg is jelen helyükre készültek, de az időjárás viszontagságainak kitéve vásznuk elöregedett, törékennyé vált, összeszakadozott, a festékréteg az alapozóval együtt fölcserepezett, részben lehullt. Az egyik képnek 80 százaléka hiányzik.

– Mi a festményeket portalanítottuk, a további festékréteg kipergésének elkerülése végett a festett felületet japán papírral védtük le – sorolják a restaurátorok a munkafázisokat, a tisztogatást, az élberagasztást, a vászonpótlást, a konzerválást, a kasírozást, a vakkeretre feszítést. A  festő-restaurátorok úgy vélik, a stációképeknek elsősorban kultúrtörténeti értékük jelentős, mert betekintést engednek a 18. századi székelyföldi falu vallásos világába. Restaurálásuk hamarosan kész, de a szakértők azt javasolják, hogy ne a kerítőfalban, hanem száraz helyen állítsák ki őket.

Báthory kelyhe

Teleki József 1799-ben járta be Csíkot és örökítette meg élményeit Úti jegyzések című írásában. A  frissen felújított Nagyboldogasszony-templomnál is megfordult: „Láthatod itt a szerencsétlen Báthori András mise mondo köntössét, most egy oltár takarója. Ugyan az ö kehelit; a’ mellyen ez az irás van: Presbiteri (...) 1540. A templom régi, ajtaja (!) es volt de bé meszelték” – jegyezte fel. A kehely ma is megvan, tudom meg a plébánostól, aki szakértői tanulmányt is mutat a műkincsekről. Ebben szerepel egy 15. és egy 16. századi kehely is – kora szerint akár mindkettő lehetett volna a Pásztorbükkön meggyilkolt egyházfőé is, de bizonyíték nincs rá. A számon tartott miseruhák 19. századiak, és hogy mi lett az oltártakaróul használt kasulával, nem lehet tudni. Úrmutató, keresztelőkészlet és egyéb műtárgyak is vannak a plébánia tulajdonában, de ezeket egyelőre nem lehet megtekinteni, mondja a plébános, s közben egy újonnan kialakított kiállítótermet mutat a plébánia épületében, amelyet már idén szeretnének berendezni. Ugyanott illemhelyek is készültek a turistáknak. Mert Nagyboldogasszony  egyházközség várja a látogatókat, és (valószínűleg Árpád-kori előzményekkel rendelkező) temploma régi kincseivel az új csodálókat. A tervek szerint decemberre befejeződhet a restaurálás – ugyanis a felújítás teljes összege szerepel a Művelődési Minisztérium 2012-es felújítási tervében aláírva, jóváhagyva – erősítette meg kérdésünkre Kelemen Hunor volt miniszter.

Forrás:

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Anyák napjára

Dsida Jenő: 

     Hálaadás

      Köszönöm Istenem az édesanyámat!
      Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
      Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
      Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
      Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
      Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

      Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
      imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
      Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
      – itt e földön senki sem szerethet jobban! –
      Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
      Istenem, köszönöm az édesanyámat.

      Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
      Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
      Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
      Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
      Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
      Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

      Áldd meg édesanyám járását-kelését,
      Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
      Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
      Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

      Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
      Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Mécs László: 

      A királyfi három bánata

      Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
      messiás-mutató különös csillagok,
      csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
      A többiek láttak egy síró porontyot,
      de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
      mintha babusgatná a szép napkorongot.

      Maga adta nékem édessége teljét,
      úgy ajándékozta anyasága tejét,
      hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
      Isten tudja, honnan, palástot kerített,
      aranyos palástot vállamra terített,
      fejem fölé égszín mosolygást derített.

      Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
      ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
      mint királyi ember királyi urának.
      Amerre én jártam, kövek énekeltek,
      mert az édesanyám izent a köveknek,
      szíve ment előttem előre követnek.

      Amíg ő van, vígan élném a világom,
      nem hiányzik nekem semmi a világon,
      három bánat teszi boldogtalanságom.
      Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
      egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
      úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

      A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
      fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
      senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
      Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
      minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
      kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

      Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
      s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
      az én köszönetem így is kevés volna.
      Hogyha a föld minden színmézét átadom,
      az ő édességét meg nem hálálhatom,
      ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Jézus Krisztus keresztútja

Jertek, hívek, a szent keresztútra, 

Gondoljunk a szenvedő Urunkra, 

Öleljük át véres keresztfáját, 

Sirassuk meg keserves halálát. 

Csíksomlyó-i Golgota

Bevezető ima 

      Jézus Krisztus a keresztút állomásaiban Pilátus ítélőszékétől a Kálvária közelében - húsvét napján üresnek bizonyult sírjáig – történt események emlékét hagyta ránk. A keresztút üzenetéből kétezer év óta tanul élni az ő népe. 

      Végigjárjuk állomásait, hogy élni, halni tudjunk a világban, amelyben Testvérünk, Eszményünk és Megváltónk lett. 

      Tanítson bennünket a keresztet hordozó Krisztus útja Isten akaratához minden körülmény között hűséges és üdvösséges életre. 

     Amen. 

 Elhangzik a kegyetlen ítélet, 

 Kínhalálra dobnak oda téged. 

Vétkeinkért átok alatt nyögünk. 

Szeretetből te halsz meg helyettünk. 

I. állomás 

Jézust halálra ítélik 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A halálos ítélet állomása 

      Jézus mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve. Megváltásunkra helyettünk vállalta ártatlanul, igazságtalanul, ellenállás nélkül a bűn bűnhődését, a halált. 

      Végeredményben születésünktől fogva mindnyájan halálra vagyunk ítélve. Az ártatlan gyermek is. - Krisztus útja eligazít minden, halál felé vezető emberi életutat. Akár tetszik, akár nem, végig kell mennünk elmúló életünk útján. 

      Érdemes megismerni és megtanulni Krisztustól, hogyan éljünk emberhez méltóan és keresztény módon éveink során, hogy üdvösségre jussunk. 

      Így lesz a keresztút a bölcs élet útja, mely a feltámadás dicsőségébe vezet. 

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Vállaidra veszed a keresztet. 

Árva szíved ó, hogy sajog, reszket. 

Ezer bűnünk iszonyatos terhe 

Nehezedik súlyos keresztedre. 

II. állomás 

Jézus vállára veszi a keresztet

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A kereszt állomása 

      Minden emberi bölcsesség baj nélküli életet keres és ígér. Ilyen élet nem létezik a véges, az eredeti és személyes bűn sújtotta világban. A hatás-ellenhatás törvénye szerint a bűn és bűnhődés elválaszthatatlan, az egész emberiség egyéni és közös terhe. 

      Jézus elfogadta az emberiség terhét és keresztjével megváltásunk eszközévé tette. Önmagában nem minden fájdalom kereszt, de minden fájdalom üdvösségszerző keresztté lesz, ha Jézus lelkületével fogadjuk. Lehet kerülni a szenvedést, ez természetes emberi törekvés. Krisztus sem kereste a szenvedést, sőt mások terhén enyhített. Lehet szabadulásért imádkozni, mert Krisztus is imádkozott ezért az Olajfák hegyén. – Eljön azonban a kikerülhetetlen kereszt órája, Isten üdvözítő akaratát kell meglátni benne. Nem lesz könnyebb, de értelmet kap. 

      Senki nem kap nagyobb keresztet, mint amit vinni tud. A kereszt mindig nehéz, ami nem nehéz, az nem kereszt. A kereszt nélkül nem vagyunk hiteles követői Krisztusnak. 

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Meginog a kereszt vérző vállán. 

Összeroskad az ártatlan Bárány. 

Ó, boruljunk mi is véle porba, 

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja. 

II. állomás 

Jézus először esik el a kereszttel 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

Az újrakezdés első állomása 

      Jézus háromszor esett el a kereszt terhe alatt. Mindig felkelt. A keresztút fontos üzenete, hogy az ember bűne, elesése is része az emberi életútnak. Krisztus három elesése arra tanít, hogy nincs más orvoslás az ember bukásaira, mint hogy fel kell kelnie az elesettségből. A bűnt meg nem történtté tenni nem lehet. A bűn egyetlen orvoslása a bűnbánat. A végtelen és örök Isten Fia megfizetett érte, hogy minden ember fel tudjon kelni.
      Nem az veszít csatát, aki elesik, hanem aki nem kel fel. Krisztus három elesésével és újra útnak indulásával figyelmeztet az abbahagyhatatlan újrakezdésre.
      Szerencsétlen az lesz, aki nem veszi észre, hogy elesett, vagy jól érzi magát bukásában, vagy nem tudja, hogy fel lehet kelni.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány 

A Szűzanya Jézus keresztútján.

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, teutánad.

IV. állomás

Jézus találkozik szent Anyjával 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Szűz Mária első állomása

      Számon tartjuk Istennek Mária iránti egyedülálló szeretetét. Kitüntette őt. Ő lett az Isten Anyja. Övé lett egyszerre a nők két, együtt nem birtokolható kiválósága, a szüzesség és az anyaság. Neki adta az Úr a Szeplőtelen Fogantatás kiváltságát, felvette őt testével-lelkével Fiának húsvéti dicsőségébe. Nem kímélhette volna meg a Kálvária gyalázatától és kínjától?
      Nem kímélte meg. - Ez csak azzal magyarázható, hogy a „Kálvária” is kitüntetés. Nem teljes a krisztusi élet keresztút nélkül. Ki kell egészítenünk testünkben, ami még hiányzik Krisztus keresztjéből, hogy hasonlók legyünk Krisztushoz, az ő dicsőségében is.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Drága Jézus, erőd egyre lankad, 

Kényszeredve Simon segít rajtad. 

Ó, ha tudná szenvedésed titkát, 

De más szívvel vinné szent Keresztfád. 

V. állomás 

Cirenei Simon segít vinni a keresztet 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A papok állomása
      Kellenek férfiak, akik segítik vinni a Krisztus keresztjét. Bárhonnan jönnek ők, az emberek mindenkor akarják, követelik, hogy közülük néhányan láthatóan vállalják a krisztusi utat. Nem nagyon mennek önként, kényszeríteni fogják őket. Akik elfogadják ezt a küldetést, Jézus Krisztus közelében jobban megszerethetik őt, és hasonlóbbak lesznek hozzá.
     „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,37-38). Egy közösség földi és örök életrevalóságának hiánya, ha nem tud papot nevelni az üdvösség szolgálatára.
      Olyan a pap, mint a népe, de vannak hősök köztük, mint a hívő népben is.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!

Könyörülj rajtunk!

Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád. 

Csodakép a jutalom érte, 

Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be. 

VI. állomás 

Veronika kendőt nyújt Jézusnak 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A nők állomása
      Amikor Veronika letörölte a szenvedő Jézus arcát, az Úr könnyel, vérrel, verejtékkel festett képét kapta ajándékul.
      Úgy látszik, a nők irgalmas szeretete nélkül elviselhetetlen lenne a világ. Bátorságuk és részvétük van az ember testi és lelki fájdalmának enyhítésére és találékonyak segíteni a bajban, vészben. Sietnek - veszélyt vállalva és ellenszolgáltatást nem várva - megmenteni a szenvedő világot a könyörtelenségtől és reménytelenségtől.
      Mindezért lelkükben kialakul a Megváltó képmása. A bajban segíteni tudó ember könnyebben lesz hasonló Jézus Krisztushoz. Jaj a társadalomnak, amely nem töröl gyermekkönnyet, jaj, ha nem gondoz beteget. A más gyermekét nevelő és a más betegét ápoló nővér fátyla is Krisztus képét hordozza a keresztény világban.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Agyonkínzott, gyötörd tested gyönge, 

Másodszor is leroskad a földre. 

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam. 

VII. állomás 

Jézus másodszor esik el a kereszttel 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A hűség állomása 
      Isten Igéje útfélre esett, kövek közé, tövises talajra, míg végre sírjában jó földbe hullt, és megteremette a világ üdvösségét. Nem elég egyszer figyelmeztetni a jóra, állandóan mondani kell. Nem elég egyszer bűnbánatot tartani, mindig bűnbánóan kell élni. Nem elég egyszer megbocsátani, mindig meg kell bocsátani. Nem elég egyszer jót tenni, mindig jót kell tenni.
      A visszaeső bűnös állomása. Itt sem lehet mást tenni, mint fel kell kelni. Az újrakezdés, a bűnbánatban való állhatatosság, az üdvösségre való kiválasztottság jele. „Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10).

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Az útmentén könnyvirágok nyílnak, 

Jeruzsálem leányai sírnak. 

Ó, nem elég itt a sírás-rívás, 

Megtört szívet keres itt a Messiás. 

VIII. állomás 

Jézus találkozik a síró asszonyokkal 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Az igaz bánat állomása 
      Jézus szavai igazságot hirdetnek. Nem azt kell siratni, aki keresztet hordoz, hanem azt, aki másokra keresztet rak. Vétkesek, akik a magát a legkisebb emberrel is azonosító Krisztusra keresztet raknak. Ebből következik, hogy mindenkinek joga van megvetni Jézus Krisztus egy hóhérát: saját magát.
      Nem a világ bajai felett kell keseregni, hanem a bajok okát kell orvosolni. Ez igaz sajnálata a magunk múltjának, és erős elhatározás a jövő szándékait tekintve.
      Krisztus szava felszólít az engesztelésre, hogy mások bűneiért nyújtsunk elégtételt. Ez volt és marad a család és társadalom megmentésének útja.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra 

Erőtlenül leroskad a porba. 

Hóhéraid könyörtelen vernek, 

Vonszold tovább iszonyatos terhed. 

IX. állomás 

Jézus harmadszor esik el a kereszttel 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A bosszú állomása 
      A sátán Jézus nyilvános működése kezdetén felkínálta, hogy tegye a köveket kenyérré. Nem tette. Vesse le magát a templom ormáról, hiszen kőbe nem ütheti a lábát. Nem tette. Felvitte őt egy magas hegyre, hogy neki adja a világot, ha imádja őt. Ezt sem tette. Most a kínkeserves úton ismételten kövek közé, tövisek közé lökve viszi fel a hegyre, hogy megsemmisítse. Íme - a sátán bosszúja Jézus keresztútján a világ üdvösségének forrása lett.
       A világ három kísértése: az élet kevélysége, a szemek és a test kívánsága ellen kell küzdenünk, és ismételt elesettségünkből mindig fel kell kelnünk.
      Ez a szokássá vált bűn állomása is. Jézus harmadik elesése és felkelése hirdeti: legyen valaki bár élete végéig bűneitől szabadulni nem tudó, akár minden bűnnel bűnös ember – felkelni mindig kell és lehet. Megtérni a halál előtt is lehetséges és nem késő.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Leszaggatják testedről a köntöst, 

Minden sebből új vérpatak öntöz.

Láztól égő sebeid szent vére 

Legyen gyarló lelkünk üdvössége. 

X. állomás 

Jézust megfosztják ruháitól 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A kiszolgáltatottság állomása 
      A lemeztelenítés az emberi méltóság meggyalázása. Eszünkbe juttatja, hogy a bűn nemcsak baj, de szégyen is. Jézus mondta: „Mindaz, aki gonoszat tesz, ... nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei” (Jn 3,20). - Ettől félünk, ha az utolsó ítéletre gondolunk. Csak a megtörtszívűség ruhája ment meg bennünket. Krisztus vérébe öltözve kilencvenkilenc ártatlannál értékesebbnek látszunk és leszünk. Az üdvözültek lelkük köntösét „fehérre mosták a Bárány vérében” (Jel 7,14).
      Csak két mezítelenség van, mely nem rejt veszélyt magában. A kis Jézusé és a szenvedő Megváltóé: az újszülötté és beteg emberé. Egyébként az áteredő bűn óta életet emésztő tüzeket gyújthat.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

A keresztre szegezik szent tested, 

Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.

Roskadj össze kereszt keményfája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya. 

XI. állomás 

Jézust keresztre feszítik 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A Közvetítő állomása 
      Jézust a Gondviselés Közvetítőként rendelte Isten és ember közé. - Ezt hirdeti keresztje, mely ég és föld közé emelte őt. A kereszt két ágát testével kötötte egybe. Közvetítő a megbocsátó Isten és a bocsánatkérő ember között; a búcsúzó múlt és ismeretlen jövő, élet és halál, férfi és nő, jövő és múló nemzedék között. - Jó tudni, hogy a közvetítés keresztre feszítéssel jár mindenütt a világon.
      Amíg minden emberi bölcsesség földi paradicsom ígéretével keres követőket, Jézus Krisztus a feszülettel - egy akasztófával – hirdeti az üdvösség evangéliumát. Mégis talál követőkre. Ezt csak az teheti meg, akinek igaza van.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Ó, keserves, rettenetes óra, 

Tikkadt ajkad nyílik végsőszóra. 

Visszaadva Atyádnak szent lelked, 

Vérzőfejed halálba csüggeszted. 

XII. állomás 

Jézus meghal a kereszten 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

A hivatás állomása
      Jézus Krisztus azért jött, hogy keresztjével megváltsa a világot. Ez beteljesült a Kálvárián. Mit kellett volna még tennie Istennek, hogy hallgasson rá az ember? „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Ez az igazi hivatás jellemvonása.
      A keresztre feszített Krisztus minden hivatásra ad eligazítást. - A házastársak, akik összeakasztották életük fáját, családot alapítottak, Krisztust hordozzák rajta gyermekeikben. Ha elválnak, Krisztust szakítják szét. - A papok a Kálvárián láthatják be, hogy Krisztus papságának csak úgy lehetnek hiteles részesei, ha maguk is áldozattá válnak. - A szerzetesek a hármas fogadalom szögével engedik magukat Krisztus keresztjére szegeztetni, hogy részt vállaljanak a világ üdvözítésében. Ha leszállnak a keresztről, nyomorékok maradnak. Az igazi hivatásért oda kell adni az életet.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

A keresztről Jézus drága testét 

Édesanyja karjaiba tették. 

Nincs a földön annyi tenger bánat, 

Mint amennyi szent szívében támadt. 

XIII. állomás 

Jézust leveszik a keresztről 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot! 

Szűz Mária második állomása 
      Szűz Mária Istentől az Esthajnalcsillag hivatását kapta. Akkor ragyog az üdvösség egén, amikor még nem kelt fel az Üdvösség Napja. - Hivatása volt, hogy a betlehemi éjszakában világra hozza az Üdvözítőt. Akkor világít ismét, amikor a Kálvárián lenyugodott az Üdvösség Napja. Ölébe veszi a halott Krisztust.
      Ezért kétszer látjuk őt földi élete során: Mint Madonnát, aki karján tartja a kis Jézust és mint Pietát, aki átöleli a keresztről levett Fiát. - Kétszer tiszteljük az egyházi évben. Májusban, amikor bontakozik az élet, és októberben, amikor lehull a fák levele. - Kétszer kérjük, hogy imádkozzék értünk: „most és halálunk óráján.”
      Hívő hivatása volt a szeretet, az első örökmécses, mely olthatatlanul égett Jézus Krisztus mellett a Megtestesüléstől a Feltámadásig. Fényével ma is elvezeti a még útkeresőt és az eltévedtet a világ Világosságára.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!

Könyörülj rajtunk! 

Szent asszonyok, tanítványok sírva 

Jézus testét leteszik a sírba. 

Mint a kenet édes illatárja, 

Úgy kísérje szívünk hő imája.

XIV. állomás 

Jézust eltemetik 

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Halottaink állomása 
      Sokszor beszélnek úgy a halálról, mint az élet hiábavalóságának jeléről. Az embernek el kell búcsúznia minden anyagi és szellemi kincsétől.
      Csak Krisztus kínhalála árán nyílt meg számunkra Isten maradandó országa. Isten terveiben, amelyben „ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe” (Lk 24,24), számunkra is, amikor földi sátrunk leomlik, akkor kezdődik az igazi élet.
      Ezzel a reménnyel állunk minden ember sírja mellett. Ezért becsüljük hittel temetőinket. Az élet bizalmával emlékezünk meg mindenkor szeretteinkről, akik „a hit jelével előttünk távoztak el az élők sorából, és a béke álmát alusszák.” (Római kánon.)
      Azt is jó tudni, hogy Krisztust temetni a Kálvárián és a történelemben - kilátástalan vállalkozás, és az ember igazi tragédiája.

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Szentírásból ajkunk hittel vallja, 

Nem győzhetett bűn és halál rajta.

Föltámadott, amint megmondotta,

Hogy ég és föld zengje: Alleluja.

XV. állomás 

Jézus feltámadt a halálból 

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged! 

Mert szent kereszted által megváltottad a világot. 

Az élet állomása 
      Isten az élet beteljesülésére teremtette a világot. Ezért volt az ősrobbanás. Ezért alakult ki a mérhetetlen csillagvilág, ezért jött létre a földön az élet színes gazdagsága, és ezért ébredt öntudatára fajunk. - Ezért jött el hozzánk és halt kereszthalált az Istennek Fia, hogy végül eljöjjön az ő feltámadásával, húsvét hajnalán meghirdetett új ég és föld birodalma. Ez lesz az élet teljessége, ahol Isten „letöröl szemünkről minden könnyet”, ahol „halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom” (Jel 21,4).
      „Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek” (1Kor 15,14). Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk, hogy bennünk is teljessé legyen az élet!

Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten! 

Könyörülj rajtunk! 

Jézus Krisztus, mindenség Királya, 

Üdvünk lett már szent kereszted fája. 

Add, hogy mindig a nyomodban járjunk, 

S egykor mennyben mindörökké áldjunk! 

Befejező ima
      Kérve kérünk, Urunk, Jézus Krisztus, legyen erőnk keserves kínszenvedésed; az védjen, őrizzen és oltalmazzon meg minket. Szent sebeid legyenek az étel és ital, amely táplál és gyönyörködtet. Hulló szent véred legyen minden vétkünk tisztogatója és elégtétele. Halálod legyen örök dicsőségünk. Amen.
      Az Úr áldjon meg minket, védelmezzen minden rossztól, vezessen el az örök életre. Amen.

      A keresztút elvégzése után imádkozzunk a pápa szándékára! (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség)

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved; jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! -Amen.
Üdvöz légy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján! - Amen.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.
__________________________

Elmélkedések: Seregély István érsek, 1999.
Képek: Takács István stációi az egri Bazilikában

Csodákat kik látni vágytok

Szent Bonaventúra Himnusza Szent Antal tiszteletére 

      1263. április 13-án felnyitották Szent Antal sírját. A jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére a szent nyelvét teljesen épen találták. Szent Bonaventura, aki jelen volt ennél az eseménynél, a csodától lenyűgözve ekkor írta meg ezt a himnuszt:
Csíksomlyó, 3. kedd:

Csodákat kik látni vágytok,
Ó, jöjjetek Szent Antalhoz,
Fekélyt, nyomort, vétket, halált,
Sátánt, elűz, gyógyulást hoz.
 Szent Antalnak imájára
Tenger enged, bilincs törik,
Az elveszett tagot, vagyont,
Ifjú és agg visszanyerik.

Veszély tűnik, szükség múlik,
Páduában azt hirdetik,
Azt beszélik, kik érezték
Szent Antalnak jó tetteit.
Szent Antalnak imájára
Tenger enged, bilincs törik,
Az elveszett tagot, vagyont,
Ifjú és agg visszanyerik.

Dicsőséget zengünk neked,
Atya, Fiú és Szentlélek!
Szentháromság egy Istennek
Áldás legyen és dicséret!
Szent Antalnak imájára
Tenger enged, bilincs törik,
Az elveszett tagot, vagyont,
Ifjú és agg visszanyerik.

Szent Antal oltára a Csíksomlyó-i kegytemplomban.

Az idei nagykilencedről és szónokairól itt olvashatunk.

Ugyanezen szentmise két éneke: