Negyedik nap (Hétfő)
Szentlélek, aki bennünk élsz,
alakíts minket dicsőséged templomává.
(Misekönyv)
1. Az Apostolok Cselekedetei arról számol be, hogy az efezusi hívek János keresztségében részesültek, és nemcsak hogy nem kapták meg a Szentlelket, hanem még létezéséről sem tudnak. Pál megfelelő oktatásban részesíti és megkereszteli őket „Jézus nevére”. „Ezután rájuk tette a kezét, s leszállt rájuk a Szentlélek” (ApCsel 19, 5-6). János keresztsége csak előkészítésül szolgált. Hiszen ő maga mondta: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De nyomomba lép az erősebb ... Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni” (Lk 3, 16). Jézus erről a keresztségről beszélt Nikodémusnak: „Bizony, bizony mondom neked, aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be Isten országába” (Jn 3, 5). És ez az a keresztség, amely által Krisztus az Egyháznak és minden hívőnek megadja a Szentlelket, hogy mindnyájan az ő életét éljék. „Azt akarja, hogy szünet nélkül megújuljunk őbenne, ezért Lelkéből adott nekünk, aki egy és ugyanazon személyként lakik a főben is, a tagokban is; úgy élteti, egyesíti és mozgatja az egész testet, hogy tevékenységét ahhoz a szerephez hasonlíthatták az atyák, amelyet az életelv, azaz a lélek tölt be a testben” (Lumen Gentium 7). A Szentlélek - a Szentháromság harmadik isteni Személye, mindenben egyenlő az Atyával és a Fiúval, a szeretetnek Atyától és a Fiútól származó Lelke, az Üdvözítő éltető és irányító Lélek - leszáll az Egyházra és minden hívőre, élteti az egész Egyházat és minden egyes tagját. A Krisztusban, az Egyházban és a hívekben élő egy és ugyanazon Lélek, az Egyház éltető és megszentelő elve. Az Egyház és minden hívő Krisztusban és Krisztusból, általa él. „Aki Krisztushoz tartozik - mondja Szent Pál -, abban Krisztus Lelke él” (Rom 8, 9).
2. „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad” (Jn 14, 15-16). A Szentlélek ígéretét Jézus egyetlen feltételhez köti: ez pedig a tettekkel tanúsított és az isteni akaratot nagylelkűen teljesítő valódi szeretet. A Szentlelket, a szeretet Lelkét csak az kaphatja meg, aki szeretetben él. Aki viszont szeretetben, vagyis kegyelemben él, az biztosan megkapja a Szentlelket; ezért Jézus csalhatatlan ígérete és mindenható imája kezeskedik. Ez az ajándék nem korlátozódik a szentség felvételének idejére, hanem állandó: Jézus azért küldte el a Szentlelket, hogy az állandóan „köztünk maradjon, örökre”. Az isteni Vigasztaló a kegyelemben élő hívőben „marad”: „a Szentlélek a hívők szívében mint templomban lakik” - mondja a Zsinat (Lumen Gentium 9). Ő a lélek drága vendége (Pünkösdi szekvencia), és minél jobban növekszik ez a lélek kegyelemben és szeretetben, a Szentlélek annál nagyobb örömmel lakik benne és mozdítja elő megszentelését.
A Szentlélek azért él az emberben, hogy Krisztus képmására alakítsa, Isten akarata teljesítésére késztesse, segítse a rossz ellen és a jó érdekében folytatott küzdelmében. „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek” (Róm 8, 26), magáévá teszi ügyünket, ő maga jár közben értünk az Atyánál. Ha a keresztények ilyen hatalmas szószólóval, ilyen csodálatos segítséggel rendelkeznek miért, hogy oly kevesen jutnak el az életszentségre? Az ember szabadságának és ezzel együtt felelősségének félelmetes misztériuma ez. Isten szabadnak teremtette az embert, s akarata ellen nem szenteli meg. Ha a keresztény nem lesz szent, annak egyedül az az oka, hogy nem hagy magában szabad teret a Szentlélek működésének, akadályozza bűneivel, tanulékonysága és nagylelkűsége hiányával. Ha arra használná fel szabadságát, hogy teljesen megnyíljék az isteni Vigasztalónak, ha teljesen alárendelné magát befolyásának, akkor a Szentlélek átvenné vezetését és megszentelné. Ezért így kell imádkoznunk az Egyházzal: „Jöjj, Szentlélek Istenünk... Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet. Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg” (Szekvencia).
Ima
Ó Vigasztaló Szentlélek, tökéletesítsd bennünk a Jézus által megkezdett művet, tégy minket erőssé, imádkozz velünk az egész világért. Add, hogy jobban kihasználjuk az időt a belső élet elmélyítésére, adj lendületet apostoli tevékenységünknek, hadd érjünk el vele minden, Krisztus vére által megváltott népet és embert, az Ő örökségét. Törd le bennünk a természetes nagyravágyást, emelj fel a szent alázat régióiba, töltsön el minket az igazi istenfélelem és a nagylelkű bátorság. Semmi földi kötelék ne akadályozza hivatásunk tökéletes teljesítését. Önző érdekek vagy lomhaság ne hallgattassák el bennünk az igazság követelményeit, semmiféle számítgatás, apró önzés ne csökkentse a szeretet mérhetetlen területeit. Legyen bennünk minden nagy: az igazság keresése és tisztelet, az áldozatkészség egészen a kereszt és a halál vállalásáig és végül legyen bennünk minden úgy, amint azt a Fiú Atyjához intézett utolsó imájában kérte, és úgy áradjon ki ránk, az Egyházra, intézményeire, minden egyes hívőre és népre a Szeretet Lelke, amint azt az Atya és a Fiú akarták.
XXIII. János, Breviario, 349
Ó hatalmas Lélek, küldd el édességed sugarát, engedd meg lelkemnek, hogy befogadja és gyümölcsöztesse a te lelki magodat. Elismerjük, hogy csak a te végtelen bölcsességed által növekednek és nyílnak ki bennünk ajándékaid. Te kened föl az apostolokat, ihleted a prófétákat, oktatod a tanítókat, nyitod meg a némák ajkát és a süketek fülét...
Aki oly közel vagy hozzám, nyújtsd ki jobbodat, erősíts meg együttérzésed kegyelmével, oszlasd el lelkemből a feledés homályos felhőjét, szórd szét kegyelmeddel a bűn sötétségét, hogy értelmem éleslátásával a földi életből a magasságokba emelkedjek.
Nareki Szent Gergely, Le livre de prieres 210-211
Forrás:
P. Gabriele di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006
Mivel bensőségesen beszélgetni akarunk Istennel, kapcsolatban kell vele lennünk. Nos, ezt szolgálja az „előkészület”, vagyis az a gyakorlat, hogy Isten jelenlétébe helyezkedünk, egy rövid gondolattal feléje fordulunk.
Hogy meggyőződjünk Isten irántunk való szeretetéről, valami olyan hitigazságot választunk megfontolás tárgyául, amely nyilvánvalóvá teszi ezt a szeretetet. Ezért megfelelő szöveget olvasunk.
Az olvasás azonban nem elegendő; az olvasottakat reflexióval vagy elmélkedéssel el kell mélyíteni.
Valamennyi kinyilatkoztatott igazság kinyilváníthatja előttem Isten irántam való szeretetét, de ma arról a témáról akarok elmélkedni, amelyet az olvasásban kiválasztottam. Az elmélkedés „pontjainak” szép gondolataival segítek magamnak, mígnem a téma meggyőződésemmé válik, és szívemben, még talán ajkamon is felfakadnak a szeretet szavai.
Így kezdem el a beszélgetést Istennel: mindenféle módon (az állapotomnak leginkább megfelelő módon) mondogatom neki, hogy szeretem, hogy szeretni akarom, hogy haladni akarok szent szeretetében, hogy tettekkel, elsősorban szent akarata teljesítésével akarom bizonyítani szeretetemet.
Íme, eljutottunk az elmélkedő ima szívéhez.
Sokak számára ennyi elég is.
Vannak viszont olyanok, akik szeretik a változatosságot. Ezek számára az Istennel való beszélgetés meghosszabbítását szabadon választható módszerek teszik könnyűvé.
Miután az Úrnak ismét elmondtuk, hogy szeretjük őt, a hálaadásban kifejezzük hálánkat a tőle kapott jótéteményekért. Mivel meg vagyunk győződve arról, hogy annyi mindent kaptunk tőle, a felajánlásban szeretnénk viszonozni az Úr ajándékát: valami jófeltételt teszünk. Különben az ima végén ez mindig hasznos.
Ismerve kicsiségünket és gyöngeségünket, Isten segítségét kérjük.
Íme tehát a terézi módszer hét összetevője:
Két bevezető: előkészület (Isten jelenléte) és olvasás.
Két lényegi: elmélkedés és beszélgetés.
Három szabadon választható: hálaadás, jófeltétel és kérés.
Az elmélkedések erre a módszerre épülnek.
Először Isten jelenlétébe helyezkedünk, vagy olyan gondolatot keresünk, amely a lelket Istennel hozza kapcsolatba és őfelé irányítja.
Az olvasásban megragadjuk az elmélkedés „pontját”, témáját. Minthogy pedig sok benső életet élő ember naponta kétszer is elmélkedik, minden elmélkedés két témát kínál fel.
Aztán a lélek a már olvasott szöveg segítségével hozzákezd a megfontoláshoz.
Ezt követően spontán módon áttér a beszélgetésre; a terézi fogalom szerint ez az elmélkedő ima „szíve”, központja.
Elmélkedéseink különösen ezen a ponton kívánnak segítséget nyújtani. Ezért adtunk a „beszélgetéseknek” meglehetősen széles teret; a lélek természetesen szabadon azt választja, ami állapotának éppen a legjobban megfelel. Hogy a beszélgetéseket még hatékonyabbá tegyük, szent és lángoló lelkek szavait idéztük elsősorban. Gyakran szükség volt arra, hogy ezeket a szövegeket a beszélgetés céljának megfelelően némiképp módosítsuk; a forrást azonban mindig megjelöltük.
Ezekben a beszélgetésekben a szeretet kifejezései váltakoznak kérésekkel, hálálkodással stb., továbbá a lélek lendületét kézzelfoghatóvá alakító jófeltételekkel.
Szívből kívánjuk, hogy az így összeállított elmélkedések hatékonyan segítsék a lelkeket abban, hogy a terézi módszer segítségével előre haladjanak a benső imában.
A terézi lelkiség az isteni meghittség lelkisége, azt célozza, hogy táplálja és kiteljesítse a lelkekben az Istennel való bensőséges kapcsolatot. Ezt a célt elsősorban az elmélkedő ima módszerével lehet elérni; ezt az imát viszont az Istennel való bensőséges kapcsolatra irányuló vágynak kell jellemeznie.
Elmélkedéseink hangnemét tehát az Istennel való bensőséges kapcsolat mint cél határozza meg; amennyire csak lehetséges, ennek elérésében akartuk segíteni a lelkeket.
Egyébként a terézi lelkiség egyben tanítás is. Jézusról nevezett Teréz, a „lelki élet nagy mestere” mindig tudatosan gondoskodott arról, hogy a számára oly kedves emberek aszkétikus és misztikus életének meglegyen a szilárd tanbeli alapja; ezért szerette a Szent annyira a hittudományt. Ezért törekedtünk mi is arra, hogy ezeknek az elmélkedéseknek komoly teológiai alapot biztosítsunk. Mi több, úgy rendeztük az anyagot, hogy egy év leforgása alatt sorra kerüljenek a lelki élet főbb problémái, a belső élet valamennyi természetfeletti valósága.
A Szentlélek, aki a Szeretet Lelke, lakjék szívünkben, működjék bennünk és irányítson minket, „bőséges kegyelmi kiáradásával” gyújtsa fel bennünk a szeretet tüzét, hogy azzal behatolhassunk az isteni meghittség övezetébe. Mária, a Szép Szeretet Anyja, akinek lelke telve van kegyelemmel, és akit mindig a Szentlélek vezetett, nyerje el számunkra is a Szentlélektől, hogy tanulékony szívvel és a benső ima kitartó gyakorlásával mi is megvalósíthassuk az Istennel való bensőséges egyesülés csodálatosan szép eszményét.
P. GABRIELE di S. M. MADDALENA O.C.D.
Róma, 1952 Jézus Szíve ünnepén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése