Mindennapok: Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza [15]

2026. okt. 13.

Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza [15] - A Gondviselés eszköze

Az Édes Jézus apostolainak megválasztása számtalanszor mutatta már meg a történelem folyamán, hogy rendesen a leggyöngébb és a világ ítélete szerint a legkevésbbé alkalmas eszközöket választja ki nagy eszméinek kivitelére. Ilyen eszköz volt az ő kezében Mária nővér is. Ő maga teljes tudatában volt ezen alárendelt szerepnek, s mély alázatosságában soha sem jutott volna eszébe, hogy bármit is magának tulajdonítson a sikerekből. A mangalore-i és a betlehemi zárdák alapítására célozva, élete végén, egy elragadtatásában így szólt a nővérekhez: „Az én feladatom csak az, hogy befűzzem a tűt; a varrást önöknek kell elvégezniök. . . Isten azt akarja, hogy befűzzem a tűt. . . Egész életemben mást sem tettem, mint tűket fűztem be.” Ez a hivatása a betlehemi alapítással nem ért véget. Élete utolsó évében addigi két alapítását egy harmadiknak előkészítésével és megalapozásával toldotta meg, s ha tovább él, legalább is egy negyediket még megvalósított volna.

Betlehembe való megérkezése óta ismételten kijelentette, hogy az Úr Názáretben is szeretne egy Kármelt látni, sőt ezen irányban a jeruzsálemi patriárkával is érintkezésbe lépett, aki első találkozásuk óta igen megszerette és nagyra becsülte őt. Gyermeki egyszerűséggel, de bizonyos finom diplomáciával is figyelmeztette a főpapot, hogy ezen alkalommal jóvátehetné azt a hibáját, melyet elkövetett, mikor a betlehemi alapítást akadályozta. Tegye ezt azáltal, hogy minden lehetőleg megtesz a názáreti alapítás érdekében.

A főpap mosolyogva fogadta ezt az okoskodást, s csakugyan engedett. Rómából megszerezte az engedélyt arra, hogy az alapítandó zárda számára telket lehessen vásárolni, s az a telek hamarosan meg is volt. A következő, 1878. évben megjött Róma részéről az alapítási engedély is, s ezen év május havában, tehát három hónappal Mária nővér boldog halála előtt, ez utóbbi a perjelnővel és az ujoncmesternővel, a patriárka megbízásából elutaztak Názáretbe, hogy a telket megtekintsék. Ezen alkalommal látta viszont Mária nővér szülőfaluját, Abellint. Az utazás, melynek folyamán a nővérek megtekintették az útba eső szent helyeket, majdnem egy egész hónapig tartott, s legnevezetesebb eseménye Emauszban történt.

Már előzőleg Mária nővér elragadtatásában kijelentette, hogy az Úr meg fogja neki mutatni azt a helyet, ahol az Emmauszba menő két tanítvány a kenyérszegéskor ráismert.

Az indulást követő napon a nővérek kocsija megállt az El-Atroun nevű helységnek vendégfogadója előtt. Ez a helység körülbelül a régi Emmausz területén fekszik. Mária nővér soha életében sem volt még ezen a helyen, de azért minden vezető nélkül elkezdett sietni egy bizonyos irányban, s a nővérek, akik azonnal megértették, hogy miről van szó, mentek utána, de alig tudtak vele lépést tartani. Mária nővér elragadtatásba merülve szinte futott, s messze maga mögött hagyta a másik kettőt. Néhány perc múlva megállt egy helyen, ahol a magas fű között romok voltak láthatók. Mély meghatottság ömlött el vonásain, s az odaérkező perjelnőnek és mesternőnek ezt mondta: „Íme, ez az a hely, ahol az Úr evett az Ő tanítványaival.”

Dartigaux kisasszony megvette a telket, s néhány év múlva ásatásokat végeztetett azon, melyek egy gyönyörű, ősrégi bazilikának romjait hozták felszínre. A szakértők véleménye szerint ez a templom a harmadik század első feléből való, s mint ilyen a szentföldnek legrégibb temploma. A harmadik század elején nagyon is meglehetett még a köztudatban, hogy hol történt az emlékezetes kenyérszegés, s mi sem természetesebb, mint az, hogy a keresztények annak helyére templomot építettek.

Mária nővérnek az lett volna az óhaja, hogy ezen szent helyre is kármelita zárda kerüljön, s ha ez eddig nem is történt meg, ki tudja, mit hoz e tekintetben a jövő.

A názáreti Kármel 1910-ben épült meg, mint posthumus műve a kis Miriamnak.

Ezek a zárdaalapítások igen nagy jelentőséggel bírnak Miriam életszentségének megállapításában. Talán nem olyan fölösleges erre rámutatnunk. Olvasónk ugyanis könnyen azt gondolhatná, hogy a szentség első sorban azokban a csodadolgokban nyilvánul meg, melyekkel az ő egész élete telve van. Hiszen mi eddig csak néhányat említettünk, mintegy mutatónak, de valójában kötetsszám lehetne róluk beszélni, mert hiszen nála napirenden voltak a legrendkívülibb misztikus jelenségek. Tévedés volna azonban ezeknek tulságos jelentőséget tulajdonítani. A szenttéavatási pörökben — hihetetlen, de való — ezek inkább hátráltató szerepet játszanak, és pedig azért, mert mindig hosszú vizsgálatok révén kell róluk megállapítani, vajon Istentől valók voltak-e, nem pedig ördögi, vagy hisztériás jelenségek. A kérdés mindig az, hogy az illető gyakorolta-e hősies fokban az erényeket. De egy másik, nem kevésbbé fontos kérdés az is, volt-e életének és működésének valami gyümölcse. Mert ha Isten frigyet köt egy lélekkel, az sohasem maradhat meddő.

Miriam három kármelita zárdája döntő argumentum.

A mangalore-iek téves ítéletét semmi sem cáfolja meg olyan fényesen, mint ez, mert az ördög nem bolond, hogy kármelita zárdát alapítson; hisztérikus nő pedig még soha sem tett nagyot. Arra csak az Úristen kegyelmébe kapaszkodó acélos akarat és vas következetesség képes.

Betlehemi Szent Mirjam részletes életrajza 1934-ből,

forrás: