Ősz

Élet,világosság, béke, öröm, szeretet, hála: a jelen pillanata, ami megfoghatatlan. Gyönyörű az ősz: Isten pazarló ajándéka.

Csend

Zöldellő fám vagy,
Napom és árnyékom,
Tökéletes, tiszta és szent.
Legszebb fehér Ostya
Várakozó Fogoly és Csend.

Zöldellő fám vagy
És én megbújok benned.
Bölcsőm vagy s lettél Keresztem.
Veled elfelejtve, megtöretve,
Lényem lényeddé váljon.

Életem élete, boldogságom
Ó, örök Szeretet!
Ma legyünk mindenki kenyere
Máriával adjuk, Máriában osszuk
És te Kedvesem, felemeled a fejed.

Szent Véred piros tűz
Elborít, vonz, felemel,
És én megbújok benned.
Szent Szíved szegény szívemhez ér
Szeretsz és szeretlek.

Kis Szent Teréz

Most visszatérek azokra a levelekre, melyekben Mama Céline-ről és rólam beszél, ez a lehető legjobb eszköz arra, hogy jól megismertessem Önnel a karakteremet; itt van egy olyan rész, melyben a hibáim élénken tündökölnek: 
„Céline a picivel együtt kockákkal játszik, időnkint összekoccannak, Céline enged, hogy érdemeket gyűjtsön. Kénytelen vagyok ráncba szedni szegény babát, olyan tomboló méreg van benne, ha nem az ő elképzelése szerint mennek a dolgok, a földön hempereg, mint valami kétségbeesett, aki azt hiszi, hogy már mindennek vége; van, mikor felindulása erősebb, mint ő, csak úgy fojtogatja. Nagyon ideges ez a gyermek, de azért nagyon aranyos és igen értelmes, mindenre vissza tud emlékezni.” Látja Anyám, milyen távol álltam attól, hogy hiba nélküli kislány legyek! Még azt sem lehetett rólam mondani, hogy „akkor voltam jó, mikor aludtam”, mert éjjel még többet fészkelődtem, mint nappal, pokolba küldtem az összes takarókat s azután (alva) odavertem magam a kis ágyam fájához; a fájdalomra felébredtem, s ilyenkor azt mondtam: „Mama, odakoppantam!. .. Szegény kis Mamának fel kellett kelnie; megállapította, hogy valóban púpok vannak a homlokomon, s hogy odakoppantam; jól betakart, aztán visszafeküdt, de egy perc múlva már újra kezdtem, hogy odakoppanjak, oly sikerrel, hogy kénytelenek voltak az ágyamhoz kötözni. Esténként a kis Céline kötözgette össze a sok övet, melyek arra szolgáltak, hogy megakadályozzák a kis huncutot abban, hogy odakoppanjon és felköltse Mamát; miután ez a módszer bevált, azontúl jó voltam, mikor aludtam ... 
Volt még egy másik hibám, (de ébrenlétben) amelyről Mama nem beszél leveleiben, s ez a nagy önszeretet volt. Csak két példát fogok felhozni erre, hogy ne lcgyen túl hosszú a mondókám. Mama egyszer így szól hozzám: „Kis Terézem, ha megcsókolod a földet, kapsz egy sous-t!” Egy sous kész vagyon volt a számomra, s hogy megszerezzem, nem kellett nagyságomnak leereszkednie, mert pici termetem számára nem volt nagy a távolság köztem és az anyaföld között, büszkeségem azonban fellázadt a gondolatra: „földet csókolni” s kihúzva magam azt mondtam Mamának: - „Ó, nem, Anyácskám, inkább ne legyen sous-m!” ...
Egy más alkalommal Grognyba kcllett mennünk Mme Monnierhez. Mama azt mondta Máriának, hogy adja rám szép, csipkével díszített égszínkék ruhámat, de ne hagyja csupaszon a karjaimat, nehogy a Nap megbarnítsa őket. Én oly közömbösen hagytam, hogy öltöztessenek, mint bármilyen más korombeli gyerek, de magamban azt gondoltam, hogy kis meztelen karjaimmal sokkal csinosabb lettem volna. 
Olyan természettel, mint amilyen az enyém is, nagyon elromlottam s talán el is kallódtam volna, ha erkölcstelen Szülők nevelnek, vagy akár csak Louise[1] is úgy kényeztet, mint Céline-t... De Jézus vigyázott kis jegyesére, úgy akarta, hogy minden a javára váljék, még hibái is, amelyek, miután idejében nyesegették őket, arra szolgáltak, hogy gyarapítsák a tökéletesedésben... Miután volt önszeretetem és szerettem a jót is, mihelyt komolyan kezdtem gondolkozni (s ezt már egész kiskoromban megtettem) elég volt, hogy valamire azt mondják nekem, hogy nem jó s elment a kedvem attól, hogy ezt kétszer mondassam magamnak... Örömmel látom Mama leveleiből, hogy mikor nagyobb lettem, már több öröme telt bennem. Miután csupa jó példát láttam magam körül, természetesen követni akartam azokat.(Önéletrajz)

A "jó példát" szüntelenül magam előtt látom: Jézust... csak Ő tud megszabadítani önszeretetemtől, ha én is akarom. Kis Teréz, könyörögj érettünk, oly sok a rossz példa!

__________________________

[1] Martinék háztartási alkalmazottja

Kis Szent Teréz

A levél végén mama hozzáfűzi: „A kisbaba most arcomra tette a kezét és megcsókolt. Ez a csepp jószág el nem maradna mellőlem, mindig a sarkamban van; nagyon szeret a kertben lenni, de ha nem vagyok ott, ő sem marad, s addig sír, amíg csak vissza nem hozzák hozzám...” (Íme egy másik levélrészlet): ,,A kis Teréz egyik nap azt kérdezte tőlem, hogy az Égbe fog-e menni. Azt mondtam, hogy ha jó lesz: igen, erre ezt felelte: „Igen, de ha nem leszek jó kislány, a pokolba megyek... tudom ám, hogy mit csinálok akkor... Te az Égben leszel, veled repülök... hogy is tudna a Jó Isten megfogni engem? . .. ugye jó erősen tartanál a karodban?” A szeméből láttam, hogy meg van győződve rólai: a Jó Isten is tehetetlen vele szemben, ha anyja karjában van. Mária[1] nagyon szereti a kis húgát, aranyosnak mondja, de nehezen tudná kezelni, mert ez a csöppség borzasztóan fél attól, hogy megbántja őt. Tegnap egy szál rózsát akartam adni neki, mert tudtam, hogy boldoggá teszem vele, ő azonban könyörögni kezdett, hogy ne tépjem le, Mária megtiltotta; izgalmában egészen kipirult; mégis adtam neki, kettőt, erre azután már nem mert szem elé kerülni a. Házban hiába mondtam neki, hogy a rózsák az enyémek, „de nem, Máriáéi” Ez a gyermek igen könnyen felindul. Ha valami kis kárt csinál, arról mindenkinek tudnia kell. Tegnap, hogy véletlenül letépett egy darabot a tapétából, szánalmas lelkiállapotban volt, azután gyorsan meg kellett az egészet az édesapjának mondani, aki négy órával ezután érkezett haza; mi már el is felejtettük az egészet, ő azonban nagy sietve szólt Máriának: „Gyorsan mondd meg Papának, hogy eltéptem a papirost”. Úgy állt ott, mint az ítéletére váró bűnös, de az motoszkált a kis fejében, hogy jobban megbocsátanak neki, ha vádolja magát.” (Önéletrajz)

Ó...ez ismerős Terézke: mindent a Szűzanyával, nélküle egy percig sem tudok meglenni.

Mária, Édesanyám, te vagy minden Kincsem és biztos Útam Jézushoz:)))

Köszönöm, Uram,  légy  áldott mindenkor!

_______________________

[1]     Teréz legidősebb nővére Mária volt.

Kis Szent Teréz

A jó Isten kegyelme igen korán nyitotta meg értelmemet s oly mélyen emlékezetembe véste gyermekkori emlékeimet, hogy úgy érzem, mintha csak tegnap történtek volna azok a dolgok, amelyeket el fogok mondani. Kétségtelen, hogy Jézus, szeretetében, meg akarta ismertetni velem azt a páratlan Édesanyát, akit nekem adott, s akit azután Isteni keze oly hamar megkoronázott az Égben! . . . A jó Istennek tetszett, hogy szeretettel vegyen körül, gyengéd mosolyok és becézgetések nyomait őrzik legelső emlékeim! . . . de ha sok szeretetet adott mellém, telt abból az én kicsi szívembe is, mert szeretőnek és fogékonynak teremtette, így nagyon szerettem Papát és Mamát és ezer módon fejeztem ki gyöngédségemet, mert igen közlékeny voltam. Csak az eszközeim voltak néha különösek, amint ezt Mamának egy levele is bizonyítja: "Nincs még egy ilyen huncut, mint ez a baba, megsimogat s közben a halálomat kívánja: Ó, milyen jó volna ha meghalnál, kis Anyám!" .. . erre megpirongatják, s így felel: "Csak azért, hogy az Égbe menj, hiszen azt mondtad, hogy meg kell halni ahhoz, hogy oda jussunk". Túláradó szeretetében ugyanígy kívánja apja halálát is." (Önéletrajz)

Bizony elfelejtek hálát adni azokért, Uram, akik által szerettél engem életem kezdetén! És mennyit múlasztottam a gyerekem hitre való nevelésében! De hiszem, hogy Kis Szent Teréz közbenjárására hiányosságaimat betöltöd a te végtelen szereteteddel, mert Neked semmi sem lehetetlen.

Kis Szent Teréz

Ma elkezdtem egy kilencedet Kis Virág tiszteletére. Október a két Szent Teréz hónapja, és édesanyám halálának évfordulója. Kedves hónap számomra. Kössünk egyezséget kicsi  Terézkém: én újra felfedezem mit mondasz nekem Jézusodról, és kérlek te imádkozz velem, ne hűljön ki a szeretet és az igaz hit se bennem, se a mai világban.

"Sokáig kérdezgettem magamban; hogy is lehetnek a jó Istennek kiváltságosai, miért nem kapja minden lélek egyenlő fokban a kegyelmet. Megdöbbentem annak láttán, hogy pazarolta rendkívüli jótéteményeit olyan szentekre, akik ellene fordultak, mint Szent Pál, Szent Ágoston is, Ő pedig jóformán rájuk kényszerítette kegyelmeit. Mikor meg olyan szentek életét olvastam, akiket a bölcsőtől a sírig dédelgetett Urunk tetszése, nem hagyva útjukban semmi akadályt, ami meggátolta volna, hogy Feléje emelkedjenek és már előre annyi jóban részesítette ezeket a lelkeket, hogy ők nem is tudták beszennyezni keresztségi ruhájuk makulátlan ragyogását, akkor azt kérdeztem magamban: hát például a szegény vademberék miért halnak meg annyian, anélkül, hogy Isten nevét még csak kimondani is hallották volna . . . Jézus kegyes volt, és felfedte előttem ezt a titkot. A természet könyvét nyitotta fel szemem előtt s én megértettem, hogy minden virág szép, amelyet Ő teremtett, hogy a rózsa ragyogása és a liliom fehérsége nem nyomja el a pici ibolya illatát vagy a százszorszép elragadó egyszerűségét. . . Megértettem, hogy ha minden kis virág rózsa szeretne lenni, a természet elveszítené tavaszi díszeit, a mezőket nem tarkítanák többé apró virágok...

Így van ez a lelkek világában is, amely Jézus kertje. Ő akart olyan nagy szenteket teremteni, akiket Liliomokhoz és rózsákhoz lehet hasonlítani, de teremtett kisebbeket is s ezeknek be kell érniük azzal, hogy százszorszépek vagy ibolyák, melyeknek az a rendeltetése, hogy olyankor derítsék fel a jó Isten pillantását, mikor alacsonyra tekint. A tökéletesség abban áll, hogy az ő akaratát tegyük, hogy azzá legyünk, aminek ő akar látni bennünket...

Megértettem még azt is, hogy Urunk szeretete éppen úgy megnyilatkozik a legegyszerűbb lélekben, mint a legfenségesebben, ha az semmiben sem áll ellen kegyelmének. A szeretet sajátossága valóban az, hogy leereszkedjék, s ha minden lélek a Szent doktorokéhoz volna hasonló, akik az Egyházat tanításuk fényével világították meg, úgy hiszem, a jó Isten, szívüket keresve, nem bocsátkoznék elég mélyre; ő azonban megalkotta a gyermeket, aki semmit sem tud és csak gyenge hangon kiáltoz, megalkotta a szegény vadembert, aki csak a természet törvénye szerint tud viselkedni s lehajol, egészen a szívükig; ezek azok a mezei virágok, melyeknek az egyszerűsége elbájolja Őt... Ilyen mélyre szállva mutatja meg a Jó Isten az ő végtelen nagyságát. Mint ahogyan a Nap egyszerre és úgy világítja meg a cédrusokat és minden apró virágot, mintha csak az volna az egyetlen az egész földön, úgy Urunk is külön foglalatoskodik minden egyes lélekkel, mintha nem is volna más hozzá hasonló és mint ahogy a természetben minden évszak úgy van elrendezve, hogy a legszerényebb százszorszépet is virágba boríthassa a maga napján, úgy szolgálja minden mindegyik lélek javát." (Önéletrajz)

Azt mondod, és ez komoly: "... ha semmiben sem áll ellen kegyelmének." ...

 

Könyörögj érettünk Kis Szent Teréz!

Szent Filoména

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa, Vianney Szent János-Mária tiszteletére papi évet hirdetett 2009. június 19-től 2010. június 19-ig bezárólag. Az Ars-i plébánosról  - (1786. május 8 - 1859. augusztus 4) rögtön eszembe jutott Szent Filoména. Előkerestem az imakönyvem, mert rémlett, hogy van egy kis szentképem is róla!

Vianney Szent Jánost erős lelki, sőt érzelmi szálak fűzték Szent Filoménához, a kedvenc szentje volt, mindenben  kérte az ő segítségét is.

Caius Aurelius Valerius Diocletianus császár  (kb. 245 – 312) rendelte el az utólsó nagy keresztényüldözést a Római Birodalomban (303-313),  kb. 305-ben halt vértanúhalált ez a szent gyermek. Mert ilyeneké a mennyek országa.

Vianney Szent János és Szent Filoména, könyörögjetek érettünk!