„Nem színlelt szeretetben” [7]

(A kilenced bevezetője és a teljes költemény itt olvasható.)

•     „Szeresse nagyon azokat, akik ellentmondanak, és nem szeretik Önt, mert ily módon szeretet születik azokban a szívekben, amelyekben eddig nem volt. Tegyen úgy, ahogy Isten bánik velünk, aki szeret minket, hogy mi is szerethessük Őt, azzal a szeretettel, amelyet Tőle kapunk.” (Keresztes Szent János levele egy kármelita nővérnek 1591 végén) 

Hetedik nap

Napi bevezető ima:

       

• Fordulj mély alázattal és gyermeki bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához, aki a Bölcsesség széke, ajánld fel neki háromféle lelki képességedet, és így imádkozz: „Szűzanyám, te légy emlékezetemben, hogy hozzád hasonlóan az Úr Jézusra vonatkozókon kívül minden más emléket kivessek abból; világosítsd meg értelmemet, hogy Szent Fiadén kívül minden más ismeretet eltávolítsak belőle; és vezéreld akaratomat, hogy csak Isten akaratát tegyem.” Alázd meg magad Mária előtt! Légy olyan, mint egy kis koldus, aki alamizsnát kér! Könyörögj ki buzgón Jézus kegyelmeinek e kiosztójától, e jóságos Kincstárnokától minden kegyelmet, egyesülj az Ő Szeplőtelen Szívével, s ha nem menne az elmélkedés, csak szólítsd Őt így: „Szűz Mária drága Szíve, légy a menedékem!” Majd rögtön fűzd hozzá: „Jézusom, irgalmazz nekem!” A nap folyamán pedig gyakran jussanak eszedbe, amit a reggel az elmélkedésnél elhatároztál. 

( Monforti Grignon Szent Lajos tanácsa a „Mária által Jézushoz” című könyvből.)

3. versszak

Ó tűzlámpák világa,

Amelynek fénysugáriban

Érzéki lényem mély barlangjai

- Pedig vak volt az és sötét - 

Csodás szépséggel hintenek 

A kedvesükre fényt és egyben meleget. 

      Ebben a versszakban a lélek magasztalóan mondja el Jegyesének, hogy milyen nagy kegyelmeket kapott a vele való egyesülés révén. Azt mondja itt, hogy ennek folytán sok és magasztos ismeretet szerzett Őreá vonatkozóan. Ezek mind tele vannak szeretettel. Megvilágítják és szeretettel árasztják el az ő lelki tehetségeit és érzéki részét, amely ezelőtt az egyesülés előtt sötét volt és vak. Most már ezek a tehetségek és érzékek fényesek és melegek a szeretettől s így fényt és szeretetet képesek árasztani arra, aki megvilágosította és szeretetre gyullasztotta őket. Mert az igazi szerető akkor van csak megelégedve, ha mindazt, amire csak képes, amije van és amit kapott, kedvesére fordíthatja. (ÉSz 3,1) 

Ó tűzlámpák világa.

      Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a lámpának két tulajdonsága van, tudniillik fényt ad és meleget. Hogy pedig megérthessük, miféle lámpákról beszél itt a lélek, miként égnek, lobognak benne és hogyan melegítik, meg kell jegyeznünk, hogy Isten az Ő egyetlen és egyszerű létében azonos az Ő összes tulajdonságainak végtelenségével és nagyságával, amennyiben mindenható, végtelenül bölcs, jóságos, irgalmas, igazságos, hatalmas, szerető, stb. és még végtelen sok más tökéletessége van, amelyeket nem ismerünk. Mivel pedig Ő minden összetételt kizáró, egyszerű lényege folytán mindezekkel azonos, midőn egyesülve van a lélekkel és jónak látja vele közölni ezt az ismeretet, akkor az világosan látja benne mindezeket a tökéletességeket és nagyságokat, tudniillik a mindenhatóságot, bölcsességet, jóságot, irgalmasságot és így tovább, és mivel ezeknek a dolgoknak mindegyike maga Isten az Ő egyetlen lényegében; vagyis az Atya, a Fiú és a Szentlélek minden egyes tulajdonsága maga Isten; s mivel Isten, mint föntebb mondottuk, végtelen isteni fény és végtelen isteni tűz: ebből az következik, hogy e végtelen számban levő tulajdonságok mindegyike úgy ragyog és melegít, mint Isten. (ÉSz 3,2)

      Hozzátesszük még azt is, hogy a lélek élvezete, amely a szeretetnek ebben az elragadtatásában, e lámpák világának és tüzének hatása alatt eltölti, csodálatos és végtelen nagy, mert tömegét növeli a lámpák sokasága, amennyiben mindegyikük szeretetre gyullasztja; egyik a másiknak melegét fokozza; egyiknek lángja a másikét magasabbra lobogtatja; egyiknek világossága a másikét még fényesebbé teszi, mert hiszen minden egyes isteni tulajdonságból megismerhető a másik, úgyhogy valamennyien együtt egy fényt és egy tüzet alkotnak és mindegyikük fényes tűz. (...) Belátja, hogy mennyire igaza van az Énekek-Éneke arájának, midőn azt mondja, hogy a szeretet lámpái tüzes és lángoló lámpák. (8, 6.) „Mely szépek a te lépéseid a sarukban, fejedelmi leány!” (7, 1.) Ki tudná elmondani a te gyönyörűségednek és fenségednek nagyszerűségét és rendkívüliségét a te lámpáidnak csodálatos fényében és szeretetében?! (ÉSz 3,5) 

      Ki tudná azt kimondani, ó boldog lélek, hogy mit érzel ilyenkor, midőn látod, hogy Jegyesed ennyire szeret és ennyire becsül. A te akaratod olyan, mint az aráé; hasonló egy rakás búzához, amelyet liliomok fednek és környékeznek. (Én 7, 2) Mert az élet kenyerének e búzaszemeiben, amelyeket te itt együttesen élvezel, a téged körülvevő erények liliomai gyönyörködtetik szemedet. Ezek azok a királyleányok, akikről Dávid beszél, akik téged mirrhával, ámbrával és egyéb illatszerekkel gyönyörködtetnek. Azok az ismeretek, amelyeket Kedvesed saját szépségeit és erényeit illetőleg veled közöl, az Ő leányai, akikbe te annyira bele vagy merülve és öntve, hogy magad is az élő vizek forrásává lettél - amelyek rohanva folynak a Libanonról - vagyis Istenről. (Én 4, 15) (ÉSz 3,7)

Amelyek fénysugáriban. 

      Hogy pedig megértsük, hogy micsodák ezeknek a lámpáknak fénysugarai, amelyekről itt a lélek beszél, s hogy miként ragyog tőlük maga a lélek is, tudnunk kell, hogy ezek a fénysugarak nem egyebek, mint azok a szerelmes ismeretek, amelyeket az isteni tulajdonságok lámpásai közölnek önmagukról a lélekkel. Természetesen, ez tehetségeit tekintve, egyesülésben lévén, maga is ragyog, mint ők maguk, mert szellemi fénysugarakká változik át. Ez a hasonlat, amelynek alapján a lélek a szeretet hevével hinti ezeket a fénysugarakat, nem úgy értendő, mint ahogy az anyagi lámpákkal van a dolog, amelyek fényükkel a körülöttük levő tárgyakat világítják meg, hanem úgy, mintha olyan tárgyról volna szó, amely benn van a lángjukban, mert a lélek benn van ezekben a fénysugarakban; s ezért mondja, hogy: „Amelyek fénysugáriban”; s ezzel hangsúlyozza azt, hogy benn van. (ÉSz 3,9)
       Ezen az alapon meg fogjuk érteni, hogy a lélek tehetségeivel együtt Isten fénysugarainak bensejében ragyogóvá lesz, s ezen isteni lángnak lobogása (vagyis azok a lángkitörések és fellobbanások, amelyekről fentebb volt szó), nem származik sem egyedül a Szentlélek lángjává alakult lélektől, sem kizárólag a Szentlélektől, hanem ez utóbbitól és a lélektől együttesen, amennyiben Ő lobogtatja a lelket, mint a tűz az izzó levegőt. Így azután Istennek és a léleknek ezek az együttes buzdulatai, nemcsak fénysugarak, hanem megdicsőülései is a léleknek. Hiszen ezek a buzdulatok és lobogások nem egyebek, mint azok a vidám játékok és mulatozások, amelyeket az első versszak második sora szerint a Szentlélek rendez a lélekben, s amelyeknél mindig úgy látszik, hogy most akarja neki véglegesen megadni az örök életet, hogy be akarja fejezni művét és átviszi őt a tökéletes dicsőség állapotába, hogy teljesen magába akarja fogadni őt. (Ész 3,10)
      Ó feneketlen mélysége a gyönyörűségeknek, amely annál változatosabb és gazdagabb vagy, minél inkább össze vannak foglalva kincseid a Te egyetlen létednek végtelen egyszerűségébe és egységébe! (ÉSz 3,17)

15 perc elcsendesedés, ima...

Befejezés: 

Hálaadás. Veni Creator Spiritus himnusz (Teremtő Lélek, jöjj közénk...).