A Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az Egyházról (a továbbiakban LG), rámutatott arra rendkívüli helyre, amelyet az üdvösségtörténetben, tehát a történelemben és az Egyház életében Mária tölt be. Mária az ősi Izrael alázatos leánya egybenaz új Izrale elsőszülötte és anyja. Ő az elsőszülött leánya, amennyiben ő a megváltás első gyümölcse, „a megváltásba fenségesebb módon részesedett Fia érdemeiért” (LG 53), és így az első Krisztusba oltott szőlővesszó, a Titokzatos Test első tagja. Mária azonban mindenekfelett az Egyház Anyja, mivel öröktől fogva arra rendeltetett, hogy Annak legyen Anyja, aki magának az Egyháznak adott életet. Az az üdvösség. amelyet Isten kezdetben megígért az emberi nemnek, ez által az alázatos Szűz által jutott el az emberekhez. Mindez akkor történt, „amikor őbelőle ölt magára emberi természetet az Isten Fia, hogy testi életének misztériumaival megszabadítsa az embert a bűntől” (LG 55). Mária, a megváltottak zsengéje, így a megváltottak anyja lesz, Isten új Népének Anyja. „Az atyák ... Évával összehasonlítva »az élők anyjának« hívják Máriát és gyakran kijelentik: »Éva által a halál, Mária által az élet«” (LG 56). Az Üdvözítő anyja joggal anyja az üdvözítetteknek, és nem csupán azért, mert az időben ő adott életet az Üdvözítőnek, hanem mivel bensőségesen társult üdvösségművéhez. „A Boldogságos Szűz ... méhébe fogadta Krisztust, világra hozta, táplálta, bemutatta az Atyának a templomban, és együtt szenvedett kereszten haldokló fiával ... így különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon” (LG 61). Mária Minden tettének, fiával való egyesülése miatt, üdvözítő értéke van, anyai tisztsége pedig fián túl kiterjed mindazokra, akik hisznek benne. A kereszt lábánál, amikor Jézus Jánosra bízta, és a cenákulumban, ahol az apostolok körében a Szentlelket várta, Mária az Egyház Anyjaként jelenik meg; az Egyház az ő anyai szívében talál segítséget és az ő imája által nyer erőt és apostoli termékenységet.
Mária „bensőséges kapcsolatban van az Egyházzal”, „ősmintája az Egyháznak, mégpedig a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében” (LG 63). Mária, aki kétkedés nélkül hitt Istenben és ígéreteiben, mégpedig a legsötétebb és legkilátástalanabb körülmények között, és ebben a rendületlen hitében Fia halálakor is kitartott, amikor pedig úgy tűnt, hogy minden összeomlott -, az Egyház hitének legfönségesebb példaképe. A hitet nem gyöngíthetik sem a nehézségek, sem az ellentmondások, se belső megoszlás, se külső üldözés; és ha ezt a hitet kísértés, kétség vagy tévedés fenyegeti, Máriában megtalálja az Egyház hitének támaszát. A liturgia szerint Mária, hitének érdemei által rendelkezik azzal a hatalommal, hogy egyedül megsemmisítsen minden tévedést (Misekönyv).
Mária a szeretet példaképe. A Názáreti Szűz, aki mindenkinél jobban szerette Istent és az embereket, „példa arra az anyai szeretetre, amelynek el kell töltenie az apostoli küldetésű Egyház minden munkatársát, hogy az emberek újjászületéséért odaadóan fáradozzék" (LG 65). Az egész Egyháznak csak Mária tükrébe kell néznie, hogy megértse, hogyan és milyen mértékben kell teljesítenie szeretetküldetését, miközben magát egészen Isten és az emberek szolgálatára szenteli. Van azonban egy másik ok is, amiért az Egyház Isten és saját anyja követését szorgalmazza. Az Egyház is, miként Mária, Krisztussal egyesülten anya és szűz. Anya, „mivel az igehirdetéssel és a keresztséggel új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat”, ugyanakkor „szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegénynek adott szavát” (LG 64). Ezt annál magasabb fokban teszi meg az Egyház, minél inkább elmerül Mária szemlélésében, tanulmányozza és utánozza erényeit, különösen Isten akaratához való ragaszkodás és az isteni szó befogadásában és megőrzésében tanúsított hűségét. Az Egyház minden tagjának ezen az úton kell haladnia, hogy szüntelenül növekedjék a szeretetben és a hitben, illetve, ahogy a Zsinat mondja, hogy szűziesen megőrizze „a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet” (LG 64).
- Ó Mária, te valóban áldott vagy az asszonyok között, mivel az Éva elleni átkot áldássá változtattad, mivel úgy cselekedtél, hogy Ádám is áldott legyen. Valóban áldott vagy az asszonyok között, mivel a mennyei Atya áldása általad áradt szél az emberekre, és szabadította meg őket az ősi átoktól. Valóban áldott vagy te az asszonyok között, mivel ősszüleid általad találtak üdvösséget, minthogy neked kellett világra hoznod az Üdvözítőt, aki elnyeri majd Istentől az üdvösséget. Valóban áldott vagy te az asszonyok között, mivel férfi közreműködése nélkül termetted meg azt a gyümölcsöt, amely áldást ad az egész világnak és megszabadítja a tövist termő átoktól. Valóban áldott vagy te az asszonyok között, mert Isten valódi anyja lettél. És valóban, ha az, aki tőled született, a megtestesült Isten, akkor téged joggal nevezünk Isten Anyjának, mivel valóban Istent hoztál a világra.
Jeruzsálemi Szent Szofróniusz püspök,
In Deiparae Annuntiationem, 2,22
Forrás:
P. Gabrielle Di S. M. Maddalena O.C.D. : Benső végtelen
Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018 tavaszán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet pünkösdhétfőn ünnepelünk a liturgiában, mert addig nem volt kötelező.
A Szent Eucharisztia és a Szent Szűz a katolikus Egyház két nagy oszlopa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése