Oldalak

2011. ápr. 30.

Isteni Irgalmasság Vasárnapja

      Ezen az ünnepen teljes búcsú nyerhető a Pænitentiaria Apostolica 2002. június 26-i dekrétuma szerint. Holnap egyúttal elsővasárnap, munkás Szent József ünnepe, Anyák napja, megkezdődnek a májusi ájtatosságok a Szűzanya tiszteletére.
      Boldoggá avatják II. János Pál pápát!
      Kegyelem-eső.
     Megkezdődött az Örök Városban az éjszakai imavirrasztás a holnapi nagy napra, és élőben követhető a Vatikán honlapján.



Angelo Comastri bíboros[1] imája Boldog II. János Pál pápa közbenjárásáért

      Boldog János Pál, a mennyek ablakából add ránk áldásodat! Áldd meg az egyházat, amelyet annyira szerettél, amelyet szolgáltál és vezettél. Bátran ösztönözted, hogy haladjon előbbre a világ útjain, hogy elvigye Jézust mindenkihez és mindenkit elvezessen Jézushoz. Áldd meg a fiatalokat, akiket szenvedélyesen szerettél. Eszközöld ki, hogy ismét álmodjanak, hogy ismét feltekintsenek az égre, hogy megtalálják a fényt, amely megvilágítja itt lent az élet ösvényeit.
      Áldd meg a családokat, áldj meg minden családot! Te megérezted a sátán támadását ez ellen az értékes és nélkülözhetetlen égi szikra ellen, amelyet Isten gyújtott meg a földön. János Pál, imáiddal oltalmazd a családot!
      Imádkozz az egész világért, amelyet még mindig feszültségek, háborúk és igazságtalanságok sújtanak. Te küzdöttél a háború ellen, szorgalmaztad a párbeszédet és elhintetted a szeretet magvait: imádkozz értünk, hogy mi is fáradhatatlanul a béke munkásai lehessünk.


      Boldog János Pál, a mennyek ablakából áraszd ránk, mindnyájunkra Isten áldását. Amen.

_____________________
[1] Angelo Comastri bíboros – a pápa vatikánvárosi helynöke

2011. ápr. 25.

Ételszentelés

      Jó szokás szerint Húsvét vasárnap reggel 8-tól ételszentelés volt  a tapstéren, bevezetőként a Püspök atya tartott egy kis homíliát, és a végén elénekeltük a Pápai, a Magyar és a Székely himnuszt, ebben sorrendben. Úgy 9 óra tájban értünk haza. Majd elmentünk a fél 10-es szentmisére, éhgyomorral természetesen:) A szentmise végén plébánosunk a hirdetéseknél elmondta, hogy fél kilenc után felhívta  telefonon egy paptestvére Csíkszentlélekről, tőlünk jó 5 km-re levő település a dombok közt, hogy éppen ételszentelést tartott, de meg kellett álljanak, mert meghallották, hogy Csíkszeredában egy szívvel-lélekkel énekeljük a Székely Himnuszt!





2011. ápr. 22.

Kilenced az Isteni Irgalmassághoz

      Az Apostoli Penitenciária 2002. június 29-én kelt dekrétuma szerint teljes búcsú nyerhető Irgalmasság Vasárnapján a szokásos feltételek mellett. Az ünneppel kapcsolatban érdemes idézni Jézus szavait, melyeket Szent Fausztina nővér naplójában olvasunk. „Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet (az Irgalmas Jézus képét) húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az irgalmasság ünnepe!” (Napló 49.) „...Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére” (Napló 699.)

      A kilenced nagypénteken kezdődik. Ez a nap - húsvét ünnepével együtt - Isten irgalmas szeretetének csúcspontja.

Kilenced az Isteni Irgalmassághoz

      1209
      Ezt a kilencedet Jézus íratta le velem, s azt parancsolta, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjam el. Nagypénteken kell elkezdeni.
      „Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába. Ez lesz feladatod most és a jövendő életben. Egy lélektől sem tagadok meg semmit, akiket irgalmam forrásához vezetsz. Atyámat mindennap fogod kérni, hogy keserves kínszenvedésemre való tekintettel adja kegyelmeit ezeknek a lelkeknek.”

      Azt válaszoltam: „Jézusom, nem tudom, hogyan kell tartanom ezt a kilencedet, s mely lelkeket kell először is legirgalmasabb Szívedhez vezetnem.” - Jézus azt mondta, hogy mindennap meg fogja mondani, mely lelkeket kell aznap Szívéhez vezetnem.

Első nap


      „Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek.”

      1211 Legirgalmasabb Jézus, aki könyörületes vagy irántunk, és megbocsátasz nekünk, ne nézd bűneinket, hanem bizalmunkat, (58) mellyel végtelen jóságodhoz járulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts örökké ott minket. Könyörgünk Hozzád szereteted által, amely az Atyával és a Szentlélekkel köt össze Téged.

      Ó, Isten irgalmának mindenhatósága,
      A bűnös ember egyetlen mentsvára,
      Te az irgalom és könyörület tengere vagy,
      Ki alázattal kér, megsegíted azt.

      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Ámen.

      1212
Második nap

      „Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.”

      1213 Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok, akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.

      Az isteni szeretet forrása
      A tiszta szívekben lel lakásra,
      Kik az irgalom tengerében megfürödtek,
      S mint fénylő csillagok tündökölnek.

      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel (59) szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és lányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívbe bezártad őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen.

      1214
Harmadik nap

      „Ma minden jámbor és hűséges lelket vezess hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek vigasztaltak meg keresztutamon, ők voltak részemre a keserűség tengerében a vigaszt nyújtó csepp.”

      1215 Legirgalmasabb Jézus, aki bőven juttatod irgalmasságod kimeríthetetlen kincstárából mindenkinek kegyelmeidet, végy fel mindnyájunkat legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts ott minket az egész örökkévalóságon át. Felfoghatatlan szeretetedre kérünk, mellyel szent Szíved a mennyei Atya iránt lángol.

      Kifürkészhetetlenek az irgalom csodái,
      Sem a bűnös, sem az igaz nem képes átlátni.
      Mindenkire könyörülő szemmel nézel,
      Mindenkit szereteteddel érsz el.

      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a Szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat. Ámen.

Negyedik nap

      1216 „Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!”

      1217 Legkegyelmesebb Jézus! Világ világossága! Fogadd be legkegyelmesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!

      Szereteted fényessége
      Gyújtson világot a lelkek éjébe!
      Add, hogy Téged ők is megismerjenek,
      És irgalmasságodért velünk együtt dicsérjenek.

      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek Téged, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár! Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen nagy boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmadat örökkön-örökké! Ámen.

      1218
Ötödik nap


      „Ma vezesd az eretnekeket és szakadárokat hozzám, s merítsd őket irgalmasságom tengerébe! Keserves szenvedést okozva megszaggatták testemet és szívemet - az én Egyházamat. Ha visszatérnek az Egyház egységébe, begyógyulnak[333] sebeim, és így enyhítik kínjaimat.”

(61)
      Kik egységed köntösét szétszaggatták,
      Szíved számukra is irgalom-forrás.
      Irgalmad mindenhatósága, ó Istenem,
      Tévedéseikből kihozhatja e lelkeket.

      1219 Ó, legirgalmasabb Jézus, ki maga vagy a jóság, Te nem tagadod meg világosságodat azoktól, akik Hozzád könyörögnek. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába az eretnekek és szakadárok lelkét! Világosságoddal vezesd vissza őket az Egyházzal való egységbe, hogy ők is örökké dicsérjék irgalmad bőségét!

      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel az eretnekekre és a tévelygő lelkekre, akik elfecsérelték jóságodat, és visszaéltek kegyelmeiddel, makacs megátalkodottságukkal kitartva tévedéseikben. Ne nézd bűneiket, hanem Fiad szeretetét, és keserves kínszenvedését, melyeket értük vállalt, hiszen őket is Szívébe zárta. Add, hogy ezek a lelkek is nagy irgalmasságodat magasztalják örökkön-örökké! Ámen.

      1220
Hatodik nap


      „Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább szívemhez. Keserves kínhalálomban ők erősítettek meg. Úgy láttam őket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják őrizni. A kegyelmek özönét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni. Ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat.”

      1221 (62) Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket s a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben gyönyörködnek az ég lakói, s a mennyei Atya különös kedvét leli bennük. Mint illatos bokréta, úgy virítanak az Úr trónja előtt. Felszálló illatukat maga az Úr élvezi. Jézus irgalmas Szívében állandó lakhelyük van ezeknek a lelkeknek, és szünet nélkül éneklik Isten szeretetének és irgalmának himnuszát.

      1222
      Az igazán alázatos és szelíd lélek
      Már itt a földön a mennyországgal élhet.
      S alázatos szívének illata
      Magát a Teremtőt is megragadja.

      1223 Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! Valamennyien Jézus irgalmas Szívének lakói. Ők hasonlítanak legjobban szent Fiadra. Lelkük illata felszáll a földről egészen mennyei trónodig. Irgalmasság és végtelen Jóság Atyja, kérlek ezen lelkek iránt érzett szeretetedre és tetszésedre, áldd meg az egész világot, hogy minden lélek együtt zengje irgalmasságod dicséretét mindörökkön-örökké! Ámen.

Hetedik nap


      1224 „Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ők irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelmemben.”

      1225 (63) Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.

      A lelket, ki Urának jóságát hirdeti,
      Isten különösképpen szereti.
      Mindig közel van az élő víz forrásához,
      Ki kegyelmet merít az Isten irgalmából.

      Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat - végtelen irgalmasságodat - különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. Ezek a lelkek olyanok, mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát énekli a Mindenhatónak. Kérlek, Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat Beléd helyezett bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: „A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.”

      1226
Nyolcadik nap

      „Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának (64) valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.”

      1227 Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.
      A tisztítótűz szörnyű hőségéből
      Irgalmadhoz kiáltás száll e kínok mélyéből.
      És vigaszt, enyhülést, hűsítést ad.
      A szívedből folyt vér- és vízpatak.

      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.

      1228
Kilencedik nap

      „Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd be őket irgalmam mélyébe. Ezek a lelkek sebzik meg legfájdalmasabban szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lélektől undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: Atyám, ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a te akaratod! - E lelkek utolsó (65) esélye irgalmamhoz való menekülésük lehet.”

      1229 Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Legirgalmasabb Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó, bárcsak felmelegednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkek, kik hasonlók a holt lelkekhez, s méltán undort keltenek Benned! Ó, jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen Te mindent megtehetsz.

      A tűz és a jég együtt meg nem lehet,
      Mert vagy a tűz huny ki, vagy a jég enged.
      Ó, Uram, irgalmad még nagyobb
      Nyomorúságot is megold.

      Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét...

      1230 (66)
      Ó, örök nap, ó, vágyaim napja,
      Téged vágyakozva, sóvárogva várlak.
      Szeretetem hamarosan fellebbenti fátylad,
      S üdvösségem Benned valóra válhat.
      Ó, gyönyörű nap, semmihez sem fogható pillanat,
      Mikor először pillantom meg Istenem,
      Lelkem Jegyesét, ki az urak Ura.
      Érzem, lelkemen nem lesz úr félelem.
      Ó, ünnepélyes nap, ó, fényesség napja,
      Midőn lelkem megismeri Urát az Ő fenségében,
      Isten szeretete egészen magába olvasztja,
      S a lélek megérti - száműzetésének immár vége.
      Ó, boldog, ó, áldott nap,
      Melyen szívem örök szeretetre gyullad Irántad.
      Már most is érezlek, Jézus, bár még elrejt fátylad,
      Életemben és halálomban elragadtatással áldlak.
      Ó, örök nap, melyre egész életemben várok!
      Téged óhajtlak, ó, Istenem, egyedül csak Utánad vágyom.
      Szívemben csak Te élsz.
      Minden, mi létezik, semmi nekem.
      Ó, gyönyörűség, örök boldogság napja,
      Ó, fenséges Isten, drága jegyesem,
      Tudod, hogy szűzi szívedre hajtom a fejemet.


Függelék:

Az Irgalmasság órája

      1937. októberében Krakkóban Fausztina nővér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: „Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára.” (Napló 1572) Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, ami Isten Irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: „Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! - mondta Fausztinának - Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban - ha röviden is - ott, ahol éppen vagy.” (Napló 1572)

Három feltétel van, melyek szükségesek az ebben az órában mondott ima meghallgatásához:
1.) Az imát Jézushoz intézzük.
2.) Délután háromkor történjék.
3.) Jézus kínszenvedéseinek értékére hivatkozzon.
„Ebben az órában - mondta Jézus - kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot.” (Napló 1572)

Az irgalmasság rózsafüzére

      Napló: 474
      A következő nap: [35.] 9.13. Péntek

     Este a cellámban megpillantottam egy angyalt, Isten haragjának végrehajtóját. Világos ruhája volt, az arca lángolt. Lába alatt egy felhő volt, melyből villámok és mennydörgések törtek elő. Ezek először az angyal kezét érték, s csak aztán sújtottak a földre. Amikor megpillantottam Isten haragjának eme jelét, melynek sújtania kellett a földet, s főként egy bizonyos helyet - melyet érthető okból nem nevezhetek meg -, kértem az angyalt, egy ideig tartsa vissza ezt a büntetést, s a világ bűnbánatot fog tartani. Kérésem azonban Isten haragjával szemben semmit sem ért. Akkor megpillantottam a Legszentebb Háromságot. Felségének nagysága lelkem legmélyére hatolt, s nem mertem megismételni a kérésemet. Ugyanakkor Jézus kegyelmének erejét is megéreztem lelkemben, mely bennem lakik. Amint ennek a kegyelemnek a tudatára ébredtem, azonnal elragadtattam Isten trónja elé. Ó, milyen hatalmas a mi Urunk és Istenünk, és milyen felfoghatatlan az Ő szentsége! Nem akarok belekezdeni nagyságának leírásába, mert hamarosan úgyis mindnyájan meglátjuk Őt olyannak, amilyen valójában. Lelkemből fakadó szavakkal könyörögni kezdtem (197) Istenhez a világért.
      475 Ahogy így imádkoztam, megláttam az angyal tehetetlenségét, aki a bűnökért járó igazságos ítéletet nem tudta végrehajtani. Soha még ilyen benső erővel nem imádkoztam, mint akkor. A következő szavakkal kértem Istent: „Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. Az Ő fájdalmas kínszenvedéséért irgalmazz nekünk!”
      476 Másnap reggel, ahogy beléptem a kápolnánkba, e szavakat hallottam bensőmben: „Valahányszor belépsz a kápolnába, azonnal imádkozd el azt az imát, melyet tegnap tanítottam neked.” Amint elmondtam az imát, e szavakat hallottam: „Ez az ima haragom enyhítésére szolgál. Imádkozd kilenc napig a rendes olvasón a következőképpen: Először egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet imádkozz, ezután a nagy szemekre a következőket ismételd: Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért; majd a kis szemekre: Az Ő fájdalmas kínszenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Végén háromszor ismételd e szavakat: Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”[181]
      477 A hallgatás kard a lelki harcban. A fecsegő lélek soha nem jut el az életszentségre. A hallgatás kardja lemetsz mindent, ami a lélekhez akar tapadni. Érzékenyek vagyunk a szavakra, és úgy érezzük, azonnal válaszolnunk kell rájuk, s nem törődünk azzal, hogy Isten akarja-e, hogy beszéljünk. A hallgatag lélek erős. Ha kitart a hallgatásban, semmiféle kellemetlenség nem árthat neki. (198) Képes Istennel a legbensőségesebben egyesülni, s majdnem mindig a Szentlélek sugalmazásai alatt él. A hallgatag lélekben akadály nélkül működik az Isten.

2011. ápr. 20.

Edith Stein - Nagyhétre

NAGYCSÜTÖRTÖK
Mária az utolsó vacsorán
    A Szentírás nem mondja, de bizonnyal nem lehet kételkedni benne, hogy Isten anyja is jelen volt. Mint mindig, most is biztosan vele ment fel Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére, és a húsvéti vacsorát Jézus egész kíséretével együtt ünnepelte. Ő, aki megőrizte szívében Jézus minden szavát - ahogyan be fogja fogadni búcsúbeszédét is: „Lángolva kért engem, hogy veletek ünnepeljem ezt a Húsvétot” Ezzel nem a kánai menyegzőre gondolt. Most érkezett el az Ő órája. Most tudta adni azt, amire addig csak jelképek által mutatott rá. A lábmosás: úgy élt közöttük, mint aki szolgál. Így élt igazán tovább. Mária megértette a lábmosás titkos jelentését: teljesen tisztának kell lennie annak, aki a szent lakomához járul. De egyedül az Ő kegyelme tudja megadni ezt a tisztaságot. A te szentáldozásod Édesanyám! Nem olyan volt, mint az a megragadható egység, amikor tápláltad Őt a Te testeddel és a Te véreddel? De most Ő az, aki táplál Téged. Nem látod magad előtt ebben az órában az egész misztikus Testet, amelynek e szent lakoma által kell növekednie? Már most nem úgy fogadod be, mint egy édesanya, ahogyan Ő azt majd másnap, a kereszt alatt rád bízza? Nem látod Te is mindazokat a neki okozott sértéseket, amelyek az Úron ezek alatt a színek alatt megestek, és ezért neked ajánlja fel helyrehozatalra? Ó Anyánk, taníts bennünket úgy fogadni az Úr testét, ahogyan Te fogadtad.

NAGYPÉNTEK
Juxta crucem tecum stare -
Veled állni a kereszt alatt
Ma Veled voltam a kereszt alatt
És olyan tisztán éreztem, mint még soha,
Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.
Ahogy egy földi édesanya hűsége
Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.
De te az Úr szolgálóleánya voltál,
Az emberré lett Isten léte és élete
Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva.
Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,
És keserű szenvedésed vérével
Minden lélek számára új életet szereztél.
Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,
Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete
Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.
Ezért vezeted gonddal lépteinket,
Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess
bennünket a célba.
De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,
Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,
Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt
És a keserű szenvedés vérével kell
Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,
Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rajuk.

NAGYSZOMBAT
Praestolari in silentio salutare Dei -
Csöndben várni Isten szabadítására
      A Te Nagyszombatod: Hogyan képzelhetnénk el, ha nem teljes csöndben? Miután a sírt bezárták, Szent János biztosan elvezetett téged a házba, ahol Jeruzsálemben vendégeskedett. Ennek csendben kellett történnie. A szenvedések iránti tiszteletnek mindenkit hallgatásra kellett késztetnie. Megérttetted, hogy egyedül akarsz lenni. Biztosan képtelen voltál a templomba menni, ahogyan azt szokás szerint szombatonként és ünnepeken tetted, odamenni az emberek közé, akik keresztre feszítették Őt, és akik most ujjal mutogattak volna rád. A magány adhatott egyedül enyhülést. Ez alkalommal a könnyeknek is meg kellett követelniük a jogukat. Ha az Úr sírt Lázár halála miatt, nem kellett akkor neked is sírnod azok után, ami történt? Az Ő egész élete, amely a Te életed is volt, még egyszer lejátszódott lelki szemeid előtt; minden utalás a szenvedésre, a próféták sorai. Tehát a feltámadás meghirdetése is. Azt, amit az Üdvözítő megmagyarázott a tanítványoknak az emmauszi úton, Te azt saját magadtól mondtad ki: Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe? Így a Te fájdalmad a „Consummatum est - Beteljesedett” által változik a kegyelemben, és Húsvét reggelének csöndes, hívő várásává lesz: harmadnapon fel fog támadni. Képtelen vagyok azt gondolni, hogy Te magad ne lettél volna jelen. A hírhozó angyal talán nem hívott Téged csöndesen még napkelte előtt a házból, ahol vendég voltál, és nem vezetett egészen a sírig? Az angyal ajkán az Alleluja nem úgy zengett, mint a Gloria Betlehemben? És ő nem lépett ki az első rózsás reggelen fényt és ragyogást öltve a kertbe, amely úgy virágzott, mint egy édenkert? Senki sem számolt be nekünk erről a viszontlátásról. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta azt, amit az Úr Anyjának készített, aki minden emberi elképzelést felülmúlóan szerette Őt.
Ha a feltámadás és a mennybemenetel közötti idő mindenekelőtt a születő Egyház előkészítésének lett szentelve, akkor azt kell gondolnunk, hogy az Úr mindenki más előtt vezette be Anyját a misztikus Test minden misztériumába. Máriának a kereszt mellett a fájdalomtól majd a feltámadás örömétől meg kellett volna halnia, ha egy különleges kegyelmi adomány nem tartotta volna életben az Egyházért. Neki az apostolokkal ellentétben egyáltalán nem lett volna szüksége a Szentlélek leszállására ahhoz, hogy megértse az Ország misztériumait. A mennybemenetel utáni években segít majd az Egyház, a szentségek, a papság misztériumának a megértésében és az egyházi élet kialakításában.

HÚSVÉTVASÁRNAP
Resurrexi et adhuc sum tecum -
Feltámadtam és újból veled vagyok
      A Feltámadott mindig melletted van! Hiszek abban, hogy Ő sohasem hagyott el Téged. A feltámadt test nem kötődött többé a földi testek állapotához. Nem csak egy, hanem több helyen is jelen lehetett (ahogyan az a szentségi jelenlétben is megvalósul.).
      És ha Ő megjelent a tanítványoknak, egyszer így, máskor úgy, mindig átmenetileg, akkor melletted tudott maradni megszakítás nélkül. A földi életben Te Vele hordoztad a keresztet, az elhatárolódás, az elhagyatottság keresztjét is. Most osztozol a Feltámadott fájdalom nélküli boldogságában, megkapod édesanyai örömödért a hálát a szeretet szüntelen ajándékában és az Istennel teli életben. Kiterjesztette föléd kezét, bensőségesen befogadta életedet az Övébe. Kiterjesztette kezét fölém is, ahogyan Te is, hogy így hordozzam Veletek a keresztet, és a kereszt által eljussak a feltámadás boldog életébe. A ini házunk a Tied, béke Királynője. Ha én itt örökre neked és Fiadnak szentelem magamat, akkor egyszersmind családodnak is szentelem magamat. Hordoznom kell a kereszteteket, és ezáltal elkötelezni magamat, hogy minden lélekbe eljöjjön az igazi húsvéti béke.
      Ó szeretett Édesanyám, az Úr Rád bízta országának misztériumait és kezedbe adta misztikus Testét. Pillantásod felülmúl minden időt, ismersz minden tagot, tudod a feladatukat és próbálod idevezetni őket. Rendünket a sajátodként fogadtad el. Te vezeted a sorsát. Te hívtad létre a mi házunkat. Közülünk mindenki Általad kapta a meghívást és a Te szolgálatodra van kötelezve. Megköszönöm Neked, hogy meghívtál még azelőtt, hogy tudtam volna: a hívás Tőled jön. Nem tudom, mit szándékozol tenni velem. De nagy, meg nem szolgált kegyelemnek tartom, hogy eszközödül választottál. Az a vágyam, hogy egészen a kezeidre bízzam magamat, mint egy tanulékony szerszám. Bízom Benned, abban, hogy hasznossá teszed az eltompult szerszámot, ó legbölcsebb, jó szándékú, hatalmas Szűz. Ecce adsum suscipe me! - Íme, itt vagyok, ismerj magadénak!
      Most még Veled tudom ünnepelni a Húsvétot, teljes csendben és elrejtettségben. Amikor az asszonyok megérkeztek, Te biztosan az Úrral voltál, nem messze a sírtól. Ő megmutatta magát Magdolnának, miközben a többiek már visszafelé tartottak a városba. Péter és János az asszonyok híradására érkeztek. Miután meggyőződtek róla, hogy a sír üres, Péter meg akarja mondani a többi tanítványnak, és az úton találkozik az Úrral. János bizonyára különvált tőle, hogy Téged keressen, és megvigye Neked a hírt. Talán visszatértél a házába. És most biztosan vele mentél a tanítványok keresésére, és jelen voltál, amikor Ő megjelent nekik a zárt ajtón keresztül. Minden bizonnyal ez egy olyan esemény volt, amely érdekelte a fiatal Egyházat. És ezáltal Te még most is és mindig jelen vagy, mert Te vagy az Egyház szíve.

____________________________________
A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta:  GONDOLATOK A NAGYHÉTRŐL
(1938. április 10-21.)  Örökfogadalomra előkészítő lelkigyakorlat: Mária által Jézushoz


2011. ápr. 19.

Tartsd meg Isten, Szentatyánkat!

      XVI. Benedek pápa (latinul: Benedictus PP. XVI), született Joseph Alois Ratzinger , Németország, Bajorország, Marktl am Inn, 1927. április 16. - nemrég ünnepelte a 84. születésnapját. A bíborosi testület 2005. április 19-én választotta pápává; 2005. április 24-én iktatták be. Ő a nyolcadik német pápa, és a 265. az egyházfők sorában.



Hol Szent Péter sírba téve
És Rómának dobog szíve,
Ezrek ajkán, ezer nyelven
Hő ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Arany födél, márványfalak
S a Vatikán visszhangzanak,
S a hét halom tág körében
Megharsanva körülröppen:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Új erőre kap e szózat,
Bejárja a szent sírokat,
Zúgva vonul hegyen, síkon
Áttör zajló hullámokon:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

A forró dél, rideg éjszak
Ez imában egyesül csak;
Kivált honunk édes nyelvén
zeng igazán, zeng őszintén:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Mint villámmal egy perc alatt
Messze szárnyal a gondolat,
Szintúgy röpül ajakról-ajakra,
várak-, puszták- és falvakra:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Eljut szentek fénykörébe
S leszáll onnét szíveinkbe,
Mint a fölszállt páranedvek
Szomjas földre visszaesnek:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

2011. ápr. 15.

Dr. Jakubinyi György érsek atya húsvéti körlevele

Abafája, főoltár
      1972-ben, amikor először jártam a Szentföldön, felfigyeltem görög népviseletben járó öreg zarándokokra, akik egy-egy görög pap vezetésével járták végig Megváltónk szenvedésének és megdicsőülésének földi helyszínét. Megtudtam, hogy ezeknek a ciprusi görögöknek – akik egész életükön át gürcöltek, sok gyermeket felneveltek – a megtakarított kis pénzükből a legolcsóbb zarándoklat befizetésére futotta, s ez nagyon meghatott. Hagyományuk szerint ugyanis csak az a ciprusi görögkeleti hívő halhat meg nyugodtan, aki életében egyszer elzarándokolt Üdvözítőnk szülőföldéjére.
      Ezt a zarándoklatot mindegyikünk megteheti az imádság szárnyán, ha odaállunk lélekben a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika üres sírja elé… Itt nyugodott nagypéntek délutántól Üdvözítőnk Szent Teste, hogy harmadnapra, húsvétvasárnap hajnalban feltámadjon. Azóta az örömhír (görögül: Evangélium) bejárta a világot: „Aki hisz bennem, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,40) A Mennybemenetel óta visszavárjuk a megdicsőült Üdvözítőt. Adventi lelkekként Úrjövetet várunk, a másodikat.
    Mint mindig, korunkban is – mi keresztények vagyunk a Feltámadás tanúi. Közismert, hogy az Úr Jézus a világ végével kapcsolatban előjelekről beszélt: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.” (Lk 21,25) Manapság percenként katasztrófákról szól a hír, a modern tömegtájékoztatási eszközök révén szinte együtt éljük át a természeti csapásokat a szenvedőkkel. Száz évvel ezelőtt még az öregbetűs családi naptárok más földrészek tíz évvel azelőtti katasztrófáiról számoltak be. Érthető, hogy az a benyomásunk, hogy napjainkban megsokszorozódtak a természeti katasztrófák, de valójában csak a híradás gyorsult fel. Az Úr Jézus adta jelek mindig megvannak, és az a szerepük, hogy figyelmeztessenek: bármikor beállhat a vég. „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Mt 25,13)
       Ezért olyan fontos Isten Tízparancsolatának és az Anyaszentegyház Ötparancsolatának a betartása. Ez utóbbiak közül most csak a harmadikat idézem: 3. Évente gyónjál és legalább húsvéti időben áldozzál! Más szóval: csak az ünnepelheti őszinte szívvel a Húsvétot, aki kiengesztelődött Istennel és embertársaival a jó szentgyónásban és szentáldozásban. Testvér, ha még nem tetted meg, még mindig elvégezheted! Ne feledd, ez csak a minimum, a legkevesebb, hogy lelkileg éhen-szomjan ne halj a mai gyakorlati materialista világban.
    Feltámadt Üdvözítőnk tanújaként utalni szeretnék Jézus Krisztusnak arra a kérésére, amelyet az Utolsó Vacsorán így fogalmazott meg: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te Atyám bennem vagy és én tebenned, így legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21-22). Ennek szellemében tartjuk főegyházmegyénkben a Kommunió Évét, mely arra hivatott, hogy erősítse a vallási és nemzeti összefogást. Az Úr Jézus csak egy Egyházat alapított, azt pedig Péterre, a „sziklára” alapozta. (Mt 16,18) De a mai szerteágazott kereszténységben is megélhetjük – és meg is kell élnünk – „az egységet a sokszerűségben”.
    Erről jut eszembe egy régi vers (Vittorio Dall’Acqua, Reveno, in: Espero Katolika, Roma 1980,7). A jeruzsálemi Szent Sír-bazilika ajtaján ott függ a program, melyik rítus mikor tartja a maga istentiszteletét. Amikor az őr észreveszi, hogy egy zarándok elgondolkodva nézegeti a hirdetőtáblát, készségesen segíteni akar, és megkérdi: Ön melyik egyházhoz tartozik? A zarándok válaszol: Én vagyok Jézus Krisztus!  Tudom, sokan úgy értelmezik ezt a kritikus verset, hogy a mai sokszerűség nem adhatja vissza a krisztusi egységet. Mintha az Úr Jézus nem ismerne Egyházára – egyetlen mai keresztény egyházban sem! …És mégis tetszik nekem ez a vers: kifejezi azt, hogy továbbra is keresnünk kell az egységet keresztény testvéreinkkel, mert az egységben rejlik a kereszténység közös tanúságtételének az ereje. Ezért az egységért imádkozott Üdvözítőnk is az Utolsó Vacsorán. Ha nem lennék meggyőződve a kegyelem segítségével szent hitem alapján, hogy Egyházamat Krisztus alapította, azonnal elhagynám. Egységtörekvésem célja az, hogy minden keresztény rátaláljon arra az egységre, amelyért Krisztus az Utolsó Vacsorán imádkozott. A missziónak is ez az alapja: ha megtaláltam életem célját, boldogságát kereszténységemben, akkor a felebaráti szeretet diktálja, hogy másokkal is ismertessem meg a földi boldogság egyetlen lehetőségét: keresztény életemmel készülök fel az örök boldogságra.
    Ennek az egységnek meg kellene mutatkoznia a polgári életben is…
Közvetlenül a ’89-es változások után eufórikus egységben éltünk, de aztán szomorúan kellett megtapasztalnunk az egység széthullását. Kisebbségi helyzetünkben tegyünk félre tehát minden személyeskedést, személyi ambíciót, és a közös jó érdekében fogjunk össze. Jó polgár csak a jó keresztény lehet. És fordítva: a jó keresztény mindig jó hazafi is. Minden kereszténynek joga van szent hitét nemzeti kultúrájában megélni. Az örök változatlan Evangélium – a Feltámadás, a Megváltás örömhíre minden történelmi korszakban új köntösben jelenik meg, a kor nyelvén szól ugyan, de tartalma örök, változatlan, mert az – akit hirdetünk – Krisztus a Megfeszített, a Feltámadott, igaz Isten és igaz Ember.   
    Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes húsvéti ünnepeket minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek!

    Gyulafehérvár, 2011. április 24-én, Urunk Feltámadásának főünnepén
                                     † György  s.k.
                                             érsek


2011. ápr. 14.

P. Cantalamessa - „Szeretet az Isten”

      Rainero Cantalamessa kapucinus atya, volt teológiaprofesszor, és a pápai ház prédikátora, ő tart a pápának és munkatársainak lelki előadásokat az adventi és a nagyböjti időben. Szeretem olvasni elmélkedéseit, fejtegetéseit, például a Megszentelődésünk forrása az Eucharisztia, és Mária, az Egyház tükre c. könyvei számomra eddig a legjobbak voltak ezekben a témákban.

      Cantalamessa atya az idei második nagyböjti beszédét nagy örömmel fedeztem fel a Karizmatikus Megújulás honlapján! Ez az:

Vatikán, 2011-04-01, (Zenit.org)

      Az első és legfontosabb hír, amit az Egyháznak tovább kell adnia, s amit vár a világ, hogy Isten Szeretet. De ahhoz, hogy az evangelizálók képesek legyenek ezt hitelesen hirdetni, szükséges, hogy őket egészen átjárja ez a bizonyosság, hogy ez tegye ragyogóvá az életüket.
      A kifejezésnek: „Isten Szeretet”, kettős jelentése van, az egyik, hogy Isten a tárgya a szeretetetnek, a másik, hogy Isten az alanya a szeretetnek, ez utóbbi a mi szeretetünket jelenti Isten iránt, míg a másik az Isten irántunk való szeretetét jelenti. S mivel az emberi személy inkább aktív, mintsem passzív, ezért mindig adva van a lehetőség arra, ami az első jelentés, azaz, hogy mi tegyünk valamit Istenért. Ezt tükrözi a keresztény prédikáció is, amikor bizonyos korokban, szinte kizárólagosan arról beszél, hogy kötelességünk Istent szeretni. („De Deo diligere”).
      De a biblikus kinyilatkoztatás példákat ad a második jelentésre is, arra, hogy beszél Isten szeretetéről, s nem csak az Isten iránti szeretetről. Arisztotelész mondta, hogy Isten annyiban a világ mozgatója, amennyiben rá irányul a szeretet. Azaz, amennyiben a szeretet tárgya és a teremtmények végső oka.[1] Azonban a Biblia éppen ennek ellenkezőjét állítja, azt ugyanis, hogy Isten a világot azért teremtette, és tartja fenn, mert szereti.
      S ezért amikor Isten szeretetéről beszélünk, nem az a fontos, hogy arról legyen szó, hogyan szereti az ember az Istent, hanem, hogy Isten szeret, mégpedig előbb szeret. „Mert az a szeretetet, hogy nem mi szeretjük Istent, hanem Ő szeret bennünket.” (1Jn 4,10). Minden ettől függ, a mi istenszeretetre való képességünk is. „Azért szeretjük őt, mert Ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19).

1. Isten szeretete örök
      János a nagy távlatok embere. Mások Krisztus földi történetének rekonstruálásakor a Máriától való születéssel kezdték. János azonban nagyot lép visszafele, az időből az örökkévalóságba szökell. „Kezdetben volt az Ige.” S ugyanezt teszi a szeretettel kapcsolatban is. Mindenki más, még Pál is, arról beszélnek, ahogyan Isten szeretete megnyilvánul a történelemben, és eléri csúcspontját Krisztus halálában. János viszamegy a történelem előttire. Nem csak rámutat Istenre, aki szeret, hanem arra az Istenre mutat rá, aki maga a Szeretet. „Kezdetben volt a Szeretet. A Szeretet Istennel volt és Isten a Szeretet” – ezt jelenti a megfejtése a kijelentésnek: „Isten Szeretet.” (1Jn 4,10)
      Erről a kijelentésről írta Ágoston: „ha semmi mást nem írt volna ebben a levélben, vagy semmi más nem állna a Szentírásban, csak ennyi, hogy Isten Szeretet, nem kellene többet kérdeznünk.” [2] Hiszen az egész Biblia nem más, mint Isten szeretetének az elbeszélése. [3] S ez az a jó hír, amely hordozza és megmagyarázza az összes többit. Végeláthatatlan viták voltak és lehetnek arról, hogy van-e Isten, vagy nincs. Én mindenesetre azt hiszem, hogy a legfontosabb kérdés nem Isten létére vonatkozik, hanem Isten szeretetére.[4] Amennyiben feltételeznénk a létét szeretet nélkül, inkább megfélemlítene, mintsem hogy örvendeznénk léte miatt, mint ahogyan ezt látjuk számos nép és civilizáció esetében. A keresztény hit nagyon határozott ebben: Isten az, Aki Van, és Isten Szeretet.
      A kiindulópontunk a Szentháromság. Miért hisznek a keresztények a Szentháromságban? A válasz: azért, mert hiszik, hogy Isten Szeretet. Ahol az Istenről, mint legfőbb Hatalomról, vagy Törvényről gondolkodnak, ott nincs szükség több személyre, s ezért nem is értik a Szentháromságot. A törvényt és a hatalmat egyvalaki is gyakorolhatja, a szeretetet nem.
      Nincs olyan szeretet, mely ne irányulna valamire, vagy valakire, amint a filozófus Husserl mondja, mint ahogyan nincs ismeret sem, mely nem valaminek, vagy valakinek az ismerete lenne. De kinek a műve, hogy Isten szeret, hogy szeretetnek nevezzék? Az emberiségé? De hiszen az ember legfeljebb évmilliók óta létezik, ez előtt mit jelentett az, hogy Isten szeretet? Ez nem kezdődhetett az idő egy adott pillanatában, mert Isten nem változik. A kozmosz? De hiszen a kozmosz csak néhány billió éve létezik, s az előtt mit jelentett az, hogy Isten szeretet? Nem mondhatjuk azt sem, hogy önmagát szerette, mert az önszeretet nem szeretet, hanem önzés, a pszichológusok azt mondanák: nárcizmus.
      Hát itt jön a keresztény kinyilatkoztatás, melyet az Egyház Krisztustól kapott, s melyet vall a Credo-ban. Isten maga a szeretet, öröktől fogva, mert Ővele mindig is ott volt a Fiú, az Ige, akit végtelenül szeret, s ez a szeretet a Szentlélek. Minden szeretetben jelen van három valóság, minden szeretetnek van három alanya, mégpedig valaki, aki szeret, valaki, aki felé irányul a szeretet, s maga a szeretet, mely egyesíti őket.
2. Isten Szeretete a teremtésben.
      Az örök szeretetnek az időben történő szétáradása az üdvösségtörténet. S ennek első foka a teremtés.
      A szeretet természeténél fogva szétárad, közli önmagát. Mint ahogyan a cselekvés követi a létet, a szerető létezés feltétele, hogy Isten szeretetből teremt. „Miért teremtett minket az Isten?” A régi katekizmus válasza: „Azért, hogy Őt megismerjük, szeressük és szolgáljuk ebben az életben, s boldogok legyünk vele a Mennyországban”. Cáfolhatatlan, de nem teljes válasz. A végső kérdésre felel, arra, hogy mi végre vagyunk a világon, mi végre alkotott minket Isten, s nem válaszol az oksági kérdésre, hogy milyen okból teremtett bennünket Isten. Mi késztette arra, hogy minket megteremtsen? S erre nem az a köteles válasz, hogy azért, hogy szerethessük őt, hanem a helyes válasz az: azért, mert szeret minket.
      A rabbinikus teológia szerint, melyre a Szentatya legutóbbi könyvében hivatkozik: „A kozmoszt nem azért teremtette Isten hogy minél többféle dolog legyen égen és földön, hanem azért, hogy legyen megfelelő „hely” a szövetség számára, az Isten és ember között elhangzó szerető „Igen” számára.” [5]. A teremtés célja, hogy szolgálja a szerető Isten dialógusát teremtményével.
      Mennyire távol áll ettől a keresztény látásmódtól az a felfogás, amire adventben hivatkoztak ateista tudósok. Egy fiatal fiú vagy leány számára a legsúlyosabb szenvedés, amikor felfedezik, hogy véletlenül jöttek a világra, hogy őket nem akarták a szüleik, nem várták, mintegy elhibáztak valamit, s azért születtek meg. Úgy tűnik, az ateista tudományoskodás ezt a szenvedést az egész emberiségre ki akarja terjeszteni.
      Senki sem képes bennünket jobban meggyőzni arról, hogy szeretetből vagyunk teremtve, mint Sziénai Szent Katalin, a Szentháromsághoz intézett lángoló imájában: „Hogyan is alkottad, Ó Örök Atya, ezt a te teremtményedet? Tűz lobogott benned, ó végtelen Szeretet, bár láttad a Te Világosságodban mindazt a gonoszságot, melyet teremtményed majd elkövet végtelen jóságod ellen, de úgy tettél, mintha ezt nem is látnád, tekinteted teremtésed szépségén pihent, akit Te, szeretettől megittasodva szerettél, akit szeretetből magadhoz vontál, és a magad képmásiságával, hasonlatosságával ajándékoztál meg. Örök Igazság, megajándékoztál engem azzal az igazsággal, hogy a szeretet késztetett arra, hogy megalkosd az embert.”
      S ez nem csak agape, nem csak irgalmas szeretet mely ajándékoz és leereszkedik, ez erosz is a maga tiszta mivoltában, ez vonzalom az iránt, akire a szeretet irányul, vágy és lenyűgözöttség, annak szépségével.
3. Isten szeretete a kinyilatkoztatásban.
      Isten szeretetének második foka a kinyilatkoztatás, a Szentírás. Isten elsősorban a prófétákon keresztül beszél szeretetéről. Ozesnál azt mondja: „Amikor még gyermek volt Izrael, már szerettem.” „Én tanítottam járni Efraimot, karomba vettem őt.” „A szeretet kötelékével kötöttem meg, lehajoltam hozzá és tápláltam.” „Hogyan feledkezhetnék el rólad Efraim?” „Szívem megrendült bensőmben, gyöngéd és erős szeretetté lett együttérzésem.” (Oz 11,1-8)
      Ugyanezt a hangot találjuk Izaiásnál: „De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől?” (Iz 49,15) és Jeremiásnál: „Efraim nem elsőszülöttem-e? Nem kedves fiam-e? Bár sokszor felemeltem ellene szavam, de megemlékezem róla. Szívem szánalomra indult, irgalmazok neki.” (Jer 31,20)
      Ezekben a jövendölésekben egyidejűleg fejeződik ki Isten szeretetének atyaisága és anyaisága. Az atyai szeretet kezdeményez, ösztönöz. Azt akarja, hogy a fia felnőjön, eljusson az érettségre. Ezért korrigálja, ezért nem dicséri, amikor jelen van, nehogy azt higgye, már célba ért, már nem kell fejlődnie.
      Ezzel szemben az anyai szeretet elfogadó és gyöngéd, bensőséges, az anyaság mélységéből származik, onnan, ahol a gyermek formálódott, s ez az anya egész személyiségét igénybe veszi, betölti együttérzéssel.
      A szeretetnek ez a két típusa – emberi szinten – a férfias és a női szeretet többé-kevésbé megkülönböztethető. A filozófus Seneca mondja: „Hát nem látod a különbséget az apai és az anyai szeretet között? Az apa korán ébreszti gyermekeit, nem engedi őket lustává válni, és a verejtékig, sőt néha a könnyekig megdolgoztatja őket. Ezzel szemben az anya magához öleli őket, nem ellenkezik velük, nem szomorítja, nem fárasztja őket.”[6] Mindenesetre a pogány filozófusok istene csak atyai szellem, aki gyöngeség nélkül szeret. A Biblia Istenében azonban ott van az anyaiság is, aki a gyöngeséggel együtt szeret.
      Tapasztalatból ismerünk másféle szeretetet is, azt a szeretetet, amelyről az áll: „erős, mint a halál, a tűznek lángja” (Én 8, 6) s Istenre vonatkoztatva is megtaláljuk a szeretetnek ezt a típusát is a Bibliában, azért, hogy bemutassa, milyen szenvedélyes szerelemmel szeret bennünket Isten. A jegyesi szeretetnek minden szakaszára és szenvedélyességére hivatkozik ez okból, a szerelemre lobbanástól a nász öröméig, a szakítás tragédiájáig, az újrakezdés reményéig, az újszövetségig. (Jer 2,2); (Iz 62,5); (Oz 2,4) ; (Oz 2,16); (Iz 54,8)
      A jegyesi szeretet alapvetően vágy és választás. S ez igaz, hiszen az ember vágyódik Isten után, de bár misztérium, az is igaz, hogy Isten vágyódik az ember után, el akarja nyerni a szeretetét, örvendezik felette, mint ahogyan a vőlegény örvend a menyasszonynak. (Iz 62, 5)
      Amint a Szentatya a Deus Caritas est-ben megjegyzi, a mennyegző, mint metafora, végigkíséri csaknem az egész Bibliát, ez a szövetség nyelvezete, mely leginkább bizonyítéka annak, hogy Isten irántunk való szeretete egyszerre erosz és agape, egyszerre vágyó és önajándékozó szeretet. Nem lehet csak irgalomra redukálni, mely szeretetet gyakorol az ember iránt

4. Isten szeretete a megtestesülésben.
      Így jutunk el Isten szeretetének a csúcspontjához, a megtestesüléshez. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülöttét adta érte”. (Jn 3,16). S a megtestesülés kapcsán ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, mint a teremtés kapcsán. Miért lett Isten emberré? Sokáig az volt a válasz: azért, hogy megváltsa az embert a bűnből. Duns Scotus mélyítette el ezt a választ, amikor a szeretetre hivatkozott, mint a megtestesülés okára, mint ahogyan a Szentháromság minden aktusa szeretet.
      Isten – mondja Duns Scotus – elsősorban önnön magát szereti, másodsorban akarja, hogy legyenek, akik szeretik őt. S amennyiben a megtestesülés mellett döntött, akkor minden bizonnyal azt akarta, hogy legyen rajta kívül valaki, aki a lehető legnagyobb szeretettel szereti őt. [7] A megtestesülés akkor is létre jött volna, ha Ádám nem vétkezik. Krisztus az első Isten gondolatában és akaratában, „elsőszülött minden teremtmény között.” (Kol 1,15), s nem csak egy váratlan, Ádám bűne miatti probléma megoldása.
      De még Scotus válasza is töredékes, és ki kell egészíteni annak alapján, amit a Szentírás mond Isten szeretetéről. Isten nem csak azért akarta a Fiú megtestesülését, hogy legyen valaki, aki méltón szerethető Őt, hanem mindenekelőtt hogy önmagán kívül szerethessen valakit, aki méltó a szeretetre. S ez az Emberfia, akiben az Atya kedvét találja, és akiben mindannyian fiak vagyunk a Fiúban.
      Krisztus maga Isten ember iránti szeretetének legfőbb bizonyítéka, nemcsak objektív értelemben, mintegy szerető bizonyíték, hanem szubjektív értelemben is. Azaz nem csak bizonyítja Isten szeretetét, hanem Isten maga szeretet, aki azért öltött emberi formát, hogy a mi helyzetünkön belül szerethessen és szerethessük őt. Kezdetben volt a szeretet, és a szeretet testté lett. – ahogyan egy régi keresztény író írt parafrázist a János Prológusból [8]
      Szent Pál Isten szeretetének erre az új formájára használja a kifejezést: Isten szeretete Jézus Krisztusban. (Róm 8,39) S ezek szerint, ahogy az előbb mondtuk, Isten iránti teljes szeretetünket konkrétan Jézus Krisztus iránt kell kifejeznünk, azért, mert Isten a maga irántunk való teljes szeretetét Krisztusban gyűjtötte össze és fejezte ki.

5. Isten Szeretete kiáradt szívünkbe
      Isten szeretetének története nem fejeződött be Krisztus Húsvétjával, hanem folytatódott a Pünkösd eseményben, mely jelenvalóvá és hatékonnyá teszi Isten szeretetét Jézus Krisztusban, a világ végéig. S ezért nem kell pusztán azon erőlködnünk, hogy emlékezzünk Isten szeretetére, mint valami múltbeli eseményre. „Isten Szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5:5)
      De mi ez a kiáradó szeretet, amit a keresztségben kaptunk? Isten irántunk való érzelme? Irántunk való jóakarata? Hozzánk hajlása? Valami szándéka? Sokkal több ennél, valami egész reális valóság. Szó szerint ez: Isten Szeretete, a Szeretet, mely a Szentháromságban áramlik az Atya és a Fiú között, és mely a megtestesülésben emberi formát öltött, mely most részt vesz ebben, a „bennlakozás” formájában „Atyám is szeretni fogja, hozzá jövünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)
      Részeseivé válunk az isteni természetnek, azaz az isteni szeretetnek. (2Pét 1,4) Keresztes Szent János azt mondja erről, hogy, a kegyelem által a szeretet örvényében találjuk magunkat, mely szünet nélkül árad a Szentháromságban az Atya és a Fiú között, vagy még inkább, abban, ami most, mint a szeretet örvénye van az Atya és a Fiú, a föltámadott Jézus Krisztus között, akinek mi tagjai vagyunk.

6. Hittünk Isten Szeretetében
      Szentatya, tiszteletreméltó atyák, testvérek, szegényesen, de mégis azt próbáltam megmutatni, hogy mennyire objektív Isten szeretetének megnyilatkozása a történelemben.
      De most elérkeztünk önmagunkhoz. Mit fogunk tenni, mit akarunk mondani ezek után, hogy hallottuk, szeret bennünket az Isten? Első válasz: viszontszeretni Őt. S hát nem ez az első és fő parancs? A másik lehetséges válasz: szeretni egymást, ahogyan Isten szeretett minket! Hát nem azt mondja János evangélista, hogy ha Isten szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást? (1Jn 4,11) Tehát ez akkor a második, az első nem ez. Az első az, hogy hiszünk Isten szeretetében. Miután kimondta János apostol, hogy Isten Szeretet, kijelenti: mi hittünk Isten irántunk való szeretetében. (1Jn 4,16)
      Igen, ez hit, de speciális hit, hihetetlen, álmélkodó hit, bármennyire is paradoxon egy hit, mely nem tudja átérteni mit és hogyan, de mégis hisz. Hogyan lehetséges, hogy Isten, aki a maga nyugodt örökkévalóságában boldog, nem csak az után vágyódik, hogy megteremtsen bennünket, hanem azért is közénk jön személyesen, hogy szenvedjen? Hogyan lehetséges? Igen, ez az álmélkodó hit, mely boldoggá tesz minket.
      Clive Staples Lewis, a nagy konvertita és apologéta, írt egy különös elbeszélést Csűrcsavar levelei címmel. Ezeket a leveleket egy öreg ördög írja egy tapasztalatlan, fiatal ördög számára, akinek az a feladata, hogy a kárhozatba vigyen egy fiatal londoni férfit, aki nemrég tért meg. Útbaigazításokat ad neki a „munkájához”. Igen modern, találó morális és aszketikus tanulmány, amennyiben „fordítva” olvassuk az utasításokat.
      Egy adott ponton a szerző az ördögök közötti párbeszéd tanúivá tesz bennünket. Nem bírják fel ésszel, hogy az Ellenség – ők így nevezik Istent, - valóban szereti az emberi férget és vágyódik annak szabad döntésére. Bizonyosak benne, hogy ez nem lehetséges. Ez minden bizonnyal valami trükk. Folyamatosan vizsgáljuk – mondják – attól a naptól fogva, hogy a Mi Atyánk – így nevezik Lucifert – pontosan ez okból eltávozott tőle. Még nem értjük pontosan, mi az értelme ennek a trükknek, de egy napon meg fogjuk érteni. [10] Isten szeretete teremtményei számára – az ördögök számára is a misztériumok misztériuma. S úgy vélem, ebben legalábbis igazuk van a démonoknak.
      Úgy tűnhetne, mintha ez valami könnyű és kellemes hit lenne, pedig talán ezt a legnehezebb elhinni nekünk, embereknek is. Valóban hisszük, hogy Isten szeret bennünket? Mintha nem hinnénk valójában, vagy eléggé! Amennyiben hinnénk, az élet, mi magunk, a dolgok, események, minden azonnal átalakulnak a szemünk előtt. Akkor azonnal Vele lennénk a paradicsomban, mert ez a paradicsom: élvezni Isten szeretetének teljességét.
      S a világ még nehezebbé teszi, hogy higgyünk a szeretetben. Aki egyszer csalódott, megsérült, fél a szeretettől, fél szeretni, mert tudja, milyen borzalmas a csalódás. Olyannyira, hogy egyre nő azoknak a száma, akik képtelenek hinni Isten szeretetében, sőt akik egyáltalán képtelenek bármiféle szeretetre. Kiábrándultság és cinizmus jellemzi szekularizált kultúránkat. Személyes szegénységünk és nyomorunk mondatja velünk aztán: „Ó, igen, Isten szeretete csodálatos, de én nem vagyok arra méltó.”
      Az embereknek szükségük van arra, hogy tudják, Isten szereti őket, és ezt a jó hírt leginkább Krisztus tanítványai vihetik el nekik. A világban sokan osztoznak a keresztények istenfélelmében, aggódnak a szociális igazságért, az emberi jogokért, a békességért, a toleranciáért, de senki – se a filozófusok között, se a többi vallás között nem viszi hírül az embernek, hogy Isten szereti őt, hogy Isten előbb szereti őt, hogy irgalommal szereti, vággyal, erosszal és agapeval szereti.
      Szent Pál javasol egy módszert, hogyan alkalmazzuk a magunk konkrét életére Isten szeretetének fényét. Azt írja: „Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.” (Rom. 8,35 és 37). Isten szeretetének ellenségeit Pál megtapasztalta saját életében. (2Kor 11,23) Felidézi ezeket és azt mondja, egyik sem összehasonlítható erőben Isten szeretetével.
      Nekünk is ezt kell tennünk, tekintsünk életünkre, úgy, amint van, hozzuk napvilágra a bennünk lapuló félelmeket, szomorúságokat, ellentmondásokat, erkölcsi hibákat, fájdalmas emlékeket, melyek megaláznak bennünket, és helyezzük mindezeket annak a gondolatnak a fényébe, hogy Isten szeret engem. Szent Pál arra hív, kérdezzem meg magamtól mi az, ami életemben meg akar engem nyomorítani?
      Az Apostol személyes élettapasztalatából tekint rá a környező világra és mondja: „Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,38-39). Pál rátekint az „evilágra”, mely a maga csalóka hatalmával, a pusztulás nyomorúságával, az élet csalfaságaival, s a sötét mélységek hatalmával, olyan rettegésbe tudta tartani az ókori embert.
Mi is megtehetjük ugyanezt, rátekinthetünk a bennünket körülvevő világra, mely ijeszt bennünket. Lehet, hogy amit Pál magasságnak és mélységnek nevezett, az számunkra a makro és mikrokozmosz, az univerzum és az atomok. Bármi agyonnyomhat minket, az ember egyedül törékeny és gyönge, s az univerzum annyival hatalmasabb nála, s ráadásul még rémesebb, hogy a tudományos felfedezések következményeit az ember már nem tudja kontrollálni, ahogyan ez drámai módon látható most a fukushimai atomreaktoroknál.
      Minden megkérdőjelezhető, minden összeomolhat, amit biztosnak tartottuk, csak egy nem: Isten irántunk való szeretete mindennél erősebb. „Az Úr nevében a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsolt 128,4)

Jegyzetek
[1] Aristotle, Metaphysics, XII, 7, 1072b.

[2] St. Augustine, Treatise on the First Letter of John, 7, 4.

[3] St. Augustine, “On the Catechizing of the Uninstructed,” I, 8, 4: PL 40, 319.

[4] Cf. S. Kierkegaard, “Upbuilding Discourses in Various Spirits, 3: The Gospel of Suffering,” IV.

[5] Benedict XVI, “Jesus of Nazareth Part II,” Libreria Editrice Vaticana (in Italian), 2011, p. 93.

[6] Seneca, “On Providence,” 2, 5 f.

[7] Duns Scotus, “Opus Oxoniense,” I, d. 17, q. 3, n. 31; Rep., II, d. 27, q. un., n. 3.

[8] “Evangelium Veritatis” (of the Codes of Nag-Hammadi).

[9] Cf. St. John of the Cross, Spiritual Canticle A, Strophe 38.

[10] C.S. Lewis, “The Screwtape Letters,” 1942, Chapter XIX.

2011. ápr. 11.

Páduai Szent Antal „Kis Rózsafüzére”

      Így nevezzük azt a 13 Miatyánkból, Üdvözlégyből és Dicsőségből álló ájtatosságot, amelyet XIII. Leó pápa hagyott jóvá. Szent Antal tisztelői a „Csodákat kik látni vágytok” kezdetű ének egyes gondolatait illesztették a Miatyánkok közé. Az itt közölt imádság ebben az alakban tanít meg Szent Antal rózsafüzérére.

Csodákat kik látni vágytok, ó, jöjjetek Szent Antalhoz

1. Fekélyt elűz. Szent Antal, gyógyítsd meg lelkünk sebeit, és segítsd az eredeti bűntől meggyengült természetünket a jónak gyakorlásában. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
2. Nyomort elűz. Szent Antal, mentsd meg lelkemet a bűn és a kárhozat nyomorúságától. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
3. Vétket elűz. Szent Antal, tartsd távol lelkemtől a bűn szennyét, és segíts megőriznem mindig Isten szent kegyelmét. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
4. Halált elűz. Szent Antal, könyörögj a szegény haldoklókért és kedves halottaimért, s légy mellettem halálos órámon. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
5. Sátánt elűz. Szent Antal, védelmezz a gonosz lélek minden kísértése és ravasz cselfogása ellen. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
6 Gyógyulást hoz. Szent Antal, gyógyíts meg bennünket minden betegségből, amelyet bűnünkkel vontunk magunkra. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
7. Veszély tűnik. Szent Antal, óvj meg bennünket minden veszedelemtől. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
8. Szükség múlik. Szent Antal, könyörögj az özvegyekért, árvákért, szegényekért és minden szükségben szenvedőért. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
9. Páduában ezt hirdetik, ezt beszélik, akik élvezték Szent Antalnak jótetteit. Szent Antal, áldunk, dicsérünk téged azért a hatalomért, amellyel Isten felruházott, s kérünk, ne hagyj el bennünket semminemű bajunkban. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
10. Szent Antalnak imájára tenger enged. Szent Antal, csillapítsd le szenvedélyeink háborgó tengerét, s teremts békét a szívünkben. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
11. Bilincs törik. Szent Antal, szabadíts meg minden lelket a vétek rabszolgaságából. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
12. Az elvesztett tagot visszanyerjük. Szent Antal, óvd meg testi épségünket, s add vissza hiányzó erőnket. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.)
13. Az elveszett vagyont ifjú és agg visszanyeri. Szent Antal, segíts elveszett dolgaink keresésében, különösen az Isten kegyelmének megszerzésében. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.) 

Szent Antal oltára a Csíksomlyói Kegytemplomban

Templomainkban holnap elkezdődik a kilenc keddi ájtatosság Szent Antal tiszteletére.

      Mindenható örök Isten, aki néped számára szent Antalt kiváló igehirdetővé és gondjaink közt hathatós közbenjáróvá tetted, add, hogy az ő segítségével a krisztusi élet útján járjunk, és minden nehézségünkben érezzük támogatásod. Amen. 

2011. ápr. 10.

A csotki készítése

   Az orosz ortodox irodalomban gyakran felemlegetik: Nagy Szent Antalnak egy látomásban megmutatta egy angyal, hogy a kézimunka eszközül szolgálhat a szétszórság ellen, és amikor az elme már belefárad az imába, akkor valami mechanikusan végezhető kézimunkát végezzenek a pusztai remeték, például csotki-, kosár-, kötél- papucsfonást. A fonni szó imádkozást jelent náluk, a Jézus-imát. Ha ebbe is belefáradnak, akkor leborulásokat végeznek, a lényeg: megmaradni Isten jelenlétében. Csak az a csotki az igazi, amit csendben, imádkozva fontak.

   Egy másik legenda szerint egy szerzetes csomókat kötött egy kötélre, melyet arra használt, hogy a kánon szerint előírt napi imáit pontosan elvégezze. De a szegény szerzetes erőfeszítése hiábavaló volt, mert az ördög a csomókat rendszeresen kioldotta. Ekkor segítségére sietett egy szent angyal, és megtanította a szerzetest arra, hogy a csomókat egymásra tevődő kereszt formájában kösse, így az ördög ezt már nem tudta kioldani.

  A csotki alapanyaga általában fekete gyapjúfonal. Nevezik a csotkit még a szerzetes kardjának, a türelem iskolájának is. Mivel imába merülve kötik, ezért áldást és védelmet jelent azok számára, akik a csuklójukon hordják és a Jézus-ima mondása közben használják, mert a csotki nem talizmán, nem fétis, hanem csak egy eszköz a spirituális élethez. Használata mindennapi kötelességeink közt nem olyan feltűnő, mintha rózsafüzér-gyűrűt viselnénk, vagy a hagyományos rózsafüzért zörgetnénk úton-útfélén. Egy idő után már csak az érintése is Istenhez emeli a szívünket.

      Régebb vettem az ortodox apácáktól egy csotkit, 33 csomós, de van még 50 és 100 csomós is. Újkorában kisebb volt és egységes zsinórnak nézett ki, de a használattól megnyúlt és most már jól látszanak a csomók (lásd a fotót) – amelyek valóban keresztformákból állanak. A vastag egyenlőszárú feszület egyik felén a Pantokrátor, a másik felén görög betűk vannak. 

      Akinek van türelme és ideje, megtanulhatja a hagyományos csotki készítését, ebben a videóban igen lassan és nagyszerűen van bemutatva, a keresztet is ugyanabból a fonalból készítik:


2011. ápr. 8.

A Péter-elv

      Egy hierarchiában mindenki eléri saját hozzánemértés-szintjét. Ez általában öt éven belül szokott bekövetkezni, mert szüntelen képzés nélkül a választott szakmában az ember megreked. Ilyenkor aztán saját maga tesz arról, hogy felfele-buktassák, egyre feljebb hág az uborkafán, avagy a ranglétrán, de előléptetése után nem a várakozásoknak megfelelően teljesít. Szükségszerűen inkompetenssé válik, vagy eléri a hierarchiában azt a legmagasabb pozíciót, ahonnan a rendszert felbomlasztja vagy újratermeli.

      Az átlagember egy elsajátított kultúrában él, amely biztosítja az interakciós szabályok és normák ismeretét és betartását. A kulturális normákat a hagyomány, a megszokások, a jogrendszer, a vallási iratok stb. rögzítik. A normától való bárminemű eltérést az előírások szerint büntetnek meg. A lehetséges büntetések végén ott áll az első szintű fenyegetés, a közösségből való végleges kirekesztés: a halál.

      A Péter-elv érvényes a vallási és lelkiségi mozgalmakon belül is. Aki elérte a saját hozzánemértés-szintjét, elkezd a  hatalomra vágyakozni, már csak egy karizmája van: uralkodni akar, nem szolgálni, igaznak sőt küldöttnek jelenti ki magát, és nem nézi az eszközöket, hanem bevezeti a jutalom-büntetés rendszert; elhiteti először a domináns tagokkal, majd velük karöltve a legtöbbjével, hogy aki nem engedelmeskedik neki, az egyenesen Istennek nem engedelmeskedik. És elvárja, hogy mindenki azonosuljon vele, nem Istennel, nem a lelkiség karizmájával, hanem a vezetővel. „L’état c’est Moi” (XIV. Lajos francia király). Csak egy lesz számára a fontos: a helyzeti előny kihasználása, vagyis a valós vagy képzelt vetélytársak lépéseit megelőző szüntelen taktikázás. Ekkor a lelkiségi közösség már rég nem testvérekből, hanem vetélytársakból áll, megindul az intrika, a hatalmi harc, a vetélkedés. A vezető végül képes azt hazudni, hogy Isten dicsősége meg a lelkek java lebeg a szeme előtt, de valójában csak két alapszerepet engedélyez a közösségben: „az igaz” uralkodó vezető és a függő „senki” szolga szerepét.  Ennek semmi köze az engedelmesség erényéhez, ez a világ szelleme. Egy ilyen  lelkiségi közösség stabilnak látszik kívülről sokáig, de valójában hosszú távon nem működhet,  elgettósodik,  vagy egyre fogy, vagy önmagától hirtelen felbomlik, ebben Isten is közrejátszik, mert az Istent nem lehet becsapni.