Matrona mindig hangsúlyozta, hogy nem ő segített, hanem Isten: „Mit gondolsz, Matrona Isten? Csakis Isten segít!”
A betegeket gyógyítva Matrona azt követelte, hogy bízzanak Istenben és változtassák meg életüket. Például megkérdezett egy hozzálatogató asszonyt, hogy hiszi-e, Istennek van hatalma meggyógyítani. Egy másik, epilepsziában szenvedő nőnek azt mondta, hogy vegyen részt minden vasárnapi istentiszteleten, és minden alkalommal gyónjon és járuljon szentáldozáshoz, Isten meg fogja a szentségek által gyógyítani. Azoknak, akiknek házasságát az egyház nem szentesítette, azt tanácsolta, hogy menjenek a papjukhoz és kössenek szentségi házasságot is. A kereszt nyakban való viselése Matrona tanácsára elengedhetetlen volt.
Az emberek a szokásos szükségleteikkel és problémáikkal érkeztek a Matronához: gyógyíthatatlan betegség, anyagi veszteség, családját elhagyó férj, összetört szív, munkahelyi problémák, munkahelyi zaklatás. Emellett Matrona tanácsát kikérték házasságkötéssel, költözéssel vagy munkahelyváltással kapcsolatban is.
Rengeteg fogyatékos ember is volt: egyesek rejtélyes módon megbetegedtek, mások hirtelen ugatni kezdtek, megbénultak vagy hallucináltak. Ezeket a szenvedéseket boszorkányok okozták, és démoni befolyás következményei voltak.
Egyszer négy férfi elvitt egy idős nőt Matronához. Az asszony szélmalomként integetett a kezével. Amikor Matuska elolvasta a hívek álat is mádkozható ördögűzés imáit, a nő elhallgatott és meggyógyult nyomorúságos állapotától.
Egy asszony, aki gyakran látogatta meg elmegyógyintézetbe zárt testvérét, útközben találkozott egy családdal, akinek tizennyolc éves lányukat ki kellett engedni a kórházból; a lány hazafelé menet ugatni kezdett. A asszony azt mondta az anyának: „Annyira együtt érzek veled. Elhaladunk a Tsaritsino mellett, hadd vigyük a lányát Matronuskához”. A lány apja, a tábornok, nem hallott róla, de az anya ragaszkodott hozzá a tanácshoz. Amikor a lány Matrona felé közeledett, teste merevvé vált, mint egy bot, és köpködni kezdett Matrona felé, megpróbált elszabadulni. „Hagyja csak békén, most már nem fog kárt okozni” - mondta Matrona. Elengedték. Gyötrelmében a földre esett, és vért hányt. Aztán elaludt és három napig egyhuzamban aludt. Amikor felébredt, megkérdezte az anyját: - Hol vagyunk, Mami? „Szent ember házánál vagyunk, lányom”. És mindent elmondott neki. A lány végleg meggyógyult betegségéből.
Egyszer egy fontos nő látogatta meg Matronát. Férje a háború alatt meghalt, egyetlen fia megőrült. Magától értetődik, hogy ateista volt. Európába vitte fiát, hogy híres orvosok vizsgálják meg, gyógyítsák meg de nem jártak sikerrel. - Kétségbeesve jöttem hozzád. Nincs más, ahová menjek. Matrona megkérdezte tőle: „Ha az Úr meggyógyítja a fiát, hisz-e Istenben?” - Nem értem, mit jelent - hinni. Aztán Matrona kért egy kis vizet, és hangosan imát kezdett olvasni a víz felett, az asszony jelenlétében. Aztán odaadta neki a vizet, és azt mondta: „Menj a Kascsenko kórházba, és mondd a rendőröknek, hogy szorosan fogják meg a fiadat, amikor kiviszik. Kínja lesz, de meg kell próbálnia a szemébe és a szájába szórni a vizet.”
Egy idő után az asszony ismét elment Matronához, letérdelt Matrona elé és így köszönte meg, hogy a fia meggyógyult. Elmondta, hogyan történt. A kórházba érkezett, és a látogatók termében lévő sorompóhoz közeledett, amikor fia kijött. A kis üveg a vízzel a zsebében volt. A fia végig reszketett és kiáltott: „Anya, dobd el, ami a zsebedben van! Ne kínozz! ” Megdöbbent: honnan tudta? Vizet szórt az arcára, amikor a víz szájához ért, hirtelen megnyugodott, és az értelmes lett a tekintete. „Milyen csodálatos!” - kiáltott fel. Hamarosan végleg kibocsátották a kórházból.
Matrona gyakran a beteg ember fejére tette a kezét, és azt mondta: „Egy perc múlva levágom a szárnyait, de most még harcolhat egy kicsit.” Megkérdezi: „Ki vagy te?” Hirtelen valami zümmögni kezd az ember belsejében; Matrona megismételi a kérdést, és a zümmögés egyre hangosabb lesz. Aztán imádkozik, végül azt mondván: „A szúnyognak elég volt.” És az illető újra egészséges lett.
Matrona azoknak is segített, akiknek problémái voltak a családi életben. Egyszer egy asszony odajött panaszkodott, hogy nem szerelemből ment férjhez, és férjével való kapcsolata sok kívánnivalót hagy maga után. - Ki a hibás? Te vagy a hibás. A fejünk az Úr, és az Úrnak emberképe van. Nekünk, asszonyoknak, engedelmeskednünk kell a férjünknek. Élete végéig meg kell őriznie az esküvői koronát. Tehát te vagy a hibás a kellemetlen helyzetért - mondta Matrona. A nő megfogadta Matrona tanácsát, és házassági élete jobbra változott. (Megj. esküvői korona = az ortodoxok szentségi házasságkötéskor egy-egy koronát tesznek az ara és a vőlegény fejére.)
Zinaida Zhdanova mondta Matronáról: „Matuska Matrona harcolt minden lélekért, amely eljött hozzá és megnyerte a harcot. Soha nem panaszkodott szolgálata nehézségeire. Nem tudom megbocsátani magamnak, hogy soha nem sajnáltam Matuskát, bár láttam, hogy nagyon nehéz dolga volt, megosztva mindannyiunk terheit. Azoknak a napoknak fénye még mindig melegíti szívemet. Ikonlámpák világítottak a házban, Matuska szeretete és békessége áthatotta a lelket. Szentség, öröm, béke és áldott melegség volt otthonunkban. Háborús idő volt, de mi úgy éltünk, mint a mennyben.”
 |
| Zinaida Zhdanova, Moszkva. 48 négyzetméteres szobában lakott édesanyjával egy régi faházban, itt élt a leghosszabb ideig Szent Matrona. Ez volt az a szoba, ahol az ikonok három falat foglaltak el, a padlótól a mennyezetig, s régi ikonlámpák lógtak az ikonok előtt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése