1. §
632
Az Újszövetségben gyakran előforduló állítás, mely szerint Jézus "föltámadott a halálból" (1Kor 15,20),
[528]
föltételezi, hogy föltámadása előtt a holtak honában időzött.
[529]
Az apostoli prédikáció Jézus pokolraszállásának ezt az elsődleges
jelentést adta: Jézus, mint minden ember, megismerte a halált, és a
lelke leszállt hozzájuk, a holtak honába. De mint Üdvözítő szállt le
oda, hirdetvén a jó hírt az ott fogva tartott lelkeknek.
[530]
633
A halottak honát, ahova a meghalt Krisztus alászállt, az Írás alvilágnak, seolnak vagy hádésznak
[531]
nevezi, mert akik ott vannak, meg vannak fosztva Isten látásától.
[532]
A Megváltóra várva ebben az állapotban voltak az összes megholtak, gonoszok és igazak egyaránt,
[533]
ami nem azt jelenti, hogy azonos volt a sorsuk, miként Jézus az
"Ábrahám kebelére" fogadott szegény Lázárról szóló példabeszédben
megmutatta.
[534]
"Az igazak lelkét, akik Ábrahám kebelén vártak az Üdvözítőt , a pokolraszálló Úr Krisztus kiszabadította".
[535]
Jézus nem azért szállt alá a poklokra, hogy a kárhozottakat szabadítsa ki,
[536]
nem is azért, hogy a poklot, a kárhozat helyét megszüntesse,
[537]
hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik őelőtte éltek.
[538]
634
"A halottaknak is hirdették az evangéliumot (...)" (1Pt 4,6). A
pokolraszállás az üdvösség evangéliuma hirdetésének megvalósulása a
beteljesedésig. Ez Jézus messiási küldetésének utolsó szakasza, mely az
időben sűrített, ugyanakkor mérhetetlen jelentőségű, mert a megváltás
művét kiterjeszti minden hely, minden idő összes emberére, mindnyájan
ugyanis, akik üdvözültek, a megváltásnak lettek részesei.
635
Krisztus tehát alászállt a halál mélységébe,
[539]
hogy "a megholtak" hallják "Isten Fiának szavát, és akik meghallották", éljenek (Jn 5,25). Jézus, "az élet Szerzője"
[540]
"a halál által" lerombolta azt, "akié a halál birodalma volt,
tudniillik az ördögöt, és" kiszabadította "azokat, akiket a haláltól
való félelem egész életükre rabszolgákká tett" (Zsid 2,14--15). Ezek
után a föltámadott Krisztusnál vannak "a halál és az alvilág kulcsai"
(Jel 1,18), és "Jézus nevében" meghajol "minden térd, az égieké, a
földieké és az alvilágiaké" (Fil 2,10).
"Ma nagy csönd van a földön; mélységes hallgatás és néma csönd; nagy
csönd, mert a Király alszik; a föld megremegett és elnyugodott, mert
Isten testben elaludt, és a régóta alvókat fölébresztette (...). Bizony,
először az ősszülőt megy keresni mint elveszett bárányt. Azokat akarja
megkeresni, akik teljes sötétségben és a halál árnyékában ülnek; a
teljesen fogoly Ádámhoz és vele együtt a fogoly Évához jön Isten és az ő
fiuk, hogy eloldja őket a fájdalmaktól (...): Én a te Istened, aki
miattad lettem a fiad (...). Serkenj föl, aki alszol: mert nem azért
alkottalak téged, hogy az alvilág foglya légy. Ébredj föl a halálból; én
vagyok a halottak Élete."
[541]
636
A hitvallás a "Jézus alászállt a poklokra" kifejezéssel vallja, hogy
Jézus valóban meghalt, és halála által számunkra legyőzte a halált és az
Ördögöt, "aki birtokolta a halál birodalmát" (Zsid 2,14).
637
A meghalt Krisztus isteni személyével egyesült Lelkével szállt alá a
holtak honába. Az Őelőtte élt igazaknak megnyitotta a mennyország
kapuját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése