Tisztelendő Biró Károly homíliája Advent első vasárnapján, 2022. nov. 27.-én
A mai olvasmányok és az evangélium az éber és tudatos Krisztus várásra buzdítanak bennünket.
Az olvasmányban Izajás próféta látomásban látja azt a dicsőséges jövőt, amikor az idők végén egybegyűjti az Úr a nemzeteket Isten örök országának békéjére.
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk. Ezt a buzdító mondatot magunkra vonatkoztatva úgy is mondhatnánk. Rajta menjünk Isten házába, hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.
Napjainkban már nem hangzanak el ilyen buzdítások. A ma embere vágyik a természetfölötti megtapasztalására, azonban ezt nem Istennél keresi, hanem az ördögnél. Miért? Azért, mert ahhoz, hogy az ördög természetfeletti eseményben részesítsen, mindössze annyit kell tennünk, hogy beleegyezünk az ő kísértésébe, azaz megnyitjuk lelkünk kapuját előtte, a többit ő intézi. Azért tudja ezt ilyen könnyedén megtenni, mert az ember semmi erőfeszítést nem kell megtegyen ahhoz, hogy jónak vélt megtapasztalásokban részesüljön.
Ahhoz, hogy az ember a természetfeletti jót és szeretet Istennél megtapasztalhassa át kell adnia az életet teljesen Istennek, meg kell tartania parancsait. S nem utolsó sorban szeretnie kell Istent és embertársait, mint önmagát.
De vajon szeretjük önmagunkat? Egyre többen elégedetlenek önmagukkal, irigyek másokra. Vagyis ezek az emberek önsajnálatban élik mindennapjaikat és szenvednek, csüggednek és szomorkodnak. Nem képesek felismerni, hogy Isten így szereti őket, ahogy vannak. Aki folyton feltárja nekünk gyengeségeinket és egy értéktelen senkinek láttat minket, az nem az Isten, hanem a sátán, aki azt akarja, hogy csak a negatívumot, a gyengeséget lássuk meg magunkban, közben mások erősségeit felnagyítja. Hogy hozzuk képest érezzük senkiknek magunkat.
Testvéreim ne engedjétek, hogy megtévesszen a sátán. Mindannyiunknak vannak gyengeségei és erősségei. Azonban gyengeséginket nem kell rossznak látnunk. Hiszen, ha megvizsgáljuk gyengeségeinket, akkor rá jövünk, hogy a gyengeségünkben rejlik az erő. Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. (Sir11,12)
Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor12,10)
Testvéreim a Mennyei Atya tekintete azokon van, akik gyengék, elesettek, őket a megfelelő időben felemeli elesettségükből és kegyelmet osztogat nekik.
Ugyanakkor ne feledjétek, amit mások gyengeségnek tartanak bennünk, az a mi erősségünk. Ami a világ szemében gyengeség, mi éppen azok által válunk Isten előtt naggyá és erőssé. A szeretet, az alázat, az önmegtartóztatás, az ima, a megbocsátás gyengeségnek számít a világ szemében, azonban Isten előtt ezekkel vállunk nagyokká.
A csüggedés helyett gyertek menjünk fel az Úr hegyére, Ismerjük meg azt az utat, mely a mi Istenünkhöz vezet.
A szentleckében Szent Pál kijelenti: Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! (...) Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit! Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben, ne civakodva és viszálykodva!
A világosság fegyvereiről az efezusiakhoz írt levélben ez áll: Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben! Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, melyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok! Talpra hát, derekatok felövezve az igazsággal, rajtatok a megigazulás mellvértje, lábatok szilárd a béke evangéliumában! Minden körülmények között fogjátok a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát! Vegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, azaz Isten szavát!
Ezeket a fegyvereket mindennap fel kell vennünk. Naponta kérnünk kell a mi Urunk Jézus Krisztus vérének védelmét. Testvérek a menny által adott fegyverek nélkül elveszünk, mint a katona, amely fegyvertelenül van a csatatéren. Azonban az Isten által kapott fegyverekkel győzelmet aratunk.
Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! Az adventi szentidő ma kezdetét veszi. Kettős eseményre készülünk. Az első a mi Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepe, a másik pedig dicsőséges második eljövetele, melynek idejét nem tudjuk. Az előttünk álló adventi szentidő a felkészülés ideje. Fel kell ébrednünk álmunkból. Rá kell tekintenünk életünkre. Istennek tetsző, ahogyan élek? Méltó vagyok vele találkozni? Ha ezekre a kérdésekre „nem” a válasz, akkor az előttünk álló adventi idő alkalmas arra, hogy megálljak, magamba nézzek, s ha eltávolodtam Istentől, akkor rálépjek a megtérés útjára.
Ne feledjük Isten jobban örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak. Szüntelenül vár minket Isten, kész nekünk megbocsájtani és irgalmas karjaiba fogadni.
Mint már mondtam az adventi várakozásban, felkészülésben egy kettős felkészülés kell legyen. Felkészülés Megváltó Istenünk születésére, és felkészülés az Ő dicsőséges második eljövetelére.
De vajon miért fontos, hogy egyszerre mindkettőre készüljünk?
Azt mondja Szent Pál a mai szentleckében: Öltsétek inkább magatokra Jézus Krisztust s a testi fegyelmet, hogy ne a bűnös vágyak szerint cselekedjetek. Krisztust legkönnyebben úgy tudjuk magunkra ölteni, ha születésének ünnepén engedjük, hogy Ő megszülessen a szívünkben, s azt betöltse az Ő jelenlétével, az Ő szeretetével.
A világ és a test kísértéseit a bennünk élő Krisztus által tudjuk legyőzni. Ezért fontos az, hogy a szívünkben megszülető Krisztust hagyjuk növekedni. Hiszen minél nagyobb részt engedünk át életünkből Jézus Krisztusnak, minél nagyobb helyet foglal el a mi szívünkben, annál sikeresebb lesz a győzelmünk a világ és testünk kísértéseivel szemben.
A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Hallhattuk az evangéliumban. A második eljövetel is ilyen hirtelen és váratlan lesz. Mi is eszünk, iszunk, dolgozunk, sürgünk forgunk, s közben nem gondolunk arra, hogy bármikor megnyílhatnak az egek és Krisztus eljön az ég felhőin.
Jézus azt kéri tanítványaitól virraszanak és álljanak készen. S ez nekünk is szól, hiszen nem tudjuk, hogy a mi életünkben fog-e eljönni újból vagy nem, ezért állandó készületben kell legyünk. Nem telhet el úgy napunk, hogy ne gondoljunk lelkünk állapotára. Törekednünk kell tisztán tartani lelkünket. Az adventi szentidő jó alkalom arra, hogy lelkünket és életünket megtísztitsuk, valamint elkötelezzük magunkat Isten szolgálatára.
Használjuk jól fel az időt, amely hátra van még karácsonyig. Tisztítsuk meg a lelkünket és a szívünket, hogy örömben tudjunk találkozni a szívünkbe megszülető Krisztussal. Ámen.
