„DOMINUS EST” című könyvben Athanasius Schneider püspök szorgalmazza az ajakáldoztatást. De nem csak ő hála Istennek:
Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a
híveknek, mivel ez fejezi ki Isten imádatát – mondta az ACI Prensának
Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi
Kongregáció Prefektusa.
A
pápa után a spanyol bíboros a leginkább felelős a liturgia és a
szentségek ügyéért a Vatikánban. A térden állva, nyelvre való áldozást
XVI. Benedek vezette be újra, a pápánál áldozó hívek mindig így veszik
magukhoz az Eucharisztiát. A áldozás ezen módját Cañizares is támogatja.
Mindez annak kifejezése, hogy egyszerűen tudjuk: Isten előtt vagyunk
ilyenkor, Ő éltet minket, és mi ezt nem érdemeltük ki – fejtette ki a
kardinális az amerikai, spanyol nyelvű ACI Prensának. Szerinte a térden
állva való, nyelvre áldozás Isten imádásának jele, amit helyre kell
állítani. „Úgy vélem, az egész egyház számára szükséges, hogy térden
állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát” – szögezte le az
Istentiszteleti Kongregáció prefektusa.
Esetleg, ha nem térdelünk le az áldozáskor, akkor is jó lenne, ha
legalább térdet hajtanánk vagy mélyen meghajolnánk az Oltáriszentség
előtt áldozáskor. 
A bíboros úgy véli: ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent
trivializálunk. Márpedig Krisztus testének magunkhoz vétele a
legfontosabb pillanat. Cañizares újságírói kérdésre újfennt elítélte a
liturgikus visszaéléseket, amit szerinte leginkább a megfelelő képzéssel
lehet megelőzni. Ezeket a visszaéléseket úgy tudjuk elkerülni, ha
méltósággal, az egyház előírásai szerint mutatják be a szentmisét a
papok. Végezetül a prefektus felhívta a figyelmet a püspökök különös
felelősségére az Eucharisztia méltó ünneplésével összefüggésben.
Forrás:
Magyar Kurír
6 megjegyzés:
Hogy Pozsonyi Ádámot idézzem: "Ami új, az rossz." És ez nem csak egy geg. Az újításokról mindig az idő, a gyakorlat és a hagyomány mondja ki a végső szót. S ha valami nem megfelelő, nem szakrális, attól nem kell félni megválni.
A modernizálási vágy, a modernkedés nem okvetlen viszi előre (egyáltalán van-e "előre", és mi az az "előre", és mi az a "haladás", ki mondja meg, mi mikor az?) az emberiséget és nem biztos, hogy minden "haladó", ami haladónak vallja magát.
Ki emlékszik már rá, hogy a tömeges légi közlekedés legkorszerűbb eszközének tartották anno a léghajót, és mára már csak annyit tudunk, hogy a Graf Zeppelin felrobbant.
ha valamije van az Egyháznak, az az Idő, az Idő, ami mindenről elmondja, mit is ér. Az Idő eredményeit a Hagyománnyal és az Egyházatyák, a Szentek tanításaival összevetve, nekünk nem perc-bölcsességeink, perc-bölcseink, perc-filozófiánk van, hanem az Út, az Igazság és az Élet. S nem kell hajszolni a mindenek feletti modernitást. Szent X. Piusz nem véletlenül mondta, amit:
http://lexikon.katolikus.hu/P/Pascendi%20dominici%20gregis.html
http://www.katolikus-honlap.hu/0707/lamen2.htm
http://www.katolikus-honlap.hu/0904/frey.htm
Szóval, mindent összevetve, idézhetjük nyugodtan Pozsonyi Ádámot: "Ami új, az rossz." De ez nem PÁ bölcsessége, csak egy életbevágó tapasztalás.
S még valami, amit hirtelen felindulásból kifelejtettem.
A ma embere megszégyenülésnek, megszégyenítésnek, lealázásnak tekinti a letérdelést.
De gondoljunk arra, legalább mi, akik a norma, a normalitás talaján állunk, hogy a letérdelés nem az önmegalázás jelképe, hanem a hatalom, a tekintély elismerése is. A bizánci szertartásban a papszentelésnél nem véletlenül alakult ki a "teljes leborulás". A latin szertartást nem ismerem ennyire, ott nem tudom, van-e a papszentelésnél ilyen mély és jelképerejű elfogadó gesztus. A szerzetességben tudom, hogy van.
Mert a letérdelés egy gesztus, egy jelkép egy ön- és lélekfegyelmező testtartás, de egy ön- és lélekfelemelő testtartás, meditációs póz is.
Azaz, teljesen egyetértek az eminenciás bíboros úrral, még akkor is, ha ebben a kérdésben nekem objektíve nem lehet szavam (én csak fecseghetek; hol vagyok én az Egyház Tanító hivatalához...) és az elfogadás, az önmagunk megfegyelmezése a jövő egyedüli záloga. Akát tetszik-e ez nekünk, (nekem, másnak) vagy a folyton lázadozó ifjúságnak. (Vagy akik az ún. "emberi jogok" (mármint a valóban létező ius gentium helyett) élharcosainak vallják magukat a maguk szabadkőműves szellemiségével, ami az elmúlt 300 évben bebizonyította az "értékeit".)
Köszönöm a cikket, Kedves Apulchra! Magát mindig olyan jó olvasni!
Ez a honlap:
www.katolikus-honlap.hu
sajnos Egyház-ellenes és pápaellenes honlap, javasolom kerülni, vagy a hitükben szilárd és az Egyház Tanításához hű katolikusok olvassák, de még ők sem, csúsztatásokkal teli mérgező honlap.
Nem tud kicsoda Pozsonyi Ádám, de nagyon remélem nem egy pápaellenes, egyházellenes tradicionalista, mert másképp törölöm a megjegyzéseket, az enyémeket is persze, ez egy római katolikus blog. A neten egy punkos egyénre bukkantam, a másik meg egy újságíró volt, ilyen nevű püspököt nem találtam.
Jézus CSAK EGY EGYGHÁZAT ALAPÍTOTT, és megígérte, hogy az Egyházzal marad az idők végéig, és Jézus nem hazudik, már nehogy a II. Vatikáni Zsinat után Jézus magára hagyta volna az Egyházat, ilyet csak sekély hitű emberek tudnak kigondolni:-)))
Ez sajnos hamis kijelentés: ami új, az rossz... hát ezért feszítették keresztre Jézust is.
Mindig voltak szakadások egy-egy zsinat után, mert nem bírták elviselni az újabb határozatokat. Az a katolikus, aki egy zsinatot elutasít, az eretnek - elutasítani 2000 püspököt a Szentatyával az élen... ez borzasztó. Még a dogmák is fejlődtek kétezer év alatt, nem hogy a liturgia.
Ha az Egyház azt mondja, hogy lehet állni, vagy lehet leborulni, lehet ajakra, és lehet kézbe áldoztatni, és mind helyes, mert az Egyháznak oldó-kötő hatalma van, ezt a hatalmat nem embertől, hanem a Mindenható Istentől kapta, ezt a hatalmat kérdőjelezik meg egyesek. Javasolom Önnek elolvasni a Petrosz bejegyzésem, itt érthetőbb:
http://tiszta-szivvel.blogspot.com/2010/09/petrosz.html
Isten áldja, szeretettel:
"Semper fidelis", mindig hű az Egyházhoz és a mindenkori Pápához:-)))
Nem tudtam a hivatkozott oldalról mindazokat, amiket leírt. Köszönöm. Óvatosabb leszek a jövőben az ajánlással. Azért tettem, mert jónak találtam az összefoglalásukat, s úgy gondoltam, másnak is érdekes lehet. Ezek szerint hibáztam, bocsánatát kérem.
A Tiszta Szívvel blogot nem ismertem - megnézem. Egyébként egyre több, jó és markáns, és fiatalok üzemeltette oldal is megjelenik a neten. Mint ha "divat" lenne újra katolikusnak lenni...
Valóban, Pozsonyi Ádámnak volt egy "punkos" korszaka, még 18-20 éves korában, de ez a vad korszaka régen véget ért. Már 43 éves. Ha mai gondolatait elolvassa, egy konzervatív, a hagyományokat tisztelő és ezek betartásával (betartásával, hangos követelésével) vívott ki magának mély lenézést a szoclib-oldalon. Egyébként magát katolikusnak tekinti és mélyen tiszteli az Egyházat és az egyházi rendet. Én így ismertem meg. Az utóbbi években inkább publicista, író és közíró, már (azt hiszem) nyolc kötete jelent meg. Érdekes, szatirikus, odamondogatós stílusa van és nem ordenáré, nem neveletlen. Dolgozik a jelenlegi Magyar Hírlapnak, a Magyar Demokratánk is, mint publicista. Rövid, egy perces krokikat, a liberalizmust a saját maga hazugságaival szembesítő szatírákat, humoreszkeket ír. Én sokat nevetek az írásain. De kattintson rá az oldal(ai)ra [2 van neki, az egyiket már nem frissíti, de elérhető], megígérem; erkölcstelenséget, egyházgyalázást, antikatolicizmust, szentekkel gúnyolódást nem fog találni az írásai között, ezt nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel mondhatom.
Ha vidám kedvem van, sokszor eszembe jutnak rövid, aforizmaszerű mondásai. Ezért is citáltam.
Megjegyzem, a meghökkentő szójátékot szerintem félreértette. Ez nem valamiféle tradicionalista jelszó akar lenni. :-) Ez a mondat a hagyományok tiszteletére hív fel, ami azt mondja, hogy semmit nem szabad "kidobni" "elvetni", csak mert van egy "újabb". Maga az "új"-ság, önmagában nem értékmérő.
"Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény."(Ef.4;23-24) Ezt a Szt. Pál idézetet sokszor idézik az "új" lelkes hívei. De az utolsó fordulatot mindig lehagyják, mindig elfeledkeznek arról, hogy "Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény" jellegünket megtartva kell megújulni, mit elsődleges szempont figyelembevételével. Az Isten nélküli élet nem "megújulás".
Az idézett mondás inkább azt üzeni, hogy én a nekem tanítottaknak, a bevált, régi gondolatokban, a hagyományos elvekben hiszek, "ne jöjjön nekem senki holmi XX. századi neo-bölcsességgel. A jót a kora is minősíti." Valami effélét akar ezzel mondani. (Bár én nem vagyok egy advocatus diaboli, és nem is kért rá, és nem is állt a céljaim között a méltatása, de nekem ilyen kép alakult ki a gondolatairól.) természetesen az írásai nem Szentírás pótlók és nem is a Tanító hivatal helyettesítői, de nem is kívánja magánék ezt a jogot vindikálni. :-) Még egyszer köszönöm az észrevételeit!
Köszönöm szépen, nem ismerem az anyaország személyiségeit, de most már tiszta.
Isten áldja!
Megjegyzés küldése