Ó, örök Szentháromság

Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon

       Te, örök Háromság, alkotó vagy; és én, a te alkotásod, megismertem az új teremtésben, amelyet Fiad Vérével készítettél nekem, hogy szerelmese lettél alkotásod szépségének.

         Ó, mélység, ó, örök Istenség, ó, mélységes tenger! Mit többet adhattál volna nekem, mint önmagadat? Te vagy az a tűz, ami mindig ég, és soha nem hamvad el. Te vagy az a tűz, amely elemészti magában a lélek minden önszeretetét. Te vagy az a tűz, ami elvesz minden hideget. Te világítasz, világosságod által megismertetted velem az igazságot. Te vagy az a minden világosság feletti világosság, amellyel az értelem szemének oly bőséges és természetfeletti világosságot adsz, hogy eljuttatod ezzel a hit világosságának fényére: e hitben látom, hogy lelkemnek élete van, s ebben a világosságban fogad be téged, a világosságot. A hit világosságában nyerek bölcsességet Fiadnak, az Igének bölcsességében; a hit világosságában erős, állhatatos és kitartó vagyok; a hit világosságában remélek, és ez nem engedi, hogy ellankadjak az úton. Ez a világosság mutatja az utat; és e világosság nélkül sötétben járnék; ezért kérlek, örök Atya, világosíts meg a legszentebb hit világosságával engem!
         Valóban, ez a világosság tenger, hiszen benned táplálja a lelket, csendes óceán, örök Háromság... Ez a víz tükör; benne örök Háromság, megismertetsz önmagammal... Ebben a világosságban jelensz meg előttem, te legfőbb és végtelen jó... minden szépség feletti Szépség, minden bölcsesség feletti Bölcsesség...
         Ó, örök Háromság... miért nem szeretlek Téged?

Sienai Szent Katalin, Dialógus,167

         Az Ószövetség nem ismerte a Szentháromság titkát, Krisztus nyílvánította ki nekünk. Szentháromság vasárnapján (C év) az első olvasmány a teremtetlen Bölcsesség legszebb megszemélyesítése és dicsérete - aki maga a metestesült Ige, Jézus Krisztus. 

A teremtő bölcsesség (Péld 8,22-31)

         „Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”

         Egy az Isten; egyetlen az igazság, az Atya teljesen birtokolja, és teljesen közli a Fiúval, minden ami az Atyáé, az a Fiúé is, és a Szentlélek - aki az Atyától és a Fiútól származik - elvezet minket a teljes igazságra:
         „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.” (Jn 16,12-15)

         A Szentháromság szeretete bennem van, az élet megpróbáltatásai és viharai nem ingathatják meg reményemet, csak hinnem kell az Üdvözítőben és Őt küldő Atyában, mert „az igaz a hitből él” (Róm 1,17).
         „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)
         ...a remény, hogy egy napon majd Isten dicsőségének részese leszek.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek Istennek; miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké, Ámen!