Tanúsítsuk egymás iránt az Úr jóságát

Nazianzi Szent Gergely Püspök szónoklataiból 

(Oratio 14, De pauperum amore, 23-25: PG 35, 887-890) 

Tanúsítsuk egymás iránt az Úr jóságát! 

      Lásd be, honnan van léted, hogy lélegzel, hogy értelem és belátás van benned, s ami a legnagyobb, hogy ismered Istent, reméled a mennyek országát, a dicsőség szemlélését, most még csak tükörben és homályosan, akkor majd tisztán és teljesen; hogy Isten gyermeke, Krisztus társörököse vagy, s hogy túl merészet mondjak, istenné lettél: honnan és kitől van számodra mindez? 

      És hogy ezeket a jelentéktelen és szemmel látható dolgokat mondjam: kinek köszönheted, hogy látod az ég szépségét, a nap és a hold pályáját, a csillagok sokaságát és a világmindenségben uralkodó összhangot és ezt a csodálatos harmóniát? 

      Ki adja neked az esőt, a mezőt, az eledelt, a művészeteket, a lakóhelyet, a törvényeket, az államokat, a békés emberséges életet, a barátságot és a rokoni jóérzést azok iránt, akikhez vérségi kapcsolat fűz? 

      Honnan van, hogy az állatok egy része háziállatod, más része élelmedül szolgál? 

      Ki tett téged minden földi dolgok urává és királyává? 

      Nem akarom most egyenként felsorolni minden valóságodat, de kinek köszönheted, hogy te vagy a legkiválóbb az összes élőlény között? 

      Nemde Isten az, aki most mindezek fejében odaadó jóságot követel tőled? Nagy szégyen volna, hogy tőle, akitől annyi mindent kaptunk, és akitől olyan sokat remélünk, még ezt az egyet is, a lelki jóságot is megtagadnád? Ő, mint Urunk és Istenünk, nem szégyelli, hogy Atyánknak nevezzük, hát akkor mi hogyan tagadhatnánk meg rokonainkat? 

      Nem, testvéreim és barátaim, semmiképpen ne forduljon elő, hogy hűtlenül használjuk a ránk bízott javakat, nehogy ezt kelljen hallanunk Pétertől: Szégyenkezzetek, akik mások javait visszatartjátok, az Isten igazságosságát tekintsétek követendő példának, és senki sem lesz szegény. 

      Ne a pénz szerzéséért és gyűjtéséért fáradozzunk, miközben mások szükséget szenvednek, nehogy érvényesek legyenek ránk Ámosz próféta kemény szavai: Halljátok, akik ezt mondjátok: Mikor múlik el az újhold, hogy eladjuk az árút, és a szombat, hogy felnyissuk a kincstárt? (Ám 8,5). 

      Kövessük annak az Istennek első és legfőbb törvényét, aki esőt hullat jókra és gonoszokra egyaránt, és felkelti a napot mindenkire; aki tágas mezőket, forrásokat, patakokat és erdőket nyújt minden élőlénynek; szabad teret ad a levegőben a madaraknak, és bőséges vizet az ott élő állatoknak; bőkezűen ajándékozza az élet elemi feltételeit mindenfelé, nem korlátozza semmiféle törvénnyel, nem írja körül parancsokkal, nem sáncolja körül határokkal. Közös tulajdonuk túláradó bőséggel mind ez, és nem engedi, hogy bármilyen hiányt szenvedjenek, egyforma bőkezűséggel megadja minden teremtményének azt, ami természete szerint megilleti, hogy kinyilvánítsa adakozójóságát irántunk.