Boldog Taigi Anna Mária és Domenico házasságából hét gyermek származott. Az első, Anna még pólyás korában, 1790. szeptember 25-én meghalt. Utána három fiú következett: 1793-ban Camillo, 1795-ben Alessandro és 1797-ben Luigi, aki szintén fiatalon halt meg. 1802-ben született Sophia, 1806-ban a szintén kiskorában elhunyt Luisa. Utolsó gyermekük, Mária, 1810-ben látta meg a világot.
A nevelés már az anyaméhben elkezdődik
Anna Mária tökéletes anya volt a férje vallomása szerint. Terhességei idején mérsékelte szigorú aszkézisét. Jobban táplálkozott, tartózkodott a szigorú böjttől és a nagy megerőltetésektől, távol maradt a zajos szórakozásoktól, kímélte magát a fokozott izgalmaktól, de annál
buzgóbban imádkozott, hogy születendő gyermeke erényes személlyé váljon, s hogy ő maga elkerülje azokat a veszélyeket, melyek megfoszthatnák gyermeke életétől vagy a keresztségtől.
A gyermekekek keresztény nevelése
A gyermekeket születésük napján vagy az azt követő napon megkereszteltette, és gondoskodott arról, hogy időben meg legyenek bérmálva. Tekintettel az akkori zavaros időkre, hat-hét éves korukban megbérmáltatta őket, sőt, mivel félt attól, hogy a francia megszállás alatt nem lesz bérmáló püspök, legkisebb lányát már ötévesen megáldatta.
Az akkor előírásoknak megfelelően gyermekei tizenkét éves korukban járulta elsőáldozáshoz. További hitoktatásban ő maga részesítette őket.
Reggel, miután felkeltek,
közösen imádkoztak. Este, a vacsorát követően a rózsafüzért térden állva mondták el, végül a szülők áldásával tértek nyugovóra.
Már kiskorukban rászoktatta őket a lelkiisemeret-vizsgálatra. Napközben tanúsított viselkedésükkel kapcsolatban, lefekvés előtt mindegyikhez volt négyszemközt néhány dicsérő vagy korholó szava. A gyerekek ehhez annyira hozzászoktak, hogy aki este nem kapott ilyen dicséretet vagy korholást, az hiányolta. Külön szobájuk volt a fiúknak és külön a lányoknak. Ezenfelül minden ágyat függöny választott el a másiktól.
A vasárnapok és a kötelező ünnepnapok megüléséhez Anna Mária már az előző napon hozzáfogott. Az ünnep előestéjén mindent előkészített, egyszóval megkettőzte fáradságát, hogy a család zavartalanul s illően ünnepelhessen.
Ilyen alkalmakkor a napirendet a szentmisén és szentbeszéden való közös részvétel határozta meg. Ezután Anna Mária leányaival együtt kórházba ment, hogy
a szeretetszolgálatot gyakorolja.
Anna Mária gyermekeinek első tanítómestere is, Domenico ebben teljesen magára hagyja. De jobb is ez így, mert Domenico a szélsőségek embere, csak a nádpálcát vagy a cukros kenyeret ismeri. Anna Mária pótolja a hiányosságokat. Evés előtt és evés után imádkoznak, vacsora előtt elmondják
a rózsafüzért. Vacsora után don Natali vagy a szentek életéből, vagy pedig a missziós újságból felolvas, aztán ének következik. Az esti áldás végeztével a gyerekek aludni mennek, Anna Mária pedig pirkadatig dolgozik és imádkozik.
Gyermekeit gyengéd anya módjára neveli. Különösen azon fáradozik, hogy
rendre, takarékosságra és munkaszeretetre szoktassa őket. Férje elbeszéléséből tudjuk, hogy minden este megvetette a kicsinyek ágyát, gyengéden jóra intette őket, s hogy örömmel engedelmeskedjenek édesapjuknak, aki mindannyiukért dolgozik, végül
keresztet rajzolt homlokukra, megcsókolta őket, majd visszatért munkájához.
Állandóan köszönetet mond Istennek, hogy a Katolikus Egyház tagjaként született, és ugyanerre a
hálára tanítja gyermekeit is. Ha nem mindegyik gyermek lett olyan jó, mint szerette volna, az nem az ő hibája. Ha nem is lett belőlük szent, a keresztény életben mindegyikük magas színvonalra emelkedett. Az Üdvözítő megígérte Anna Máriának, hogy bár gyermekei követnek el hibákat, de mivel az ő vérei, megmenti őket.
Mindegyiküket nagyon szerette, de azért mértéktartóan büntette is őket, szükség esetén nevelőeszközként igénybe vette a virgácsot is. Nagy sikert ért el gyermekei nevelésében azzal, hogy adott esetben megvonta tőlük az ételt, vagy csak száraz kenyeret adott a bűnösnek.
Mindegyik gyermekéből nagyszerű keresztényt és dolgos embert faragott. Annak ellenére, hogy jóakaróitól kecsegtető ajánlatokat kapott, nem engedte meg gyermekeinek, hogy protekcióval jussanak magasabb társadalmi osztályba.
Ezt igazolja Sophia esete is. Az iskolában felfigyeltek szép hangjára, és ígéretet tettek neki, hogy kiképezik énekesnőnek. Édesanyja azonban nem járult hozzá. Indoklásul felhozta, hogy
a jó kereset mellett milyen veszélyeknek tenné ki magát. Sophiából végül is fehérneművarró lett.
Szemmel tartotta őket inaskodásuk idején is, és szükség esetén közbelépett érdekükben.
Kenyérkeresethez való juttatásuk természetesen nem ment simán.
Camillo fia kitanulta a borbélymesterséget, s már-már ott tartott, hogy műhelyt nyit, mikor megérkeztek Napóleon sorozóbizottsága. Egy másik fiatalember helyett csalással őt sorozták be. A hadjáratban édesanyja imái kísérték, és így szerencsésen hazakerült. Anna Mária ekkor egy jó háziszolgai állást szerzett neki a prelátusnál.
A menyeket is oktatni kell
Camillo ezután megnősült. A fiatalok két évig Anna Máriáéknál laktak. Domenico a boldoggá avatási eljárás alkalmával kijelentette, hogy
a menye nehéz természete még jobban felszínre segítette felesége erényeit. Az ifjú feleség parancsoló természetű volt, anyósa azonban jól értett hozzá, hogy követelőzéseinek élét letompítsa.
Camillo után Alessandro, a második fiú is megnősült. Jóllehet az ifjú feleség nem kapott hozományt,
hercegnői igényei voltak.
Anna Mária minkét menyét takarékosségra és szorgalomra buzdította, és megtakarított csekély pénzéből minden héten küldött nekik néhány fillért, hogy feljavíthassák a vasárnapi ebédjüket.
Lányai nevelése
A kor erkölcsi felfogásának megfelelően lányait sohasem engedte kíséret nélkül sehova. Féltőn óvta őket Róma meztelen képeitől és szobraitól. Mivel tudta, hogy a lustálkodás a bűn melegágya, gondoskodott arról, hogy gyermekei mindig el legyenek foglalva.
Sophia, aki igen vonzó teremtés volt, hozzáment egy jó családból származó, de állástalan fiatalemberhez. Így egy újabb család gondja szakadt Anna Mária nyakába. Sophia férjének később sikerült elhelyezkednie. Házasságukból hat gyermek született. 1835-ben azonban
hirtelen meghalt a férj, és Sophia gyermekeivel együtt édesanyjánál keresett menedéket. Anna Mária életének utolsó két évében ő lett ápolója és bizalmasa.
Mária vagy más néven
Mariuccia apja kedvence és elkényeztetettje. Mária ennek tudatában van, és ki is használja helyzetét. Anyja türelmesen vár, imádkozik, elnéző iránta, de addig figyelmeztetgeti, míg végül is célt ér. Mire felnő, Mária ugyanolyan szép, rendszerető, dolgos és jámbor lánnyá serdül, mint nővére, Sophia, de ő nem megy férjhez. Belőle lett az a kissé „mogorva nagynéni”, aki mindig rendelkezésükre állt unokahúgainak és unokaöccseinek.
Házvezetés
Domenico alig talál megfelelő szavakat felesége dicséretére. Nem is csoda, hiszen egy olyan lakásban, melyben négy nemzedék élt együtt, összesen tizenhárom unokával, illetve dédunokával, Anna Máriának nagy okosságra volt szüksége ahhoz, hogy mindent megtelelő mederbe tereljen.
A gyermekek és az unokák nevelésén kívül súlyos gondot okoztak az anyagiak is. Az átlagosan tizenkét éhes száj betömésére Domenico hat talléros fizetése nem elég. Ehhez járul „egy rész” abból, amit a hercegi asztalról, mint maradékot kap. A maradékon a konyhafőnökkel osztozkodik. Ez a magyarázata annak, hogy Domenico még hajnali két-három órakor is a munka mellett találja feleségét. Máskülönben morzsa is alig jutna a kibővült családnak! A helyzet egyenesen kétségbeejtő.
A gondot fokozza, hogy Anna Mária tizennégy éven keresztül vagy terhes, vagy pedig szoptat. Többször kénytelenek lakást cserélniük.
Domenico nem csak a gyermekek nevelését hagyta teljesen Anna Máriára, hanem a házvezetést is, hiszen látta, hogy felesége nagyon ért hozzá. Ennek ellenére Anna Mária mindig kikérte férje véleményét, mielőtt a legkisebb vállalkozásba fogott is volna. Ő varrta férje nadrágjait és kabátjait, fehérneműjét. Habár rendszerint éjjel két-három óráig dolgozott, reggel ötkor már fölkelt, hogy szentmisére menjen és szentáldozáshoz járuljon. Hat óra körül ismét otthon volt, mindent rendbe tett, és elkészítette a reggelit.
Ha betegsége ágyba kényszerítette, a fehérneműt javítgatta, de sohasem volt tétlen.
1799-ben, a francia megszállás és VI. Piusz fogsága alatt, mikor élelmiszerhiány és nagy drágaság volt, órákon keresztül állt téli esőben a pékség előtt sorban. Ráadásul ekkor Domenicónak nem volt állása. Ebben az időben hősies módon Anna Mária kereste a kenyeret az egész család számára. Fűzőket, alsószoknyákat, filcből női cipőket varrt, és nem engedte, hogy más valaki várakozzon a péknél. Domenico megállapítása szerint
„olyan asszony volt, akihez hasonló nem akadt az egész világon”.
Az otthoni imatér
Anna Máriának arra is gondja volt, hogy a család kevés ingóságát rendben tartsa, s a lakás kellemes hangulatot árasszon. A falakon jámbor, ízléses képek függtek, a szoba hátterében imatér volt feszülettel, Szent Filoména és a Madonna képmásával.
A Madonna képe előtt olajmécses égett, melynek olaja által sok csoda történt.
Ebben az imatérben végezte a család közösen a reggeli és esti áhítatot, itt ünnepelte meg a Mária-hónapot és karácsony hónapját. Az ajtó melletti szenteltvíztartóból sohasem hiányzott a víz. Anna reggel és este minden alkalommal, ha a gyerekek elhagyták a házat, vagy hazajöttek, keresztvetéskor belemártotta kezét. Bevezette azt a szokást, hogy aki belép a házba. „Dicsértessék”-kel köszönjön. Ezzel üdvözölte ő is reggel és este a család tagjait, miközben tisztelettudóan fejet hajtott.
Bizalom a Gondviselésben
Anna Mária nem volt zsörtölődő típus; néha sétálni vitte leányait. Ilyenkor meglátogattak egy-egy templomot, és a kislányok kaptak pár szem gesztenyét kis borral, és hogy örömet szerezzen nekik, ő is velük csemegézett. Ha Domeniconak szabad ideje akadt, a család együtt ment litániára. Este gyakran részt vettek a szentségimádáson. Ez volt a család üdülése.
Anna Mária gyakran ismételte, hogy
akik a Gondviselésre akarnak hagyatkozni, azok számára törvény a takarékosság és a gondosság. Erre a körülmények is rákényszerítették őket.
Forrás:
Klemm Nándor: Boldog Taigi Anna Mária
További bejegyzések Boldog Taigi Anna Máriáról:
-
rövid életrajza
