Mária ruhájában (Stock Szent Simon ünnepe)

      II. János Pál pápa 2001. március 25.-én így ír a 2001-es Mária-év alkalmából a Skapuláré 750. évfordulójára:

      “A Skapuláré lényegében ’ruha’. Aki megkapja az többé vagy kevésbé szorosan, az egész Egyház javára a Miasszonyunk szolgálatára szentelt Kármelita Rendhez kapcsolódik. Aki tehát felveszi a Skapulárét, ezzel belép Kármel földjére, hogy ‘egyen annak terméséből és gyümölcseiből’ (Jer 2,7), és megtapasztalja Mária szelíd, anyai jelenlétét, elkötelezve magát napról-napra, hogy bensőleg Jézus Krisztust ölti magára, és - az Egyház, valamint az egész emberiség javára - élőként mutatja be Őt önmagában.” “Én is régóta hordom szívemen a Kármel Skapuláréját!”

      Tehát a szent vállruha egy habitus, egy életforma, a Szűzanyát öltjük magunkra, Máriát. Az Anya és a Fia szorosan átölelik egymást, mindörökre elválaszthatatlanok.

      A teremtmények között Istennek nem volt értékesebb kincse, mint Mária egyszerű, alázatos és tiszta szeretete. Jézus, a Szeretet kimeríthetetlen forrása a kereszten Égi Édesanyát adott nekünk, mert a szeretet meg akar osztani mindent: “Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért - hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32). Miattunk történt mindez, a mi üdvösségünkért, szükségünk van az Anya folytonos és gyöngéd oltalmára.

      Szeretjük Máriát, nem érzelgős, hanem erős és tiszta szeretettel, Máriát, aki egész lényével IGEN-t mondott Isten akaratára, aki elsőnek járta végig a keresztutat, aki ott állt Kereszt alatt a szeretett tanítvánnyal. A Fájdalmak Férfiának végrendelete ez: szemléljük Máriát, szeressük és kövessük őt, a Szépszeretet Anyját, akinek Szeplőtelen Szíve táplálja és neveli szívünket-lelkünket, ezáltal elvezessen minket Szent Fiához, hiszen Mária semmit sem tart meg magának: “Tegyétek meg, amit mond!” (Jn 2,5).

      Mária szívébe zárta Jézus szavait és életét (Lk 1,38; 2,15), nekünk is ezt kell tennünk, ha igazán szeretjük a Szűzanyát: a Szentírásban, az Egyház szentségeiben és tanításában ott van Jézus, csak hűségesnek kell lenni Hozzá. “És az Ige testté lett” (Jn 1,14), így megvalósul a mi szívünkben és életünkben is. Ó Mária, Édesanyánk, adj nekünk kitartó és szolgáló hitet, hogy Istennel rendezzük be mindennapi életünk! Hiszünk: “A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid 11,1). Reménykedünk, mert a remény célja Isten Országa, a világ és az ember eggyé válása Istennel az isteni hatalom és szeretet által. Szeretünk, mert “Megismertük a szeretet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4, 16); ez az Úr akaratának teljesítése (Mk 12, 29-31).

      Imádkozunk, mert Mária is imádkozott, amíg a földön élt és most is a mennyben értünk, bűnös gyermekeiért Istennél szüntelenül könyörög.

      Elszegényedtünk, de annyira nem lehet senki sem szegény, hogy ne tudna imádkozni a jóért küzdő és dolgozó emberekért, az Egyházért és apostoli céljaiért, a békéért, a szegényekért, özvegyekért, árvákért, elhagyottakért, hajléktalanokért, a fiatalokért... - Máriával és Máriában. Bárki tud a szegények legszegényebbjeiért imádkozni: a szenvedő lelkekért.

      Nincs lehetőségünk sok pénzt keresni, és anyagi segítséget nyújtani, sebaj, hiszen gazdagok vagyunk, mert van hitünk és van időnk, van Máriánk, Nővérünk, Édesanyánk, Patrónánk, aki földi életében csendben szenvedett, dolgozott, imádkozott és meghalt, a Mennyben van. Ez a mi utunk, a Skapuláré hordozók útja, a Szűzanya fátyla alá rejtett áldozatos élet, a Jelenlétben való éberség, a Magnificat.
   Kis Szent Teréz jelmondata volt: “Istenem, hogy szeresselek Téged, nincs másom, csak ez a mai nap!”, a miénk is ez lett.

_____________________________________

      Akik szabályszerűen felvették a barna skapulárét, május 16-án, Stock Szent Simon ünnepén, teljes búcsút nyerhetnek.

      Palesztinában a szaracénok sokat üldözték, megölték a kármelita remetéket, ezért elkezdtek Európába visszatérni. 1212-ben néhány angol szerzetes is visszajutott hazájába, hogy ott kolostorokat alapítsanak. Angliában ugyanekkor élt egy Simon nevű remete, aki már 12 évesen elhagyta apja házát, hogy egy tölgy lyukas odvában vegyen lakást magának (mellékneve: Stock, angolul fatörzset jelent.) Simon már 48 éves volt, amikor a Szentföldről elűzött szerzetesekre bukkant. Mivel e szerzetesek Szűz Mária iránti nagy szeretete mélyen megragadta őt, csatlakozott hozzájuk. 50 évesként küldték el Oxfordba tanulni, ahonnan Simon néhány év múlva doktori címmel tért a kolostorba vissza. 80 éves aggastyán volt, amikor a rend hatodik generálisává választották. Ezzel azonban súlyos terhet róttak rá, mivel rendjét nem nézték szívesen Európában. A 13. század elején már két másik kolduló rend alakult: a dominikánusok (1216-ban) és a ferencesek (1223-ban). Ezért Rómában bizonyos pártok gyanakvó szemmel néztek a Szentföldről importált rendre. Attól féltek, hogy a kolduló rendekből vadhajtások nőnek, és hogy a kolduló szerzetesekből csapatok alakulnak. Ezért nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a rendet elnyomják és felszámolják.

      Ekkor Szent Simon a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja el, és anyai védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) Cambridge-ben Szűz Mária, és átnyújtotta neki a skapulárét ezekkel a szavakkal:

      „Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak, melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem. Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől. Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka.”

      Szent Simon személyéhez kötődik rendünk Mária-tiszteletének jele, a szent vállruha (skapuláré), amelynek helyi liturgikus kultusza a XIV. században kezdődött és a következő évszázadban az egész rendben elterjedt.

      Ezt a kiváltságot az Egyház a hozzájuk társult hívekre is kiterjesztette és több búcsúval is ellátta. Stock Szent Simon1265-ben Bordeaux-ban halt meg, teste az ottani székesegyházban nyugszik.

      Istenünk, te Stock Szent Simont a Kármel-hegyi Szűzanya testvérei között különleges szolgálatra hívtad. Add, hogy az ő közbenjárására mindig készségesen szolgáljunk neked, és készségesen fáradozzunk embertársaink üdvösségéért. Amen.

      A barna skapuláré viselését a Szűzanya napjainkban is kérte:

* 1858-ban Lourdes-ban a Szűzanya Bernadette Soubirous-nak, mint Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg utoljára, július 16-án, a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén.

* 1917. október 17-én Fátimában az utolsó jelenés utolsó képe a Kármelhegyi Boldogasszony képében, skapuláréval látható Szűzanya volt, amint ezt előzőleg kétszer is megígérte a látnok gyermekeknek,

Mikor Lucia nővért (aki a Kármelita Rend tagja lett) megkérdezték, miért jött Mária utolsó fatimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta:

„Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”

Illusztráció:
- S. Maria della Bruna
- Sarutlan Kármeliták Budapesti Rendházának főoltárképe: Stock Szent Simon átveszi a Kármelhegyi Boldogasszonytól a barna skapulárét.