A koldusok és jövevények iránt könyörülettel kell viseltetni; ezen sokat fáradoztak a nagy szentek és az egyházatyák.
Ezzel az erénnyel kapcsolatban minden erőnkből igyekeznünk kell teljesíteni Isten alábbi parancsolatát: Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas (Lk 6,36), valamint: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot (Mt 9,13).
Eme üdvös szavakat a bölcsek felfogják, az oktalanok nem; emiatt a jutalom sem azonos mértékű, amint meg van írva: Aki szűken vet, szűken is arat, aki bőven vet, bőven is arat (2Kor 9,6).
Kenyéradó Péter (Havi Olvasmányok, szeptember 22.) egy falat kenyeret adott a koldusnak, amiért elnyerte minden bűne bocsánatát. Példája arra serkentsen bennünket, hogy mi is könyörületesek legyünk felebarátaink iránt, mert az apró alamizsna is nagy súllyal esik latba, amikor a mennyek országa elnyeréséről van szó.
Szíriai Szent Izsák szerint lelki derűvel kell alamizsnálkodnunk: „Ha adsz valamit annak, aki kér tőled, akkor adományodat előzze meg arcod vidámsága, és jóságos szavakkal vigasztald az ő fájdalmát” (89. prédikáció).
23. A gonosz gondolatokról és a test rezdüléseiről
Igyekeznünk kell, hogy mentesek legyünk a tisztátalan gondolatoktól, különösen, ha imádságot ajánlunk fel Istennek. Mert nem lehet egyezség a bűz és a jó illat között.
Ezért már a bűnös gondolatok és rezdülések első támadását el kell hárítani és szívünk földjéről messze el kell űzni. Amíg Babilon gyermekei, vagyis a rezdülések és gonosz gondolatok még csecsemőkorúak, oda kell csapni, és szét kell zúzni őket a sziklán, aki maga Krisztus (vö. Zsolt 136,9). Különösen az alábbi három szenvedélyt kell szétzúzni: a falánkságot, a pénzsóvárgást és a hiúságot, melyekkel az ördög ravasz módon próbálta rászedni magát Urunkat Jézus Krisztust negyven napos pusztai böjtjének végén.
Az ördög, mint az oroszlán, megbújik rejtekhelyén (Zsolt 9,30), titokban kifeszíti nekünk a tisztátalan és aljas gondolatok hálóit. Ezért, amint csak észleljük, haladéktalanul szét kell szakítanunk ezeket a buzgó imádság és elmélkedés segítségével.
Komoly erőfeszítésre és nagy éberségre van szükség ahhoz, hogy zsoltáréneklés közben elménk összecsengjen szívünkkel és ajkunkkal[1], nehogy imádságunk tömjénillatához bűzös illat keveredjék. Mert az Úr undorodik attól a szívtől, melyben tisztátalan gondolatok fészkelnek. A Törvény azt mondja: Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral (MTörv 22,10), vagyis tiszta és tisztátalan gondolattal ne végezz imádságot.
Utánozzuk Dávidot, aki azt mondja: Földünk bűnöseit idejében elnémítom, és kiírtok minden gonosztevőt az Úr városából (Zsolt 100,8). A Törvény tiltotta a tisztátalanoknak az Úr házába való bemenetelt. Ez a ház mi vagyunk, Jeruzsálem pedig a bensőnk. A föld bűnösei a szívünkben rejtőzködő, kígyó formájú gondolatok. Mi Dáviddal együtt kiáltsunk majd az Úrhoz: Mentsd meg lelkemet a gazságuktól (Zsolt 34,17); Szórd szét a népeket, akik háborút akarnak (Zsolt 67,31), hogy mi is hallhassuk: Gyötrelmedben segítségül hívtál, és megszabadítottalak (Zsolt 80,8).
Szüntelenül, éjjel-nappal, könnyek között megalázzuk magunkat az isteni jóság színe előtt, hogy tisztítsa meg szívünket mindenféle gonosz gondolattól, hogy méltó módon járhassuk hivatásunk útját, és tiszta kézzel hozzuk elébe szolgálatunk ajándékait.
Amennyiben nem értünk egyet az ördögtől sugallt gonosz gondolatokkal, úgy jót cselekszünk.
A tisztátalan lélek csak a szenvedélyek (foglyaira) tud erős hatást gyakorolni; ellenben a szenvedélyektől megtisztultakhoz csupán mellékesen, kívülről próbál hozzáférkőzni.
Az ifjú embert mindenképpen felkavarják a testies gondolatok. De imádkoznia kell az Úristenhez, hogy már a kezdet kezdetén kialudjék a bűnös szenvedélyek szikrája. Akkor nem éled fel a láng.
_______________________________
[1] Erre Szent Benedek és Szent Ferenc is inti követőit.
Foly. köv.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése