NAGYCSÜTÖRTÖK
Mária az utolsó vacsorán
A Szentírás nem mondja, de bizonnyal nem lehet kételkedni benne, hogy Isten anyja is jelen volt. Mint mindig, most is biztosan vele ment fel Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére, és a húsvéti vacsorát Jézus egész kíséretével együtt ünnepelte. Ő, aki megőrizte szívében Jézus minden szavát - ahogyan be fogja fogadni búcsúbeszédét is: „Lángolva kért engem, hogy veletek ünnepeljem ezt a Húsvétot” Ezzel nem a kánai menyegzőre gondolt. Most érkezett el az Ő órája. Most tudta adni azt, amire addig csak jelképek által mutatott rá. A lábmosás: úgy élt közöttük, mint aki szolgál. Így élt igazán tovább. Mária megértette a lábmosás titkos jelentését: teljesen tisztának kell lennie annak, aki a szent lakomához járul. De egyedül az Ő kegyelme tudja megadni ezt a tisztaságot. A te szentáldozásod Édesanyám! Nem olyan volt, mint az a megragadható egység, amikor tápláltad Őt a Te testeddel és a Te véreddel? De most Ő az, aki táplál Téged. Nem látod magad előtt ebben az órában az egész misztikus Testet, amelynek e szent lakoma által kell növekednie? Már most nem úgy fogadod be, mint egy édesanya, ahogyan Ő azt majd másnap, a kereszt alatt rád bízza? Nem látod Te is mindazokat a neki okozott sértéseket, amelyek az Úron ezek alatt a színek alatt megestek, és ezért neked ajánlja fel helyrehozatalra? Ó Anyánk, taníts bennünket úgy fogadni az Úr testét, ahogyan Te fogadtad.
NAGYPÉNTEK
Juxta crucem tecum stare -
Veled állni a kereszt alatt
Ma Veled voltam a kereszt alatt
És olyan tisztán éreztem, mint még soha,
Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.
Ahogy egy földi édesanya hűsége
Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.
De te az Úr szolgálóleánya voltál,
Az emberré lett Isten léte és élete
Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva.
Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,
És keserű szenvedésed vérével
Minden lélek számára új életet szereztél.
Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,
Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete
Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.
Ezért vezeted gonddal lépteinket,
Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess
bennünket a célba.
De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,
Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,
Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt
És a keserű szenvedés vérével kell
Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,
Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rajuk.
NAGYSZOMBAT
Praestolari in silentio salutare Dei -
Csöndben várni Isten szabadítására
A Te Nagyszombatod: Hogyan képzelhetnénk el, ha nem teljes csöndben? Miután a sírt bezárták, Szent János biztosan elvezetett téged a házba, ahol Jeruzsálemben vendégeskedett. Ennek csendben kellett történnie. A szenvedések iránti tiszteletnek mindenkit hallgatásra kellett késztetnie. Megérttetted, hogy egyedül akarsz lenni. Biztosan képtelen voltál a templomba menni, ahogyan azt szokás szerint szombatonként és ünnepeken tetted, odamenni az emberek közé, akik keresztre feszítették Őt, és akik most ujjal mutogattak volna rád. A magány adhatott egyedül enyhülést. Ez alkalommal a könnyeknek is meg kellett követelniük a jogukat. Ha az Úr sírt Lázár halála miatt, nem kellett akkor neked is sírnod azok után, ami történt? Az Ő egész élete, amely a Te életed is volt, még egyszer lejátszódott lelki szemeid előtt; minden utalás a szenvedésre, a próféták sorai. Tehát a feltámadás meghirdetése is. Azt, amit az Üdvözítő megmagyarázott a tanítványoknak az emmauszi úton, Te azt saját magadtól mondtad ki: Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe? Így a Te fájdalmad a „Consummatum est - Beteljesedett” által változik a kegyelemben, és Húsvét reggelének csöndes, hívő várásává lesz: harmadnapon fel fog támadni. Képtelen vagyok azt gondolni, hogy Te magad ne lettél volna jelen. A hírhozó angyal talán nem hívott Téged csöndesen még napkelte előtt a házból, ahol vendég voltál, és nem vezetett egészen a sírig? Az angyal ajkán az Alleluja nem úgy zengett, mint a Gloria Betlehemben? És ő nem lépett ki az első rózsás reggelen fényt és ragyogást öltve a kertbe, amely úgy virágzott, mint egy édenkert? Senki sem számolt be nekünk erről a viszontlátásról. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta azt, amit az Úr Anyjának készített, aki minden emberi elképzelést felülmúlóan szerette Őt.
Ha a feltámadás és a mennybemenetel közötti idő mindenekelőtt a születő Egyház előkészítésének lett szentelve, akkor azt kell gondolnunk, hogy az Úr mindenki más előtt vezette be Anyját a misztikus Test minden misztériumába. Máriának a kereszt mellett a fájdalomtól majd a feltámadás örömétől meg kellett volna halnia, ha egy különleges kegyelmi adomány nem tartotta volna életben az Egyházért. Neki az apostolokkal ellentétben egyáltalán nem lett volna szüksége a Szentlélek leszállására ahhoz, hogy megértse az Ország misztériumait. A mennybemenetel utáni években segít majd az Egyház, a szentségek, a papság misztériumának a megértésében és az egyházi élet kialakításában.
HÚSVÉTVASÁRNAP
Resurrexi et adhuc sum tecum -
Feltámadtam és újból veled vagyok
A Feltámadott mindig melletted van! Hiszek abban, hogy Ő sohasem hagyott el Téged. A feltámadt test nem kötődött többé a földi testek állapotához. Nem csak egy, hanem több helyen is jelen lehetett (ahogyan az a szentségi jelenlétben is megvalósul.).
És ha Ő megjelent a tanítványoknak, egyszer így, máskor úgy, mindig átmenetileg, akkor melletted tudott maradni megszakítás nélkül. A földi életben Te Vele hordoztad a keresztet, az elhatárolódás, az elhagyatottság keresztjét is. Most osztozol a Feltámadott fájdalom nélküli boldogságában, megkapod édesanyai örömödért a hálát a szeretet szüntelen ajándékában és az Istennel teli életben. Kiterjesztette föléd kezét, bensőségesen befogadta életedet az Övébe. Kiterjesztette kezét fölém is, ahogyan Te is, hogy így hordozzam Veletek a keresztet, és a kereszt által eljussak a feltámadás boldog életébe. A ini házunk a Tied, béke Királynője. Ha én itt örökre neked és Fiadnak szentelem magamat, akkor egyszersmind családodnak is szentelem magamat. Hordoznom kell a kereszteteket, és ezáltal elkötelezni magamat, hogy minden lélekbe eljöjjön az igazi húsvéti béke.
Ó szeretett Édesanyám, az Úr Rád bízta országának misztériumait és kezedbe adta misztikus Testét. Pillantásod felülmúl minden időt, ismersz minden tagot, tudod a feladatukat és próbálod idevezetni őket. Rendünket a sajátodként fogadtad el. Te vezeted a sorsát. Te hívtad létre a mi házunkat. Közülünk mindenki Általad kapta a meghívást és a Te szolgálatodra van kötelezve. Megköszönöm Neked, hogy meghívtál még azelőtt, hogy tudtam volna: a hívás Tőled jön. Nem tudom, mit szándékozol tenni velem. De nagy, meg nem szolgált kegyelemnek tartom, hogy eszközödül választottál. Az a vágyam, hogy egészen a kezeidre bízzam magamat, mint egy tanulékony szerszám. Bízom Benned, abban, hogy hasznossá teszed az eltompult szerszámot, ó legbölcsebb, jó szándékú, hatalmas Szűz. Ecce adsum suscipe me! - Íme, itt vagyok, ismerj magadénak!
Most még Veled tudom ünnepelni a Húsvétot, teljes csendben és elrejtettségben. Amikor az asszonyok megérkeztek, Te biztosan az Úrral voltál, nem messze a sírtól. Ő megmutatta magát Magdolnának, miközben a többiek már visszafelé tartottak a városba. Péter és János az asszonyok híradására érkeztek. Miután meggyőződtek róla, hogy a sír üres, Péter meg akarja mondani a többi tanítványnak, és az úton találkozik az Úrral. János bizonyára különvált tőle, hogy Téged keressen, és megvigye Neked a hírt. Talán visszatértél a házába. És most biztosan vele mentél a tanítványok keresésére, és jelen voltál, amikor Ő megjelent nekik a zárt ajtón keresztül. Minden bizonnyal ez egy olyan esemény volt, amely érdekelte a fiatal Egyházat. És ezáltal Te még most is és mindig jelen vagy, mert Te vagy az Egyház szíve.
____________________________________
A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta: GONDOLATOK A NAGYHÉTRŐL
(1938. április 10-21.) Örökfogadalomra előkészítő lelkigyakorlat: Mária által Jézushoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése