Kolbászból a kerítés

...csak a kerítés?!

(CsíkExpo-n készült fotó, Góbé-termékek asztala)

Litánia Szent László Király tiszteletére

Uram, irgalmazz nekünk

Krisztus, kegyelmezz nekünk

Uram, irgalmazz nekünk

Krisztus, hallgass minket

Krisztus, hallgass meg minket

Mennyei Atyaisten - Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten -                 -„-

Szentlélek Úristen -                -„-

Szentháromság egy Isten -      -„-

Szentséges Szűz Mária -        Könyörögj érettünk!

Magyarország örökös Asszonya

Szent László király, Istentől választott király

Szent László király, Isten tiszteletét terjesztő király

Szent László király, a Boldogságos Szűznek kedves szolgája

Szent László király, népednek kegyes istápja

Szent László király, csendességnek szivárványa

Szent László király, tisztaságnak oltalmazója

Szent László király, szerzetesek édes atyja

Szent László király, szegények táplálója

Szent László király, ügyefogyottak vigasztalója

Szent László király, szomorú szívek vidámítója

Szent László király, országodnak ragyogó napja

Szent László király, világi hiúságok (utálója) megvetője

Szent László király, békességnek nagy szeretője

Szent László király, tökéletes fejedelmek példaképe

Szent László király, ellenségeid diadalmas legyőzője

Szent László király, pogányok félelme

Szent László király, kegyesség királyi széke

Szent László király, isteni malasztok edénye

Szent László király, szentegyházak buzgó építője

Szent László király, kolostorok gazdagítója

Szent László király, Magyarország terjesztője

Szent László király, isteni félelem öregbítője

Szent László király, hitvallóknak reménysége

Szent László király, tudatlanok oktatója

Szent László király, erős férfiú

Szent László király, Isten szíve szerint való férfiú

Szent László király, Isten után járó férfiú

Szent László király, Isten előtt kedves férfiú

Szent László király, csodákkal felékesített méltóság

Szent László király, eleven testben ábrázolt tisztaság

Szent László király, vitézek példája

Szent László király, népednek áldása

Szent László király, alattvalóidnak bátorsága

Szent László király, vitézeid pajzsa

Szent László király, új források támasztója

Szent László király, hadaidnak kincstára

Szent László király, alázatosság követője

Szent László király, (nyavalyák) betegségek eltávoztatója

Szent László király, világtalanok megvilágosítója

Szent László király, némák nyelvének megoldója

Szent László király, kereszténység védbástyája

Szent László király, igaz hitnek terjesztője

Szent László király, igaz tisztelőidnek pártfogója

Szent László király, angyalok boldog társa

Szent László király, pátriárkák mása

Szent László király, próféták tisztelője

Szent László király, mártírok becsülője

Szent László király, hitvallók drága köve

Szent László király, szüzeknek és szüzességnek védelmezője

Szent László király, keseredett édes hazánk boldog és szerencsés vezérlője

Szent László király, magyar nemzet dicsősége

Szent László király, minden szentek barátja

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, kegyelmezz nekünk.

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket.

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk.

Miatyánk...

Üdvözlégy...

 


Ez az, ki az Isten előtt nagyjóságos cselekedeteket mivelt és egész szívből dicsérte az Urat, ő esedezzék az ő népének vétkeiért.

P: Imádkozzál érettünk Szent László király!

H: Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

P: Könyörögjünk!

Hallgasd meg Úristen, a mi alázatos könyörgésünket, melyet a te kedves szolgádnak, Szent László királynak érdeme által szent fölségednek bemutatunk: adj a mi hazánknak csendes békességet és terjeszd reánk országunk régi egységét, hogy szent fölségednek itt, e nyomorúság völgyében egy szívvel-lélekkel szolgáljunk s a mennyekben színről színre láthassunk.

Krisztus a mi Urunk által.

H: Ámen.
________________________________________
Képek: Csíksomlyói kegytemplom
________________________________________

Forrás: Litániák a szentekről, Kerekes Kegytárgy Kiadó, 2000.

Íme, a Bárány!

Mindenható Atyaisten…   irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten…                -„-
Szentlélek úristen...               -„-

Íme, a Bárány, Ábel zsenge áldozata!               Uram, irgalmazz!
Íme, a Bárány, Izsákot helyettesítő Áldozat!
Íme, a Bárány, akinek vére oltalom a sötétség és halál óráján!
Íme, a Bárány, akinek nem törték csontját a Kivonulás éjszakáján!
Íme, a Bárány, a családok úti eledele a Szabadulás éjszakáján!
Íme, a Bárány, a reggel és este bemutatott egészen elégő áldozat!
Íme, a Bárány, az elsőszülöttek váltsága!
Íme, a Bárány, a megtisztult leprás jóvátételi áldozata!
Íme, a Bárány, a bűnért való engesztelő áldozat!
Íme, a Bárány, aki elnémul nyírói előtt!
Íme, a Bárány, aki körül a farkas és bárány együtt legelnek!
Íme, a Bárány, aki pásztorként vezeti nyáját!
Íme, a Bárány, aki pásztorként karjára vezeti a bárányokat!
Íme, a Bárány, aki az anyajuhoz gondosan tereli!
Íme, a Bárány, az Isten Báránya, a kedves Fiú, akit az Atya igazol!
Íme, a Bárány, az Isten Báránya, akire János rámutat!
Íme, a Bárány, a szelíd és alázatos szívű!
Íme, a Bárány, értünk haló engesztelő Áldozat!
Íme, a Bárány, akinek kiomló Vére oltalom és szabadulás!
Íme, a Bárány, akinek Teste valóban étel, akinek Vére valóban ital!
Íme, a Bárány, aki megöletett és mégis él!
Íme, a Bárány, aki méltó arra, hogy övé legyen az erő, a tisztelet, a hatalom és a méltóság!
Íme, a Bárány, akinek áldozati halála győzelem!
Íme, a Bárány, akinek vérében fehérre moshatják ruhájukat a vértanuk!
Íme, a Bárány, a királyok Királya és az uralkodók Ura!
Íme, a Bárány, akinek elérkezett mennyegzője a szűzi Egyházzal!
Íme, a Bárány, aki meghívja lakomájára a választottakat!
Íme, a Bárány, akinek meghívása boldogság!
Íme, a Bárány, a világ Világossága!
Íme, a Bárány, a mennyei Jeruzsálem, az új ég és föld Fényessége!
Íme, a Bárány a mi húsvéti bárányunk, Krisztus!
Íme, a Bárány, akinek Vére a mi szabadulásunk és oltalmunk!
Íme, a Bárány, a mi Pásztorunk!
Íme, a Bárány a Pásztor, aki pásztorbotot ad Péternek!
Íme, a Bárány, aki a Mindenható jobbján ül és átveszi az Élet Könyvét!
Íme, a Bárány, aki előtt leborul a négy élőlény és a huszonegy vén!
Íme, a Bárány, akinek áldás, dicsőség és hatalom örökkön örökké!
Íme, a Bárány, aki előtt meghajol minden térd az égben, a földön és az alvilágban!
Íme, a Bárány, aki feltöri az Élet Könyvének pecsétjét és ítéletet hirdet a világ felett!
Íme, a Bárány, aki előtt megnyilvánulnak a szívek titkos gondolatai!
Íme, a Bárány, akinek haragja elől nem rejtőzhetnek el a világ hatalmasai!
Íme, a Bárány, aki letöröl a szemekből minden könnyet!
Íme, a Bárány, aki a szomjazókat az Élő vizek forrásához tereli!
Íme, a Bárány, aki az éhezőknek asztalt terít!
Íme, a Bárány, akinek trónja előtt megszámlálhatatlan sereg áll, fehér ruhában, kezükben pálmaágakkal!
Íme, a Bárány, akinek zeng a dicsőítés!
Íme, a Bárány, akinek szolgálhatnak mindazok, akik fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében!
Íme, a Bárány, a Sion hegyén, és vele mindazok, akiknek homlokán ott az Isten neve!
Íme, a Bárány, akit követhetnek a szüzek, bárhová is megy!
Íme, a Bárány, akit hatalmas sereg dicsőít: Alleluja, megkezdte uralmát mindenható Istenünk, aki a Trónon ül, és a Bárány!
Íme, a Bárány, akinek menyasszonya már felkészült és kiált: Maranatha! Jöjj el, Uram Jézus!
Íme, a Bárány, az Egyház hitvese!

Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit!
Uram, irgalmazz!
Íme, az Isten Báránya, íme, aki magára veszi a világ bűneit!
Krisztus kegyelmezz!
Íme, az Isten Báránya, íme, aki magáének ismeri a bűnös világot és embert!
Uram, irgalmazz!

Örök Atya, jó Pásztor, tekints Fiadra, a mi Urunk, Jézus Krisztusra, aki értünk bűnösökért, engesztelő áldozatul, hálaáldozatul, szelíd és alázatos bárányként adja át magát a mi bűnös kezünkön át a Te atyai kezednek. Benne, Miatta, érette könyörülj rajtunk, és ismerd magadénak kezed alkotását!

Erre kérünk a Szentlélek által, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!

( © Sztrilich Ágnes szociális testvér imája )

Köszönöm Ágnes testvér!

Keresztes Szent Jánosról

      Egy baráti levelező partnertől nemrégiben két fotót kaptam, mindkettőre megadta a felhasználási jogot, és azt is megmagyarázta, mit ábrázolnak.

Az első fotón a segoviai kármelita kolostor látható:

      „A kolostor építését 1589-ben kezdték el. Ez a segoviai kolostor két okból is kapcsolódik Keresztes János személyéhez. Az egyik, hogy ő adta az indítást a zárda megalapítására. Gyónógyermeke, Anna de Penyalosa férje, végrendeletében úgy rendelkezett, hogy vagyonából vagy egy kórházat, vagy pedig egy kolostort alapítsanak. Az özvegy, János atya tanácsát kérte, és az javasolta neki, hogy alapítson egy kármelita kolostort. A másik, hogy az ő házfőnöksége alatt készült el ez az új épület. A kolostornak eredetileg csak hat lakója volt. Mikor azonban a Rendi Tanács székhelye lett, minek következtében a tartományfőnök, a hat tanácstag, továbbá még novíciusok részére is kellett elhelyezést biztosítani, az épület kicsinek bizonyult. Emellett egészségtelen és nedves volt. Mikor Keresztes János lett a ház főnöke, elhatározta az újonnan megvett és átalakított épületbe való átköltözést. Az anyagiak tekintetében ismét Anna de Penyalosára támaszkodhatott. Bár az atya egészsége már nagyon leromlott, mégis gyakran végzett fizikai munkát az építkezésnél. Segített a kőműveseknek, hordta a köveket, télen-nyáron hajadon fővel, szegényes daróc csuhában. Pedig Segoviában télen kemény hideg van.”

      A második fotó az ugyanebben a kolostorban található kápolnáról készült, ahová bárki betérhet imádkozni, és az oltár legmagasabb részén található az ereklyetartó, Keresztes Szent János csontjaival:

      De ki is volt Keresztes Szent János? Egy spanyol kármelita szerzetes, aki egyszerre volt költő, misztikus és teológus (1542. június 24.–1591. december 14.)

      

      A mai jóléti társadalom számára is van mondanivalója: élete megdöbbentő egészével igazolja, hogy tragikus, rossz úton jár ez a kor, amíg csak a mának él. A mai Egyháznak is van üzenete, mert az Egyház emberek közössége. Keresztes Szent Jánosnak bőven kijutott a kísértésekből, és az embertelen szenvedések között is óriásnak bizonyult:

      1577. december 2-án este (más verzió szerint december 3-ról 4-re virradó éjjel), Keresztes János és társa, Szent Mátyásról nevezett Germanus atya visszavonultak az avilai Megtestesülésről nevezett zárda melletti kis lakukba. Meglepetésszerűen egy sarus atyákból, világiakból és fegyveresekből álló csoport érkezett hozzájuk. Betörték az ajtót, a két atyára vetették magukat és megbilincselték őket. János atyának azt mondták, hogy Tostado vizitátor rendelkezése értelmében, tekintse magát fogolynak. Ő, mint szelíd bárány, nem tanúsított ellenállást, hanem így szólt: ,,Rendben van mehetünk.” A két atyát először a régi Kármelbe vitték. Itt a toledói konvent priorja Maldonado már várta őket, kinek az volt a feladata, hogy a két sarutlan gyóntatót eltüntesse. Mint két gonosztevőt, kétszeri megvesszőzés után külön cellákba zárták.

      Az elfogatás híre gyorsan elterjedt az egész városban, és arról a Megtestesülésről nevezett zárda apácái, közöttük Terézia is tudomást szerzett. Haladéktalanul tollat ragadott és írt II. Fülöpnek. Élénken ecsetelte a hallottakat, valamint a várható következményeket és kérte, hogy tegyen igazságot az ügyben.

      A toledói kolostor épülete igen terjedelmes volt. A templom falai impozánsan emelkedtek a Tajó folyó jobb partjának szikláin. Ez a rend legjobb kasztíliai kolostora volt. Keresztes János idejében közel nyolcvan szerzetes lakott benne. Ide hozták János atyát december közepe körül. Éjszaka, bekötött szemekkel, hogy ne ismerje fel sem az utat, sem a várost, ezzel is nehezítve esetleges szökési tervét. Mielőtt a kolostorhoz értek volna, őrzői végig járatták vele Toledo keskeny és régi utcáit, sötét sikátorait, számos kerülővel. Megérkezésének híre gyorsan elterjedt az egész kolostorban. Sok testvér összefutott, hogy lássa és vádat emeljen ellene.

      Nem sokkal megérkezése után, P. Tostado vizitátor elnöklete alatt összeült a bíróság. János atyát elővezették. Tostado Jeromos igen nagy tekintélyű szerzetes volt, Katalónia provinciálisa, az inkvizíció konzultora, a vikárius generális Spanyolország és Portugália számára.

      Az elnök rá akarta bírni álláspontja megváltoztatására. Először fenyegetéssel, majd kecsegtető ajánlatokkal: házfőnökké teszik, szép cellát, jó könyvtárat kap, végül pedig egy értékes aranykeresztet ajánlottak fel neki. De őt nem lehetett elhatározásában megtántorítani. Tudta, hogy a Kármel reformját Isten akarja és az vezeti őt célja felé. Tostado vizitátor és a többi sarus kármelita viszont nem volt képes megérteni János atya hajthatatlanságát. Így lázadónak és makacsnak nyilvánították, minek a büntetése a konstitúciók értelmében a generális belátása szerinti időtartamra szóló börtön. Először a kolostor fogdájába zárták, majd mikor két hónap múlva híre jött, hogy Germanus atya megszökött fogságából, egy másik, biztonságosabb helyiségben őrizték.

      Később börtönéről - rögtön kiszabadulása után - a következő leírást adta: ,,Egy falmélyedés volt az egész, mindössze hat láb széles és tíz láb hosszú... Ennek a lyuknak nem volt más ablaka, mint egy rácsos kis nyílás az egyik sarokban... csakis ezen át kapott némi levegőt és világosságot... A fogoly csak akkor kapott némi világosságot, ha a nap oda sütött egy folyósóra, szemben azzal a szobával, amelynek ez a helyiség rendesen lomtárul szolgált. Ez a nyílás magasan volt.” Jánosnak zsámolyra kellett állnia, hogy lássa olvasni a breviáriumot. Börtönőre, Juan de Santa Maria, fogsága vége felé gondoskodott számára világításról. A helyiség rendeltetése szerint a szomszédos vendégszoba illemhelye volt. Fekvőhelyül egy földre fektetett deszkalap szolgált, mely befedte a célnak megfelelő lyukat. A deszkára két öreg takaró volt borítva. A fogoly egy téli napon került a börtönbe - lázadás büntetése miatt - csuklya és skapuláré nélkül. Csak zsolozsmás könyvét hagyták meg. Így hamarosan tapasztalta a toledói borzalmas fagyokat. Lakatot tettek az ajtóra, s annak kulcsát rábízták a megbízható börtönőrre, aki teljes tudatában volt hivatala fontosságának. A szabályok értelmében az őrzéshez az összes testvér köteles volt neki segédkezet nyújtani. Mikor a toledói kolostor perjele értesült arról, hogy Szent Mátyásról nevezett Germanus atya megszökött, nemcsak a börtöncellát záratta be, hanem a mellette lévő szobát is. Kezdetben minden nap, később, mikor belefáradtak, hetenként háromszor, végül pedig csak olykor-olykor, pénteki napokon, a foglyot levezették az ebédlőbe, s ott a földön evett. Ilyenkor csak kenyeret és vizet adtak neki. Ez volt az egész. Ezt a megszégyenítő böjtöt Boldog Soreth János rendelte el - hetenként háromszor - a javíthatatlanok számára. Ugyancsak ő rendelte el a nyilvános disciplinát a káptalanban. Keresztes János atyára ezt az ebédlőben rótták ki. Derékig ruhátlanul kellett a földön térdelnie. Melle zihált, feje le volt hajtva, mint a ,,Fájdalmak Emberéé”. A többiek sorban elmentek mögötte, vesszővel kezükben, s mindegyik rávert. A ,,disciplina circular” ahogyan ezt nevezték, akkoriban nem volt valami különleges fenyítés. A lázadóknak ez volt a büntetése. A közösség minden tagjának - mint már említettük, Toledóban akkor közel nyolcvanan voltak - egy korbács- vagy vesszőütést kellett mérnie a büntetendő meztelen vállára. Ez nem volt csak formális dolog, mert az ütésnek erőteljesnek kellett lennie. A toledói vesszőzésnek egyes sebei még évekkel később sem gyógyultak be. Keresztes János pedig fejedelmi lelki szabadsággal és teljes megnyugvással, ,,türelemmel és szeretettel” viselte el mindezt. ,,Néma cselszövő”, mondták oda neki mérgelődve passzív ellenállása miatt. De ő csak akkor szólalt meg, amikor hallgatását beleegyezésnek lehetett volna magyarázni. Semmi áron sem akarta volna megtagadni Teréz anyát, s fájt neki, hogy az mit sem tud róla. Mikor újra valamelyik zárda perjelségét kínálták fel neki, ő mindig azt válaszolta, hogy nem fog meghátrálni, ,,még ha életébe kerül is a dolog”. ,,Megingathatatlannak mutatta magát, mint egy kőszikla” mondta később róla egy sarus kármelita. A sarusok el voltak keseredve ezen javíthatatlan makacsság miatt, s szigorúan húzták össze szemöldöküket, és Jánosnak ilyeneket kellett hallania: ,,Ilyen reform, mely magát az Eredeti Szabályt akarja szigorítani! Hallatlan! S ami még rosszabb, egy reform, mely megtagadja az engedelmességet a generális atyának! Milyen őrület! Az élén pedig egy nyughatatlan, kósza fehérnép áll.” És még kicsoda? ,,Ez a nyomorult kis barát itten!” Más alkalommal tudomására juttatták, hogy innen már csak a sírba kerülhet. Az ilyen kemény szavak, hozzávéve mindazt, ami történt, nemkülönben János atya hallgatását és a lelki derűt az arcán, a részvét érzését fakasztották a fiatal novíciusokban. Azt mondogatták egymás között: ,,Ez valódi szent.”

      A disciplina után Keresztes János újra fölvette összevert vállaira csuháját, melynek szövete beleragadt sebeibe. Ezután visszakísérték börtönébe. Mikor megjött a nyári hőség - Toledó pokoli napjai - ez a bíborszín ,,ereklye”, melyet kilenc hónapig hordott, olyan fegyencköntössé alakult, amilyenje még Labre Szent Benedeknek sem volt... Élelme szánalmas volt: víz, kenyér és szardínia. Néha csak fél adag. Egy alkalommal a börtönőr ezt kiegészítette a közösség asztaláról összeszedett maradékkal. Amint azt Soreth elrendelte, a legtekintélyesebb atyák jöttek a börtönbe, s igyekeztek a szenvedőnek lelkére beszélni, hogy hagyja el ezt a reménytelen reformot, mert Isten nem tűrheti sokáig az engedetlenséget. Kézzelfoghatólag a gőg az, mely őt arra indítja, hogy eltérjen a Rend életmódjától, s szembeszálljon olyan szentéletű és bölcs emberekkel, amilyen a generális atya és Tostado atya, akiknek okosságát elismerte mind a két félsziget. Hivatkoztak a teológiára és a kánonjogra. János jól tudta, hogy elfogatása pillanatában az apostoli vizitátor joga alatt állt. A kérdés tehát az volt, vajon fennáll-e még ennek joghatósága. Azok a teológusok, akiket Teréz kérdezett meg, igenlőleg feleltek. De mostanában, vajon mit válaszolt a pápa magának a királynak kérdésére? Érvényesek-e még Grácián felhatalmazásai?

      Más kármelita zárdák elöljárói, akik átutaztukban megszálltak a házban, ott laktak a szomszéd szobában, s arról beszélgettek, hogy milyen jóságos irányukban Sega nuncius. Elmondták, hogy Őexcellenciája Tostado vizitátort akarja apostoli vizitátorrá kineveztetni. Így majd elbánnak a sarutlanokkal. Ez a hír teljesen alapos volt. János hallotta mindezt, s a teréziánus reform rombadőlésének híre szédületes kísértéseket keltett benne. Hátha mindez igaz? Hátha mindeddig tévedésben lett volna? Úgy érzi lelkét, mint valami süllyedő hajót. Hogy megszüntesse gyöngeségét, ette a kenyeret és szardíniát, amit hoztak neki, de ez a táplálék annyira romlott volt, hogy azt hitte, ,,meg kell halnia tőle.” Toledóban még téli időben is ritkaság volt a friss szardínia, ezt Szent Teréziától is tudjuk. A gyötrő fizikai körülményeken és a magára hagyott ember tanácstalanságán túl még a gonosz szellem is kínozta a foglyot, s igyekezett elhitetni vele, hogy meg akarják mérgezni. Minden falat után felidézte magában a szeretet indulatát, hogy ne essék a vakmerő ítélet hibájába. Nem volt váltó fehérneműje. Mikor a negyedik, vagy ötödik hónap végén beköszöntött a toledói nyár, a börtön elviselhetetlenné vált. A szegény foglyot egyszerre gyötörték az éhség, a forróság és a rovarok. Az alsóneműjét - melyben érkezett - nem cserélhette és nem engedték, hogy kimossa. Az elhasználódástól darabokra szakadt, egy része már szinte elrohadt a testén. Borzasztó aggódása végsőkig fokozta szorongását. Kételyek gyötörték. Nincs-e igazuk a sarus atyáknak? Nem tévedett-e, amikor a reformok útjára lépett? Nem a generális engedélyezte a reformot? Ilyen és hasonló gondolatok kínozták.

      Közben Teréz anya nem tétlenkedett. Egymás után írta a leveleket a királynak, kérte Mariano atyát, hogy járjon közbe Eboli hercegnőnél. Érdeklődött a fogoly hollétéről a kármelita zárdák főnökeinél.

      Ahhoz, hogy János atya szenvedéseiről képet alkothassunk, el kell olvasnunk A lélek sötét éjszakája című írását. A testi szenvedésekről, lelki szorongattatásokról csak az tud ilyen tökéletes képet adni, aki azokat maga is átélte. Bármilyen gyorsan szokott is lefolyni az érzékek passzív éjjele az olyanoknál, akik erősek és bírják a szenvedést, János sokáig viselte annak terhét. Mivel hivatása volt, hogy átmenjen a szeretetben való egyesülés felséges és boldog állapotába. Isten ekkor már bővebben juttatott neki a szellemi kincsek élvezetéből. Ez kihatással volt fizikumára is, és napirenden voltak az önkívületi állapotok, az elragadtatások amikor egész teste megmerevedett és érzéketlenné vált. Ezután jött a szellemi rész passzív éjjele. Szükségessé vált, hogy szelleme is megpuhuljon, megalázkodjék, megtisztuljon és olyan finommá legyen, hogy egyesülni tudjon Isten szellemével. Ehhez a misztikus éjjelhez hozzájárultak a sötét sátáni és emberi ármányok, a börtön sötétje. Ezután következett a leggyöngébbik és legboldogítóbb tisztító szenvedés: most a türelmetlen szeretetnek a tüze égette. A Szellemi páros énekből következtethetünk arra, hogy ezeket a kínokat hamarosan követte a lelki eljegyzés kegyelme. A toledói börtönben írt és fennmaradt költeményei arra mutatnak, hogy itt megélte a misztikus házasságot is.

      Két éjszaka a börtönben nappali világosság támadt. Ez a természetfeletti fény átszűrődött az ajtó repedésein. A durva börtönőr észrevette, és sietett értesíteni Maldonado atyát, aki két szerzetes kísértében jött oda. ,,Honnét van ez a világosság? - kiáltott a perjel - Hát nem megtiltottam, hogy lámpát adjanak Önnek?” Még be sem fejezte szavait, a cella máris sötét lett. ,,Ez az ember vagy szent, vagy pedig varázsló” mormogta a főnök, mialatt újra rázárta az ajtót.

      ,,Míg testvérei a sértegetések és gyalázások özönével árasztották el, ő sohasem panaszkodott, sohasem zúgolódott ellenük, akárcsak egy angyal.”

      1578. május elején leváltották a korábbi durva börtönőrt. Az új őr a fiatal, Szent Máriáról nevezett János atya volt, aki Valladolidból jött. Megértőbb és kevésbé rideg volt, mint az előző. Néhány könnyítést kezdeményezett a fogoly javára (…)

      Közben előrehaladt a nyár, s vele a toledói pörkölő afrikai hőség. Elmúlt az Úrnapja is, melyet János atya mindig nagy tisztelettel és örömmel szokott megülni. Ebben az évben egyedül töltötte ezt a napot sötét börtönében, szentmise és szentáldozás nélkül. Gondolt ugyan arra, hogy megszökik, de ez teljesen kilátástalannak látszott, mert szervezete annyira legyöngült, hogy már többször elájult. Emellett alig tudott valamit börtöne elhelyezkedéséről az épületen belül.

      Belsőleg valami arra ösztökélte, hogy foglalkozzék a szökés gondolatával. Így azután az Úrnak ajánlotta az ügyet és komolyan kezdett foglalkozni a szökés lehetőségeivel.

      Augusztus 14-én a perjel két szerzetes kíséretében belépett a börtönbe. János annyira le volt gyengülve, hogy alig bírt mozdulni. Úgy maradt abban a helyzetben, azt gondolva, hogy a börtönőr jött be. Erre Maldonado atya lábánál érintette és kérdőre vonta, hogy miért nem kel fel az ő jelenlétében. János erre bocsánatot kért tőle, mert nem tudta, hogy ő az, de nem is tudott volna gyorsan fölkelni bajai miatt. ,,S vajon min gondolkodott, hogy annyira el volt merülve?” - kérdezte a perjel. ,,Arra gondoltam - felelte János -, hogy holnap van Nagyboldogasszony napja, s hogy nagy vigasztalásomra szolgálna, ha misézhetnék.” ,,Ebből nem lesz semmi, amíg én vagyok a perjel!” - volt a válasz.

      A következő éjjel a Szűzanya megjelent a szegény elítéltnek és így szólt hozzá: ,,Légy türelemmel fiam, mert szenvedéseid hamarosan véget fognak érni; ki fogsz szabadulni a börtönből, el fogod mondhatni a szentmisét és megvigasztalódsz.” Tőle magától tudják, hogy mekkora áhítattal viseltetett János atya a Szűzanya iránt, kinek közbenjárására több kegyelemben részesült.

      ...És valóban megszökött a Szűzanya segítségével.

Keresztes Szent János atyánk, könyörögj érettünk!

_________________________________________________
Forrásmű:

Klemm Nándor: Szenvedni Érted. Keresztes Szent János életrajza

Suszterszék [6]

     

„Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6.2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6.6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6.17)

      Folytatom ott, ahol abbahagytam, az 5. részből két idézetet átmásolok:

      „Részemről csak három pontra akarom felhívni a figyelmeteket, amelyek egyébként bennfoglaltatnak a Szabványokban, mert ennek a háromnak megtartása biztosítja nekünk legjobban azt a belső és külső békességet, amelyet az Úr annyira a lelkünkre kötött. Az első a kölcsönös szeretet egymás között. A második a szakítás minden teremtménnyel. A harmadik az igazi alázatosság, amelyet ugyan utolsó helyen említek, de azért a legeslegfőbb, mert a többit mind magában foglalja.” („A tökéletesség útja” IV. Fejezet).

      Avilai Szent Teréz „A tökéletesség útja” XVI. fejezetében tér rá az imádkozás tárgyalására, de előbb kifejti: erények gyakorlása nélkül nincs imádkozás:

      „Ne tartsátok mindezt valami nagy dolognak, mert az eddigiekben, amint mondani szokták még csak fölraktam a sakkfigurákat. Azt kívántátok tőlem, hogy beszéljek az imádság alapjairól, már pedig én nem ismerem annak más alapjait, mint az erényeket.”

      „Most pedig meg akarom magyarázni - mert akadhat köztetek, aki nem tudja - hogy miben áll az elmélkedés. Adja Isten, hogy legalább ez legyen nálunk olyan, amilyennek lennie kell. Azt hiszem azonban, hogy ez is keserves munkába kerül, hacsak nem szereztük meg az erényeket, ha nem is olyan magas fokban, mint amilyenben a szemlélődéshez szükségesek. Azt akarom ezzel mondani, hogy a dicsőség Királya nem fog eljönni lelkünkbe, s nem fog vele egyesülni, hacsak nem igyekszünk szert tenni nagy erényekre.”

      Az igazi lelki béke Jézus Krisztus ajándéka, ezért nekünk is küzdenünk kell.

      Hogy a lelki békét lehet hamisan is értelmezni, ezt igen kalandos körülmények között tapasztaltam meg, egyszer elmondanék egy régi történetet, mielőtt rátérnék az erények tárgyalására.

      Az 1989-es decemberi változások után gomba módra elszaporodtak a „lelkiségi mozgalmak”, addig tilos volt Istenről, vagy bármiféle természetfölöttiről beszélni.

      1991-ben egy jó barátnőm lánya, akkor XI.-es, eljárt egy ilyen „lelkiségi társaságba”, szeptembertől a következő év áprilisáig, amikor hirtelen arra gondolt, hogy többet nem megy, mert a következő évben jön érettségi, az egyetemre a felvételi, sokat kell tanulni, és valami nem tetszett neki, nem tudta megmondani, mi. Az édesanyja kétségbeesett: lányának rémálmai kezdtek lenni, majd ébrenlétben is, sokszor faarcú szerzetesek vették körül, az arcuk mély sötét üreggé változott, hangokat hallott, többször elvesztette az eszméletét. A társaság vezetője pedig rendszeresen megjelent neki, és elmagyarázta, hogy nem szabad otthagyni „a közösséget”. Ugyanebből a közösségből egy másik valaki már kórházba került, mert ugyanezt mondogatta: a társaság vezetője rendszeresen megjelenik neki, leül a kórházi ágya szélére és beszélgetnek - schizofréniásnak nyilvánították.

      A lánnyal kiskorától úgymond barátnők voltunk, megkérdeztem, miről is szól a tanítás abban a közösségben: hát aszkétizmus, jóga, ima, Jézus és bioenergia, meditálás, testből való kilépés... Ez utóbbi három kifejezés egészen új volt számomra, a mai eszemmel rögtön tudnám: ez a New Age. Kérte menjek el. Az édesanyja is erre kért nagy aggódva. Elmentem. Kéthetente tartották, két guru felváltva jött B. városából tanítani, könyveket is árultak, tiszta fehérben jártak, és „Jézus-frizurájuk” volt - nem Táltosok voltak,  ők később jelentek meg. Kb. négy órát tartott egy ilyen összejövetel, középtáján egy félórás szünettel.

      Május volt, akkor én már rég napi áldozó voltam a kisfiammal együtt, naponta imádkoztuk a rózsafüzért, a nyakunkban a megszentelt Csodásérem.

      A májusi téma a „lelki béke” volt. A lelki békét feltétlenül meg kell őrizni, ezért:

      - mindenkinek meg kell adni a születési adatait a gurunak, hogy a saját horoszkópja szerint öltözködjön és táplálkozzon. Ekkor hallottam először a horoszkópról, a vegetarianizmusról, a természetes táplálkozásról.

      - mindenáron kerülni kell mások életébe a beleszólást, és kiállították az egyik fiatalembert, mint negatív példát: szegény feje látott egy részeg anyukát, aki éppen a hároméves kisfiát rugdosta, odafutott és kimentette, ezáltal kettős hibát követett el, egyik súlyosabb, mint a másik: beleszólt a kisfiú életébe, miatta a karmáját most nem tudja beteljesíteni, és elvesztette a saját „lelki békéjét”. Simán félre kellett volna nézzen, és továbbmenjen. (A szünetben magyarázták el nekem, hogy a karma a reinkarnáció elméletével függ össze, ezek is új fogalmak voltak nekem).

      - imádkozni kell, és kérni kell, de nem úgy, ahogy a papok tanítják, hanem ki kell jelenteni: én vagyok az egészség, én vagyok gazdagság, stb. és nem szabad ezt többször kérni, mert amikor jön a válasz, az energia a Mindenségből, szembekerül az ismételten elküldött kéréssel, és összezavarodik, eltéved, és ott marad az imádkozó a pácban, kérése nem talál meghallgatásra. Bármilyen imát naponta csak egyszer szabad elmondani.

      Elmesélték, hogy ezzel a jóga-guruval tartott kétórás meditáció alatt már többen is ki tudnak lépni a testből, és lenéznek „a testekre”, lebegnek a plafonon. Letesztelték a „nagyobbik” gurut: egy 5-6 tagú társaság a közösségből az egyik szünet alatt elment egy 20 percre a városba céltalanul sétálni, betértek üzletekbe, emberekkel beszélgettek, stb., ezalatt a guru transzban volt, meditált, és amikor visszajöttek, beszámolt minden lépésükről, szavukról. Ez volt az a guru, aki megjelent az áldozatoknak, és beszélgetett velük, és csak az áldozatok láthatták őt. Hát ennyit a schizofréniáról ebben az esetben.

      A második alkalommal, a szünetben, kezembe fogtam a megszentelt rózsafüzérem, megálltam vele szemben, és kinyújtott tenyeremben tartva felé nyújtottam, mondván (a lényege ez volt) : „Nem hiszem, amit Ön az imáról mond, mert a rózsafüzérben 50-szer elimádkozom az Üdvözlégy Máriát, és 5-ször a Miatyánkot, és a mikor kilencedet tartok egy nehéz helyzetben, akkor ugyanazt a kérést 9-szer elmondom a jó Istennek, és erre a célra akkor tehát 450 Üdvözlégy Máriát és 45 Miatyánkot imádkozom. Én katolikus vagyok, Ön milyen vallású? Ortodox? Mert az ortodoxok 40 napokat imádkoznak és böjtölnek egy adott célért, nem „csak” kilencedeket, mint én. Jézus nem így tanított minket imádkozni,  ahogy Ön mondja, hanem úgy, ahogy a papok mondják.”

      Ahogy meglátta a rózsafüzért a tenyeremben, elkezdett hátrálni, és meredten nézte, fából van, egy szép nagy feszülettel. Én meg lépegettem utána, és mondtam a magamét, amíg a falhoz szorult, és nem volt hová menekülnie. Életemben olyan halálos rémületet azóta sem láttam emberi arcon, mint a guruén. Látszott, hogy szólni akar, gyötrődik, de nem tud, pillanatok alatt a verejték elkezdett folyni az arcán, egész testében remegett. Hát ennyit a New Age-ről és a hamis „lelki békéről” a jelen esetben. Sarkon fordultam, és elvonultam. Többet nem mentem.

      Közben jöttek a dolgozatírások, a lány egyre rosszabbul volt. A rózsafüzéres-tapasztalatom után tudtam, ez az ördög munkája. Az édesanyja nem merte pszichiáterhez vinni a lányát. Egyre rosszabb hírek kezdtek terjengeni, még ketten „schizofréniások” lettek. Az elemistáknak, vagyis a fiamnak már kiadták a nyári vakációt, ezért megbeszéltük: a fiammal ketten kivisszük a Csíksomlyó-i kegytemplomba a lányt, a csodatevő Szűzanyához. Elindultunk. Egy akármilyen hétköznap volt, kiértünk az esti szentmise előtt, némán, csendben fohászkodva. Egy idős fehérhajú ferences atya gyóntatott. Egyszer a fiam ment be, aztán én, ezalatt a lány ült egy széken. Elmondtam az atyának, hogy mi a gond, és szeretném, ha a lány meggyónna, katolikus és bérmálkozott, de nincs magánál. Mindent elmeséltem, majd azt kérdezte tőlem az atya, hogy csak a lány megmentéséért mentem el oda, vagy volt bennem kíváncsiság is? Gondolkodtam: igen, feleltem, volt bennem kíváncsiság is. Ez igen nagy bűn, mondta azt atya, tartsak bűnbánatot ott helyben, hogy fel tudjon oldozni. Majd bevittem a lányt, megvártam, amíg letérdelt, és kijöttem. Lejárt már rég a szentmise, mire kijöttek. A gyóntató atya vele együtt elimádkoztatta az áldozási imákat, és külön megáldoztatta. A kegytemplomot már be akarták zárni, de megkértem, adjanak még 10 percet, hogy felvigyük a lányt a Szűzanyánkhoz, a kegyszoborhoz. Felvittük, mindhárman letérdeltünk és csendben voltunk. Egyszerre a lány sírni kezdett, és azt kérdezte tőlünk: hogy kerültem én ide? Attól a perctől tökéletesen szabad és egészséges lett, ma is az. És  azóta még több okkult társaság van a városban.

      A titkos tanok iránti kíváncsiság bűn, sok bajnak a forrása.  Az interneten se nézegessük. A hamis lelki békét sajnos sok keresztény is ilyen formán gyakorolja, amit közönynek is lehetne nevezni, vagy akár önzésnek.

      Félelmetes, rettenetes nagy ereje van a szentgyónásnak, a szentáldozásnak, a rózsafüzérnek, és a hittel hordott szentelményeknek: mint például a Csodásérem, a Skapuláré, stb.

      Istennek legyen hála mindenért!

-----------------------------------------------------------

- Suszterszék [1] - Az ima, az alamizsna és a böjt

- Suszterszék [2] - Adakozás

- Suszterszék [3] - Jót tenni

- Suszterszék [4] - Mások szolgálata

- Suszterszék [5] - Az imádság célja

- Suszterszék [6] - Külső és belső békesség

- Suszterszék [7] - Aszkétika és misztika

- Suszterszék [8] - Természetfölötti erények

- Suszterszék [9] - Részesedés Isten életéből

- Suszterszék [10] - Megtisztulás útja

- Suszterszék [11] - Erkölcsi erények

- Suszterszék [12] - Egyesülés útja

- Suszterszék [13] - Természetfölötti ima

- Suszterszék [14] - A böjtről

Suszterszék [5]

     

„Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6.2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6.6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6.17)

      Amint a sorozat bevezetőjében említettem, az Úr Jézus elvárja tőlünk, hogy alamizsnát adjunk, ezt még egy kisgyerek is meg tudja tenni. „Azok, akik ájtatoskodnak, akik gyónnak és áldoznak, de nem fáradoznak a Hit és a Szeretet művén, hasonlítanak a virágba borult fához - mondja Vianney Szent János. - Azt hiszitek ugyanannyi gyümölcse lesz, mint amennyi a virága... pedig nagy különbség van köztük!”

      Vannak, akik azt mondják: „Nem tudok imádkozni”. Két „fajtája” van: aki soha nem ül le imádkozni, jó kifogásokat gyártva, ebben az ördögnek is nagy szerepe van, és  vannak akik imádkoznak, de lelki szárazságot éreznek, ezért hiszik azt, hogy nem tudnak imádkozni. A lelki szárazságot okozhatják a mi bűneink, de nem szabad abbahagyni, mert: „Nem képes egy házban meglakni az imádság és a bűn; hanem a lélek vagy az imádságot hagyja el vagy a bűnt.” (Liguori Szent Alfonz). Az imádkozás hadüzenet a bűn ellen. A lelki szárazságot okozhatja a szellemi rész passzív tisztulása is, amelyről Keresztes Szent János könyvet írt: A lélek sötét éjszakáját.

      Avilai Szent Teréz, az imádkozás nagymestere, írt egy könyvet az imádságról: „A tökéletesség útja”, de valójában minden műve, levele, beszélgetései az imádságról és az Úr szeretetéről szólnak.

      Azt mondja az többek közt az előszóban, hogy:

      „Bañez Domokos atya, praesentatus, a Szent Domonkos-rend tagja, jelenlegi gyóntatóm, felhatalmazott arra, hogy írjak meg egynémely, az imádságra vonatkozó dolgot. (..) Főleg néhány ellenszerre akarok rámutatni holmi apró kísértések ellen, amelyek az ördögtől származnak, de amelyekre nem igen szokás figyelni, éppen azért, mert annyira kicsinyesek.”

      És elkezdi írni a könyvet. De nézzük csak meg, hogyan kezdi az imádságra vonatkozó dolgokat tárgyalni: a könyv 42 fejezetből áll, és az első 15-ben még szó sincs imamódszerekről, hanem csak felkészülésről az ima útjára. Beszél a szegénységről, a lemondásról, kölcsönös szeretetről. Majd ajánlja a rendi szabályok hűséges megtartását, ekkor hangzik el a sokat idézet frappáns mondata: „Kényelem és imádság, ez a kettő nem fér össze.” Nézzük meg a szövegkörnyezetében ezt a mondatot, mert csak így lesz igazán érthető:

      „A mi ősi Szabályunk azt köti szívünkre, hogy szünet nélkül imádkozzunk. Hogy pedig ennek a rendkívül fontos kötelezettségnek a lehető legjobban megfelelhessünk, legyen gondunk a böjtökre, az önsanyargatásokra és a hallgatásra, amit a Rend előír. Mert hiszen azt már magatok is tudjátok, hogy igazi imádság ezen segítő eszközök nélkül nem képzelhető. Kényelem és imádság, ez a kettő nem fér össze.

      Azt kívántátok tőlem, hogy mondjak nektek egyet-mást az imádságról. Jól van, megteszem, azonban viszonzásul arra kérlek benneteket, hogy olvassátok el gyakran és szívesen azt, ami eddig írtam és tartsátok meg. Mielőtt azonban a belső dolgokról, vagyis az imádságról beszélnék, meg akarok említeni egyet-mást, amire feltétlen szüksége van mindenkinek, ha az imádság útjára lép. Szólni akarok pedig olyan dolgokról, amelyek nélkül lehetetlen igazi szemlélődő embert képzelni, amelyek segélyével ellenben, még ha nem is szemlélődő valaki, nagyon magasra juthat az Úr szolgálatában. Akiben ezek a dolgok nem volnának meg, az ne is tartsa magát szemlélődőnek. Az Úr Jézus adja meg nekem a kegyelmét és értesse meg velem azt, amit mondani akarok, hogy azután az Ő dicsőségére szolgáljon. Amen.

      Részemről csak három pontra akarom felhívni a figyelmeteket, amelyek egyébként bennfoglaltatnak a Szabványokban, mert ennek a háromnak megtartása biztosítja nekünk legjobban azt a belső és külső békességet, amelyet az Úr annyira a lelkünkre kötött. Az első a kölcsönös szeretet egymás között. A második a szakítás minden teremtménnyel. A harmadik az igazi alázatosság, amelyet ugyan utolsó helyen említek, de azért a legeslegfőbb, mert a többit mind magában foglalja. (IV. Fejezet).

      Szeretem Szent Terézia humorát: csak három pontról beszél, de ne tévesszen meg senkit ez a megfogalmazás, megtaláljuk benne az aszkézis teljes szigorúságát.

      Az önmegtagadás és az alázatosság vezérfonala a műveinek, sűrűn emlegeti, sok mindent az alázatosságra vezet vissza.

      „Az alázatosság lebegjen állandóan szemeink előtt, és sohase felejtsük el, hogy minderre az erőt nem önmagunkból merítjük.” (Önéletrajz, XIII. fejezet) „Amit én beláttam, az, hogy a belső imának egész épülete az alázatosság talapzatán nyugszik, s minél mélyebben megalázza magát a lélek a belső imában, annál magasabbra emeli őt az Úristen. ” (Önéletrajz, XXII. fejezet)

      Szent Teréziát, miután az első megreformált kolostort meglapította, visszahívják, hogy újítsa meg a Megtestesülés-kolostort, amelyből kivált. Perjelnővé választják. Keresztes Szent János gyakran meglátogatta, és a kolostor társalgójában megbeszélték a kolostor ügyeit. Egy ilyen alkalommal rájuk nyit egy nővér, és mit lát: A rácson innen Szent Teréz, a rácson túl Szent János atya teljesen magukon kívül a Szentháromságot szemlélik önfeledt boldogságban. Ez nem maradt titokban, és a nővérek megkérdezik Szent Teréziát és Szent János atyát is, milyen úton juthatnak el ők is erre a tökéletességre. Szent Terézia és Szent János válasza teljesen egybehangzó: az alázatosság útján.

      „A tökéletesség útjá”-ban többször visszatér a kölcsönös szeretet, az igaz szeretet, az önmegtagadás, az alázat tárgyalására.

      Végre a 16. fejezetben ő maga magyarázza meg ezt a hosszú bevezetőt, és tér rá az imádkozás tárgyalására, de előbb kifejti: erények gyakorlása nélkül nincs imádkozás:

      „Ne tartsátok mindezt valami nagy dolognak, mert az eddigiekben, amint mondani szokták még csak fölraktam a sakkfigurákat. Azt kívántátok tőlem, hogy beszéljek az imádság alapjairól, már pedig én nem ismerem annak más alapjait, mint az erényeket.”

      „Most pedig meg akarom magyarázni - mert akadhat köztetek, aki nem tudja - hogy miben áll az elmélkedés. Adja Isten, hogy legalább ez legyen nálunk olyan, amilyennek lennie kell. Azt hiszem azonban, hogy ez is keserves munkába kerül, hacsak nem szereztük meg az erényeket, ha nem is olyan magas fokban, mint amilyenben a szemlélődéshez szükségesek. Azt akarom ezzel mondani, hogy a dicsőség Királya nem fog eljönni lelkünkbe, s nem fog vele egyesülni, hacsak nem igyekszünk szert tenni nagy erényekre.”

      Ebből kiderül, hogy az imádság célja: Isten szeretete, egyesülés Istennel. Amikor imádkozunk, a lélek Istenhez emelkedik. Az imádság nem könnyű dolog, igénybe veszi az ember erőit, de Isten kegyelme velünk van. Nem csak az a fontos, mit teszünk mi az ima ideje alatt, hanem inkább mit tesz Isten, amikor mi imádkozunk.

-----------------------------------------------------------

- Suszterszék [1] - Az ima, az alamizsna és a böjt

- Suszterszék [2] - Adakozás

- Suszterszék [3] - Jót tenni

- Suszterszék [4] - Mások szolgálata

- Suszterszék [5] - Az imádság célja

- Suszterszék [6] - Külső és belső békesség

- Suszterszék [7] - Aszkétika és misztika

- Suszterszék [8] - Természetfölötti erények

- Suszterszék [9] - Részesedés Isten életéből

- Suszterszék [10] - Megtisztulás útja

- Suszterszék [11] - Erkölcsi erények

- Suszterszék [12] - Egyesülés útja

- Suszterszék [13] - Természetfölötti ima

- Suszterszék [14] - A böjtről

Juxta crucem tecum stare

Ma Veled voltam a kereszt alatt

És olyan tisztán éreztem, mint még soha,

Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.

Ahogy egy földi édesanya hűsége

Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.

De te az Úr szolgálóleánya voltál,

Az emberré lett Isten léte és élete

Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva.

Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,

És keserű szenvedésed vérével

Minden lélek számára új életet szereztél.

Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,

Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete

Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.

Ezért vezeted gonddal lépteinket,

Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess

bennünket a célba.

De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,

Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,

Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt

És a keserű szenvedés vérével kell

Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,

Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rájuk.

Szent Edith Stein verse,
ihletője a Stabat Mater első szakasza: 

Juxta crucem tecum stare - Veled állni a kereszt alatt.

Illusztráció:
Textilnyomás és applikáció - Erzsébet nővér munkája a svéd Kármelből.

Köszönöm Erzsébet!

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

      Az ikon központi alakja Isten dicsőséges Anyja, amely elfoglalja szinte az összes helyet. Barna kármelita szerzetes ruhája van, rámutatva arra, hogy Mária már az Úr háza, a szent hely, ahol mi, az ő fiai és leányai találkozunk, és menedékre lelünk. Ez Szent Terézia egyik látomására emlékeztet minket:

      „Egy más alkalommal pedig, a kompletórium után, mikor valamennyien a kóruson voltunk, láttam Miasszonyunkat, rendkívül nagy mennyei dicsőségben, fehér köpennyel, amelyikkel, úgy látszott, mintha valamennyiünket betakart volna.” (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, XXXVI. Fejezet).

      A Szűzanya ruhája és haja tükrözi a kék eget, mert általa jött le az Ég a földre. Mária egy hét körből álló felhőn jelenik meg, ez Illés próféta által látott felhő, tökéletes és kicsi (a hetes szám szimbolizálja a tökéletességet és a Szentlélek ajándékait). Cipője bíbor, arannyal hímzett. Mózestől eltérően, neki nem kell levenni a saruját az Úr előtt, aki az ő méhében oly közel van, és benne szívesen lakozik.

      Ahogy Eszter királynő közbenjár népéért, úgy Mária is közbenjár értünk, és elnyeri számunkra Isten védelmének jelét: a skapulárét, amelyet a jobb kezében tart, felkérve minket, hogy öltsük magunkra erényeinek palástját („Olyan jó Anyátok van! Utánozzátok őt”- mondja Szent Terézia).

      Az ikont a Harisa-i (libanoni) sarutlan kármelita apácák készítették a „Palm Desert”-ben élő sarutlan kármelita atyáknak (Castellon). A Kármelhegyi Boldogasszonynak való teljes önátadást igyekszik tükrözni, és egyértelműen utal Illés prófétára és Keresztes Szent János lelki tanítására. 

      Izajás próféta ígérete szerint Mária a „Jelek Szent Szüze”, ő az ikon ihletője: ”Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7, 14). Máriát neve: „aki megtestesíti önmagában, amit az ég nem tartalmazhat”, mert méhében hordja az emberré lett Isten Fiát, a megtestesült Teremtőt.

      Izajás próféta mellett hivatkozik Illés prófétára is, aki három évig tartó aszály után kitartóan imádkozott esőért a Kármel hegyén (hét alkalommal):

      Akkor így szólt Illés Achábhoz: „Menj fel, egyél és igyál! Figyelj csak, már hallatszik az eső nesze!” Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát. Aztán így szólt szolgájához: „Menj fel, és nézz a tenger felé!” Fölment, körülnézett, aztán jelentette: „Nincs ott semmi.” Erre azt mondta: „Menj vissza, hétszer egymás után!” A hetedik alkalommal jelentette: „Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere.” Így felelt neki: „Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső! Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektől, és hatalmas záporeső esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt. (1Kir 19, 41-45)

      Ebben a kis felhőben – „akkorácska, mint az ember tenyere”, Illés próféta felismerte, hogy bő esőzés következik, az ország újra termékeny lesz. Az ókori egyházatyák ebben Mária kinyilatkoztatását látták: ő a kicsi és látszólag jelentéktelen, de mégis ő hozza el az életet, a termékenységet, nem csak Izrael, hanem minden nép számára. Mária a felhőből emelkedik ki, tengerszint felett áll, a hegy lábánál.

      Mária keblében, egy zárt körben van a mi Urunk, Istenünk. A kör mindig, minden kultúrában, a tökéletesség szimbóluma volt; isteni szimbólum, mert nincs sem kezdete, sem vége, és a távolság a középponttól a kör bármely pontján mindig ugyanaz. Jézus azonban megtöri az aranykört, „kilép” a tökéletességéből, kilép az Ő isteni létezéséből, hogy hozzánk hasonló emberré váljon Mária méhében. A ruhája fehér (ez a szín Isten és a fény szimbóluma), mert Jézusunk isteni eredetű; a palástja a vérszínű (jelképezve, hogy emberi természetet örökölt az Édesanyjától). Bár a teste kicsi, egy gyermeké, az Arca felnőttes, a homloka széles, jelképezve, hogy Ő az Isten örök Bölcsessége.

      A bal kezében a Szentírást tartja: közénk jött, hogy beteljesítse az Ószövetség ígéreteit, és hogy elítélje a világot. Jobb kezével megáld bennünket: az ő ítélete irgalommal teli.

      Anya és Fia áll a tengerszint fölött állnak, mint üdvösség jele.

      A tájnak is van értelme. Először is jelenti a Kármel hegyét, a Földközi-tenger közelében levő hegyfokot, amelynek csúcsán ma is megtalálható Illés próféta barlangja és a „Tenger Csillaga” kolostor.

      Végül misztikusan a kármelita életet is jelenti a hegy, erre kell nekünk felérni, a tökéletesség csúcsára, amely maga Jézus Krisztus Keresztes Szent János tanítása szerint. Nézzük meg minden részleteiben:

      Bal felünkön, a hegy lábánál van egy kis barlang és egy fa. A barlang egy üreg a hegyben, és sötét, mint az éjszaka. Ez az érzékek tisztulást jelképezi, amit spirituális utunk elején tűzünk ki célul: el kell ismernünk bűneinket, és hogy saját erőnkből nem tudunk elérni a magasságokba. Mindez feltételezi, hogy felismerjük saját lelkünk sötétségét, és engedjük Isten fényét behatolni a lelkünkbe. Csak a szenvedés által és a lelkünk sötét talajából nőhet ki az élet fája, amely ugyanakkor a kereszt fája is.

      Erre a lelki botra támaszkodva és a Szentlélek vezetésére hagyatkozva haladunk.

      Ahogy mászunk felfelé, a sivatag átalakul kertté (törpe pálmafákkal és virágokkal), életünk Isten életét kezdi tükrözni (a hegy tetejét elönti a fény, szinte fehérre festett). De még mindig hátra van a legnehezebb és döntő próba: a szellemünk megtisztulása. Amint haladunk, rájövünk, hogy Isten sokkal nagyobb, mint a mi gondolataink, elképzeléseink Róla, hogy soha nem értjük meg eléggé, Isten mindig kisiklik a kezünkből, nem tudjuk megragadni... Ez sokkal fájdalmasabb, mint az első tisztulás: ezt egy óriási sötét barlang jelképezi, amely tátott szájjal igyekszik megfogni mindazokat, akik szeretnének elérni a csúcsra.

      Itt már csak egyetlen lehetőség marad a haladásra: a három isteni erény gyakorlása. A Hitet és a Reményt két ezüst csillag jelképezi. Keresztes Szent János szüntelenül hangsúlyozza, hogy bár a lényeg maga Isten, mégsem tudjuk teljes egészében megérteni, sem felfogni Őt, e két erény megszerzése alacsonyabb értékű (ezüst), mint Isten (arany). A barlang középén az arany csillag jelképezi a Szeretetet. Isten lényege a szeretet, a mi szeretetünk egy fénysugár az Ő szeretetéből. Ezért arany a csillag színe, mert Istent jelképezi. A szeretet által egyesülünk Vele még a sötét éjszakában is, és így elérjük eszményünket: a csúcsot, ahol csupán Isten igazsága és dicsősége lakozik, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges keresztje által szimbolizálva.

___________________________________

Forrásmű - a Sapientia Carmeli ikonhoz is: a bukaresti Sarutlan Kármelita Rend honlapja, az Olasz Rendtartomány alapítása.

A Szentatya a Szűzanya oltalmába ajánlotta a papságot

XVI. Benedek pápa felajánló imájának magyar fordítása

„Szeplőtelen Anya, a kegyelemnek ezen a helyén, a te Fiad Jézus, legfőbb és örök Pap által egybehívva, mi fiak a Fiúban, a te papjaid, a te anyai Szívednek szenteljük magunkat. Tudatában vagyunk, hogy Jézus nélkül semmi jót nem tudunk tenni, és hogy csak őáltala, ővele és őbenne leszünk az üdvösség eszközei a világ számára.

Szentlélek Jegyese, nyerd el a Krisztusban való átalakulás felbecsülhetetlen adományát. A Szentlélek ugyanazon hatalma által, mely szárnyaival beárnyékolva Téged az Üdvözítő Anyjává tett, segíts bennünket, hogy Krisztus, a te Fiad, megszülessen bennünk. Így újuljon meg az Egyház megannyi pap által, átváltoztatva a kegyelem által, mely újjáteremt mindent. Irgalmasság Anyja, a te Fiad hívott meg minket, hogy olyan legyünk, mint ő, a világ világossága és a föld sója. Segíts bennünket hathatós közbenjárásoddal, hogy meg ne fogyatkozzon fölséges hivatásunk, és ne engedjünk önzéseinknek, a világ hízelkedésének és a Gonosz csábításának. Védelmezz bennünket a tisztaságoddal, őrizz bennünket az alázatoddal, és takarj be minket anyai szereteteddel, mely megannyi neked szentelt lélekben ragyog, akik számunkra valóságos lelki anyákká lettek.

Egyházunk Anyja, mi papok pásztorok szeretnénk lenni, akik nem magukat legeltetik, hanem Istennek adják magukat testvéreikért, hogy megtalálják ebben boldogságukat.

Nem csak szavakkal, hanem életünkkel akarjuk alázattal ismételni napról napra a mi „íme, itt vagyok” válaszunkat. Általad vezetve, az Isteni Irgalmasság apostolai szeretnénk lenni, akik örömmel ünneplik minden nap az oltár legszentebb áldozatát és akik örömmel szolgálják azokat, akik a Kiengesztelődés Szentségét kérik. Kegyelemnek Szószólója és közvetítője, aki egészen elmerültél Krisztus egyetlen, egyetemes közvetítésében, kérj Istentől számunkra teljesen megújított olyan szívet, mely szereti az Istent teljes erejével és szolgálja az emberiséget, ahogyan azt te tetted. Ismételjed az Úrnak a „nincs több boruk” hatékony szavad, azért, hogy az Atya és a Fiú reánk leheljék mintegy a Szentlélek új kiáradását. Félelemmel és hálával eltelve a te állandó köztünk való jelenlétedért, az összes pap nevében én is kiáltani akarom: „Hogyan lehet az, hogy az én Uram Anyja jön hozzám (vö: Lk 1,43). Örökre Mianyánk, ne fáradj bele, hogy meglátogass, vigasztalj és megtarts bennünket. Jöjj segítségünkre és szabadíts meg bennünket minden veszedelemtől, mely ránk nehezedik. A ráhagyatkozás és megszentelődés e szavaival szeretnénk befogadni téged a legmélyebb és leggyökeresebb módon, mindörökre és teljesen, a mi emberi és papi létezésünkbe. Jelenléted virágoztassa ki magányaink pusztáját és ragyogtassa a napot sötétségeink fölé, térítse vissza a derűs időt vihar után, hogy minden ember meglássa az Úr üdvösségét, aminek Jézus a neve és az arca, és aminek visszfénye a veled összeforrt szívünkben tükröződik. Úgy legyen, ámen!"

A felajánló imát Vértesaljai László SJ fordította magyarra.

Magyar Kurír

Sapientia Carmeli

(Trentói Kármelita Ikonográfiai Iskola)

      Az ikon „szíve” Szűz Mária, aki a Kármelita rend legrégebbi himnusza szerint „Kármel éke, jótermő szőlőtő” (Flos Carmeli, Vitis florigera); Máriában teljesedik be a választott nép várakozása a Messiásra, és összefoglalja az egész üdvtörténetet. A „jótermő szőlőtő ágain” virágzanak a Kármel egyházdoktorai. Mária palástját 42 kis csillag díszíti, sugallva a generációk számát Ábrahámtól Krisztusig (Mt 1,1-17). A fej és a váll fölött levő a három nagy csillag arra emlékeztet minket, hogy Mária egy teljesen új korszakot nyitott meg számunkra azáltal, hogy Szűz volt a Jézus fogantatása előtt, szűz maradt áldott állapotban, és örökre szűz maradt Jézus szülése után is, mint Anya.

      A szőlőtő ugyanakkor Jézus Krisztust is jelképezi:

     „Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.” (Jn 15, 1-6),

      Ennek a szőlőtőnek, az „Élet Fájának” a gyökereinél ered az Éden négy folyója:

      „Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található. Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is. A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.” (Ter 2, 10-14).

      Ezek az Isten Igéje, amely terjed, és megöntözi a Föld minden határát, de ugyanakkor Jézus Krisztus életének titkait, az evangélistákat és az egyházdoktorokat is jelképezik a középkori Mesterek véleménye szerint.

      Az Anyja ölében ül, mint egy trónon, a Gyermek, Ő az Ige, az Örök Bölcsesség, a Jelenések Báránya, akinek hatalma van arra, hogy megfejtse és feltárja a történelem titkait (vö. ApCsel 5,9). A szőlőtőn 24 szőlőfürt van, ami Izrael 12 törzsét és a 12 apostolt jelképezi, akiknek nevei fel vannak írva az égi Jeruzsálem kapuira (ApCsel 21, 12-14). A Gyermek arany tunikát visel és fölötte bíbor palástot, szimbolizálva istenségét és királyságát - széles gesztussal ad áldást Avilai Szent Teréznek, aki felajánlja Neki a Szent Józsefről nevezett avilai kolostor modelljét, vagyis az egész Kármelita Rendet, akinek ő Anyja és a Mestere. A másik oldalon Keresztes Szent János jelképezi a Fiú engedelmességét az Atya iránt „mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8).

      Jézus gesztusából új szőlővesszők bimbóznak az ég felé, amelyek között Lisieux-i Szent Teréz jelenik meg, a kezében egy nyitott könyv neveinek szimbólumaival: Gyermek Jézus és a Szent Arc. Kis Szent Teréz magyarázza és tanítja, hogy éljünk a Nagy Alapítók tanítása szerint: a megtestesülés teológiája és Krisztus szent embersége (Avila-i Szent Teréz) szerint, valamint egyesülés a megfeszített Krisztussal (Keresztes Szent János). Lisieux-i Szent Teréz egy háromágú csoporton nyugszik, amely ismételten arra figyelmeztet, hogy mindennek a forrása és a célja a Szentháromság.

      Avilai Szent Teréz alatt hét ág van: ez a szám utal az Isten szentségére, a teremtés hét napjára, a Lélek hét ajándékára, és a Megváltó hét szentségére (vö. Iz 11,1-2). Fölötte 12 bimbózó ág: ez a szám az Egyházat jelképezi apostoli teljességében és egységében.

      Keresztes Szent János alatt 8 ág van, jelképezve a hálát, az áldást, az Isten Országát és a Feltámadást. A fölötte levő kilenc ág képviseli az ég és az angyali karok számát.

      Végül II. János Pál pápa címere a Kármelita címerrel arra emlékeztet, hogy a pápát már fiatalkorában mély lelki barátság kötötte a Kármel Nagy Családjához.

Kármel éke, jótermő szőlőtő.
Mennynek fénye, szépséges szűzszülő,
Nincsen párja.

Szelíd anya, bár férfit nem ismert,
Tengercsillag, a Kármel reménye,
Kiváltsága.

***

Flos Carmeli, Vitis florigera,
Splendor coeli, Virgo puerpera Singularis.

Mater mitis, Sed viri nescia,
Carmelitis Da privilegia, Stella Maris.

(Stock Szent Simon, XIII.század)

Végül is Szeplőtelen Szívem győz!

      E csodálatos ,,Nő” tizennyolc év körülinek látszott. Érdekes azonban, hogy az eddig ismeretes Szűz Mária-képek egyikéhez sem hasonlított, sőt még más szentre sem emlékeztetett.

      Később, amikor arra kérték Luciát, hogy írja le a Jelenés arcát, csak ezzel az egy szóval tudott felelni: fény. „Fény volt, fény, csupa fény! Era luz, luz, luz!”

      Lucia megkérdézte:

      -Mondd meg, ki vagy, és mit kívánsz tőlem?

     -A Rózsafüzér Királynője vagyok. Azért jöttem, hogy intsem az embereket, változtassák meg eddigi életüket, ne szomorítsák bűneikkel az Urat, akit annyira megbántottak; imádkozzák a rózsafüzért, térjenek meg, és tartsanak bűnbánatot.

      Mária a lelkükre kötötte, hogy a rózsafüzért buzgón mondják el mindennap, és így a világnak kieszközlik a békét.

      „Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak. Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét.”

      Kinyilvánítom kérésemet: Ajánlják fel az egész világot szeplőtelen Szívemnek, és minden hónap első szombatján járuljanak engesztelő szentáldozáshoz. Ha hallgat rám a világ, a csapás eltávozik, vagy legalábbis enyhül; egyébként... A jövendő láthatára most sötét... De a távolban már feltűnik a reménysugár: végül is szeplőtelen Szívem győz!...

      Ha a rózsafüzért imádkozzátok, minden tized végén mondjátok hozzá: „Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.”

      Élt egyszer Fatimában három kisgyerek... olyanok voltak ők is, mint a többi gyermek. Az egyetlen különbség csak az volt, hogy mindennap elmondták a rózsafüzért.

Szűzanyám Szeplőtelen Szent Szíve!

      Teljesen és örökre Neked ajánlom és szentelem magamat. Neked adom testemet, lelkemet; életemet, akaratomat, minden testi és lelki képességemet; életemet, hivatásomat, jövőmet és mindenemet, amim csak van. Rendelkezzél velem tetszésed szerint, hiszen a Tied vagyok és a Tied is akarok maradni mindörökre. Ámen.