Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!

      A rossz önmagában nem létezik, a rossz a jónak hiánya.
      A sötétség a világosság hiánya.
      A gyűlölet a szeretet hiánya.
      ...

• Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak. Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította. (1Jn 2,9-11)

     Sokszor a gyűlölet valójában egy tehetetlen düh az igazság kiderüléséért, mások által okozott sok szenvedésért, a ránk kényszerített nyomorért, az emberi méltóság sárba taposásáért, stb. 

      A gyűlölet egy olyan érzelem, amit az ember már kiskorában megtapasztal. A felnőtt józan ésszel belátja, hogy a gyűlölettel elsősorban önmagának árt, imádkozik, és megtanul megbocsátani, és egyre jobban szeretni. A gyermek pedig két perc múlva már vidáman, önfeledten játszik - mert hát gyermek és tisztaszívű.

      Például Szent Pál is „az igazságért” harcolt, teljes gőzerővel és dühvel, megvolt rá a lehetősége, jó körökben forgott: 

• „Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian. Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek. Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül. A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl. Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.” (ApCsel 22, 3-9) 

      Mi lehet rosszabb a gyűlöletnél? A közömbösség.

• „Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16) 

      Szent Pál nem volt közömbös, de „hideg” volt, maga volt a megtestesült kőkemény gleccser Krisztussal szemben: Saullal volt mit kezdenie Jézusnak; a közömbössel, a lustával nincs mit kezdenie.

Felvenni a keresztet

• „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.” (Lk 9,23-24) (Mt 16,24; Mk 8,34) 

      Egyedül Lukács evangélista teszi hozzá: minden nap.      

Aki követni akar. 

     Isten kegyelmi hívására vágy támadt a szívemben, hogy kövessem Jézus Krisztust, mintegy válaszként szeretetéért, mindazért, amit értem tett a kereszten, Ő az én Istenem, a jó Pásztorom.

• „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” (1Jn 4,16-17) 

      Szeretet az Isten. Az Isten utáni vágy és a szeretet Krisztushoz hasonlóvá tesz, és „ahogyan Ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” Sokatmondó kijelentés ez, ezen még elmélkedni fogok. 

Tagadja meg magát. 

      Vagyis ne hasonuljak a világhoz, hiszen már Krisztushoz tartozom, áron vétettem meg, nem vagyok a magamé (1Kor 6, 19-20): 

• „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” (1Jn 2, 15-16) 

      Szent Pál is radikálisan fogalmaz, minden elkötelezett keresztény nevében kimondja: 

• „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” (Gal 6,14) 

      A Római levélben Szent Pál valósággal könyörög, hogy még gondolataim fölött is őrködjek. Nem mindegy, hogy egész nap mire gondolok, mit olvasok, mire használom a szemem és a fülem, milyen szavakat ejtek ki és hogyan. Mindez önmegtagadás az áldozathozatal is egyben, Isten egészen Önmagának akar engem, nem éri be kevesebbel: 

• „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,1-2)

      Vagy ahogy Szent Péter mondja, a bűnnel való szakítás igazi önmegtagadás, szenvedés: 

• „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében.” (1Pét 4, 1-2) 

Vegye fel keresztjét (minden nap): 

      Számomra ennek a jelentése ez: amikor Isten akarata találkozik (sőt ütközik) az ember lázadó akaratával, az az igazi kereszt az ember számára. De ha az ember nem a saját önző érzelmei-érdekei szerint dönt, ki tudja mondani: „Legyen meg a Te akaratod, Uram!”. Ez nem megy szenvedés nélkül. Krisztus Urunk vérrel verejtékezett, de kimondta és megtette az Atya akaratát. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem tudja, számára mi az Isten akarata, és nem hallgat lelkiismerete szavára.

• „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. (Zsolt 8, 5-6) 

      Isten képére és hasonlatosságára van teremtve MINDEN ember, „majdnem isteni lény”, akkor is, ha ez a "lény" a bűnben fetreng. 

      Az embernek szabad akarata van, és az áteredő bűn miatt ez az akarat rosszra hajló, Isten akaratát semmibe veheti, sajnos:

• „Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.” (Iz 53,6) 

      Ez a bűn, ez a gonoszság: a „magunk útját járjuk”, Isten nélkül. Nem törődünk Istennel, nem is gondolunk rá, nem adjuk meg Neki az első helyet az életünkben, sőt lázadunk szent akarata ellen. Jézus Krisztus eljött közénk, és kereszthalálával megváltott minket, a Sátán országából átkerültünk Isten Országába. Rajtunk áll a megtérés, a változás vágya: hisszük-e, amit Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, meghalt értünk a Kereszten, hisszük-e, hogy feltámadt, felment a mennybe és Ő ma is él! 

Kövessen engem. 

      Krisztus Urunk követése személyre szabott. Ahogyan nincs, nem volt és nem is lesz két egyforma ember világon, úgy nincs két egyforma Istenhez vezető életút sem. Mindenki megkapta a maga talentumait, amivel majd el kell számoljon az ítélet napján. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6) Ahhoz, hogy járni tudjunk az Úton, Isten elküldte nekünk a Szentlelkét, aki könnyűvé teszi számunkra Krisztus követését, a szeretet megélését, sőt „térképpel” is megajándékozott minket. Mi az Egyház, mi Krisztus Teste vagyunk, „a térkép” pedig mindnyájunk közös tulajdona: az útvonalat megtaláljuk a Szentírásban, az Egyház tanításában, a szentségekben. A célunk Isten, és míg zarándokolunk az úton, Krisztus igazi tanúivá tesz minket a Szentlélek. Velünk zarándokol a Szűzanya, a szent angyalok, és az üdvözültek hatalmas serege. 

       Ez is kemény beszéd: „Szeressétek ellenségeiteket”. Jézusom nem azt mondta, hogy úgy forgolódjam a világban, hogy ne legyenek ellenségeim, hanem hogy szeressem őket. Ezt tette Krisztus Urunk is, szerette ellenségeit és imádkozott értük. Júdást, az áruló csók után „Barátomnak” nevezte. Nehéz az ellenség szeretete, de nem teljesíthetetlen parancs, a Szentlélek megsegít. Sőt, egy barát lehet akadály az életszentség útján, de az ellenség egyenesen Isten karjaiba vet engem.

•  „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. (Mt 5,38-45) 

      Jézus szavai szerint kiválasztott vagyok a többi Krisztus-követővel együtt, a közösségnek megtartó ereje van: 

• „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” (Jn 15, 17-19)
• „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

      Ha a mi Urunk, Jézus Krisztus „új parancsa” szerint valóban szeretnénk egymást mi keresztények, és közös célunk Isten Országa lenne, akkor ennek egyenes következménye a közvetlen környezetünk, „a világ” gyűlölete lenne. De nem gyűlöl minket a világ, hanem köszöni szépen, jól megvan velünk látszat-keresztényekkel, nem zavarjuk felségvizeit.

      Nem „a világban” levő embereket kell gyűlölnöm, hiszen minden ember a láthatatlan Isten képmása, hanem megtagadni e világ szellemét, mert: „tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.” 1Jn 5,19” 

      Egyre jobban megnyilvánul a világban ennek a gonosz hatalomnak a sötétsége, még az Egyházban is. Jöjj el Urunk Jézus!

Te, amikor böjtölsz

      Nagyböjtben vagyunk, Anyaszentegyházunk csak két szigorú böjti napot hirdetett meg: Nagyszerdát és Nagypénteket, és a pénteki napokon tilos húst enni. 

      A böjt imával párosulva engesztelés a bűnökért, saját bűneinkért vagy közbenjárás másokért. 

      Jézus elvárja a böjtöt a tanítványaitól, nemcsak Nagyböjtben és Adventben: 

• „Amikor tehát alamizsnát adsz...” (Mt 6,2) „Te amikor imádkozol...” (Mt 6,6) „Te, amikor böjtölsz...” (Mt 6,17). 

      Az alamizsna, az ima és a böjt nem választható lehetőség, hiszen Jézus úgy is mondhatta volna: ha esetleg kedvetek szottyan adakozni, imádkozni, böjtölni, akkor tartsátok be ezeket a tanácsokat. 

• „Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. ...és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” 

      És szerintem lényeges az is, hogy pont ebbe a szövegkörnyezetbe van beágyazva a Miatyánk (Mt 6, 9-13). Mindez nem Istent változtatja meg, hanem bennünket.

      Az apostolok és a hívők az ősegyházban minden fontosabb küldetés előtt vagy üldöztetés miatt, közösen, vagyis egy akaraton böjtöltek.
      Az Egyház által meghirdetett böjti időszakokon kívül is böjtölhetünk bizonyos napokon, vagy 2-3 napig folytonosan, mert vannak kegyelmek amelyek csak ima és böjt által lehet elnyerni Istentől. 

      A Ószövetségben is böjtöltek, egyúttal áldozatot hoztak a bűnökért, vagyis engeszteltek. Az engesztelés fogalma végigvonul az egész Szentíráson, és össze van kötve az engeszteléssel.

      Az „engesztelés tábláját” a frigyláda tetejére tették, ez egy darabból készült. (Kiv 37,8)

• „Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok.” (Kiv 25, 21-22) 

      Amikor a bűnökért bikákat, borjúkat, bakokat, bárányokat, gerlét vagy galambokat áldoztak fel az oltár előtt, „engesztelési szertartásnak” nevezték, engesztelés a bűnökért. (Leviták Könyve) 

      Van a zsidóknak egy szigorú böjti napjuk, a Jóm Kippur napja, az Engesztelés Napja, az idén 2015. szeptember 23.-ára esik, egy szerdai napra, csak most nincs Templomuk: 

• „Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek. Ezen a napon végezzék el rajtatok az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljatok. Tiszták lesztek az Úr előtt minden bűnötöktől. Legyen ez szombati nyugalom számotokra, és böjtöljetek. Örök törvény ez. Az engesztelés szertartását a pap végezze el, akit apja helyett fölkentek és beiktattak a szolgálatba. Öltse magára a vászonruhát, a megszentelt ruhát, végezze el a fölszentelt szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését. Utána végezze el az engesztelés szertartását a papokon és a nép egész közösségén. Örök törvény legyen ez számotokra. Egy évben egyszer kell elvégezni Izrael fiain az engesztelés szertartását minden bűnükért.” Úgy is tettek, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta. (Lev 16, 29-34) 

      

      Amikor egy egész város vagy egy közösség apraja és nagyja böjtölnek és imádkoznak, csodálatos dolgokat tesz Isten, például: Ninive, az erőszakos és bálványimádó város megmenekül (Jónás Könyve).

      Eszter királyné háromnapos szigorú böjttel megmenti a zsidó népet, még vizet sem isznak: 

• „Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.” (Eszt 4,16) 

      A böjtölésben maga Jézusunk járt elől a jó példával a negyvennapos böjttel. Megkeresztelkedése után eltelt Szentlékkel, amikor is maga az Atya szózata tett tanúságot Róla:

• A Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3,22) 
• Majd „Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.” (Lk 4, 1-2) 

      A böjt a test sanyargatását jelenti, a pusztaságot, szembesülünk saját korlátainkkal, de megéri. 

• Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust. Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. (Lk 4, 13-14) 

      A Szentlélektől eltelve fogott neki böjtölni Jézusunk, és a Szentlélek erejével tért vissza hirdetni az örömhírt. A böjtnek van egy jó mellékhatása, nem elég eltelni Szentlélekkel, szükséges, hogy a Szentlélek erejével legyünk Krisztus tanúi ebben a romlott korszakban. 

      Mózes is negyven napig böjtölt, ráadásul kétszer: 

• Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. (MTörv 9,9)

      Amikor lejött a Hegyről, kiderült, ezalatt aranyborjút öntöttek maguknak a zsidók, azt imádták. 

• „A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett. A két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. (MTörv 9,17-18) 

      Ez tetszik: a Hegy lángokban égett az Úr jelenlététől. 

      Illés próféta is negyven napig szigorú böjtöt tartott, se nem evett, se nem ivott. Illés próféta nagyon aktív volt az Úr szolgálatában. Imádkozott, hogy 3 évig ne legyen eső, majd a Kármel hegyén „párbajra hívta ki” Baal 450 prófétáját, és természetesen az Úr győzött, majd Illés próféta imájára ismét eleredt az eső, menekülni kényszerült. Azt mondhatnák mai pszichológiai szakszóval, hogy Illés prófétát utolérte a „burnout szindróma”: 

• Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. (1Kir 19,5-8) 

      Az alamizsnáról mondja az Úr, hogy bűneinktől megtisztít, és meghosszabbítja az életünket: 

• „Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.” Tób (12, 8-9)

      A böjt alatt azt értem, hogy naponta háromszor eszünk, egyszer sem lakunk jól, csak kenyeret eszünk és vizet iszunk, szó szerint éhezünk. Másképp is lehet böjtölni, ha hosszabb ideig akarjuk tartani. Például Dániel próféta böjtje is tetszik, három hétig nem evett „jó ételt”, ami neki ízlett volna: 

•  „Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.” (Dán 10, 2-3) 

      De ezelőtt ő is másképp böjtölt, imádkozik és bűnbánatot is tart: 

• „Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet.” (Dán 9, 3-5) 

      És íme, az Úr Gábriel arkangyalt küldi Dániel prófétához, ez is nagyon tetszik.

• „Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején.” (Dán 9.21) 

      Ahogy Jézusnak a pusztában angyalok szolgáltak, úgy a mi imáinkat és böjtölésünk azzal jutalmazza, hogy angyalt küld hozzánk (Dán 9,21). Amikor imával, böjttel és alamizsnálkodással harcolunk a Győztes oldalán, a Királyok Királyának a seregében, az angyalok is velünk harcolnak, íme, Isten angyalának a leírása, ők a mi testvéreink, segítőink az üdvösség útján:

• Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem. Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. (Dan 10, 5- 10)

•       „Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával.” (Dán 10,12-13)