Máriás lelkület

      Marthe Robin (1902-1981), Szent Pió atya mellett a a 20. század másik nagy misztikusa, aki Krisztus sebhelyeit 51 éven át viselte. 

      Marthe mindig is csodálta Lisieux-i Szent Terézt, akit 1925-ben avatott szentté XI. Piusz pápa. Amikor 1926. októberében Marthe súlyosan megbetegszik és már az utolsó kenetet is feladják neki,   Lisieux-i Kis Szent Teréz háromszor megjelenik Marthe-nak és megígéri neki, hogy nem fog meghalni, hanem meggyógyul és küldetése kiterjed az egész világra. 

      1930. szeptember egyik utolsó napján Jézus azt kérdi tőle, akar-e olyan lenni, mint ő. A felelete: „Íme a te szolgálóleányod.” Pár nap múlva, október 4-én, Szent Ferenc napja táján részesül a szent sebhelyek kegyelmében. Ettől kezdve péntekenként átéli Jézus szenvedését, s 50 éven át nem tud se enni, se inni, se aludni – csak az Oltáriszentség a tápláléka. Orvosok vizsgálják, a jelenségekre nem találnak természetes magyarázatot.

Marthe és a Szűzanya 

       Saint-Martin d'Aout (Châteauneuf-de-Galaure-hoz közel eső község) egy volt plébánosa, Joseph Petit atya mesélte, amikor még élt, hogy egyszer Garrigou-Lagrange atyát elvitte Marthe Robin-hez. Ez a nemzetközi hírű tomista dominikánus atya, aki Rómában az Angelikumban tanított, kissé szkeptikus volt a stigmatizált Marthe ügyében. A nála tett látogatás azonban teljesen megdöbbentette a tudós embert; útközben magában beszélt; így szólt magához: „Ha te így tudnál beszélni a Szűzanyáról!” Később, halála előtt nem sokkal, hallották, amint azt mondta: „Mi vagyok én ehhez az alázatos leányhoz képest?”

      Finet atya 1936. február 10-én délután először találkozott vele, Marthe egy órán keresztül „Égi Anyácskájáról” beszélt neki. Ez a két anekdota érzékelteti, milyen szoros kapcsolatban volt Marthe azzal, akit minden kegyelmek Közvetítőjének[1] szeretett nevezni. Marthe úgy gondolta, hogy ez lehet a Szűzanya kedvenc, hozzá szóló megszólítása. 

Marthe elmagyarázza Mária Isten tervében elfoglalt különleges helyét 

      Egy napon bizonyára kiadják majd mindazt, amit Marthe mondott vagy diktált „az új Éváról”, „Noé bárkájáról”, aki újra elindította az emberiséget az úton, az angyali üdvözletkor kimondott „igen” által. 

      Marthe számára ez volt az igazán történelmi esemény: 

• „A Szentháromság - mondta - Kedvese ajkáról a szűzi választ várja, hogy elküldje szívébe az őt örök életre keltő Leheletet.” 

      Az Evangélium, vagyis a Jó Hír, az Angyal Máriánál tett látogatásával kezdődik. Máriával együtt örvendezik Marthe ezen esemény fölött, amikor reggel, délben és este elmondja az Úrangyalát. A Szeretet Közössége pedig hűségesen követi ezt a hagyományt. Ilyenformán Marthe máriás lelke nem jelzők irodalmi szőttese, hanem szilárd teológiai alapokon nyugszik. Isten Mária nélkül is elküldhette volna Fiát az embereknek, de Ő azt akarta, hogy legyen édesanyja, hogy egészen osztozzon az ember sorsában: „A Szeplőtelen Szűz Mária tehát az egyetlen a föld kerekén, aki Fiút ad Istennek.” 

      Ebből következik, hogy Mária különleges helyet foglal el Isten tervében.

• „Úgy szeretett minket valamennyiünket az Isten, hogy egyszülött Fiát adta nekünk, és Márián keresztül adta, hogy Anyát adjon nekünk, Közvetítőt az Ő oldalán.” 

      Marthe gyermeki szívvel ebből a teológiából élt. Ha lebénult keze nem morzsolgathat is rózsafüzért, ajkán reggeltől estig ott az „Üdvözlégy Mária” - és Marthe szívesen invitálta látogatóit is, hogy mondják vele az Úrangyalát. Mit vár Marthe Máriától Hogy mit is vár ő Máriától, azt Marthe egy Mindenszentekkor komponált imában mondja el. 

•  „Ó, kedves Anya, aki oly jól ismered a Szentség és a Szeretet útjait, taníts meg, hogy gyakran emeljük fel szívünket és lelkünket a Szentháromsághoz, hogy tiszteletteljesen ragaszkodjunk Hozzá és figyelmünk rajta megnyugodjon. És, mivel te velünk jársz az örök élet útján, ne légy távol a szeretetedbe fogadott zarándokoktól: fordítsd ránk irgalmas tekintetedet, vonzz bennünket tisztaságodba, árassz el édességeddel, vigyél a Fénybe és a Szeretetbe minket, vigyél mindig messzebb az égi fényességbe; hogy többé semmi se zavarhassa békességünket, semmi se zökkentsen ki az Istenről való elmélkedésből; hanem minden perccel egyre mélyebbre hatolhassunk a Fenséges Misztérium mélységeibe, amíg csak lelkünk, az isteni egység megvilágosodásában, minden dolgot az örök Szeretet és az Egység fényében nem lát. Úgy legyen.” 

      Ebben az imában újra halljuk a Marthe-tól már megszokott lírai hangot, a stílus azonban mit sem vesz el a szöveg teológiai pontosságából. Mária dicsősége, Marthe általunk ismert szövegei szerint, abból fakad, hogy nekünk adja Fiát. 

 Cháteauneuf-de-Galaure, Mária földje 

      Emlékszünk még Marthe legidősebb nővére, Mme. Serve tanúságtételére: „Tudom, hogy édesanyánk mindig mondogatta, hogy a Szűzanya meg szokott jelenni Marthe-nak.” Ha ez az egyetlen tanúságtétel lenne, nem lenne elegendő, azonban sokan mások is erről számolnak be. Betton atya, akiről filozófia tanári minőségében már szóltunk, és aki 1934-ben St-Rambert-d'Albon plébánosa lett, beszélt Marthe-tal a jelenésekről. 

• Marthe így jellemezte a Szűzanyát:  „Leginkább a mosolyát látom” Lisieux-i Szent Terézt is a Szűzanya elragadó mosolya gyógyította meg: „S mert nem talált semmilyen segítséget a földön, a szegény kis Teréz is Égi Édesanyja felé fordult, s tiszta szívéből imádkozott, hogy könyörüljön meg rajta végre... A Szent Szüzet hirtelen szépnek láttam, olyan szépnek, amilyen szépet életemben nem láttam még, arcáról jóság és kimondhatatlan gyöngédség sugárzott, de az, ami a lelkem mélyére hatolt, a „Szent Szűz elragadó mosolya” volt. S ekkor minden fájdalmam elcsitult, szememből két nagy könnycsepp fakadt s gördült le az arcomon csendesen, de ezek a legtisztább öröm könnyei voltak...”

      Részemről (meséli az a St-Rambert-i asszony, aki Betton atya szavait elmondta nekünk), a Marthe Robint ért kritikák miatt azt mondtam Betton atyának, hogy remélem, nem a démon keze van a dologban. Azt felelte az atya: „Ebben egészen biztos lehet!” Finet atya a Dombra zarándokoló lelkigyakorlatozóknak szereti mondogatni: „Itt Mária földjén járnak.” 

      Marthe imái mélyek és szépek, a Szentlélekhez szóló imája 1937-ben született „Egy gyöngyszem” - mondta róla egy domonkos szerzetes Finet atyának. 

Ima a Szentlélekhez 

      „Szent és Örök Háromság - mondja Marthe -, imádlak és dicsőítelek Önmagadért, Műveidért, Lényeged egységéért, Személyeid egyenlőségéért, Tudásod mélységéért, Bölcsességed nagyságáért, Gondviselésed irgalmáért, Titkaid gyönyörűségéért, Teremtésed teljességéért, amelyben Isten emberré lesz, és egy Szűz választatik: Isten Anyja.” 

      Miután hosszan csodálta Jézus Megtestesülését, hogy az emberekkel „közösségbe és kapcsolatba” lépjen, Marthe hármas imádással fejezi be imáját:  

      „Istenem, Mindenható Atyám, imádom végtelen Szeretetedet, amely arra indított, hogy Fiadat, egyetlen örök Gyönyörűségedet, Szemedfényét add, hogy az eredendő bűn és sok mai vétkünk elveszítse Őt. Ugyanezt az Isteni Szeretetet imádom azért, ahogyan a Megtestesülést megvalósította.

      Nem Mindenható Erődhöz, hanem Isteni Bölcsességedhez, Jóságodhoz, Irgalmadhoz, Szeretetedhez folyamodtál. Vajon jöhettél-e volna közelebb hozzánk, ha más eszközt választasz? És ki sejtheti azt, hogy milyen nagyon drága kincs Számodra Szűz Mária? 

      Megalkottad és a Kegyelem legnagyobb ajándékaival gazdagítottad őt, hogy Egyszülöttednek méltó Anyja legyen. Természet, Kegyelem és Dicsőség tekintetében Isteni Kezed legszebb alkotása Ó. A teremtett létezők között egyetlen egyet sem alkottál, aki a Boldogságos Szűznél nagyobb, nemesebb és tökéletesebb lehetne. 

      Ó, Örök és Isteni Ige, a Te Megtestesülésed a világ középpontja, amely kihat az időkön túlra, és az Örökkévalóságot magába öleli. 

      Imádlak azért, hogy elfogadod Atyád kezéből a mindenek felett való küldetést, azt, hogy megválts, megments, a bűn szolgaságából megszabadíts minket, visszahelyezz méltóságunkba, visszaadd nekünk a bűnök elkövetése által elvesztett Kegyelmi Életet, és a Dicsőséges Örök Életre meghívj és elvezess minket! 

      Imádlak, ó, Jézus, azért, hogy Dicsőséged fényétől megfosztani hagyod magad, hogy olyanná legyél, mint mi emberek!... De mit mondhatok, Isteni Ige, Máriával való kapcsolatodról az Angyali Üdvözlet pillanatában?... 

      E szeplőtelen Szűz Fia óhajtasz lenni, mivel Isten Egyszülött Fia vagy, és mert magad mellett Anyát akarsz nekünk adni! Isten a Te Atyád, Édesanyádnak pedig Máriát választottad, hogy nekünk add őt, mindannyiunknak! 

      Mindenható hatalmad és Végtelen Jóságod által méltóvá teszed őt, hogy Isten Anyja legyen, és így valóban minden ember Anyja is. A földi életben, hogy műved beteljesedjék, alázattal engedelmeskedsz neki. Az Égben pedig már megkapta tőled az ő szent méltóságához illő Dicsőséget. 

      Imádlak Hatalom, Fény és Szeretet Lelke! Aki Máriában a Megtestesülés dicső művét kiteljesíted. 

      Úgy láttad jónak, hogy a Szeretetnek e műve a Szeretet sajátja legyen, az Atya és a Fiú közötti Elő Kapocsé. Milyen tökéletességgel ruháztad fel Isten Dicső Anyjának Szeplőtelen Lelkét, ó, Isteni Megszentelő, aki minden erénnyel, minden kegyelemmel és minden adománnyal elárasztottad őt! 

      Szeretet Lelke, imádlak Téged, aki csodálatosan megalkottad Máriában a mi Isteni Megváltónk testét! Meghajolok e Nagy Titok előtt; e csoda láttán elnémul a szívem: - Et concepit de Spirito Sancto- és egész lényem hálával telik el.” 

Néhány kis történet

       A Marthe Robin által Szűz Mariától kieszközölt gyógyulások történetéből egész kis füzér kerekedne. Csak kettőt hadd meséljek el azok közül, amelyek feljegyzésre kerültek Châteauneuf-de-Galaure-ban. 

      Az első:

• „1946-ban volt. Kisfiamnak, Gilbert-nek a testén fekély keletkezett. Kis idő múltán karja megdagadt, lebénult. Elmentem Rey doktorhoz, aki akkor költözött Châteauneuf-be; azt mondta nekem: nem vállalhatom érte a felelősséget, mert most egy időre elutazom. Akkor elmentem a St-Sorlin-i doktorhoz, aki jobbnak látta, ha továbbküld Beaurepaire-i kollégájához. Nem értettek egyet sem a diagnózisban, sem abban, milyen kezelésre lenne szükség. Elmondtam mindezt Marthe-nak. Azt mondta: „Menjetek el a Lyon-i kórházba”! Ott már nem volt hely... De egy ismerős (a Közösségben később Colon atya) szólt néhány szót az érdekünkben a Debrousse kórházban. Amikor odaértünk, azzal fogadtak: „Épp ideje volt! Ez csontfekély! Lehet, hogy amputálnunk kell a karját.” Megint elmeséltem Marthe-nak, aki élénken reagált: „Nem, a Szűzanya nem teszi ezt veletek! Ha meggyógyítja, akkor nem vághatják le a karját!” És végül is Gilbert karját tényleg nem vágták le.” Aki nekünk ezt a történetet elmesélte, ezzel zárta: Marthe gyakran mondogatta: „Tegyetek meg mindent, ami emberileg lehetséges, én pedig majd imádkozom...” 

      A második gyógyulás történet 1960-ból származik. A meggyógyított kislány szülei mesélik:

• „Marthe mindig jelen volt házas- és családi életünkben. Osztozott velünk nagy örömeinkben és nagy fájdalmainkban, életünk minden eseményét megbeszéltük vele. 1960-ban három koraszülött kislányunk született. A legelsőként megszületett nagyon hamar meg is halt, a legkisebb pedig, aki születésekor alig nyomott egy kilót, nem tudni, hogyan, a gyermekágyban elkapott egy légcső-és tüdőgyulladást, ami egészséges babánál is igen veszélyes betegség, egy ennyire kicsi, kiszolgáltatott lénynél pedig reménytelen eset. Forró kérésünkre a kiságynál egymást váltotta a Valence-i doktor, a nővér (aki az életért való küzdelmünkben a gondoskodás, de különösen imái által teljes szívével részt vett...), a bábák és ápolónők, akik azt mondogatták: „meg fog halni”. A baba a kiságyban hol elfeketült, hol pedig, ha sikerült egy evőkanálnyi tejet meginnia a cumisüvegből, olyan fehér lett, mint a fal. Mi pedig, Marthe és a Közösség imájának támaszával, újra meg újra Máriára, Istenre bíztuk magunkat. A Valence-i katedrálisban, ahová betértem imádkozni egy nagyon kétségbeesett napon, bementem a sekrestyébe, és egy paptól... Lourdes-i vizet kértem. Aznap este a pap a kislányért misézett (azt hiszem, a Szent Szív ünnepe volt aznap), én pedig magammal vittem egy kisflaskában a vizet, amit a kiságyba tettünk, az orvos nagy megdöbbenésére, aki egyébként református volt. Ő azt akarta, hogy forraljuk fel... Amikor a kicsi tudott inni, a nővér néhány csepp vizet a cumisüvegbe tett... Az orvos nem hitt a gyógyulásában, és minden nap, amikor a csecsemőosztályra bejött, azt mondogatta: „Még itt van? Meg se tudom vizsgálni. Ha a hátára fordítanánk, az ujjaink között halna meg...” Amikor egészen meggyógyult a kislány, találkoztam a kórház folyosóján az orvossal, és megköszöntem neki a gondoskodást. Azt felelte: „Hát lehet, hogy én ápoltam, de nem én gyógyítottam meg!” Amikor Marthe-nak elmeséltük és köszönetet mondtuk neki, azt mondta halkan; „A Szűzanya volt az!” 

___________________________

[1] Kilenced a minden kegyelmek Közvetítőjéhez itt.

Forrás:

       Remélhető, hogy idővel az Egyház Marthe Robint is a boldogok sorába emeli. 

Ima: 

      Istenünk, te boldogemlékű Márta szolgálódat Fiad szenvedésének részesévé, a szent sebhelyek viselőjévé és apostoli művek elindítójává tetted. Segíts minket, hogy példájára a Krisztus-követés útján napról napra előbbre haladjunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. 

Videó Marthe Robinról: 

http://www.gloria.tv/?media=144047