Örvendezz, kegyelemmel teljes!

         A Szűzanya 2. nyilvános jelenése alkalmával - 1999. március 21.- a szőkefalvi Marian Rózsika látnoknő[1] otthonában este 11 órakor, azt kérte, hogy alakítsanak:

• egy római katolikusokból álló héttagú engesztelő közösséget, 
• valamint egy ugyan csak héttagú ortodox román nyelvű imacsoportot. 

Mindkét imádkozó közösségben szentolvasóval imádkozzanak – Isten irgalmát kérve – egy Szőkefalvát veszélyeztető katasztrófa elhárításáért. Ugyancsak ebben a március 21-i jelenésben kérte a Szűzanya, hogy a Szentatyáért mindennap imádkozzunk el egy szentolvasót.

(A szőkefalvi  üzenetek megtalálhatók itt: Tengernek Csillaga.)

         Háromszor voltam Szőkefalván: 2008. jún. 17-én, majd 2014. szept. 17-én,  és 2018. jún. 17-én. A linkekre kattintva megtekinthetők az akkor készült fotók.

         A fenti kérését a Szűzanyának teljesítették. Minden hónap 17-én az esti szentmise előtt imádkozzák a rózsafüzért: egy tizedet magyarul, egy tizedet románul. A katolikus öt tizedes rózsafüzér egyforma az ortodox rózsafüzérrel, ez többszázados régi közös hagyomány.
      Az Üdvözlégy-imádság is egyforma lenne, ha az első szó nem különbözne. Románul: „Bucura-te Maria” azt jelenti, hogy „Örvendezz Mária”, ami nálunk:
„Üdvözlégy Mária” [2].
         Rákerestem, hogy az eredeti görög szövegben hogyan szerepel ez a szó, üdvözlégy vagy örvendezz? Az örvendezz:

         Megtekinthető ez a rész online a Görög Újszövetségi Szószedetben.

         A román-ortodox kifejezés („örvendezz”) hitelesebben fejezi ki az angyali üzenet tartalmát. A különböző fordítások általában az Áve (Üdvözlégy) szót használják. Ezzel szemben a „chaire” szó jelentéstartalmát az „örvendezz” vagy „örülj” szavakkal való fordítás szerintem hitelesebb. Az Istenszülőt dicsérő énekben (akathisztoszban) is az „örvendezz” szó áll.

         Már az ószövetségi próféták is ezzel a szóval fordultak Izrael népéhez, például:

• Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya! (Szof 3,14)
• Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet. (Zsolt 40,17) 
• Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek. (Neh 8,10)

         Jézus buzdítja tanítványait, hogy örüljenek és ujjongjanak az üldözésnek, melyet az evangélium hirdetése miatt fognak szenvedni:

• Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. (Mt 5, 11-12)
• Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal. (Lk 6, 22-23). 

        Gábriel arkangyal által az Atya meghívta a Szűzanyát az ujjongó örömre, az ő Egyszülött Fiának befogadása és a vele való közösség által. A Szűzanya örömének alapja Jézus Krisztus, és a Vele való közösség! Aki Jézussal közösségben él, az nemcsak Vele lép közösségbe, hanem Istennel is, a teljes Szentháromsággal, az öröm igazi forrásával. Mária is, akit a Szentlélek minden kegyelemmel elhalmozott, mindig közösségben maradt az Atyával. Ezért szólítja fel - az angyal szavai által az egyház naponta világszerte: „Örvendezz” kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled.”

            Az „evangélium” görög eredetű szó, jelentése „örömhír”!

            Ez az öröm ihlette a Magnificat szavait is, ez a Szűzanya öröméneke.
           A Magnificat liturgikus ima, bekerült a vesperásba (értsd: vecsernye), az esti zsolozsmába. A szöveg Lukács evangéliumából származik (Lk 1, 46-55). A liturgiában betöltött szerepéről először Szent Benedek regulájában esik szó, ami a 6. század első feléből származik.
A Magnificat szövege a Szentírásból:

• Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lk 1, 46-55)

         A Magnificat több zeneszerzőt is megihletett az évszazadok folyamán, például: Du Fay, Tomas Luis de Victoria, Giovanni Pierluigi da Palestrina, Rolan de Lassus, Caludio Monteverdi, Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel, Wolfgang Amadeus Mozart...
         Mozart Vesprae solennes de confessore című művének a befejező tétele a Magnificat, kifejezi a Szűzanya örömét a zene nyelvén, különféle futamokkal, és ujjongó szólóénekekkel, felemelő és örömmel tölti el a szívet-lelket:

___________________________________________

[1]       Marián Rózsika (szül. 1962. november 4. - elhunyt 2011. június 27.), 1995-ben Dicsőszentmártonban, Gergely Piroska néninél – a nagymamánál – tartózkodott. Imádságai sokszor éjszakába nyúltak. 1995. januárjában, vakságának harmadik évében egy vörös fényt látott, amelyet nem tudott semmiféle természetes fényhez hasonlítani. Ez a fény naponta többször is megjelent. Június 17-én este 11 órakor imádság közben egy hang szólította meg, amelyről a beszélgetés során kiderült, hogy a Boldogságos Szűzanyáé volt.
         Ugyanazon év december 8-án eset 11 órakor megjelent mennyei fényben egy Mária szobor (kb. 75 cm nagyságú). Mária fején 12 csillag volt, efölött egy nagy csillag, amelyből olyan erős fény áradt a szoborra, hogy azt már nem is lehetett látni. Ekkor szólalt meg a Szűzanya. Ilyen fény-szobor formájában jelent meg azután (2005. június 17-ig) a Boldogságos Szűz Mária a látnoknak általában évente háromszor.
         1995-től 1998-ig csak magánjelenése volt, amiről nyilvánosan nem beszélhetett. E három év alatt a Boldogságos Szűzanya tanította, fölkészítette a látnokot hivatásának betöltésére.
         1998. november 4-én este 11 órakor volt az első nyilvános jelenés Szőkefalván a családi házban.
         1999. március 21-én este 11 órakor volt a második jelenés szintén a családi házban, kb. 35 személy jelenlétében. Ezen György István lelkipásztor (aki gyóntatója) is jelen volt. Kérésükre a Szűzanya elfogadta, hogy ezentúl délután öt órától jelent meg a látnoknak. 1999. november 4-étôl – a látnok kérésére – a jelenések a templomban, aztán a templom udvarán történtek 2005. június 17-ig, melyeken egyre több zarándok vett részt. Ezekre az alkalmakra egy szabadtéri oltárt építettek. Minden jelenéskor a Szűzanya üzenetet közvetített az emberiségnek. A Szűzanya Rózsika otthonában este 11 órakor kérte, hogy alakítsanak egy római katolikusokból álló héttagú engesztelő közösséget, valamint egy ugyan csak héttagú ortodox román nyelvű imacsoportot. Mindkét imádkozó közösségben szentolvasóval imádkozzanak – Isten irgalmát kérve – egy Szőkefalvát veszélyeztető katasztrófa elhárításáért.
         Ugyancsak ebben a március 21-i jelenésben kérte a Szűzanya, hogy a Szentatyáért mindennap imádkozzunk el egy szentolvasót. Május végén példátlan jégverés Szőkefalva kivételével nagy pusztítást végzett a környék minden falujában. A termés nagy részeelpusztult és sok helyen a házak ablakait is bezúzta a jég. Gálfalva, Mikefalva, Sáros, Dicsőszentmárton, Dombó, Ádámos, Botorka, Királyfa és Bogács nagyon komoly károsodást szenvedtek. Szőkefalván viszont minden kártól mentes maradt a termés.

[2] „Üdvözlégy Mária”. Szövege több részből tevődött össze: a) Gábor angyal köszöntő szavai: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled (Lk 1,28); b) Erzsébet köszöntő szavai: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse (Lk 1,42); c) Jézus neve; d) könyörgés Isten anyjához: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján. Amen.

Dicsérőének Isten Szentséges Szülőjéhez (Akathisztosz Hymnosz)

Az akathisztosz bevezető imái itt!

Tropár, 4 hang
Siessünk buzgón az Istenszülőhöz / mi bűnösök és lealázottak. / és boruljunk le bűneinket töredelmesen megbánván, / lelkünk mélyéből kiáltsuk: / Könyörülj rajtunk és segíts ó Királynőnk, / íme, bűneink tengerében mindjárt elveszünk, / ne hagyd védtelenül szolgáidat / mert te vagy a mi egyedüli védelmezőnk.

Bevezető ima
         Ó, legszentebb Nagyasszonyunk, tisztaságos Istenszülő Szűz, Urunk Istenünknek, Jézus Krisztusnak anyja! Mielőtt megkezdeném e hozzád intézett méltatlan imádságomat, leborulok előtted, mint királyunk anyja előtt, és hozzád esedezem, ég és föld királyának anyja! Fogadd el, vidd azt az uralkodó király, a mindenek Ura, a te Fiad, az Isten elé, és kérj bocsánatot minden vétkünkért! Adj életünknek megigazulást, és végezetül a túlvilágon lakozó ellenségek zaklatásától mentes elköltözést! Közbenjárásod által add meg, hogy a mennyország Istenhez vezető ajtaja megnyíljék előttünk, hogy ott a paradicsomi táplálék élvezetében, a hegyen épült városnak, a magasságbeli, mindenekfelett ékes Jeruzsálemnek vigasságában és kimondhatatlan szépségében, a hármasfényű Szentháromság tündöklésében s az angyalok énekének édes hangjában gyönyörködhessünk! Tégy minket e dicsőség és öröm örököseivé és minden szentek sorsosaivá, mert, mint a mindenható Király anyja, mindent megtehetsz! Azért most, kiváltképp pedig ez órában, ó mindenekfelett irgalmas Nagyasszonyunk, hallgass meg minket! Úrnőnk, királynénk, előtted vagyunk, figyelmezz reánk, kik a következő imádságos éneket mutatjuk be neked
1. kondákion 
Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője! Megszabadulván a csapásoktól, hálaadással jegyzik fel győzelmi ünnepedet a Te szolgáid. De mert hatalmad megtörhetetlen, szabadíts meg minket minden veszélytől, hadd énekeljük Néked: Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

1. ikosz 
Az elöljáró Angyal elküldetett a mennyből, örömhírt mondani Isten Szülőjének. És a Te megtestesülésed titkát szemlélve, Uram, megrendült és földöntúli hangon így kiáltott Hozzá:
Örvendezz, mert Általad felcsillant az öröm,
Örvendezz, mert Általad kialszik az átok.
Örvendezz, visszahívása az elbukott Ádámnak,
Örvendezz, váltsága Éva könnyeinek.
Örvendezz, emberi értelemnek elérhetetlen magasság,
Örvendezz, angyali szemnek beláthatatlan mélység.
Örvendezz, királyi trónja a Királynak,
Örvendezz, hordozója Annak, Aki a mindeneket tartja.
Örvendezz, napkeltét megjelenítő Csillag,
Örvendezz, méhe Isteni Magzatnak.
Örvendezz, teremtett világot újító,
Örvendezz, Benned lesz Gyermek az Alkotó.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

2. kondákion
Ismerve a Szent Szűz saját tisztaságát, bátor hangon így szólt Gábriel angyalnak: Érthetetlen a különös beszéded lelkemnek, mert hogyan mondhatod a fogamzást magtalannak, így kiáltva: Alliluia!

2. ikosz
Keresvén a Szűz a megfoghatatlan ismeret megismerését, így szólott a szolgálattevőhöz: Hogyan lehetséges, hogy Fiam szülessék a szűzi bensőmből, mondd meg nékem. Amaz pedig félve bár, mégis így kiáltott:
Örvendezz, Beavatottja a kimondhatatlan tervnek,
Örvendezz, bizalma a csendet keresőknek,
Örvendezz, kezdete Krisztus csodáinak,
Örvendezz, kútfeje minden dogmáinak.
Örvendezz, mennyei Lépcső, amelyen az Isten száll le,
Örvendezz, mert híd vagy, mely a földről visz a mennybe.
Örvendezz, angyalok legendás csodája,
Örvendezz, démonok iszonyú csapása.
Örvendezz, mert mondhatatlanul szülted a Fényt,
Örvendezz, mert senkinek nem mondottad, miként.
Örvendezz, bölcsek tudását meghaladó,
Örvendezz, hívők értelmét világító.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

3. kondákion
A Magasságos ereje akkor fogamzással árnyékolta be a Férjezetlent, és Annak termékeny méhét édes termőfölddé tette mindazoknak, akik üdvösséget akarnak aratni, miközben így énekelnek: Alliluia!

3. ikosz
Istent befogadó méhe lévén a Szűznek, sietve kelt útra Erzsébethez; annak magzatja pedig, megérezve az Ő csókját, megörült és repesve szinte énekelt Isten Szülőjéhez:
Örvendezz, hervadhatatlan hajtású Szőlő,
Örvendezz, tökéletes Gyümölcsnek Földje,
Örvendezz, mert az emberszerető Földmívest neveled,
Örvendezz, mert életünk Sarjasztóját sarjasztod.
Örvendezz, Anyaföld, mely a könyörület bőségét termed,
Örvendezz, Asztal, mely az engesztelés nagyságát hordozod.
Örvendezz, mert a gyönyörűség mezejét teríted,
Örvendezz, mert a lelkek révpartját készíted.
 Örvendezz, közbenjárásnak kellemes tömjénje,
Örvendezz, egész világnak engesztelése.
Örvendezz, Istennek a halandókhoz való jóakarata,
Örvendezz, halandóknak Istenhez való bizodalma.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

4. kondákion
A titkos kétkedő gondolatoktól kábultan, a józan értelmű József megrettent, mivel Hajadonnak ismert, mégis kéjelgőnek gondolt Téged, óh Feddhetetlen. Amikor pedig megtudta, hogy a Szent Lélektől fogantál, így szólott: Alliluia!

4. ikosz
Meghallották a pásztorok a Krisztus testi megjelenését hirdető angyalokat, és a Pásztorhoz sietve, feddhetetlen Bárányként látták meg Őt, akit Máriának méhe nevelt, kit meg így dicsértek:
Örvendezz, Báránynak és Pásztornak Anyja,
Örvendezz, lelki bárányok akla.
Örvendezz, láthatatlan ellenségnek elhárítója,
Örvendezz, Mennyország kapujának megnyitója.
Örvendezz, mert az égiek együtt vigadnak a földdel,
Örvendezz, mert a földiek együtt ujjonganak az éggel.
Örvendezz, apostoloknak soha el nem hallgató ajka,
Örvendezz, diadalmas vértanúknak győzhetetlen bátorsága.
Örvendezz, hitnek szilárd támasza,
Örvendezz, kegyelem tündöklő bélyege.
Örvendezz, mert Általad megszégyenült a pokol,
Örvendezz, mert nekünk a dicsőség öltözetét hozod.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

5. kondákion
Meglátván a Bölcsek az Istenhez vezérlő csillagot, annak fényét követték, és mintha csak lámpásuk lett volna, általa lelték meg a hatalmas Királyt; és elérve az Elérhetetlent, örvendeztek, így kiáltva Hozzá: Alliluia!

5. ikosz
A káldeusok fiai felismerték a Szűz karján Azt, Aki karjával alkotta az embert; és tudván, hogy Ő az Úr, bár a szolga képét öltötte magára, siettek ajándékokkal szolgálni Néki, és így kiáltottak az Ő áldott Anyjához:
Örvendezz, lenem nyugovó Csillagnak Anyja,
Örvendezz, titokzatos Napnak Hajnala.
Örvendezz, mert eloltottad a tévelygés tűzhelyét,
Örvendezz, mert világosítod a Háromság híveit.
Örvendezz, mert elűzted uralmából az embertelen zsarnokot,
Örvendezz, mert felmutattad Krisztust, az emberszerető Urat.
Örvendezz, mert megmentettél a pogány vallástól,
Örvendezz, mert megszabadítottál a fertő műveitől.
Örvendezz, mert megszüntetted a tűz imádását,
Örvendezz, mert megmentesz a szenvedély lángjától.
Örvendezz, hívőket erényre vezérlő,
Örvendezz, minden nemzedékeket derítő.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

6. kondákion
Istenhordozó követekké lettek a bölcsek, és visszatérve Babilonba, teljesítették jövendölésedet és mindeneknek hirdettek Téged, Krisztus; elhagyták pedig az esztelen Heródest, aki nem tudta énekelni Néked: Alliluia!

6. ikosz
Felragyogtatva Egyiptomban az igazság fényét, elűzted a hazugság sötétségét; mert ledőltek annak bálványai, amelyekben nem volt a Te erőd, Üdvözítő; akik pedig megszabadultak azoktól, kiáltottak Isten Szülőjéhez:
Örvendezz, embereknek fölemelője,
Örvendezz, démonoknak rombadöntője.
Örvendezz, mert eltapostad a csalárd tévelygést,
Örvendezz, mert leleplezted a bálványok mételyét.
Örvendezz, Tenger, mely ellepted az eszmei Fáraót,
Örvendezz, Szikla, mely megitattad az életet szomjazót.
Örvendezz, Lángoszlop, mely a sötétben járókat vezeti,
Örvendezz, világnak Leple, mely a felhőket is fedezi.
Örvendezz, Manna örökös tápláléka,
Örvendezz, szent gyönyörnek kiszolgálója.
Örvendezz, Ígéretnek Földje,
Örvendezz, tejjel és mézzel folyó Ország.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

7. kondákion 
Midőn Simeon elköltözni készült a jelenvaló csalfa világból, mint Kisdedet vett a karjaiba Téged, de mint tökéletes Isten is megmutatkoztál néki; elámult ezért kimondhatatlan bölcsességeden, így kiáltva fel: Alliluia!

7. ikosz
 Új alkotást mutatott meg az Alkotó nékünk, akik Őáltala lettünk, érintetlen méhből sarjadva, és sértetlenül őrizve azt meg, amilyen volt, hogy látván a csodát, magasztaljuk a Szüzet, kiáltva:
Örvendezz, romolhatatlanság Virága,
Örvendezz, megtartóztatás Koszorúja.
Örvendezz, mert felragyogtattad a feltámadás jelét,
Örvendezz, mert megmutattad az angyalok életét.
Örvendezz, pompás Gyümölcsfa, mely táplálja a hívőket,
Örvendezz, árnyas lomboknak Fája, amely sokakat betakar.
Örvendezz, mert hordozod a tévelygők Útbaigazítóját,
Örvendezz, mert világra hozod a rabok Megszabadítóját.
Örvendezz, mert az igazságos Bírót megengeszteled,
Örvendezz, mert sok vétkezőnek megbocsátást szerzel.
Örvendezz, Köntöse a bátorság mezítelenjeinek,
Örvendezz, Szeretet, mely által a vágyak legyőzetnek.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

8. kondákion
Látván a különös szülést, különüljünk el a világtól, az égbe emelve elménket; mert a magasságos Isten azért jelent meg a földön mint alázatos Ember, hogy magasba emelje azokat, kik így kiáltanak Hozzá: Alliluia!

8. ikosz
Egészen a földiek között volt, de egyáltalán nem távozott el az égiek közül a leírhatatlan Ige; mert isteni leereszkedés történt, nem pedig a helynek változása; és az Istent befogadó Szűztől történt születése, aki ezt hallgatta:
Örvendezz, végtelen Istennek Befogadója,
Örvendezz, tisztaságos titkoknak Megnyitója,
Örvendezz, hitetlenek kétes hallomása,
Örvendezz, hívőknek biztos bizodalma.
Örvendezz, legszentebb Hordozója a Kerubokon Állónak,
Örvendezz, legszentebb Hajléka a Szeráfokon Járónak.
Örvendezz, mert az ellentétes dolgokat kiegyenlíted,
Örvendezz, mert a szüzességet az anyasággal egyesíted.
Örvendezz, mert Általad feloldoztatott a vétek,
Örvendezz, mert Általad megnyittatott az Éden.
Örvendezz, Krisztus Országának Kulcsa,
Örvendezz, örök javaknak Reménysége.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

9. kondákion 
Az angyalok minden serege elámult a Te megtestesülésed nagy művén, mert mindenkitől elérhető Embernek látta az elérhetetlen Istent, aki közöttünk él s ezt hallgatja mindnyájunktól: Alliluia!

9. ikosz
Az ékesbeszédű szónokok oly némák, mint a halak, a Te színed előtt, Istennek Szülője, mert nem foghatják fel, hogyan tudtál szülve is szűzen maradni; mi pedig csodálva ezt a titkot, híven így kiáltunk Hozzád:
Örvendezz, Isten bölcsességének tárháza,
Örvendezz, az Ő gondviselésének kincstára.
Örvendezz, ki által a bölcsek balgává lesznek,
Örvendezz, ki a szó művészeit szótlanná teszed.
Örvendezz, mert a nagy vitázók beszélni kerültek,
Örvendezz, mert a hamis mesemondók kimerültek.
Örvendezz, ki az athéniek cselszövését szétszaggattad,
Örvendezz, ki a halászok hálóit megraktad.
Örvendezz, mert a tudatlanság mélyéből kiemelsz,
Örvendezz, mert sokakat tudással díszítesz.
Örvendezz, üdvösségre vágyóknak Hajója,
Örvendezz, az élet hajósainak Révpartja.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

10. kondákion 
Üdvözíteni akarván a világot a mindenek Felékesítője, önszántából szállt le hozzá, és bár mint Isten pásztorunk volt, hozzánk hasonló emberként jelent meg érettünk, hogy a hasonlót a Hasonlóhoz hívja, és mint Isten, ezt hallgatja tőlünk: Alliluia!

10. ikosz
Várfala vagy a szüzeknek és minden Hozzád folyamodóknak, Istennek Szűz Szülője, mert Téged, óh Tisztaságos, a menny s a föld Teremtője alkotott, aki a Te méhedben lakozott, és mindeneket megtanított így szólítani Téged:
Örvendezz, szüzességnek Oszlopa,
Örvendezz, üdvösségnek Kapuja.
Örvendezz, lelki megújhodásunknak Szerzője,
Örvendezz, isteni jóságnak Közvetítője.
Örvendezz, mert Általad születnek újjá a bűnben fogantak,
Örvendezz, mert Általad térnek jó útra a megtébolyultak.
Örvendezz, mert legyőzted az értelem megrontóját,
Örvendezz, mert szülted a tisztaság Magvetőjét.
Örvendezz, magtalan mennyegző Csarnoka,
Örvendezz, mert a hívőket eljegyezted az Úrral.
Örvendezz, szüzeknek jóságos Nevelője,
Örvendezz, szentek lelkének Ékesítője.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

11. kondákion
Minden dicsérőének elhalványul, ha a Te könyörületed sokaságát követni akarja, Szent Királyunk; hiszen ha annyi éneket ajánlanánk is Néked, mint amennyi a homokszem, akkor sem adhatnánk méltó hálát azért, amit nékünk adtál, akik így kiáltunk Hozzád: Alliluia!

11. ikosz
A sötétben járók fényhordozó fáklyájának látjuk a Szent Szüzet, ki meggyújtván az anyagtalan Világosságot, az Isten ismeretére vezet mindeneket, hajnallal világítva meg az értelmet, kit is ezzel a kiáltással tisztelünk:
Örvendezz, szellemi Napnak Sugara,
Örvendezz, ki nem alvó Fénynek ragyogása.
Örvendezz, Villám, mely világítja a lelkeket,
Örvendezz, Égzengés, mely megrémíti az ellenséget.
Örvendezz, mert árasztod a sokfényű Világosságot,
Örvendezz, mert fakasztod a bővizű Folyamot.
Örvendezz, előképe a keresztelőkútnak,
Örvendezz, mert lemosod a bűnnek szennyfoltját.
Örvendezz, Medence, mely tisztítja a tudatot,
Örvendezz, Kehely, mely kínálja az örömet.
Örvendezz, Krisztusnak kellemes Jóillata,
Örvendezz, életnek rejtelmes Lakomája.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

12. kondákion
Kegyelmet akarván adni a régi vétkekért Az, aki minden emberek adósságát eltörli, Őmaga jött el azokhoz, akik eltávolodtak az Ő kegyelmétől, és mert eltépte az adósságlevelet, mindenektől ezt hallgatja: Alliluia!

12. ikosz
A Te szülöttednek énekelve, mindannyian magasztalunk Téged, mint élő Templomot, Istennek Szülője; mert a Te méhedben lakozván az Úr, ki a kezében tartja a mindenséget, megszentelt, megdicsőített és megtanított minket így kiáltani Hozzád:
Örvendezz, Istennek és Igének Sátora, Örvendezz,
Szent, ki nagyobb vagy a szentek szentjénél.
Örvendezz, Frigyszekrény, melyet bearanyozott a Lélek,
Örvendezz, életnek kimeríthetetlen Kincstára.
Örvendezz, istenfélő királyoknak drága koronája,
Örvendezz, buzgó papoknak tisztes büszkesége.
Örvendezz, Egyháznak rendíthetetlen Bástyája,
Örvendezz, Országnak be nem vehető Várfala.
Örvendezz, mert Általad emelkednek a győzelmi jelvények,
Örvendezz, mert Általad elhullanak mind az ellenségek.
Örvendezz, testemnek Gyógyulása.
Örvendezz, lelkemnek Üdvössége.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

13. kondákion 
Óh legmagasztaltabb Anya, ki az összes szentek közt legszentebb Igét szülted, elfogadván a mostani felajánlásunkat, szabadíts meg mindnyájunkat minden csapásoktól, és az eljövendő kárhozattól ments meg minket, akik együttesen így kiáltunk Hozzád: Alliluia! (Ezt a kondákiont 3-szor mondjuk el)

majd újra az 1. ikosz
Az elöljáró Angyal elküldetett a mennyből, örömhírt mondani Isten Szülőjének. És a Te megtestesülésed titkát szemlélve, Uram, megrendült és földöntúli hangon így kiáltott Hozzá:
Örvendezz, mert Általad felcsillant az öröm,
Örvendezz, mert Általad kialszik az átok.
Örvendezz, visszahívása az elbukott Ádámnak,
Örvendezz, váltsága Éva könnyeinek.
Örvendezz, emberi értelemnek elérhetetlen magasság,
Örvendezz, angyali szemnek beláthatatlan mélység.
Örvendezz, királyi trónja a Királynak,
Örvendezz, hordozója Annak, Aki a mindeneket tartja.
Örvendezz, napkeltét megjelenítő Csillag,
Örvendezz, méhe Isteni Magzatnak. Örvendezz, teremtett világot újító, Örvendezz, Benned lesz Gyermek az Alkotó.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

1. kondákion
Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője! Megszabadulván a csapásoktól, hálaadással jegyzik fel győzelmi ünnepedet a Te szolgáid. De mert hatalmad megtörhetetlen, szabadíts meg minket minden veszélytől, hadd énekeljük Néked: Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

Forrás:
Magyar Ortodox Egyházmegye honlapja

Patmosz szigete

Hieronymus Bosch:
János evangélista Patmosz szigetén

• Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. (Jel 1, 9)

         95-96 körül Domitianus császár száműzte Szent János evangélistát Patmosz szigetére, itt írta meg az evangéliumát, és írta le azt a látomást, amelyet itt látott - a Jelenések könyvében. Már kezdetben a szigetet gyakran keresik fel keresztény zarándokok, főleg a látomások barlangja miatt. A Szent Jánosról elnevezett kolostort 1088-ban alapította a nikeai születésű Szent Hosziosz Krisztodoulosz (1021-1093), I. Alexiosz bizánci császár támogatásával. A kolostor helyén korábban egy Artemisz-szentély állt. Az erődítményszerű kolostor és híres könyvtára, valamint a Jelenések barlangja a Világörökség része. A szigetet 1537-ben a törökök hódították meg. 1659-ben a velenceiek feldúlták a szigetet, de a kolostort megkímélték. 1912-ben a szigetet – a szigetcsoport többi tagjával együtt – az olaszok foglalták el, és csak a második világháború után nyerte vissza függetlenségét. 1948 óta ismét Görögországhoz tartozik.

A kolostornak hatalmas könyvtára van, híres a Patmoszi iskola. A sziget lakossága 3000 fő, és csak 37-40 ortodox szerzetese van, 600 kápolnája, és évi több mint 100000 turista.

Szent Krisztodoulosz-kápolna

Az alábbi videó segítségével (26 perces), "körbenézhetünk" a szigeten, a kolostorban és a kápolnákban, gyönyörű:

* * * * * * * *  * *

Andrea del Castagno:
Szent János evangélista (1442)

Szent János apostol és evangélista, 

a szeretett tanítvány élete:

     
Csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében. Jánosé a nagy szó: Isten a szeretet. János apostol és evangélista, a Jelenések könyvének profétája, az európai és hazai szakrális néphagyomány egyik legtiszteltebb és egyik legihletőbb hatású alakja. Szellemének merészségét a sas-szimbólum jelképezi: a sas szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János személyiségét és jellemvonásait.

• „A saskeselyű minden madárnál feljebb repül, mindennél fényesebben lát. Mikor ezért emberi látásának célján felül mégyen, ott lebeg a tiszta égen, Szemeit a napsugarára fordítja, és amiben egyebek szeme megvakulna, abban gyönyörködik. Ha földre tekint és prédát talál, mint a mennykő alárohan. Ilyen saskeselyű Szent János. Mert evangéliumának kezdetén isteni fényességig emelkedik, ott szemléli az Igét, mely kezdetben az Atyánál való. És mint mennydörgés vagy mennykő az embert álmélkodó rettegésbe ejti, mikor az Isten Fiának öröktől fogva való fényességét kimutatja. De megtekintvén a Szűz méhében fogantatott Igét, nézd, mily sebesen a földre száll, az Igének megtestesülését magyarázván. Ez ama csodálatos saskeselyű, kiről Ezekiel próféta írja, hogy igen nagy volt, szentségre és bölcsességre nézve... Ez a nagy sas a mennyei hegyek magasságában nevelkedett, cédrusok völgyét földre hozta. Mert ha a többi evangélista a Krisztus emberségének héját magyarázta, Szent János hirdette és ismerte Krisztus istenségét, mely, mint a fának völgye (= veleje, sűrűje), nem látszik első tekintetben.” 

 (Részlet Pázmány Péter egyik prédikációjából) 

Ismeretlen német mester:
Krisztus és Szent János (1340 körül)

         A negyedik evangéliumban János csak úgy szerepel mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett”, s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel. Evangéliuma mellett három neki tulajdonított levél is található az Újszövetségben, valamint ő írta a Jelenések könyvét. János Zebedeusnak, a gazdag betszaidai halásznak és Saloménak fia volt, testvére Jakab apostol.
Az Üdvözítő a „mennydörgés fiainak” nevezte őket (Mk 3,17). Ez a név jelzi, hogy a cselekvés emberei voltak mindketten, s olykor dühös türelmetlenséggel törtek ki. Jakab és János álltak oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és reményük beteljesedését kérjék tőle: Jézus intézze úgy, kérték, hogy egyikük a balján, másikuk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában (Mk 10,30–37). De a megdicsőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a Megváltó visszautasította a tanítványok kérését, akik még mindig a nép körében élő, harcos Messiás várásában gondolkodtak. A válasz most is a mennydörgés fiaira jellemző buzgóság volt: a szívükben égő szeretet meggondolatlanságával, nem számolva a következményekkel, föltétel nélkül hajlandónak mutatkoztak arra, hogy igyanak az Úr kelyhéből, a szenvedések kelyhéből, és részt vállaljanak a keresztségben, melyet Krisztus magára vesz (Mk 10,38–40).

Fra Angelico:
A keresztrefeszített Krisztus
(1419-1420)

         Péter, Jakab és János alkották azt a legszűkebb kört az Úr körül, akik vele lehettek a színeváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén, a vérrel verítékezéskor. De még e három közül is János áll a legközelebb az Üdvözítő szívéhez, mert az utolsó vacsorán ő hajthatta a fejét Jézus keblére. Szeretete hősies és hűséges volt, s ennek legszebb bizonyságát akkor szolgáltatta, amikor – az evangélium tanúsága szerint – követte Mesterét végig a keresztúton. Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja mellett, és ott hallotta a szót: „Asszony, íme a te fiad!... Íme, a te anyád!” (vö. Jn 19,26).
         És húsvétvasárnap reggelén, amikor Mária Magdolna futva hozta a hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak eredt, látni a mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek. A Szűzanya halála és mennybevitele után János Efezusba költözött, és atyja lett ennek a nagy kikötővárosnak, ahol Pál apostol és annak tanítványa, Timóteus működött. Pál az Egyház „oszlopai” közé sorolta Jánost (vö. Gal 2,9). Élete utolsó időszakáról keveset beszélnek a hiteles történeti források. A hagyomány szerint Efezusban munkálkodott, és igen magas korban halt meg. Evangéliuma utolsó részéből is erre lehet következtetni (vö. Jn 21,22).
         Szent János apostol életéről a legfontosabb forrás az általa írott evangélium, ezen kívül a hagyomány is őriz történeteket. Az idős apostolt elfogták, és a bírói ítélet alapján Rómába vitték Domitianus császár elé. Rómában halálos ítéletet hoztak ellene, s úgy határoztak, hogy egy forró olajjal teli üstbe dobják. A Porta Latina mellett került sor erre, de János, aki a tanítványok közül egyedül szenvedte végig Mesterével a kereszthalál kínjait, sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből.       

Taddeo Gaddi:
János iszik a mérgezett kehelyből (1348–1353)

         Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Patmosz szigetére száműzték.
         A szigeten egy viharos éjszakán, amikor a tenger dübörögve és tajtékozva ostromolta a sziklás partot, Isten egy hatalmas látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Sokáig maradt elragadtatásban, s mikor magához tért, már fényes nappal volt, a látottakat pedig kővel jegyezte föl a sziklafalba. Mikor később végre egy halász hozott neki írószerszámokat, akkor pergamentekercsre írta a látomásait, és elküldte a kisázsiai egyházaknak. Így beszéli el a hagyomány a Jelenések könyve születését.
         Egyszer az öreg János apostolnak valaki egy eleven fogolymadarat ajándékozott, s ő szeretettel simogatta és becézte az állatot. Meglátta ezt egyik tanítványa, nevetett rajta, és így szólt a társához: „Nézd csak, az öreg úgy játszik ezzel a madárral, mint egy gyermek!” János akkor odafordult hozzá: „Mit viszel a kezedben, fiam?” „Egy íjat.” „És mit művelsz vele?” – hangzott az újabb kérdés. „Madarakra és vadakra vadászom vele!” – mondta a tanítvány. „Hogyan csinálod?” – kérdezte János. Akkor a tanítvány megfeszítette az íjat, kis ideig feszesen tartotta, majd ellazította. János megkérdezte tőle, miért nem tartja állandóan feszesen. Azt felelte rá, hogy azért, mert elfáradna, s mikor lőnie kellene, nem volna erő a karjában. Az apostol akkor így tanította: „Látod, így van ez az emberrel is. Nem nézheti állandóan Istent, hanem néha pihennie is kell. A sas ugyan minden madárnál magasabban szárnyal, de neki is le kell szállnia a földre. Ha az emberi lélek kipihente magát, új lángolással tud fölemelkedni az égbe.”
         Mikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette: „Gyermekeim, szeressétek egymást!” Aki ezt teszi – biztosította tanítványait –, megtette, amit tennie kellett.
         Halála közeledtével az oltár mellett ásatta meg a sírját. Leszállt a sírgödörbe, és imádságra tárta a karját. Ekkor vakító fény villant, s mire a körülállók újra láthattak, a szent teste eltűnt a szemek elől.

        Szent János ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta december 27-én ülik. Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának szertartása. Védőszentjüknek tekintik a teológusok, filozófusok, tanárok, tanulók, aranybányászok, ezüstbányászok, kosárkötők, könyvkereskedők; közbenjár a jó barátságért, bő termésért, illetve lábfájás és mérgezés ellen. Leggyakrabban az evangélisták között ábrázolják, sassal. A bizánci művészetben általában aggastyán, Nyugaton szakáll nélküli ifjú. Az utolsó vacsora ábrázolásakor Krisztus keblén pihen.
         Istenünk, te Szent János apostol által feltártad előttünk örök Igéd rejtett titkait. Kérünk, tedd fogékonnyá értelmünket, hogy megértsük, amit ő oly kiváló bölcsességgel tanított nekünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

 * * * 

         A téli napforduló archaikus időszakában János hozta vissza a föld fiainak a sötétség és téli hideg zsákmányából kiragadott napsugarat, azaz világosságot és meleget, az új esztendőt. Jézussal és Máriával való bensőséges kapcsolata révén, kezdettől fogva nagy segítő és gyógyító hatalmat tulajdonítottak neki. A régi paraszti vélekedésben a küzdelmes hétköznapokon és halálon átsugárzik János oltalmazó ereje, páratlannak érzett segítőkészsége. Különleges foganatosságot tulajdonítottak evangéliumának is, főként első szakaszainak. „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott” sort röpimaként is imádkozták.
         János tiszteletének sajátos fejleménye a 11. század óta a „Szent János áldása”, vagyis a borral, János poharával való köszöntés, áldomás. A János-napon megszentelt borral kínálták az útrakelőket, haldoklókat (égi útra indulókat), a halotti tor résztvevőit, a gyógyhatásába vetett hittel a betegeket; használták fül- és fejfájás, torokbajok ellen, és higítva a beteg jószágnak is jutott belőle. Mint esküvői italt a János és az Úr Jézus közötti szeretetre emlékezve itták és itatták az ifjú párral: „Igyátok Szent János szerelmét” szavakkal kísérve.

Szent János életrajzának forrása:
Magyar Kurír

Kilenced Szent Charbel Makloufhoz

ELSŐ NAP 

         Ó, csodatévő Szent Charbel, akinek a teste a menny illatát árasztotta, siess segítségemre, és kérd Istentől azt a kegyelmet (itt nevezzük meg, amit kérünk), amelyre oly nagy szükségem van, ha ez valóban Isten dicsőségét és az én üdvösségemet szolgálja. Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség 

MÁSODIK NAP 

         Ó, Szent Charbel, a szerzetesi élet mártírja, ki megtapasztaltad a szenvedést, s az Úristen világító fáklyává tett téged, hozzád fordulok, kérve közbenjárásodat a kegyelem (itt nevezzük meg, amit kérünk) elnyeréséhez. Bízom benned. Ámen.
         Ó, jó illatú Szent Charbel, járj közben értem! Ó, minden jóság Istene, ki azzal dicsőítetted meg Szent Charbelt, hogy csodákat művelhet, könyörülj meg rajtam, s az ő közbenjárására add meg nekem, amit kérek! Dicsőség néked mindörökké! Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

HARMADIK NAP 

         Ó, szeretett Szent Charbel, ki fényes csillagként ragyogsz az Egyház egén! Világosítsd meg utamat, s erősítsd reményemet! Általad kérem a kegyelmet, hogy… (itt nevezzük meg, amit kérünk). Kérd ezt nekem a megfeszített Úrtól, akit szüntelenül imádsz! Ámen.

         Ó Szent Charbel, a türelem és csönd példaképe, járj közben értem! Ó, Úristen, ki megszentelted Szent Charbelt, és segítetted hordozni a keresztjét, adj bátorságot, hogy türelemmel és szent akaratodra hagyatkozva viseljem az élet nehézségeit, Szent Charbel közbenjárására, hálát adva neked mindörökké! Ámen.         

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség 

NEGYEDIK NAP 

         Ó, szeretettel eltelt Szent Charbel atya! Hozzád folyamodom, beléd vetett bizalmam eltölti a szívemet. Isten előtti közbenjárásod erejével várom azt a kegyelmet (itt nevezzük meg, amit kérünk), amelyet kérek. Mutasd meg még egyszer szeretetedet!
         Ó, Szent Charbel, erények kertje, járj közben értem! Ó, Istenem, Te, ki Szent Charbelnek megadtad a kegyelmet, hogy Hozzád hasonlóvá legyen, add meg nekem is az ő segítségével, hogy növekedjem a keresztény erényekben! Irgalmazz nekem, hogy mindörökké áldhassalak téged! Ámen!
Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség 

ÖTÖDIK NAP 

         Ó, Szent Charbel, Isten szeretettje, világosíts meg engem, segíts engem, taníts engem, hogy azt tegyem, ami Istennek tetszik! Siess, jöjj segítségemre, ó, szerető atya, könyörögj Istennél ezért a kegyelemért (itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen.
         Ó, Szent Charbel, keresztre szegezett barát, járj közben értem! Ó, Istenem, hallgasd meg könyörgésemet Szent Charbel közbenjárására! Mentsd meg szegény lelkemet, s adj nekem békét! Csendesítsd le lelkem viharait, zaklatottságát! Tiéd a dicséret mindörökké. Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség 

HATODIK NAP

         Ó, Szent Charbel, nagy hatalmú közbenjáró, kérlek, eszközöld ki nekem a kegyelmet, amelyre olyan nagy szükségem van (itt nevezzük meg, amit kérünk)! Egyetlen szavad Jézushoz elegendő ahhoz, hogy megbocsásson nekem, hogy könyörüljön rajtam, és válaszoljon kérésemre. Ámen.
         Ó, Szent Charbel, és föld öröme, járj közben értem! Ó, Istenem, Te kiválasztottad Szent Charbelt, hogy közbenjárjon értünk isteni hatalmadnál, add meg nekem ezt a kegyelmet (itt nevezzük meg, amit kérünk), hogy Téged vele együtt dicsérhesselek, mindörökké! Ámen! 

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség 

HETEDIK NAP 

         Ó, Szent Charbel, akit mindnyájan szeretünk, s aki segítsége vagy a szükséget szenvedőknek: erősen bízom Istennél való közbenjárásod hatékonyságában. Add nekem a kegyelmet, amelyre oly nagy szükségem van (itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen.
         Ó, Szent Charbel, tévelygők vezérlő csillaga, járj közben értem! Istenem, számos bűnöm akadályoz, hogy kegyelmed megérinthessen. Add nekem a bűnbánat kegyelmét! Kérlek, válaszolj nekem Szent Charbel közbenjárásának érdemeiért! Adj örömet szomorú szívembe azzal, hogy meghallgatsz, Te, minden kegyelmek végtelen óceánja! Dicsőség és dicséret Néked mindörökké! Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség 

NYOLCADIK NAP 

         Ó, Szent Charbel, amikor magam elé idézlek, ahogy térdelsz a vesszőből font szőnyegen, vagy böjtölsz, vagy sanyargatod magad, vagy eksztázisba merülsz az Úrban, beléd vetett hitem és reményem erősödik. Kérlek, segíts, hogy az Úr megadja nekem a kegyelmet, amelyet sóvárogva várok (itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen.
         Ó, Istentől megittasult Szent Charbel, járj közben értem! Ó, szelíd Jézus, ki szeretett Charbeledet az evangélium tökéletességére emelted, könyörgök, add meg a kegyelmet, hogy életemet akaratod szerint teljesítsem be! Szeretlek, megváltó Istenem! Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség 

KILENCEDIK NAP

         Ó, Szent Charbel atya, íme itt vagyok, e kilenced végére értem. Szívem repes az örömtől, ha hozzád szólok. Teljes bizalmam van abban, hogy megkapom Jézustól azt a kegyelmet, amelyet közbenjárásoddal kértem Tőle. Bánom bűneimet, s ígérem, többé nem bukom el. Kérlek, érd el, hogy teljesüljön imám (itt nevezzük meg, amit kérünk)! Ámen.
         Ó, dicsőséggel koronázott Szent Charbel, járj közben értem! Ó, Uram, ki meghallgattad Szent Charbel imáit, és megadtad neki azt a kegyelmet, hogy Veled egyesülhessen, ínségemben könyörülj meg rajtam, ments meg minden bajtól, amit már nem bírok elviselni! Tiéd a dicsőség, a dicséret és a hála mindörökké! Ámen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Forrás (179-182 o.): 

Elmélkedések a Szűzanyáról

1. Szűz Mária Szeplőtelen Szíve 
         Fogalma itt jelképül szolgál. Jelképe az Ő egész belső világának, érzelmeinek, hajlamainak, Istenben rólunk alkotott világos megértéseinek, anyailag gyengéd és mégis ellenállhatatlanul erős szeretetének, amelyet Isten akaratából irántunk érez. A szív nálunk belső világunk nagyon kifejező jelképe. Éppen ezért, mikor arról beszélünk, hogy számunkra a Szeplőtelen Szív feltétlenül követendő mintakép, akkor arra gondolunk, hogy mindenben szeretnénk hasonlítani erre a jóságosan édes Mennyei Anyánkra. Szeretnénk úgy gondolkodni, mint Ő, úgy szólni mindenkihez, mintha Ő beszélne a mi ajkunk által és úgy véghezvinni mindent, amint a Boldogságos Szűz tenné a mi helyünkben.
         Ez nem valami álmatag és a valóságtól messze álló elgondolás, hanem ellenkezőleg, ez a legreálisabb megragadása annak, amit úgy nevezünk: lelkiélet. Mindnyájunkban él Mennyei Édesanyánk földi életéről valami eszményien szép elgondolás. Sőt úgy érezzük, a mai életbe is tökéletesen be tudnók illeszteni az Ő szeretetreméltó lényét. Mária tökéletesen tudna alkotni egy mai gyár munkásai között is, eszményi hivatalnok, kórházi ápoló, pedagógus lenne belőle. Nincs bennünk kétség affelől, hogy mintaszerűen végezni teendőit egy üzlet pultja mögött éppen úgy, mint egy hatalmas tömegkonyhában, vagy fodrászüzletben, vagy éppen a házimunkák útvesztőiben.
         Vele járhatok az utcán, a villamoson, együtt csodálhatjuk a kilátást egy remek kiránduláson, együtt hordhatjuk a szenet és ott van a mindennapi étkezéseimnél is. A hangversenyteremben Ő is élvezi a zenét és sugárzó szeretettel takarít velem együtt el elhagyatott betegnél, vagy Isten templomában. Mária mindenütt ott van velem, és nem teszek Nélküle egy lépést sem, mert gyermeknek érzem magam és a gyermeknek édesanyára van szüksége. Azt is tudom, hogy ez nem csak számomra a boldogság forrása, hanem igazi gyönyörűség az Ő anyai Szíve számára is. Ha így rendezem be életemet, rövid idő alatt nagyot haladhatok a tökéletesség útján, elérhetem a Krisztusban való nagykorúságot. És ki ne akarná ezt?
         Érdemes felfigyelni arra a kifejezésre is, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve. Világos, hogy egy anyai szív nem hordhat magán szeplőt. A bűn szeplőjét, amire ez a kifejezés vonatkozik, csak a lélek hordhatja magán, és éppen ez soha nem szennyezte be a Boldogságos Szűz lelkét. A Szeplőtelen Szív követőinek tehát kíméletlen harcot kell indítaniuk a bűn ellen. Hadüzenet ez a sátán felé. Sőt, nem csupán hadüzenet, hanem szünet nélküli harc a sátán, tehát a bűn ellen is. Erre vonatkozik az Úr szava is: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak a földre”, vagyis Krisztus követőinek állandó harc lesz az osztályrészük a bűn, a test, a romlott világ ellen. Azzal természetesen számolnunk kell, hogy akik ezt az életet vállalják, azokat a világ nem fogja jó szemmel nézni, azokat mintegy kiveti magából. De nem kell félnünk, az isteni Mester sorsa lesz a mi osztályrészünk is: „Ha engem üldöznek, akkor titeket is üldözni fognak.” Az igazi keresztény jellem így alakul ki bennünk. Nem szabad alkudoznunk a sátánnal, mert aki alkuba bocsátkozik vele, az biztos vereségre számíthat.
         Mi nem követhetjük a Szűzanyánkat a szeplőtelenségben, de az módunkban áll, hogy állandóan és derekasan küzdjünk a jóért, harcoljunk a bűn ellen önmagunkban és másokban. Ennyit azonban feltétlenül meg kell tennünk! Ha pedig úgy érezzük, - és méltán -, hogy gyengék vagyunk, mondjuk őszintén, a szívünk mélyéből érezve ennek szükségességét: SZŰZ MÁRIA SZÍVE, LÉGY MENEDÉKÜNK! 

2. Szűz Mária Tisztaságos Szíve 
         Ha a Jóisten úgy érezne, mint mi, akkor mostanában ugyancsak elfutná a szemét a szomorúság könnye, midőn a földre tekint, annyi itt a tisztátalanság bűne. Volt azonban idő, amikor boldog örömmel nézett le a mennyek magasából, mert élt a földön egy olyan teremtménye, akiben még az Ő isteni szeme sem láthatott semmiféle szennyet. A kis názáreti Szűz volt ez a csodálatos tiszta lény. A magyar nyelv nagyon kifejező, midőn Őt „Tisztaságosnak” nevezi. Ez a szó lelki és testi tisztaságnak felső fokát jelenti. Ilyen csak egy volt: Mária!
         Szeplőtelen Szívéből minden erények illata áradt, de a tisztaság erénye oly nagyfokú volt Benne, hogy fogalmainkban úgy szerepel, mint maga a megtestesült tisztaság. Isten rendkívüli ajándéka folytán még a kísértés árnyéka sem tudta Szívét megközelíteni. És milyen nagy erő az Ő tisztasága: ha súlyos kísértéseinkben Hozzá menekülünk, hanyatt-homlok menekül tőlünk is a kísértő. Az egyik egyházatya szerint még Szent József is Máriának köszönheti szűzies tisztaságát. Aki állandóan az Ő édes társaságában él, az lassanként maga is Hozzá hasonló, egészen tiszta lesz.
          A tiszta ember tiszteletet parancsol, mert már nem is a föld lakóihoz, hanem az ég angyalaihoz hasonló. A tiszta szívben Isten lakik és ez az Isten-közelség valahogy kiül annak az embernek egész lényére. Közelében nem mernek csúnyán viselkedni, vagy beszélni az emberek. S ha ez igaz közönséges embereknél is, mint amilyenek mi vagyunk, mit kell gondolnunk a Boldogságos Szűz szinte varázslatos hatásáról! Vagy talán mi magunk nem éreztük, hogy jobbak vagyunk a közelében? Meg kell hódítanunk a világot, s ezt csak a szív tisztaságával érhetjük el. A Szeplőtelen Szív kis gárdája elindul és győzni fog a sátán ellen vívott harcban, ha követi szelíd vezérét, a Tisztaságos szent Szüzet.
         SZŰZ MÁRIA ÉDES SZÍVE, LÉGY A MI MENEDÉKÜNK!

3. Szűz Mária Ártatlan Szíve 
         Belenézek egy gyermek szemébe és megcsodálom a szeméből rám sugárzó lelkének ártatlanságát. Beletekintek az édes Szűzanya szemébe és magával ragad szívének-lelkének mennyei ártatlansága. Miért van ez? Miért lenyűgöző még az eldurvult ember számára is az ártatlanság varázsa? Mert megsejt, megérez valamit Istenből, a földön túlra utal, mely megtorpanást parancsol és tiszteletet ébreszt.
         Az ember eredeti állapota az ártatlanság állapota volt, s ezt az állapotot rontotta meg a bűn. Az ember öntudatlanul is visszavágyik ebbe az állapotba és valósággal elérzékenyül, midőn találkozik vele. Az ártatlan lelkű embert, ha mégoly kicsiny gyermek is, irigyli a bűnös felnőtt. De ha felnőtt emberben talál ártatlanra, azt megcsodálja és minden tiszteletet megad neki, mert érzi: ez többet tett ártatlanságával, mint ő egész életművével.
         A Boldogságos Szűz Szeplőtelen Szívének ártatlansága egyedülálló, mert Benne a bűnnek árnyéka sincs. Ez az ártatlanság Benne elragadó kedvességgel, határtalan jósággal párosul és oly nagy szeretettel, amely Isten szeretete után a legnagyobb. Rá igazán illik Móra Ferenc költeményének két sora, amelyet a gyermekről írt: „... A létnek napja ő, estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő ...”

         Bűntelen ártatlanságával mindenkit meghódít és az erény illata Benne oly csábító, hogy aki Őt csak egy kissé is megismerte, „kenetének illata után fut” (Énekek éneke). Ha nagy kerítő a bűn, akkor nemes értelemben a legnagyobb hódító erő az ártatlanságban rejlik.
         Mi az ártatlanság titka? Elvetni mindazt, ami bűn, vagy ami bűnre vezet. Hosszú kemény harccal még az ártatlanság is visszaszerezhető, amit már elvesztettünk. A hosszú küzdelemben a lélek megszépül, kisimul, ártatlanná lesz, s a szem már ennek fényét tükrözi. Mily kedves lesz a Szeplőtelen Szív előtt ez a harc az ártatlanságért! Mikor kezdjük el? Vagy már elkezdtük?

4. Szűz Mária Szent Szíve 
         Kétféleképpen mondhatjuk valakiről, vagy valamiről, hogy szent: vagy azért, mert Istennek szentelt, vagy pedig azért, mert az erények hősies gyakorlata és személyes életszentsége révén lett azzá.
         Édes Szűzanyánk Szeplőtelen Szívéről mind a kettőt elmondhatjuk.
         Ha volt a földön Istennek szentelt személy, akkor a Boldogságos Szűz a legkiválóbb értelemben az volt. Isten ugyanis önmagának választotta Őt öröktől fogva, s az időben személyes jelenlétével szentelte meg legtökéletesebb teremtményét. De még a megszentelődés is Szeplőtelen Szívén keresztül történt, hiszen Szent Ágoston szerint boldogabban fogadta Szent Fiát Szívébe, mint hordozta testében. Az angyal szavai ugyanis Szívébe hatottak (egész benső világában), s a kegyelmi megszentelődés már megtörtént, midőn Szent Fiát testében foganta.
         Mondanunk sem kell, hogy minden szentek fölött áll a mi édes Szűzanyánk életszentség és erények dolgában. A teremtményi tökéletesség mintaképe Ő ebben. Az életszentség nem külsőségeken alapszik, hanem a lélek Istennel való telítettségén, s ha valamiképpen a külsőn is meglátszik, úgy ez csak a lélekből áradhat a testre. Tehát ismét csak a Szeplőtelen Szív a Boldogságos Szűz életszentségének forrása. „Belül csupa szépség” - mondja róla a zsoltáros.
         Hogyan érte el ezt Mária? Mindig Isten akaratához, minden szentség örök Normájához alkalmazkodott, akkor is, ha az emberi természetnek érthetetlen vagy kellemetlen volt. Akarata átölelte Isten akaratát, örömben és szenvedésben egyaránt. Sohasem tagadott meg semmit az Úrtól, de önmagától mindent. A szeretet éltette és érlelte meg az életszentségre ilyenformán, hiszen a szeretet az akarat aktusa. Mily egészséges lesz a mi lelki életünk, ha így törekszünk édes Szűzanyánk nyomában az életszentségre!

5. Szűz Mária Hűséges Szíve 
         A hűség ritka erénye a földnek. A legtöbb ember könnyedén túlteszi magát rajta. Annál szebb, mikor egy emberlélekben felragyog ez az erény.
         Mi is a hűség? Kitartani egy személy, vagy egy eszmény mellett a meggyőződés erejében. Nem elég csak kitartani valaki, illetve valami mellett, mert ez a kitartás származhat egyszerű kényszerből is, pl. egy rabszolga esetében. A hűséghez tehát feltétlenül szükséges a meggyőződés, ami kitartásra késztet. A mi esetünkben ez a meggyőződés mindig természetfeletti indítóokból fakad. Példa van rá bőven a profán és az egyházi életben. A hitves kitart házastársa mellett, nem azért mert szereti, hanem Istennek tett esküje miatt (***); a fogadalmas kitart hivatása mellett, nem azért, mert érzi ennek a hivatásnak boldogító voltát, hanem azért, mert amit egyszer Istennek adott, azt semmiért és senkiért vissza nem veszi. Ez a hűség. Nagyon megkönnyíti a hűséget az, ha átéljük annak szeretetét, akihez hűségesek vagyunk. Ha Istenről van szó, ez szerinte magától adódik, mert hiszen „Isten előbb szeretett minket”. Mi tehát Isten szeretetének adósai vagyunk. Akiben él a hit szelleme, az nem lehet hűtlen Istenhez.
         Édes Szűzanyánk esetében nem csodálkozhatunk, hogy Benne oly magasztos fokban megvolt a hűség erénye, mert Istent tökéletes szeretettel vette körül. Ő nem is tudott volna hűtlen lenni a jó Istenhez. Egész élete és egész lénye, minden gondja és minden gondolata csak Istené volt. A csapások, a szenvedések minket nem egyszer elkeserítenek, szinte eltávolítanak Istentől. Nem így a mi édes Szűzanyánk! Ő feltétlen hűséggel ragaszkodott az Úrhoz, magára nem is gondolt. A szenvedésekben még szorosabban ölelte magához Isten szent akaratát, mert Szívében állandóan égett a hűség lángja.
         Talán sok tennivalónk lesz e téren is, hiszen nyomorúságokban oly gazdagok vagyunk! Szelíd alázattal kopogjunk édes Szűzanyánk Szeplőtelen Szívén, hogy fogadjon be minket is oda, és ha mi gyarlóságunkban elhagynánk a hűség útját, úgy Ő legyen a mi támaszunk.

***Ha például ha a „szeretet” idővel megszűnne, akkor is kötelez a házastársi hűség, mert ennek nem az érezhető szeretet az alapja, hanem az a másik, amely a hittel és a reménnyel egyetemben az Isten ajándéka - amit mindenki meg is kap („bár szenvedések közepette”), feltéve, hogy törekszik, vágyakozik rá. Ehhez viszont az is szükséges, hogy Istent mindenek felett szeressük, még házastársunk felett is. Ezért, ha megesne netán, hogy már nem „szeretjük” őt többé, de Istennek az az akarata, hogy tartsunk ki mellette hűségesen, mint ahogy annak idején ünnepélyesen, szabad akarattal meg is fogadtuk Előtte, akkor, ha másért nem, Isten iránti szeretetből törekedni kell rá. Így mondhatjuk, hogy a (házastársi) hűségnek nem a (házastárs iránti érezhető) szeretet, hanem az Istennek tett ígéret a végső, legfontosabb alapja. Ami persze nem zárja ki, sőt meg is kívánja az igazi, önzetlen szeretetet, hisz enélkül nem lehetséges (az „érezhető” szeretet az, ami több-kevesebb ideig hiányozhat).

6. A rózsafüzér titkai: Az angyal hírül adja a megtestesülést 
         A názáreti kis ház, ahol Mária lakott, csendet és békét lehel. Nincs gazdag berendezés, de ami van, az tiszta és rendes. Mária ruhája egyszerű, ízléses, rendszerető és gondos kezek munkája. Éppen imádkozik. Fejét lehajtja, egész lényéből sugárzik az összeszedettség és valami természetfölötti nyugalom. Úgy érzem, vétek lenne most megzavarni, de ha mégis vennék magamnak annyi bátorságot, hogy odamenjek és megszólítsam, nagyon nyugodtan, szelíden felemelné a fejét, rám nézne és kedvesen megkérdezné, mit kívánok tőle.
         Elárad rajta a természetfelettiség és mégis olyan egyszerű és természetes minden szava, minden mozdulata. Egy közülünk. Ember, mint én is. Mégis egészen más! Van rajta, benne valami, amire nincs szó, nincsen képzelet, csak megérezni lehet, csak gyönyörködve csodálni és bámulattal, tisztelettel szeretni.
         Az Úr választottja Ő. Az idők teljességében megnyílik az ég, és Isten elküldi hozzá egyik főangyalát, Gábrielt. A kis szobát szokatlan fény tölti be. Üzen az Úr. A Mindenható Isten üdvözletét küldi kis teremtményének. Csodálkozik az ég, elámul a föld: ilyen még nem történt soha! „Üdvözlégy kegyelemmel teljes! - mondja az angyal. Az Úr veled van. Áldottabb vagy minden asszonynál” (Lk 1,28).
         Még Mária is „zavarba jött a szavak hallatára és gondolkozni kezdett a köszöntés értelmén” (uo. 29) - jegyzi meg az evangélista. Az angyal azonban megnyugtatja. Tudtára adja, hogy ő lesz a Megváltónak, Isten Fiának édesanyja.
         Mária nem kételkedik, nem ellenkezik, nem sír és nem lelkendezik, hanem halkan szól, egyszerűen és alázatosan peregnek ajkáról a csendes szavak: „Az Úr szolgáló leánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (uo. 38). És az, ami megragadja, szinte rabul ejti az embert: angyal szólítja meg, az Úr üdvözli, isteni bókokat hall, hihetetlen méltóság birtokosa, hiszen Isten Anyjává lesz, egyik pillanatról a másikra; és Ő az Úr szolgálójának nevezi magát és egyszerűen elfogadja azt, amit az Úr akar. Az adott esetben igazán nemes, mondhatnám előkelő magatartás. Ó, milyen nagy vagy, kis názáreti Szűz!
         Nem is tudom mi nagyobb itt: Isten leereszkedése parányi kis teremtményéhez, vagy a teremtmény felmagasztalása egészen az isteni magaslatokra? Mindenesetre példakép vagy, kis 15 éves Szűz Mária, akit nemcsak csodálni lehet, hanem követni is az egyszerűségben, a természetfölöttiségben, a lélek összeszedett békéjében, a szelídségben és az igazi alázatosságban.

7. A rózsafüzér titkai: Mária meglátogatja Erzsébetet 
          Van valami, aminek a szentek sem tudtak ellenállni - igaz, nem is akartak! -, és ez a szeretet áldozatokra serkentő ösztönzése. Az Isten szeretetétől égő lélek olyan, mint tavasszal az áradásig megduzzadt folyó: ki kell lépnie a medréből. Az ilyen lélek nem maradhat magában a benne eláradó, lobogó isteni élettel. Mennie kell, hinteni szerteszét ezt az életet, adni, és ismét adni, elmondani túláradó szeretet-örömét olyanoknak, akik megértik őt.
         Ilyesvalami történt Máriával is. Isten eleven temploma lett, a Szentlélek jegyese, a Megváltó Édesanyja, csordultig telve a szeretet életével. Milyen boldogan kiáltana bele most az emberek lelkébe: ébredjetek, eljött közénk Isten, a mi Megváltó Istenünk, vége a sátán rabságának, már közöttünk van a mi Megszabadítónk!
         Az angyal ajkáról értesült, hogy rokonával, Erzsébettel is valami csodálatos dolog történt. Fiat fogant örökségében, mivelhogy „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).
         Érdekes dolgokat mond azután az evangélista. Mária „Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek.” (Lk 1,40-41). Nem előbb, hanem abban a pillanatban midőn Mária köszöntését meghallotta, akkor árasztotta el a Szentlélek, sőt az édesanyja méhében lévő magzat is felujjongott erre a hangra.
         Érdemes erre a körülményre felfigyelni egy kissé. Megszólalt az, akiben az Isten élt, akinek a lelkében a kegyelem teljessége megvolt és szavának hangja kegyelmet közvetített, a Szentlelket közölte, örömöt árasztott és megszentelte az anyja méhében fejlődő magzatot. Milyen hatalom birtokosai lehettek, ti is lelkek, ha a kegyelem életét élitek, ha titeket is eltölt a Szeretet Lelke! Nem az a nagy, aki sokat tud, akinek fényes tehetségei vannak, aki szép és egészséges, hanem az az igazi nagyság, aki elhősít a sátántól egy lelket a szeretetével, aki az életével győz meg másokat a krisztusi élet igazi voltáról, aki örömet, benső lelki örömet tud árasztani maga körül, akinek példája vagy egy-két egyszerű szava megtéréseket eszközöl. Ilyen volt Mária földi életében, mert élt benne az Isten.
         Lehet-e ennél nagyobb öröm? Itt a földön nem létezik ennél igazabb öröm. Mária is ezt élte át, mert amikor Erzsébet boldognak mondta őt, mert hitt az Úr szavának, akkor a Boldogságos Szűz lelkéből tényleg kicsordult a túláradó boldogság szava és elhangzott az első Magnificat.

8. A rózsafüzér titkai: Jézus születése 
         Nemcsak maga az első karácsony, de annak előzményei és az azt követő események is komoly megfontolásra késztetnek bennünket. Ha tőlünk kért volna tanácsot a Jóisten, mi bizony egészen másként intéztük volna - gondolom - mindent, s így természetesen a gyakorlati lelki életünket legmélyebben érintő tanulságoktól is elestünk volna. Szerencsére az örök Bölcsesség mindent az Ő remek elgondolásai szerint intézett, s így most alkalmunk van ebben is megcsodálni.
         Mikeás jövendölése szerint Betlehemben kell megszületnie a Megváltónak. Igen ám, de Mária és József Názáretben laknak, és az idő sürget, hiszen lassan kilenc hónapja már annak, hogy elhangzott az angyali üdvözlet.
         Ez igazán nem probléma a Mindenhatónak. Feltétlen akaratával int Róma akkori urának, a Birodalom császárának, és Augusztusz kiadja a népszámlálási rendeletét. Így Máriának és Józsefnek, akik a betlehemi Dávid király leszármazottai, Betlehembe kell menniük, hogy ott jegyezzék fel őket a népszámlálók. A maga akaratából nem kelt volna útra Mária, de az események úgy alakultak, hogy neki el kellett mennie Betlehembe, és ebben már Isten akaratát látta, mint tudjuk, nagyon helyesen. Az események a mi életünkben sem vak véletlenek. Mindig megláthatjuk azokban Isten akaratát.
         Betlehemben nem tudnak Máriának szállást szerezni, mert nagy sokaság gyűlt már össze a népszámlálásra. A város mellett egy barlangistálló fogadja be őket. Itt születik a Megváltó! Mi nagy oktalanul megcsóváljuk a fejünket: hát ezt azért még sem kellett volna így intézni! Isten azonban nagyon jól tudja, mit tesz. Azt akarta, hogy a Szűz szülése tanúk nélkül történjék, és csak kevesen tudhattak róla a születés után is. A Gyermeknek ugyanis majd hamarosan menekülni kell, éspedig észrevétlenül, hiszen Heródes gyilkos terve már-már a megvalósítás küszöbén áll.
         No és a betlehemi istálló az igénytelenség örök mintája marad és millió szegénynek válik vigasztalásává. Mária ajkán nincs zúgolódás, arcán a Lélek mélyéről fakadó béke és természetfölötti boldogság sugárzik. Ezek mind múló dolgok, és ha a Mindenható így látja jónak, akkor ő is így akarja. Különben is a kicsi Gyermekében minden az övé, a többi úgy sem számít. Az Ő ügyüket egészen az Isten intézi, minek nyugtalankodjék!
         Gyönyörűséges Istenre hagyatkozás! Vajon mikor értjük meg mi is úgy, mint Mária? Mikor lesz nekünk is egyetlen gondunk Isten akaratának tökéletes teljesítése? Mikor tudunk mi is odabújni Isten ölébe, mint egy gyermek, hogy ne féljünk a föld bajaitól, hiszen az Ég Ura velünk van! 
         Máriát csak a kicsi Jézus érdekli. Szinte látom, mint mosolyog vissza arra a szempárra, amelyikből maga Isten mosolyog rá. Pólyába takargatta kis fiát, - mennyi gyönyörűséggel és szeretettel - és jászolba fektette. Ezt a jászolba fektető mozdulatot remekül fejezi ki a latin szöveg: „et reclicavit cum in praesopio”. Nem lehet ezt egy szóval lefordítani, de körülbelül azt fejezi ki, hogy gyengéden föléje hajolva fektette bele a kis jászolba. Nézte, szerette, imádta. A szemlélődő imádság örök mintája!
         Csendes elmerüléssel szemlélte és hallgatta az egyszerű pásztorok hódolatát, a hívő zsidóság zsengéje voltak ők. Majd napkelet három fejedelme mutatta be ajándékait a királyok Királyának, mintegy a pogányságot képviselve a jászol előtt.
         Ki tudja, megértette-e Mária mindezt a maga tejes egészében, de bizonyára hallgató figyelemmel élte át ezeket az eseményeket, és mint megannyi Isten-üzeneten: el-elgondolkodott rajtuk.
         Minden egyes eseményben hozzánk is szól az Úr; vajon meghalljuk és megérthetjük-e szavát mindig?

8. A rózsafüzér titkai: Szűz Mária mennybevitele 
         Szűz Mária életében is elérkezett az a pillanat, amely egyszer valamennyiünk osztályrésze lesz: elszenderült az Úrban. Halála nem volt félelmetes, hanem inkább gyönyörűséges és vigasztaló, olyanformán, mint mikor egy rózsaszirom lehull a virágról. A lélek elvált a testtől, nem szomorú gyötrelemre, hanem édes, boldog találkozásra az odafent-valókkal. A halál rendesen azok számára jelent szomorúságot, akik még itt maradtak. A Boldogságos Szűz esetében nem így volt. Akik halotti nyoszolyája körül álltak, azok valami megmagyarázhatatlan örömet és békét élveztek, maga a szent Szűz pedig úgy látszott, mintha boldog álomba szenderedne.
         A hagyomány szerint az apostolok ez alkalommal valamennyien együtt voltak Jeruzsálemben és akik Jézus feltámadásának és mennybemenetelének tanúi voltak, azok ámulva látták a Boldogságos Szűz feltámadását és dicsőséggel teljes mennybevételét is. A halál és feltámadás, illetőleg a mennybevétel között nagyon rövid idő, valószínűleg csak pár óra telt el, mert sehol sem történik említés Szűz Mária sírjáról, sem pedig a hagyomány nem tud róla. Ez a bűn nélkül való test nem kerülhette el a halál egyetemes törvényét, de az isteni akarat kivette az enyészet törvénye alól.
         A Boldogságos Szűz mennybevételét nem úgy kell elképzelni, mint azt rendesen ábrázolni szokták. Nem angyalok emelték az égbe, mert hiszen erre semmi szükség nem volt. A megdicsőült test tulajdonságai közé tartozik a könnyedség adománya, amelynél fogva a gondolat sebességével juthat el oda, ahová akar. Mária pedig, miután feltámadt halottaiból, már megdicsőült testben élt; ha tehát voltak körülötte angyalok, az csak azért történt, hogy hódolatukkal és szeretetükkel körülvegyék, nem pedig azért, hogy segítsenek neki. Nem követünk el tehát semmiféle dogmatikai hibát, ha azt állítjuk, hogy Mária saját erejéből felment a mennyekbe (vö. Szent Tamás + suppl.q.84, a.1.ad 1.). Mivel azonban ez az erő nem természetéből forrásozott, mint Jézus Krisztusnál, hanem Istentől kapta, azért mintegy megkülönböztetésül, Jézus mennybemenetelével szembeállítva Mária mennybevételéről szoktunk beszélni a közfelfogásnak megfelelően.
         Isten és a mennyország boldog lakói előtt nem közömbös földi pályafutásunk, haladásunk a lélek kiteljesedése felé, vagy esetleges bukásaink sem azok. Minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek előmozdítani végső győzelmünket. Leírhatatlan örömet jelent ezeknek az önzetlen lelkeknek, ha végül győztesen közéjük vonul egy-egy emberi lélek, miután földi életét befejezte. A képzelet szegényes ahhoz, hogy méltóképpen ecsetelje azt az ujjongó, repeső örömet, ami betöltötte az eget, mikor Mária, a Mennyország Királynője, a siralom völgyéből diadalmasan bevonult vég nélküli boldogság honába.
         Azóta sem pihenhet mindaddig, míg teljes nem lesz a választottak száma. Könyörög, közbenjár értünk, ad és újra ad, mert Mária nemcsak Királynő, hanem Anya is, a mi édes mennyei Anyánk!

10. A rózsafüzér titkai: Mária mennyei megkoronáztatása
      Megtörtént Mária diadalmas bevonulása a mennyei karok és rendek közé. sem azelőtt, sem azóta nem volt ehhez hasonló jelenet a szentek országában. Ez a diadalút azonban csak kezdete, bevezetése volt a mennyei ünnep fénypontjának, Szűz Mária megkoronáztatásának.
         A lelkek világában mindent a lélek mértékével mérnek. Ha Szűz Mária mennyei megkoronáztatásáról szólunk, nem valami drágakövekkel kirakott aranykoronára kell gondolnunk, hanem a kegyelmek egészen különleges teljességére, a rendkívüli Isten-közelségre és mindezekből kifolyólag a dicsőségnek olyan túláradó fénye, amely az összes angyal és szent fölé emeli Máriát. Így méltán mondja róla az Egyház liturgiája: Angyalok és szentek Királynője.

         Gyermekes dadogás lenne, ha ezt a mennyei felmagasztalást megkísérelnénk elmondani. Még szótárunk is olyan szegény, hogy nem tudnánk magunkat helyesen kifejezni. Ehelyett inkább hitünk hódolatát mutatjuk be a Mennyország Királynőjének a dogmatika világosságában.
         Mint Királynőnek, Szent Fia jobbján van a helye. Ez annyit jelent, hogy közvetlen Isten után helyezkedik el rangsorban, nagyságban és hatalomban, dicsőségben és boldogságban. Szűz Mária nem Isten, de az angyalok felett áll és következőleg a szentek felett is, mert közvetlenül Jézus Krisztus dicsőségéből és boldogságából részesedik. Részese volt Jézusnak a megváltás művében, éppen ezért részesülnie kellett annak győzelmében és uralmában is.
         Ez az uralom az isteni gondviselés irgalmas szeretetének a műve, hiszen Mária az Ég Királynőjének rangjában is elsősorban Anyánk marad és úgy gondoskodik rólunk, mint a legjobb és leggazdagabb anya gondoskodhat gyermekéről. Remek fényt vet ez magára Istenre is. A Teremtő Isten nem despota, nem kényúr és zsarnok, hanem Ő a végtelen Jóság, Szeretet és Irgalom Istene, Aki határtalan szeretetében Anyát ad nekünk, hogy lelkünk annál biztosabban eljusson az örök célba.
         Az Örök cél: Isten, az Ő boldogító színről-színre való látása. Isten végtelen, mi végesek vagyunk. Őt felfogni és megérteni tökéletesen soha nem tudjuk, de az ámulat szeretetével fogjuk Őt körülvenni az örök boldogságban, mert az öröklét nem lesz hosszú ahhoz, hogy Benne mindig új és új szépségeket pillantsunk meg. Olyanokat, amelyek messze felülmúlják mostani teológiai tudásunkat. A megismerést nyomon követi bennünk a szeretet és ez tesz majd mindenkit mérhetetlenül boldoggá, amelyet csak növel az a biztos tudat, hogy ennek a boldogságnak soha nem lesz vége.
         Ezeket az igazságokat nem foghatja fel az az ember, aki csak a testnek él. A Lélek valóság akkor is, ha vannak, akik azt tagadják. Ha pedig van lélek, akkor van örök élet is és van Isten, Aki ezt az örök életet önmagában betölti, gazdagítja és végtelenül boldoggá teszi. Istent csak a dicsőség fényében láthatjuk meg. Ez volt Mária örök boldogságának kapuja, ez lesz a miénk is. Az ő dicsőségének ragyogása közvetlenül Isten után következik, ami dicsőségünk és boldogságunk mértéke pedig a szeretetnek és erényéletnek a foka lesz, amit mi itt a földön gyakorolni tudunk. A jó Isten már készen áll kegyelmeivel, hogy segítsen nekünk, a többi kizárólag rajtunk múlik!

P. Lucián OCD († 1976): Elmélkedések a Szűzanyáról

Ó, örök Szentháromság

Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon

       Te, örök Háromság, alkotó vagy; és én, a te alkotásod, megismertem az új teremtésben, amelyet Fiad Vérével készítettél nekem, hogy szerelmese lettél alkotásod szépségének.

         Ó, mélység, ó, örök Istenség, ó, mélységes tenger! Mit többet adhattál volna nekem, mint önmagadat? Te vagy az a tűz, ami mindig ég, és soha nem hamvad el. Te vagy az a tűz, amely elemészti magában a lélek minden önszeretetét. Te vagy az a tűz, ami elvesz minden hideget. Te világítasz, világosságod által megismertetted velem az igazságot. Te vagy az a minden világosság feletti világosság, amellyel az értelem szemének oly bőséges és természetfeletti világosságot adsz, hogy eljuttatod ezzel a hit világosságának fényére: e hitben látom, hogy lelkemnek élete van, s ebben a világosságban fogad be téged, a világosságot. A hit világosságában nyerek bölcsességet Fiadnak, az Igének bölcsességében; a hit világosságában erős, állhatatos és kitartó vagyok; a hit világosságában remélek, és ez nem engedi, hogy ellankadjak az úton. Ez a világosság mutatja az utat; és e világosság nélkül sötétben járnék; ezért kérlek, örök Atya, világosíts meg a legszentebb hit világosságával engem!
         Valóban, ez a világosság tenger, hiszen benned táplálja a lelket, csendes óceán, örök Háromság... Ez a víz tükör; benne örök Háromság, megismertetsz önmagammal... Ebben a világosságban jelensz meg előttem, te legfőbb és végtelen jó... minden szépség feletti Szépség, minden bölcsesség feletti Bölcsesség...
         Ó, örök Háromság... miért nem szeretlek Téged?

Sienai Szent Katalin, Dialógus,167

         Az Ószövetség nem ismerte a Szentháromság titkát, Krisztus nyílvánította ki nekünk. Szentháromság vasárnapján (C év) az első olvasmány a teremtetlen Bölcsesség legszebb megszemélyesítése és dicsérete - aki maga a metestesült Ige, Jézus Krisztus. 

A teremtő bölcsesség (Péld 8,22-31)

         „Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”

         Egy az Isten; egyetlen az igazság, az Atya teljesen birtokolja, és teljesen közli a Fiúval, minden ami az Atyáé, az a Fiúé is, és a Szentlélek - aki az Atyától és a Fiútól származik - elvezet minket a teljes igazságra:
         „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.” (Jn 16,12-15)

         A Szentháromság szeretete bennem van, az élet megpróbáltatásai és viharai nem ingathatják meg reményemet, csak hinnem kell az Üdvözítőben és Őt küldő Atyában, mert „az igaz a hitből él” (Róm 1,17).
         „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)
         ...a remény, hogy egy napon majd Isten dicsőségének részese leszek.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek Istennek; miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké, Ámen!

Az Egyház védőbástyája

         Az Egyház akkori esküdt ellenségének, az antikrisztusi lelkületű Napóleonnak mindmáig kiadatlan irataiban találtak rá Boldog Taigi Anna Máriára vonatkozó mondatára:

• „Egy egyszerű római nő győzött le engem imájával, vezeklésével és prófétai bölcsességével”. 

         Ma is az Egyházat üldözik, a keresztényeket meg is ölik, Európa kezdi elveszteni keresztény gyökereit. Taigi Anna Mária példakép számunkra, nem a látványos önsanyargatársban, hanem hogy imáinknak, életünknek legyen apostoli célja. És imádkozzunk a Szentatyáért, papjainkért, városunkért... a bűnösökért és hitetlenekért. Imádkozzunk ellenségeinkért most másképp is, hogy Isten igenis akadályozza meg őket terveik véghezvitelében.

         Kettészakadása óta az egyház Boldog Anna Mária életében került a legsúlyosabb helyzetbe. Istennek engesztelő áldozatra, az egyháznak pedig támaszra volt szüksége. Anna alázatosan vállalta e kettős szerepet. Viszonzásul az Úr megígérte neki, hogy amíg él, Róma nem lesz tartósan kiszolgáltatva a pápaság ellenségeinek. Ez így is történt. Ugyancsak ígéretet tett arra, hogy a kolerát ez idő alatt távol tartja Rómától. És valóban, csak Anna halála napján ütötte fel fejét a járvány. Mikor Krisztus engesztelő áldozatul kiszemelte a kereszténység bűneiért, kimondhatatlan undort ültetett beléje a bűnnel szemben. Ha az utcán káromkodást hallott, rögtön sírva fakadt, és újra meg újra ismételtette gyermekeivel: „Áldott legyen az Isten!”

„Miért hívtam létre Napóleont?”

      1798 februárjában, miután a francia csapatok elfoglalták Rómát, kikiáltották a köztársaságot. VI. Piusz pápát Dél-Franciaországba hurcolták fogságba. Ott is halt meg nyolcvankét éves korában. Anna látomásaiban a szentatyát végigkíséri keresztútján. Megjövendöli halálküzdelmét és a brumaire 18-i államcsínyt. Ismeri azokat a megpróbáltatásokat, melyek utódjára, VII. Piuszra várnak, de ismeri a válság megoldását is. A pápa nem titkolja, hogy tiszteli az egyszerű munkásnőt. Pedicini bíboros, akit elbizonytalanítanak az Annáról terjesztett rágalmak, elhatározza, hogy többé nem keresi fel. Csakhogy a pápa Anna tanácsát kéri, így a bíboros kénytelen-kelletlen újra bekopog Taigiékhoz mondván: „Énmagam is hívattam volna már, hacsak nem tartanék a további pletykáktól”. Majd a pápa kívánságára rábírja Annát, hogy írásban fejtse ki gondolatait. A betűvetést nem ismerő asszony don Natalinak mondta tollba levelét, melyben feltárta a pápa fiatalkorának egész történetét. VII. Piusz nagy jóindulattal és nevetve igazolta vissza a levél tartalmát. Ettől kezdve a pápa és Anna között Pedicini bíboros lett a közvetítő, a pápa vele üzent Annának, hogy imádkozzon érte. és kérte áldását.
         1808. február 2-án a francia csapatok megszállták Rómát majd miután megfosztották a pápát világi hatalmától, a szentatya kiközösítő bullát tett közzé. Ennek következményeképpen 1809. július 5-én éjjel Radet tábornok, néhány katona és bandita kíséretében, behatolt a pápai palotába, fejszével betörte az ajtókat, a pápát elfogatta, és Savonába vitette.

•          Eközben Anna az Úrtól ezeket a szavakat hallja: „Miért hívtam létre Napóleont? Azért, hogy minden haragom szolgájaként az igazságtalan istenteleneket megbüntesse, és a büszkéket megalázza. Egy istentelen megsemmisíti a többi istentelent.” 

VII. Piusz titkos tanácsadója 

         1813 októberében a szövetségesek Lipcsénél döntő győzelmet aratnak a zsarnokon. A megbukott császárt először Elba, majd Szent Ilona szigetére száműzik, VII. Piusz pedig visszatérhet Rómába.
      Anna a pápa ötévi fogságának eseményeit titokzatos napja segítségével óráról órára figyelemmel kíséri. A bíborosok, a Rómában maradt prelátusok és a pápához hű katolikusok az ő tájékoztatásából szereznek tudomást szenvedéseiről. Előrevetíti az egyházfő fogságának véget és diadalmas visszatérését. Pontosan megmondja, hogy a szentmisét Pünkösdkor ő fogja bemutatni a Szent Péter-bazilikában.
         VII. Piusz visszatérésével azonban a pápaság helyzete nem javul, mert a császár bukása után a titkos társaságok megkezdik tevékenységüket, és merényleteikkel, összeesküvéseikkel nyugtalanítják az egyházat. Anna mindezekről az áskálódásokról és izgatásokról misztikus napja útján értesül, és kegyetlenül szenved miattuk. Figyelmezteti a pápát és a bíborosokat, milyen útvonalon járjanak, kit és mikor keressenek fel, és hol állítottak számukra kelepcét. 1823. július 6-án súlyos esés következtében a pápa combnyaktörést szenved. Már-már úgy látszott, hogy felépül, mikor Anna Pedicini bíboros tudomására hozza, hogy nincs számára orvosság, meg fog halni. Sürgősen adják fel neki a betegek szentségét. Tanácsat megfogadják, s VII. Piusz 1823. augusztus 20-án reggel kileheli lelkét. Anna azt is megmondja, hogy ugyanezen időpontban fel fogják dúlni a Szent Pál-bazilikát, ahol egykor a pápa mint pap tevékenykedett.

Msgr. Strambi felajánlása meghallgatást nyer

         Ezután egy viharos konklávé következik, melyen végül is Della Genga bíborost választják meg pápának XII. Leó néven. Az új pápa msgr. Strambit nevezi ki tanácsadójának. Ezáltal Anna és a Vatikán közötti kapcsolat még szorosabbá válik. Msgr. Strambi minden este, szigorú titoktartás mellett, tájékoztatja msgr. Natalit a tervezett reformokról, továbbá az egyházat érintő elképzelésekről, melyekkel kapcsolatban Natalinak ki kellett kérnie Anna véleményét. A kapott tanácsokat Strambi változtatás nélkül továbbítja a pápának. XII. Leó alig néhány hete vezette az egyház ügyeit, mikor súlyos betegség következtében halálveszélybe kerül. Msgr. Strambi felajánlotta életét a haldoklóért, és felkérte Annát, hogy imádkozzon a pápáért. Anna misztikus napja által megtudja, hogy msgr. Strambi felajánlása meghallgatást nyer, és megüzeni neki, hogy a pápa meggyógyul, ő viszont készüljön a halálra. A szent prelátus néhány nap múlva el is távozik az élők sorából. Anna ettől kezdve még odaadóbb őrangyalává válik XII. Leónak, aki csak hat évvel később hunyja le a szemét.

A tömegek lázítása

         A Gondviselés rendelkezése folytán msgr. Natali lett a titkára Maestro di Camerának. Ez idő alatt az egyház ellenségei félre akarták állítani. A tömegek dühét azzal szították, hogy a pápa intézkedéseket tett a római Campagnat terrorizáló rablóbandák ellen és az az iszákosság leküzdésére, továbbá mert gyilkossági kísérlet miatt lefejeztetett két nemesi származású karbonárit, akik Istennel és a pápával dacolva haltak meg. A tömeg vértanúkká kiáltotta ki őket, és megesküdött arra, hogy kivégzésükért bosszút áll, Nem volt tehát könnyű feladat a kihallgatást kérőket megrostálni. Msgr. Natali minden esetben Annához fordult tanácsért, aki megadta a választ: „Ezt a látogatót tarsák távol! Ne tévesszék szem elől a másikat!” 
      Tanácsai annyira találóak, okosak voltak, hogy amikor Maestro di Camarát teendői máshova szólították, szolgálatát XII. Leó kívánságára, az előírások megszegéével az Annával közvetlen kapcsolatban álló titkárra, msgr. Natalira bízták.
         A pápa utolsó betegsége alkalmával az Úr így szól Annához: „Kelj fel, és imádkozzál helytartómért! Nemsokára számot kell adnia tevékenységéről bírói székem előtt”.
         A következő napon XII. Leó meghal. Utóda VIII. Piusz lett, de 1829/30-ban csak húsz napig uralkodott. A konklávé közepén, mikor a választás időpontját még senki sem láthatta előre, Anna megmondta, hogy nyolc nap múlva meghozzák a döntést, de az új pápa nagyon rövid ideig lesz Krisztus helytartója. A szentatya csakugyan átesik egy gyors lefolyású betegségen, s már újra megkezdődnek a kihallgatások, mikor don Natali figyelmezteti Pedicini bíborost, hogy Anna elragadtatásában a Szent Péter-bazilikában egy ravatalt látott, rajta a tiarával, a pápai hármas koronával. Három nap múlva bekövetkezett VIII. Piusz halála.

Titkos társaságok, összeesküvések 

az Egyház és a pápa ellen

        Három hónapig tartó kínos konklávé következik ezután, s Cappellari bíborost választják meg pápának, aki 1831-től 1846-ig XVI. Gergely néven vezeti az egyházat. Az ő uralkodása alatt kell Annának meghalnia. A titkos társaságok újra elhatározzák, hogy végeznek a pápával. A hosszú interregnum alkalmat ad az intrikákra, összeesküvésekre. A karbonárik kijelentik, ha másképpen nem megy, fel kell robbantani Rómát. A bombagyártók teljes erővel dolgoznak. Anna közben virraszt, int és szenved. Szenvedése annál elviselhetetlenebbé válik, minél jobban erősödik a vihar, melyet Isten felfedett előtte. A bűnösök helyett ő mormolja: „Uram, vétkeztem, irgalmazz nekem!” Isten meghallgatja imáit, és elfogadja szenvedéseit. Az összeesküvők már megállapodnak tervük végrehajtásának időpontjában, és előre isznak a medve bőrére, de az Úr váratlanul mindig közbelép; akár úgy, hogy a hatóságok tudomást szereznek az összeesküvésről, akár úgy, hogy egy felhőszakadás vagy áradás megakadályozza őket a robbanószerkezetek elhelyezésében.
         XVI. Gergely pápa megválasztása idején történt a következő eset. Msgr. Natali Annával a Szent Pál-bazilikában tartózkodott, mikor belépett Cappellari bíboros. Anna az egyetlen kéznél lévő zsámolyon térdelt eksztázisban. Natali megrázta, hogy térjen magához, s adja át az imazsámolyt a bíborosnak. De az intett Natalinak, hogy ne zavarja. Mikor Anna elragadtatásából magához tért, szemét a bíborosra szegezte, majd hazafelé menet így szólt: „Ő lesz a következő pápa!”
      Natalinak elmondta, hogy titokzatos tűzgömbjében egy galambot látott, mely aranyos sugarakba volt merülve, és középen, sötét fellegekben feltűnt előtte a küszöbön álló forradalom jele.

XVI. Gergely pápa tubákos szelencéje

         Íme egy másik, ezúttal derűs történet. A konklávé alatt Annának titokzatos  napja megmutatta, hogy Cappellari bíborost 17 napon belül megválasztják. A jámbor kamaldolinak volt egy nagy tubákos szelencéje, ebből gyakran megkínálta don Natalit és Barberini bíborost. Annától szerzett értesülései alapján Natalinak eszébe villant, hogy Cappellari „nagylelkűségének hamar vége szakad”, mert a protokoll nem fogja megengedni, hogy egy pápa tubákos szelencéjéből szippantson dohányport. Ezért amikor legközelebb találkozott Cappellari bíborossal, a jövendő pápai tubákos szelencéből bőséges adagot vett, és felsóhajtott: „Hacsak nem az utolsó alkalom!” De azért hősiesen magába fojtotta, mi mindenről van tudomása.
         Legközelebb azonban már képtelen volt magát türtőztetni, s módot talált arra, hogy Barberini bíborosnak finoman értésére adja a dolgot: „Vegyen 17 csipet tubákot barátunk szelencéjéből. mert tizenhat napon belül ennek az adakozásnak befellegzik...” A bíboros, akit Anna csodálatos módon meggyógyított, megértette a célzást. Cappellari bíboros pedig, miután XVI. Gergely néven pápává választották, akárhányszor don Natalit kihallgatáson fogadta, a protokoll előírásai ellenére is mindig megkínálta tubákos szelencéjéből.
         XVI. Gergely jó pápa volt, de nem szent. Ezt Anna jól tudta. 1846-ban, Anna Mária után halt meg. Anna még megmondta előre IX. Piusz pápa megválasztását, előrevetítette gondjait.

Boldog Taigi Anna Mária jövendölései

         Mikor egy alkalommal könnyhullatás közepette felajánlotta szenvedéseit az egyházért, az Úr utalt „minden rendű és rangú személyek borzasztó bűneire”, melyek magukra vonják Isten haragját. „Hogyan lehet elhárítani egy ilyen nagy szerencsétlenséget?” - kérdezte Anna. „Atyám és én elhárítjuk. A fenyítés után a túlélőknek úgy kell tenniük, ahogy én megmondom.”
         Mikor Anna Mária tűzgömbjében meglátta a jogtalanságokat, gonoszságokat és az emberek élvetegségét, legjobban szerette volna, ha keresztre feszítik, hogy elérje mindannyiuk megtérését. Ilyenkor mérhetetlen szomorúság töltötte el. Szenvedett, és rendületlenül imádkozott, hogy kiengesztelje az Urat. Ha a szenvedés kelyhe túlságosan megtelt, és szíve a fájdalomtól majdnem meghasadt, az Üdvözítő megvigasztalta, és képeket villantott eléje az eljövendő időkről, mikor az egyház úgy fog diadalmaskodni, mint még soha.
         Mikor ezt Anna Mária bizalmasának, Natali prelátusnak elmondta, szeme tündökölt az örömtől, és egész arca leírhatatlan boldogságot tükrözött. Nem győzte eléggé hangsúlyozni, milyen fenséges idők virradnak majd akkor a hívőkre. De hogy mikor fog ez bekövetkezni. és az őskeresztény lelkiség napja mikor ragyogja be újra a világot, arra nem tudott Natalinak válaszolni. Arca elborult, és Isten ostoráról, büntető bíráskodásáról kezdett beszélni, mellyel az Úr kénytelen lesz a világot sújtani, ha az emberek nem térnek meg. Súlyos, sötét dolgokat mondott, melyek annak idején képzelgésnek tűntek, de ma már jobban megértjük szavait, és talán nincs messze az idő, amikor jövendöléseinek beteljesedését. megéljük.
         Natali sok mindent nem értett, de azért pontosan feljegyezte a hallottakat, mert tapasztalatból tudta, mennyi minden valóra vált abból, amit Anna meglátott, még ha emberi fogalmak szerint nem volt is valószínűségük. Anna a római forradalmat is megjósolta összes borzalmaival és rémtetteivel, de hozzáfűzte, hogy Isten ezt a büntetést is enyhíteni fogja az Istennek tetsző sok lélekre való tekintettel.
         Anna Mária jövendölésével kapcsolatban Natali eskü alatt a következő nyilatkozatot tette:

• „Isten szolgálója azt mondta nekem, hogy a gonoszság fog győzedelmeskedni. Sokan, akiket jónak tartanak, le fogják vetni álarcukat. Isten fel akarja fedni a gazt, tudja, mit kel vele tennie. A körülmények úgy fognak alakulni, hogy az ember nem lesz képes befolyásolni őket. A teljhatalmú Isten azonban mindent el fog rendezni.” 

A háromnapos sötétség, más csapások

         Beszélt egy csapásról is, mely nem az emberek által sújtja világot, hanem közvetlenül maga Isten fogja a földre mérni.

• „Isten ima és áldozat által földi csapást enyhíti, de a mennyeit nem. Ez borzasztó, rémületes és általános lesz. Az Úr bekövetkeztének időpontját senkinek, a neki még oly kedves lelkeknek sem nyilvánította ki. Egészen váratlanul jön el a vég. Az istentelenek megsemmisülnek, azok pedig, akik most, az én időmben szentnek számítanak, akkor már holtak lesznek.” 

         Anna Mária csodálatos napjában millió és millió embert látott, akik háború következtében pusztulnak el. Más milliókat egy ismeretlen halálnem rabol el. A háborúk, forradalmak és más csapások látomása egy borzalmas képpel zárult: megpillantotta az Úr kezét, amint mozgásba hozta az eget, ijesztő meteorok zuhantak a földre, s milliók halálát okozták. A világra váró ítéletet a következőképpen fogalmazta meg:

• „Az egész világra sűrű sötétség borul, mely három nap és három éjjel fog tartani. Az áthatolhatatlan sötétségben lehetetlen lesz bármit is látni. Közben a levegő megfertőződik, a ragály nem kizárólag, de főleg a vallás ellenségeit fogja elragadni. Mindaddig, amíg a sötétség tart, képtelenség lesz világot gyújtani. Csak szentelt gyertya lobban lángra s ad némi fényt. Aki a sötétség alatt kíváncsiságból kinyitja az ablakot, hogy kinézzen, vagy kilép a házból, ott. helyben fog holtan összerogyni. Ebben a három napban maradjanak az emberek inkább házaikban, imádkozzák a rózsafüzért, és kérjék Isten irgalmát.” 

         Ezután azt látja, hogy egész nemzetek térnek vissza a katolikus egyházba, sok pogány, török és zsidó tér meg, akik buzgóságukkal megszégyenítik a keresztényeket.

Az Egyház diadala

Amikor az Úr az emberiséget már megtisztította, és a lelkeket az újültetésre előkészítette, a megtisztított egyház öröme és diadala leírhatatlanul nagy lesz. Anna Mária 1818-ban részesült először ebben a látomásban, később többször is megjelent előtte a lángok által körülnyaldosott föld, a riasztó sötétség, látja, hogy hatalmas épületek omlanak össze, mintha az ég és a föld a halállal küszködne, majd a csapásokat általános megújulás követi.
         Mindez akkor fog bekövetkezni, amikor az egyház már-már elveszítette minden lehetőségét, hogy szembeszálljon az üldöztetésekkel. A csapások nyomán feltárulnak „a szív titkos gondolatai”. A „győztesek azok lesznek - mondta az Úr -, akiknek megadom az alázatosság lelkületét”. A tisztulás azonban nem fog hosszú ideig tartani. Az idő Isten kezében van, s tetszése szerint lerövidítheti.

Az öt beteg fa

         Más alkalommal Anna Mária nagy erdőt látott és benne öt fát. Az Úr azt, mondta neki, hogy ezeknek a fáknak a gyökerei betegek, és megfertőzik az összes többi növényt is. Mielőtt az egyház győzelme bekövetkezne, ki kell irtani a nagy idők öt nagy eretnekségét.
         Msgr. Salotti magyarázata szerint ez az öt fa:

1. a nacionalizmus, 
2. liberalizmus, 
3. szabadkőművesség, 
4. modernizmus 
5. és szocializmus. 

         Anna Mária világosan megmondta előre, hogy Mastai abbé, aki annak idején Chilében a nunciatúrán attasé volt, pápa lesz, a későbbi IX. Piusz. Mivel számtalan megpróbáltatás éri, s hosszú ideig alamizsnából él, szent módjára fogja az egyházat kormányozni. Az elegáns Mastai grófot, aki huszonhat évas korában lett pap, majd kanonok, azután Imola püspöke. a négy napig tartó konklávé 1846júniusában valóban pápává választotta.
         IX. Piusz, aki az Anna Mária által festett képben magára ismert, kétszer is sürgette a boldoggá avatási per meggyorsítását, 1871 júliusában egy kihallgatás alkalmával a következőket vallotta: Anna Mária csodálatos dolgokat mondott meg előre róla, és megjövendölte, hogy eljön az a nap, mikor a Szentszék a világ minden tájáról kapott alamizsnára szorul, de nem fog szükséget szenvedni. Vallomását azzal zárta, hogy helytelen lenne Anna Mária jövendöléseinek bekövetkezhetőségét nem elismerni.

Fegyvere a hallgatás és az áldozat

         Mivel Anna Mária elhivatottsága folytán nagy szerepet töltött be a pápák védelmében, gyakran állították párhuzamba Sienai Szent Katalinnal. Anna lakását elárasztottak a szegények is, és panaszkodtak neki a pápára rossz világi uralkodása miatt. Anna lecsitította őket. Ez a pápaságot védő tevékenysége azonban elenyésző jelentőségű. Legfőbb feladata a pápaság imával való támogatása. Ez nem volt látványos dolog. Bár időnként meglátogatták egyházfejedelmek és kikérték véleményét, az ő hatékony fegyvere a hallgatás és az áldozat volt.
         A boldoggá avatási per irataiból kitűnik, hogy Jézus többször is megmondta Annának: „A te szenvedéseid szükségesek bizonyos általad ismert s előtted rejtve maradt célok érdekében. Életed hosszúvértanúság lesz, hogy megvédd a hitet az egyház javára.”
         IX. Piusz pápa a boldoggá avatás bevezető dekrétumában ezt írja:

• „Az volt a hivatása, hogy a század büszke pompáját megalázza, az istentelenek vállalkozásait meghiúsítsa. Isten egy egyszerű asszony személyében - bizonyos értelemben - erődítményt állított velük szembe”. 

Napóleon, a nagy ellenfél

         Az egyház ellen törő cselekedetek, megmozdulások közül Anna lelkét leginkább a császári politika foglalkoztatta. Titokzatos tűzgömbje révén 1791 óta kíséri figyelemmel Napóleon életét, aki akkor még kis százados volt. Naponta látja terveit, ármányait, részsikereit és végső bukását. Ecseteli Pedicini bíborosnak, msgr. Natalinak és gyóntatójának azokat az eseményeket, melyek VII. Piusz pápaságát elhomályosítják; részletesen leírja az egyházfő ötévi fogságát, a moszkvai hadjáratot, a fenyítés kezdetét, Napóleon lemondását és a pápa visszatérését Rómába. Ezáltal biztatja és vezeti az egyház férfiait; imáival kieszközli Isten ostorcsapásait.
         Mint bizalmasai vallják, „Isten kifejezetten megígérte neki, hogy az istentelenek tervei meghiúsulnak, és habár szabad utat enged nekik, fel fogja őket tartóztatni, amikor úgy gondolják, hogy diadaluk csúcsán állnak. Neki azonban készen kell lennie arra, hogy igazságosságának eleget tegyen. Mihelyt a titokzatos napban a meghiúsult terveiket látja, az Úr emlékezteti őt arra, hogy az ilyen kegyelmekért az árat újabb szenvedésekkel kell megfizetnie”.
      Míg a császár haláláról anyja, Laetizia csak nyolc hét múltán értesült, addig „szomszédja”, Anna Mária minden egyes mozzanatát pontosan nyomon követte, s el is mondta. Bizalmasainak vallomásaiból tudjuk, hogy nemcsak titokzatos napjának fényében látja, milyen új szenvedésekkel kell győzelmeiért megfizetnie, hanem szívében is, mint valami közlekedőedényben a vezeklés hullámait oly mértékben érzi emelkedni, amilyen mértékben nagy ellenfelének hatalma csökken.
         Hogy nagy szenvedéseire előkészülhessen, Isten figyelmeztető jeleként megváltozott a szívműködése: a bekövetkező baj mértéke szerint hol erősebben, hol gyengébben vert. A legtöbb rendellenesség az alatt a tizenöt év alatt lépett fel, amikor nagy ellenfelével, Napóleonnal mérkőzött, mikor egyetlenegy ember hatalomvágya hárommillió katonát kergetett halálba. E másfél évtized alatt nemcsak azokat a megpróbáltatásokat viseli el, melyekkel Isten és az emberek elárasztják, hanem megsokszorozza imáit, vezeklési gyakorlatait, zarándoklásait a Szent Péterről és Szent Pálról elnevezett bazilikákban.

Róma városának őrzőangyala lett

         Önsanyargatásaival az égtől ki akarta eszközölni az egyház győzelmét, tisztulását, békéjét, szabadságát. És Isten minden egyes csat után, az önfeláldozás elismeréseként, így nyugtatja meg: „Akaratod szerint fog történni”. Ez volt Isten válasza a csataterek és a politika győztesei számára.
         Anna Mária nem csak a pápákért és az egyházért imádkozva vállalta a szenvedést, hanem Róma városáért is.
         Titokzatos napja felvillantotta előtte titkos társaságok és más ellenségek tevékenységét, ugyanígy Istennek a könnyelmű néppel szemben tervbe vett büntetését. 1816. augusztus 31-én, a szentáldozás után, mikor bensőségesen imádkozott a városért, a népért és a papokért, az Úr ismét megszólította:

• „Tudd meg, hogy most a lelkek úgy hullanak a pokolba, mint télen a hópelyhek. Mindannyian keservesen sírnak és zokognak. Róma már nem nevezhető szentnek... Lakói úgy élnek; mint az állatok. Nem keresnek semmi mást; mint csak a kényelmet és a szórakozást, bűnös vágyaik kielégítését, sokan mégis panaszkodnak, hogy nem tudják többé elviselni nyomoruk terhét. Ha ezt meg akarnám bosszulni, bűneik miatt el kellene őket pusztítanom.” 

         Máskor így panaszkodott neki Jézus:

• „Ó, Róma, Róma! Bűnös gyermekek! Tudjátok, hogy mennyi jót tettem veletek? Megjegyzem válaszotokat! Ha majd Mennyei Atyám rendet tesz, majd meglátod, kedvesem, hogy mi lesz Róma sorsa!” 

         Anna Mária sokkal jobban tudta, mint bárki más, hogy Isten jelentéktelennek látszó dolgokat is felhasznál céljainak elérésére; egy kődarabot, amelyet Dávid parittyájából repítve segít legyőzni Góliátot, vagy Salamon fiának, Roboámnak esztelenségét, hogy Dávid házát tönkretegye.

Forrás: 

Klemm Nándor, 
Boldog Taigi Anna Mária

Illusztráció:  
Jacques-Louis David:  
Napóleon a dolgozószobájában (1812), wikipédia

További bejegyzések Boldog Taigi Anna Máriáról:

   - rövid életrajza

   - különleges adottságai

   - a titokzatos napkorong

   - a háromnapos sötétség
- család és gyermeknevelés