2021. ápr. 21.

Ó Szent József, légy házunk ura


Ó Szent József, 
légy házunk ura, 
kis családunk patrónusa! 
Egyetértés, hű szeretet 
egyesítse szíveinket! 
Az ég felé mutass utat, 
bátorítsd az ellankadtat! 
Küzdelmünkben légy vezérünk, 
erényekben példaképünk! 

Átadjuk a ház kulcsait, 
oltalmazd és védd lakóit! 
Zárd ki mindazt, ami káros, 
ami üdvünkre hátrányos! 
Engedd be az Isten-áldást, 
minden jóban gyarapodást! 
Ajánlj minket Jézusodnak, 
Szeplőtelen Szűz Anyánknak, 
hogy családunk kicsi háza, 
Názáretnek legyen mása! Ámen.

További bejegyzések Szent Józsefről ezen a linken!

Ferenc pápa mindennapi imája Szent József évében

         Ferenc pápának a szent iránti tisztelete még fiatalkorára nyúlik vissza. 17 évesen az ifjú Jorge Maria Bergoglio a Buenos Aires-i Szent József-templomban érezte meg az elhívást a papságra. Római dolgozószobájában, a Szent Márta-házban két kis Szent József-szobrot is őriz, amelyek Dél-Amerikában elterjedt módon, álomba merülten ábrázolják a szentet. A pápa az alvó szent szobrocskája alá szokta becsúsztatni azokat a kéréseket tartalmazó cédulákat, amelyeket a hívőktől kap. De ugyanígy ide helyezi azokat a kis papírszeleteket, amelyeken saját gondjait és nehézségeit fogalmazza meg. Mintha arra hívná Szent Józsefet, hogy „aludjon rá egyet”, és szóljon egy jó szót Isten előtt, hogy atyai irgalmával nyújtson segítséget a szenvedőknek. 
         Ferenc pápa számára tehát Szent József olyan különleges szent, aki akkor is védelmez és segít, amikor alszik. Ferenc pápa egy lábjegyzetben így vall a Szent Józsefhez intézett imáiról a Patris corde (Atyai szívvel) kezdetű apostoli levelében, amelyet december 8-án tett közzé: 
  • Több mint negyven év óta a zsolozsma reggeli dicsérete után mindennap elmondok egy imát Szent Józsefhez, amely egy 19. századi francia imakönyvből való. Ezt az imakönyvet Jézus és Mária Szerzetesnőinek Kongregációja adta ki. Ez az ima áhítatot, bizalmat fejez ki Szent József iránt, de egyfajta kihívás elé is állítja őt: „Dicsőséges Atyám, Szent József, neked hatalmad van arra, hogy lehetségessé tedd a lehetetlen dolgokat, segíts meg ebben a gondterhelt, nehéz időszakban! Vedd oltalmadba ezeket a súlyos és nehéz helyzeteket, melyeket rád bízok, hogy megfelelő megoldást találjanak! Drága Atyám, minden bizalmam benned van! Senki se mondhassa, hogy hiába fohászkodtam hozzád, és mivel te mindent elérhetsz Jézusnál és Máriánál, mutasd meg nekem, hogy oly nagy a te jóságod, amekkora a hatalmad! Ámen.” 
Az alábbi, Ferenc pápa által írt imát pedig a pápának a Szent József-évet meghirdető, fentebb említett apostoli levele végén olvashatjuk. Ferenc pápa arra kéri a híveket, hogy kérjék Szent József közbenjárását „a legfontosabb kegyelemért: megtérésünkért”. 
A levélben megemlékezik arról, hogy Szent József az idén 150 éve az Egyetemes Egyház védőszentje, hiszen Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án írta alá Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumát, amivel Szent Józsefet a katolikus egyház védőszentjévé nyilvánította. Az apostoli levelet a pápa a következő szavakkal fejezi be: 
  • „Imádkozzunk Szent Józsefhez ezzel az imával: Üdvözlégy, Megváltónk védelmezője, A Boldogságos Szűz Mária hitvese. Terád bízta Isten az ő egyetlen Fiát; Benned bízott Mária; Atyai gondoskodásoddal lett Krisztus felnőtté. Áldott József, légy nekünk is gondoskodó édesapánk, és vezess minket az élet ösvényén. Szerezz nekünk kegyelmet, irgalmat és bátorságot, és védj meg minket minden gonosztól. Ámen.”
Forrás:

További bejegyzések Szent Józsefről ezen a linken!

Hozzád menekülünk szorongattatásainkban Szent József!

Hozzád menekülünk szorongattatásainkban Szent József, és bizalommal kérjük oltalmadat. Arra a szeretetre, amely Isten szeplőtelen Szűz Anyjához fűzött, és arra az atyai érzületre, amellyel a gyermek Jézust gondoztad, könyörögve kérünk: tekints le kegyesen az örökségre, amelyet Jézus Krisztus saját vérén szerzett, és istápolj bennünket erőddel és segítségeddel szükségeinkben. 

Oltalmazd Jézus Krisztus választott nemzedékét, a Szent Család leggondosabb őrzője! Tartsd távol tőlünk, legszeretőbb atya, a tévelygés és romlottság mételyét, védelmezz az égből, legerősebb támaszunk a harcban, amelyet a sötétség hatalma ellen harcolunk, és amiként kiragadtad egykor a kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, úgy védjed meg most is Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól. Végy állandóan pártfogásodba mindannyiunkat, hogy példád és gyámolításod által támogatva szentül élhessünk, jámbor véget érhessünk, és a mennyben örök boldogságot nyerhessünk. Ámen.

Megj.:
Ez az ima teljes búcsúval jár a 2021-es Szent József Évre szóló különleges búcsúk dekrétuma szerint.

További bejegyzések Szent Józsefről ezen a linken!

Az Apostoli Penitenciária dekrétuma a 2021-es, Szent József évre szóló különleges búcsúkról


DEKRÉTUM 
A Ferenc pápa által - Szent József, az egyetemes Egyház védőszentjévé nyilvánításának 150. évfordulója kapcsán - bejelentett Szent József Évre szóló különleges búcsúk ajándékának ismertetése. A dekrétum magyar, latin és olasz nyelvű változata IDE KATTINTVA PDF-formátumban letölthető. 

 Ma 150 évvel ezelőtt jelent meg Boldog IX. Piusz pápa Quemadmodum Deus kezdetű dekrétuma, amelyben az emberek ellenségességétől ostromolt Egyház nehéz és harcokkal teli helyzetében Szent Józsefet a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította. 

 Azzal a céllal, hogy megerősítse az egész Egyház Jézus hatalmas védelmezőjébe vetett bizalmát, Ferenc pápa úgy rendelkezett, hogy a mai nappal, amely a dekrétum kihirdetésének évfordulója és egyben Szűz Mária - a tisztaságos József jegyese - Szeplőtelen fogantatásának ünnepe is, egészen 2021. december 8-ig legyen Szent József Év, amely során minden hívő képes legyen a hitéletét Isten akaratának tökéletes teljesítésében megerősíteni napról-napra, Szent József példája nyomán. 

Így minden hívőnek - elnyerve Szent Józsefnek, a Názáreti Szent Család fejének segítségét - legyen lehetősége tenni azért, hogy az imádságok és jó cselekedetek által korunk súlyos emberi és szociális megpróbáltatásai közepette megerősítésre és megnyugvásra találjon. 

A Megváltó Oltalmazója iránti tisztelet széles körben terjedt és fejlődött az Egyház történelme folyamán. Kultusza - Isten anyjának, az ő jegyesének kultusza mögött - nemcsak a legfontosabbak közé emelkedett, hanem többszörösen és többféleképp is védelmezőnknek tekintjük. 

Az Egyház Tanítóhivatala kincsként tekint Szent Józsefre, és folytatja gazdagsága régi és új dimenziónak felfedezését. Hasonlóan a Szent Máté evangéliumában szereplő házigazdához, „aki kincseiből újat és régit hoz elő” (Mt 13, 52). 

A megkívánt cél tökéletes elérésében nagy segítséget jelent az Apostoli Penitenciária által a Szent József Évre kiáradó búcsúk ajándéka, mely - Ferenc pápa akaratával megegyezően - jelen dekrétumban leírtak révén történik. 

A teljes búcsú elnyerésére alkalma van azoknak a híveknek, akik a szokott feltételek mellett (szentgyónás, szentáldozás és imádság a pápa szándékára), lélekben elszakadva minden bűntől, a Szent József Év folyamán élnek az Apostoli Penitenciária által részletezett lehetőségekkel, vagyis: 

  • Szent József, a valódi hittel teli férfiú arra hív bennünket, hogy fedezzük fel újra az Atyához fűződő gyermeki kapcsolatot. Újítsuk meg hűségünket az imádságban, tudjuk meg hallani az Istent és mély megkülönböztetéssel alakítsuk életünket az ő akarata szerint. Teljes búcsút nyerhet az, aki legalább harminc percen keresztül elmélkedik a Miatyánkról, illetve részt vesz egy olyan - legalább egy napos - lelkigyakorlaton, amely tartalmaz egy elmélkedést Szent Józsefről. 
  • Az Evangélium Szent Józsefet úgy jellemezi, mint „igaz embert” (vö. Mt 1, 19): ő oltalmazója „annak a bensőséges titoknak, mely a szív és lélek legmélyén található[1], valamint az Isten misztériumának részese, és ezért kiváló pártfogója a belső fórumnak. Arra késztet bennünket, hogy fedezzük fel újra a csend, a tisztaság és a saját feladataink révén megvalósuló kötelességteljesítés értékét. Az igazságosság erényét József példamutatóan gyakorolta, teljesen ráhagyatkozva az isteni törvényre, az Irgalmasság törvényére, „a valódi igazságosságot ugyanis Isten irgalmassága teljesíti be[2]. Ezért mindazok, akik Szent József példáját követve az irgalmasság testi vagy lelki cselekedeteit gyakorolják, teljes búcsút nyerhetnek. 
  • Szent József hivatásának fő jellemzője, hogy a Názáreti Szent Család őre, a Boldogságos Szűz Mária jegyese, és Jézus nevelő atyja. Azért, hogy minden keresztény család késztetést érezzen a közösség, a szeretet és az imádság ugyanezen belsőséges légkörének kialakítására, amely a Szent Családban létezett, teljes búcsú nyerhető a rózsafűzérnek a családban, illetve a házastárssal való imádkozása révén. 
  • Isten szolgája, XII. Piusz 1955. május 1-jén elrendelte Munkás Szent József ünnepét „azzal a szándékkal, hogy mindenki ismerje el a munka értékét, s ez adjon ihletet a szociális élet és a törvények számára, melyek alapja a javak és jogok egyenlő elosztása[3]. Ezért mindazok elnyerhetik a teljes búcsút, akik saját tevékenységüket naponta Szent József védelmére bízzák. Illetve mindazok a hívek is, akik a Názáreti Ácsmester közbenjárását kérve fohászkodnak azért, hogy minden munkát kereső ember megfelelően el tudjon helyezkedni, és hogy a munka mindenki számára nagyobb méltóságnak örvendjen. 
  • A Szent Család Egyiptomba menekülése „megmutatja számunkra, hogy Isten ott van, ahol az ember veszélyben forog; ott, ahol az ember szenved; ott, ahol menekül; ott, ahol megtapasztalja az elutasítást és az elhagyatottságot[4]. Teljes búcsút nyerhetnek azok a hívek, akik az üldözött Egyházért (ad intra et ad extra) és az üldözés bármely formáját szenvedő keresztények helyzetének enyhüléséért fohászkodva elimádkozzák a Szent József litániát (a latin rítusban); vagy elvégzik egészben vagy részben Szent József akathisztoszát (bizánci szertartás szerint); illetve elmondanak más egyéb Szent József-imádságot, amely valamelyik liturgikus hagyomány sajátja. 

Avilai Szent Teréz felismerte, hogy Szent József az élet bármely területén védelmezőnk lehet: „Más szentek esetén, úgy tűnik, hogy Isten megadja a lehetőséget, hogy ilyen vagy olyan szükséghelyzetben segítségünkre legyenek, mindeközben azt tapasztalom, hogy a dicsőséges Szent József védelme kiterjed mindenre"[5]. Újabban pedig, Szent II. János Pál pápa hangsúlyozta, hogy Szent József alakja „új aktualitást nyer korunk Egyháza számára az új keresztény évezred küszöbén"[6]. 

Szent Józsefnek az Egyházra vonatkozó egyetemes védelmét újra hangsúlyozva, a fent felsorolt lehetőségeken kívül, az Apostoli Penitenciária teljes búcsút engedélyez azoknak a híveknek, akik bármilyen jóváhagyott imádságot vagy kegyes fohászt végeznek Szent József tiszteletére (pl. Hozzád menekülünk szorongattatásainkban, Szent József! kezdetű ima). Különösképpen március 19-én és május 1-jén, valamint a Szent Család ünnepén, (avagy Szent József vasárnapján a bizánci hagyomány szerint), illetve minden hónap 19-én, és minden szerdán, mely a latin hagyományban Szent József emlékezetére ajánlott nap. 

A jelenlegi egészségügyi vészhelyzetben a teljes búcsú ajándéka különösképpen is érvényes az idősek, a betegek, a haldoklók és mindazok számára, akik jogos okból nem hagyhatják el lakhelyüket. Ennek elnyeréséhez szükséges, hogy lélekben elszakadjanak minden bűntől, szándékukban álljon - amint ez lehetségessé válik - teljesíteni a három megszokott feltételt, és imádkozzanak el otthonaikban, vagy azon a helyen ahová kötve vannak, egy kegyes imádságot Szent József a betegek vigasztalója és a jó halál védőszentjének tiszteletére, bizalommal felajánlva Istennek saját életük fájdalmait és bajait. 

Azért, hogy a kulcsok hatalmán keresztül áradó isteni kegyelem elérhetősége könnyebbé váljon, az Apostoli Penitenciária kéri a megfelelő felhatalmazással rendelkező papokat, hogy készségesen és nagylelkűen adjanak alkalmat a szentgyónásra és gyakran részesítsék szentáldozásban a betegeket. 

Jelen dekrétum érvényes Szent József Évében. Minden ellenkező rendelkezés hatályát veszti. 

Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciária székhelyén, 2020 december 8-án:

MAURUS Card. PIACENZA 
Paenitentiarius Maior 

CHRISTOPHORUS NYKIEL 
Regens 

L. + S. In PA tab. n. 866/20/I 

Jegyzetek: 
[1] XI. Piusz, Isten szolgálója Emilia de Vialar hősi erénygyakorlásának elismerése kapcsán mondott beszéde, in "L'Osservatore Romano", 1935 március 20-21. 
[2] Ferenc pápa, Általános Kihallgatás, 2016. febr. 3. 
[3] XII Piusz, Prédikáció Munkás Szent József ünnepén (1955. május 1.) 
[4] Ferenc pápa, Úrangyala (2013. december 29.) 
[5] Avilai Szent Teréz, Életrajz, VI, 6 (trad. it. in EAD., Tutte le opere, a cura di M. BETTETINI, Milano 2018, 67) 
[6] II. János Pál, Redemptoris Custos, 32. 

Fordította: Liturgikus Intézet

Forrás:
MAGYAR LITURGIKUS ÉS EGYHÁZZENEI INTÉZET

További bejegyzések Szent Józsefről ezen a linken!

Litánia Szent József tiszteletére

Uram, irgalmazz nekünk! 
Uram irgalmazz nekünk! 
Krisztus kegyelmezz nekünk! 
Krisztus kegyelmezz nekünk! 
Uram irgalmazz nekünk! 
Uram irgalmazz nekünk! 

Krisztus hallgass minket! 
Krisztus hallgass minket! 
Krisztus hallgass meg minket! 
Krisztus hallgass meg minket! 

Mennybéli Atyaisten! Irgalmazz nekünk! 
Megváltó Fiúisten! Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen! Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten! Irgalmazz nekünk!

Szentséges Szűz Mária, * Könyörögj érettünk! 

Szent József, 
Dávid nemes sarja, 
Pátriárkák fénye, 
Isten Anyjánakjegyese, 
A Szent Szűz tisztaságos őre, 
Isten Fiának nevelő atyja, 
Krisztus gondviselő oltalmazója, 
A szent család feje, 
Igazságos József, 
Tisztaságos József, 
Nagyokosságú József, 
Erőslelkű József, 
Engedelmes József, 
Hűséges József, 
Béketűrés példaképe, 
Szegénység kedvelője, 
Iparosok példaképe, 
A házasélet dísze, 
Szüzek őre, 
Családok támasza, 
Ínségesek vigasztalója, 
Betegek reménye, 
Haldoklók pártfogója, 
Gonosz szellemek réme, 
Az Anyaszentegyház védőszentje, 

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk! 
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket. 
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk! 

Háza urául rendelte Őt! És egész országának vezérévé! 

Könyörögjünk! Úristen, Te Szent Józsefet mérhetetlen gondviseléseddel szent Anyád jegyesének választottad. Add, hogy közbenjárónk legyen a mennyben, akit e földön pártfogónkul tisztelünk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

További bejegyzések Szent Józsefről ezen a linken!

2021. ápr. 12.

Moszkvai Szent Matrona [7]

       
1881 - 1952
Ünnepe május 2
.
Matronuska tisztelte Valentine Amphiteatrov néhai papot (1836-1908). Azt mondta, nagyszerű volt Isten szemében, és mindig segített azoknak, akik a sírjánál kérték a segítségét. Néha elküldte látogatóit, hogy vegyenek egy kis homokot a sírjáról. 
         A tömeges hitetlenségnek, a keresztény hit elleni agresszív támadásoknak, az emberek körében egyre növekvő elidegenedésnek és rosszindulatnak, a milliók által elutasított hagyománynak és a bűnbánat nélküli bűnös életnek számos tragikus következménye volt. Matrona mindezt jól megértette. 
         A kommunista felvonulások napjaiban Matuska arra kért minket, hogy ne menjenek ki, és szorosan csukjuk be az ablakokat és ajtókat, mert szerinte démonok tömege foglalta el az egész teret és minden embert. Lehet, hogy Matuska, aki gyakran példabeszédekben beszélt, emlékeztette az embereket arra, hogy érzékeinket - a Szentatyák terminológiájában a „lélek ablakait” - el kell zárni a gonosz szellemekkel szemben. 
         Zinaida Zhdanova egyszer azt kérdezte Matuskától: „Miért engedte meg Isten, hogy ilyen sok templomot bezárjanak vagy elpusztítsanak?” Matuska így válaszolt: „Ebben Isten akarata van, mivel kevés hívő és pásztor lesz.” - Miért nem küzd ez ellen senki? „Az embereket hipnotizálták; borzalmas erők jöttek ... Ez az erő a levegőben van, most mindenhol, és mindenbe behatol. Korábban csak messze a lápokban és az erdőkben élt. Az emberek templomba jártak, keresztet viseltek a nyakukban, házukat ikonok és lámpák védték, imádkoztak és áldották voltak. A démonok nem léphettek be ilyen házakba, de most az emberekben élnek, mert az emberek most elutasítják a hitet és Istent.” 
         Néhány ember Matrona lelki életének rejtélyét akarták felfedni, és egy éjszaka folyamán titokban megfigyelték: Szent Matrona egész éjszaka leborulva imádkozott. 
         Miközben Zhdanovéknál élt, Matronuskát Fr. Dimitrij, a Krasznaja Presnija-i templom papja gyóntatta és áldoztatta. Az állandó imádság segítette az áldott Matronát abban, hogy elviselje az emberek szolgálatának keresztjét, ami igazi munka és vértanúság volt, a szeretet legmagasabb megnyilvánulása. Imádkozni a démonok által megszállott emberekért, valamint mindenki másért, megosztva az emberek gyászát, betegségeit, Matuska ebben annyira elfáradt, hogy a nap végére nem tudott megszólalni, és csak halkan felnyögött, apró öklére hajtva a fejét. 
         Ami belső életét illeti, még a legközelebbi és legkedvesebb emberek számára is titok maradt. Bár senki sem ismerte Matuska lelki életét, az emberek nem kételkedtek szentségében és aszkézisében. Szolgálata a nagy türelmében rejlett, amely tiszta szívéből és Isten lelkes szeretetéből fakadt. Ez a türelem fogja megmenteni az utolsó idők keresztényeit, ahogyan az egyház szent atyái megjövendölték. Igazi aszketikusként Szent Matrona nem csak szavaival, hanem egész életével tanított. Látszólag vak volt, és mégis megtanította az embereket arra, hogyan törekedjenek a lelki látásra. Nem tudott járni, béna volt, és megtanította a látogatóit arra, hogyan kell az üdvösség nehéz útján járni. 
         Zinaida Zhdanova írja: „Ki volt Matronuska? Matuska harcos angyalhoz hasonló volt, mintha tűzes kard lenne a kezében a gonosz hatalmak elleni harcra. Imával és szentvízzel gyógyította az embereket ... Kicsi volt, mint egy gyermek. Mindig félig az öklén feküdt és félig ült. Csak így aludt; soha nem feküdt le kényelmesen. Amikor fogadta az embereket, kezével a látogató feje fölé ült. Megáldotta az illetőt, elmondta neki a legfontosabbat és imádkozott érte.”
         Soha nem volt saját háza, és semmivel sem rendelkezett. Azokban a házakban vagy lakásokban lakott, ahová meghívták. Amikor a hálás látogatók ételt vittek neki, akkor nem volt joga azt saját maga elosztani, ahogy a legjobban gondolta. Mindig engedelmeskednie kellett egy Pelagia nevű nőnek, aki barátságtalan volt, és aki a házban parancsolt, szinte az összes ételadományt odaadta rokonainak. Matuska sem enni, sem inni nem tudott beleegyezése nélkül. 
         Úgy tűnt, Matushka mindent előre tudott a segítségét kérőkről. Életének mindennapjait elárosztotta a látógatói bánata és szenvedései. Segített a betegeknek, megvigasztalta és meggyógyította őket. Imájára sokan meggyógyultak. Kezébe vette a síró ember fejét, megvigasztalta és szentségével melegítette, és az ember mintha szárnyakon távozott volna. És ő kimerülten csak sóhajtozot és imádkozott egész éjjel. Egyfajta gödröcske volt a homlokán, mivel gyakran megjelölte a Szent kereszttel. Mindig nagyon gondosan osztotta be idejét, az ujjai gyakran keresték homlokán a gödröcskét… 

         A háború alatt Matronuska gyakran válaszolt arra a kérdésre, amelyet sok látogatóját a legjobban aggasztotta: mi történt rokonaikkal, különösen a fronton lévőkkel - élnek-e vagy sem? Néhánynak azt mondta: „Várj rá, életben van.” Néhánynak azt válaszolta, hogy imádkozzanak szeretteikért, mint az elhunytakért. 
         Nagyon valószínű, hogy azok, akik lelki vezetést akartak, Matronát kérték fel tanítójuknak. Sok moszkvai pap és szerzetes a Sergiusz-i Szentháromság Lavra-ban tudott Matuskáról. De a Gondviselés úgy döntött, hogy Matronának ne legyenek tanítványai, akik tanúi lehettek volna az életének, hogy elmondhassák a következő generációknak. 
        Szülőfalujából gyakran meglátogatták. Emellett a szomszédjaitól is kapott leveleket és kérdéseket, amelyekre válaszolt. Néhányan kétszáz vagy háromszáz kilométerre levő távoli területekről jöttek segítségért, és Matronusk tudta mindannyiuk nevét. Voltak moszkvaiak, valamint látogatók más városokból, akik hallottak Matushka lelekbelátás-ajándékáról. Minden korosztályból voltak: fiatalok, idősek és középkorúak. Egyeseket fogadott, másokat elutasított. Néhányukkal világosan beszélt, másokkal példabeszédben. 
        Egyszer Zinaida panaszkodott az idegei miatt. Matuska így válaszolt: „Nincsenek idegek a háborúban vagy a börtönben ... Gyakorold az önuralmat és türelmesnek kell lenned.” 

         Matuska azt tanította, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az orvosi kezelést. A test olyan, mint egy Isten által adott ház, ezért néha javításra szorul. Isten megteremtette a világot, és benne gyógynövényeket, az orvosokat, és nem szabad figyelmen kívül hagyni őket. 
      Matuska sajnálta közeli embereit: „Nagyon sajnálom azokat, akik az utolsó időkben élni fognak. Az élet egyre rosszabb lesz. Eljön az idő, amikor eléjük teszik a keresztet és a kenyeret, és megkérik, hogy döntsnek. ” - A keresztet választjuk, de hogyan éljünk? - Imádkozni fogunk Istenhez, szedünk egy kis földet, kis golyókat formázunk belőle, megesszük és már nem leszünk éhesek. 
          Egy másik alkalommal vigasztalt egy embert, és felszólította, hogy ne féljen semmitől: „Képzelj el egy gondtalan gyereket, akit a szánkóban hordanak. Az Úr mindent megold.”
         Matronuska gyakran mondta: „Ha egy nemzet elveszíti az Istenbe vetett hitét, csapásokkal szembesül, és ha nem tér meg, akkor eltűnik a földről. Hány nép tűnt el, de Oroszország létezett és létezni fog. Imádkozz, kérj, térj meg! Az Úr nem hagy el benneteket, és meg fogja őrizni a földünket!” 
Szent Matrona ereklyéi, Moszkva, 
Isten Anyjának Palástja” nev.
kolostor



         Matrona utolsó menedékhelye a Moszkva mellett volt, Skhodnijában. Matrona távoli kapcsolata ott élt. Ide is özönlottek az emberek, hozták szenvedéseiket, bánatukat. Halála előtt az elgyengült Matuska korlátozni akarta a látogatók számát. De az emberek folyamatosan jöttek és jöttek, nem tudta megtagadni tőlük a segítséget. 
         A közeliek szerint halála napját Istentől három nappal előre megtudta, és minden szükséges intézkedést megtett. Matushka azt kérte, hogy a temetkezési szentmisét a Donskaja utcai templomban tartsák. Azt is kérte, hogy ne hozzanak se koszorút se művirágot a temetésére. 
         Utolsó napjaiban az őt meglátogató papok meggyóntatták és megáldoztatták. Mint bárki más, félt a haláltól, és nem rejtette véka alá félelmeit a közeli emberek elől. Közvetlenül halála előtt Fr. Dimitrij atya elmen hozzá, hogy meghallgassa a bűnvallomását. Matronuska aggódott, hogy a szentség felvétele előtt helyesen tette-e a karját a mellkasára. Meglepődve kérdezte tőle: - Csak nem attól félsz, hogy meghalsz? - De, valóban félek. 

         1952. május 2-án Szent Matrona elhagyta ezt a földi életet. Másnap az újonnan távozott Boldog Matrona neve felkerült a Sergiusz-i Szentháromság Lavra közbenjárási listájára. A celebráns szerzetespap észrevette, és azonnal kiment a szentélyből, és megkérdezte a jelenlevő hívőket: „Ki hozta a cetlit? Meghalt?” Nem csoda, hogy tudott róla, hiszen a Lavrában sok szerzetes tisztelte Matronát. Egy Moszkvából érkező idős nő és lánya megerősítette, hogy Matuska az előző nap meghalt, mondván, holnap a koporsót a holttestével kihelyezik búcsúzás céljából. A Lavrában élő szerzetesek így értesültek a haláláról, és el tudtak menni a temetésére. 
         A Nikolaj Golubtszov atyja által tartott temetkezési szentmise után mindenki megcsókolta Matronuska kezét. Május 4-én, vasárnap volt Szent Matrona temetése. Kívánsága szerint a Danilovszki temetőben temették el, hogy „hallhassa a szentmiséket”. Nagyszámú ortodox ember rögtön temetése után Isten igazi szolgálójaként tisztelte Szent Matronát.  
 Matrona azt mondta: „Halálom után kevesen jönnek a síromhoz, csak a legközelebbiek. Amikor ők is meghalnak, a síromat elhanyagolják, és csak alkalmanként látogatják meg. De sok évvel később az emberek hallanak rólam, megismernek, és tömegben fognak jönni segítségemet kérni bajaikban. Megkérnek, hogy imádkozzam értük az Úrhoz, én pedig mindenkit meghallok és segítek.” 
Közvetlenül halála előtt ezt mondta: 
„Gyertek, gyertek hozzám, mind. Meséljetek nekem a gondjaitokról, mintha élnék, és látlak és meghallgatlak titeket, és segítek nektek.” Matuska azt is mondta, hogy azok, akik Isten előtti közbenjárására törekszenek, megmenekülnek. „Mindazok, akik segítséget kérnek tőlem, haláluk után találkozunk.” 
       Halála után több mint harminc évvel a sírja a Danilovszki temetőben az ortodox Moszkva egyik szent helyévé vált. Oroszország egész területéről és külföldről érkező emberek pontosan úgy érkeznek szenvedéseikkel és betegségeikkel, mint amikor élt. 

         Az Orosz Ortodox Egyház 1998. március 8.-án megbontotta a sírját, teste romlatlan és mennyei illatot áraszt, majd 1999. május 2.-án szentté avatta.

 
Szent Matrona sírja
a Danilovszki temetőben.

         Szent Matrona ortodox keresztény volt a szó nagyon mély és hagyományos értelmében. Lelki életének középpontjában a szeretetteljes szívéből fakadó együttérzés, lelkes imádsága, a Szent kereszt jele, az Ortodox Egyház szent alapszabálya iránti töretlen hűség állt . Szolgálatának jellege az istenfélelem és a kegyesség évszázadaiból ered. Éppen ezért az embereknek nyújtott segítség lelki gyümölcsöt jelent: az emberek szilárdan megerősödnek hitükben, külsőleg és belső énjükben kötődnek az Egyházhoz, aktív tagjai lesznek, a mindennapi ima nem marad el. 

         A Matronát több tízezren ismerik. Az oroszok szeretettel „Matronuskának” becézik vagy „Matronuskának” (Anyácskának). Mindig segít minden embernek, mint azokban a napokban, amikor még itt a földön élt. Azok, akik közbenjárását kérik tőle, hamarosan megtapasztalják Isten hathatós segítségét, ő most is nagy szeretettel imádkozik értük.

* Vége az életrajzának *

Előző részek:
 

2021. ápr. 11.

Moszkvai Szent Matrona [6]


         Milyen volt, milyen kép maradt azok emlékében, akik közelről ismerték? Miniatűr kezei és lábai voltak, akár egy gyermeké. Bolyhos hajjal ült az ágyon vagy a ládán: szilárdan csukott szemhéjak, kedves, fényt sugárzó arc, szelíd hang.
         Megvigasztalta a gyengélkedőket, megsimogatta a fejüket, és megáldotta őket a kereszt jelével. Néha viccelődött, néha pedig szigorúan szemrehányást tett és tanított. De nem volt szigorú. Toleráns volt az emberi gyengeségekkel szemben, együttérző, melegszívű és rokonszenvező. 
         Mindig örömteli volt, és soha nem panaszkodott egészségére és szenvedéseire. Matuska nem prédikált, gyakorlati tanácsokat adott egy adott helyzetről, imádkozott és megáldotta az embereket. Nem volt bőbeszédű ember, és lakonikusan válaszolt a kérdésekre. 
         Néhány általános tanácsa fennmaradt: 
  • Matuska megtanította, hogy ne ítélkezzünk felebarátunk felett. „Miért ítélkezel más emberek felett? Gondolj inkább magadra. Minden juhot a farkánál fogva felakasztanak. Milyen dolgod van mások farkával? Gondolj a tiédre.” 
  • Matuska megtanította az embereket, hogy bizzák életüket Isten akaratára, imádkozzanak, gyakran vessenek keresztet önmagukra és mindenre, ami körülveszi őket, hogy védve legyenek gonosztól. 
  • Azt tanácsolta, járjanak templomba, gyakran járuljnak szentáldozáshoz. „Védekezzetek a szent kereszt jelével, az imádsággal, a szentelt vízzel, a gyakori szentáldozással ... Gyújtsatok meg lámpákat az ikonok előtt.” 
  •  Azt is tanította, hogy szeressék az öregeket és a fogyatékosokat, a betegeket, mindent bocsássanak meg nekik. - Ha egy öreg vagy fogyatékos; vagy valaki, aki nem épelméjű mond neked valamit, ami bánt, ne vedd észre, hanem segíts rajtuk. Lelkesen kell segíteni a gyengéken, mindent meg kell bocsátani nekik, bármit is mondanak. 
  •  Matrona megtiltotta az álmokban való hitet: „Ne vedd figyelembe őket, azok a gonosztól származhatnak, hogy idegesítsék az embert, üres dolgokra gondoljanak, az idejüket vesztegessék.” 
  •  Matrona figyelmeztette az embereket, hogy ne töltsenek időt idősebb szerzetespapok (lelkivezetők) keresésével. Ha sok különböző paptól kér tanácsot, elveszítheti lelki erejét és a helyes irányt az életben. 
  • Saját szavait idézzük: „A világ a gonoszban rejtőzik el, és a téveszmék és a kísértések nyíltak lesznek, többé nem álcázva. Vigyázzon, nehogy elessen.” „Ha tanácsért fordul egy idős szerzeteshez vagy paphoz, imádkozzon, hogy az Úr bölcsességet adjon neki, hogy helyes dolgot mondjon neked.” Azt tanította, hogy ne legyen kíváncsi a papokra és az életükre. 
  • Azt tanácsolta azoknak, akik el akarták érni a keresztény tökéletességet, hogy ne tűnjenek ki a többiek közül külsejükben vagy modorukban, például azzal, hogy feketét vagy ilyesmit viselnek. 
  • Szüntelenül a türelemre tanított. 
  • Matuska a smink használatát komoly bűnnek tartotta. Ezzel a nők eltorzítják önmagukban az Isten képét, olyan jellemzők hozzáadásával, amelyeket az Úr nem nekik teremtett. Ez hamis szépséget hoz létre, ami megrontáshoz vezet. 
 

       Egyszer azt mondta Zinaida Zhdanovának: „Menj a templomba, és ne figyelj meg ott senkit. Imádkozzon csukott szemmel, vagy nézzen valami ikonra. Szárovi Szent Szerafim ugyanezt a tanácsot adta, s még néhány más szent atya. Mindent összevetve Matrona tanácsaiban semmi nem állt ellentétben a Szentatyákkal. Szent       Matrona azt mondta azoknak a lányoknak, akik először jöttek Istenhez: „Isten mindent megbocsát nektek szűzeknek, ha hűek vagytok Hozzá. Akik úgy döntenek, hogy tisztaságban maradnak, a végsőkig határozottaknak kell lenniük. Az Úr ezért a mennyben koronát ad nektek. ” 
         „Amikor az ellenség közeledik feléd, imádkoznod kell. Hirtelen halál léphet fel, ha valaki nem imádkozik. Az ellenség a bal vállunkon ül, az angyal pedig a jobb vállunkon. Mindegyiknek van egy könyve: ebbe a bűnök és a jó cselekedetek kerülnek. A lehető leggyakrabban vessen keresztet! A kereszt olyan, mint egy zár az ajtón. Azt is tanította, hogy ne feledkezzenek meg az étel megáldásáról: „Védje meg magát az életadó és Szent kereszt erejével.” 
      A boszorkányokról Matuska azt tanította: „Azok számára, akik önként egyesülnek a gonosz erejével és boszorkányságot gyakorolnak, nincs kiút. Soha nem szabad 'gyógyítóktól' segítséget kérni, ártanak a léleknek. ” Matuska gyakran közölte a hozzá közelállókkal, hogy láthatatlanul harcol a boszorkányságot gyakorlókkal. Egyszer egy nagyon nemes kinézetű, fehér szakállú öregember jött Matronához, és könnyezve letérdelt előtte: - Az egyetlen fiam haldoklik. Matuska lehajolt hozzá és félhangosan megkérdezte: - Hogyan tetted meg a rosszat vele? Halálig vagy sem? - Halálig. - Távozz tőlem, nem kellett volna hozzám jönnöd. Miután távozott, ezt mondta: „A varázslók és a boszorkányok tudnak Istenről. Bárcsak úgy imádkozhatnál, mint ők, amikor kétségbeesetten arra kérik Istent, hogy bocsásson meg nekik az általuk okozott gonoszságért!”




Előző részek:

2021. ápr. 8.

Moszkvai Szent Matrona [5]

      Matronuska mindig hangosan olvasta az imákat. Ezek a szokásos imák voltak, amelyeket a templomban hallunk, és otthon is mondunk: „Miatyánk”, „Feltámadt Isten”, 90. zsoltár... 
         Matrona mindig hangsúlyozta, hogy nem ő segített, hanem Isten: „Mit gondolsz, Matrona Isten? Csakis Isten segít!” A betegeket gyógyítva Matrona azt követelte, hogy bízzanak Istenben és változtassák meg életüket. Például megkérdezett egy hozzálatogató asszonyt, hogy hiszi-e, Istennek van hatalma meggyógyítani. Egy másik, epilepsziában szenvedő nőnek azt mondta, hogy vegyen részt minden vasárnapi istentiszteleten, és minden alkalommal gyónjon és járuljon szentáldozáshoz, Isten meg fogja a szentségek által gyógyítani. Azoknak, akiknek házasságát az egyház nem szentesítette, azt tanácsolta, hogy menjenek a papjukhoz és kössenek szentségi házasságot is. A kereszt nyakban való viselése Matrona tanácsára elengedhetetlen volt. 
         Az emberek a szokásos szükségleteikkel és problémáikkal érkeztek a Matronához: gyógyíthatatlan betegség, anyagi veszteség, családját elhagyó férj, összetört szív, munkahelyi problémák, munkahelyi zaklatás. Emellett Matrona tanácsát kikérték házasságkötéssel, költözéssel vagy munkahelyváltással kapcsolatban is. Rengeteg fogyatékos ember is volt: egyesek rejtélyes módon megbetegedtek, mások hirtelen ugatni kezdtek, megbénultak vagy hallucináltak. Ezeket a szenvedéseket boszorkányok okozták, és démoni befolyás következményei voltak. 
          Egyszer négy férfi elvitt egy idős nőt Matronához. Az asszony szélmalomként integetett a kezével. Amikor Matuska elolvasta a hívek álat is mádkozható ördögűzés imáit, a nő elhallgatott és meggyógyult nyomorúságos állapotától. 
         Egy asszony, aki gyakran látogatta meg elmegyógyintézetbe zárt testvérét, útközben találkozott egy családdal, akinek tizennyolc éves lányukat ki kellett engedni a kórházból; a lány hazafelé menet ugatni kezdett. A asszony azt mondta az anyának: „Annyira együtt érzek veled. Elhaladunk a Tsaritsino mellett, hadd vigyük a lányát Matronuskához”. A lány apja, a tábornok, nem hallott róla, de az anya ragaszkodott hozzá a tanácshoz. Amikor a lány Matrona felé közeledett, teste merevvé vált, mint egy bot, és köpködni kezdett Matrona felé, megpróbált elszabadulni. „Hagyja csak békén, most már nem fog kárt okozni” - mondta Matrona. Elengedték. Gyötrelmében a földre esett, és vért hányt. Aztán elaludt és három napig egyhuzamban aludt. Amikor felébredt, megkérdezte az anyját: - Hol vagyunk, Mami? „Szent ember házánál vagyunk, lányom”. És mindent elmondott neki. A lány végleg meggyógyult betegségéből. 
         Egyszer egy fontos nő látogatta meg Matronát. Férje a háború alatt meghalt, egyetlen fia megőrült. Magától értetődik, hogy ateista volt. Európába vitte fiát, hogy híres orvosok vizsgálják meg, gyógyítsák meg de nem jártak sikerrel. - Kétségbeesve jöttem hozzád. Nincs más, ahová menjek. Matrona megkérdezte tőle: „Ha az Úr meggyógyítja a fiát, hisz-e Istenben?” - Nem értem, mit jelent - hinni. Aztán Matrona kért egy kis vizet, és hangosan imát kezdett olvasni a víz felett, az asszony jelenlétében. Aztán odaadta neki a vizet, és azt mondta: „Menj a Kascsenko kórházba, és mondd a rendőröknek, hogy szorosan fogják meg a fiadat, amikor kiviszik. Kínja lesz, de meg kell próbálnia a szemébe és a szájába szórni a vizet.” Egy idő után az asszony ismét elment Matronához, letérdelt Matrona elé és így köszönte meg, hogy a fia meggyógyult. Elmondta, hogyan történt. A kórházba érkezett, és a látogatók termében lévő sorompóhoz közeledett, amikor fia kijött. A kis üveg a vízzel a zsebében volt. A fia végig reszketett és kiáltott: „Anya, dobd el, ami a zsebedben van! Ne kínozz! ” Megdöbbent: honnan tudta? Vizet szórt az arcára, amikor a víz szájához ért, hirtelen megnyugodott, és az értelmes lett a tekintete. „Milyen csodálatos!” - kiáltott fel. Hamarosan végleg kibocsátották a kórházból. 
         Matrona gyakran a beteg ember fejére tette a kezét, és azt mondta: „Egy perc múlva levágom a szárnyait, de most még harcolhat egy kicsit.” Megkérdezi: „Ki vagy te?” Hirtelen valami zümmögni kezd az ember belsejében; Matrona megismételi a kérdést, és a zümmögés egyre hangosabb lesz. Aztán imádkozik, végül azt mondván: „A szúnyognak elég volt.” És az illető újra egészséges lett. 
      Matrona azoknak is segített, akiknek problémái voltak a családi életben. Egyszer egy asszony odajött panaszkodott, hogy nem szerelemből ment férjhez, és férjével való kapcsolata sok kívánnivalót hagy maga után. - Ki a hibás? Te vagy a hibás. A fejünk az Úr, és az Úrnak emberképe van. Nekünk, asszonyoknak, engedelmeskednünk kell a férjünknek. Élete végéig meg kell őriznie az esküvői koronát. Tehát te vagy a hibás a kellemetlen helyzetért - mondta Matrona. A nő megfogadta Matrona tanácsát, és házassági élete jobbra változott. (Megj. esküvői korona = az ortodoxok szentségi házasságkötéskor egy-egy koronát tesznek az ara és a vőlegény fejére.) 
       Zinaida Zhdanova mondta  Matronáról: „Matuska Matrona harcolt minden lélekért, amely eljött hozzá és megnyerte a harcot. Soha nem panaszkodott szolgálata nehézségeire. Nem tudom megbocsátani magamnak, hogy soha nem sajnáltam Matuskát, bár láttam, hogy nagyon nehéz dolga volt, megosztva mindannyiunk terheit. Azoknak a napoknak fénye még mindig melegíti szívemet. Ikonlámpák világítottak a házban, Matuska szeretete és békessége áthatotta a lelket. Szentség, öröm, béke és áldott melegség volt otthonunkban. Háborús idő volt, de mi úgy éltünk, mint a mennyben.”

Zinaida Zhdanova, Moszkva.
48 négyzetméteres szobában lakott édesanyjával egy régi faházban, 
itt élt a leghosszabb ideig Szent Matrona.
Ez volt az a szoba, ahol az ikonok három falat foglaltak el,
a padlótól a mennyezetig, s régi ikonlámpák lógtak az ikonok előtt.


Előző részek:

2021. ápr. 7.

Moszkvai Szent Matrona [4]

         1925-ben Matrona Moszkvába költözött, ahol haláláig tartózkodott. A hatalmas fővárosban rengeteg nyomorúságos, lelkileg sérült ember élt, akik talán el is vesztették hitüket, vagy a lelküket rengeteg bűnnel terhelték meg, és akiknek ezért szükségük volt a Szent támogatására, segítségére. Mintegy három évtizedig élt Moszkvában és szolgálta felebarátait, sokakat pusztulását megakadályozta, és az üdvösség útjára vezette őket. Matrona nagyon szerette Moszkvát, mondván, hogy ez egy szent város, Oroszország szíve. 
         Matrona mindkét testvére, Mihály és Iván kommunista lett, Mihály falusi aktivista. Magától értetődik, hogy a testvérek számára elviselhetetlen volt egy olyan nővér jelenléte, aki sok embert fogadott naponta, és az ortodox hit megtartására tanította őket; féltek az üldöztetéstől. Matrona szánalmat és együttérzést érzett irántuk és szülei iránt (Matrona édesanyja 1945-ben halt meg), és Moszkvába költözött. Attól a pillanattól fogva elkzdőttek hosszas vándorlásai. Egyik baráti vagy rokoni családtól a másikhoz költözött, lakásokban, házaknál és pincékben élt. Matrona szinte mindenhol helyi regisztráció nélkül élt. Néhány alkalommal csak egy csoda által úszta meg a börtönbüntetést. Mint mondtuk, lelkes életének új ideje ez volt. Hajléktalan vándor lett. Vele együtt éltek segítői, akik gondoskodtak róla. De néha olyan emberekkel kellett együtt élnie, akik ellenségesek voltak vele szemben. Nehéz volt a moszkvai lakhatási helyzete, de nem volt választási lehetősége. 
          Z.V. Zhdanova elmondja Matrona életének nehézségeit: „Szokolnikiba jöttem, hogy meglátogassam Matuskát. Egy kis faházban lakott, amelyet egy ideig átengedtek neki. Késő ősz volt. Bementem és egy vastag gőzfelhőben találtam magam, amelyet egy vaskályha árasztott. Odamentem Matuskához - az ágyban feküdt a fal felé fordulva, a haja ráfagyott a falra, alig tudtam leszedni. Elborzadtam: - Mi ez, Matuska? Tudod, hogy együtt élek anyámmal. A bátyám a fronton, az apám pedig a börtönben van. Két szobánk van egy jó meleg, 48 négyzetméteres házban, külön bejárattal. Miért nem minket kértél meg? Matuska sóhajtva azt mondta: „Isten nem engedte meg, hogy utána meg ne bánja.” 
         A háború előtt Matrona Vaszilij atyánál lakott, akinek felesége, Pelagia gondozta Matronát. Ezután Szent Matrona a Pjatnickaja utcában, egy nyári fészerben lakott Szokolnikiban; a Visnyakov Lane-ban az unokahúga pincéjében a Nikitskije hidnál; Petrovsko-Razumovskoje-ban, az unokaöccsénél; Segijev Poszadban (az akkori Zagorszkban) és a Tsaritsino-ban. Leghosszabb tartózkodása az Arbaton volt. Itt élt E.M. Zhdanova lányával, Zinaidával. Matrona szülőfalujából jöttek; 48 négyzetméteres szobában laktak egy régi faházban. Ez volt az szoba, ahol az ikonok három falat foglaltak el, a padlótól a mennyezetig, régi ikonlámpák lógtak az ikonok előtt. A szobát nehéz, drága függönyök díszítették. Az 1917-es forradalom előtt a ház Zhdanova férje tulajdona volt.
          Néha Matrona sietve kiköltözött, előre látva az elkövetkezendő problémákat. Mindig egy nappal azelőtt tette, hogy milícia letartóztatta volna, mivel regisztráció nélkül élt. Nehéz volt, és az emberek féltek attól, hogy a saját címükre regisztrálják. Tehát Matrona nemcsak a letartóztatások elől menekült, hanem azokat az embereket is megmentette, akikkel együtt élt. Matronát azonban sokszor majdnem letartóztatták. A körülötte lévők egy részét bebörtönözték vagy száműzték. Például Zinaida Zhdanovát egy vallási monarchista csoport tagjaként ítélték el. 
          Egyszer Matrona imádságában felhívta unokaöccsét, Ivánt, aki Zagorszkban élt. Iván a főnökétől kért egy pár szabadnpot: - Sürgösen meg kell látogatnom a nagynénit. Anélkül ment el hozzá, hogy tudta volna, miért; Matrona pedig sürgette, hogy vigye az anyósához. Rögtön távozásuk után jött a milícia. Az ilyen estek gyakran előfordultak.

 Egy alkalommal egy milicista ment letartóztatni Matronát, de azt mondta neki: „Menj gyorsan haza! Vészhelyzet van! Vak vagyok, nem tudok járni, és nem menekülök el előled.” Hitt neki és rohant haza. Ott találta a véletlenül súlyosan megégett feleségét, éppen időben, hogy kórházba vigye. Másnap megkérdezték tőle a munkahelyén: „Letartóztattad a vakot?” Azt válaszolta: „Soha nem tartóztatom le. Nélküle elveszítettem volna a feleségemet.” 
          Moszkvában élve Matrona haza-hazalátogatott szülőfalujába. Néha az emberek azt akarták, hogy támogassa őket. Néha csak azért ment, mert hiányzott neki az édesanyja. Nyilvánvalóan ugyanolyan rutinszerűen telt az élete: nappal szolgált az embereknek, éjjel pedig imádkozott. 
         Az ősi aszkétákhoz hasonlóan ő sem aludt igazán kényelmesen az ágyban. Rendszerint rövid ideig aludt az oldalán, feje kis öklén. Teltek az évek. 
         1940 körül Matrona figyelmeztetett valakit, mondván: „Most veszekedsz velem, de jön a háború. Természetesen sok ember meghal, de végül az oroszok nyernek.” 
         1941 elején egy nő megkérdezte Matuskát, menjen-e nyaralni. Felajánlották neki a munkahelyi szabadságot, de télen nem akart szabadságra menni. Matuska azt mondta neki: „Most kellene nyaralni, mert hosszú, hosszú ideig nem lesz ünnepnap, nem lesy szabadságolás. Háború lesz. Mi nyerünk. Moszkva nem szenved az ellenségtől, de kissé megég. Nem lesz szükség Moszkvából elmenekülni.”
        Amikor a háború elkezdődött, Matuska arra kérte az embereket, hogy hozzanak neki fűzfaágakat. Egyforma hosszú botokat készített, lehámozta a kérgüket és imádkozott. Ujjai fájtak. Mint mondtuk, Matrona spirituálisan különböző helyeket látogathatott meg, és lelki látásának nem volt akadálya. Gyakran mondta, hogy láthatatlanul az élvonalban volt, hogy az orosz katonákon segítsen. Amikor a németek Tulához közeledtek, azt mondta mindenkinek, hogy soha nem fogják el; jóslata valóra vált.
         Matronuska naponta negyven embert is fogadott. Bánatukat, szenvedéseiket, testi és érzelmi fájdalmaikat elvitték hozzá. Senkit sem utasított el, mindenkin segített, kivétel képeztek azok, akik tisztességtelen szándékkal érkeztek. Néhányan egyfajta gyógyítót láttak benne, amely képes megszabadítani az embereket a gonosz kívánságok által okozott szerencsétlenségektől. De miután beszéltek vele, rájöttek, hogy ő Isten igazi szolgálója. A Szent Matronával való találkozások sokakat az Egyház és szentségei felé fordítottak. Matrona segítsége önzetlen volt, nem fogadott el semmit azoktól az emberektől, akiken segített.

A moszkvai Sztarokonushenskij-i ház,
ahol 1942-49-ig élt Szent Matrona.





Előző részek: