Ismeretes Urunk
figyelmeztetése az idők végéről: „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék
szívetek a mámorban, a tobzódásban meg az élet gondjaiban, és
készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog
lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és
imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd
bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt" (Lk
21,34-36). „Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön
el, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24,44). „Legyetek hát éberek,
mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Ez a
figyelmeztetés két dolgot foglal magában: 1.) a végítélet bizonyosságát,
2.) az időpont bizonytalanságát. Állandóan készen kell lennünk, mert az Úr bármikor érkezhet. „Azt
a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú
sem, csak az Atya” (Mk 13.32). „Az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a
tolvaj” (1 Tessz 5,2).
Az emberi kíváncsiság
mindig megpróbálja betölteni az űrt, amely a történelem végén tátong,
így tett már a bibliai időkben is, ezért kellett Pál apostolnak
figyelmeztetnie a tesszaloniki híveket: „Se lelki kinyilatkoztatás, se
állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket,
mintha az Úr napja már küszöbön állna” (2Tessz 2,2). Ezek az
ijesztgetések folytonosan meg-megújulnak, nemcsak szektás propaganda
formájában, hanem a katolikus Egyházon belül is, állítólagos
magánkinyilatkoztatások alakjában.
Jellemző a mostanában A Nagy Figyelmeztetés
címen terjesztett irat. Aki ért a lelkek megkülönböztetéséhez, rövid
betekintéssel megállapíthatja, hogy ez nem lehet Isten üzenete. Jézus
így beszél benne: „Kérlek benneteket, könyörgöm hozzátok ... Könyörgöm,
higgyetek.” Miközben üzenem a fordítónak, hogy a könyörög
nem ikes ige, kérdem az olvasót, vajon ez-e Jézus hangja? Ennyire nem
ismernénk? Mindig a bizonyosság fehéren izzó középpontjából beszél,
teljes öntudattal. Nem ismerjük őt sem az evangéliumból, sem imáinkból?
Képesek vagyunk határozott férfihangját összetéveszteni az utcasarkon
kéregető vénasszony hangjával? Bezzeg az írás szerzőjének aztán van
öntudata! Jézus állítólag ezt mondja neki: „Te erős vagy gyermekem, és
nagyon rendkívüli”. Nem elgondolkodtató ez egy kicsit? Én nem
vagyok nagyon rendkívüli, de nagyon rendkívülinek találom az ilyen
magánkinyilatkoztatást, amely alázat helyett gőgre tanítja szócsövét.
Azt hallottam valahol, hogy „Isten a kevélyeknek ellenáll, az
alázatosaknak azonban kegyelmet ad” (Jak 4,6). A nagyon rendkívüli
szerző ezt ellenkezőjére fordította. Részemről, ezt olvasva, már dobom
is el a könyvét.
De hogy döntő bizonyítékot lássunk, még egy idézet: „Felkérem mindannyiatokat, hogy imádkozzatok az én bátor pápámért, az utolsó igaz pápáért”. Ismét üzenem a fordítónak, hogy a helyes igealak itt: felkérlek. De a csattanó az „utolsó igaz pápa”. Ha ez az üzenet Istentől való, akkor kinyilatkoztatást kaptunk arról, hogy a következő pápa már hamis pápa lesz. Ez sátáni hazugság.
Ellenkezik az Úr szavával: „Péter vagy, erre a sziklára építem
egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Már
Boldog II. János Pál pápa alatt is voltak olyan borzongások, hogy a
következő pápa nem lesz hiteles (állítólagos Mária-üzenetekben). Ez nem
jött be, hát az ördög most a legközelebbi pápában akarja megingatni
bizalmunkat. Katolikus olvasó, még most sem dobod el a könyvet? Igaz, a
mű tele van megtérésre és hitre való biztatással. „A sátán is a
világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14) – közben azonban elhelyezi aprócska taposóaknáit.
Nem folytatom az állítólagos üzenetek elemzését. Tele vannak hisztériakeltéssel. Csak idézem Székely János püspök atyát:
»Minden olyan
magán-kinyilatkoztatás, amelyik időpontokat jósol meg, és végső
események konkrét idejét akarja meghatározni, ellentmond Krisztus
szavainak. A végső események időpontját senki sem ismeri, csak az Atya! A
Nagy figyelmeztetésről szóló állítólagos üzenetekben viszont ezt
olvassuk: „Még ebben az évben…”; vagy másutt: „pár hónapotok van hátra”.
Ezek a kijelentések nyilvánvalóan ellentétesek azzal, amit az
evangélium tanít.«
Kicsit tovább is
mennék. Az idők végét nem szabad időpontként kezelni (éppúgy, ahogy az
idők kezdetét, a teremtést sem). Ha időpontként kezeljük, belehelyezzük
az időbe, márpedig az idők vége éppen azt jelenti, hogy a történelem és
univerzum eddigi ideje megszűnt. Az Úr második eljövetele nem olyan
esemény, amely akár történelmi, akár kozmikus paramétereinkbe beleférne.
„Az egek erői megrendülnek” (Lk 21,26), a világegyetem eddigi fizikája
érvényét veszti, új ég és új föld következik. A fizikai és humán
univerzum belezuhan a mennybe fölment Jézus dicsőségébe. Ott radikálisan
átalakul.
Ezt persze nem tudjuk elképzelni. De ne is próbáljuk elképzelni.
A Biblia apokaliptikus képei csak szimbólumok, emberi nyelven fejezik
ki a kifejezhetetlent. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív
föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor
2,9).
Forrás: HAGIOSZ
Megj.A garabandáli jelenések, amelyekre gyakran hivatkoznak a mai hamis próféták, nincsenek hitelesítve az Egyház által: „természetfölötti jellege nem állapítható meg”:
