Avilai Szent Teréz születésének 5. centenáriumára (1515- 2015): http://www.iwasbornforyou.com

2014. ápr. 9.

LELKI TÜKÖR (szentgyónáshoz)

Az Egyház által jóváhagyott lelki tükrök szerint 


Az emberi lélek halhatatlan 
      Az ember testből és lélekből áll. Az ember lelkét közvetlenül az Isten teremti. Létezése a fogantatás pillanatától kezdődik. Benső életedet, személyes sorsodat benne birtoklod. Lelked igazi értéke titok marad. Lelkedért az Úr Jézus életét áldozta fel, hogy a Sátán karmaiból megmentsen. Lelked a csodálatos világ legszebb műve. 

 A lélek létezését a Szentírás így írja és bizonyítja: 
  • „Ne féljetek azoktól, akik megölik a lestet, mert a lelket nem tudják megölni.” (Mt 10,28) 
  • „Uram Jézus vedd magadhoz lelkemet.” (ApCsel 7,59) 
  • „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.” Lk 23,46) 
       Az Istentől rendelt megpróbáltatás miatt kell a léleknek végigkísérnie a testet földi élete útján. Az emberi lélek Isten akaratából halhatatlan. A lélek feladata a tökéletesség elérése, a megszentelődés és az örök üdvösség. A lélek a test halála után tovább él: 
  • a mennyországban
  • a pokolban
  • vagy a tisztítótűzben, amíg Isten színe-látására jut. 

Ki jut a mennyországba? 
      Aki szereti Istent, megtartja az Ő parancsait, jót cselekszik felebarátjával, és a jóban kitart egészen haláláig. A mennyországban Istent Örökké látják és szeretik, öröm van szenvedés nélkül egy örökkévalóságon át. 

Ki jut a pokolba? 
      Aki gyűlöli Istent, megveti az Ő parancsait, rosszat cselekszik felebarátjával és halálos bűnben hal meg bűnbánat nélkül. Ők sohasem láthatják már Istent, örökre eltaszítva élnek. A pokolban szenvedés van, öröm nélkül egy örökkévalóságon át. Ki jut a tisztítótűzbe? Akiben kevés az Isten iránti szeretet, kis bűnei vannak vagy ideigtartó büntetéseket kell letörlesztenie. 

Miért van annyi rossz a világban? 
      Azért, mert Isten szabad akaratot adott az embernek, tehát szabadon választhatja a jót vagy a rosszat. Lelkiismeretünkben megmondja nekünk Isten mi a jó és mi a rossz. Lelkiismeretünket Isten törvényeihez kell igazítani. 
      Segítsünk Istennek lelkeket menteni a mennyország számára: imádság, engesztelés, áldozat, rózsafüzér imádság stb. által. 
      Életedet csak egyszer éled le. Csak egyszer halsz meg - vagy Istennel vagy Isten nélkül. Csak egy ítélő Bíró áll fölötted, itt már nem fellebbezhetsz. 
      Az Ő szava elhangzik: „Jöjjetek hozzám.... vagy távozzatok tőlem....” Csak egy Megváltó van Jézus Krisztus. 
      Csak egy Istened van, ha neki nem szolgálsz, akkor a bűnnek, a Sátánnak rabja vagy és elkárhozol. 
      Ezt a világot csak Krisztussal érted meg, és csak vele tudod békével, örömmel elviselni. 
      Aki lelkiismerete szavát követi nem veszhet el. Ha a pogányok is kötelesek követni lelkiismeretük szavát mennyivel inkább a keresztények. Az emberek sok mindenben képezik magukat. Lelkiismeretüket talán nem kell képezni? 
  • Cselekedeteinket a helyes lelkiismeretnek kell irányítani ezért kell képezni és finommá tenni, hogy Isten szavát felismerje és kövesse. A lelkiismeret vizsgálás, a jó szentgyónás ebben segít bennünket. 
      Tehát: 
  • Isten szól hozzánk a teremtett világban. 
  • Isten szól hozzánk a kinyilatkoztatás által. 
  • Isten szól hozzánk a lelkiismeretünk által. 

  • Isten mondja meg nekünk mi a jó és mi a rossz. 
  • Ő mondja meg mi a bűn és mi az erény. 
  • Amit Ő jónak mond azt nekem is jónak kell mondani. 
  • Amit Ő rossznak mond, bűnnek, azt nekem is bűnnek kell tartani. 
  • Az Isten szava mindig igaz, mert Ő az örök igazság. 
  • Ő nem téved és nem hazudik. Neki hiszünk akkor is, ha a szavai felülmúlják emberi értelmünket. 
  • Az embereknek csak akkor hiszünk, ha nem hazudnak és nem tévednek. Lelkiismeretedet Isten akaratához, Isten törvényeihez igazítsd, és ne a rosszra hajló természetedet kövesd. 

Mi a bűn? 
      A bűn lázadás, engedetlenség Istennel szemben, mivel törvényeit semmibe veszi. Ördögi munka, mert Isten ellen irányul és az ördögöt utánozza. 
      A főparancsban így szól Isten: 
  • „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” 
      Ez a törvény biztosítja az ember megszentelődését földi élete vándorútján. Aki e törvény ellen cselekszik bűnt követ el. „Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem.” (Jn 14,21) A jó Isten azt akarja, hogy szeressük Őt, szívesen gondoljunk Rá, és tegyük meg szent akaratát. 

A BŰNBÁNAT SZENTSÉGE 



Hogyan rendelte el Jézus a bűnbánat szentségét? 
      Jézus akkor rendelte el a bűnbánat szentségét, amikor feltámadása után megjelent az apostoloknak, rájuk lehelt és azt mondotta:
  • „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20, 22-23.) 

Mi a bűnbánat szentsége? 
      A bűnbánat szentsége az a szentség, amelyben a pap Isten helyett megbocsátja bűneinket. 

Kire szállt át az apostoloktól a bűnbocsátó hatalom? 
      A bűnbocsátó hatalom az apostoloktól a püspökökre és a papokra szállt át. 

Mit kell tennünk, hogy jól végezzük el szentgyónásunkat? 
      Hogy jól végezzük el szentgyónásunkat
  • meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket
  • fel kell indítani a bánatunkat (bánat nélkül nincs bocsánat)
  • jó feltételeinkhez ragaszkodunk
  • beismerjük és őszintén meggyónjuk bűneinket. 

Kit hívunk segítségül a szentgyónás előtt? 
      Szentgyónás előtt a Szentlelket hívjuk segítségül. 

Mit jelent megvizsgálni lelkiismeretünket? 
      A lelkiismeretet megvizsgálni annyit jelent, hogy gondosan utánanézünk annak, hogy milyen bűnöket követtünk el, a Tízparancs és a főbűnök alapján./ Tegyük ezt naponta!/ A legfőbb a főparancs! 

Súlyosabb bűnöknél mire kell még gondolnunk? 
      A súlyosabb bűnök számát, körülményeit is figyelembe kell venni. Pl. lopás templomból, vagy szüleink megbántása stb. vagy jelentős kárt okoztam másnak. 

Mi a legfontosabb a jó szentgyónásnál? 
      A jó szentgyónásnál a legfontosabb a bánat, mert bánat nélkül nincs bocsánat. Mikor van bánatunk bűneink felett? Akkor van bánatunk bűneink felett, ha szívből sajnáljuk, hogy a bűnöket elkövettük. A bánat a lélek fájdalma és az elkövetett bűn megvetése. Csak szavakkal elmondott bánatima nem elég.

Mikor természetfeletti a bánatunk? 
      Ha ezért bánjuk meg bűneinket, mert Istent bántottuk és sértettük meg. Aki csak azért bánja meg bűnét, mert anyagi veszteség, vagy szégyen érte az csak természetes bánat, ez Isten előtt értéktelen.
      Tökéletes a bánatod, amikor belátod, hogy Jézus mennyit szenvedett érted és te milyen hálátlan voltál vele szemben. 

Milyen ereje van a tökéletes bánatnak? 
      A tökéletes bánat azonnal eltörli a bűneinket, de meg kell lennie a szándéknak, ha tudok gyónni, szentségekhez járulok. 

Mikor kell a tökéletes bánatot felindítani?
  • halálveszélyben
  • ha súlyos bűnt követtem el 
  • minden este.

Mikor van jóra való elhatározás feltétele bennem? 
      Ha komoly szándékom van a jó utat követni.
  • nem vétkezem többé
  • kerülöm a bűnre vezető alkalmat
  • mindent megteszek, ami javulásomat elősegíti
  • az okozott kárt igyekszem jóvátenni. 

Mi az ideigtartó büntetés? 
      Amit vagy itt a földön, vagy a tisztítótűzben kell elviselni. 

Mi a búcsú? 
      Az ideigtartó büntetések elengedése, melyek a szentgyónás után még fennmaradtak. 

Mi a teljes búcsú és mi a részleges búcsú? 
      A teljes búcsú az összes ideigtartó büntetések elengedését jelenti, míg a részleges búcsú az ideigtartó büntetések egy részét engedi el. 

Mi a gyónási titok? 
      A gyóntató Atya soha, semmiféle körülmények között semmit el nem mondhat senkinek, amit a szentgyónásban hallott. 

Hogyan vádoljuk önmagunkat a gyónásban? 
      Ahogy a jó Isten előtt elkövettem bűneimet, minden szépítés és túlzás nélkül. 

Hogyan gyónjunk? 
      A súlyos bűnöket meg kell gyónnunk, de jól cselekszünk, ha a bocsánatos bűnöket is meggyónjuk.

Hogy szól a bánatima? 
  • Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat kerülöm. 

A LELKIISMERET MEGVIZSGÁLÁSA 

      Csak az eszünkkel nem ismerhetjük fel jól bűneinket, ezért kérnünk kell a Szentlélek Isten világosságát és kegyelmét. 

Hogyan állok Isten előtt? 
      Hogyan állok embertársaim és önmagam előtt? Jól tudjuk, hogy Isten gondolt el engem, Ő teremtett, Ő szeret engem. Istennek mindenkivel terve van. 
  • - Milyen a magatartásom Istennel szemben? Istent meg akartam-e ismerni, szeretni, szolgálni? 
  • - Milyen a magatartásom embertársaimmal szemben? 
  • - Kerestem-e és munkáltam-e embertársaim testi és lelki javát? Tévesen tettem? 
  • - Milyen a magatartásom önmagammal szemben? 
  • - Csak a magam akaratát kerestem? Azon voltam-e, hogy Isten akaratához igazítsam saját akaratomat? Őszintén imádkoztam: Legyen meg a Te akaratod? 
  • - Emberek véleményéhez és csak a mulandó dolgokhoz igazodtam? 
  • - Csak a természetes életet tartottam szem előtt, a természetfeletti, a hit szerinti életet semmibe vettem? Az Úr Jézus szavát semmibe vettem? „Keressétek először az Isten országát és a többi mind hozzáadatik nektek.” 

GYÓNÁS ELŐTT 
      Szállj magadba és hívd segítségül a Szentlélek Úristent! Azután vizsgáld meg lelkiismeretedet! 
      A Szentlélek segítségül hívása: 
  • Jöjj el Szentlélek Úristen, világosítsd meg értelmemet, hogy bűneimet úgy ismerjem meg, amint elkövettem őket; erősítsd meg akaratomat, hogy szívemből megbánjam és őszintén meggyónjam őket, az elégtételt pontosan elvégezzem és minden erőmből törekedjem megjavulni. Ámen. 

LELKI TÜKÖR
- Mikor gyóntam utoljára? 
- Megszenteltem-e a vasárnapot és a kötelező ünnepeket szentmisével, pihenéssel? 
- Megtartottam-e a parancsolt böjtöket és a pénteki bűnbánati napot? 
- Elmulasztottam-e a húsvéti szentgyónást, szentáldozást? 
- Házasságom szentségi házasság-e? 
- Támogatom-e az Egyházat? 
- Hanyagul készültem-e a szentgyónásra? 
- Kihagytam-e szándékosan súlyos bűnt? (ha igen, a gyónás érvénytelen volt, sőt szentségtörés és meg kell ismételni) 
- Elfelejtettem-e akkor meggyónni valami súlyos bűnt? 
- Hanyagul végeztem-e a kapott elégtételt? 

I. parancs: Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj! 
      Hit, remény, szeretet, imádság. 
- Hit nélkül éltem, hanyag, könnyelmű voltam hitemmel szemben? 
- Nem törekedtem hitem elmélyítésére? 
- Bíztam-e Istenben, zúgolódtam Isten rendelése, gondviselése ellen? 
- Van-e bennem szeretet, odaadás, hála, engedelmesség Isten iránt? 
- Hitemben kételkedtem-e? 
- Zúgolódtam-e Isten rendelése ellen? 
- Bizakodtam-e vakmerően Istenben? 
- Kételkedtem-e Isten irgalmasságában? 
- Megpróbáltatásokban kislelkű vagy türelmetlen voltam-e? 
- Szentségtörést követtem-e el? 
- Szentségekhez méltatlanul járultam-e? 
- Istennek szentelt helyeket, tárgyakat, személyeket meggyaláztam-e? 
- Hitellenes beszédet szívesen hallgattam-e? 
- Olvastam-e hitellenes könyvet, lapot vagy más írást? Van-e ilyen birtokomban? 
- Beszéltem-e hitem ellen? 
- Szégyellem-e hitemet megvallani? (keresztet vetni templom előtt, kalapot emelni, templomban letérdelni, társalgás közben megtámadott hitemnek védelmére kelni). 

II. parancs: Isten nevét hiába ne vedd! 
- Van-e bennem tisztelet és szeretet Isten és a szentek iránt? 
- Gondolataimban, szavaimban is kifejezésre juttattam ezt? 
- Könnyelműen kimondtam-e Isten vagy a szentek neveit? 
- Káromkodtam-e? Átkozódtam-e? Hamisan esküdöztem-e? 
- Komoly ok nélkül esküdöztem-e? 
- Istennek tett fogadalmamat elmulasztottam-e megtenni? 

III. parancs: Az Úr napját szenteld meg! 
      „Hat nap munkálkodjál, a hetediket szenteld meg!” - mondja az Úr. A vasárnapot akkor szenteljük meg, ha szentmisét hallgatunk és szolgai munkát nem végzünk. 
      Vasárnap kötelező a szentmise hallgatás, a szolgai munka tiltva van. Óvakodjunk a túlzásba vitt munkától és a gondoktól, mert lelkünk kárára van. 
- Mulasztottam-e el szentmisét saját hibámból, komoly ok nélkül? 
- Késtem-e el és áhítat nélkül vettem-e részt? 
- A szentbeszédet semmibe vettem, nem figyeltem oda? 
- Figyelmetlen és tiszteletlen voltam-e a szentmisén? 
- Olyan munkát végeztem, amit hétköznap is elvégezhettem volna? 

IV. parancs: Atyádat és anyádat tiszteld! 
- Szüleimmel, elöljáróimmal szemben tiszteletlen, engedetlen voltam-e? 
- Kívántam-e rosszat nekik? 
- Szégyelltem-e szüleimet? Hálátlan voltam irántuk? 
- Imádkozom-e naponta értük? 
- Megtagadtam-e a segítséget szüleimtől? 
- Testvéremmel szemben gőgös, öntelt, szeretetlen, gyűlölködő voltam-e? 
- Örökösödésnél kijátszottam-e a másikat? Ami nem jogos, megtartottam-e? 
- Gyermekeim testi és lelki neveléséről gondoskodtam-e megfelelően? 
- Gondoskodtam-e családomról? 
- Imádkoztam-e gyermekeimért? Tanítottam-e őket imádkozni? 
- Részesítettem-e gyermekeimet keresztény nevelésben? Rászoktattam-e őket kellő időben a jóra? Éberen őrködtem felettük és bűneikért megbüntettem-e őket? 
- Rossz példát adtam-e káromkodásban, rossz beszédben, részegeskedésben stb? (A bűn nagyságától függően lehetnek ezek súlyos bűnök is.) 
- Küldtem-e gyermekeimet a templomba, vallásoktatásra? 
- Túl szigorú, igazságtalan, türelmetlen, haragos voltam-e gyerekeimmel szemben? 
- Elkényeztettem-e őket? Mindent megengedtem gyermekeimnek? 
- Neveltem-e őket Isten iránti szeretetre, tiszteletre? 
- Alkalmazottaimmal, beosztottjaimmal szemben igazságtalan, követelődző, öntelt, durva voltam-e? Kihasználtam-e őket? 
- Tisztességes munkabért megadtam-e? 

V. parancs: Ne ölj! 
      Harag egészen a gyilkosságig. Isten parancsa, hogy szeretnünk kell ellenségeinket is. 
- Tápláltam-e haragot másokkal szemben? 
- Tápláltam-e magamban a gyűlölet, bosszúállás, irigység érzését? 
- Szidtam, gúnyoltam, gyaláztam-e mást? 
- Kicsúfoltam, rosszat kívántam-e másnak? 
- Okoztam-e másnak botrányt? 
- Mutattam-e másnak rossz példát? 
- Csábítottam-e mást bűnre? 
- Adtam-e másnak tanácsot bűnre? 
- Kerültem-e a közeli bűnalkalmat? 
- Jelenleg élek-e közeli bűnalkalomban? 
- Jogtalanul megütöttem, megsebeztem vagy az életét kioltottam-e valakinek? 
- Tettem-e kárt mások életében? 
- Verekedtem-e? 
- Vétettem-e a gyermekáldás ellen? 
- Vétkeztem-e abortusszal? (Aki ilyet végrehajt, tanácsot ad, az is súlyosan vétkezik.) 

VI. és IX. parancs: Ne paráználkodjál! Felebarátod házastársát ne kívánd! 
      Tisztaság, házassági hűség. 
- Foglalkoztam-e házasságban a hűtlenség gondolatával? Beleegyeztem-e? 
- Elkövettem-e a házasságtörés vétkét? 
- Olvastam-e erkölcstelen regényeket, néztem-e ilyen képeket, filmeket, videókat? 
- Adtam-e tanácsot abortuszra? Végrehajtottam, vagy segítséget nyújtottam-e ebben? 
- Vétkeztem-e szemérmetlen érintéssel magamon, vagy máson? 
- Kezdeményeztem, vagy beleegyeztem-e természetellenes szexuális kapcsolatba? Bűnös minden, ami testünket, a Szentlélek Isten templomát lealacsonyítja és csupán élvezeti eszköznek tekinti. 
- Akarattal kerestem-e a tisztátalan gondolatokat, kívánságokat, vágyakat, tekinteteket, tapintásokat, beszédeket, vicceket, énekeket? 
- Hallgattam-e ilyeneket? 
      Ha szükséges kérjük a gyóntató Atya tanácsát bűneinktől és azoktól való szabadulástól. 

VII. és X. parancs: Ne lopj! Mások tulajdonát ne kívánd!  
  • Lopás - más dolgainak eltulajdonítása, (szent helyről, szentségtörő lopás). 
  • Rablás - erőszakkal, betöréssel 
  • Uzsoráskodás - ha lehetősége van túlzott haszonra törekszik más kárára 
  • Csalás - súly, mérték, élelmiszer stb.-ben megkárosít másokat 
  • Orgazda - aki lopott dolgokat megvesz, az idegen jószágot, dolgot a tulajdonosnak nem adja vissza.
      Mindenkinek meg kell adni, amivel tartozunk. Az okozott kárt meg kell téríteni. 
      Szent Ágoston mondja: „Amit embertársaink igazságtalan megkárosításával szerzünk az csak földi vagyon, pénz, anyagi jó, de amit elveszítünk a károsítás által az a lelkünk nyugalma, az Örök boldogság és maga az Isten. A tolvaj csak a nyereségre gondol.” 
      Vétkezünk, ha idegen jószágot erőszakkal, vagy titokban elveszünk. Aki a lopott dolgot, amit akár erőszakkal, vagy titokban vesz el mástól, ha tudja és mégis megveszi tőle. 
      agy talált dolgot nem adunk vissza a tulajdonosnak, adósságát nem fizeti meg, elpazarolja vagyonát, becsapja, megcsalja felebarátját, (hamis mérleg, hamis súly, rossz áru) vagy az igazságos bérét tartja vissza, aki a könyvelésben csal, nem tart rendet, hamis üzletet köt. 
      Aki hazugsággal megy a bíróságra, vagy meg nem engedett kamatot kér, aki másnak rászorultságából hasznot húz a maga előnyére. 
      Aki bosszúból, haragból árt és kárt okoz szomszédjának, vagy másnak. 
- Rágalmaztam-e és másnak vevőkörét tisztességtelen módon elcsaltam-e? 
- Loptam-e magántulajdont, vagy köztulajdont? 
- Megrongáltam-e más javait szándékosan? 
- Megcsaltam-e adásnál, vételnél mást? 
- Hanyagul kezeltem-e a rámbízott tulajdont? 
- Sikkasztottam-e? 
- Részesedtem-e igazságtalan javakban? 
- Visszaadtam-e a kölcsönkért dolgokat? 
- Megfizettem-e tartozásomat? 
- Pazaroltam-e? 

VIII. parancs: Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! 
- Hazudtam-e? (szükségből, könnyelműségből, tréfából, a magam javára, vagy más kárára) 
- Megrágalmaztam-e felebarátomat? 
- Voltam-e képmutató? 
- Kétszínű? Farizeusi lelkületű? 
- Felnagyítottam-e más bűnét? 
- Tettem-e kárt más becsületében? 
- Megszóltam-e mást, amikor mást kibeszéltem? (ha másnak testi vagy lelki életében valamilyen kárt okozunk, azt jóvá kell tenni) 
- Hazugságom által volt-e másnak kára? Jelentős? 
- Rágalmaztam-e? Ráfogtam-e másra valamilyen hibát? Gyanúsítottam-e alaptalanul mást? 
- Kibeszéltem-e ok nélkül másnak titkos hibáját? 
- Tettem-e kárt más becsületében megszólással, gyanúsítással, rágalmazással? Ártottam-e ezzel másnak? 
- Gyaláztam-e másokat? 

FŐBŰNÖK 
1. Kevélység 
„A kevélység minden bűnnek a kezdete.” (Sir 10, 15.) 
A kevélység, büszkeség, gőg, dölyf az alázatosság ellentéte. 
A kevély önimádó, túlbecsüli önmagát mások lebecsülésével. A saját maga képzelt, vagy valós képességeiben bízik. Elhiteti magával, hogy a maga ereje, ügyessége, okossága, ravaszsága, hazugsága, erőszakossága is elégséges élete sikeréhez. 
Korlátlan hatalomra tör. 
A kevélység a helyes önismeret hiánya. A kevélység az angyalokból ördögöket formált. A kevélység okozta az eredeti bűnt. 
- Kevély, büszke, gőgös, öntelt voltam-e? 

2. A fösvénység 
Fösvény az, aki túlságosan szereti az anyagi javakat. Az anyagi javakat célnak és nem eszköznek tekinti. 
A fösvény az anyagi javakat isteníti, bálványozza. Nem törődik lelkével és az örökélettel. Főleg a felebaráti szeretet ellen vétkezik és az igazságtalanság különféle bűneit követi el. 
- Túlzott mértékben ragaszkodtam-e az anyagi javakhoz? 

3. Bujaság, erkölcstelenség, fajtalanság 
„Nem tudjátok, hogy testetek Isten temploma és a Szentlélek Isten lakozik bennetek? Ezért dicsőítsétek meg Istent testetekben.” (1Kor 6,19) 
 Nekünk nem a test vágyaihoz, hanem Isten akaratához kell igazodnunk. Isten a nemi ösztönt a fajfenntartás miatt öntötte az emberbe. Az eredeti bűn után visszaélt az ember a nemi ösztönnel és így terjedt el a bujaság ijesztő módon. 
A bujaság bármilyen formában természetellenes, bűn, mely az ember lelki és testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi, szellemi és anyagi, földi és örök romlását vonja maga után. A bujaság Isten képmását állattá alacsonyítja le. 
A bujaság ellen nemcsak az emberi természet tiltakozik, hanem elsősorban az Isten, aki mindennek teremtője, fenntartója, kormányzója, aki a bujaságot szigorú törvényekkel tiltja. Ezt földi és örök büntetéssel sújtja. 
- Vétkeztem-e ilyen gondolattal, szóval, cselekedettel saját vagy mások teste ellen? 

4. Irigység 
Az irigy szomorkodik, ha a másiknak jól megy, sikerei vannak, de örül, ha az bajba jut. 
Kárörvendő az, aki örül annak, ha másnak rosszul megy. 
Az irigység a szeretet hiányából fakad. 
Legnagyobb foka, ha valaki mástól Isten kegyelmét irigyli. Az irigység bűn a Szentlélek Isten ellen. 
- Irigy voltam-e? Rosszat kívántam-e másnak? 

5. Torkosság 
Torkos az, aki ételben és italban nem tart mértéket. 
- Mértéktelen voltam-e evésben, ivásban? 

6. Harag 
A haragos, ok nélkül haragszik és nem akar megbocsátani, kibékülni. Szülőknél, elöljáróknál lehet jogos harag, mert embertársaik javulását akarják. 
A jogtalan harag bűn, mert bosszúért liheg. A haragos ember elveszti lelki egyensúlyát. Harag indulatában sohase cselekedjünk, mindig várjunk és fontoljuk meg. 
- Haragudtam-e? Megbocsátottam-e? Kibékültem-e? 

7. A jóra való restség 
Az a rest a jóra, aki nem szeret jót tenni, túlzottan szereti a kényelmet, imádja a semmittevést. A lelkiéletet nem szereti a nehézségek miatt. 
- Lusta voltam-e? Elmulasztottam-e a jót megtenni? 
- Kényelemszerető voltam-e? 

      Ne felejtsük el, hogy minden főbűnnek van egy főördöge, aki azon fáradozik, hogy az embereket a bűnök rabjává tegye. Ezért a legfőbb feladatunk, hogy az ezekkel ellentétes erényeket gyakoroljuk.
  1. Alázatosság 
  2. Adakozás 
  3. Tisztaság 
  4. Szeretet 
  5. Mértékletesség 
  6. Béketűrés 
  7. A jóban való buzgóság 

ÉGBEKIÁLTÓ BŰNÖK 

  1. Szándékos gyilkosság 
  2. Szodomai bűn (egyneműek között elkövetett fajtalanság) 
  3. Szegények, árvák, özvegyek nyomorgatása. 
  4. Munkások bérének igazságtalan visszatartása. 

SZENTLÉLEK ELLENI BŰNÖK 


      Szentlélek elleni bűnt az követ el, aki a Szentlélek Isten kegyelmeit megveti, melyek nélkül sem megtérés, sem keresztény élet, sem üdvösség nincs. 
  1. Isten irgalmában való vakmerő bizakodás Vakmerően bizakodik az, aki a bűnt-bűnre halmoz és bűnei ellenére üdvözülni akar. Azt gondolja, hogy Isten végtelenül irgalmas és a bűnöket biztosan megbocsátja. 
  2. Kétségbeesés Kétségbeesik, aki nem él keresztény módon, mert azt gondolja, hogy bűnei miatt Isten végtelen igazságossága miatt úgyis elkárhozik. 
  3. A megismert igazság elleni tusakodás Az tusakodik a megismert igazság ellen, aki sajnálja, hogy megismerte az Istent, az ilyen azt szeretné, hogy ne létezne Isten, mert ha nem ismerte volna meg, akkor lelkiismeret nélkül vétkezhetne. 
  4. Az isteni kegyelmek mástól való irigylése Az irigyli mástól Isten kegyelmét, aki szomorkodik azon, hogy más erényes életet él és örül annak, ha embertársa bűnt követ el, mert ő is szabadabban vétkezhet. 
  5. Megátalkodottság Megátalkodott az, aki minden üdvös intést megvet és ezek ellenére is makacsul vétkezik. 
  6. Aki mindhalálig meg nem bánja bűneit Bűnbánat nélküli az, aki a halálos ágyán sem akar Istenhez térni, tudva és akarva megmarad a bűn állapotában. 

      Minden halálos bűn akadályozza megszentelődésünket, tehát mindenki aki bűnt követ el elsősorban a Szentlélek Isten ellen vétkezik, aki megszentel bennünket. 

IDEGEN BŰNÖK 

      Azokat a bűnöket nevezzük idegen bűnöknek, amelyeket nem mi követtünk el, de részt vettünk azoknak mások által való elkövetésében. 
  1. Aki másnak bűnös cselekedetet parancsol. 
  2. Aki másnak bűnre tanácsot ad. 
  3. Aki másnak a bűnös cselekedetébe beleegyezik. 
  4. Aki másnak bűnös cselekedetét dicséri. 
  5. Aki mást a bűn alkalmával oltalmába fogad. 
  6. Aki mást a bűnben segít. 
  7. Aki másnak a bűnét meghallgatja. 
  8. Aki másnak a bűnét nem akadályozza meg. 
  9. Aki másnak a bűnét nem bünteti meg. 
      Az idegen bűnöket főleg közreműködés, csábítás, vagy botránkoztatás, bűnös hanyagság, mulasztás által követjük el. 
      Az idegen bűn kettős bűn, mert két lelket szennyez és vezet be a kárhozatba. Ezeket a bűnöket főleg elöljárók és vezetők követik el. 
      Az idegen bűn ördögi bűn, mert az ördög nemcsak maga vétkezett, hanem a társait is elszakította Istentől. 

Bánatima 
  • Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a végtelenül jó és szeretetre méltó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat elkerülöm.

2014. jan. 2.

Népirtás, avagy a kereszt botránya

      Hogy mi a holokauszt, arról mindenki tud, és tagadása büntetendő cselekmény. Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét. A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a "végső megoldásról" 1942 januárjában határoztak, célul tűzve ki a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását. A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése "tűzben elégő áldozat", héber szinonimája soá) mintegy kétszázezer, a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, valamint homoszexuálisok, testi és szellemi fogyatékosok is áldozatul estek. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések 5 és 6 millió közé teszik. Körülbelül minden tizedik, a holokauszt idején meggyilkolt áldozat magyarországi zsidó volt, számuk 500 és 600 ezer fő közöttire tehető.

     
És mi a holodomor? Emléknapja 2006 óta minden november hónap negyedik vasárnapján van. Ez is genocídum, ukrajnai népirtás, közel 7 millió áldozata volt. (Ezt viszont nem tanítják az iskolákban, nem kötelező tudni róla.)
      A népirtásra vonatkozó ENSZ konvenciót 1948. december 9-én fogadtak el, és „A népirtás bűncselekményének megelőzéséről, illetve büntetéséről címet viseli.” A konvenció kitételei olyan cselekményekre vonatkoznak, amelyek valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjainak szándékos, teljes vagy részleges megsemmisítését célozzák. Röviden: a nemzetiségi politika egyik megnyilvánulását jelentik, amely valamely konkrét népcsoport ellen irányul és a célja az adott csoport fizikai megsemmisítése. A népirtás két alappillére: olyan életkörülmények megteremtése egy meghatározott csoport számára, melyek következtében részben vagy teljesen megsemmisül, illetve olyan cselekedetek, amelyekkel megakadályozzák a születéseket az adott csoporton belül. E két ismérv jellemzi az ukrán nép ellen a XX. század 30-as éveiben elkövetett népirtást is. Így cselekedett az orosz birodalom, a vörös Szovjetunió moszkvai központja is, mikor az ukrán nép elleni népirtást végrehajtotta. A központi bizottság minden megyéből begyűjtötte a különféle megtorlásokra vonatkozó adatokat.
      Íme, egy részlet az 1932. december 3-án kelt, „zárt borítékban, titokban nyújtandó át” megjegyzéssel ellátott Koszior táviratból, amelynek címzettje a központi bizottság megbízottja.
  • „Kérem, röviden tájékoztasson arról, hogyan teljesülnek a KB direktívái. Először: megtorlások alkalmazása a beszolgáltatási tervet nem teljesítő kolhozokkal és egyéni gazdákkal szemben, áruval történő ellátásuk leállítása, természetbeni büntetések kiszabása, a kolhoztagokat megillető természetbeni előlegek kiadásának leállítása, a törvényellenesen kiosztott gabona visszavétele, a jogtalanul eltulajdonított értékek visszaszolgáltatása, bírósági megtorlások, stb. Másodszor: a gabonával való spekuláció, és úgy általában az azzal való kereskedelem elleni küzdelemről, a piacok ellenőrzéséről és a spekulánsok elfogásáról... Harmadszor: milyen hatással vannak ezek az intézkedések a beszolgáltatások menetére.” 
      Mint köztudott, az ukrán nép ellen elkövetett népirtást 1988-ban elismerte az Egyesült Államok Kongresszusa és a Jogászok Nemzetközi Bizottsága. Az ukrán Legfelső Tanács határozata is a népirtás politikájaként definiálta az éhínséget. A szándékos kiéheztetést elitélte Kanada, Argentína és Ausztrália parlamentje, az éhínséggel kapcsolatos közös nyilatkozatot az ENSZ 30 tagállama, köztük Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Egyiptom, stb. írta alá.

      Bizonyára sokunk számára ismerős Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja című regénye. Cselekménye az első világháború éveiben játszódik, amikor a törökök halálra ítélik az oszmán birodalomban élő katolikus örményeket, elrendelik áttelepítésüket, leölésüket. A Musza Dag az anatóliai tengerparton emelkedő fennsík. Erre az erődítménnyé kiképezhető hegyre vonul vissza hét örmény falu népe. A vállalkozás vezetője Bagradjan, egy sokáig Párizsban élő archeológus. A regény ennek az alig ötezer embernek negyven napig tartó hősies harcát módon beszéli el, egészen a győzelemig, azaz addig, amíg a megtizedelt, éhező, lerongyolódott örményeket a francia hadihajók fedélzetükre veszik. Az egész regényen érződik, hogy az író (zsidó volt) az üldözöttek küzdelmének ábrázolásakor saját korára, az eljövendő szenvedésekre gondol.
      Tények: 1915 és 1923 között körülbelül 1,5 millió örményt gyilkoltak meg, és rajtuk kívül több ezret deportáltak Törökország keleti régióiból, és körülbelül hatszázezer örmény halt meg vagy mészárolták le a kitelepítés során csak 1915-ban és 1916-ban.
      2012-től a francia nemzetgyűlés által elfogadott törvény szerint bűncselekménynek minősül, ha valaki tagadja, hogy az 1,5 millió törökországi örmény lemészárlása 1915-ben valójában népirtás volt.

      Erdélyben is visszatért a mártírok ideje a kommunizmussal. Még rejtély, hány véres, halálos áldozata is volt.
    Nézzük mi is történik Közel keleten, a jelen időben. Szintén népirtás, mégpedig vallásos okokból. A vallásos radikalizmusnak véres áldozatai vannak. A jövő nemzedék fogja majd elemezni, megnevezni, összegezni. Az Egyházunk párbeszédet folytat a muzulmánokkal, a béke Isten ajándéka, de a vezetők is kell(ene) tegyenek ezért már valamit. Egyelőre Európa tárt karokkal fogadja a muzulmánokat, értük leveszik még a keresztet is az osztálytermek, a kórházak faláról híres-hírhedt vallásszabadság nevében.
      Egy szíriai szerzetesnővér, Hatune Dogan, egy Bécsben rendezett sajtótájékoztatón az Emberi Jogok Napján arról beszél, hogy a radikális muzulmánok a keresztény vért palackozzák, és eladják a szaúdiaknak, palackja 100 ezer dollárt ér. Ezt a vért rituális kézmosásra használják a muzulmánok. Beszél még elrablásokról, nemi erőszakról, gyilkosságságról, kínzásról, csonkításról.
      Az alábbi linken látható videó angol feliratos, mindezekről a nővér szintén videó formában egy József nevezetű embertől kapta, mégpedig egy bagdadi keresztény család közvetítésével. Nem derül ki világosan, hogy József maga lenne az egyik gyilkos, vagy általában a gyilkosokról van szó.

http://www.examiner.com/article/nun-claims-radical-muslims-bottling-christian-blood-selling-to-saudis





Forrás:
http://www.mult-kor.hu/20130127_ma_van_a_holokauszt_aldozatainak_nemzetkozi_emleknapja

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/ukranok/az_artatlan_aldozatok_emlekere/pages/magyar/005_ukran_nep.htm

http://nol.hu/kulfold/buntetik_franciaorszagban_az_ormeny_nepirtas_tagadasat?ref=sso

http://magyarkurir.hu/hirek/iskolai-kereszt-tiltakozik-vatikan-strasbourgi-doentes-ellen

http://www.magyarkurir.hu/hirek/papa-tovabbi-egyuettmukoedesre-buzditotta-katolikus-muzulman-talalkozo-resztvevoit


2013. dec. 28.

Nagy Heródes szelleme

      Nagy Heródes (vsz. Askelon, Kr. e. 73.-Jerikó, Kr. e. 4. ápr. 11. előtt): Júdea királya. - Nevében a 'nagy' eredetileg „idősebb”-et jelentett. Nem volt zsidó. Atyja az idumeus Antipater, anyja a nabateus Kufra v. Küprosz volt. Kr. e. 47: atyja tétette Galilea urává.Kr. e. 40-ben a szenátus megtette Júdea királyává. Sírjára Ehud Necer régész, a Héber Egyetem professzora bukkant rá, Heródes egykori palotája, a dombtetőre épült Heródium nevű erődítmény feltárása közben.

      Heródes arab származású római polgár volt, lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket. Úgy tett, mintha a zsidó érdekeket képviselné, közben személyes előnyökért a rómaiak sarujának a szíját nyalta. A zsidó vezetők sem voltak különbek, gazdagok voltak, sokkal nagyobb volt a kapzsiságuk, mint a hazaszeretetük és Isten szeretete.
      De ma sincs másképp, él és virul Heródes szelleme, ismerős ugye: amikor választások vannak, akkor sokan fellépnek, azt hirdetve, hogy a keresztény értékeket képviselik, és a nép jogait, vasárnaponként több templomba elmennek és áldoznak, majd amikor választáskor hatalomhoz jutnak, az az első dolguk, hogy meggazdagodjanak ők, a csemetéik, a szeretőik, és a csatlósaik. Nagy feledékenység köde üli meg az agyukat, tisztelet a kivételnek. A világ bankárait és kormányait nincs is értelme emlegetni.

      Ugyanez a Heródes-féle szellem ölte meg Jézust, mert a zsidó vezetők féltették a jól jövedelmező hatalmukat, a római birodalom (is) azért tartott olyan sokáig, mert a leigázott területeken a nép vezetői a rómaiak cinkosai voltak, és csak látszólag siránkoztak az elveszett szabadság miatt. A zsidóknak olyan Messiás kellett volna, aki már akkor a világ minisztereivé és bankáraivá nevezi ki mindegyiküket. Az igát akkor is, és most is, az egyszerű nép nyögi.

      Jézus Krisztus egyenesen a szemükbe mondja ezeknek a zsidóknak, hogy az atyjuk maga a sátán, kemény beszéd ez:
  • Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.” Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.” (Jn 8, 39-43) 
      Ma van az Aprószentek ünnepe. Azok a gyermekek viselik ezt a kedves nevet, akiket Jézus, a prófétai ígéreteket beteljesítő Messiás király miatt öletett meg Nagy Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát.
  • Amikor a júdeai Betlehemben, Nagy Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. (Mt 2,1-3)
      Nagy Heródessel együtt egész Jeruzsálem megriadt: a főpapok és az írástudók. „Egy újszülött király? Akkor mi elveszítjük hatalmunkat, a pénzünket...? Jaj nekünk, veszejtsük el hamar!”
  • Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé. (Mt 2,16-18) 

      A bölcsek – eredetiben a mágusok, KELET-ről jöttek, megváltásunk keletről származik, a zsidóktól, ma pedig?! ma a mágia, az erkölcsi szenny, az istentelenség, a közömbösség, a kényelmes életszemlélet NYUGAT-ról árad Erdélybe.

      Heródes szelleme virult és virul a háborúk idején, amikor az anyák siratják fiaikat, az asszonyok férjüket, a gyerekek az apjukat és a nagyobb fiútestvérüket. Ma sincs másképp, mennyi háborúról és szenvedésről olvashatunk! Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.

      Heródes szelleme virul azokban a vezetőinkben, akik a hatalmas helyi adókat vetnek ki, akik a fűtéspénznek dupláját szedik az országos átlagnak, akik minimális bért sem adják meg a fiataljainknak és nem tudnak családod alapítani, el kell menjenek külföldre dolgozni (rabszolgának), de legalább ne vernék fél téglával a mellüket: jaj, egyre fogy nemzetünk... Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert ki kellett vándoroljanak.

     Heródes szelleme virul a törvényhozóinkban, mert arra van jogunk, hogy megválasszuk saját vezetőinket, de számon kérni, hogy mit művelnek velünk négy év alatt, arra már nincsenek törvényeink, nincsen jogunk.

      Van isteni igazságszolgáltatás, ha nem is itt földön, majd halálukban megtapasztalják. Mindenki már születése pillanatában tartozik Istennek a halálával.

      Heródes szelleme virul az abortusz pártiakban, az orvosokban és anyákban és apákban, akik abortuszt hajtanak végre, és azokban a honatyákban, akik az alig megfogant életet az már az anya méhében megölik törvényhozásaik által.



A történelem ura maga Isten, az utolsó szó Jézus Krisztusé, ő a Király, senki más, „és országának nem lesz vége”. Marana Tha!

2013. dec. 20.

Jézus születése

„Mert gyermek születik nekünk, 
fiú adatik nekünk; 
az uralom az ő vállán lesz, 
és így fogják hívni a nevét: 
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, 
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.” 
(Iz 9,5)

„Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14)

A szűz neve: Mária. A Hajnalcsillag.

„Mária igen találóan hasonlítható egy csillaghoz; mert amint a csillag anélkül, hogy veszítene fényéből, szórja sugarait, úgy a Szűz is minden sérelme nélkül szülte gyermekét.” (Szent Bernát).

„A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.” (Zsolt 110,3).

„Azokban a napokban történt, hogy rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Vö. Lk 2,1-7). 

„S az Ige testté lett, és közöttünk élt.” (Jn 1,14)

Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” (Lk 2, 7-16) 

A Gyermekben meglátták Istent, mert tiszta volt a szívük. Leborulva imádták „a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát.” (Zsid 13,20)

„Ő, aki gazdag volt, érettünk szegény lett. Leszállt a menny kimondhatatlan gazdagságából, a világra jött és nem vágyódott semmitérő kincsek után, oly nagy szegénységet vállalt magára, hogy mindjárt születése után egy kis jászol lett nyugvóhelye. ..Fenn az égben öröktől fogva mindent bőségben megtalálhatott, egyedül a szegénységet nem. Ezzel szemben a föld tékozló módon telehintve vele, az ember azonban nem ismerte az értékét. És íme: az Isten Fia megkívánja szépségét, leszáll érte a magas égből, hogy így e megbecsülésével a mi szemünkben is értékessé tegye.” (Szent Bernát) 

A napkeleti bölcsek is elindultak egy jel után, egy csillag után, megkeresni Istent és megtalálták:
„A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. (Mt 2,10-11).

Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. (Lk 2,19)

„Hagytam, hogy felkeressenek, 
akik nem kérdeztek engem; engedtem, 
hogy megtaláljanak, akik nem kerestek engem. 
‘Íme, itt vagyok! Íme, itt vagyok!’ 
-mondtam a nemzetnek, mely nem szólította nevemet.”
(Iz 65,1)

A Gyermek hagyja magát megtalálni a szívemben, a szívekben, akkor is, ha az egy elhagyott, rideg istálló... Emmánuel - velünk az Isten, velünk van Mária, Szent József, az Ég összes angyalai és szentjei.

  

Áldott, békés Karácsonyi ünnepeket!

2013. dec. 17.

Ó-antifónák (December 17-23)

      A mai nappal kezdődik advent utolsó és intenzívebb hete. Ebben a közvetlen készületi időben az Egyház az Ó-antifónák sorával tanít minket. Ezek az antifónák az Esti dicséret Magnificat-jához kapcsolódnak, nevüket a kezdő „Ó” indulatszóról kapták, gregorián énekek, a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki. A megszólítások az Ószövetségből valók, de mindegyik az üdvözítő Jézusnak szól. 

December 17:  
Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: Jöjj, taníts meg minket okosan élni!

December 18: 
Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!

December 19: 
Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!

December 20:  
Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: Jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek! 

December 21: 
Ó, szent Virradat! Te az örök világosság Fényessége és az igazságosság Napja vagy: Jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek! 

December 22: 
Ó, nemzetek Királya és szívük Kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: Jöjj, üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!

December 23: 
Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj, és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk! 
 

2013. dec. 15.

Egy orthodox imádság a római katolikus hagyományban

     
Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének harmadik heti programja szerkezetileg követi a jól ismert Anima Christi (Krisztus Lelke, szentelj meg engem) imádságot. Az ima eredete visszamegy Szíriai Izsák apát egyik prédikációjára, melynek címe: A világról való lemondás. Ennek rövidített, rímes változata a latin hagyományba is bekerült, valószínűleg egy ferences révén. Szent Ignácnak köszönhetően pedig a katolikus hagyomány is befogadta és magáévá tette. Jó példa ez arra, hogy egy tipikusan keleti imádság hogyan válik - feldolgozás útján - közkinccsé. Ez egyúttal azt is jelzi, mennyire egy forrásból táplálkozik a két nagy keresztény hagyomány: a keleti és a nyugati. Álljon itt az eredeti szöveg magyar fordítása: 

  • Uram, Jézus Krisztus, Istenünk, ki megsirattad Lázárt, kit a fájdalom és részvét könnyeivel öntöztél, fogadd el keserves könnyeimet. A te szenvedéseddel gyógyítsd szenvedélyeimet, a te sebeiddel orvosold sebeimet, a te véreddel tisztítsd meg véremet, a te életadó testednek jó illatával áraszd el testemet. Az epe, mellyel ellenségeid itattak, tegye édessé lelkemnek keserűségét, amellyel ellenfelem itatott meg engem. Tested, melyet keresztfára feszítettek, emelje hozzád elmémet, melyet a démonok mélyre lehúztak. Fejed, amelyet lehajtottál a keresztfán, emelje föl fejemet, melyet ellenfeleim megsértettek. Szentséges karjaid, melyeket a hitetlenek keresztfához szögeztek, emeljenek ki engemet a pusztulás gödréből, amint szentséges ajkaiddal megígérted. Orcád, mely eltűrte az átkozottaktól az ütéseket és köpéseket, ragyogja be törvénysértésektől elrútított orcámat. Lelked, melyet a keresztfán Atyád kezébe ajánlottál, kegyelmeddel legyen útvezetőm Tehozzád. Nincs együttérző szívem, hogy keresselek Téged; nincs bennem sem bűnbánat, sem töredelem, amelyek bevezetik (Isten) gyermekeit tulajdon örökségükbe. Nincsenek, Uram, vigasztaló könnyeim. A mindennapi gondok meghomályosították az én elmémet, és nincs ereje, hogy együttérzően hozzád emelje tekintetét. Kihűlt a szívem a kísértések sokaságától, és az irántad való szeretet könnyei nem tudják fölmelengetni. De Te, Istenem, Uram Jézus Krisztus, jóságnak kincsestára, adj nekem tökéletes bánatot és fáradhatatlan szívet, hogy egész lelkemmel rászánjam magam a Te keresésedre, mert nélküled távol van tőlem minden jó. Ezért, ó, Jóságos, add nekem kegyelmedet. Az Atya, aki örök idők óta előhoz Téged legbensőbb rejtekéből, újítsa meg bennem arcodnak vonásait. Elhagytalak téged; Te ne hagyj el engem. Eltávolodtam Tőled; Te jöjj és kutass föl engem, vezess a legelőre, választott nyájadnak juhai közé számlálj engem; isteni szentségeid zsenge füvével táplálj engem azokkal együtt, akiknek a szíve tiszta. Övék a Te lakóhelyed; a tiszta szívben látható kinyilatkoztatásaid tündöklő ragyogása. Ez a vigasztalás és örvendezés azoké, akik fájdalmak és kínok közepette fáradoznak Érted. Eme tündöklő ragyogásra legyünk mi is méltóvá kegyelmedből és emberszeretetedből, Üdvözítő Jézus Krisztusunk, mindörökkön-örökké. Amen. 

      Az imádság első hat sora a megfeszített Krisztushoz szól, a második hat sora pedig a föltámadt Krisztushoz. Az első sor (Krisztus Lelkéhez intézett kérés) közvetlenül kapcsolódik az 5. és a 6. sorhoz, a második pedig (Krisztus Testéhez intézett kérés) a 3. és 4. sorhoz. Ennek mintájára a 7. sor (felhívás Krisztushoz, hogy hallgassa meg az imádkozót) kapcsolódik a 11. és 12. sorokban megfogalmazott kéréshez; a 8. sort (az imádkozó és Krisztus kapcsolata ne szakadjon meg) a 9. és a 10. sor fejti ki konkrétan. Mindezt a következőképpen ábrázolhatnánk: 


      Ez a rajz világosan mutatja az értelmileg összetartozó részek ritmikus ismétlődését. Ez a lélegzetvételre épülő imádság a Krisztus titkairól való elmélkedés által abba a békébe (nyugalomba) akar elvezetni, amely, Szent Pál szavaival élve, meghalad minden értelmet. A nyugati hagyomány a szerzetesi zsolozsmában őrizte meg a légzésre épülő imamódot. Zsoltározáskor a zsoltár közepén, a *-nál levegővételnyi szünetet tartunk. 
(Vö. Szinergeia, Az Orthodoxia aszketikájának és misztikájának problémái.
Moszkva, 1995. Szerkesztette Sz. Sz. Horuzsij, 240-242. o.) 
Vége a könyvnek.
Forrás,
Barsi Balázs atya előszavával „A puszták egyeteme” :