1897. szept. 30. - 19h 20'

Kis Szent Teréz halála itt olvasható.


.

Kis Szent Teréz cellája

Lisieux-i Szent Teréz Papi Egyesülete

Letöltés  ITT

      (...) Teréz üzenete és közbenjárása nyitott a jövőre. A harmadik évezred hajnalán, az új evangelizáció órájában, papok és szerpapok „a modern idők legnagyobb Szentjére” (X. Szent Piusz) bízhatják magukat, „kis nővérükre”, hogy az Örömhír tanúi legyenek a jelen világban. Ez a célja a Lisieux-i Szent Terézről nevezett Papi Egyesületnek. Itt mutatjuk be lelki irányvonalait és szabályait.

Msgr. Pierre PICAN

Bayeux és Lisieux püspöke

1992. április 9-én

(...)

      Fogadalomtétele előestéjén Teréz ünnepélyesen kijelentette: „Azért jöttem (a Kármelbe), hogy megmentsem a lelkeket, s főképpen azért, hogy a papokért imádkozzam” (Ms A, 69v = Ön 177). 

      Halála előtt néhány nappal így vallott: „Igen mennyei boldogságom azzal töltöm, hogy jót teszek a földön” (CJ 17,7 = UB 58).

      „Segíteni fogom a papokat, a hithirdetőket, az egész Egyházat” (CJ 13,7= UB 52).

      Ígéretét megtartotta. Éppen ezért a két „lelki testvér” nyomán, akiket 1895-ben és 1896-ban kapott, nagyon sok pap bízta rá önmagát és akart nyomában haladni. Így született meg a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz Papi Egyesülete. 1929. március 29-én a lisieuxi Kármel kápolnájában hozták létre. Ettől kezdve a papok ezrei léptek be a „Papi Egyesületbe”.

(...)

      „Érzem, hogy elkezdődik küldetésem, hogy megszerettessem a jó Istent úgy, ahogy én szeretem, hogy az én kis utam a lelkeknek adjam. Ha a jó Isten meghallgatja kívánságom, mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig. Igen, mennyei boldogságom az lesz, hogy jót teszek a földön. Ez nem lehetetlen, mert az Angyalok a boldog színlátás mellett is őrködnek felettünk...

      Nem tudok addig megpihenni, amíg megmentésre szoruló lelkek vannak... De amikor az angyal majd azt mondja: »Nincs több idő«, akkor majd megnyugszom... mert betelt a választottak száma, és mindnyájan beléptek már az örömbe és a nyugalomba. Szívem ujjong erre a gondolatra...” (CJ 1897. július 17. = UB 58).

(...)

      1990. október 15-én őeminenciája Paul Poupard bíboros a Püspöki Szinódus tagjai előtt felszólalásában azt emelte ki, hogy Szent Teréznek küldetése van a papokhoz és kispapokhoz: 

      „Ő a kis Mózesük, aki a hegyen imádkozik, míg ők a síkon küzdenek... 

      Ezért 1930 óta a világ minden részén sok pap csoportosul a Lisieux-i Papi Egyesületbe, hogy Terézre bízzák papságukat. Tőle tanulják meg a papok az ima fontosságát, főleg az elmélkedését... 

      Az egyetemes missziók védőszentje (1927) erőt ad nekik, hogy minden népnek hirdessék az Evangéliumot.

      A vele való kapcsolat missziós lendületüket táplálja...

      Szent Teréz ma is termékenyíti a papok szolgálatát, főleg a fiatalokét, akiket vonz üzenete. Fontos volna hát, hogy kiváló helyet biztosítsanak neki a lelki teológia tanulmányozásában”. 

(...)

      A Papi Egyesület nyitva áll a Szent Rend minden tagja számára, akár egyházmegyés, akár szerzetes. Jogi helyzetüket egyáltalán nem változtatja meg, ha ehhez a „hívek magántársulásához” tartoznak.

(...)

      Boldogan számíthatnak a kármelita szerzetesnők imáira és áldozataira, mert ők örökölték Szent Teréznek lelki testvéreihez szóló karizmáját. Cserében emlékezzenek meg nővéreikről a szentmiseáldozatban.
      Minden hónap első csütörtökén a Lisieux-i Kármelben a közösségi szentmisét az Egyesület élő és meghalt tagjaiért mutatják be.

(...)

      Mindenki teljes búcsút nyerhet az Egyesületbe való belépése napján, és minden évben a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz liturgikus ünnepén (S. Paenitentiaria 1968. január 22.).

A teljes dokumnetum letölthető 

INNEN.

      Megjegyzés: Az Érsek atyánk is Lisieux-i Szent Teréz lelki testvére, valamint boldog emlékű Márton Áron püspökünk is tagja volt ennek az egyesületnek:

       „Számomra az is sokatmondó volt, hogy Isten Szolgája, Márton Áron egyházmegyéje és székesegyháza védőszentje, Szent Mihály főünnepén halt meg, szeptember 29-én. Temetése pedig Szent Ferenc napjára, október 4-ére esett. Őt, aki csíkszeredai diákként lépett a Ferences Harmadik Rendbe, az Assisi Szegénykéje napján temették. De nemcsak ennek a rendnek vált tagjává, hanem 1973. október 8-án beiratkozott a Lisieux-i Papi Egyesületbe is. Ezért nem lepődtem meg, amikor egyik kispapunk boldogan mutatta, hogy a Püspök úr kiosztott ruhái közül neki egy reverenda jutott, melynek zsebében azt a Kis Szent Teréz másodlagos ereklyét találta, amelyet én hoztam neki Lisieux-ből.”

Kis Szent Teréz kilenced

Holnap (szeptember 22.-én) kezdjük. 
A megfelelő nap linkjére kattintva olvasható a napi ima, elmélkedésre pedig egy-egy illusztrált idézet:

1. nap   A Szeretet útja

2. nap   Az Egyház szeretete

3. nap   A Szűzanya szeretete

4. nap   A felebarát szeretete

5. nap   Az Eucharisztia szeretete

6. nap   A Szentírás szeretete

7. nap   Imádkozás a papokért

8. nap   Az ima útja

9. nap   Az alázat útja 

      Istenünk, te megnyitottad országodat az alázatosak és a kicsinyek előtt. Tégy minket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz útjának bátor követőivé, hogy közbenjárására megnyíljék számunkra örök dicsőséged. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen

Megjegyzés: Akik szabályszerűen felvették a skapulárét, teljes búcsút nyerhetnek Kis Szent Teréz ünnepén - Október 1.

Jeruzsálemi Szent Albert pátriárka

      Ő adta Rendünknek, a Kármel hegyén élő kármelita remetéknek, az első szabályt, az ún. Eredeti Regulát. Ma van az ünnepe. A Kármel jelentése: Isten szőlője, isteni szőlőskert.

      Két Kármel-hegy van: Kármel-hegy Jeruzsálemtől délre, pusztaság, ez volt Dávid menedékhelye. Itt van a Kármel nevű romváros is. Az északi Kármel-hegy, Szamaria és Galilea határán, 12-14 km széles, 30 km hosszú. Ez Illés próféta és tanítványainak hegye, itt telepedtek le a kármeliták. Az ószövetség idején, és még ma is termékeny és virágzó. A hagyomány szerint Illés próféta óta éltek itt remeték, tanulmányozták az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Isten országát.

      A keresztes remeték a második (1149-52) vagy a még korábbi első (1096-99) keresztes hadjáratból maradtak vissza, az 1187-ig terjedő időben telepedhettek le a Kármel-hegyre, az Illés-kúthoz, az Es Siah völgybe, és ott remeteéletet folytattak. Berthold (+1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze a szétszórtan élő remetéket. 

       Szent Albertről nem tudunk sokat. 1149 körül Avogadróban (Italia) a Gualtier-i erődben született, a Sabbionetta nemesi családból. Mortarában a Szentkeresztről nevezett Szabályozott Kanonokok közé kérte felvételét, ahol 1180-ban elöljáróvá választották. 1184-ben Bobbió-i, majd 1205-ben lett Vercell-i püspökké nevezték ki, és sokszor működött III. Ince pápa oldalán a császárok Barbarossa és fia VI. Henrik ügyeiben és egyéb szentszéki megbízásokban. Mint ilyen 1194-ben szabályokat adott a bialai kanonoknak. Két ciszter apáttal együtt, a humiliátus szerzeteseket meghallgatva, megfelelő szabályvázlatot állítottak össze, mely aztán bíborosok elé került, végül a pápa jóváhagyta 1201-ben. Mikor 1206-ban megüresedett a jeruzsálemi latin pátriárka állása, a Szent Sír kanonokjai, többnyire franciák és olaszok, a vercelli püspököt, Szent Albertet választották meg jeruzsálemi latin patriárkává, amit a jeruzsálemi király Amaury de Lusignan és Péter antiochiai patriárka is jóváhagyott, s végül III. Ince is megerősített. 

      Szent Albert  pátriárka 1206-ban telepedett le Akkóban. Szerzeteseket szabályozó híre megelőzte őt a Szentföldön s így könnyebben érthető, hogy a kármeliták is Szent Brokárd vezetésével hozzá folyamodtak törvényerejű életszabályért. 1209-ben készülhetett el vele. Nem nyugati vagy keleti (Szent Ágoston, Szent Benedek, Szent Vazul) egyházatyák tanítását kivonatolva, hanem a szerzetesélet erénygyakorlatainak kötelező fokát és mértékét előírva, rövid szakaszokból álló Eredeti Szabályt adott át az Es Siah völgy remete kármelitáinak, pedig  a fenti szentatyák tanítása akkor már évszázadok óta közkincse volt a lelki életnek.

      Szent Albert a Szabályban név szerint is megszólítja Szent Brokárdot: 17. Te pedig B(rokárd) testvér és bárki legyen is a perjelségben utódod, tartsátok állandóan eszetekben és gyakoroljátok cselekedeteitekben azt, amit az Úr mond az evangéliumban: „aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, és aki az elsőséget óhajtja, legyen a ti cselédetek.” (Mk 10, 43-44; vö: Mt 20,26-27)

      Végül a Gondviselés megadta neki a vértanúság pálmáját. Az akkói Szent Lélek kórház főmestere, kit erkölcstelen élete és tettei miatt állásából elmozdított, csatlósaival megtámadta s megölte: Szent Kereszt felmagasztalása napján, főpapi díszben, a Szent Kereszt ereklyéjével tartott körmenetben, 1214 szept. 14-én, a lateráni zsinatra készülőben... 

Haifa, Kármel-hegy, Izrael, a jelenlegi Kármelita Rendház, „Stella Maris”

Albert, előttünk tündökölsz,

mint pásztor és törvényhozó,

hallgasd fiaid énekét,

mellyel ma dicsőítenek.

Boldog békénk szent hírnöke

és békülésünk eszköze,

ki rád-bízott híveidet

szóval s példáddal oktatod.

Erényed áldott illata

szétárad ősi földeden,

még te Ó Jeruzsálem is

örvendezhetsz új fényeden.

S míg Egyházunk oly sokfelé

magas méltóságokra hív,

első Szabálykönyvet te írsz

Kármel közösségének is.

Most Rendünk téged, mint atyát

és szent egyházfőt ünnepel,

te ezt a Rendet, Szent Atyánk,

a magas égbe emeled.

Szent voltod bő gyümölcsei

így tápláljanak minket is,

hogy egyként zenghessük veled

a Három-Egy dicséretét. Amen.

      Istenünk, te Szent Albert által az evangéliumi élet szabályát adtad nekünk, hogy a tökéletes szeretet megvalósítására törekedjünk. Közbenjárására add, hogy mindig Jézus Krisztus követésében éljünk, és mindhalálig hűségesen szolgáljunk neki! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen

______________________________ 
Az Eredeti Regula megtekinthető itt:

http://sites.google.com/site/szepszeretet/Home/Karmel-lelkisege/letoelthetok 

A Nagy Figyelmeztetés

      Ismeretes Urunk figyelmeztetése az idők végéről: „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt" (Lk 21,34-36). „Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24,44). „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Ez a figyelmeztetés két dolgot foglal magában: 1.) a végítélet bizonyosságát, 2.) az időpont bizonytalanságát. Állandóan készen kell lennünk, mert az Úr bármikor érkezhet. „Azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya” (Mk 13.32). „Az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj” (1 Tessz 5,2).

      Az emberi kíváncsiság mindig megpróbálja betölteni az űrt, amely a történelem végén tátong, így tett már a bibliai időkben is, ezért kellett Pál apostolnak figyelmeztetnie a tesszaloniki híveket: „Se lelki kinyilatkoztatás, se állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna” (2Tessz 2,2). Ezek az ijesztgetések folytonosan meg-megújulnak, nemcsak szektás propaganda formájában, hanem a katolikus Egyházon belül is, állítólagos magánkinyilatkoztatások alakjában.

      Jellemző a mostanában A Nagy Figyelmeztetés címen terjesztett irat. Aki ért a lelkek megkülönböztetéséhez, rövid betekintéssel megállapíthatja, hogy ez nem lehet Isten üzenete. Jézus így beszél benne: „Kérlek benneteket, könyörgöm hozzátok ... Könyörgöm, higgyetek.” Miközben üzenem a fordítónak, hogy a könyörög nem ikes ige, kérdem az olvasót, vajon ez-e Jézus hangja? Ennyire nem ismernénk? Mindig a bizonyosság fehéren izzó középpontjából beszél, teljes öntudattal. Nem ismerjük őt sem az evangéliumból, sem imáinkból? Képesek vagyunk határozott férfihangját összetéveszteni az utcasarkon kéregető vénasszony hangjával? Bezzeg az írás szerzőjének aztán van öntudata! Jézus állítólag ezt mondja neki: „Te erős vagy gyermekem, és nagyon rendkívüli”. Nem elgondolkodtató ez egy kicsit? Én nem vagyok nagyon rendkívüli, de nagyon rendkívülinek találom az ilyen magánkinyilatkoztatást, amely alázat helyett gőgre tanítja szócsövét. Azt hallottam valahol, hogy „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad” (Jak 4,6). A nagyon rendkívüli szerző ezt ellenkezőjére fordította. Részemről, ezt olvasva, már dobom is el a könyvét.

      De hogy döntő bizonyítékot lássunk, még egy idézet: „Felkérem mindannyiatokat, hogy imádkozzatok az én bátor pápámért, az utolsó igaz pápáért”. Ismét üzenem a fordítónak, hogy a helyes igealak itt: felkérlek. De a csattanó az „utolsó igaz pápa”. Ha ez az üzenet Istentől való, akkor kinyilatkoztatást kaptunk arról, hogy a következő pápa már hamis pápa lesz. Ez sátáni hazugság. Ellenkezik az Úr szavával: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Már Boldog II. János Pál pápa alatt is voltak olyan borzongások, hogy a következő pápa nem lesz hiteles (állítólagos Mária-üzenetekben). Ez nem jött be, hát az ördög most a legközelebbi pápában akarja megingatni bizalmunkat. Katolikus olvasó, még most sem dobod el a könyvet? Igaz, a mű tele van megtérésre és hitre való biztatással. „A sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14) – közben azonban elhelyezi aprócska taposóaknáit.

      Nem folytatom az állítólagos üzenetek elemzését. Tele vannak hisztériakeltéssel. Csak idézem Székely János püspök atyát:

       »Minden olyan magán-kinyilatkoztatás, amelyik időpontokat jósol meg, és végső események konkrét idejét akarja meghatározni, ellentmond Krisztus szavainak. A végső események időpontját senki sem ismeri, csak az Atya! A Nagy figyelmeztetésről szóló állítólagos üzenetekben viszont ezt olvassuk: „Még ebben az évben…”; vagy másutt: „pár hónapotok van hátra”. Ezek a kijelentések nyilvánvalóan ellentétesek azzal, amit az evangélium tanít.«

      Kicsit tovább is mennék. Az idők végét nem szabad időpontként kezelni (éppúgy, ahogy az idők kezdetét, a teremtést sem). Ha időpontként kezeljük, belehelyezzük az időbe, márpedig az idők vége éppen azt jelenti, hogy a történelem és univerzum eddigi ideje megszűnt. Az Úr második eljövetele nem olyan esemény, amely akár történelmi, akár kozmikus paramétereinkbe beleférne. „Az egek erői megrendülnek” (Lk 21,26), a világegyetem eddigi fizikája érvényét veszti, új ég és új föld következik. A fizikai és humán univerzum belezuhan a mennybe fölment Jézus dicsőségébe. Ott radikálisan átalakul.

      Ezt persze nem tudjuk elképzelni. De ne is próbáljuk elképzelni. A Biblia apokaliptikus képei csak szimbólumok, emberi nyelven fejezik ki a kifejezhetetlent. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2,9).

Forrás: HAGIOSZ 

Megj.A garabandáli jelenések, amelyekre gyakran hivatkoznak a mai hamis próféták, nincsenek hitelesítve az Egyház által: „természetfölötti jellege nem állapítható meg”:

http://hagiosz.net/?q=garabandal

Fájdalmas Szűzanya

Áll a gyötrött Isten-anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át,
Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött szent magzatán,
Egyszülött szent magzatán.

Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián,
Azt a nagy kínt szent Fián.

Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt,
Látja lankadozni őt?

Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt,
Szenvedni a szent Szülőt?

Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát,
Roskadozni Jézusát.

Látta édes egy-szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált,
Látta, hogy halálra vált.

Szeretetnek szent kútfője,
Fájdalomnak éles tőre
Járjon át a lelkemen,
Járjon át a lelkemen.

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts néki tetszenem,
Segíts néki tetszenem!

Szent Kereszt búcsú a pálosokkal

Fotók a templomról itt nézhetők meg.

P. Hesz Attila OSPPE

      A déli szentmise szónoka P. Hesz Attila OSPPE, a budapesti Szikla-templom pálos szerzetese volt. Elmélkedésében a Szent Kereszt titkát, mint Isten végtelen szeretetének titkát tárta elénk, Krisztussal, a bűnbánó latorral kezdve, majd folytatva a vértanúkkal, akik életüket adták inkább, semmint megtagadják a Szent Keresztet.

      Életünk folyamán minket is meglátogat Isten a Kereszttel, ha nem is értjük, de át kell ölelnünk, amint Jézus is átölelte - majd a vállára tették; a szenvedéseinkben imádkozzunk és mondjuk: „Ave Crux, spes unica” - Üdvözlégy Szent Kereszt, egyetlen reményünk. Köszönjük Attila atya, Isten áldja!

      A szentmise végén két pálos testvér a Márianosztra-i templom kegyképét osztogatták a híveknek:

A Magyar Pálos Rend honlapja:

http://palosrend.hu 

Néhány kép a kivonulásról itt.

Szent Kereszt Felmagasztalása

Boldog Suso (Seuse) Henrik  párbeszéde az Örök Bölcsességgel: 

Miként juthat a keresztfa alatt a lélek szívből jövő bűnbánatra és szelíd bocsánatra

A Szolga:
      Ó jaj, elveszítettem

      választott drága kincsem,
      egyetlen édes hívem!
      Meghasad gyönge szívem.
      Ó jaj, mit tettem én!
     Elveszítettem
      magam, jaj, mindörökre,
      s a mennyet mindörökre!
      (...)
      Elhagytam egyetlen szerelmem,
      a világ is elhagy engem.
      Ó gyászos óra, mit tettem én,
      ó jaj, nincs remény.
      Itt vagyok immár, tekintsetek rám! Nézzetek, őszi kikericsek, piros rózsák, fehér liliomok, íme: száraz tövis vagyok! Hervad, pusztul a virág, ha letépi a világ! Így kell nekem már élve meghalnom, virágként hullnom, vénülnöm ifjan, senyvednem kínban. (...) Ó bűn, hová juttattál? Jaj annak, hamis világ, aki szolgádul szegődik. Íme, nekem is jutalmul azt adod, hogy magamnak s másoknak örök terhére vagyok. (...) Ó jaj, miért születtem én? Mi marad más nekem, mint hogy magamat a kétségbeesés szakadékába vetem?

Az Örök Bölcsesség:
      Hagyd el a kétségbeesést! Hisz éretted s minden bűnösért vagyok itt e világban, hogy mennyei Atyámhoz visszavigyelek - hogy mindent fölülmúló örömmel s tisztasággal fölékesítselek. A Szolga: Ó jaj, ki szólít ily édesen halott, megvetett lelkem mélyén? Az Örök Bölcsesség: Hát nem ismersz? Ilyen sötét szakadékba zuhantál? Vagy szíved elalélt nagy bánatában? Szeretett gyermekem, én vagyok az, a gyöngéd, irgalmas bölcsesség, aki könyörületem mélységeit kitártam - mélységes mélyeimet, melyeknek titka még a szentek előtt is rejtve marad -, hogy jósága visszafogadjon téged, s minden bűnbánó szívet. Én vagyok az édes Bölcsesség, aki szegény és nyomorult lettem éretted, hogy igaz méltóságodhoz visszavezesselek; én viseltem a keserű halált, hogy új életet adjak neked. Itt állok előtted, szeretetemben sápadtan, véremben ázva, úgy, ahogy a kereszt magas ágán függtem, közted és Atyám szigorú arca között. Itt állok előtted, a testvéred vagyok; itt állok, íme a hitvesed vagyok. Mintha mi sem történt volna, elfeledek mindent, amit ellenem tettél, ha visszatérsz hozzám, s megmaradsz mellettem. Mosd meg hát magad szeretetben kiontott piros véremben, emeld föl fejedet, nyisd ki szemeidet, légy bátor és erős! Húzd e jegygyűrűt az ujjadra az engesztelődés jeléül, öltsd magadra legszebb ruhádat, húzd föl sarudat, és fogadd el, hogy immár örökkön a jegyesemnek mondjalak.
      Lásd, keserves kínban nyertelek el; s ha az egész világ lángtenger volna, közepén egy marék kanóc, az se lenne hajlamosabb lángra lobbanni, mint amennyire én vagyok hajlamos visszafogadni a megtérő bűnöst irgalmam végtelen mélyeibe.

A Szolga:
      Ó jaj, Atyám, ó jaj, testvérem, ó jaj, szívem megörvendeztetője, hát csakugyan kész vagy megbocsátani méltatlan, bűnös lelkemnek? Ó kegyelem, ó kifürkészhetetlen irgalom! Lábad elé borulok, mennyei Atyám, s szívem mélyéből hálát adok neked. Kérlek, tekintsd szerelmes egyszülött Fiadat, akit szeretetedben keserű halálra adtál, s felejtsd el minden gonosz tettemet! Emlékezz, mennyei Atyám, hogy egykor azt mondtad s ígérted Noénak: „Szivárvány ívét helyezem a felhőkbe, az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között”.[1] Nézd Őt, szerető, jóságos Atyám, miként függ kínban megfeszítve - csontjait és bordáit megszámlálhatom! Nézd egyszülött Fiadat, miként vált színe vörösre, sárgára, zöldre - nagy-nagy szeretete jeléül! Nézd ím, mennyei Atyám, nézd szeretett Gyermekedet: mint feszül a kereszten keze, lába és karja a gyötrelmek között! Nézd Őt: megkínzott teste vértől rózsavörös - s felejtsd el haragodat irántam! Hisz mi másért mondanának az irgalom Atyjának, ha nem azért, hogy megbocsáss? Annak neveznek, mert Őt adtad oda, aki a legkedvesebb neked. S kinek? A bűnösöknek. Az enyém Ő, Uram - a miénk egészen! Kiterjesztett karjait fonom a nyakam köré: ölelje magához lelkemet, szívem legmélyebb mélyét, hogy el ne váljak tőle többé, se élve se holtan. Őt tekintsd hát és tiszteld meg bennem, s bocsásd meg kegyesen, hogy megharagítottalak. Inkább vállalnám a halált, sem mint hogy Téged még egyszer ily súlyosan megbántsalak. Mert bármi szenvedés és megpróbáltatás, pokol, tisztítótűz, szorongattatás nem bánt annyira, szívem nem sajog másért inkább, mint amiatt, hogy téged, teremtő Istenem, Uram, megváltóm, szívem gyönyörűsége, valaha is megsértettelek s megharagítottalak. Bárcsak az egekbe kiálthatnám bánatomat, hogy ezer darabra hulljon e szív - igen, így tennék boldogan. És minél teljesebben megbocsátasz, annál jobban bánt, hogy én, hálátlan, nagy-nagy jóságodra méltatlan voltam.
      Ó, mindenek közt kiválasztott Örök Bölcsesség, egyetlen vigaszom, hogyan köszönhetném meg mérhetetlen jóságodat, hogy sebeiddel gyógyítottál, hogy beforrasztottad ama szakadást, melyet teremtmény nem képes egybeforrasztani? Mutasd meg hát, ó egyeden örömöm, miként tudnám szereteted bélyegét, amíg csak élek, testemen viselni [2] s mindörökre emlékezetembe vésni: hogy lássa az egész világ, hogy lássák a mennyei seregek - hálám jelét irántad, mélységes, kifürkészhetetlen jóságodért, mindazért, amit szegény, elveszett lelkemért tettél.

Az Örök Bölcsesség:

      Add át magad s mindened nekem - önként, visszavonhatatlanul. Add oda mindened, ami nem a legszükségesebb, s kezedet máris keresztemre szegezted. Örömmel cselekedd a jót, s tarts ki mellette, s bal lábadat szegezted rá. Fogd egybe csapongó kedélyed ü szétszórt gondolataidat bennem erősítve meg -, s jobb lábadat szegezted rá. Lelked és tested erőit ne bénítsa renyheség, legyenek - miként karjaim - feszesen kitárva, az én szolgálatomra. Gyönge tested, megtöretett isteni csontjaim dicséretére - föladva önnön vágyait - töressék gyakorta a lélek gyakorlataiban. A váratlan szorongatások szorítsanak keresztem fájához – olyan légy, mint én: szelíd és vértől veres. Ha veszíted természeted: föléleszt engem. Ha önként vállalod gyalázatod: gyógyítod megkínzott testem. A bűnnel szembeszállva lelkemnek enyhet adsz. Áhítatos szíved imája csitítja szenvedésem, égő szíved lángja fölszítja szerető szívem.

A Szolga:
      Ó Örök bölcsesség, teljesítsd ki jó szándékom a te nagyobb dicsőségedre és legkedvesebb akaratod szerint, hisz valóban: „a te igád édes, és terhed könnyű”.[3] Jól tudják ezt mindazok, akik megtapasztalták, mindazok, akiket bűneik súlya nyom.

(Forrás: Suso misztikus írásai, részlet Az Örök Bölcsesség könyvéből) 

_______________________________
[1]     Ter 9,13
[2]     Gal 6,17
[3]     Mt 11,30

„Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” 

(1Kor 1,23-24)

Gyerekeknek:-)

Ave Maria

Kisboldogasszony

http://www.mariabambina.org/

      Marcell atyának a Kármelben volt egy neki szóló személyes karizmája: főként úgy tisztelte Máriát, mint a „Kis Szűzanyát”. A Szépszeretetet c. önéletrajzában gyakran említi a Kis Jézust és a Kis Szűzanyát.

      A Kisded Mária különös tisztelete az Egyházban nem új keletű, sőt Olaszországban van szerzetesi nővérkongregáció, amelyet a „Kis Szűzanya Nővérek” néven ismernek. 1984. február 6-án a milánói Általános Káptalanjuk alkalmával II. János Pál pápa többek között a következő szavakkal buzdította őket a Kis Szűzanya tiszteletére: „Az Úr azt mondta, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, mert a gyermekeké a mennyek országa, és ezek között is mindenekelőtt egy gyermeké: a kis Máriáé”  
      Az illusztrációk a honlapjukról vannak!

      Marcell atya a Naplójában erről a tiszteletről egyedül csak Jean-Jacques Olier-t idézi:

• „Ó, mily ismeretlen Mária gyermeksége, mily kevéssé szeretik, s mégis mennyire megérdemli világok és boldog lelkek millióinak csodálatát és tiszteletét! Az igazi szeretet az elhagyott dolgok felé fordul, s az igazi jámborság az elfeledett misztériumok tiszteletére irányul: szenteljük hát életünket Mária gyermeksége tiszteletére és szeretetére, melyet oly kevéssé ismer, s még kevésbé tisztel a világ; s bizonyos, hogy a Szépszeretet Anyja bőségesen megjutalmaz érte.”

(Útmutató csillag – Marcell atyával végig az éven, Szent Gellért Kiadó, 1993)

      Marcell atya teljesen átadta magát a Kisded Máriának, szívet cserélt vele. A Kis Szűzanya tisztelete mély lelki tapasztalat volt számára, misztérium, amit mi nem tudunk úgy átélni, mint ahogy ő,  csak követhetjük, mert ez is a lelki gyermekség útja, akárcsak Kis Szent Terézé, de sajátos módon. Marcell atya a Kis Szűzanyára irányítja figyelmünket, hogy mi is egyre kisebbé válva megtapasztalhassuk a Mindenható Isten szeretetének hatalmas erejét, aki fölemeli azokat, akik kicsinyek – akik nagy dolgokra képtelennek érezvén magukat – nagy művek helyett önmagukat kínálják fel neki.

      „Ó kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska! Bennem és helyettem a Kis Mária, a titkos értelmű Rózsa, a Legszebb köszönt és imád téged. Ne az én szívemet, megromlott és vigasztalan testemet fogadd el, hanem az Ő Szeplőtelen Szívét. Fogadd el az Ő nagyon szeretett lelkét. Ne tekints az én gonoszságomra, szemed a kicsi, a legédesebb Máriát lássa, a legodaadóbb Máriát! Ó kicsi Jézus, legédesebb Fiúcska!”

(Napló, 1959 június)

      Marcell atya azt kérte első szentmiséjében, hogy olyan legyen a lelke mint egy 2 éves gyermeké:

      „30 éve pap vagyok. Sis benedictus! Ideál: O beata Trinitas! (Ó boldog Szentháromság!) Olyan legyen lelkem, mint egy 2 éves ártatlan gyermeké, mint a Kis Szűzanyáé. Szívet cseréltem a múltkor Vele egy Szentmisém lépcsőimáján.”

(Napló, 1960. jún13. - 1960. jún. 15.)

      „Minél jobban látom saját nyomorúságomat, annál inkább tapadok az Úrhoz!

     A Szeretet tengeréből, Istenből merült fel a Nubecula Parva - Kis Felhőcske, s nőtt mind magasabbra s lett Földet megöntöző-megújító Zápor. A nagy kegyelemközvetítő!

Akarsz-e sok lelket megmenteni? Légy igen kicsiny, gyermekileg alázatos, s kisarjadsz a Szeretet végtelen tengeréből. Légy akkora, mint egy emberi lábnyom! Hogyan ?! - Szemléld csak a Parvulát! A Kisded Máriát.

      A lélekmentés igazi módja:

      Kicsinek lenni, mint a gyermek, s leszel mint az égbolt, mely esőfelhőktől terhes. Mert Isten az alázatosaknak adja kegyelmét. Nézd az alázatos embert: Jézust és Anyját. Híd, közvetítő Ég és Föld között. Jézus pedagógiája: akiket szeret, azokat alázatossá, kicsinnyé teszi. Ó, áldott nyomorúság! O felix culpa! Ó, boldog vétek!

      A pünkösd utáni 5. vasárnap könyörgése: In omnibus et... - Mindenben és mindenekfelett szeretve Istent, elnyerhessük ígéreteidet, melyek minden vágyat felülmúlnak.

      Készítsétek szíveiteket egyedül Istennek és dobjátok ki az idegen isteneket sziveitekből.

      Soli Deo! - Egyedül Istennek!

      Szemléld a Két Kicsit.”

(Napló, 1960. júl. 9.)

      „Megérteni a jó Istent. Miért ünnepelteti a kis Jézust, a kis Szűzanyát. Nem elég csak - Jézus! Szűzanya! De Kis Jézus! Kis Szűzanya kell! Megértjük az Evangéliumot, beleéljük magunkat szellemébe.

      Isten gyermekei vagyunk: filii Excelsi sumus - a Magasságbeli fiai vagyunk. Nem felnőttjei! Nem tudósai. Nem szónokai, tényezői. Előtte nem apák, anyák, vezérigazgatók - hanem az Ő gyermekei.

      Ezt a gyermekséget el kell sajátítani. Kis Jézus, Kis Mária ehhez adja a példát! Hogy kövessem a példát!

      Szemlélet! Ez: ami átalakít.

      A kis csecsemő a családban átalakítja a goromba apát, a türelmetlen anyát. Rájuk se ismerünk.

      A bölcsős Kis Szűz szépsége, bájossága lebilincsel, leköt, lenyűgöz, visszatart a bűntől, a test cselekedeteitől, és határozottan érezhetően meggazdagít.

      Megismerve Őt, meglátjuk, hogy Ő:

      - Hajnal. Világosság. Melegít, mint a Nap.

      - Virág: Jézus a gyümölcse.

      - Út! - A lelkiéletnek csak Ő a módja.

      Ez a szemlélet - átalakít. És legyen a szemlélet - gyermeki! Kedveskedés: Mindent Neki! és Ave Maria! Legyen megajánlkozás: teljes szívből. Mert az ő gyermekeiben fejlődik naggyá a finomság. Homlokukra ez lesz írva: Mariae nascenti - Az újszülött Máriának. A Rosa Mystica! - A titokzatos Rózsáról. Mert Ő - Vadócba rózsát olt... - Megszépíti az életet...

*

      Ave Maria! Biztosság a bizonytalanságban. Sis benedictus!”

(Napló, 1962. aug. 24)

      „Álmomban a kis Szűzanya megmutatta az ő gyönyörű két szép szemét. Ilyen a Macassy-festményen is, s mégis mennyivel más! Csak a két szemet láttam egészen közelről. De ebben a két szemben minden volt: anyai gondosság, roppant figyelem, mely vizsgál, utasít, s végtelenül szeret.

      Oly kifejező volt, hogy gondossága páratlan valósággal hatolt belém. Mintha mondta volna: Látod, én szüntelen veled vagyok, vigyázó szemeim mindig rajtad vannak.

S most eszembe jut: nem ezt tette-e az én földi Anyám? Tekintete mindig kísért, s megmentett, mikor jött a veszedelem!

      Ó két gyönyörű édesanyai szeme a Kicsikének. Élesen megmutattad, hogy vigyázol, szemed belém hatol, átjárja bensőmet, Tied vagyok, s az is maradok. Ily módon adta meg anyai intelmét, hogy különös gondja van rám. S hogy ez a gondosság nem valami múló érzelgősség, hanem az Ő elszánt akarata, az Ő szilárd Szépszeretete!... Mihi nata, mihi data! - Nekem született, nekem adatott!”

(Napló, 1966. febr. 3, alig néhány hónappal a halála előtt)

• Kusztódia nővér, aki Marcell atya gondját viselte életének utolsó három évében, így ír a visszaemlékezésében: „Egyszer elmondta Marcell atya azt, hogy Pécs-Bányatelepen tartott lelkigyakorlatot a bányászoknak. Szabadidejében az erdőben sétált, s egyszer csak a karjaiban találta a Kis Szűzanyát. Kérdeztem: «Beszélgettek?» Azt mondta: «Nem, csak mosolyogtunk egymásra.» Arra az újabb kérdésemre, hogy mennyi ideig tartott, azt válaszolta, hogy fogalma sincs.”

Könyörögjünk: Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát, hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Pranzini

      1887 márciusában gyilkosság híre borzolta a lakosságot: egyik éjszaka kegyetlenül meggyilkoltak két asszonyt és egy kislányt. A gyilkossággal vádolt Henri Pranzini tagadott, de a bíróság halálra ítélte. A 14 éves Teréz imádkozni kezdett, hogy az ítélet végrehajtása előtt a gyilkos térjen meg, bánja meg bűnét, Jézustól jelet is kért. Pranzini mindvégig az ártatlanságát hangoztatta, semmi jelét nem adta a bűnbánatnak. 1887 szeptember elsején lefejezték, de a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt és azt megcsókolta.

Ezt a feszületet csókolta meg:

A fotó bal felső sarkában Pranzini képe látható.

Pranzini volt Kis Szent Teréz első lelki gyermeke:

•       Hogy buzgalmamat növelje a Jó Isten, megmutatta: vágyaim tetszenek neki. - Hallottam, amint beszéltek egy nagy gonosztevőről, akit borzalmas bűnökért ítéltek halálra, minden jel arra mutatott, hogy bűnbánat nélkül fog meghalni. Mindenáron meg akartam akadályozni, hogy elkárhozzék s hogy ez sikerüljön, arra felhasználtam minden elképzelhető eszközt; érezve, hogy én magam semmit sem tehetek, felajánlottam a jó Istennek Urunk összes végtelen érdemét és az Anyaszentegyház kincseit, végül pedig megkértem Céline-t, mondasson szentmisét a szándékomra, nem mertem magam elintézni, félve, hogy akkor be kell vallanom: ez Pranziniért, a nagy gonosztevőért van. Céline-nek sem akartam megmondani, de oly gyöngéden, oly unszolón kérdezgetett, hogy bevallottam neki titkomat; egyáltalán nem gúnyolt ki, hanem azon törte a fejét, hogyan segíthetne megtéríteni a bűnösömet, ezt hálával fogadtam, mert azt szerettem volna, hogy minden teremtmény egyesüljön velem, kegyelemért könyörögve a bűnös számára. Szívem mélyén éreztem azt a bizonyosságot, hogy vágyaink teljesülni fognak, de hogy a bűnösökért való további imádkozásra bátorítsam magam, azt mondtam a Jó Istennek: bizonyos vagyok benne, hogy meg fog bocsátani a szerencsétlen Pranzininak s hiszem ezt még akkor is, ha nem fog meggyónni s ha a bánatnak semmiféle jelét nem fogja mutatni, annyira bízom Jézus végtelen irgalmában, de mégis kérem tőle, egyszerűen csak vigaszomra, „egyetlen jelét” a bűnbánatnak... Imám betű szerint meghallgatásra talált! Papa tilalma ellenére, mely szerint semmiféle újságot nem volt szabad olvasnunk, úgy gondoltam, nem vagyok szófogadatlan, ha elolvasom a Pranziniról szóló részeket. Kivégzésének másnapján kezem ügyébe került a „Kereszt” című napilap. Sietve fellapozom s mit látok?... Ó, a könnyeim elárulták a felindulásomat, el kellett bújnom... Pranzini nem gyónt, fellép a vérpadra s már-már a gyászos nyílásba hajtja a fejét, mikor egyszerre csak hirtelen sugallat ragadja meg, visszafordul, megfogja a Feszületet, melyet a pap nyújtott feléje és háromszor megcsókolja szent sebeit!... Azután Annak az irgalmas ítélete elé ment a lelke, aki megmondotta, hogy az Égben nagyobb az öröm egyetlen vétkeit bánó bűnösön, mint 99 olyan igazon, akinek nincs szüksége bűnbánatra!...      Megkaptam a kért „jelet” s ez a jel hű mása volt a kegyelmeknek, melyekkel Jézus késztetni akart arra, hogy a bűnösökért imádkozzam. Vajon nem Jézus sebei előtt, Isteni vére hullását látva hatolt szívemig a lelkek utáni szomjúság? Inniuk akartam adni ezt a szeplőtelen vért, hogy lemossa szennyfoltjaikat, s az én „első gyermekem” ajkai odatapadtak a szent sebekhez!!! . . . Milyen kimondhatatlanul édes felelet! Ó, ezóta a páratlan kegyelem óta minden nappal csak nőtt a vágyam, hogy lelkeket mentsek, mintha csak hallottam volna, amint Jézus mondja nekem, úgy, mint a szamaritánus asszonynak: „Adj innom!” Ez valóban cseréje volt a szeretetnek, a lelkeknek én Jézus vérét adtam s ugyanezeket az Isteni harmattal felüdített lelkeket Jézusnak ajánlottam fel; úgy éreztem, hogy csillapítom így a szomjúságát s minél többet adtam innia, annál inkább nőtt az én szegény kis lelkem szomjúsága s ez az égető szomjúság, melyet Ő adott nekem, szeretetének leggyönyörűségesebb itala volt...

         Önéletrajz A:
         http://kis-virag.blogspot.com/2010/11/pranzini-elso-gyermekem.html

Szent Redi Teréz-Margit

      Világi nevén Redi Anna Maria, 1747. július 15-én született a toscanai Arezzóban (Olaszország) az előkelő Redi családból, másnap meg is keresztelik. A firenzei bencés apácáknál tanult bentlakásos iskolában. Tíz éves korában volt elsőáldozó. Alig 16 éves, amikor 1763 szeptemberében ezeket a szavakat hallja: „Jézusról nevezett Terézia vagyok, és szeretnélek téged a leányaim között tudni”. Isten elhívta a rejtett életre, a szeretet és az önfeláldozás útjára: 1764. szeptember 1-jén belépett a Sarutlan Karmelita nővérek firenzei kolostorába. 1765. március 11-én felvette Jézus Szent Szívéről nevezett Teréz-Margit nevet. Lelkivezetője által megírt életrajza szerint egészen fölemésztette az istenszeretet. 1767 június 28-án a pünkösdi kegyelem megvilágosította előtte az 1Jn 4,16 jelentését, tartalmát: „Isten a szeretet”. Néhány levele, az 1768-ban tartott lelkigyakorlat jó feltételei és néhány saját vérével írott szó maradt ránk. Rejtett életének titka a Jézus szíve iránti szeretet és a Szentháromság bennünk lakása. A tökéletességet nővértársainak folyamatos szolgálatában gyorsan elérte. Mint betegápoló hősies fokon szerette testvéreit, 1770. március 7-én halt meg hashártyagyulladásban, március 31-én a firenzei kolostor kriptájába temették el, teste azóta is épen maradt ránk.
     Ma van az ünnepe.

            XI. Pius pápa 1929. június 9-én boldoggá, majd 1934. március 19-én szentté avatta.

            A szenttéavatás szövegéből:

• Teréz Margit rövid élete folyamán tiszta szívvel állandóan Istent kereste. Tiszta lelke magától értetődő természetességgel kereste Istent, és úgy tűnt, hogy egyedül benne tud megpihenni. Lelkének ártatlansága mélységes alázattal párosult. Szerette, ha elfeledkeztek róla, és ha semminek sem tekintették. Nemcsak elviselte a megaláztatásokat, de kereste is azokat. Szívének ez a tisztasága és lelkének ez az alázata méltóvá tette, hogy a szeretetnek – amely rövid idő alatt nagyra növekedett benne – magas fokára emelkedjék, és a szeráfi szeretettől lángoljon. Szinte nem tudott Istenről anélkül beszélni, hogy arcán meg ne jelent volna egy ragyogó fényesség. Ez az isteni szeretet sürgette, hogy bensőségesen szeresse az embereket, különösen is a szegény bűnösöket, akikért Istennek ajánlotta fel magát, mint áldozati ostyát. Szerzetesnővéreinek, különösen is a betegeknek alázatos szelídségben adta oda magát, tökéletes önátadással és önmegtagadással. Olyannak tűnt, mint a szeretet angyala. A szeretetnek ezt a tüzét az eukarisztikus kenyérrel táplálta, amelyre égő vággyal áhítozott, valamint a Jézus Szent Szíve iránti különleges tisztelettel, abban a korban, amikor a – Toscana különböző részein is elterjedt – janzenista tévedés erősen támadta ezt az oly termékeny áhítatgyakorlatot. Kiváltképpen tisztelte Isten Szent Anyját, mint szűzi tisztasága védőszentjét és példaképét. Magas szemlélődő kegyelmekkel gazdagodva napról napra közelebb jutott Istenhez, szinte visszatükröződött benne a közeli örök élet ragyogása. Valóban, élete vége felé még azt a kegyelmet is megkapta, hogy Szent Teréz anya igazi leányaként és Keresztes Szent János hűséges tanítványaként lelkében a Keresztrefeszített Jegyes élő képét misztikus vértanúsággal hordozza. Ennek a vértanúságnak a gyökere az erős szeretet. Minél izzóbb ugyanis ez a szeretet, annál jobban sürgeti a lelket a szeretetre. Ez azonban – mivel Isten végtelen szeretetét sohasem tudja megfelelő módon, vagyis végtelen mértékben viszonozni – a szeretet beteljesülhetetlen vágyától annál inkább gyötrődik. Úgy tűnik számára, mintha nem lenne benne semmi szeretet Isten iránt. Ez nem más, mint a sötét éjszakának egy fajtája. Minél nagyobb ugyanis benne a szeretet, annál kevésbé látja azt. Mindazonáltal a Jézussal keresztrefeszített lélek a szívnek ezzel a vértanúságával – mind a saját maga számára, mind másoknak – megszerzi a megváltás bőséges gyümölcseit. Ezek a legtisztább és legnagyobb lelkek az Egyházban, akik a szenvedéssel, a szeretettel, az imádsággal és a rejtett apostolkodással mindenki számára áldássá válnak.

Himnusz

Kegyelmek virág-illata
egész Kármelt betölti ma,
gyöngyharmat-fényből font az ég
fölénk ma ékes koszorút.

Ó Margitunk, szüzek kara
teveled együtt zengi ma,
a tiszta szívek himnuszát,
tartva a Bárány lábnyomát.

Add, hogy teveled minket is
izzítson ilyen szeretet,
hogy Krisztus legyen életünk,
örömünk, békénk, mindenünk.

Add, hogy érezzük szüntelen
Atyánk nagy ajándékait,
egyetlen szerelmünk csak ő,
s egy-tiszta forrásunk is ő.

A Szentlélek is általad
áradjon folyamként belénk,
így szívünkből a szeretet
égnek-földnek visszhangot ad.

Add, hogy jól forgassuk mi is
a Szentháromság kincseit,
s veled zenghessük boldogan
az ő örök dicséretét. Amen.

      Istenünk, te Szent Redi Teréz Margitnak megadtad a kegyelmet, hogy Üdvözítőnk szent Szívének kincseiből alázatot és szelídséget merítsen. Közbenjárására add, hogy soha el ne szakadjunk szereteted élő forrásától. Amen.