Ötödik nap (kedd)
Ó Szentlélek, aki gyermekkéfogadásunkról tanúskodsz,
tégy engem Isten igazi gyermekévé.
(Róm 8, 16)
1. A hívő, aki a keresztségben titokzatos módon részesül Krisztus halálában és feltámadásában, megkapja a Szentlelket; neki köszönheti megigazulását és új életét. „Üdvözítő Istenünk... megmentett minket... a. Szentlélekben való újjászületés és a megújulás fürdőjében” (Tit 3, 5). A Szentlélek a keresztség által kezdi meg az ember megszentelésének művét; mindenekelőtt „megmossa”, vagyis megtisztítja a bűntől és a kegyelem által „újjászületést” ad neki. A „Krisztus által megváltott” ember így „új teremtmény lesz a Szentlélekben” (Gaudium et Spes 37), új lelket kap tőle, a gyermekkéfogadás lelkét. „Isten... Fia Lelkét árasztotta szívünkbe, aki őt így szólítja: Abba, Atya!” (Gal4, 6). A gyermekkéfogadás kegyelmet és lelkét különösen a Szentléleknek, a Fiú Lelkének tulajdonítjuk. A keresztségben a Szentlélek önti a megkereszteltbe a gyermekség lelkét, és ez arra ösztönzi, hogy gyermeki bizalommal forduljon Istenhez, Atyának szólítsa, és biztos legyen örökbefogadásában. „Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8, 16).
A Szentlélek tevékenységének második állomását a bérmálás szentsége jelenti. Szent Lukács beszámol arról, hogy a szamariaiak „csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére”; Péter és János ekkor „rájuk tették kezüket, s erre megkapták a Szentlelket” (ApCsel 8, 16-17). Ez történik minden hívővel a bérmáláskor. A Szentlélek megújítja benne kiáradását, megerősíti istengyermekségében, a hitben és a keresztény élet gyakorlatában.
A Szentlélek azonban nem csupán a keresztségben és a bérmálásban működik, hanem valamennyi szentségben. Ezekben a napokban a liturgia gyakran emlékeztet a bűnbocsánat szentségére, hangsúlyozva, hogy az „valamennyi bűn bocsánata”. Ha Krisztus működik minden szentségben, nem hiányozhat a Szentlélek működése sem. A keresztény életét, születésétől kezdve, titokzatos módon a Szentlélek tevékenysége öleli körül. A Szentlélek élteti, szenteli meg és teszi gyermekké a Fiúban.
2. A Szentlélekről szólva a Zsinat ezt mondja: „Az élet Lelke ő, vagyis örök életre szökellő vízforrás, általa eleveníti meg az Atya a bűn halálával meghalt embereket” (Lumen Gentium 4). Bár a hívőket éltető kegyelem az egész Szentháromság ajándéka, mégis az Atyának különösen a teremtést tulajdonítjuk, a Fiúnak azt, hogy szenvedésével és halálával kiérdemelte ezt a kegyelmet, végül a Szentléleknek azt, hogy kiárasztja ezt a hívők szívébe. Így a Szeretet Lelkének tulajdonítjuk a megszentelés művét. Ez a mű nem korlátozódik a szentségekre. A Szentlélek mindig tevékeny a megkereszteltekben. Ő az a belső Tanító, aki „Isten népét megszenteli, vezeti és erényekkel ékesíti” (Lumen Gentium 12). A Szentlélek ébreszti fel és gyámolítja a „hit érzékét”, megadja Krisztus és Evangéliuma mély ismeretét, amint azt az Úr megígérte: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre” (Jn 14, 26). A Szentlélek ezt a feladatát nem csupán a hívek benső megvilágosítása által teljesíti, hanem külső eszközökkel is, különösen a Szentírás és az egyházi tanítóhivatal által.
„A Szentírás Isten szava, mert ez van benne írásba foglalva a Szentlélek sugalmazására”; a Szentírás „a prófétáknak meg az apostoloknak szavaiban a Szentlélek hangját” szólaltatja meg (Dei Verbum 9. 21). Aki a szent könyvekről elmélkedik, az mintegy az isteni Vigasztaló „iskolájába jár”; a Szentlélek segíti az elmét, hogy behatoljon Isten szava jelentésébe, Ő indítja az akaratot ennek gyakorlati megvalósítására. A Szentlélek a tanítóhivatal által is tanítja, megvilágosítja a híveket, és arra emlékezteti őket, hogy megvédve a tévedésektől és eltévelyedéstől Ő vezeti az Egyházat „az igazság teljességében” (Jn 16, 13).
Ha a keresztény tanulékonyan befogadja a Szentlélek külső és belső világosságát és sugallatát, valamint elhatározza, hogy ezek szerint cselekszik, maga a Szentlélek kíséri és segíti a kegyelemmel, hogy ezt az elhatározását következetesen valóra is váltsa. A. Szentlélek így segíti mindig Isten gyermekeit, támogatja őket igazságkeresésükben és az evangéliumi tökéletesség gyakorlásában.
Ima
Istenem, eleven Szeretet, akiben az Atya és a Fiú szeretik egymást, te vagy a természetfeletti szeretet szívünkben szökellő forrása. „Életforrás, tűz, szeretet” ... Te vagy annak a nagy ajándéknak eredete, amely egyedül rendelkezik a hatalommal, hogy üdvözítsen minket. Ez pedig a természetfeletti szeretet. Az ember természeténél fogva vak és érzéketlen a szellem dolgai iránt. Hogyan is juthatna el a Paradicsomba? Kegyelmed emésztő tüzével te újítod meg, te teszed képessé annak a boldogságnak élvezésére, amelyet, segítséged nélkül, még csak értékelni sem tud.
Mindenható Vigasztaló, te voltál és te vagy szenvedéseiben a vértanú ereje, energiája és türelme. Te vagy a hitvalló támasza hosszú, nyomasztó és megalázó szenvedéseiben. És te vagy az a tűz, amellyel az igehirdető, önmagát apostoli tevékenységében egészen elfelejtve, meg tudja hódítani a lelkeket.
Általad feltámadunk a halálból, és a teremtmények bálványozása helyébe a Teremtő tiszta szeretetét állítjuk. Általad éledt újra bennünk a bit, a remény, a szeretet és a bűnbánat. Általad kerüljük el a föld mételyét, bár még annak légkörében élünk. Általad van erőnk arra, hogy szent szolgálatodnak szenteljük magunkat és teljesítsük csodálatos feladatait. A te bennünk fellobbantott tüzed által tudunk imádkozni, elmélkedni és vezekelni. Ha a nap kihunyna, meghalna a testünk, és lelkünk se élhetne tovább, ha te eltávolodnál.
Megszentelő Uram, tőled jön minden jó, amim csak van. Nélküled csak rosszabb lennék az évek múlásával... ó Szentlélek, növeld bennem a szeretet kegyelmét, ne nézz semmi voltomra. A te szereteted végtelenül értékesebb a világ minden kincsénél; cserébe mindazért, amit a világ tud adni, én csak szeretetet kérek tőled. Add meg nekem a te szereteted, mert számomra ez a szeretet az élet!
J. H. Newman
Forrás:
P. Gabriele di S. M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT 2006
Mivel bensőségesen beszélgetni akarunk Istennel, kapcsolatban kell vele lennünk. Nos, ezt szolgálja az „előkészület”, vagyis az a gyakorlat, hogy Isten jelenlétébe helyezkedünk, egy rövid gondolattal feléje fordulunk.
Hogy meggyőződjünk Isten irántunk való szeretetéről, valami olyan hitigazságot választunk megfontolás tárgyául, amely nyilvánvalóvá teszi ezt a szeretetet. Ezért megfelelő szöveget olvasunk.
Az olvasás azonban nem elegendő; az olvasottakat reflexióval vagy elmélkedéssel el kell mélyíteni.
Valamennyi kinyilatkoztatott igazság kinyilváníthatja előttem Isten irántam való szeretetét, de ma arról a témáról akarok elmélkedni, amelyet az olvasásban kiválasztottam. Az elmélkedés „pontjainak” szép gondolataival segítek magamnak, mígnem a téma meggyőződésemmé válik, és szívemben, még talán ajkamon is felfakadnak a szeretet szavai.
Így kezdem el a beszélgetést Istennel: mindenféle módon (az állapotomnak leginkább megfelelő módon) mondogatom neki, hogy szeretem, hogy szeretni akarom, hogy haladni akarok szent szeretetében, hogy tettekkel, elsősorban szent akarata teljesítésével akarom bizonyítani szeretetemet.
Íme, eljutottunk az elmélkedő ima szívéhez.
Sokak számára ennyi elég is.
Vannak viszont olyanok, akik szeretik a változatosságot. Ezek számára az Istennel való beszélgetés meghosszabbítását szabadon választható módszerek teszik könnyűvé.
Miután az Úrnak ismét elmondtuk, hogy szeretjük őt, a hálaadásban kifejezzük hálánkat a tőle kapott jótéteményekért. Mivel meg vagyunk győződve arról, hogy annyi mindent kaptunk tőle, a felajánlásban szeretnénk viszonozni az Úr ajándékát: valami jófeltételt teszünk. Különben az ima végén ez mindig hasznos.
Ismerve kicsiségünket és gyöngeségünket, Isten segítségét kérjük.
Íme tehát a terézi módszer hét összetevője:
Két bevezető: előkészület (Isten jelenléte) és olvasás.
Két lényegi: elmélkedés és beszélgetés.
Három szabadon választható: hálaadás, jófeltétel és kérés.
Az elmélkedések erre a módszerre épülnek.
Először Isten jelenlétébe helyezkedünk, vagy olyan gondolatot keresünk, amely a lelket Istennel hozza kapcsolatba és őfelé irányítja.
Az olvasásban megragadjuk az elmélkedés „pontját”, témáját. Minthogy pedig sok benső életet élő ember naponta kétszer is elmélkedik, minden elmélkedés két témát kínál fel.
Aztán a lélek a már olvasott szöveg segítségével hozzákezd a megfontoláshoz.
Ezt követően spontán módon áttér a beszélgetésre; a terézi fogalom szerint ez az elmélkedő ima „szíve”, központja.
Elmélkedéseink különösen ezen a ponton kívánnak segítséget nyújtani. Ezért adtunk a „beszélgetéseknek” meglehetősen széles teret; a lélek természetesen szabadon azt választja, ami állapotának éppen a legjobban megfelel. Hogy a beszélgetéseket még hatékonyabbá tegyük, szent és lángoló lelkek szavait idéztük elsősorban. Gyakran szükség volt arra, hogy ezeket a szövegeket a beszélgetés céljának megfelelően némiképp módosítsuk; a forrást azonban mindig megjelöltük.
Ezekben a beszélgetésekben a szeretet kifejezései váltakoznak kérésekkel, hálálkodással stb., továbbá a lélek lendületét kézzelfoghatóvá alakító jófeltételekkel.
Szívből kívánjuk, hogy az így összeállított elmélkedések hatékonyan segítsék a lelkeket abban, hogy a terézi módszer segítségével előre haladjanak a benső imában.
A terézi lelkiség az isteni meghittség lelkisége, azt célozza, hogy táplálja és kiteljesítse a lelkekben az Istennel való bensőséges kapcsolatot. Ezt a célt elsősorban az elmélkedő ima módszerével lehet elérni; ezt az imát viszont az Istennel való bensőséges kapcsolatra irányuló vágynak kell jellemeznie.
Elmélkedéseink hangnemét tehát az Istennel való bensőséges kapcsolat mint cél határozza meg; amennyire csak lehetséges, ennek elérésében akartuk segíteni a lelkeket.
Egyébként a terézi lelkiség egyben tanítás is. Jézusról nevezett Teréz, a „lelki élet nagy mestere” mindig tudatosan gondoskodott arról, hogy a számára oly kedves emberek aszkétikus és misztikus életének meglegyen a szilárd tanbeli alapja; ezért szerette a Szent annyira a hittudományt. Ezért törekedtünk mi is arra, hogy ezeknek az elmélkedéseknek komoly teológiai alapot biztosítsunk. Mi több, úgy rendeztük az anyagot, hogy egy év leforgása alatt sorra kerüljenek a lelki élet főbb problémái, a belső élet valamennyi természetfeletti valósága.
A Szentlélek, aki a Szeretet Lelke, lakjék szívünkben, működjék bennünk és irányítson minket, „bőséges kegyelmi kiáradásával” gyújtsa fel bennünk a szeretet tüzét, hogy azzal behatolhassunk az isteni meghittség övezetébe. Mária, a Szép Szeretet Anyja, akinek lelke telve van kegyelemmel, és akit mindig a Szentlélek vezetett, nyerje el számunkra is a Szentlélektől, hogy tanulékony szívvel és a benső ima kitartó gyakorlásával mi is megvalósíthassuk az Istennel való bensőséges egyesülés csodálatosan szép eszményét.
P. GABRIELE di S. M. MADDALENA O.C.D.
Róma, 1952 Jézus Szíve ünnepén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése