Homo deus

Felirat hozzáadása

       Rég olvastam ennyire lenyűgöző könyvet a jövőnkről. Az írónak jó a humora, és megfelelően tudja tálalni mondanivalóját.
         A Homo sapiens tovább fejlődik, nincs megállás. És az új vallás az algoritmusok vallása lesz.
Nem mindenben értek egyet a szerzővel (ami Istent érinti különösen nem).
         Idézetek a könyvből:

         "A harmadik évezred hajnalán az emberiség felébred, nyújtózkodik és megdörzsöli a szemét. Agyában még ott motoszkálnak egy szörnyű rémálom foszlányai. „Valami szögesdrót volt benne, meg gombafelhők. Na, mindegy, csak álom volt.” Az emberiség kimegy a fürdőszobába, megmossa az arcát, szemügyre veszi a ráncait a tükörben, aztán kávét főz, és kinyitja a határidőnaplóját. „Na, nézzük, mi van mára.”
         A lista élén évezredeken keresztül változatlanul ugyanaz állt. A 20. századi Kína, középkori India és az ókori Egyiptom lakóit három fő probléma foglalkoztatta: az éhezés, a járványok és a háborúk. Az emberek nemzedékről-nemzedékre számtalan istenhez, szenthez és angyalhoz imádkoztak, temérdek eszközzel, intézménnyel és társadalmi rendszerrel álltak elő - mégis milliószámra hullottak az éhínség, a ragály és az erőszak miatt. Számos gondolkodó, politikus jutott arra a következtetésre, hogy az éhezés, a járvány és a háború minden bizonnyal szerves része az isteni tervnek vagy a mi tökéletlen természetünknek, és az idők végezetéig sem szabadíthat meg tőlük semmi.
         A 3. évezred hajnalán azonban az emberiség döbbenetes felismerésre ébred. A legtöbb ember nemigen gondol bele, de az elmúlt néhány évtized során sikerült valamennyire megzaboláznunk az éhezést, a járványokat és a háborút. Teljesen persze egyik problémát sem tudtuk megoldani, de felfoghatatlan és irányíthatatlan erőből kezelhető kihívássá változtak. Nem kell többé semmilyen istenhez vagy szenthez imádkoznunk, hogy megszabadítson tőlük. Jól tudjuk, mit kell tennünk, hogy elejüket vegyük - és rendszerint sikerrel is járunk.
         Persze előfordulnak még látványos kudarcok is; ezeket azonban már nem intézzük el egy vállrándítással, és azzal, hogy „így működik a mi tökéletlen világunk”, vagy „ez Isten akarata”. Ehelyett, amikor mindenek dacára éhezés, járvány vagy háború tör ki, úgy érezzük, hogy valaki elszúrt valamit, vizsgálóbizottságot állítunk fel, és megfogadjuk, hogy legközelebb jobban csináljuk. "

         Éhezés
         "Az elmúlt száz év technológiai, gazdasági és politikai vívmányai egyre erősödő biztonsági hálót vontak az emberiség és a biológiai szegénységi küszöb köré. Egyes vidékeken még most is időről időre kitör tömeges éhezés mára azonban már ez a kivétel, és szinte mindig a politika okozza, nem pedig természeti katasztrófa. Természeti okokból fakadó éhínség ma már gyakorlatilag nincs a világon, csak politikai eredetű. Ha az emberek Szíriában, Szudánban vagy Szomáliában éhen halnak, az azért van, mert egyes politikusok így akarják."

         Járványok 
         "Az emberiségre néhány évtizedenként lesújtó „járványcunamik” mellett a kisebb, de gyakoribb fertőzéshullámok is milliószámra szedték áldozataikat minden évben. Az immunitással még nem rendelkező gyerekek különösen fogékonyak voltak rájuk, ezért gyakran „gyerekbetegségeknek” nevezik őket. A 20. század elejéig az alultápláltság és a betegségek miatt a gyerekek egyharmada nem érte meg a felnőttkort.
         A legutóbbi évszázadban az emberiség a növekvő lélekszámnak és az egyre jobb közlekedésnek köszönhetően kiszolgáltatottabbá vált a járványokkal szemben, mint valaha. Egy modern nagyváros, mint Kinshasa és Tokió, sokkal gazdagabb vadászterületet biztosít a kórokozóknak, mint a középkori Firenze vagy Tenocstitlan 1520-ban, a globális közlekedési hálózat pedig sokkalta fejlettebb, mint 1918-ban. Egy spanyol vírus kevesebb mint huszonnégy óra alatt eljuthat Kongóba vagy Tahitira. Elvileg tehát egy epidemiológiai pokolban kellene élnünk, amelyben egyik járvány a másikat éri.
         Mégis az utóbbi évtizedekben a járványok gyakorisága és ereje is drámai mértékben lecsökkent. Főleg a gyerekhalandóság alacsonyabb, mint valaha: világszerte a gyerekek kevesebb mint öt százaléka ha1 meg mielőtt elérné a felnőttkort. A fejlett világban ez az arány egy százaléknál is alacsonyabb. Ez a 20. századi orvostudomány soha nem látott eredményeinek köszönhető: a védőoltásoknak, az antibiotikumoknak, a fejlett higiéniának és a korábbinál sokkal jobb orvosi ellátási hálózatnak."

         Háborúk
         "A Föld nagy részén a háború ritkább lett, mint valaha. Míg a mezőgazdasági társadalmak idején az erőszak az összes haláleset mintegy tizenöt százalékát okozta, a 21. században már csak az öt százalékát, a 21. század elejére pedig csupán a globális halálozás körülbelül egy százalékáért volt felelős. 2012-ben világszerte nagyjából 56 millió ember halt meg; ebből 620 ezerrel végzett emberi erőszak (120 ezer vesztette életét háborúban, 500 ezer bűncselekmény következtében). Ezzel szemben 800 ezren követtek el öngyilkosságot, és másfél millióan haltak meg cukorbetegségben. A cukor mára veszedelmesebbé vált a puskapornál.
         Ennél is fontosabb, hogy az emberiség egye nagyobb hányada egyszerűen elképzelhetetlennek tartja a háborút. A történelem során először, amikor a kormányok, cégek és magánemberek a közeljövőt tervezik, a legtöbben nem számolnak a háborúval mint reális lehetőséggel. Az atomfegyverek kollektív öngyilkossággá tették a nagyhatalmak közötti fegyveres összetűzést, s arra kényszerítették ezáltal a világ leghatalmasabb nemzeteit, hogy békés megoldást keressenek a konfliktusokra.
         (...) Amikor 1913-ban az emberek azt mondták, hogy Franciaország és Németország között béke van, ezt úgy értették: „Franciaország és Németország jelenleg nem háborúzik egymással, de ki tudja, mi lesz jövőre?” Amikor ma azt mondjuk, hogy Franciaország és Németország között béke van, az azt jelenti, elképzelhetetlen, hogy bármely előre látható körülmények között háborút kezdjenek egymással. És nemcsak Franciaország és Németország között áll fenn ilyen béke, hanem a világ legtöbb (noha nem az összes) országa között. Nem létezik olyan forgatókönyv, amely szerint jövőre háború tör ki Németország és Lengyelország, Indonézia és a Fülöp-szigetek, vagy mondjuk, Brazília és Uruguay között. Ez az „Új Béke” nem csak afféle hippifantázia. A hataloméhes kormányok és a mohó vállalatok is ezzel számolnak.
         (...) Természetesen nincs garancia arra, hogy az Új Béke örökké fog tartani. Ahogy az atomfegyverek lehetővé tették az Új Békét, úgy az újabb technológiák újfajta háborúknak nyithatnak teret."

         A 21. század
      "Múltbeli eredményeink elismerése a remény és a kötelességtudat üzenetét közvetíti, és arra bátorít, hogy a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket tegyünk. Annak fényében, amit a 20. században elértünk, többe nem foghatjuk Istenre vagy a természetre, ha az emberek továbbra is szenvednek az éhezéstől, a járványoktól és a háborútól. Hatalmunkban áll még jobbá tenni a dolgokat, és még tovább csökkenteni a szenvedést. Eredményeink nagyságának elismerése azonban más üzenetet is hordoz: a történelem nem tűri a vákuumot. Ha az éhezés, a járvány és a háború hanyatlóban van, akkor az emberiség teendőinek listájára szükségkeppen fel kell kerülnie valami másnak. És ajánlatos nagyon alaposan meggondolnunk, mi legyen az. Másképp hiába aratunk teljes győzelmet a régi csatatereken, teljesen felkészületlenül érnek bennünket az új ütközetek.
         Tehát mi veszi át az éhezés, járvány és háború helyét a lista élén a 21. században? Az egyik fő teendő az emberiség és az egész bolygó megóvása lesz a saját hatalmunkban rejlő veszélyektől.
         (...) Mi másért küzdjön még az emberiség? Becsüljük meg azt, amit már elértünk, tartsuk továbbra is kordában az éhezést, a járványt és a háborút, és őrizzük meg az ökológiai egyensúlyt? Kétségtelenül ez lenne a legbölcsebb út, de nem valószínű, hogy ezt követjük majd. Az ember ritkán elégszik meg azzal, amije van. A leggyakoribb reakció, miután elértünk valamit, nem az elégedettség, hanem az, hogy elkezdünk még többre vágyakozni. Az ember mindig nagyobbat, jobbat, szebbet keres. Ha tehát az, emberiség hatalmas új erők birtokába jut, és az éhezés, a járvány és a háború veszedelme végre teljesen, mihez kezdjen magával? Mit csináljanak egész nap a tudósok, a befektetők, bankárok és orvosok? Írjanak verseket?
         A siker becsvágyat szül, és a legújabb eredmények arra sarkallják az emberiséget, hogy még merészebb célokat tűzzön ki maga elé. A bőség, egészség és harmónia soha nem látott szintjének biztosítása után, múltbeli tetteink, illetve jelenlegi értékrendünk alapján a következő céljaink a halhatatlanság, a boldogság és a megistenülés lehetnek. Miután lecsökkentettük az éhezés, betegség és erőszak okozta halandóságot, megkísérelhetjük legyőzni az öregedést, és akár magát a halált is. Miután megmentettük az embereket a nyomortól, kitűzhetjük célul, hogy ténylegesen boldoggá legyük őket. És miután a túlélésért folytatott állati harc fölé emelkedtünk, belefoghatunk abba, hogy istenné tegyük az embert, a Homo sapiensből Homo deust csináljunk."

         A szerző taglalja az élettartamunk: ha a 20. században megkétszereződött, akkor a 21. században legalább 150 évre kell kitolni. Megváltozna a család struktúrája, a gyereknevelés után még marad majdnem 100 év, gyakori lesz az újraházasodás.
         Nem csak az élethez, de a boldogsághoz is minden embernek joga van. De mi a boldogság? – Epikurosz szerint, ha kellemes érzeteink vannak.
            A halhatatlanságot és a boldogságot keresve az emberek megpróbálják „istenné fejleszteni” magukat, és ez három módon lehetséges:

• biológiai tervezés, 
• kiborgtervezés, 
• illetve szervetlen lények tervezése révén. 

         Tévedés ne essék: a gazdagoknak több esélyük lesz.
       Boncolgatja a homo sapiens és az állatvilág kapcsolatát. Az embereknek van lelkük, az állatoknak nincs, ezt a monoteista vallások mítoszának nevezi. Kijelenti, hogy nekünk embereknek sincsen lelkünk. (115. o.)

         Mi a tudatosság? Hogyan ad értelmet a világnak a Homo sapiens?
         Elválasztja a vallást a spiritualizmustól. A vallások igyekeznek megzabolázni híveik spirituális útkeresését, csak az engedelmességet szajkózzák, és sok vallási rendszer számára nem az evést, szexet és hatalmat hajszoló világi emberek, hanem a közhelyeknél többre vágyó spirituális igazságkeresők jelentik az igazi veszélyt ma is. Luther Márton istenfélő aszkéta szerzetes volt, aki a búcsúcédulák gyakorlatát ellenezte többek közt.

         Ma már egyre fontosabb az egyes emberek érzése, sorsa, nem mint régen, csak a királyok és hadvezérek élete, sorsa volt a fontos. A háborút nem csak hadvezérek vívták sajnos.

         A mesterséges intelligencia átveszi majd a munkát, az irányítást, az emberek szabadok (haszontalanok) lesznek, mi legyen akkor a „haszontalanokkal”?
         A mesterséges intelligencia betör az élet minden területére. A Deep Blue 1996. február 10.-én megverte Garri Kasparovot. A Google DeepMind által kifejlesztett program magától tanult meg játszani az Atari cég negyvenkilenc klasszikus játékával.
         A művészet sem marad az egyedüli emberi menedékünk. David Cope, a zenetudomány professzora által kidolgozott EMI zeneszerző-program utánozta J.S. Bach stílusát, majd megtanulta utánozni Beethovent, Chopint, Rahmanyinovot és Sztravinszkijt is. Cope lemezszerződést is szerzett az EMI-nek, és az első album meglepően jól fogyott.

         A dataizmus azt hirdeti, hogy az univerzum adatfolyamukból áll, és minden jelenség vagy entitás értékét az határozza meg, hogy mennyiben járul hozzá az adatok feldolgozásához. A dataizmus szerint a Beethoven Ötödik szimfóniája, egy tőzsdei buborék és az influenzavírus csupán három különféle adatfolyam, amelyek ugyanazon alapfogalmak és eszközök segítségével elemezhetők. Az emberek az információs algoritmusok döntéseire fogják magukat bízni.
         A dataizmus közös nyelvet adna valamennyi tudósnak, áthidalná a tudományos szakadékokat, és az új felismerések számára átjárhatóvá tenné az egyes tudományágak határait. A zenetudósok, közgazdászok és sejtbiológusok végre megérthetnék egymást.

Idézet a könyv utolsó fejezetéből:

• "A tudomány álláspontja ahhoz a mindent átfogó dogmához közeledik, amely szerint az organizmusok algoritmusok, és az élet adatfeldolgozás. 
• Az intelligencia elkülönülőben van a tudattól.
• A nem tudatos, de rendkívül intelligens algoritmusok hamarosan jobban ismerhetnek bennünket, mint mi saját magunkat. 

Ez a három folyamat felvet három kulcskérdést, amelyek reményeim szerint szöget ütnek majd az önök fejébe, most, hogy végigolvasták a könyvet:

• Az organizmusokk valóban algoritmusok, és az élet tényleg nem több, mint adatfeldolgozás?
• Melyik értékesebb: az intelligencia vagy a tudat? 
• Mi lesz a társdalommal, a politikával és a mindennapi élettel, ha a nem tudatos, de rendkívül intelligens algoritmusok majd jobban ismerhetnek bennünket, mint mi saját magunkat?" 

         A könyv angol nyelven 2015-ben jelent meg, és nem említi Sophiat, mert ugyanebben az évben Hanson Robotics külsőre hölgynek tűnő robotja, Sophia történelmet írt azzal, hogy Szaúd-Arábiában állampolgárságot kapott, ezzel pedig több joga van, mint sok más nőnek a világon. A 2015-ben aktivált géphölgyet a Google anyacég Alphabettel közösen fejlesztette, „agyát” pedig a SingularityNET szoftvere hajtja. Mesterséges intelligenciával vértezték fel, így folyamatosan elemzi a beszélgetéseket, gyakorlatilag egy arccal rendelkező chatbot, aki folyamatosan tanul, emellett pedig emberi gesztusokat is tesz, ezért olyan különösen megnyerő. Sophianak még humora is van:
https://24.hu/tech/2018/06/04/budapesten-jart-a-robot-aki-azt-mondta-elpusztitja-az-emberiseget/ 
       
Az emberi fejlődés új stratégiáival foglalkozó weboldal (mintha 2045 egy határ lenne): http://gf2045.com/

Valóban istenek leszünk?